Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-24 / 259. szám, vasárnap

1954. október 24. 10 J £20 3 Ä párizsi tanácskozások A nyugati hatalmak képviselői Párizsban folytatják a tárgyaláso­kat Nyugat-Németország felfegyver­zéséről. Az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Nyugat-Németor­szág miniszterei pénteki értekezle­tükön jóváhagyták a Nyugat-Né­metország ,,szuverenitásának" meg­adására vonatkozó okmányok szó­vegét. Természetesen megszálló csa­pataikat továbbra is meghagyják Nyugat-Németország területén. A nyugatnémetországi megszálló sta­tútum hatálytalanítása körül' csa­pott lárma arra szolgál, hogy lehe­tővé tegye a német militarizmus feltámasztását és a nyugatnémet fegyveres erők bevonását az észak­atlanti tömb alakulataiba. A négv miniszter határozatát a megszállási statútum hatálytalanításáról első­sorban az amerikai politika kény­szerítette ki, amely már régóta épít a nyugatnémetországi revansista hadseregnek, mint az összetákolt agresszív tömbök fő erejének fel­támasztására. Október 21-én véget ért a kilenc­hatalmi tárgyalás Nyugat-Németor­szág és Olaszország felvételéről a brüsszeli katonai tömbbe, amelyet ,,nyugateurópai szövetségnek" fog­nak nevezni. A tárgyalás részvevői jóváhagyták Nyugat-Németország­nak a nyugati országok katonai tömb­jébe való bevonásáról és e tömb keretében történő felfegyverzéséről szóló, szakemberek által kidolgozott jegyzőkönyvek szövegét. A jóváha­gyott jegyzőkönyveket az előzetes tárgyalási programm szerint a töb­bi okmányokkal együtt október 23­án kell aláírni. A kilenchatalmi tárgyalások fo­lyamán a francia küldöttségnek jelentős engedményeket kellett tennie. Mendes-France azzal a gondolattal állott elő, hogy ala­kítsanak „fegyver-poolt", melynek segítségével nézete szerint bizto­síthatná az ellenőrzést Nyugat­Németország fegyvertartása fö­lött. A tárgyalás részvevői noha nem vetették el ezt a gondolatot nem voltak hajlandók most erről tárgyalni. A francia küldöttség egyetlen eredménye az az ígéret, hogy 1955 januárjában megterem­tik a szakemberek „munkacso­portját". amely megvizsgálja ezt a kérdést. Október 22-én megkezdődött az északatlanti egyezmény tanácsának ü!ése, amely megtárgyalja Nyugat-Né­metország felvételét az említett ka­tonai tömbbe. A hivatalos tárgyalással egy­idejűleg Párizsban kulisszamö­götti tárgyalás folyik. Üjságírókörökben nagy figyelmet szentelnek Adenauer és a nyugat­német koalíciós pártok képviselői, valamint a Saar-vidék kérdésében Párizsba külcn meghívott szociál­demokraták oppozíciós' képviselői beszélgetésének. Üjságírókörökben kijelentik, hogy a nyugatnémet küldöttség álláspontja a Saar-vidék kérdésében megszilárdult. A bonni képviselők kijelentik, hogy a francia álláspont és kö­vetelményeik között komoly el lentétek merülnek fel. Ezzel kapcsolatban a francia kor mány ülést tartott, melyen Mendes Francé beszámolt a minisztereknek a tárgyalás lefolyásáról, elsősorban a Saar-vidék kérdésében. A kabi­netülés után Mendes-France kijelentette az új­ságíróknak, hogy a nyugatnémet küldöttség ,,sok új feltételt" köt ki. melyeket a franciák nem fo­gadhatnak el. Mendes-France azt is kijelentette, hogyha a Saar­vidék kérdését a francia kormány számára elfogadhatatlan módon intézik el. nem írja alá az egyez­ményt Nyugat-Németország fel­fegyverzéséről. A megfigyelők hangsúlyozzák, hogy a légkör egyre feszültebb, és hogy a tárgyalás részvevői közötti ellentétek kiéleződnek. Hírek ter­jengnek, hogy Anglia felajánlotta „jó szolgálatait", hogy elősegítse a francia és nyugatnémet k'üldöttség között a Saar-vidék kérdésében fel­merült ellentétek megoldását. Pá­rizsi újságírókörökben rámutatnak arra, hogy az amerikai és brit kép­viselők nyomást gyakorolnak a francia küldöttségre. A „France-Ti­rettr" azt írja, hogy a Saar-vidék kérdésének megoldása továbbra .s a Nyugat-Németország felfegyver­zéséről szóló szerződés ratifikálásá­nak előzetes feltétele. Ezzel szem­ben a lap megjegyzi: „Elképzelhe­tetlen, hogy Mendes-France vissza­utasítsa október 23-án az egyez­mény aláírását." Az amerikai váEasztásck előtt Az Egyesült Államokban no­vemberben tartják meg a kon­gresszusi választásokat. A válasz­tási elkőkészületek már néhány hónap óta lázasan folynak. Az 1952 novemberében tartott legutóbbi választásokból a húsz évig az „oppozícióban" levő köz­társasági párt került ki győztesen, míg a demokrata párt vereséget szenvedett, azonban a kongresszus őszi, 83. ülésszaka azt bizonyította, hogy megint a demokrata párt tagjai kerültek túlsúlyba. Az USA most új választások előtt áll. Az amerikai propaganda­gépezet minden eszközét bevetet­ték a választási küzdelembe. A választási kampányra jellemzők Eisenhower elnök szavai, melyeket egy rádióbeszédében mondott: „Né­ha hisztérikusakká válunk." Ei­senhower az amerikai kisember félelmének, bizonytalanságérzeté­nek okát „külső veszélynek" és az „USA-ba való kommunista beha­tolás" részéről fenyegető veszély­nek akarja tulajdonítani. Eisen­hower ugyanakkor beismeri, hogy az amerikaiakat félelem fogja el, „félelem azért, hogy kibírhatatlan yizsgálati módszereket alkalma­zunk, különösen a kongresszus vizsgálóbizottságában, félelem, ne­hogy ezért elveszítsük barátain­kat világszerte".­Ismeretes, hogy az amerikai diplomácia Genfben és Párizsban óriási vereséget szenvedett. Genf­ben Dulles, majd az őt helyette­sítő Bedell Smith aktivitása elle­nére is a béke erői győztek s megszűntették az indokínai hadi­cselekményeket. Párizsban a fran­cia nemzetgyűlés nagy szótöbb­séggel elutasította az „európai vé­delmi közösség" szerződésének ra­tifikálását. Dulles gyors utakat tett az európai országokban, hogy szövetségeseket szerezzen, vagy pedig megfélemlítse kormányaikat, hogy Amerika engedelmes szolgái legyenek. A népi tömegek egyre öntudatosabb kiállása azonban óva­tosságra készteti a kormányokat s így Dulles az esetek nagy részé­ben elégedetlenül távozott. Milyen belső viszonyok közepet­te folyik az USA-ban a választási kampány? Az országban egyre szemmelláthatóbban mutatkoznak a válság jelei. A kapitalista termelés monopolista-imperialista jellegének összes sajátos vonásai egyre szem­betűnőbben kidomborodnak. A nagvüzemek egymásután nye­lik el a kisebbeket. Állandó folya­matban van a termelés koncentrá­ciója. az ipari vállalatoknak egyre kevesebb tulajdonos kezében való összpontosulása. Ez különösen a gépkocsiiparban ölt nagy arányo­kat. 1.600 úgynevezett „független társaság" közül 1953-ban már csak 9 szerepelt: a „General Motors", a „Ford Motors Company", „Chrys­ler Corporation" és hat kisebb társaság. A termelés koricentrációjával egyidejűleg növekszik a monopo­lista társaságok profitja. A Du­ponték ellenőrzése alatt álló „Ge­neral Motors" profitja 35 százalék­kal, a Morgan „General Elektric" társaságnak profitja 27 százalékkal, az amerikai repülőtársaságok nye­resége pedig 50 százalékkal növe­kedett az egy év előtti színvonal­hoz viszonyítja. A monopolista társaságok pro­fitjának növekedése természetesen a munkabérek csökkenésével és a munkanélküliek számának fokozó­dásával jár. A gyapotipari munká­sok bére 5—7 százalékkal, a kész­ruhagyári munkások bére IC szá­zalékkal, a Studebaker autóipari társaság munkásainak bére pedig 15—20 százalékkal csökkent a fo­lyó év első felében. Amerikára egyre fokozottabban veti árnyékát a közeledő válság réme. A válság nemcsak az ipar­ban, hanem a mezőgazdaságban is erősen érezteti hatását. A parasz­tok eddig 10 millió acre földet vesztettek el eladósodásuk foly­tán. Ez az arány t jövőre már 30 millió acrera növekedik. A mező­gazdasági termékek alacsony ára és az ennek következtében felhal­mozódott termékfölöslegek követ­keztében sokezer farmer ment tönkre. Csökkent a mezőgazdasági termékek kivitele, amely a gyapot­kivitelben 35 százalékos csökke­nést mutat. Érthető tehát, hogy az" USA-ban nagy elégedetlenség uralkodik a dolgozó rétegek körében. A mono­polisták, hogy biztosítsák uralmu­kat és kikényszerítsék pártjaik győzelmét, mindent megtesznek a közvélemény terrorizálására, a ha­ladó szakszervezetek megfélemlí­tésére és a munkásosztály pártjá­nak — a kommunista pártnak be­tiltásával a dolgozók érdekei mel­lett kiálló szervezetek tevékenysé­gének elnyomására a választási kampányban. A szenátus a közelmúltban úgy határozott, hogy minden emberi jognak és az amerikai alkotmány­nak fittyet hányva, törvényen kí­vül helyezi és betiltja a kommu­nista pártot. A világ minden ré­széből érkező tiltakozó levelek nem térítették el elhatározásától Eisenhower elnököt. Ez arra vall, hogy Amerika már mélyen a fa­sizálódás útjára süllyedt. A sze­nátus határozata a gyakorlatban azt jelenti, hogy állami alkalma­zottak: tudósok, hivatalnokok és kisemberek millióit, akik a kom­munista párt tagjai voltak, vagy továbbra is egyetértenek a párt el­veivel, helyeslik programmját és bírálni merik a kormány politiká­ját, elbocsátják állásukból. Mc Carty a jelenlegi választási kam­pányban kedvtelése szerint áldoz­hat hisztérikus „boszorkányüldö­zési" őrületének. Aki csak meg­mukkan, vagy ellenzi a kormány külpolitikáját és békepolitikát kö­vetel, vagy követeli a baráti kap­csolatok felvételét a béketábor or­szágaival, McCarty szemében már gyanús, „vörös" vagy legalább is „rózsaszínű". Rányomják a bélye­get: „kommunista" s ezzel tönkre­teszik létét, üldözik, kizárják a köz szolgálatából. Ezrek követtek el már öngyilkosságot — különö­sen a burzsoázia szószólói közül, akik kegyvesztettekké lettek Mc Carty előtt. A négerlincselés, a fajelmélet, a nagy „business" hazájában vá­lasztásokra készülnek. Ezek a vá­lasztások nagyon eltérnek a mi, szabad választásainktól, amelyek­ben a dolgozó nép igazi képvise­lőit — egyszerű, becsületes embe­reket, a köz javáért tevékenykedő polgárokat választ az államigazga­tásba. Az USA-ban, a Ku Klux Klan birodalmában féktelen terror és erőszak közepette folynak le a választási előkészületek és maguk a választások. Megfélemlítik a vá­lasztókat exisztenciájuk elveszté­sével, fenyegetéssel kényszerítik ki szavazataikat. Fokozott ipari és mezőgazdasági válság, a munkanélküliek hadsere­gének további ezrekkel való sza­porodása, a bérek csökkenése, az egyre kevesebb tröszt és kartell kezében összpontosuló mamutvál­lalatok profitjának megsokszorozó­dása a háborús politika eredménye­képpen — ezek azok az eredmé­nyek, amelyekkel Amerika urai a választásokra készülnek. Az igazi Amerika népe felemeli szavát. Számára mindegy, melyik párt győz a kettő közül: a demo­krata párt-e, vagy pedig a köz­társasági párt. Mind a kettő tő­késcsoportok érdekeit védelmezi. A terror ellenére is határozott és nyilt fellépéssel követeli: hatály­talanítsák a kommunista párt be­tiltásáról szóló törvényt és tegyék lehetővé a párt törvényes műkö­dését, mivel a pártban látják leg­elemibb létérdekeik védelmezőjét és vágyaik megvalósítóját. Az ame­rikai nép akcióegysége győzni fog, s majd olyan kormányt választ, amely a békés nemzetközi együtt­működés gondolatának istápolója lesz. Lőrincz László. Csou En-laj fogadta az angol küldöttségek tagjait Az Új Kína sajtóiroda jelentése szerint Csou En-laj, a Kínai Nép­köztársaság államtanácsának elnö­ke fogadta az Ellis Smith és George Lindgren vezetése alatt álló angol küldöttség tagjait, va­lamint a Stanley Spencer veze­tése alatt álló művészi és tudo­mányos küldöttség tagjait. A fogadáson részt vett Csu Tu­nan. a külfölddel való kulturális kapcsolatok kínai népi társaságá­nak elnöke, Csan Hszi-zso, a nemzetközi viszonyokat tanulmár nyozó kínai népi társaság elnöke, Liu Nin-ji, az Összkínai Szak­szervezeti Szövetség alelnöke, és Huan Hua, a Kínai Népköztársa­ság külügyminisztériuma, nyugat­európai és afrikai osztályának fő­nöke. Az angol alsóház bírálta az USA kormányköreinek megkülönböztető politikáját A parlament konzervatív és munkáspárti tagjai október 21-én az alsóházban kritizálták az USA diszkriminációs eljárását azon an­gol cégek ellen, amelyek az Egye­sült Államokban több vízduzzasz­tó mű építésére szándékoztak szer­ződéseket kötni. A nemzetgyűlés tagjai megálla­pították, hogy amikor az angol cégek a szerződések megkötésénél alacsonyabb árakat kínáltak mint az amerikai cégek, az USA kor­mánykörei közbeléptek és a szer­ződéseket megsemmisítették. Thorneycroft kereskedmi mi­niszter kijelentette, hogy ez ügy­ben az USA kormánya elé ter­jesztett javaslata nem talált meg­hallgatásra. A laoszi francia vádakat megcáfolták A vietnami sajtóiroda közlése szerint a laoszi nemzetközi ellen­őrző bizottság vizsgálócsoportja foglalkozott azokkal a francia vá­dakkal. melyek szerint a laoszi ellenállási erők állítólag kénysze­rítették a lakosságot arra, hogy belépjen a hadseregbe és hogy a Sam-Neua és Phong Saly össz­pontosító körzetekbe költözzék. A vizsgálócsonort tagjai október 12-én Közép-Laoszban két laoszi ellenállási csoport több tagjától — akik útban voltak az össz­pontosító körzetekbe — megkér­dezték. kényszerítették­e őket a hadseregbe való belépésre. Azok tagadólag válaszoltak. A Francia Unió erőinek megbí­" zottja a laoszi fegyverszüneti ve­gyes bizottságban nem találta igazoltnak előző vádja helyességét. Hasonló eredménnyel végződött a dél-laoszi október 10-i vizsgálat is, A demokratikus Németország nemzeti frontja országos tanácsának elnökségi ülése A demokratikus Németország Nemzeti Frontja országos taná­csának elnöksége Berlinben ülést tartott. Az október 17-i választások eredményeiről W. Stoph belügy­miniszter tartott beszámolót az ülésen. A beszámolót követő vitá­ban e kérdéshez hozzászóltak a Nemzeti Frontban egyesült demo­kratikus pártok és tömegszerve­zetek képviselői. Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egység­pártja Központi Bizottságának el­ső titkára, az NDK miniszterel­nökhelyettese, hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársa­ságban lefolyt választások össz­német jelentőségűek. Ez a jelen­tőség abban gyökerezik, hogy a nyugatnémetországi békeszerető németek meggyőződtek arról, mi­lyen erőt képvisel a Német De­mokratikus Köztársaság, látják, hogy az NDK a béke, demokrácia és a haladás szilárd támasza. Ottó Nuschke, a keresztényde- j mokrata unió elnöke, miniszter- " elnökheilyettes a választásokkal kapcsolatban rámutatott e válasz­tásokra. Jellemző, hogy semmid féle incidens nem fordult elő. Ki­jelentette: „A reakciós sajtó állí­tásának legjobb cáfolata ez, mert hiszen ez azt állította, hogy a vá­lasztókra nyomást gyakoroltak. A választási eredmények a Német Demokratikus Köztársaság nagy; sikerét jelentik-, folytatta beszé­dét Nuschke. „Igazolták politi­kánkat, a béke és a jólét fokozá­sának politikáját; ezek a válasz­tások a munkás-parasztkormá-i nyunk iránti bizalom megnyilat­kozásai voltak. A nép ezt megér­tette és mi őszintén örülünk e si­kernek." Az ülésen felszólaltak még Jo­hanne s Dieckmann, az NDK népi kamarájának elnöke, prof. Erich Correns, a demokratikus Német­ország Nemzeti Frontja országos bizottsága elnökségének eíbnöke, Herbert Warnke, a szabad némefi szakszervezeti szövetség elnöke, Ernst Gondenbaum, a Német De­mokratikus Parasztpárt elnöke, li­se Thiele, Németország Demokra­tikus Nőszövetségének elnöke és mások. KÜLFÖLDI HÍREK Október 22-én Moszkvába érkezett Seifullah Esin, Törökország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Szovjetunióban. A vnukovi repülőté­ren J. D. Kiszeljov külügyminiszte­riumi protokollfőnök és D. Xunalygil, a török nagykövetség ügyvivője fo­gadták. Október 21-én közzétették I. V. Pit­lenkonak, a szovjetellenes emigráns szervezet egyik vezetőjének nyilatko­zatát. I. V. Pitlenko nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy kilép a szervezet­ből. Tényeket említ a szervezetnek a Szovjetunió ellen elkövetett, az ame­rikai kémszolgálat által irányított ak­namunkájáról. I. V. Pitlenko kérte a szovjet hivatalokat, hogy engedjék meg visszatérését hazájába. Nehru indiai miniszterelnök október 22-én összejött a Kínai Népköztársa­ság neves képviselőivel. Az összejö­vetelen jelen voltak Csu Teh, a Ki­nai Népköztársaság alelnöke, Li Sao­csi, az országos kínai népi gyűlés ál­landó bizottságának elnöke, a bizott­ság alelnökei és a Pancsen Láma, az állandó bizottság tagja. Az összejöve­telen résztvett továbbá Csen Jun és L'lanfu, az államtanács elnökhelyette­sei és Tun Pi-vu, a legfelső népbírő­ság elnöke. A karlsruhei szövetségi alkotmány­bíróság visszautasította Németország Kommunista Pártjának kérelmét, hogy függessze fel a büntető eljárást a párt ellen. A bírósági tárgyalást november 23-ra tűzték ki és megidézték a NKP elnökségének legnevesebb tagjait. Adenauer igazságszolgáltatása ezzel a határozatával újra igazolta, hogy a bonni kormány minden eszközt fel­használ arra, hogy a népet megfősz­sza a vezetéstől, alapvető nemzeti kö­veteléseinek megvalósításáért folyta­tott harcában. *** A mesterséges rádióaktivitás fel­tárásának 20. évfordulója alkalmával a párizsi Sorbonnen nagy ünneplésben részesítették Irene és Frederic Jolllot Currie neves francia tudósokat és ha­ladó közéleti tényezőket. *** Az angol dokkmunkások sztrájkjá­ban 52.000 személy, tehát az összes kikötőmunkások kétharmadrésze vesz részt. A dokkokban és javítóműhe­lyekben több mint 400 hajó vesztegel. A kormány katonasággal fenyegető­zött. *** Haled líahdas képviselőt, Sziria Kommunista Pártjának főtitkárát megválasztották a parlament külügyi bizottsága tagjának.

Next

/
Thumbnails
Contents