Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-21 / 256. szám, csütörtök

1954. október 24. 10 J £

2

0 1954 III szo 5 SZEGÉNY GAZDAGOK Amikor tíz esztendővel ezelőtt először olvastam Jókai regényét, már eirne is nagy érdeklődést keltett bennem. Figyelmesen olvastam akkor a regényt, de csak Fatia Negra kalandjai vésődtek mélyebben az agyamba. E napokban ismét kezembe került a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó kiadásában megjelent regény. Újra elolvastam. Lapról lapra egyre nagyobb érdeklődéssel futottam át a sorokat. Most már nem Fatia Negra kalandjai bilincseltek le, hanem Jókai társadalmi kritikája, mellyel ebben a művében a feltörekvő burzsoáziát és az arisztokráciát jellemezte. A Bach-korszak sötét éjtszakájában, az elnyomás nehéz viszonyai között ez a regény kritikai hangjával Jókai megnemalkuvó magatartását bizonyítja. Kétségtelen, hogy az ötvenes évek vége felé az olasz-osztrák háború kudarca is hozzájárult a szabadabb légkör megteremtéséhez, s az írók is merészebben boncolgatták a társadalmi kérdéseket- Jókai, az ország legolvasottabb és legnépszerűbb írója, a Bach-korszak alatt „a forradalom hősi küzdelmeire emlékeztető és a forradalom előjátékát, a reform-kort megelevenítő műveivel, továbbá az elnyorr.á'kínjait enyhítő nagyszerű humorával rendkívüli szolgálatokat tett erkölcsi és irodalmi tekintetben egyaránt'. (Sas Andor.) Jókait a szegény gazdagok témája már az ötvenes évek elején s foglalkoztatta, de a regény megírására csak 1858-as erdélyi útja után került sor, amikor Hátszeg regényes vidékét, Hunyad-megye havasait és aranybányáit járta be. Mikszáth Jókai életrajzában megjegyzi, hogy ezen az útján hallotta Jókai Fatia Negra kalandjait. A híres rablóvezérről számos történet szállt szájról szájra a megye román lakosai között. Jókai bátran bírálja ugyan a magyar uralkodóosztályt, de tá rsadal omkri tiká ja messze el' marad Petőfi bátor hangjától. A Bach-korszak elnyomása, Jókai osztálynézetei nem engedték meg. (Jókai Mór regénye) hogy olyan következetes legyen, mint Petőfi, vagy Vajda János. Jókai haladó álláspontot foglalt el a nemzetiségi kérdésben, rokonszenvezett az erdélyi románsággal, holott az 1848/49. évi erdélyi események hullámai még nem ültek el. Erdélyi útjáról való cikksorozatában így ír: „A román nép közszellemében nem ellensége szomszédjának, legkevesbbé a magyarnak; a román köznép engedelmes, munkás, kevéssel megelégedő, könnyen barátkozó; ami rossz, ami félelmes benne: az a közműveltség elhanyagolása." Ezt az álláspontját bizonyítja a regényben szereplő öreg pópa, azok a szavak, melyeket a szájába ad és amelyekkel a pópa oly erősen bírálja Hátszegit. Az öreg pópa szavaival a félfeudális Magyarország egyik legfájóbb problémájához nyúlt: a nemzetiségi kérdéshez. Már ő is látja s feltárja a hibákat. Tudja, hogy az egyszerű román ember nem ellensége a magyar parasztnak, zsellérnek, de még félszázadnak kellett eljönnie, hogy Ady a világba kiáltsa; „Dunának, Oltnak egy a hangja''. A regény cselekménye Lapussa Demeter úrnak, s hozzátartozóinak bemutatásával indul. A nagy mesemondó tolla nyomán magunk előtt látjuk a Lapussa család tagjait problémáikkal, egyéni életükkel. Jókaj itt a meggazdagodott burzsoá család belső életének merész kritikáját adja. A pénz varázslatos hatalma tartja össze a családot, s a gazdag örökség reményében a család tagjai tűrik Demeter úr különcködéseit és zsarnokságát. Ebbe a környezetbe cseppen báró Hátszegi, a regény főhőse, egy gazdag erdélyi arisztokrata. Henriette, Demeter úr unokája, jó parti a báró számára, akinek vérében öt nemzet tipikus hibái keveredtek. A házasság körüli bonyodalmak rajzolásával Jókai mesteri keresztmetszetét adja a kor tipikus házasságkötéseinek. A családot nem tartja vissza Henriette néma tiltakozása, sem az öngyilkossági kísérlet, .sem szerelmének narfénvre derülése. de még a bá- | ró kétes jelleméről szóló adatok ismerete sem. E házasságnak létre kellett jönnie, mert ezzel a család régi óhaja teljesült: bekerültek az arisztokrácia magasabb köreibe. Hátszegi hazaviszi fiatal feleségét Hídvárra. Pompás tájrajzok s mágnástípusok felvonultatása dicséri Jókai leíró, s jellemző művészetét. A báró hídvári kettős élete, Fatia Negra kalandjai teszik érdekfeszitővé a regényt Fatia Negrát, a hírhedt rablóvezért a szerelem teszi tönkre. Anica, a román leány féltékenységi boszszújában elárulja a rablókat. A vezér megszökik Hadjáratot hirdetnek ellene, s az egyik csapat vezetője Szilárd lesz, Henriette régi szerelme, aki Joun, a vak román pásztor segítségével megsebesíti a rablóvezért, s mikor az látja, hogy nem menekülhet, öngyilkos lesz. Kálmán, Henriette öccse nem bírta a gazdag kegyelemkenyeret. Meggyűlölte a pénzt, elment vándorszínésznek. Minden egyes szavában a gyűlölet nyilvánul meg, a pénz, a gazdagság ellen: ,,Torkig vagyok a^ gazdag emberekkel. Nem kell semmijük. Születésemtől kínoztak, gyötörtek ažzal a gondolattal, hogy a gazdagság az isten, s aki azt bírni akarja, az féreg! Megutáltam minden rokonomat. Ha visszaemlékezem rá, hogy reszkettek egy beteg ember előtt, akit valamennyi szívéből gyűlölt, s akinek százszor kezet csókolt mindennap; hogy tagadja meg érte önmagát kicsiny és nagy, csak azért, mert az ő kezében volt a gazdaság; hogy csúsztak előtte, hogy gyűlölték egymást a kedvéért, hogy adta el a nagybátyja unokahúgát, hogy lába alatt ne legyen, s hogy tagadta meg a lány szerelmét, nehogy nagyapja kitagadja a gazdag vagyonból. Óh, én most olyan boldog vagyok. Semmim sincs. Ami rajtam van, az az enyém, örömöm telik egyik faluból a másikba vándorlásban; s ha nagyon megszorulok, a zöldséges kofáiktól kérek levesbevalót: de ha egy urat látok magam előtt, szememre nyomom a kalapot. s azt mondom: Térj ki elő/fifa L^jti'tk: Usmerelleyi fogoly Újsághír: Nyugat-Németországban fasisztaellenességükért fogságba vetnek embereket. Homályos cella. Kétszer négy lépés csak. Kemény fapriccs, csupasz, meg nem vetett. Egy nap alatt több lépést tettem benne, mint amennyit éltemben még teszek. Nevem nincsen. A szabadság vagyok s ki azt hiszi, megölhet, az csalódik. A halálnak vérszomjas hirdetői hasztalan kiáltják nevem, a valódit. Felettem ott ülnek dinamit trónjukon a porosz tábornokok, újabb dúlásra vágyók. Emberbőrbe kötött könyvükben lapoznak, pedig már betéve tudhatnák, mi áll ott. Vérben gázoló csizmák, ez kellene nekik, csikorgó hernyótalpak, romboló elemek. Nem kell nekik békés, épülő Németország, hanem csak pusztítás, hőbölygés, díszmenet. Téged holtsápadt hold, ki hallgatagon úszol az éjnek tengerén ott fúl az erős rácson, feledni akartalak, mint ahogy feledjük a félést, aggodalmat, hogyha ránk száll az álom. Nem lehet: itt vannak e vadak, hiénák. Nekik oly közömbös, mi nékem szent dolog. Ismerem lélekzetét a tájnak, hitvesemnek, előttem kisfiam: álmában mosolyog, és jól tudom, mi az, ha ember emberért él. Cellámnak két ajtaja. Egyiken azért feszül a rács, hogy megkínzott testemet fogva tartsa; hűséges szívem kiált a másikon keresztül. Fordította: Fügedi Elek. lem, mert nem talállak meglátni, s rád lépek!" Kálmán eldobta a gazdag örökséget. Járta az országot, koplalt és nyomorgott. Kinevette a pénz, a vagyon megszállottjait, akik valamiről azt mondják: az enyém. Henriette pedig, a dúsgazdag özvegy, aki pénzért föláldozta magát és szerelmét, boldogtalanul élt Hídváron, csak emlékeinek élve. Valóban illett rá öccse mondása: szegény gazdag. Szabómihály András. prágai Ennek a levélnek a megírását nem terveztem. Mint ahogy nem terveztem annak a leveses tálnák az eltörését sem, amelyet szombat este, amikor egyedül voltam otthon, egy szerencsétlen mozdulattal, hogy szabatosan fejezzem ki magam, pozdorjává zúztam. Késő este volt, a konyhafelszerelési tárgyakat árusító üzletek már biztos zárva vannak, másnapra legjobb barátomat vártuk ebédre, gyorsan határoznom kellett, mit tegyek, hogy a várható családi jelenetet elkerüljem. Határoztam. Most látom csak, mire jó a vasárnapi árusítás. Kora reggel otthonról kisurranok és a Biela Labuť (Fehér Hattyú) áruházban megvásárolom szakasztott azt a levesestálat, amilyet eltörtem. Egy-kettőre visszajövök, otthon senki semmit sem vehet észre, az áruló nyomokat eltüntettem. Megmentettem a becsületein és lesz szép, új levesestálunk. Csakhogy mi történt? Prága legnagyobb üzletházában ugyan egésznapos árusítás van vasárnap, de az ilyen surranó vevőkkel bizonyára nem számoltak, mert csak reggel kilenc órakor nyitnak. Én már jóval előbb ott ácsorogtam és figyeltem, hogy gyülekszik nyitás előtt a nép. Főleg vidékiek, Prága környékéről, akik délig szokták bevásárlásaikat elintézni, hogy ebédre aztán ottnon legyenek. Annyian vártunk, hogy nyomban megtelt a hatalmas áruház és az eladóknak volt mit dolgozniok, hogy annyi temérdek ember kívánságát kielégítsék. Magam ugyan — bár nem tolakodtam, csak kiismerem magam a nyüzsgésben — hamar sorra kerültem, mehettem volna haza. de úrrá lett rajtam a kíváncsiság és nézdegélni kezdtem, mi is lesz itt. Gondoltam, most már levesestál van, csak leves legyen elég. A legszebb árukkal bőségesen megtelt osztályokon megindult hát az eladás. Az eladók 990/o-a nő, csak a bútor, szőnyeg, villamossági osztályon dolgoznak férfieladók is, állítólag csak a nők iránti előzékenységből, mert ezeken az osztályokon nehezebb darabok bemutatásáról van szó és a nők iránti udvarias kímélet szép jellemvonás. Az üzleti adás-vételnek megszokott és már hagyományos módján kívül teljesen új formákkal is kísérletezik a nagy üzletház. A napokban vezették be ugyanis az önkiszolgálás érdekes rendszerét. Bizonyos eredeti csomagolással ellátott tömegcikkek egész sorát helyezték el üveges vitrinekben, megszámozták, árakkal megjelölték és vásárlási pénztári blokkokat helyeztek el a vitrineken. A vevő anélkül, hogy az eladóval beszélnie kellene, kiveszi a pénztárblokkot, ráírja az árucikk számát, a pénztárnál befizeti az értejáró öszszeget és rögtön megkapja, amit ilyen módon kiválasztott. Az ilyen önkiszolgálás meggyorsítja az eladás folyamatát; az új rendszernek mindjárt az első napokban megérdemelt sikere volt Most szervezték meg az áru hazaszállítását is, aminek nagy jelentősége van a nagyobb családi bevásárlásoknál, amikor elég. ha a háztartás vezetője felírja, mire van szüksége és a megadott időpontban otthon mindent rendben átvehet. Dolgozó asszonyoknak jelentős segítség ez. Persze még hasznosabb az áru hazaszállítása, ha pl. bútorról, rádió, televizióskészülékről vagy más súlev írja jó Sándor Vasárnapi árusítás lyosabb tárgyakról van szó. Eddig minden vásárlónak külön-külön gondot okozott, hogyan kerül a megvásárolt áru a lakásba. Sok szaladgálásba került, amig valami fuvart, mondjuk meg őszintén, sokszor fekete fuvart vett igénybe. Most gond és szaladgálás nélkül, jutányos térítés mellett, szép rendben otthonában veszi át a kiválasztott árut. írásbeli megrendeléseket utánvétellel intéznek el. Míg a vasárnapi délelőttök főleg a vidék, Prága környéke vásárlóinak állnak rendelkezésére, a délutánok, egész az esti órákig a prágaiaké. A vidéki, ha bemegy az üz letbe, rendszerint vásárol is. A prágaiak vasárnap délutáni áruházi látogatása igen sokszor csak kirándulás, programmpont, ahová a házasok a gyerekekkel, sokkor a nagyszülőkkel együtt már egész héten készülődnek. Különösen sok az ilyen bámészkodó, ha történetesen rossz az idő, ha esik, vagy havazik. Az áruház kellemesen meleg, zene, televíziós műsora van. a kis gyerekeknek külön szobában gondos felügyelet, a nagyobbaknak hatalmas játékvasút, — hogyne vonzaná mindez az embereket! Ám, ha valaki azt gondolná, hogy Švestka elvtárs, az áruház igazgatója, vagy bárki más az alkalmazottak közül az ily^i látogatókat nem látja szívesen, nagyot tévedne, mert ezek a nézdegélő látogatók a legjobb törzsközönségét képezi a Biela Labuťnak és ha szükségük van valamire, azt elsősorban itt szerzik be. Sokszor csak vételi elhatározások születnek. Nem él lehet mindig csak vásárolni és a szocialista kereskedelemnek nem is az a célja, hogy felesleges vásárlásokra szoktassa a lakosságot. Takarékoskodjanak, tegyék pénzüket bankba és ha együtt van a szükséges összeg, akkor vegyék meg az új bútort, motorkerékpárt, jégszekrényt, televíziós készüléket, vagy kinek mire van szüksége. Mindent kapni ebben a hatalmas, hétemeletes palotában és ha nem is vásárol minden látogató, mégis ömlik a pénz. Vasárnap az említett okból több a látogató, de nem kisebb a pénzforgalom, mint hétköznapokon. Együtt van a család, nyugontan mindent meg lehet gondolni, beszélni. Szívesen vásárolnak az emberek vasárnap, különösen a nők egy része, akik férjeik vasárnapi ünnepi hangulatával visszaélve, mélyebben nyúlnak a pénztárca fenekére, mint feltétlenül kellene. Egy öreg bácsi, amolyan n.agyapaszerű, türelmetlenül nógatta élete párját, hogy válasszon már szvettert és jöjjön már. A néni nyílván megharagudhatott, mert azt felelte: — Ha türelmetlen vagy, akkor gyerünk! — Elmúlt az idő, amikor hosszas választgatás nélkül azt kellett vásárolni, amit eladtak A csehszlovák polgár a becsületesen megdolgozott pénzén csak a legjobb minőségű árut hajlandó megvásárolni. Az áruházban egyetlen felesleges, hangos szót nem hallani Udvariasság, előzékenység, finomság jellemzi a vevőket is. az elárusítókat is. így van ez rendjén Nincs ok izgalomra, tolakodásra, veszekedésre, mindenkinek jut áru jó minőségben, szabott áron. A panaszkönyv — érdekes — nem is pa• naszokat tartalmaz, inkább javaslatokat, mit kellene még, milyen méretekben, milyen minőségben raktáron tartani. Az áruház legfelső emeletén vari a buffé és a kávéház. Akik semmi mást nem vesznek, itt feltétlenül költenek pár koronát. Sokszor éppen az itteni bevételek segítik elő, hogy meglegyen a félmillió Kčs, amennyit az átlagos vasárnapi forgalom kitesz. Fontos hely tehát ez a kávéház és az itteni panaszkönyvben tényleg találtam egy igen jellemző bejegyzést. Egyik prágai polgártársunk azt panaszolja, hogy a feketekávéhoz nem kapott külön kis tölcsérben tejszínhabot. Komoly panasz, amit sürgősen orvosolni kell. Ki hallott olyat, hogy külön tölcsérben nem kapni tejszínhabot.' Legalábbis ilyen helyesen felfogott kereskedelmi szellemben intézkedett Švestka elvtárs. Van már tejszínhab külön kis tölcsérben és akinek kicsi a tölcsér, vehet magának többet is. Olyan tanulságos volt részemre ez a körséta, hogy közben magam is elsajátítottam a kereskedelmi szellemet. A mi társadalmunk ugyanis nagyra értékeli a kereskedelmi dolgozók jó munkáját. Több ilyen áruház működik Prágában és a két legnagyobbat most építik a Vencel-téren. Szeizmográfja ez is életszínvonalunk emelkedésének. Megfeledkeztem idejövetelem tulajdonképpeni céljáról, usgyi haza a levesestállal. Otthon közben mirtden kiderült. De olyan szép tálat hoztam, hogy megrovás helyett családi kitüntetésben részesültem. A leves is jó volt. volt elég belőle és ez nagyon fontos, hogy az ember vasárnap jól érezze magát.