Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-20 / 255. szám, szerda

ÖISI

0 1954. o* , : -WA szocialista termelés további fejlesztéséért Gazdasási dolgozóink, a termelés tervezői és szervezői nem látják eléggé az összefüggést a termelés gyarapítása, a munkatermelékenység növelése és a műszaki színvonal emelése között, a műszaki haladás kérdéseit elválasztják a konkrét termelési problémák megoldásától és a műszaki haladás feladatát a tervekben is gyakran Lekicsinyiik. Amennyiben á termelés gyarapításának biztosításáról van szó, úgy a megoldást elsősorban új termelési kapacitások építésében vagy a dolgozók számának növelésében látják, noha mindenekelőtt fontolóra kellene venm, hogyan növelhetnénk a termelést a munkatermelékenység fokozásával a meglévő üzemekben, elsősorban a már rendelkezésre álló lehetőségek teljesebb kihasználásával, vagypedig aránylag csekély, de rendkívül haíásos beruházások útján, amelyek műszaki szempontból tökéletesítik a termelést (úgynevezett kisebbarányú gépesítés, stb.) Az új technika fejlődésének előfeltételeit nemcsak a saját termelésükért felelős vállalatokban, főigazgatóságokon és minisztériumokban kell biztosítani, hanem az egész népgazdaság keretébén az új gépek, gépesítési berendezések, mérő és egyéb műszerek, pótalkatrészek gyártójánál és szállítójánál, tehát gépiparunkban. A gépgyártás döntő mértékben határozza meg a gépesítés színvonalát az egész népgazdaságban és ezzel a munkatermelékenység színvonalát és növekedésének ütemét is. Ha tehát megfelelően ki akarjuk használni a korszerű technikát, úgy ez új formákat kíván meg a munka szervezésében. A munka jobb megszervezése azonban ugyanakkor a munkatermelékenység növelésének fontos forrása is, tekintet nélkül az alkalmazott technika színvonalára. A iaunkát tehát mindenütt úgy kell megszervezni, hogy minél jobban és minél gazdaságosabban kihasználjuk a gyártási berendezéseket, gondosan és helyesen osszuk el a kádereket, minél jobban kihasználjuk szakképzettségüket és rátermettségüket, és így a termelésben a munka legkisebb bevetésével a lehető legnagyobb eredményt érjük el. A proseči Koh-i-noor nemzeti vállalat példája szemléltetően mutatja, a munkatermelékenység növelésének mekkora tartalékait tárhatjuk fel a munka jobb megszervezésével. A műhelyek jobb elrendezésével, a gépek sorbaállításával a számológépek gyártásánál 40 százalékkal növelték a munka termelékenységét. A gépek elrendezése és egyéb munkálatok 2 millió koAz új technika feladatát terveinkben mindez ideig nem hangsúlyozzuk eléggé; módszertanilag is tervezésünk gyöngéje a műszaki fejlődés terve. Ennél is nagyobb baj, hogy nem teljesítik kielégítően az új technika alkalmazásának terveit, hogy akadozik a gépi berendezések és pótalkatrészek leszállítása. Ez év első felében a műszaki fejlesztés tervének teljesítése azt mutatja, hogy a feladatoknak csupán 33 százaiékát teljesítették teljes egészében, 57 százalékát részben és a feladatok 10 százalékánál semmiféle eredményeket sem értek el. Távolról sem kielégítő tehát a helyzet az új technika alkalmazásában. Ugyanakkor élesen bírálnunk kell azt is, hogy nem használják ki megfelelően a már rendelkezésünkre álló új gépi berendezéseket. Ez év első felében például hem teljesítették a felszíni fejtés gépesítésének tervét barnaszénbányáinkban. Ez év februárjától júniusig az ostrava-karvíni szénmedencében a bányakombájnck munkábaállításának tervét legfeljebb 50 százalékra teljesítették, a gépek segítségével fejtett s/én menny.sége pedig ejjy hónapban sem érte el a tervezett színvonal 60 százalékát. A gépesítési eszközök elégtelen kihasználása és munkábaállítása következtében az ostrava-karvíni szénmedencében jelentéktelenül emelkedett az egy bányászra műszakonként jutó teljesítmény. A legutóbbi öt év során a műszakonkénti és fejenkénti teljesítmény csak 1.5 százalékkal emelkedett. Hasonló a helyzet a mezőgazdaságban is, az idei lenaratás kérdésében. A len nyűvése kedvezőtlenül alakult, augusztus 20-ig a rendelkezésünkre álló 1088 lennyüvőgép közül 572 hevert kihasználatlanul, azaz 53 százalék, 106 gép pedig, vagyis az egész állomány 10 százaléka javításban volt. Ha az új technika elégtelen kihasználásának okait vizsgáljuk, gyakran azt a választ kapjuk: ,.A munkások idegenkednek a gépesítéstől". Mi a való helyzet? Egészen más. Vegyük például a szénfej tőkombajnokat. Miért használják ki csak elenyésző mértékben ezeket a nagyteljesítményű gépeket, melyek megkönnyítik a munkás dolgát? Azért, mert a gépek munkája pontos, előre átgondolt munkaszervezést kíván, amely alapjában különbözik attól a munkaszervezéstől. amelyet a régi módszerű szénfejtésnél követünk.- Ha nem biztosítjuk a munka új megszervezését és a kombájn apró-cseprő okokból a munkaidő javarészét tétlenül tölti, úgy ez a „munka" persze nem okoz örömet az embereknek, sőt, csökkenti keresetüket a régi, megerőltető munkafolyamatokhoz képest. így aztán természetesen elkedvetlenednek és visszatérnek a régi munkamódszerekhez. Ha valaki a munkások gépellenességéről beszél, mindig szemügyre kell vennünk, vájjon nem éppen az illető kötelessége lenne-e gondoskodni az új technika bevezetéséről. a vállalatokban és üzemekben a munkaközösségek megszilárdításának szükségére, hisz tudjuk, milyen nagy szerepe van ennek a munkatermelékenység növelésében és általában az üzem munkájának megjavításában. Egyben fontos előfeltétele ež annak is, hogy gyarapodjék a munkások és a többi dolgozók szakképzettsége. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet arra is,, hogy bár munkásaink és műszaki dolgozóink az ötéves terv sirrán számos technikailag nehéz és bonyolult gyártási folyamatot sajátítottak el és ezzel kétségtelenül növelték szakképzettségüket is, mégis termelésünkben tízezerszámra akadnak olyan dolgozók, akik nem .sajátították el megfelelően szakmájukat és gyakran csak néhány munkafolyamatot ismernek, ami egyebek mellett csökkenti felhasználhatóságuk lehetőségeit is. Üzemeink és vállalataink igazgatói jól tudják, hány munkás A munkatermelékenység színvonala és emelése attól is függ, milyen színvonalat ér el a termelés megszervezése, a népgazdaság tervezése és irányítása. Ezt különösen azért kell hang súlyoznunk, mert a munkatermelékenység problémáját gyakran csak a végső eredményre korlátozzák, amelyb n kifejezésre jut a termelékenység, vagyis arra, hogy mennyi terméket állít elő a munkás vagy a paraszt bizonyos időegységben. így aztán a munkatermelékenység növeléséért folytatott harc gyakran egyoldalúan csak a munkás, vagy a paraszt teljesítményére összpontosul. A munkatermelékenység növeléséért folytatott harcot azonban úgy kell értelmefni és folytatni, hogy egyik fontos része a tervezés tökéletesítése és a gazdaság jobb irányítása. Miben .állnak tervezésünk leg'főbb fogyatékosságai, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják terhelésünk fejlődését és a munka termelékenységének növekedését? Elsősorban abban, hogy mindez ideig nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok a terv kidolgozásánál, hiánýoznak tervezésünk alapjai — a megbízható és felülvizsgált műszaki-gazdasági normák, elsősorban az anyagfogyasztási normák, valamint a gépi berendezések teljesítménynormái, amelyeket megbízhatóan felhasználhatnánk a termelési kapacitások megállapításánál. A normák hiányosságai okozzák, hogy nem ismerjük tökéletesen népgazdaságunk valódi szükségleteit, e szükségletek megállapítása ingadozó és fékezi a meglévő tartalékok mozgósítását; a normák alacsony színvonala kifejezésre jut a terv alacsony tudományos színvonalában, a terv alacsony színvonala pedig számos további nehézségre vezet a termelésben, a termelés fejlesztésében, a munka termelékenységének növelésében. A beruházási építkezések . helyzetének megjavítása érdekében fontolóra kell venni és végre kel! hajtani számos intézkedést, hogy biztosítsuk az építkezési tervek id jekoráni kidolgozását és lényegesen megjavítsuk minőségüket; ez azt jelenti, hogy a rendelkezésünkre álló tervező erőket a legfontosabb feladatokra kell összpontosítani, a tervezőirodákat a minisztériumok határozott irányítása alá kell helyezni, biztosítani kell, hogy a műszaki tervrajzok és részletrajzok készítését közelebb hozzák az építőipari vállalatokhoz, a gépek és gépi berendezések szerkezeti rajzait pedig a gépipari vál Is latokhoz. Fokozni kelľ az építtetők felelősségét a beruházási feladatok gondos kidolgozásáért, gazdasági és műszaki megindokolásáért. Tisztázni kell a beruházások területi elosztásának kérdését, fontolóra kell venni a területi tervezés eddigi tapasztalatait, növelni kell a nemzeti' bizottságok tekintélyét és felelősségét a hatásnem tudja például olvasni a tervrajzokat, beállítani gépét stb. Nagy és gondos figyelmet kell fordítanunk arra, hogy megfelelően irányítsuk népgazdaságunk utánpótlásának nevelését. Bonyolult probléma ez és a jövő távlatainak szemszögéből kell megoldani, mert lényegében már ma eldöntjük, hány és milyen szakképzettségű dolgozó áll majd rendelkezésünkre öt esztendő múlva. Az egyes iparágak és szakmák utánpótlása nevelésének tervezésével és irányításával foglalkozó dolgozókat figyelmeztetnünk kell rá, mily felelős munkát bíztunk reájuk. Ez a munka egyelőre igen alacsony színvonalú, ami oda vezet, hogy például ma már látjuk, távolról sem használhatunk <'s foglalkoztathatunk annyi olvasztárt, ahányat kiképeztünk,, vagy például megállapíthatjuk azt is, hogy komoly aránytalanságok vannak a főiskolák egves tanszakai hallgatóinak számában. körükbe eső területeri folyó építkezésekért. Végül fokozni kell a beruházási építkezések ellenőrzését az építtető részéfői és az építtetőkre kell ruházni a teljes felelősséget az építkezések hathatós ellenőrzésének biztosításáért mind a munkák tervszerű lefolytatásának betartását, mind pedig a végzett munkák minőségét és a költségvetési tételek megváltoztathatatlanságát illetőleg. Az a körülmény, hogy nem tisztáztuk tervezésünk távlati lehetőségeit, arra vezet, hogy gyakran eszközlünk változtatásokat üzemeink termelési terveiben és programmjaiban. A beruházási tervet az egész tervvel egyidejűleg do

1gozzuk ki, hiányzik tehát a szükséges időelőny és ez arra vezet, hogy a gépipar túlságosan későn kap.a végleges termelési tervét, akkor, amikor számos gyártmány — különösen azok, amelyek előállítása hosszú időt vesz igénybe — már munkában van és már megrendelték a szükséges nyersanyagokat. így aztán a gépipar vagy tekintet nélkül a tervre és a tervfeladatokra termel, ennek következtében figyelmen kívül hagyja népgazdaságunk szükségleteit, vagy pedig kénytelen utólag megváltoztatni, és módosítani termelési programmját. Ezek az utólagos változások nem korlátozódnak csupán a gépiparra, hatásuk a többi iparágban is érezhető, elsősorban a kohóiparban és megvárják ezeknek a gazdasági ágazatoknak a tervszerű munkáját. Nem vonhatjuk kétségbe, hogy az efféle változások nem hogy növelnék, hanem ellenkezőleg, csökkentik a munka termelékenységét. A termelési programmok megváltoztatásának káros hatása abban is megnyilvánul, hogy fékezik a munkások termelési tapasztalatainak gyarapodását. Itt tapinthatunk sá a terv egyenetlen teljesítésének okaira, amelynek következménye a termelési kapacitás elégtelen kihasználása az év első negyedében és a rohammunka a tervidőszakok végén. Szigorú intézkedéseket kell hoznunk a termelési tervek könnyelmű megváltoztatása' és a gyártási programmok áthelyezése ellen. Elvárhatjuk, hogy a gyártási programmok stabilizálása már önmagában is megjavítja a munkatermelékenység mutatószámait és csökkenti az önköltségeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy gondos megfontolás, a munkatermelékenység gyarapodásának és a gazdaságosság tényezőinek számbavétele után ne változtathatnánk meg, ne módosíthatnánk, ne összpontosíthatnánk stb. a gyártási terveket, ha ezzel növeljük a munka termelékenységét és gazdaságosabbá tesszük a termelést. A tervezés fogyatékosságai egyes munkaszakaszokon abban is megnyilvánulnak, hogy túlzásba visszük az összpontosítást és igyekszünk mindent egy helyről irányítani. Ez a helyzet szükségszerűen arra vezet, hogy a vezető A munka megszervezése róna költséggel jártak, az évi megtakarítás meghaladja a 3 és félmillió koronát. Az üzem felszabadult kapacitását más cikkek gyártására használják fel. Számos hasonló példát említhetnénk. Különösen hangsúlyozni kell, mily alapvető jelentőséggel bír a munkatermelékenység növelésében a ciklusos grafikon szerinti munkaszervezés, nevezetesen a bányákban és kohóművekben, mily rohamosan emeli a munka termelékenységét a futószalagrendszerű termelés bevezetése a könnyű- és gépiparban, mennyire fellendíti a munka termelékenységét például a lakásépítkezéseknél stb. a folyamatos munkamódszer alkalmazása, mekkora jelentősége van a mezőgazdaságban az állandó munkacsoportok alapján történő munkaszervezésnek, mily fontos a munkairányítás rendszere. A szovjet szocialista iparban és a mi- iparunkban is a munka megszervezésének számos haladó, nagytermelékenységű formája alakult kí. E szervezési formák következetesebb és kitartóbb bevezetése, terjesztése, jelentősen hozzájárul a A munkaerők A társadalmi munka termelékenysége növelésének egyik igen fontos előfeltétele, hogy helyesen osszuk el a munkaerőket a népgazdaság egyes ágazatai között. A mi viszonyainkban e probléma annál bonyolultabb és megoldása annál fontosabb, mivel szabad ' munkaerők csak igen korlátozott számban állnak rendelkezésünkre, amint azt egyébként a munkatermelékenység nc kelésének nagy részesedése is bizonyítja a termelés tervszerű gyarapításában. E probléma megoldása igen nehéz, mert esetleg mélyreható beavatkozásokat jelent a termelésben, a munkaerők áthelyezésére vezethet és szükségessé teszi a lakásépítés meggyorsítását és helyes területiig elosztását. A munkaerőknek, a tár-tjfios helyzetével nőnk. amelyekben asszonyok is dolgozhatnak, stb. E téren minden intézkedést alaposan meg keli fontolni, nem járhatunk el meggondolatlanul és tervszerűtlenül, amint azt az utóbbi időkben néha a mezőgazdaság számára történő munkaerőtoborzásnál tették. E kérdések felületes és könnyelmű kezelése tűrhetetlen. jelenség, mivel a szó szoros értelmében minden egyes munkaerővel gondosan gazdálkodnunk kell. Lehetetlen például, amint az az utóbbi időkben előfordult, hogy bányászoké mezőgazdasági munkára kényszerítsenek, stb. Az efféle módszerek azt jelentik, hogy lyukat lyukkal foltozunk. A munkaerőgazdálkodás általásadaiom legfontosabb termelőerejének helyes kihasználása azonban azt is jelenti, hogy az ipar és új üzemek elosztásánál tekintetbe vegyük e szempontot is, tehát egyes vidékeken ne építsünk bányaipari anélkül, hogy ugyanakkor olyan üzemeket ne létesítekapcsolatban rá akarok mutatni annak szükségére, hogy sok gazdasági vezetőnk gyökeresen megváltoztassa állásfoglalását az asszonyok alkalmazásának kérdésében. A legtöbb üzemnek már eljuttattuk azokkal; a munkáknak a jegyzékét, amelyeknél elsősorban nőket kell fogmunka termelékenységének növeléséhez. A munka megszervezésének új formáiról szólva egyben hangsúlyoznunk kell annak jelentőségét is, hogy minden dolgozó pontosan ismerje munkáját, munkája értelmét és feladatait és lelkiismeretesen, idejében és megbízhatóan teljesítse is e feladatokat. Csakis így nyilvánulhatnak meg a munkaszervezés fejlettebb formáinak előnyei. Meg kell tehát értenünk, hogy szoros benső öszszefüggés áll fenn a munka jobb megszervezése, a korszerű szervezési módszerek bevezetése és a munkafegyelem megszilárdítása közötte A munkafegyelem megszilárdítása egyfelől a korszerű munkaszervezési módszerek bevezetésének előfeltétele, másfelöl pedig a munkaszervezés rendjének biztosítása egyik legfontosabb elő- j feltétele annak, hogy megszilárdítsuk a munkafegyelmet és kiküszöböljük gazdasági életünkből az olyan káros jelenségeket, mint az indokolatlan munkamulasztás és k munkaerővándorlás. lalkoztatni. Ahhoz azonban, hogy célunkat elérjük, gazdasági vezetőinknek sokkal nagyobb megértést kell mutatniuk. Fontos és nem lebecsülendő munkaerőforrást jelentenek a nyugdíjasok és más csökkent munkaképességű személyek. Véget kell vetnünk annak a visszás helyzetnek, hogy ezek az emberek, ha dolgozni akarnak, gyakran nem találnak állást. Foglalkoztatásuk lehetőségeit még távolról sem merítettük ki. * Ha arról szólunk, hogy követnünk kell a munkaerők helyes elosztásának problémáját a népgazdaság egyes ágazatai között, úgy ez azt is jelenti; ügyelnünk kell arra is, hogy viszonylag is gyarapodjék a produktív, a termelésben l dolgozók száma és ne duzzadjon fel az adminisztratív apparátus. Ezzel kapcsolatban adminisztratív apparátusunk minőségének megjavítását tekintve is nagyjelentöségűek a sziszíematizálási munkálatok. Igen nagy súlyt kell helyeznünk A tervezés