Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-18 / 228. szám, szombat

2 U J SZÖ 1954. szeptember 24. Äz új kínai alkotmány - szocialista alkotmány Mint már jelentettük, a pekingi Huai Jen Tan teremben megkezdődött a Kínai Népköztársaság népi képviselői első Összkínai Gyűlésének első ülésszaka. Az összkínai Népgyűlés képviselői Kína lakosságának összes rétegeit és az összes nemzetiségeket képviselik. A megnyitó ülésen Mao Cetung, a központi népi kormány elnöke elnökölt; 16 órakor fellépett a szónoki emelvényre és megnyitotta a népi képviselők 'összkínai Gyűlésének első ülésszakát. Mao Ce-tung beszéde Mao Ce-tung beszédében ismertette az Összkínai Gyűlés jelenlegi ülésszakának feladatát, amely az alkotmány elfogadásából, fontos törvények jóváhagyásából, a kormány tevékenységéről szóló jelentés jóváhagyásából és az államszervek új tényezőinek megválasztásából áll. Mao Ce-tung beszédében foglalkozott a jelenlegi ülésszak történelmi jelentőségével és kijelentette, hogy ez „határkő, amely népünknek győzelmét és 1949, a köztársaság megalakulása óta elért haladását jelenti. A jelenlegi ülésszakon megfogalmazásra és jóváhagyásra váró alkotmány hozzájárul a szocializmus ügyének lényeges előrehaladásához az országban". „Fő feladatunk az arszág népének egyesítése, barátaink támogatásának megszerzése valamennyi országban. Törekednünk kell a nagy szocialista állam kiépítésére, a nemzetek közötti béke megvédésére, az •emberi haladás A jelenlegi alkotmánytervezetben testet öltenek a kínai nép történelmi tapasztalatai, amelyeket mind forradalmi harcaiban, mind a modern időszakban kifejtett alkotmányos mozgalmában szerzett. Az alkotmánytervezetben megtestesülnek a kínai nép érdekei és akarata, valamint az országban bekövetkezett nagy változások. Az alkotmánytervezet a Szovjetunió és a népi demokratikus országok tapasztalataiból is merít. Az alkotmánytervezet magában foglalja azokat az új történelmi tényeket is, amelyeket a Kínai Népköztársaság öt évvel ezelőtt történt megalakulása óta szerzett. Ebben az időszakban az 1949-ben tartott kínai nét>i 'politikai tanácsadó gyűlés által kidolgozott közös programm volt az ideiglenes alkotmány. Az elmúlt öt évben bekövetkezett nagy változások képletes választ adnak arra az alapvető kérdésre, amelyről a modern Kínában sokszor vitatkoztak, hogy melyik útra térjenek, a kapitalizmus, vagy a szocializmus útjára-e. Az elmúlt öt év igazolta, hogy Kína számára a helyes út: jelenlegi, gazdasági összetételében sokrétű társadalmi rendszeréből fejlődjön az egyrétű és egységes közgazdasággal rendelkező szocializmusba. Kína valóban rátért a szocializmus útjára és 1953-ban megkezdte a tervszerű gazdasági építést, amelynek célja a szocializmus elérése. Ezért a közös programmból kell kiindulni és az | alkotmány kidolgozásával egy lépést ügyének támogatására. Országunk né- 1 kell előre tenni. Az alkotmány törvépének szorgalmas munkát kell végez nie, teljes erővel tanulnia kell a Szovjetunió és a többi testvéri országok haladó tapasztalataiból. Országunk népe legyen becsületes és szerény, őszinte és szorgalmas. Országunk népe kell, hogy kölcsönösen lelkesítse és támogassa egymást, elkerülje az önelégültséget és felkészüljön arra, hogy néhány ötéves terv keretében nagy ipari országgá, magas színvonalú, modern kultúrországgá építse országunkat. Ügyünk igazságos, az igazságos ügy pedig minden ellenséggel szemben szilárdan áll. Erónk forrása Kína Kommunista Pártja, amely vezet bennünket müvünk alkotásában. Elméleti alapunk a marxizmus-leninizmus, amely gondolkozásunk vezérfonala. Az a meggyőződés tölt el bennünket, hogy minden nehézséget leküzdünk és országunkat nagy szocialista köztársasággá építjük." Mao Ce-tung beszéde végén kijelentette: „Nagy és dicső küldetést töltünk be most, amelyet elődeink sohasem töltöttek be. El kell érnünk célunkat és minden bizonnyal el is érjük. Országunk hatszáz milliós népe egységesen törekedjék közös művünk megvalósítására! Éljen nagy hazánk!" ^Az összegyűlt képviselők lelkes tapssal fogadták Mao Ce-tung beszédét. Á z Összkínai Népgyűlés ezután megkezdte az első napirendi pont tárgyalását. A képviselők meghallgatták a Kínai Népköztársaság alkotmánykidolgozási bizottságának jelentését, amelyet Liu Sao-csi adott elő. Liu Sao-csi beszéde Liu Sao-csi az alkotmány elfogadását a jelenlegi ülésszak elsőrendű feladatának és nagy történelmi eseménynek nevezte a kínai nép életében. Az alkotmánytervezet a jelenlegi ülésszakon való elfogadása után az állam alaptörvényévé válik. Az alkotmánytervezet a kínai nép győzelmére épül, melyet az imperializmus, a hűbériség és a bürokratikus kapitalizmus ellen folytatott, hosszú éveken át tartó harcában aratott. A munkásosztály vezette szilárd népi demokratikus, a munkások és parasztok szövetségére 'támaszkodó állam megteremtésére épül. A hatalmas szocialista gazdaságon épül fel, amely vezető szerepet játszik Kína gazdasági életében. Az alkotmánytervezet egyszersmind arra a tényre épül, hogy a szocializmusba való folyamatos áttéréssel megkezdődött az átalakulási folyamat. Tekintettel ezekre a téayekre, Kína alkotmánya szocialista, nem pedig burzsoá típusú alkotmány. nyes formájával igazolja az állam szerepét az átmeneti időszakban: az ország fokozatos szocialista iparosítását, a mezőgazdaság, a kisipar, a kapitalista ipar és a kereskedelem fokozatos szocialista átalakítását. Liu Sao-csi az állam jellegéről kijelentette: — Az a tény, hogy a munkásosztály vezette állam a munkások és parasztok szövetségére épül, azt bizonyítja, hogy Kína népi demokratikus ország, amelyben a lakosság túlnyomó többsége a hatalom igazi birtokosa, ami éles ellentétben áll a tőkés országokkal, melyekben az uralkodó burzsoázia kisebbségben van. A munkásosztály vezette és az összes demokratikus osztályokból, demokratikus pártokból és népi szervezetekből összetevődő, széles alapra — a munkások és parasztok szövetségére épülő népi demokratikus egyesült front fontos szerepet játszik Kína szocializmusba való áttérésének időszakában. Liu Sao-csi ezután kijelentette, hogy az átmeneti időszakban Kínában továbbra is megmarad a nemzeti burzsoázia. Az idegen imperializmus részéről Kínára gyakorolt nyomás sajátos történelmi feltételeire való tekintettel azonban a munkásosztály és a nemzeti burzsoázia kapcsolatait nemcsak a közös harc, hanem a szövetségesség is jellemezte. Az állam a társadalom többi osztálycsoportjaiba tartozó hazafiakat, főleg a különböző nemzeti kisebbségek tagjait is egyesitette. Mivel mindez ideig fennáll az Imperializmus, a munkásosztály vezette kínai nép nagy forradalmi ébersége nemcsak a kínai népi forradalomban vblt szükséges, hanem a szocializmus megvalósítása érdekében továbbra is szükséges. Liu Sao-csi a szocialista társadalom békés úton való építésének kérdésével kapcsolatban megemlítette a szocialista átalakulás megvalósulásának formáit. A mezőgazdaság és a kisipari termelés szocialista átalakulásának formája a szövetkezetesítés lesz — részbeni átadásuk a dolgozók kollektív tulajdonába; a kapitalista ipar és kereskedelem pedig az államkapitalizmus által alakul át. Liu Sao-csi hangsúlyozta, hogy a kapitalista országoktól eltérően Kínában nem a kapitalista államrendszer megdöntése útján, hanem a folyamatos szocialista átalakítás útj/in tudták végrehajtani a szocialista forradalmat. Ezt az tette lehetővé, hogy Kína a munkásosztály által vezetett népi demokratikus ország és hogy a szocialista államgazdaság már vezető erővé vált, a kapitalista gazdasági szektor pedig már nincs túlsúlyban a népgazdaságban. Az alkotmánytervezet biztosítja azt is, hogy a nemzeti kisebbségek valóban élhetnek autonóm jogukkal ott, ahol nagyobb számban élnek. A szocialista társadalom felépítése Kína összes nemzetiségeinek közös célja — folytatta Liu Saocsi. Tekintettel a nemzetiségek különböző történelmi feltételeire, a válasz is különböző lesz arra a kérdésre, mikor és hogyan valósuljon meg bizonyos nemzetiségi körökben a szocialista átalakulás. A különféle nemzetiségek népe a döntésnél szabadon cselekedhet saját kívánsága ' szerint. Az alkotmány, amely visszatükrözi a nép tapasztalatait és vágyait, a kínai állam életének nagy és aktív tényezője lesz. Lelkesíteni fogja a népi tömegeket Kína építésének megjavításában és meggyorsításában, győzelmük eredményeinek biztosításáért és fejlesztéséért folytatott küzdelmükben, a Kína társadalmi és államrendszerének aláásását megkísérlő ellenség összes intrikái elleni harcukban. Az Összkínai Népgyűlés ezután megvitatta Liu Sao-csi beszámolóját. Az alkotmánytervezet vitájában harmincan szólaltak fel. Elsőnek Lin Po-csu képviselő, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagja, aki a Kínában az ország felszabadulása óta bekövetkezett alapvető változásokról beszélt. A vitában felszólalt a dalai láma is és többek között kijelentette, hogy Tibet bizony^ időre elszakadt anyaországától, ami a hazai reakciós kormányok részéről gyakorolt hosszú éveken át tartó nyomás, majd később az idegen imperialista provokációk következménye volt. A felszabadulás után azonban egészen új kapcsolatok alakultak ki Kína nemzetiségei között. A testvéri nemzetiségek, köztük a hani és tibeti nemzet szoros egysege napról napra erősödik. A pancsen láma visszatérése Tibetbe megszilárdította Tibet belső egységét. A dalai láma elítélte azokat az ellenséges híreszteléseket, hogy a kommunista párt és a népi kormány állítólag kiirtja a vallást és ellenséges provokációnak minősítette ezeket a rágalmakat, melyekkel egyenetlenséget szeretnének előidézni Kína nemzetiségei között. Ezek az ellenséges rágalmak — mondotta a dalai láma — nem találtak táptalajra, mert a tibeti nép teljes vallási szabadságot élvez. A dalai láma köszönetet mondott a központi népi kormánynak a Tibet gazdasági és kulturális fejlődésében nyújtott segítségéért. Népszavazás Nyugat-Németországban nép túlnyomó A nyugatnémet hazafiak politikai hovatartozásra való tekintet nélkül közös népszavazási bizottságokat alakítanak egész Nyugat-Németországban. Bajorországban 22 népszavazasi bizottság működik. A bajor bizottságok 60.000 bajor polgárhoz intéztek kér? dést, kívánják-e a békeszerződés megkötését Németországgal és a megszálló csapatok kivonását, avagy NyugatNémetország újrafelfegyverzését. A polgárok 96 százaléka a békeszerződés mellett szavazott és ezzel bebizonyította, hogy Adenauer háborús politikája nem az a politika, amelyet a német többsége követel. Stuttgartban a többi népszavazási bizottságokkal együtt összeült a kerületi önrendelkezési és békebizottság. A gyűlésen részvevő hazafiak elutasították az EVK-t helyettesítő minden „pótmegoldást" és örömmel fogadták az NDK népi kamarájának javaslatát, hogy Németország ^mindkét részének képviselői üljenek össze és tárgyaljanak az ország egységének békés helyreállításáról. Az ülésen felhívást fogadtak el. melyet Báden-Wüttenberg lakosságához intéznek. Eden tárgyalásai a nyugateurópai országokban Eden, Nagy-Britannia külügyminisztere szeptember 15-én Párizsba érkezett, iából MendesFrance francia minisztérelnökkoi tárgyal arról a tervről, mely szerint -^.Nyugat-Németországot fel kell fegyverezni a brüsszeli szerződés keretében, amelyet Anglia 1948-ban kötött Belgiummal, Hollandiával és Luxemburggal. Edennek az a terve, hogy Nyugat-Németországon kívül még Olaszország is csatlakozzon a szerződéshez. A párizsi sajtó és a „Times-' párizsi tudósítójának véleménye szerint Eden párizsi tárgyalása európai utjának legnehezebb szakasza lesz. A párizsi lapok többsége kritizálja Eden tervét, mely ne".biztosítja Franciaország függetlenségét és biztonságát a német militarizmus feltámasztásának veszélye ellen. A „Les Echos" úgy véli: Eden tervének elfogadása azt jelenti, hogy visszatérnek a módipsított védelmi közösséghez és hogy a brüsszeli szerződésnek Németországgal való kibővítése tulajdonképpen azt jelentené, hogyl Németország hátsó ajtón lépne be a NATO-ba. A lap Angliától reálisabb kezességet kér a nyugatnémet hadsereg tekintetében. A „l'Humanité" Edennek a revansiszta Németország újrafeifegyverzésére vonatkozó tervéről a^t írja, hogy a brit diplomácia vezető személyisége, aki az „európai védelmi közösséget" Franciaországra akarta erőszakolni, most egy Franciaország elleni tömb megteremtésén fáradozik. A „Daily Sketch" Eden útját összefüggésbe hozza Rcbert Murphynak, az USA helyettes külügyi államtitkárának útjával, aki a lap szerint Edent követi útján A „Daily Sketch" szerint „Amerika állítólag az újrafelfegyverzés problémáját az észak-atlanti-tömb megszervezésével akarja megoldani. Anglia viszont azt szeretné, ha ezt a problémát a londoni kilenchatalmi értekezleten tárgyai nák meg. A „Daily Express" élesen kritizálja Edent azért, hogy végigjárja a kontinenst és igyekszik megnyerni a nyugati országokat, hogy csatlakozzanak a brüsszeli szerződés új változatához A lap megállapítja, hogy a brüszszeli szerződés kezdeményezői 1948-ban azt állították, hogy a szerződéssel meg akarják akadályozni a német agresszió megismétlődését. A lap szerint „az 1954. évi szerződés tervezete a német állam katonai erejének viszaállítására irányul.

5' A szerződés célja, hogy meggyőzze azokat az országokat, amelyek a német hatalom igáját a nyakukon érezték, a német haderő veszélytelen feltámaszthatóságáról. Handier, a „New-York Times" tudósítója hírmagyarázatában Edennek és Murphynak a nyugateurópai országok fővárosaiban folytatott tárgyalásairól ezt írja: „Murphy Bonnba érkezése után nyomban tárgyalt Adenauerrel. A tárgyaláson az Eden által többször alkalmazott -módszerhez hasonlóan készítette elő a talajt. Murphy előkészítő munkájával azonban az angolok politikai céljaitól eltérő amerikai politikai célok elérésére törekszik. A „United Press" hírügynökség római tudósítójának jelentése szerint mérvadó körökben rámutatnak arra, hogy Eden naponta küldözget táviratokat Dullesnek. A táviratokban beszámol nyugateurópai útjáról. A USA Murphy helyettes külügyi államtitkártól kapja a jelentéseket. Murphy Eisenhower politikai „villámhárítója", aki Edent követi európai útján. A nyugatberlini sajtó Adenauer Edennel és Murphyval folytatott tárgyalásairól és Adenauernek a keresztény-demokrata unió képviselőházi frakciója gyűlésén szeptember • 14-én elhangzott kijelentéséről ír. A „Die Neue Zeitungé írja: „A keresztény-demokrata unió képviselőházi frakciójának gyűlésén a kancellár kijelentést tett Eden brit külügyminiszter és R. Murphy USA helyettes államtitkár látogatásáról. Murphy szeptember 14-én kétszer is tárgyalt Adenauerrel. Német részről a 'tárgyalásokon jelen volt Hallstein államtitkár és Blankenhorn nagykövet, amerikai résziről Conant főbiztos és Dowling helyettes főbiztos. Bonnban a Murphyval folytatott tárgyalásokról mélyen hallgatnak. Adenauer kancellár a keresztény-demokrata unió képviselőházi frakciójának gyűlésén a nyugati védelmi közösséghez való német katonai hozzájárulás kérdésének elintézésére háromféle lehetőséget hozott fel. Németország csatlakozását az északatlanti tömbhöz, Németország és Olaszország csatlakozását az 1948, brüsszeli egyezményhez és végül egysé hadsereg létesítésének lehetőségét az „európai védelmi közösség mintájára-" A Reuter ügynökség bonni tudósítója jelenti: „Az itteni kormánykörök véleménye szerint Nyugat-Né.retorsaág készségesen . jóváhagyja az 1948. évi brüsszeli egyezmeny alapelveit. Ellenben ezen egyezményhez pótegyezmény hozzátoldása szükséges. A kormány nem lehet olyan egyezmény tagja, amelynek egyik célja a „német agresszió feltámasztásának megakadályozása". Adenauer nyugatnémet kancellár Eden brit külügyminiszternek kijelentette, hogy Nyugat-Németország előnyben részesíti az - atlanti egyezmény egyenrangú tagságát. Dulles európai útja A Reuter hírügynökség jelentése szerint Dulles amerikai államtitkár csütörtökön repülőgépen Bonnba érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson Adenauer kancellárral. Az United Press" washingtoni tudósítója jól értesült körökre hivatkozva Dulles európai útjával kapcsolatban megjegyzi, hogy Dulles legfőbb célja, tanácskozása Adenauerrel. A tudósító szerint várható, hogy Dulles Londonba is ellátogat, s tanácskozni fog Churchillel és Edennel. Waggoner, a „New York Times" tudósítója közli, hogy Dulles útja „a legfelsőbb fórumok Nyugat-Németország újrafelfegyverzéséről folytatott tanácskozásai utolsó szakaszának kezdetét" jelenti. A nyugatberlini kormánykörök sajtója örömmel fogadja Dulles bonni útját és Adenauerrel folytatandó tárgyalásait Nyugat-Németor szág felfegyverzésének formáiról. A nyugatnémet sajtó egyidejűleg érezteti örömét, hogy Dulles „elkerüli a francia fővárost". A „Telegraf" Dulles gyors euró pai útjának okairól megjegyzi: „Hírek érkeznek, hogy Murphy kijelentése Dullest európai útja előre meghatározott időpontjának megváltoztatására késztette. Washingtonban megengedhetetlennek tartják, hogy az angolok kezdeményezésére megegyezzenek az „európai védelmi közösség" másodváltozatában anélkül, hogy az USA ebben vezető szerepet játszana. A lap szerkesztőségi cikkében ezzel kapcsolatban a következőket írja: „Az a lendület, amellyel London átvette a kezdeményezést a csődöt mondott „európai védelmi közösség" másodváltozatának kérdésében, nyilván zavarba hozta Washingtont..." A „Der Tagesspiegel" örömét fejezi ki afölött, hogy Dulles a német militarizmus feltámasztására épít és szemtelen hangnemet használ Franciaországgál szemben. A lap megjegyzi, hogy Washingtonnak „nincs szándékában feláldozni német szövetségesének érdekeit Párizs kedvéért".