Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-14 / 224. szám, kedd

4 HL SZO 1954. szeptember 14 V. M. Molotov válaszai a „Ciobu Nippon Simbyn" című japán lap főszerkesztőjének kérdéseire Micuri Szudzuiki úrnak, a „Giobu Nippon Simbun

Ľ főszerkesztőjének. Tisztelt M. Szudzuki úr, megkaptam a szovjet-japán kapcsolatokra vonatkozó kérdéseket tartalmazó levelét. Kívánságára válaszolok az alábbi kérdésekre. 1. „A Japán és a Szovjetunió közötti semlegességi vagy megnemtámadási egyezmény megkötése." „ A genfi értekezlet után a világ közvéleménye fokozottan sürgeti a Kelet és Nyugat közötti együttélésre vonatkozó tárgyalást. A japán nép, jelentéktelen kisebbség kivételével, természetesen nem akar ellenséges viszonyban élni a Szovjetunióval és nem akar ismét ellenségeskedni. Mi most az Ön nézete ezzel kapcsolatban a Japán és a Szovjetunió közötti semlegességi vagy megnemtámadási egyezmény megkötésének lehetőségéről?-' Válasz: Mint ismeretes, a szovjet kormány a többi országokkai folytatott kapcsolatai tekintetében a különböző társadalmi rendszerű áiamok békés együttélése alapelvének elismeréséből és abból indul ki, hogy megegyezhetnek a megoldatlan nemzetközi kérdésekben, ha az érdekelt felek törekedni fognak a megegyezésre. A szovjet embereknek az a meggyőződésük, hogy ez a politika nemcsak a Szovjetunió nemzetei, hanem a nemzetközi feszültség enyhítésére és a béke megszilárdítására törekvő többi országok nemzetei érdekeinek is megfelel. A Szovjetunió következetes bé-' kepölitikát folytat és a rendes kapcsolatok fejlesztésére törekszik minden állammal, amely a maga részéről hasonló kapcsolatok fenntartására törekszik a Szovjetunióval. A Szovjetunió Japán tekintetében is ugyanilyen politikát folytat. Eddig még nem állnak fenn rendes kapcsolatok a Szojetunió és Japán között, noha kapcsolataik rendezésének kérdése már megérett. Természetes, hogy e feladat megoldása lehetővé tenné a Szovjetunió és Japán kapcsolatai konkrét kérdéseinek megtárgyalását. 2. „A rendes kapcsolatok felújítása Japán és a Szovjetunió között.'' v Annak ellenére, hogy már kilenc év telt el a második világháború befejezése óta és hogy a genfi értekezlet utan több ország nemzetei még intenzívebben kívánják Kelet és Nyugat békés ^együttélésének visszaállítását, ez ideig még nem állították helyre Japán és a Szovjetunió normális kapcsolatait „tyíély sajnálatomat fejezem ki e helyzettel kapcsolatban és szeretném tudni az Ön véleményét, melyek azok az akadályok, amelyek most is gátolják a két ország rendes kapcsolatainak helyreállítását?^ Válasz: A két ország rendes kapcsolatainak helyreállítását gátló legfőbb akadály szerintem abban van. hogy bizonyos japán körök szem előtt tartják az USA kormányköreinek diktátumát. Az USA kormánykörei a függő ország helyzetében akarják tartani Japánt. Japán természetesen nem sokáig maradhat ilyen félig megszállt ország helyzetében. Ami a Szovjetuniót illeti, kész rendes mederbe terelni kapcsolatait Japánnal, ha Japán a maga részéről ugyanilyen készséget tanúsít. I 3. „Japán és a Szovjetunió keresikedelmének fejlesztése." „Úgy vélem, hogy a két szomszédos ország kereskedelmi kapcsolatai és kereskedelmük fokozottabb kibővítésének lehetősége természetes jelenség, tehát a Japán és szovjet nép természetes követelménye." „Véleménye szerint milyen konkrét úton fejleszthető Japán és a Szovjetunió kereskedelme?" Válasz: „A Szovjetunió helyesli a Japánnal való kereskedelmi kapcsolatainak kölcsönösen előnyős feltételek mellett való fejlesztését, mert ez megfelel mindkét ország nemzetei érdekeinek. A gyakorlata élet is igazolja ezt, mert midőn a Szovjetunió és Japán nagy kiterjedésű kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn, ezek nagy előnyöket jelentettek mindkét félnek. Meg kell állapítani, hogy a kereskedelem fejlődésének eddigi lehetőségeit a Szovjetunió s Japán között korántsem használják fel. Konkrét intézkedésekként szolgálhatnának a szovjet-japán kereskedelemben érdekelt személyiségek és küldöttségek gyakoribb összejövetelei. Arról is tárgyalhatnának, hogy a Szovjetunió és Japán az egyenjogúság és kölcsönösség feltételei mellett hivatalos kereskedelmi képviseleteket jelöljön egymás országaiba." 4. „Japán újrafelfegyverzése." „A japán nép nem akarja, hogy életszínvonala az újrafelfegyverzés vagy a fegyveres erők bővítése következtében süllyedjen. Egyúttal azonban megengedhetőnek tartja, hogy az önálló és független állam az önvédelem minimális szükség leteihez és gazdasági lehetőségeihez mért független fegyveres erő ket tartson. Mi az ön véleménye a japán fegyveres erőkkel kapcsolatban?" Válasz: A Szovjetunió az álla mok fegyverkezésének lényeges csökkentése, az atom-, hidrogénés más tömegpusztító fegyverfajták alkalmazásának feltét len betiltása mellett foglal állást. A Szovjetunió egyszersmind abból indul ki, hogy bármelyik szuverén állam tarthat önvédelemhez szükséges fegyveres erőket. Mint ismeretes, a szovjet kormány a Japánnal való békeszerződés megkötésére tett javaslataiban meghatározza, hogy a független, békeszerető és demokratikus Japán önvédelméhez szükséges fegyveres erőkkel rendelkezilessen. 5. „Japán és a Szovjetunió kultúrkapcsolatainak fejlesztése." „Szilárd meggyőződésem, hogy Japán és a Szovjetunió kultúrkapcsolatainak kibővítése pozitív hatással lesz Japán és a Szovjetunió igazi baráti kapcsolatainak megszilárdítására, még abban az esetben is, ha a közeljövőben nem is állítják helyre a két ország rendes kapcsolatait." „Mi az ön véleménye erről a kérdésről?" Válasz: A Saovjetunió készségesen tart fenn kultúrkapcsolatokat más országokkal, tehát Japánnal is, és törekszik sokoldalú fejlesztésükre. Az utóbbi években sok tudományos és kultúrküldöttség tett látogatást más országokból a Szovjetunióban, viszont a szovjet küldöttségek is sok idegen országban jártak. Mint ismeretes^ Japánból is járt néhány küldöttség a Szovjetunióban. Kétségtelen, hogy Japánban szép számban vannak olyanok, különösen a japán értelmiség körében, akik őszintén törekszenek a Szovjetunió nemzeteivel való kultúrkapcsolatok kibővítésére. Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy ez pozitív hatást gyakorolna Japán és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak _ megszilárdítására. Ez mind nemzeteinknek, mind a nemzetközi együttműködés fejlesztésére és a világbéke megszilárdítására törekvő többi nemzeteknek érdekük. Tisztelettel V. M. Molotov Moszkva, 1954. szeptember 11. A berlini dolgozók gyűlése A német főváros összes negyedeinek dolgozói szeptember 12-én a fasizmus és a háború elleni harc Nemzetközi Napja alkalmából nagygyűlést tartottak a berlini Thälmann-téren s kegyelettel adóztak a fasizmus áldozatai emlékének. A jelenlévők lelkesen üdvözölték Wilhelm Piecket, az NDK elnökét, Ottó Grotewohl miniszterelnököt, a kormány tagjait, Németország Szocialista Egységpártja KB politikai irodájának tagjait, a demokratikus pártok és tömeg szervezetek vezető tényezőit. A gyűlés részvevői meleg szeretettel fogadták a szovjet küldöttséget: A. Sz. Gundorov tábornokot, L. T. Koszmogyemjanszkaját és V. I. Livencevet, a Szovjetunió Hősét, valamint más országok antifasiszta harcosainak küldöttségeit. A gyűlést Ottomár Geschke, az antifasiszta ellenállási mozgalmi harcosok németországi bizottságának elnöke nyitotta meg,, majd-Ottó Grotewohl miniszterelnök emelkedett szólásra. Ottó Grotewohl beszédében hangsúlyozta, hogy „a Német Demokratikus Köztársaság, a munkások és parasztok valóban demokratikus állama elsőnek valósította meg elesett hőseink álmait. Nálunk többé már nincsenek hadiiparosok, akik üzérkedésekkel zsebelték be véres profitjukat. A fasiszta gyilkosok és hóhérok nálunk soha többé nem térhetnek vissza régi iparukhoz, A hitlerista és SS* ista tábornokok nem támadhatnak meg többé köztársaságunk területéről más államokat". Grotewohl Adenauer politikájáról kijelentette: „Adenauer politikája Németország békés egyesítésének visszautasítását, a nyugatnémet fasiszta Wehrmacht feltámasztását, a nemzetközi feszültség kiélezését, Európa két egymással szembenálló ellenséges táborra szakadását, a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és a népi demokratikus országok elleni háborút jelenti. Ez a politika azonban kudarccal végződik, mert a nemzeték nem háborút, hanem békét akarnak. A németek nem akarják és nem engedik meg, hogy Nyugat-Németország az amerikai és német militaristák hadi támaszpontjává váljon. Adenauer politikája zsákutcába vezet. Kudarcra van ítélve, mert Németország nemzeteinek érdekei ellen irányul. Vereséggel végződik, mert ellentmond a vele nyugaton és keleten szomszédos államok igazságos követelményeinek. Ezek az államok biztonságuk biztosítását követelik. Adenauer politikája csődöt nltend azért is, mert egy új világháború komoly veszélyét rejti magában. A Nyugat-Németország „szuverenitásának" megadására vonatkozó követelményekről Grotewohl kijelentette, hogy a valóságban nem a német nép szuverenitásáról, hanem NyugatNémetország felfegyverzéséről és egy agresszív hadsereg létesítéséről van szó. Grotewohl hangsúlyozta, hogy a béke biztosításának csak egy útja van, amely hozzájárul Németország egyesítéséhez és biztosítja a német nép ragyogó és boldog jövőjét. Ez az út a Német Demokratikus Köztársaság politikája, amely a béke és a megegyezés kivívására irányul. Az NDK politikája egész Németország érdekeit szolgálja s ezért a nyugatnémet lakosság széles körei is elismerik. Hozzájárul annak a bizalomnak visszaállításához, amelyet a Szovjetunió, Kina, a népi demokratikus országok, továbbá Franciaország, Olaszország és más európai országok nemzetei helyeznek az NDK ba. Az európai békéhez egyedül a Szovjetunió által javasolt európai kollektív biztonságról szóló általános európai szerződés vezethet. Minden más terv Nyugat-Németország felfegyverzésére és az államok egymással szemben álló katonai tömbjének kialakulására vezet. A nemzeteknek meg kell érteniök, hogy Adenauer militarista és diktatórikus állama nem Németország ... A Német Demokratikus Köztársaság kész minden demokratikus német akaratának megfelelően együttműködni az európai béke megőrzése nagy feladatának megvalósításában, A szovjet kormányküldöttség elutazott * Szófiából A Bolgár Népköztársaság állami ünnepén részt vett szovjet kormányküldöttség szeptember 11-én repülőgépen elutazott Szófiából. A küldöttség tagjai M. Z. Szaburov az SzKP KB elnökségének tagja és a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, N. N. Beszpalov, az OSzSzSzK minisztertanácsának elnökhelyettese, I. Sz. Szenyin, az Ukrán SzSzK minisztertanácsának első elnökhelyettese és Sz. Sz. Birjuzov hadseregtábornok voltak. A szovjet kormányküldöttséget a repülőtérre kikísérték: V. Cservenkov, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, G. Damjanov, a népgyűlés elnökségének elnöke, A. Jugov, G. Trajkov, G. Csankov, I. Mihajlov, R. Damjanov, a minisztertanács elnökhelyettesei, T. Zsivkov, Bulgária Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, G. Cankov és E. Sztajkov, a B KP KB politikai irodájának tagjai, a miniszterek és mások. A szovjet kormányküldöttség búcsúztatásán továbbá megjelentek: J. K. Prihodov, a Szovjetunió bulgáriai nagykövete. a szovjet nagykövetség diplomá. ciai munkatársai, a népi demokraj tilkus államok nagykövetségeinek vezetői és munkatársai. Dr. Wirth interjúja A „Neue Zeit" közölte dr. Josef Wirth volt német birodalmi kancellárnak, az egységért, békéért és szabadságért küzdő németek szövetsége elnökének interjúját, amelyet a lap munkatársának adott. Dr. Wirth kijelentette, hogy Nyugat-Németország haladó közvéleménye elítéli a Nyugat-Németország és Franciaország közötti kapcsolatokat kiélező Adenauerpolitikát. Hangsúlyozta, hogy a két ország kapcsolatainak a bonni kormány politikája okozta kiéleződését a német-francia közeledésnek kell áthidalnia. A felelősségét tudatosító német nép nemzeti erőinek közös akcióival olyan fordulatot kell elérni Nyugat-Németország politikájában, mint amilyen fordulatot a nemzeti érdekek nyomására a francia nép Franciaország politikájában elért. Az angol kormánynak a kilenchatalmi (USA, Anglia, Kanada, és az „európai hadsereg'' szerződését aláírt hat ország) értekezletnek összehívásával kapcsolatos nyilatkozatáról Wirth kijelentette: „Ha a kilenchatalmi értekezlet | csupán diplomáciai cselvetés ésJ manőverezés, hogy elvessék a I négyhatalmi értekezletet, az euró- ! pai feszültség csak fokozódni fog. | Az utóbbi időben nemcsak az európai, hanem az ázsiai nemzetek is veszélyes háborús tűzfészket látnak Németország kettészakítottságában. A béke híveit világszerte elszántság tölti el e tűzfészek felszámolására. Adenauer ismételten és egyöntetűen kijelentette, ellene van a négyhatalmi értekezletnek, mert attól tart, hogy az amerikai politika vereségét • okozhatná. Ezzel újra igazolta, hogy továbbra is az amerikai terveket akarja végrehajtani. Az a „szuverenitás", amelyet a szövetségi köztársaság számára követei és amellyel az amerikai terveknek megfelelően csak Nyugat-Németország újrafelfegyverzését akarja álcázni, nin^g öszszefüggésben a szövetségi köztársaságot megillető szuverenitással. Az igazi szuverenitás megköveteli a megszállási rendelkezés megszüntetését és a függetlenséget valamennyi bel- és külpolitikai kérdésben, főleg Németországnak az általános európai biztonság keretében való egyesülése kérdésében," — jelentette ki nyilatkozatában dr. Wirth. Japán — Délkelet-Ázsia fegyvertára A „Ki

odo Cusin" sajtóügynökség jelentése szerint a gazdasági szervezetek szövetsége javaslatot tett a japán és amerikai köröknek, hogy a közeljövőben 3C0 millió dollár összegű fegyvergyártási tervet dolgozzanak ki Japán számára. A sajtóügynökség megjegyzi, hogy a legfontosabb iparágakat tömörítő szövetség rámutatott arra: ez az összeg Japán számára nem valami nagy, mert az USA felszólította Japánt, hogy legyen Délkelet-Ázsia fegyvertára. KÜLFÖLDI HÍREK Nesti Nase, Albánia első nagykövete a Kínai Népköztársaságban a napokban Pekingbe érkezett. A pekingi repülőtéren Vu Hsziu-csuan külügyminiszterhelyettes, Liu Csin-ju külügyminisztériumi osztályfőnök és Van-Csozsu kUlügyminisztériumi protokollfőnök, a közélet, valamint a diplomáciai testület képviselői fogadták. * * * U Ba Saw, burmai szociális gondoskodásügyi miniszter, az Indiában tartózkodó burmai küldöttség vezetője kijelentette, hogy a SEATO-egyezmény veszélyezteti az ázsiai békét. Itt az ideje, hogy az ázsiai országok a SEATO hatását ellensúlyozó javaslatokat dolgozzanak ki. A burmai kormány ragaszkodik a Kína, India és Burma miniszterelnökeinek közös nyilatkozatában kihirdetett öt alapelvhez. * * * Nyugat-Németországban Adenauerék terve ellenére tovább folyik a népszavazás. 5753 lakos közül 5673 a békeszerződés mielőbbi megkötése és a megszálló csapatok eltávozása mellett foglalt állást Remscheid rajnamenti városban. * * * A bonni kormány „A Haza Napja" demagóg jelszóval revizionista manifeszfációkat rendezett, amelyeknek szónokai beszéltek az áttelepítettek „Otthonhoz való jogáról" és Németország keleti szomszédai ellen uszították őket. Kaiser nyugatnémet miniszter Bonnban az Oder Neisse békehatár ellen uszított. Az egyiptomi közmunkaügyi minisztérium vasárnap 200 kilométer hosszú magasfeszültségű villanyvezeték építését rendelte meg a lipcsei nemzetközi vásáron. A vezeték a Nílus deltájában épül. A megrendelés értéke 10 millió rubel. Az építést a Német Demokratikus Köztársaság tíz nagy vállalata végzi. • * * l Az „Arežue Semal" című teheráni lap provokáló hírt közölt, amelyben azt állítja, hogy a Szovjetunió bizonyos szakmai jellegű intézkedéseket foganatosít Irán egyes határvidékei ellen. A cikk szerzőjére és céljára könnyen fény derül, mert maga a lap ugyanabban a hírben elárulja, hogy az amerikai szervek fokozták tevékenységüket Iránban és hogy Iránt be akarják vonni az agresszív középkeleti katonai tqmbbe. Egyik nyakon, másik pofon Miután a francia nemzetgyűlés elutasította az „európai védelmi közösség" tervezetét, Adenauer követelte, hogy adják meg Nyugat-Németországnak a korlátlan fegyverkezés jogát. Adenauer Franciaországhoz: — Magától értetődik, hogy madame Marianne saját ízlése szerint választhat csecsebecséket ... (Schmidt rajža a „Berliner Zeitung"-ban)