Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-12 / 223. szám, vasárnap

2 UJSZÖ 1954. szeptember 12 KOLLÁRÉK RÉSZLEGE ÜNNEPEL A hét végén tortént. Olyan for­rón tűzött a nap, mintha a perzse­lő sugarait szóró égitest megfeled­kezett volna róla, hogy már a szep­temberi napokat tapossuk. Mennyi­re örültek ennek az ünnepre ké­szülő handlovaiak! A hét közepén vagyunk és még­sem érezzük az egyszerű hétköz­napi szürkeséget. Hogy is lehetne, amikor a Bányásznap megünnep­lésére készülődtek, — ez csak egy­szer van az évben. Ilyenkor sor kerül a számadásra is, és ekkor nincs magasztosabb érzés annál, amikor az ember megállapíthatja, — nem kell pirulnom, jól végeztem a dol­gom. Lehet, hogy erre gondolt Kol­lár József is, a Nyugati-bánya első szakaszának vezetője- Telt arcán szétömlött a boldog mosoly derűje, és korát meghazudtoló frisseséggel sietett az irodai épület elé az útra­készen várakozó, hosszú szerelvé­nyű bányászvonathoz. Kettesével­négyesével ültek az öblös csillék­ben a bányászok. Kollár tipegett­tcpogott a csillék előtt, mint ahogy az örömtől megrészegedett gyer­mek teszi. Vidáman beszélt az em­berekkel és utasításokat adott. Az egyik bányász barátságosan karon ragadta: — A legjobbak vagyunk, Kollár elvtársi — dicsekedett, mintha ve­zetőjük nem is tudta volna. — Azok is maradunk! — vála­szolta büszkén Kollár. Két fiatalabb bányász megro­hanta vezetőjüket. — Engedjen el szombaton sza­badságra, az unokahugom eskü­szik! — szólt az egyik. Kollár elmosolyodott, ismeri az „unakohugok" meséjét. — Halasszátok el az esküvőt, a Bányásznap fontosabb­— Én meg haza akarok menni, már két hónapja nem voltam ott­hon! — így a másik. — Akkor még egy hétig kibírod! — válaszolta' Kollár, — a Bányász­nap a te ünneped is. így beszélt, tréfálkozott Kollár. Az év elején volt úgy is, hogy szomorkodtak a bányászok. Terven alul dolgoztak. Kollár akkor sem volt kedvetlen. — Meglátjátok, fog az menni! — bíztatta munkatársait. És ment is. A legjobbak lettek az üzemben. Még többet is adtak, mint amennyit a Bányásznapra ígértek. Kétezer tonna szenet adtak terven felül. * * * Azt mondják, hogy a számok be­szélnek. Miről is tudna nekünk ez a 2000 tonna szén mesélni? Ha előttünk robogna el a szénnel meg­rakott 200 vagon, fejünk ibele is szédülne a számolásba. Hatalmas érték ez- A Nyugati-bánya első szakasza nemcsak a tervét, hanem a felajánlását is túlteljesítette. Miért nem sikerült ez a többi bá­nyáknak? Az üzem még nem teljesíti a tervet. A Nyugati-bánya első sza­kasza viszont már hónapok óta száz százalékon felül dolgozik és lelkesedéssel fogadták pártunknak és kormányunknak azt a felhívá­sát, hogy már most, a nyári hóna­pokban kell felkészülniök a téli tá­rolásra- Meg is fogadták, hogy 10 százalékkal több szenet adnak ter­ven felül. Miért teszik ezt csak ők, amikor a többi bányák részle­geinek is meg vannak a lehetősé­geik a terv teljesítésére? Kollá­rékmak nincs erre patentjük, csak azt teszik, ami kötelességük is­Amikor a többi bányaüzemben a nyár folyamán munkaerőhiánnyal, laza munkafegyelemmel és gyakori gépsérülésekkel okolták a nemtel­jesítést — bár Kolláréknál is em­berhiány mutatkozott —, de a ter­melésben mégsem állott be hanyat­lás. Ügy osztották szét a bányá­szokat, hogy az előírt fejtési fel­adatoknak két műszakban tegyenek eleget s a harmadikban csak alt­kor fejtettek, ha kellett és előké­szítették a munkát a következő fej ­tésre. Ment is a munka, túlteljesí­tették havi terveiket. Most már új­ra három műszakban dolgoznak és újra jól haladnak. Nem ismerik az adósságot, mint az Északi vagy Má­jus 1-bánya, melyek 20.000 tonna szénnel tartoznak népünknek. Kollárék üzemében jó a munka­fegyelem. A munkát úgy szervezik meg, — mint Kollár elvtárs mond­ja, — hogy „minden forogjon". Ha valahol elmaradást észlelnek, az il­lető kollektíva tagjai egy-két órát még ,,ráhúznak". Egy tonnával sem akarnak adósak maradni. A köte­lezettség teljesítését jobb munka­szervezéssel biztosították. A vállalt 1870 tonna tervenfelüli szénmeny­nyiséget szétosztották az egyes kol­lektívák között. Mindenki tudja, mennyivel, hány csillével kell töb­bet adniuk naponta. És a végén 2000 tonnát adtak. A Nyugati-bányában a 129-es fa­lon dolgoznak a legjobban. A cso­portokat itt Papp István, Dér Mi­hály és Viczan Klement vezetik. Ezt a csapatot az üzem vezetősége most a Bányásznap tiszteletére a hűségpótlékon kivül 6000 korona jutalomban is részesíti. Az év ele­je óta túlteljesítik tervüket. — Párjukat kell keresni! — mondja Kollár József — a meg­adott utasításokat, ha törik-szakad, teljesítik! * * * Nem is gondoltuk volna, hogy a 41-ik évet betöltött Papp István már nagyapa. Idősebb lányát Kara Mihály bányász vette feleségül. Üj házban, új lakásban, nem messze a főtértől laknak. Ide már alig száll a bánya üzemeinek korma, pora. Az új házakat fűszőnyeg, vi­rágágyak övezik. Jól érezzük itt magunkat, a közeli erdő mellett, mintha csak üdülőtelepen járnánk­Papp István büszke is erre. — Itt lakunk! — mondja dicsek ­vően, amikor beléptünk a lakásba. Volt is itt mit nézni- Nemcsak a tisztaságot, rendet csodáltuk, de a szépen berendezett konyhát, háló­szobát, i\ nappaliban a foteleket, rekamiét, az új szőnyeget, a csip­kés függönyt. Papp István kéksze­mű felesége siet is mondani: — Soha sem gondoltuk, hogy va­laha ilyen lakásban fogunk lakni! Ezelőtt Sárisákon éltek, nádfeda­les házban. Nem mondom, megélt a régi időben is az ember, de Pappéknak is csak a mindennapi falat kenyérért kellett küzdeni. Mindenknek elég volt a sajátmaga baja. Ez juthatott Papp eszébe, mi­kor a felesége szavaira komolyan így szólt. — De sok is van a fejemen. •. Az asszony elnevette magát: — Nézd csak meg, alig van! — és az ura kopaszodó fejére muta­tott. Látszik rajtuk, hogy megértő, meghitt családi életet élnek. Néha ugyan panaszkodik az asszony, a férjét sokszor jobban vonzza a bá­nya, mint az otthon. De ezen nincs mit csodálkozni, hiszen 15 éves ko­ra óta fejti a szenet. Ma már a bányász nemcsak sajátmagával tö­rődik, de a társaival is. Erre gon­dolt az előbb és erről beszél ne­künk Papp István. A jó csoportvezetőnél nemcsak a munka .alapos megszervezése a fon­tos, — ami nálunk meg is van, — hiszen augusztusban 123 százalékra teljesítettük tervünket —, hanem igen fontos a munkatársak nevelé­se is. Bizony akadnak olyan bá­nyászok, akik nemcsak magukról, hanem családjukról is megfeled­keznek és elisszák egész keresetü­ket. Észreveszi ezt Papp és a lel­kükre beszél. — Mond, miből főz majd neked az asszony, ha eliszod a pénzt? — szokta mondogatni. Fegyelmezi, neveli' munkatársait. Ez is az elért sikerek egyik titka­Bárcsak minél több ilyen Papp István lenne Handlován, akkor job­ban is menne a munka, az Északi és a Május 1. bányában is­Már együtt van az egész család. Karáék is átlátogatnak a nagyszi­lőkhöz. Egy házban laknak. A Bá­nyásznapról folyik a beszéd. A fia­tal, feketehajú Kara Miska előre örül, hogy ő is azok között van, akik h jségpótlékon kivül külön ju­talmat is kapnak — A Bányásznapot együtt ünne­peljük meg az egész családdal — mondja örömmel. De nemcsak ők, hanem az egész Kollár-részleg így készülődött a Bányásznap megünneplésére. Meg is érdemlik, hogy boldogan töltsék el nagy ünnepüket. Petrőczi Bálint Bányásznap és aratóünnepély M ilyen felemelő ez: együtt ! ünnepelnek a bányászok és a szö­vetkezeti tagok! Lucia-bánya, Pop­rocs, Rudnik, Jászó, Aranyida bá­nyászai és Poprocs egységes föld­művesszövet&ezetének tagjai. Együtt a tárnák és a szövetkezeti vetéstáblák dolgozói! Nemcsak ün­nepet ülnek ők együtt, kölcsönö­sen segítik egymást, akkor is, ha aratni kell, s akkor is, ha a Bá­nyásznapra felajánlott ezer tonnát 1.871 tonnára teljesíti az üzem. Bányában dolgozik a család egyik fele, szövetkezetben a másik. Megváltozott a völgyek élete. A bányászok legöregebbjei csodá­lattal nézik ezt a változást. Visz­szaemlékeznek 1922-re a kéthó­napos nagy sztrájkra, a harmin­cas években kezdődő gazdasági­krízis súlyos napjaira, a párt ille­gális munkájának erőfeszítéseire a megszállás ideje alatt. Suták és Oravec nyugdíjas bá­nyászok nagyon jól ismerik ezt a bányászmultat. Tizenegy és ti­zenkétéves korban kezdtek dol­gozni a bányában, hogy segítse­nek a család nehéz helyzetén. Su­ták Ferenc 12 éves korában reg­gel három órakor kelt, hogy há­romnegyednégykor már ott áll­jon a főaknász előtt és négykor már megkezdhesse a munkát. Há­rom éven keresztül dolgozott, az akkor még gyermek Suták, havi 8 koronáért. Három év után napi két krajcárral emelkedett a kere­sete. így indult bányászpályafu­tása Selmecbányán, Járdánházán, az erdélyi bányákban, mig az el­ső világháború frontjain és a fog­ságban eltöltött evek után végleg Lucia-bányán telepedett le. Holik Ferenc, elvtárs, aki itt született, s most az üzemi partszervezet el­nöke, 11 '"éves volt, amikor már a pörkölőnél napi 12 órát dolgo­zott 45 krajcárért. S amikor a gyermekből bányász lett, s a tár­nákba szállt dolgozni, csak ritkán látott verőfényes napot. Most a pOprbCsi Fortuna- és Rufusz-tárnákban fejtik az ér­cet. Ezekben a tárnákban a har­mincas években kezdtek dolgozni. De alig indult meg-a munka, jött a gazdasági krízis. Két évvel ké­sőbb már csak három napot dol­goztak hetenként. A megélhetés gondjai aggasztóan súlyosodtak a bánya dolgozóira. Szabadidejük­ben a közeli erdőkbe jártak sze­net égetni. A Fortuna- és Rufusz-tár­nák bányászai most lelkiismerete­sen, szakszerűen, műszak-mulasz­tás nélkül végzik munkájukat. Nem találni közöttük notórikus mulasztókat. A csoportok három műszakban dolgoznak. A bányá­szok és technikusok mintaszerű kollektíváját a munkaszeretet, a lelkiismeretesség jellemzi. A Bá­nyásznapra tett felajánlások telje­sítésében Katusák István csoport­ja érte el a legszebb eredményt. A Fortuna-tárna első szintjén csi­nálnak gyorsvágást, s normájuk teljesítésében 146 százalékos ered­ményt értek el. Jól szervezett cso­port ez, mely főként szervezett­ségének és ciklusos grafikon sze­rinti munkájának köszönheti nagyszerű eredményeit. Paperák Mihály csoportja a gyorsfejtésnél dolgozik. Ugyancsak hároim műszakban dolgoznak. Megtörtént, hogy havonta 80 fo­lyómétert is áttörjek. Mélyfúrói, ciklusos grafikon szerint dolgoz­nak és jól kihasználják munka­idejüket. Nem is marad el mun­kájuk eredménye. Augusztusban 140 százalékos ncrmateljesítmény­nyel dicsekedhettek. Jó munkát végez a Hanigovszki-csoport is, mint mindenki a Fortuna-tárná­ban. Ezt a Bányásznap tisztele­tére tett valamennyi felajánlásuk túlteljesítésével bizonyították be. S hogy ilyen eredményeket ér­nek el, azt elsősorban kiváló munkaerkölcsüknek köszönhetik. Önfegyelimezettségük, politikai fejlettségük, szaktudásuk, pél­daképül szolgálhat sok üzemi dol­gozónak. A bányászok mellé méltón so­rakoznak fel a külszíni dolgozók is. Az új munkamódszerek közül, melyek az üzemben már elterjed­tek és jól beváltak, mindenekelőtt a ciklusos grafikont kell említe­nünk. A ciklusos grafikont már két üzemrészlegen vezették be, nagyobbára a folyosók és a gurí­tók vágásánál. A termelés foko­zását és a felajánlások teljesíté­sét egyébként az alapos szervezés és a bánya dolgozóinak szocialista versenye teszi lehetővé. így érte el az üzem a 114.6 százalékos tervteljesítést. Az önköltség csök­kentésben is jók az eredmények. Június hónapban 15 százalékkal, júliusban csaknem 10 százalékkal volt jobb a tervezettnél. A Bányásznap reggelén a bá­nyászzenekar víg zenéje ébreszti fel az üzem és a szövetkezet dol­gozóit. Poprocson zeneszóval vo­nulnak a sportpályára öregek és fiatalok. így ünneplik a bányá­szokat azokért az erőfeszítésekért, melyeket az új élet építése érde­kében folytatnak. Bányászaink számbaveszik eddi­gi eredményeiket és az elkövet­kező feladatokat. Megjutalmazzák az élenjáró és a tervteljesités­ben példátmutató munkatársaikat. S a bányászünnepély, aratóünnep­séggel, a munká-ok és parasztok víg mulatságával folytatódik. Ez a vidám hangulat és a közösségi ér­zés biztonságot adó tudata kíséri munkájukat az előttük álló közös célkitűzések elérésében, a boldog jövő megteremtésében. Mészáros Gyula­alatt már évtizedek óta fejtik az értékes magnezit-követ. Kassai, tehányi és kalecsányi bányászok szakszerű mun­kája teszi lehetővé, hogy acélműveink kellő mennyiségű és minőségű magnezitot kapjanak. A Bányásznapot Kas­sán is méltóképpen ünneplik a magnezitbányászok, Kassán a Banko-hegy oldalában nyíltfejíésben és a föld A handlovai bányászok körében jó hírnevet szerzett magá­nak Sýkora János munkacsoportja. Előhajtási tervüket 140 százalékra teljesítették Képünkön a III. műszak dolgozói láthatók eerény munka közben. tervüket az év eleje óta 102 százalékra teljesítik. Képün­kön a nyíltfejíés egyik legjobb kollektívája, Bárci Ferenc csoportja látható. A kelctszlovákiai érckutatóüzcm egyik részlege augusztus 21-ig teljesítette egész évi tervét. Képünkön Igor Lcukanič brigádja látható, melyet a b:nyásznapi ünnepségen jó munkájukért kitüntettek. I I P »

Next

/
Thumbnails
Contents