Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-10 / 221. szám, péntek

1594. szeptember 10 UJSZ0 3 Ünnepi ülés Szófiában Bulgária felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából A szófiai Nemzeti Színházban szeptember 8-án ünnepi ülést tar­tottak Bulgária felszabadulásának IC. évforduőja alkalmából. Az ülés részvevői lelkesen üdvözölték V. Cservenkovot, a minisztertanács elnökét, G. Damjanovot, a népgyű­lés elnökségének elnökét, A. Ju­govot, G. Trajkovot, G. Csankovot, I. Mihajlovot, R. Damjanovot, a minisztertanács elnökének helyet­teseit, T. Zsivkovot, Bulgária Kom­munista Pártja Központi Bizottsá­gának titkárát, valamint az elnök­ségben helyet foglaló G. Csankovot és J. Sztajkovot, a BKP KB poli­tikai irodájának tagjait. A jelenlevők lelkesen üdvözölték a szovjet kormányküldöttség tag­jait: M. Z. Szaburovot, a Szovjet­unió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága elnökségének tagját, a Szovjetunió miniszterta­nácsa elnökének helyettesét, N. N. Beszpalovot, az OSzSzSzK minisz­tertanácsa elnökének helyettesét, I. Sz. Szenyint, az Ukrán SzSzK minisztertanácsa elnökének első helyettesét, Sz. Birjuzov hadsereg­tábornokot, valamint a Kínai Nép­köztársaság és a népi demokrati­kus országok kormányküldöttsé­geit. Az ünnepi ülésen jelen volt J. K. Prihodov, a Szovjetunió bul­gáriai nagykövete és a diplomáciai testület többi tagjai. A bolgár nép 1944. szeptember 9-i felkelésének 10. évfordulóját V. Cservenkov, Bulgária minisz­tertanácsának elnöke méltatta. Be­számolóját nagy figyelemmel hall­gatták és gyakran lelkes, meg nem szűnő tapssal szakították félbe. Ezután M. Z. Szaburov, a szovjet kormányküldöttség vezetője emel­kedett szólásra és elmondta üd­vözlő beszédét. A jelenlevők lelke­sen fogadták M. Z. Szaburov be­szédét és lelkesen éltették a aagy szovjet népet, a Szovjetunió Kom­munista Pártját és a szovjet kor­mányt. A teremben felharsant a taps és az éljenzés: „örök barátság!" M. Z. Szaburov, a szovjet nép, a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya nevében forrón üd­vözölte a bolgár népet és jókívá­natait fejezte ki Bulgária fasisz­ta szolgaság és külföldi függőség alól való felszabadulásának 10. év­fordulója alkalmából, s újabb si­kereket kívánt Bulgária népének a szocialista építés nagy művében, a békéért és a nemzetközi bizton­ságért folyó harcban. M. Z. Szaburov üdvözölte a sza­bad, független népi demokratikus Bulgáriát, a testvér bolgár népet és Bulgária Kommunista Pártját, éltette az örök és megbonthatatlan bolgár-szovjet barátságot Az ülés részvevői hosszantartó, lelkes tapssal és a Szovjetunió él­tetésével, állva fogadták M. Z. Szaburov zárószavait. Óriási lelkesedéssel fogadták el a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsági pak és a Szov­jetunió Minisztertanácsának kül­dött üdvözlő táviratok szövegét. A szovjet kormány jegyzéke az USA kormányához Mint már a sajtóban jelentettük, a szovjet kormány szeptember 5-én jegyzéket küldött az Amerikai Egye­sült^Államok kormányénak, amelyben tiltakozik a Szovjetunió távolkeleti államhatárainak Nahodok kikötő kör­nyékén amerikai repülőgép által szep­tember 4-én történt megsértése ellen. Az USA moszkvai nagykövetsége az USA kormányának megbízásából szep­tember 6-án két jegyzéket- küldött a Szovjetunió külügyminisztériumának. A jegyzékekben tagadja, hogy az ame­rikai katonai repülőgép megsértette a Szovjetunió államhatárait és azt ál­lítja, hogy állítólag két szovjet vadász­gép megtámadta az amerikai repülő­gépet, midőn a szibériai partvidéktől nem messze „szemleutat tett" a nyílt tenger fölött. Az USA kormánya to­vábbá kijelenti, hogy az amerikai re­pülőgép a szovjet vadászgépekkel való találkozáskor nem nyitott tüzet. A Szovjetunió külügyminisztériuma szeptember 8-án a következő tartal­mú jegyzéket küldte az USA kormá­nyának : „Az amerikai Egyesült Államok kor­mányának szeptember 6-án kelt 202. és 203. számú jegyzékeivel kapcsolat­ban a szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy kijelentse: mint már a szovjet kormány szeptember 5-i jegy­zékében pontosan megállapított adatok alapján jelentette „Neptun" típusú két­motoros amerikai katonai repülőgép szeptember 4-én vlagyivosztoki idő­számítás szerint 19 óra 12 perckor, (helyi időszámítás szerint 18 óra 12 ptrjkor) Osztrovnaja-fok környékén Nahodok kikötőtől keletre megsér­tette a Szovjetunió államhatárát. Az amerikai repülőgép, midőn két szov­jet vadászgép közeledett feléje, hogy figyelmeztesse: átlépte a Szovjetunió határát, és felszólította, hogy hagyja el a Szovjetunió légiterét, tüzet nyi­tott. A szovjet repülőgépek az ame­rikai repülőgépnek a szovjet gépekkel szemben elkövetett ellenséges, indo­kolatlan tette következtében szintén tüzet nyitottak, s ezt követőleg az amerikai repülőgép a tenger irányá­ban eltávozott. A szovjet hivataloknak semmi tudomásuk nincs a szovjet ál­lamhatárt megsértő repülőgép további • sorsáról. Az USA kormánya a szovjet kor­mány szeptember 5-i említett jegyzé­kére küldött 203. számú .válaszjegy­zékében alaptalant^ tagadja a Szovjet­unió határának az amerikai katonai légierők repülőgépe által történt dur­va megsértéséről és a két szovjet vadászgéppel szemben kiprovokált tü­zelésről a jegyzékben említett ténye­ket. Az USA kormánya jegyzékeiben annyit azonban elismer, hogy szeptem­ber 4-én helyi időszámítás szerint 18 óra 18 perckor az USA haditengeré­szetének repülőgépe a szovjet jegy­zékben megjelölt terület fölött repült, ami az idő tekintetében körülbelül megfelel a szovjet kormány jegyzéké­ben feltüntetett időpontnak. Az USA kormánya olyan színben igyeksžik feltűntetni ezt az incidenst, mintha a szibériai partvidéken terep­szemlét tartó amerikai katonai repülő­gép „nyílt tenger" fölött repült volna és nem nyitott volna tüzet a szovjet repülőgépekre, hanem ellenkezőleg, ál­lítólag támadás áldozata lett. Egy olyan tekintélynek örvendő kormány­szerv, mint az USA tengerészeti mi­nisztériuma azonban szeptember 6-án kijelentette, hogy az amerikai repülő­gép nyitott tüzet a szovjet vadászgé­pekre. Az amerikai repülőgép legény­ségének tagjai sajtónyilatkozataikban igazolják, hogy tüzeltek a szovjet va­dászgépekre. Az a nyilatkozat, hogy az amerikai repülőgép egyáltalában nem tüzelt, tehát nem felel meg a valóságnak. Az USA kormánya 202. számú jegy­zékében továbbá azt állítja, hogy az amerikai repülőgép és a szovjet va­dászgépek találkozása nyílt tenger fö­lött, Vlagyivosztoktól 100 mérföldre keletre történt. Ez a Vlagyivosztoktól 100 mérfölddel keletre elterülő terü­let azonban, mint ismeretes, nem a nyílt tenger fölött van, mint ezt az amerikai jegyzék állítja, hanem a Szovjetunió területén. Amerikai sajtó­jelentések szerint az USA hivatalos tengerészeti tényezői kénytelenek voltak ezt a tényt elismerni. A szovjet kormány szeptember 5-i jegyzékében közölt, pontosan megállapított adatok, valamint az USA haditengerészeti mi­nisztériumának jelentése és az ameri­kai repülőgép személyzete tagjainak nyilatkozatai teljesen megcáfolják az USA kormányának jegyzékében feltün­tetett állításait. Az USA kormánya jegyzékében a Szovjetunió határait megsértő és a szovjet repülőgépekre minden ok nélkül tüzet nyitó amerikai repülőgép légiútjáról tanúskodó té­njeknek ellentmondó verziót hajtogat és hallgatással kerüli meg azt a kér­dést, milyen szemleutat végezhetett az amerikai katonai repülőgép a „szi­bériai partvidéktől" nem messze a Szovjetunió légitere fölött és egyálta­lában miért végeznek amerikai repü­lőgépek „terepszemléket" Vlagyivosz­tok környékén, mely, mint ismeretes, körülbelül 10.000 kilométer távolság­ban fekszik az Egyesült Államok part­vidékétől. Jogosan feltehetjük azt a kérdést is, hogyan viselkedne az USA kormánya, ha szovjet hadirepülőgépek „szemlét tartanának" az USA állam­határai közelében, például San Fran­cisco vidékén, vagy ha rendszeresen megsértenék az USA határait, és e ha­tárokat védelmező amerikai repülő­gépekkel való találkozásuk alkalmával tüzet nyitnának. Az USA kormánya aligha tanúsítana közömbös magatar­tást. Az adott eset — a Szovjetunió tá­volkeleti hátárainak amerikai katonai repülőgép által való megsértése — kö­rülményei, valamint a szovjet határok amerikai repülőgépek által történt előbbi megszegésének körülményei kétségtelenül azt mutatják, hogy a Szovjetunió államhatárait megsértő amerikai katonai repülőgépek cselek­ményeinek az a célja, hogy teljesítsék az amerikai katonai parancsnokság bi­zonyos feladatait. Az amerikai katonai parancsnokság e cselekedetei és főleg a Szovjetunió államhatárainak amerikai katonai re­pülőgép által szeptember 4-én tör­tént megsértése durván megszegi a nemzetközi jog alapvető szabályait. Nem tekinthetők ezek másnak, mint a távolkeleti helyzet kiélezésére irá­nyuló provokáló cselekményeknek. A szovjet kormány, tekintettel az előbb említettekre, megerősíti szep­tember 5-én kelt jegyzékét és szor­galmazza, hogy az USA kormánya te­gyen meg minden szükséges intézke­dést, hogy a jövőben ne ismétlődjön meg a Szovjetunió államhatárainak I amerikai repülőgépek által való meg­I sértése." A kínai népi felszabadító hadsereg egységei sikeresen harcolnak a kuomintangista banditák ellen Az Oj Kína sajtóiroda jelenti, hogy a kínai néphadsereg határ­őregységei. amelyek Délnyugat­Kína Junan tartományában tel­jesítenek szolgálatot, az elmúlt öt évben Li Mi volt csangkajsekista tábornok bandáinak egységeire megsemmisítő csapást mértek. Abban az időben, amikor Délke­let-Kína felszabadult, a népi fel­szabadító hadsereg Li Mi bandái­nak több mint 30-000 emberét tet­te harcképtelenné. A bandák ma­radványa a határontúlra menekült és a Kína-Burma, valamint a Burma-Thaiföld határvidékeken garázdálkodik. Az amerikai ag­resszorok és az amerikaiak által ellenőrzött reakciós thaiföldi té­nyezők védelme alatt Li Mi ban­dái állandó támadásokat intéznek a kínai határvidék ellen és ügy­nököket küldenek Kína belterüle­tére, hogy ott szabotázsakciókat hajtsanak végre. A hazafias nép tevékeny részt vett Kína felszabadításában és a kínai népi felszabadító hadsereg­nek segédkezett az ügynökök és szétszórt banditák elfogásában. Közös védőegységeket létesített, amelyek a népi felszabadító had­sereg egységeinek segítettek szét­szórni a kisebb bandákat, ame­lyek a határvidék övezetébe ke­rültek. A népi hadsereg egy szá­zada a helyi lakosság segítségével Dél-Juan tartományban puskalö­vés nélkül fogott el 17 banditát. Megjegyzendő azonban, hagy Li Mi egységeinek maradványa, amely 1953. telétől 1954. máju­sáig Burmába szökött át, főerejét érintetlenül helyezte el Burma és Thaiföld határvidékén a kínai ha­tárok mentén Cseli, Fohaj és Nancsiaoval szemben. Az amerikai agresszorok védelme alatt ezeket a* bandákat összpontosítják most abból a célból, hogy alkalmilag támadást intézzenek a kínai hatá" rok ellen és amellett Burma biz­tonságát továbhra is veszélyez­tessék. A népi felszabadító had­sereg határőregységei azonban készenlétben vannak és támadás esetén a bandákat készen várják, hogy halálos csapást mérjenek rájuk. Véget ért a manilai értekezlet Az USA, Anglia, Franciaország, Ausztrália, Új-Zéland, Fülöp-szi­getek, Thaiföld és Pakisztán kép­viselői szeptember 8-án Manilában aláírták az úgynevezett „délkelet­ázsiai kollektív védelmi egyez­ményt", amely lényegében az ázsiai nemzetek ellen irányuló ka­tonai egyezmény. A szerződésben az áll, hogy az aláíró országok „fenntartják és fej­lesztik" haderejüket. A szerződés végleges szövegében meghagyták az amerikai tervezet 4. cikkelyét, amely elrendeli a részvevő felek közös akcióit az ázsiai nemzetek nemzeti felszabadító harca ellen. Noha a szerződés szövegéből tö­rölték a „kommunista veszélyre" való utalást, az Egyesült Államok képviselője kijelentette, hogy a szerződés éppen a „kommunista országok" ellen irányul. Ezt a ki­jelentést az USA záradékaként vet­ték be a szerződésbe. A korlátlan időre megkötött szerződés és a hozzácsatolt jegyző­könyv, amelyből kitűnik, hogy ér­vényessége Kambodzsára, Laoszra és Vietnamra is vonatkozik, mint ismeretes, egyenesen ellentmond a genfi egyezményeknek. Megegyezés történt a laoszi fegyverszüneti vegyesbizottság ülésén Mint a vietnami sajtóiroda je­lentette, a pathetlaoi felszabadító egységek parancsnokságának és a laosz-vietnami önkéntesek pa­rancsnokságának képviselői 24 na­pig tartó, a kölcsönös megértés légkörében lefolyt közös munka után egyezményt kötöttek a Fran­cia Únió laoszi csapatainak képvi­selőivel az alábbi kérdésekben: 1. A laoszi fegyverszüneti ve­gyesbizottság szervezetéről, felada­tairól, hatásköréről és munkamód­szeréről. 2. A laoszi fegyverszüneti ve­gyes albizottságok és csoportok szervezetéről s munkamódszeréről. 3. Mindkét fél laoszi harci egy­ségeinek elhelyezéséről. 4. A demarkációs vonal megjelö­léséről, az ideiglenes helyőrségek­ről, övezetekről,- utakról és a csa­patok kivonásának időbeli rend­jéről. 5. Az aknák eltávolításáról. A laoszi fegyverszüneti vegyes­bizottság most a hadifoglyok és a feltartóztatott polgári személyek kicserélésére vonatkozó egyezmé­nyek teljesítéséről és más fontos kérdésekről tárgyal. A francia fél Vietnamban eddig még nem teljesítette a hadifogolycsereggyezményt Mint a vietnami sajtóiroda jelen­ti, a vietnami néphadsereg főpa­rancsnoksága szeptember 4-én be­fejezte a hadifoglyok átadását az ötödik övezetben: Viet Triben és Szamszonban. A vietnami néphadsereg 11-882 hadifoglyot adott át a francia Un. ó csapatainak, köztük egy brigádtá­bornokot, 15. alezredest. 38 őrna­gyot, 145 kapitányt, 273 hadnagyot és 65 alhadnagyot­A vietnami néphadsereg ezenkí­vül a háború nyolc éve alatt a Francia Unió haderejének fogság­ba ejtett tagjai közül tízezreket bo­csátott el, köztük 5000 európait és afrikait, akiket csoportonként adott át A vietnami néphadsereg Dien Bien Phuban 885 hadifoglyot, a genfi és a trung-giai értekezlet ide­jén pedig 546 hadifoglyot adott át a franciáknak. A vietnami néphad­sereg tájékoztatta a francia felet, hogy még 589 politikai hadifoglyot kell átadnia. A Francia Unió csapatai körül­belül 70-000 személyt adtak át a vietnami néphadseregnek. Ezeket különböző kategóriákba osztották: hadifoglyok, feltartóztatott veszé­lyes személyek, feltartóztatott kö­zönséges személyek, stb- A francia fél által átadott személyek ellen­őrzése alkalmával kiderült, hogy csupán 7825 katona és partizán volt köztük, a többiek — 60-985 sze­mély — polgári személyek voltak. A franciák jegyzékén eredetileg megjelölt 3433 személyen kívül, akiket azonban még nem adtak át, a francia fél a vietnami néphad­seregnek még többezer tagját tart­ja fogságban a Csi Hoában, Poulo Condore és Phu Quoc szigeteken el-, helyezett táborokban. Honduras fővárosában, Tegucigalpában a diákok tüntetnek a háború és az amerikai tőke terjeszkedése ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents