Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-09 / 220. szám, csütörtök

6 ÜJSZÖ 1954. szeptember 9. Idejében vetnek a somorjjai szövetkezetesek, hogy jövőre bő termést arathassanak Vége a gabona betakarításának és mégis hangos a somorja: határ. A szövetkezeti tagok serénykednek a földeken. Az egyik táblán trágyát szórnak, s szaporán forgatják a villát az összeérett istállótrágyában. A villahegyek mint szuronyok csillannak meg a napfényben. A másik helyen hernyótalpas trak tor szántja a földet, s nyomban utána egy csoport dolgozó műtrágyát hint széjjel. Fehér Károly a szövetkezet agronómusa irányítja a munkát. Utánanéz a traktorosnak, hogy jól végzi-e a munkát, majd megint a csoporthoz megy és utasításokat ad nekik. Meg van elégedve a traktoros munkájával, amikor leméri a szántás mélységét. Mosolyogva bólint és megjegyzi: — Csak így tovább elvtárs, mert tőletek is függ, hogy milyen termést takarítunk be jövőre. Csetneki Károly visszamosolyog rá és csak ennyit kértfez: — Volt már panaszod valamikor a munkámra? Tudom én a kötelességemet, hiszen én is úgy részesülök jutalomban mint ti: a termés mennyisége után. — Még egyszer összemosolyognak és az agronómus búcsút vesz. A gazdasági épületek felé veszi útját- A silózóknál egyszerre megáll, bekukkant a 350 köbméteres silógödörbe, örül, hogy minden rendben van. Tovább is időzne, de fontosabb munkája akad. A kocsisok után megy. Bejelenti, hogy 40 mázsa ösziárpa-vetőmagot készítsenek a szekerekre,, 20 mázsát nemesített vetőmagból, mert azt vetik el előbb és 20 mázsát a takarmánynak valóból. Alig egy óra múlva indulnak a megrakott szekerek, s rövidesen megállnak a vetésre előkészített táblánál. Kis idő múlva összeállít ják a vetőgépeket, s megindulhat az agregát a simára eldolgozott földön. Az agronómus maga is a vetőgépek után jár mert csak így győződhet még arról, hogy rendisen, pontosan végzik el a vetést. Szaporán megy így a munka. Egy fordulóra két hektárt vetnek be. Délre elvetették a 10 hektár nemesített ősziárpát, s alig félórai ebédszünet után hozzáláttak a második 10 hektár, a takarmányárpa vetéséhez. Új tempóval láttak munkához. Alig esteledett, s máris végeztek a másik 10 hektár vetésével. A vetés végeztével fellélekeztek az emberek. Homlokukról letörölték az izzadságcseppeket és összemosolyogtak. Legjobban az agronómus örült. Szinte áhítattal mondta: — Végeztünk a tervezett ősziárpa vetésével. Elsőnek az egész járásban! Megelégedetten indulnak hazafelé a dolgozók. Jó termést várnak jövőre. Jól előkészített földbe vetették az őszi árpát. Háromszor jó mélyen megszántották, s három mázsa műtrágyát szórtak szét hektáronként a tavaly istállótrágyával jól meg trágyázott földre. A falu szélén az emberek minden irányban szétszéledtek. Mindegyikük hazafelé tartott. Mi az agronómussal a szövetkezeti iroda felé vettük utunkat, hogy részletes felvilágosítást adjon az őszi munkák állásáról. Napközben alig válaszolt kérdéseimre, s csak futtában felelgetett. Az irodához vezető úton is csak ritkán, elgondolkozva felelgetett. Bizonyosan már a másnapi teendők jártak a fejében. Hallgatagon értünk az irodához. A külső helyiségben nagy csoport férfit és aszszonyt pillantottunk meg. A havi előlegre vártak. Egyeseknek sEép összegeket számolt le a deresedő pénztáros. Szemük felcsillant s a pénz átvétele után helyet aidtak a többi dolgozónak. Ezt a jelenetet néztük pár percig, majd a belső irodahelyiségbe léptünk. A két könyvelőn kívül ott találtuk a szövetkezet elnökét, Balog János elvtársat is. Most már röviden végeztünk a beszéddel. Megeredt a könyvelők nyelve. Alig hangzott el a kérdés, s máris csattant a felelet. Mindkettő könyvecskét tartott a kezében, melybe mindennap bejegyzik pontosan az elvégzett munkát. De könyv nélkül is tudják, hogy mi van elvégezve, s mi nincs. Elmondották, hogy a tervezett 10 hektár repcét is elvetették már. Büszkén dicsekedtek azzal, hogy az , idén is jól „bevágott". Most még | jobb földbe vetették. 300 mázsa érett istállótrágyát és 2 mázsa műtrágyát szórtak el hektáronként; Száz hektárt istállótrágyával trágyáznak meg. Összesen 300 vagón trágyát hordanak ki a földekre. Eddig 44 hek táron végezték el a trágyázást. Két héten belül a hátralévő 56 hektárral is végeznek Megemlítik azt is, hogy 40 hektár őszibükköny alá szintén előkészítették már a földeket. Rövidesen megkezdik a vetést is. Most kezdték meg 40 hektáron a rozsföldek előkészítését. Három mázsa műtrágyát szórnak szét egy hektárra. Erre területre az idén nem hordanak istállótrágyát, mert tavaly volt trágyázva. Azután rátérnek a csoportok é a traktorosok munkájára. Három mezei csoport versenyben áll. Még ebben a hónapban megkezdik a cukorrépa kiszedését. Tervet dolgoztak ki, mely szerint az etetők, kocsisok és az irodai alkalmazottak is résztvesznek a cukorrépa és kuko rica betakarítási munkákban. Mindegyikük egyenlő részt kapott mindkét veteményből. Ezek biztosítják az őszi munkák egyenletes és gyors elvégzését. Hogy az ősziek vetését idejében biztosítsák, tökéletesen kihasználják gépeket. A hernyótalpas DT 54-es traktort osztották be éjjeli műszakra, hogy kellő mennyiségű földet készíthessenek elő a vetéshez. Iparkodik is a két traktoros, hogy szégyent ne valljanak. Csetneki Károly és Perger János naponta 12 hektár földet készítenek elő, pedig száraz és trágyázott földön nem éppen könnyű a munka. Halász Ambrus A nagyudvarnoki EFSz teljesítette silózási tervét \ A dunaszerdahelyi járásban lévő nagyudvarnoki szövetkezet etetői meggyőződtek arról, hogy a silótakarmánytol sok tejet adnak a tehenek. Tudják, hogy ha jóminőségű silótakarmányt etetnek, akkor télen sem csökken a tejhozam. Ezért igyekeznek a téli időszakra minél több zöldtakarmányt elsilózni. A terv szerint a szövetkezetnek 448 köbméter silótakarmányt kell készítenie. A tervet már teljesítették is és eddig 450 köbméter jóminőségű takarmányt silóztak el. Ezzel teljesítették a X. pártkongresszus határozatát. A határozat előírja, hogy minden felnőtt szarvasmarhára legkevesebb 25 mázsa és minden növendékállatra legkevesebb 10 mázsa jóminőségu silótakarmányt kell készíteni a télj időszakra. De ezzel még nem elégednek meg a nagyudvarnoki szövetkezet tagjai. Az állattenyésztési csoport vezetője, Domonkos Péter szavai szerint a szövetkezet legkevesebb 800 köbméter silót készít. Ezek szerint a silózási tervet majdnem 200 százalékra teljesítik a nagyudvarnokiak. Műit és jelen Forrón perzselt a nap és egyenletesen búgott a cséplőgép, amikor megismertem Csík Lajost. Kíváncsian néztem ezt a középtermetű, fürge embert, a zsarnóci szövetkezet csoportvezetőjét. Látni akartam, hogyan dolgozik ezzel a kislétszámú csoporttal, amely 165 hektáron minden munkát határidőre elvégzett. — Tizenöten, tizenhatan vagyunk mindössze — mondja. — Kezdetben nehezen ment a munka, de most már jobban dolgozunk. Csak egy bajunk van nekünk... Sok az öreg közöttünk. Én is 56 éves vagyok, de vannak még néhányan, akik 60 körül járnak. — És hová lettek a fiatalok? — Itt nincsenek fiatalok. Azelőtt nagyon' ritkán született Zsarnócon gyerek. Régen nem örömet jelentett a kis jövevény, mint manapság, hanem gondot, terhet. Mennyi minden megváltozott itt azóta! Milyen más itt az élet most! A háztájak hangosak a gyermekzsivajtól, a Bodva vizében vígan fürdik a jövő reménysége. De Csík Lajos csoportvezető, Dobos Pál elnök, Nehéz Lajos és a szövetkezet többi dolgozója most már tudja, kinek dolgozik, kinek épít új falut. Azért van készen a cséplés, a behordás és a beadás, azért van zöldséges kertje és baromfitelepe a szövetkezetnek, azért épül a sertésistálló, azért van marhaállomány és juhnyáj. A zsarnóciak túl vannak a gondterhes napokon. Szebb itt az élet, mint ahogy megszépült minden ebben az országban. Új tagokkal szaporodik a szövetkezeti taglétszám. Az idén hatan jöttek, jövő esztendőre még többen lesznek. S egy év múlva ismét felbúg a cséplőgép s még több kéve kerül a dobba, s több zsák telik meg élettel. Ragyogóan süt a nap. Messze ellátni a szelíden lejtő somodi és tornai dombokra. Felszántott nagy vetéstáblák veszik körül a falut, melyet a fák zöld lombkoszorúja takar. Szép ez a zsarnóci határ, szép ez a táj. Csík Lajos hosszan elmerül a nézésében. Mosolyt látok az arcán. A jövőbe látó ember mosolyát... M. Gy. Jutalmat kaptak az élenjáró kombájnosok A dunaszerdahelyi traktorállomás kombájnosai becsületes munkát végeztek a gabona mielőbbi betakarításának harcában. Igaz, voltak némi nehézségek a talajvízzel kapcsolatban, de ennek ellenére is szép eredményeket értek elA szocialista munkaversenyben Maár Ferenc jutott az első helyre, aki a dunaszerdahelyi EFSz-ben 140 hektárt aratott le és 2-332 mázsa gabonát csépelt ki 186 óra alaxt. Jó munkájáért a járási nemzeti bizottság elnöke, Kántor elvtárs, egy 1.450 koronás rádiót nyújtott át neki a járási aratóünnepélyen. A rádiót Maár Ferenoné vette át, mi- | vei férje a cseh kombájnosoknak segít a gabonabetakarításban. A második helyet Hrncsiar Ferenc kombájnos nyerte el. aki Gellében 182 óra alatt learatott 103 hektárt és elcsépelt 2.180 mázsa gabonát. Jól végzett munkájáért egy fényképezőgépet kapott ajándékul a JNB-tól. A harmadik helyre Sebő Zoltán került, aki egy öltönyre való szép szövetet kapott ajándékul. A járási versenyzászló állandóan Maár elvtárs tulajdonában van. Krajcsovics Ferdinánd, Dunaszerdahely Jól bevált a kísérleti kukorica A CsKP X. kongresszusának a mezőgazdasági termelés legközelebbi két-három éven belüli lényeges emelésére szóló irányelvei parasztjaink feladatául tűzik ki, hogy különösképpen törekedjenek elegendő silótakarmány biztosítására. A legértékesebb silótakarmányok egyike a kukoricakóró. A mikulovi szövetkezeti tagok a legjobb kukoricatermelők. A mult évtoen magas hektárhozamokat értek el a heterózis kukoricából. Az idén kísérletképpen szovjet „Partizánka^ kukoricát termelnek. Június közepe táián 31 áron fészkes módon ültették. Hogy összehasonlíthassák más fajta termésével, a közvetlenül szomszédos földeken hazai fajta kukoricát ültettek, ugyancsak fészkes módszerrel. A kukorica gondozásánál Márk Ozerniának (Ukrajna), a Szofcialista Munka Hősének, a hires kukoricatermelőnek tapasztalatait alkalmazzák. A kukoricát háromszor sarabolták és kétszer műtrágyázták. Bár a „Partizánkát'* a szokottnál öt héttel később ültették el, a növény mégis két méter magasra nőtt. A paszovhlavei, szövetkezeti tagok 25—30 százalékkal több takarmányra számítanak a szovjet kukorica terméséből, mint a mienkből. Mivel ez a fajta igen jó! bevált, 1955-ben 12 hektáron vetnek belőle. a királyfiakarcsai kastélykertben A KASTÉLYT KÖRÜLVEVŐ parkban hatalmas embertömeg hullámzott fel s alá. Az egész járás területéről összejöttek a szövetkezetek dolgozói az aratási ünnepélyre. A kastély és a park azelőtt Bartal Aurél pozsonyi főispán tulajdona volt, aki a legnagyobb földbirtokos volt a környéken. Az ő idejében a falu lakói még csak meg sem közelíthették a kastélyt. A cselédségen kívül senkinek sem volt sza'Baá a lábát betenni a parkba. Ma a kastély, a park és a birtok a szövetkezeteseké. A park évszázados fái alatt akármerre néztünk, csupa megelégedett, örömtől sugárzó arcot láttunk. Fotoriporterünk legszívesebben az egész népet lefényképezte volna, hogy megörökítse a szövetkezeti dolgozók vidám mulatságát. Ha visszagondolunk a mult rendszer aratásaira, emlékezetünkben felrémlik a meggyötört, kizsákmányolt részesarató. Az az ember, aki látástól-vakulásig dolgozott másoknak, és a dús termésből neki csak az alja jutott; vagy az a kisparaszt, aki cséplés után, ha kifizette az adóját, a magtárában megszámolhatta a gabonaszemeket. Mindez már a múlté. Amint a szövetkezetesekkel elbeszélgetünk, örömmel állapítottuk meg, hogy megelégedettek sorAratóünnepély sukkal. Nem találkoztunk senkivel, aki panaszkodott volna. Olyan jól esett hallani, hogy az emberek dicsekednek. Dicsekedtek munkaeredményükkel és keresetükkel. Nemcsak a magukéval, hanem munkatársaikéval is. Hogy egy esetet említsek a sok közül, Z inger János, a szentmihályfai szövetkezet elnöke, büszkén mesélte el, hogy Harsányi Gyula, szövetkezetük egyik legjobb tagja, fiával 32 mázsa gabonát keresett. Elindultunk, hogy megkeressük őt a nép között. Megtaláltuk. Tisztelettel fogtunk kezet a kérgeskezű munkással. Gyula bácsi szeme csillogott az örömtől, amikor munkájáról beszélgettünk. Es ilyen csillogó szemű emberrel találkoztunk lépten-nyomon. LASSAN LESZÁLLT AZ ESTE. A park fái, amelyek évszázadokon át gőgös földesurak sétáinak voltak a tanúi, ma idős és fiatal munkások fölé terjesztették szép lombjukat. Az ágak között a lampionok színes fénye gyulladt fel. Vidám, pattogó zene ütötte meg a fülünket. A zene messzire elhallatszott. Körülöttünk mindenütt énekszó, nevetés, egy-egy boldog felkiáltás hallatszott. Itt egy víg | csoport tréfálkozott, odébb egy fiú évődött egy lánnyal, amott egy •család jóízűen vacsorázott. A hosszú asztalok melletti ülőhelyek hamarosan megteltek. Frissen sült disznópecsenye szaga terjengett a levegőben. Előkerültek a hazulról hozott csomagok is. Kacsa, liba, csirkehús, foszlósbélű kalács ingerlően hatott az éhesekre. Nem hiányzott a bor sem. „Jobban csúszik a falat, ha közben meglocsoljuk a torkunkat". Ezt Huber Lajos bácsi, a karcsai szövetkezet elnöke mondotta. Közben jó étvágygyal fogyasztotta el a nagy darab kirántott húst. Akkor hozta a felesége. Nagylúcsiakkal ültünk egy asztalnál. Lukács Imre kocsis és felesége zsírban sült szafaládét ettek. Barátságos, kedves emberek. Csakhamar összebarátkoztunk. Imre bácsi, a szövetkezet kocsisa, 17.5 mázsa gabonát vitt haza az elszámoláskor. Felesége, a Jednota alkalmazottja; munkaidő után ő is segít a szövetkezetben. A jó vacsora után összekoccintottuk borospoharainkat. — Jó egészséget! — mondotta Imre bácsi. — További jó munkát! — feleltük mi. A kiadós vacsora után ízlett a I bor. Újra töltöttünk. Fiatal pár ült le a közelünkben. A legény biztos fellépésű, magas, erős ember. Párja kicsit szégyenlős, piruló, csinos, barna kislány. Erdős Béla karcsai agronómus és Gál Marika, a bácsfai szövetkezet tagja. A kislány először vonakodva üít le az asztalhoz, irult-pirult, de csakhamar megbarátkoztunk. Daloltunk is egyet-kettőt, a régi szép magyar nótákból. A zenekar ropogós csárdást játszott. A fiatalok felkerekedtek és a táncolók közé perdültek. Mi se tudtunk sokáig egyhelyben maradni. Elvegyültünk a táncolók közé. A tüzes magyar csárdás felmelegítette a szíveket. Négyen, majd hatan, nyolcan körbe-körbe álltak és énekelve kipirulva fiatalok, idősebbek ropták a táncot. A VIDÁM FORGATAGBAN egyszer csak azt vettük észre, hogy bekerültünk egy kör kellős közepébe. Szomszédom Csicsai Sándor, magas, nyurga fiú. A bősi szövetkezet tagja. Táncközben úgy megforgatta Hubert Margit karcsai kislányt, hogy annak a lélekzete is elakadt. Majd Csikmák . Imre gépészmérnök hallgatóval és Valasek Margittal kerültünk egy körbe. Versenyt énekeltek a zenével. Fiatal, erős hangjuk egybeolvadt száz és száz ember vidám hangjával. Jobbágy Karcsi szövetkezeti tag a zenekar előtt mulatott. Szebbnél szebb dalokat énekelt: „Réten, réten, sej a karcsai réten, markot szed a rózsám piros keszkenőben. Hajlong a dereka búgó gép nyomába, a karcsai lányok között nincsen néki párja"; Vele énekelték a köréjegyűit fiatalok. Zenaett a dal, szállt a nóta. A balázsfai, karcsai, nagyudvarnoki, szentmihályfai, nagylúcsi és a többi szövetkezeti dolgozók jót mulattak, szórakoztak. Gondtalan, megelégedett emberek szórakozása volt ez. Gondtalanok, mert jövőjük biztosítva van, megelégedettek, mert a föld mindenjava az övék. A nagylúcsi Varga Ferencné, Fodor Gézáné, a karcsai Gergely J., Varga D. és Szuhy J., a balázsfai Bozsinek és Póda elvtársak, a nagyudvarnoki Divinec és Víg elvtárs és sok szövetkezeti tag, akik az aratási ünnepélyen becsületes munkájuk után megérdemelten szórakoztak, szinte egy emberként jelentették ki: „Gazdagok vagyunk, mert miénk a föld, miénk a termése." A ZENE ÉS ÉNEK HANGJAI messze elkísértek bennünket. Hazafelé az úton elbeszélgettünk. Volt miről. Hiszen olyan szép, olyan felemelő volt az ünnep, az új kenyér ünnepe. Komolya Irén