Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-04 / 216. szám, szombat

4 U J SZ0 '1954. szeptember 4". Az NDK dolgozóinak manifesztációja a francia békeerők győzelme alkalmából Az NDK dolgozói nagy lelkesedéssel fogadták az „európai védek mi közösség" szerződése elutasításának hírét. Kari Marx-Stadtban 60-000 dolgozó vett részt az ebből az alkalomból rendezett mamfesztáción. Az NDK lobogóival és a francia trikolórral ünnepélyesen feldíszített Sztálin-téren ,,Szilárd barátság a francia néppel" jelszó hirdet te a német dolgozók lelkesedését. A manifesztáció részvevői nagy figyelemmel hallgatták meg Werner Neugebauernak, a Németország Szocialista Egységpártja központi bizottsága tagjának és a kerületi pártvezetőség irodája tagjának beszédét a francia nemzetgyűlés emlékezetes ülésének drámai lefolyásáról. A jénai manifesztáción Ottó Nuschke miniszterei nökhely ettes, Potsdamban és más ipari központokban pedig Dennery, a francia békevédők bizottságának tagja mondott beszédet. Dennery kijelentette: „Itt, a potsdami egyezmény városában felhívom önöket, akadályozzák meg a francia nép oldalán a jövőben is azt, hogy a háborús uszítók újabb nyomorba és vérontásba taszítsák nemzeteinket." A varsói dolgozók gyűlést tartottak a második világháború kitörésének 15. évfordulója alkalmából Varsóban gyűlést tartottak abból az alkalomból, hogy a hitleristák 15 évvel ezelőtt megtámadták Lengyelországot. A gyűlésen E. Ochab, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának titkára tartott beszámolót. Beszédet mondtak S. Ignar, az Egyesült Parasztpárt végrehajtó főbizottságának alelnöke és Kulczinski professzor, a Demokrata Párt KB alelnöke. A gyűlés részvevői egyöntetű határozatot hoztak, amelyben ez áll: Tudatosítjuk a béketábor erőinek fokozódó túlerejét. A' béketábor az amerikai imperialisták ellenére is kivívta a koreai és indokínai fegyverszünetet és megakadályozza a nyugatnémet revansiszták és imperialisták minden fegyverkezési kísérletét. Csatlakozunk ahhoz az általános követelményhez, hogy hívják össze a négy nagyhatalom képviselőinek értekezletét a német kérdés megoldására, hogy hívják össze az európai államok értekezletét az európai kollektív biztonságról szóló áltaános európai szerződés megkötésére. Barátságot tanúsítunk a francia nép iránt, amelynek békevágya és békeharca a Franciaország és Európa számára ártalmas „európai védelmi közösség" egyezményének elutasítását eredményezte. Támogatjuk a Lengyelország és Franciaország között kötött szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést, melyet kormányunk indítványozott és amely megszilárdítaná mindkét ország biztonságát és az európai békét. Hálás köszönetet mondunk a szovjet népnek, amely megmentette népünket a hitleristák pusztításától és mindenképpen segít bennünket békés, boldog életünk építésében." Ítélet kuomintangista kémek fölötf A „Gunzsenzsibao" jelentése szerint Kvanton-tartományban a közelmúltban ítélkeztek 47 csangkaisekista kém fölött. A kémek behatoltak a Kínai Népköztársaság területére és kémkedést s felforgató cselekményeket követtek el. Több vádlott még Kína felszabadulása előtt imperialista hírszerzőszolgálatok utasítására tevékenykedő kémszervezetekben működött. Letartóztatásuk alkalmával rádióleadógépeket, fegyvert és lőszert találtak a kémeknél. A népbíróság Cu In-let, Le Szűnt, In In-kajt és Csen Mejlint a kínai nép ellen elkövetett legundorítóbb bűncselekményekért halálra, a többieket pedig különböző időtartamú börtönbüntetésre ítélte. A bajor fémmunkások küzdenek a munkaadók önkényessége ellen A bajor fémmunkások nagy része háromhetes sztrájk után azzai a tudattal, hogy bérköveteléseinek egy részét kiharcolta, munkába lépett. Az augsburgi fémmunkások tovább sztrájkolnak és ezzel válaszolnak a mupkaadók terrorista intézkedéseire, mivel az üzemi tanácsok több funkcionáriusát és tagját a sztrájk irányítása miatt elbocsátották a munkából. A munka adók 400 munkásvezért bocsátottak el a sztrájkban való aktív szerepükért. Válaszul 7000 munkás sztrájkol, közülük 6000 Augsburg nagy gépipari gyárvárosban. Az augsburgi fémmunkásokkal együtt sztrájkolnak a koburgi UTZ cég munkásai, a Martin Lamitz vasművek dolgozói, stb. Az USA háborús egyezményt köt Csang Kai-sekkel Az Új Kína sajtóiroda jelentése szerint az USA sietteti az ú. n. „kölcsönös védelmi egyezmény" megkötéséről a kuomintangistákkal folytatandó tárgyalást. Rankin, az USA „nagykövete" a kuomintangista kilkknél, nemrégen +ért viszsza Washingtonból és nyomban tanácskozott Csang Kai-sekkel é

c Georg Yeh „külügyminiszterrel" az egyezmény megkötéséről. Ran kin átadta Georg Yehnek az egyezmény amerikai tervezetét. A Kínai Népköztársaság nagykövete átadta megbízólevelét Ho Si Minh elnöknek Az Új Kína sajtóiroda jelentette, hogy Lo Kuei Po, a Kínai Népköztársaság első rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Vietnami Demoki\ tikus Köztársaságban átadta megbízólevelét Ho Si.Minil elnöknek. Lo Kuei Po és Ho Si Minh ez alkalommal üdvözlő beszedet mondtak. Három francia miniszter beadta lemondását Sajtóhírek szerint Bourges-Maunoury, Hugues és Claudius Petit miniszterek, akik az „európai hadse reget" támogatták, beadták lemondásukat Mendes-France miniszterelnöknek. A kormány szeptember 3-án megtárgyalja ezt a kérdést. Buzgó olvasók VIETNAMI UTAZÁS — Most pedig elolvassuk, hogy mit tegyünk a jövőben... (N. LiszOrgszkij rajza a ,iLityeraturnaja gazeta"ban.) Az alábbiakban —- a Szabad Nép közlése nyomán — részleteket közlünk Franco Calamandrei olasz újságíró riportsorozatából. A szerző röviddel a fegyverszünet előtt járt a harcoló Vietnam felszabadított területein. Késő éjjel már nem a járhatatlan, hatalmas sziklák között haladtunk tovább. A hegy és az erdő néha még elzárja a látóhatárt, de aztán kiszélesedik és teknőszerű völgyekben teret hagy a rizsültetvényeknek és gabonaföldeknek. Itt-ott már látni a legelésző bivalyokat és a rízsföldeken dolgozó parasztokat. Egyes ösvényeken is bivalyokat vezető gyermekekkel találkozunk, majd ismét parasztokat látunk, akik munkába sietnek, kapa, szerszám a vállukon, fejükön púposhegyü széles bambusz vagy szalmakalap, amelynek karimája túl a nyakon egészen a hátukra lóg; nap és eső ellen egyaránt véd. Az öszvérút két szélén gyakran látunk egy-egy magas rudat, széles bambuszfonat feszült köztük, az út fölött, rajta a felirat: „A föld azé, aki megműveli". Jelszó volt ez, s ma már törvény, hiszen a földreformot tavaly decemberben megszavazta a nemzetgyűlés. Ku Huy Kán vietnami ismerősöm sok érdekes dolgot mesélt az ország élf t

ŕról s az emberekről. Az ember képzeletére talán az a küzdelem hat legjobban, amelyet a demokratikus állam az analfabétizmus ellen folytat és rendszeresen folytatott már a háború legnehezebb éveiben is. Ho Si Minh kormányarak legelső törvényei között, már 1945 szeptemberében, a függetlenség proklamációja után, alig hat nappal megjelent az oktatási törény, amely elrendelte hogy minden faluban hat hónapon belül legalább egy írás-olvasási tanfolyamot kell indítani analfabéták számára. A Francia-Indokínában a lakosságnak alig 5 százaléka tudott írni és olvasni. A felszabadított övezetekben a demokratikus államban mér 1952-ben 14 nr'Wč veit azoknak az egykori analfabétáknak száma, akiket az új törvény végrehajtása közben tanítottak meg írni és olvasni; megfordították a francia uralom alatti számarányt. Új gyorsított tanítási módszereket vezettek be. Nem ábécé rendben tanították a betűket, hanem először a legkönynyebbeket és azokat sem egyenként, hanem szótagokban és értelemmel bíró szócsoportokban, mondatokban. Hogy a resteket is tanulásra ösztönözzék, propagandisták jártak falurólfalura, vígjátékokat adtak elő és csasztuskákat énekeltek. Ilyen versikéket énekeltek: „Menj haza, férjem, menj haza tanulni — túl nagy szégyen analfabéta feleségének lenni." Az öregek fiatalokkal versengtek a tanulásban, sorra beiratkoztak a tanfolyamokra. A tanfolyamok vezetői — tábla és papír hiányában — ajtókra és falakra, vagy egyenesen a ledöngölt földre írták a példákat, a tanítványok pedig pálma vagy banánlevelekre a feladatokat. A 14 millió volt analfabéta közül másfélmillió azóta az elemi iskolát is elvégezte. Az országban ma már — félmillió tanulót befogadó — 3700 iskola működik. „Módot adni a népnek arra, hogy oktatásban részesüljön — mondja Ku Huy Kán — ez még nem minden. A népnek megvan a maga kulturális tradíciója, költészete, énekei, táncai: ezeket is fel kell kutatnunk és meg kell őriznünk. Ez a mi nemzeti kultúránk alapja. A kormány kulturális bizottsága már megkezdte a népi költészet és művészet felkutatását és gyűjtését, s rövidesen sajtó alá kerülnek az első kötetek. Másrészt támogatni kell a népet abban, hogy új formákban fejezze ki művészi tulajdonságait és művészi képzelő erejét. A hadsereg egységeiben és a falvakban mozgalmat indítottunk azoknak a bátorítására, akiknek hajlamuk van arra, hogy versben vagy prózában kifejezést adjanak érzéseiknek és tapasztalataiknak. A legtehetségesebbek irodalmi tanfolyamon vehetnek részt, melyet a művészeti és tájékoztatási államtitkárság szervez meg. A kormány tevékenységének olyan ága ez, amelynek Ho Si Minh elnök nagy fontosságot tulajdonít". Még egy dolog volt, ami a vietnami néppel való találkozásaink során rendkívül megragadott: a vietnami parasztok kötelességérzete hazájuk iránt. Az adőszedés történetében meglehetősen szokatlan tény az, ami itt történt: maguk az adóköteles parasztok gondoskodnak róla, hogy a rizsben fizetett adót elszállítsák a felszabadított övezetekbe, a francia határvonalak sűrű hálózatán keresztül. Igy az állam nemcsak a hadsereg élelmezésének kérdését oldotta meg, de gazdag rizs- és sóraktárakat is létesíthetett. Az így tárolt tartalékokat az árak állandósítására használta fel. Ahol és amikor szükség volt rá, a kellő mennyiségben készleteket dobott a piacra. 1952-ben így fékezték meg az inflációt és így történhetett meg, hogy 1953-ban a szabad Vietnam nemzeti bankja által kibocsátott piaszter vásárlóereje már növekedő irányzatot mutatott. Ma is ez az egyedüli pénznem, amely a forgalom lebonyolítására használatos. A szabad piaszter forgalma a háború alatt elterjedt a megszállt övezetekben is: a lakosság gyűjti a szabad piasztert és erre igyekszik jövedelmét átváltani, mert jobban bízik benne, mint a gyarmatosító indokínai bank mindinkább értékét vesztő pénzében. Esztétikai szempontból is szépek a „Ho Si Minh piaszterjei": színük, rajzuk szép, rajtuk katonák, munkások, parasztok; a mezei munkát, a folyami szállításokat és az erdők rejtett kis gyárait ábrázolják, ahol a harcok alatt is munka folyt. * * * Lóháton jöttünk ide, hogy végignézhessük a mai ünnepséget, amelyet a földreform befejezésének örömére tartottak az egyik faluban. (Az ünnepség persze még a háborús körülmények között ment végbe.) Kezdetleges deszkaszínpadon, amelynek hátsó „falát" francia ejtőernyő selyméből varrták össze, Ho Si Minh fényképe függ, kétoldalt pedig nemzetiszínű vörös aranycsillag zászló. A színpad előtt bambuszmáglya lángolt: ez a világítás. Körül, patkóalakban mintegy ezer ember ül, a falu egész lakossága, fiatalok és öregek, asszonyok, fejükön a turbánszerűen felcsavart fekete kendő, karjukon gyermek; a férfiak és a fiúk kúpalakú nagykarimájú kalapjukat ölükben tartják. Középen „úttörő" — kék sapka, vörös nyakkendő büszkén és katonásan feszül, a vállukon átvetett szíj, s rajta a dob. A színpad előtt a paraszt-nemzetőrség felfegyverzett őrjárata áll: hét férfi és öt nő. A színpadra fellép a falu közigazgatási bizottságának elnöke. Fiatal paraszt, komoly az arca. Mindenekelőtt azt jelenti be, hogy az esetleges ellenséges légitámadást csengetés jelzi, ez a légiriadó. Ekkor a tüzet azonnal ki kell oltani és a tömegnek szét kell szélednie. Ezután int az elnök és a színpad két oldalán álló két kürtös a nemzeti himnuszt fújja. A himnusz utolsó hangjára a parasztőrség járőre üdvlövést ad le a levegőbe; a nők mozdulata, amint a fegyvert felemelik, épp oly határozott és katonás, mint a férfiaké. Egy percnyi csend a harcban elesettek tiszteletére, és ezzel a hazafias ünnep bevezető része végetért. Eső szemerkél, a máglya jobban ropog, de kevesebb fényt ad. Az ünnepi beszámoló visszanyúlik a múltba, de a legújabb eseményekről is megemlékezik, például arról, hogy a földosztás hogyan mozdította elő a termelés emelésére indított mozgalmat a faluban: a parasztok több mint száz hektár parlagon heverő területet vettek művelés alá, és 3.200 méter hosszú csatornát ástak földjeik öntözésére. A földbirtokosok múltbeli tevékenységét gondosan megvizsgálták. A falu legnagyobb földesura — Mui-nak hívták — halálbüntetéssel lakolt a vizsgálat folyamán megállapított bűneiért, kiderült róla. hogy a megszálló japánok embere volt, aztán hazafiakat jelentett fel a franciáknak. A másik lecfhagyobb birtokos a katolikus pap volt: földjét elvették, de ezenfelül semmi baj sem érte. Ma is háborítatlanul él a templom melletti házában és természetesen továbbra is folytatja lelkipásztori tevékenységét a falu 200 katolikus parasztja között, akik az ő felosztott földjén gazdálkodnak. Két földbirtokos a felszabadulási mozgalom mellé állt — egyikük fia a felszabadító hadseregben harcolt. Ezektől — a törvény által előírt megkülönböztetés szerint — nem vették el a földet, h^nem megfelelő kártérítés ellenében 'sajátították ki. A tömeg nagy figyelemmel hallgatta a beszámolót; mindazt, amiről az elnök most megemlékezik, népgyűléseken ők maguk határozták el, valamennyien emlékeznek rá; minden tény és minden idézett adat pontosságát ellenőrizhetik. Jóleső moraj fogadja annak a felemlítését, hogy beteljesedett az igazság; Mui földesúr végül megfizetett bűneiért; tapsolnak annak a bejelentésére, hogy 15 fiatal a hadseregbe jelentkezett, másik 25 pedig útépítésre. Megtapsolják azokat, akiket a falu új közigazgatási bizottságába beválasztottak. Összesen 7 tagot. (Köztük két asszonyt); taps kerekedik azok nevének hallatára is, akiket a parasztszövetség új véc,."ehajtó bizottságába választottak (13 tag, köztük 3 asszony) tapssal köszöntik végül az ifjúsági szervezet új végrehajtó bizottsági tagjait (három közülök leány). Ezután két fiú nagy zsákot húz a máglyához, a tömeg utat nyit nekik. — Az első elállt, a láng magasra csap, rá-ráfúj a szél, az is éleszti. Egy öreg asszony és egy fiatal férfi lép elő, r.agy csomó megsárgult papírt öntenek ki a zsákokból és ^marokszám a tűzre vetik. A földbirtokosok telekkönyvi okmányai, könyvelési papírjai és számlakönyvei ezek; a tűzben összezsugorodnak, a lángok elemésztik, hamuvá válnak, mely felszáll s a máglya felett Übeg a levegőben, míg a szél el nem fújja. A földreform utolsó jelképes aktusa ez. Mialatt a fiatalember és az öregaszszony két kézzel dobálja a tűzre a zsákból kiöntött papírcsomót, a tömeg tapsa valóságos újjongássá válik. Mérhetetlen erejű kórus lesz belőle: „Hoang Ho! Hoang Ho!" (Éljen! Éljen!); az úttörők pedig vége-hossza nélkül pergetik dobjaikat. Most kezdődik az igazi ünnep, a tánc, — zene-, és dalestély; a vidék régi népi dalait és táncait adják elő a falu fiataljai. A színpadon bambuszfuvolákból álló zenekar kürtszóval, jellegzetes, ősi ritmusú, vidám zenét játszik; az emberek tenyerük összeverésével kísérik az ütemet. Egy sor lány és egy sor ifjú a máglya előtti üres térre lép és körtáncba kezd. Ezután egy parasztasszony dala következik. Szép a fiatal asszony, ruhája fekete, tartása méltóságos. A hangja fátyolos ugyan, de dallamos. Dala régi dal, régi fájdalom dala. Szö- , vege valahogyan így szól: „Azt álmodtam az éjjel, hogy a rizsföld enyém lett és annyi rizs termett rajta, hogy férjemnek új ruhát csináltattam az árából és kis ujjast a gyermekemnek. De kukorékolt a kakas és amint felriadtam, a keló napot láttam. Jaj, szaladnom kell, hogy kivigyem a legelőre a földesúr bivalyait". Régi fájdalom dala, szomorú és megható; a parasztok mégis olyan arckifejezésselhallgatják, melyen áttetszik örömük és amikor a dalnak vége, mégegyszer akarják hallani. Mert az a szép álom, amiről az ének szól, most végre igaz valósággá lett. Franco Calamandrei