Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-04 / 216. szám, szombat

Világ prole tá rjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. szeptember 4 szombat 30 fillér VII. évfolvam 216. szám. A mai számban: Az állandó bizottság ülése (2. old.) Az európai kollektív biztonsági rendszer elhárít­ja a német militarizmus feltámasztásínak ve­szélyét (3. old.) Vietnami utazás (4- old.) Tegnap és holnap (5. old.) Cszó Európabajnokságok Torinóban (6. old-) Lelkiismeretesen és idejében végezzük el a mezőgazdasági termelés tervének szétírását írta: Jindrich Iher miniszterelnökhelyettes, földművelésügyi miniszter A "X. kongresszuson a mezőgaz dasági termelés legközelebbi két­három éven belül való lényeges növelésére kitűzött irányelvek nagy feladatait nem tudnánk tel­jesíteni az egyénileg gazdálkodó parasztok, a szövetkezeti tagok és a többi mezőgazdasági dolgozók alkotó kezdeményezésének széles körű fejlesztése nélkül. A mező­gazdasági termelés új tervezési módszeréről szóló kormányhatá­rozat a beadási normák meghatá­rozása és az 1955-re vonatkozó szerződések megkötésének módja újabb jelentős intézkedés, amely elősegíti a mezőgazdasági terme­lés fejlődését. Az eddigi szigorú összpontosí­tás alapján felépülő mezőgazdasá gi termelés nem adott elég lehe­tőséget a helyi szerveknek, a szö­vetkezeti és egyénileg gazdálko dó parasztoknak, hogy a helyi adottságoknak megfelelően és be vált tapasztalatok alapján fejleszt­hessék a termelést. A tervezés túl­zott központosítása és az a törek vés, hogy pontosan meghatározzák minden egyes gazdaság összes ter­melési feladatait, azaz vetésterü­letét, hektárhozamait, állatállomá­nyát és állatainak hasznosságát, elkerülhetetlenül hibák elköveté­sére vezetett, ami természetesen kedvezőtlen hatást gyakorolt a me­zőgazdasági termelésre. Sok he­lyen ellentéteket okozott a terme­lési feladatok és a termelési fel­tételek között. Ez a helyzet odave­zetett, hogy a tervet gépiesen ír­ták szét, nem hozták összhangba a termelési beadási feladatokat, szétaprózták a vetési területet A központilag meghatározott terv és gyakran gépiesen végzett szétírá­sa nem engedte, hogy az egyéni­leg gazdálkodó parasztok és a szövetkezeti tagok teljes mérték­ben érvényesíthessék és felhasz­nálhassák tapasztalataikat, és sok helyen a bevezetett vetési eljárá­sok megszegésére vezetett. A me­zőgazdasági terv túl nagy terje­delme és mutatószámainak túlmé­retezett mennyisége rendkívül sok adminisztratív munkát igé­nyelt. A CsKP X. kongresszusa rámutatott ezekre a hiányosságok­ra. A kongresszuson jóváhagyott irányelvek alapján lényegesen megjavult a mezőgazdasági ter­melés tervezési rendszere úgy, hogy az 1955-ös tervet már az új módszer alapján dolgozták ki és írták szét a kormány által történt jóváhagyás után. A mezőgazdasági termelés új szervezési módszere a mutatószá­mok mennyiségének lényeges csökkentéséből indul ki. A muta­tószámokat az állami gazdasá­goknál egy-negyedére, az egyé­nileg gazdálkodó parasztoknál egy-ötödére csökkentettük. A ter­melési mutatószámok közül csak a legfontosabbakat hagyták meg. Példa: a két hektárnál nagyobb területen gazdálkodó földművesek és alacsonyabb típusú EFSz-tagok növénytermelésében csak a fő ipari növényeket: cukorrépát, cikóriát, olajosnövényeket, közülük a repcét és a mákot, továbbá a lent, kendert és a dohányt írják szét. A zöldségtermelésben csak hat főfajtát: zellert, petrzselymet. sárgarépát. . elrakásra alkalmas uborkát, hagymát, fokhagymát írják szét. Az állattenyésztési ter­melésben a baromfin kívül csak a gazdasági állatállományt írják szét; A magasabb típusú EFSz-ben ezen növényeken kívül szétírják még a kenyérgabona, a burgonya összes termelési feladatait, az újonnan bevetett területeket, a többéves növénykultúrákat és a termőtalajbővítési feladatokat. Ezenkívül a szétírás meghatároz­za még a legfontosabb termények hektárhozamait és az állatállo­mány hasznosságát. Az EFSz-ek tervmutató számainak ezen kibő­vítése azért fontos, mert itt nem szétaprózott kisüzemi termelésről, hanem már nagy földterületeken gazdálkodó, közös állatállomány­nyal dolgozó szocialista üzemekről van szó. Az EFSz-eknek azért van szükségük ezekre a mutatószámok­ra, hogy kidolgozhassák egészévi termelési terveiket és így jobban biztosíthassák" a közös szövetke­zeti gazdálkodás tervét. Az állami terv egyáltalán nem írja szét a kéthektárnál kisebb mezőgazdasági terület és a háztáji gazdaságok termelési feladatait. A mezőgazdasági termelés új tervezési módszerének további fontos újítása abban van, hogy az állami terv jövő évi felada­tait nem decemberben, januárban és februárban írják szét, hanem már most. az őszi munkák meg­kezdése előtt, hooy a gazdasági ál­latállományt a baromfiakon kívül az idén először tervezik október elsejei időponttal, eltérve a mult évek gyakorlatától, midőn decem­ber 31-ét vették tervezési idő­pontul. Jövő évre oívan intézkedé­seket foganatosítunk, hogy a me­zőgazdasági termelés tervét már júliusban szétírják. Nyilvánvaló, hogy a tervezésben beálló változások megteremtik a mezőgazdasági termelés fejlődésé­nek kedvező feltételeit. A termelé­si mutatószámok mennyiségének csökkentése a szántóföldnek csak kis részére vonatkozik, úgy hogy a szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok a többi szántóterületen széles körben ér­vényesíthetik kezdeményezésüket és gazdag tapasztalataikat, s olyan terményeket termeszthetnek, me­lyekre megvannak a legjobb ter­melési feltételek. Főként takar­mánynövényeket termeszthetnek az állattenyésztés fejlesztésének biztosítására. Hogyan biztosítjuk azoknak a terményeknek termelését és be­gyűjtését, amelyeket az EFSz-ek és az egyénileg gazdálkodó parasz­tok számára nem terveznek? Azoknál a terményeknél, amelyek­re normák alapján kötelező be­adási mennyiséget róttak ki, mint pl. a búzára, rozsra, árpára, bur­gonyára, stb., maga a beadási norma fogja késztetni a paraszto­kat arra, hogy termeljék ezeket a mezőgazdasági terményeket és szabott áron eladják az államnak. Az olyan növényekre, amelyekre nincsenek kiróva szilárd beadási normák, a termelő és a begyűjtő, a felvásárló egymás között köz­vetlenül szerződést köthek a ter­melésre és beadásra. Világos, hogy a szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó parasztok teljes megértéssel fo­gadják a mezőgazdasági termelés tervezésének egyszerűsítését, mert ez elősegíti a CsKP X. kongresz­szusa irányelveiben kitűzött fel­adatok teljesítését és túlteljesíté­sét. Jelenleg mindenekelőtt a nem­(Folytatás a 2. oldalon.) r r H Á Z Á A K ELETEBOL Egyenletesen túlteljesítik a tervet a losonci Kaukaz bútorgyárban A minisztérium és a szakszerve­zet vörös zászlajával kitüntetett érsekújvári Elektrosvit-üzem dol­gozói az első félévi sikerek után a második félévben sem akar­nak lemaradni. Erdi Lajos, a lak­kozóműhely élenjáró dolgozója hónapok óta 200 százalékon felül teljesíti tervét. Legutóbb 216 szá­zalékot ért el. (g. 1.) A losonci Kaukaz bú­torgyár dolgozói a CsKP X. kon­gresszusa tiszteletére az év első hónapjaiban technikai-szervezési intézkedések megvalósításával be­vezették a összes munkafolyama­toknál a ciklusos grafikon szerin­ti munkaszervezést. Az új mód­szerrel nagyon szép eredménye­ket érnek el. Bevezetésével meg­szűntek a munkaszervezés nehéz­ségei, egyenletessé, folyamatossá iáit a termelés. Mint egy jól ola­jozott gép kapcsolódnak egybe az egyes munkafolyamatok, kezdve az anyagbehordástól egészen ad­dig, míg a kész bútor el nem hagyja az üzem területét. Június elsejétől kezdve, amióta minden műhelyben ciklusos grafikon sze­rint dolgoznak, a pontos munka­beosztás segítségével állandóan egyenletesen túlteljesítik a tervet a Kaukaz-üzemben. Augusztusi termelési tervüket is 108,3 száza­zalékra teljesítették. A mennyiségi terv teljesítése mellett nagy gondot fordítanak az üzemben a termékek kifogás­talan minőségére és a gazdasá­gosság fokozására A ciklusos gra­fikon szerinti munka ebben is nagy segítségükre van. Jó munkáért bőséges jutalom A várkonyi szövetkezetben meg­tartották a félévi elszámolást. A szövetkezet tagjai meggyőződtek arról, hogy mennyire érdemes be­csületesen dolgozni, mert szép ju­talomban részesültek az elszámo­lásnál. Mind az állattenyésztés­ben, mind a növénytermelésben szép példáit találjuk ennek. Kövecsi György és Peringer Antal, akik 460 hízósertést gon­doznak, 760 munkaegységet dol­goztak le az első félévben. Ezért fejenként 15.20 mázsa búzát és 9.5 mázsa árpát kaptak jutalom­ként. Lakatos Borbála fejőnő az első félévben ledolgozott 301 mun­kaegységet, amiért 6.2 mázsa bú­zát és 3.76 mázsa árpát kapott. A növénytermelési csoport leg­jobb dolgozója, Nagy Antal, a le­dolgozott 504 munkaegység után 16 mázsa gabonát kapott jutalmul. Ezen kívül még szép pénzösszeget kapnak a ledolgozott munkaegysé­gek után­Krajcsovics Ferdinand, Duna szerdahely. Ízletesebb kenyeret a dolgozók asztalára A kassai péküzemek egyik műhelyében vagyunk. A fri^s ke­nyér illata keveredik valamilyen különleges szaggal, ami csak a pék­műhelyek jellegzetessége lehet. Ez a műhely már nem a sötét, ablak­talan helyiség többé, amilyenekben a pékek valamikor dolgoztak. A világos, tiszta műhelyekben öröm a munka. Itt a kassai pékek har­colnak, hogy a dolgozók minél jobb és ízletesebb kenyeret kap­janak. A helyi nemzeti bizottság dol­gozói állandóan ellenőrzik a ke­nyér minőségét és ha a kisült ke­nyér minősége elér az osztályozás­nál 80 pontot, akkor az azt jelenti, hogy megfelelő. A jó minőségnek megvannak a feltételei. Milyen lisztből készül a kenyér, kisütés után milyen a formája, milyen az íze, egyenletesek-e a pórusai, nem túlsűrű-e, stb. A kenyér jó íze a technológiai eljárás helyes alkalmazásától függ, hogy tudniillik el ne vénüljön a kovász, ne legyen savanyú vagy édes a kenyér. A jóminőségű ke­nyérért a pékműhelyek dolgozói fizetésen felül külön jutálomban is részesülnek. Egyébként a munkások darab­bérezésben dolgoznak, 13—20 sze­mély dolgozik egy csoportban. A A 13 személy így oszlik meg a munkánál: 1 dagasztó, 2 vető-vagy kisűtőmunkás, 3 táblamunkás, a többi pedig a kemence mellett ki­segítő munkát végez. Sok esetben előfordul, hogy a pékműhelynek nagy rendelést kell teljesítenie (8 óra alatt egy munkás 5 mázsa anyagot is feldolgoz.) A normán felüli munkának feltétele az, hogy a munkát jól meg kell szervezni, a sütési eljárás gyorsaságát fokozni kell; a fő-feltétel pedig, hogy a csoport tagjai jól összedolgozza­nak. A kassai pékműhelyekben igen sok nő dolgozik, ezek munkája semmiben sem marad el a férfiak mögött, egy-két heti betanítás után maguk is felelősségteljes munkát kapnak és szakértő pékek vezetése mellett kifogástalan mun­kát végeznek. Leginkább a kenyér kiszedésénél, szállításánál és rak­tárba helyezésénél dolgoznak. A kassai péküzemek igazgató­ságánál érdeklődtünk, hogy tulaj­donképpen mit jelent a már em­lített pontrendszer, amely a ke­nyér minőségénél oly fontos. Itt elmondták, hogy a minőség ellen­őrzését a mester, az üzemrészleg vezetője és a csoportvezető végzi. Mindennap, a műszak befejezése után, kerül sor a minőség ellen­őrzésére. Mint említettük, 80 pont jelenti a legjobb teljesítményt. Ez így oszlik meg: ha a kenyér eléri az előírt nagyságot, ez 6 pontot ér, ha a héja megfelelő színű és szét­vágás után az illata kielégítő, ez 4 pont, a kellemes íz 8 pont és így tovább. Ezenkívül állandóan fejlő­dik a versenymozgalom is, amely műhely és műhely között, műszak és műszak között, valamint cso­port és csoport között folyik. A verseny fő feltételei; el kell érni az előirt minőséget, a termelési mennyiséget és gazdaságosan kell dolgozni. A verseny eredményeit minden hónapban kiértékelik. A kassai péküzemek vezetősége azonban arra is nagy súlyt fektet, hogy állandóan fokozódjék a pé­kek szakmai képzettsége. A pékek iskolázása állandóan folyik. Az a cél, hogy minden dolgozó legalább a technikai minimumot elsajátítsa. Kassa egyik legnagyobb és leg­modernebb pékműhelyében is kö­rülnéztünk. Kulcsár elvtárs, a műhely egyik dolgozója kalauzolt végig bennünket a hatalmas ter­meken, ahol tanúi lehettünk a gyá­ri termelés gyors és pontos mód­szereinek. Ebben a műhelyben kísérletez­nek első ízben Csutkov szovjet pék módszerével, melynek lényege, hogy élesztő nélküli kenyeret süt­nek, csak kovász segítségével. A hatalmas kelesztőcsészékben da­gad a tészta és innen kerül a gyú­róasztalra, majd ügyes szakembe­rek segédmunkásnők segítségével bevetik a villanykemeiicébe. Eb­oen az üzemben rövidesen minden folyamatot gépek fognak végezni. Jeienleg két műszak alatt 200—220 mázsa kenyeret tudnak sütni. A villanykemencénél egy férfi =s egy nő dolgozik. A női segéd­munkás boszorkányos gyorsaság­gal önti rá a tésztát a hosszú la­pátra, de a pék még gyorsabban teszi be a kenyeret a kemencébe. Mintegy 45 perc alatt sül meg a kenyér és azonnal a kerekeken húzható polcokra kerül, ahonnan a raktárba szállítják. A kassai péküzemek vezetősége igen nagy súlyt fektet arra, hogy a pékek tisztán dolgozzanak. Ezen­kívül állandó orvosi felügyelet alatt állnak, ahol vér. és tüdővizs­gálatnak vetik alá őket. A kenyér > jó minőségééri folytatott harcban igen fontos, —•: mondotta Kulcsár elvtárs — hogy a dolgozók között meglegyen a kellő fegyelem, mindenki olyan munkabeosztást kapjon, ahol a legjobb munkát tudja végezni. Elég nagy munkaerőhiánnyal is küzdünk és ezért igyekeztünk mű­belünkben minél több nőt alkal-. mázni. Ma az a helyzet, hogy ná­lunk a dolgozóknak mintegy 80<>/o-a nő és mondhatom, hogy a férfiak­kal egyenrangú munkát végeznek. V. I-

Next

/
Thumbnails
Contents