Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-30 / 238. szám, csütörtök

2 U J SZÖ 1954. szeptember 24. A külügyminisztérium jegyzéke Franciaország, Nagy-Britannia, Jugoszlávia, Belgium, Hollandia, Norvégia és Dánia kormányaihoz Dr. G. Sekaninová-Cakrtová külügyminiszterhelyettes a következő jegyzéket adta át gróf Emanuel ďHarcourtnak, a Francia Köztársaság ügyvivőjének: -A külügyminisztérium a Francia Köztársaság nagykövetsége iránti tiszteletének ad kifejezést és a Csehszlovák Köztársaság kormánya megbízásából a következőkről tisztelettel értesíti a Francia Köztársaság kormányát. A második világháború után Európa legfontosabb megoldatlan problémáinak egyike a német kérdés, amellyel szorosan összefügg Európa biztonsága biztosításának problémája. Európa nemzetei nem felejtették el a német militaristák által előidézett két világháború áldozatait és szenvedéseit. Ennek bizonyítéka az a széles népi tömegekre támaszkodó mozgalom, amely Nyugat-Németország újrafeifegyverzése ellen támadt Európa minden országában, beleértve Németországot is. Európa nemzetei tudatában vannak annak, hogy a német militarizmus újjáépítése közvetlenül fenyegeti biztonságukat és fokozza Európában a feszültséget 'és a háborús veszélyt. Tudják, hogy az újjáélesztett Wehrmacht a német militaristák és revansiszták kezében feltétlenül Németország keleti és nyugati Szomszédai ellen irányuló új agressziós kísérletek eszközévé válna. A nénllt militarizmus feltámasztásának politikájában megismétlődnek azok a végzetes hibák, amelyekét a nyugati hatalmak az első világháború után követtek el azzal, hogy elősegítették a német imperializmus fegyveres erejének megújhodását, abban reménykedvén, hogy ez majd támadását Kelet felé Irányítja. München, ahol a német agreszszió kielégítése érdekében Csehszlovákiát feláldozták Hitlernek, ennek a politikának a tetőpontját és egyben vereségét jelentette. Csehszlovákia megszállása után a hitleri Németország a közép- és nyugateurópai államok egész sorát igázta le A hitleri agresszió áldozata lett Lengyelország, Belgium, Hollandia, Dánia, Norvégia és Jugoszlávia, Franciaország is elesett és súlyos, véres áldozatokkal fizetett kormányainak a keleti szövetségek iránti bizalmatlanságáért. Nagy-Britanniát a német Invázió közvetlen veszéllyel fenyegette. A német militarizmus megújításának veszélye most még nagyobb mivel Nyugat-Németországban ma rendőrosztagok és úgynevezett „Deutsche Diensteinheiten" formájában fegyveres erők működnek, és elburjánzott a különféle militarista szervezetek létesítése és működése is. Ma NyugatNémetországban több mint 420.000 férfi van fegyverben — az ú. n. készenléti rendőrség, az országos rendőrség, a „Grenzschutz" egységeiben 175.000 embert tömörítettek, az úgynevezett „Deutsche Diensteinheiten" tagjainak száma több mint 145.000 és a katonai segélyszervezetek, a „Luftschutzverband-S és a „Technisches Hilfswerck'í több mint 100.000 férfit toboroztak össze soraikban. Nyugat-Németországban a valóságban már felújították a hitleri vezérkart és a nyugatnémet ipar már most katonai célok számára termel- A revansiszt'a propaganda, valamint a sajtó és a könyvek útján nagy mértékben propagálták az új háború eszmei előkészületeit Nyugat-Német orszá gban Ismét hirdetik az „Élettér", a „geopolitika". „gyarmati tartományok" és a „fajelmélet" eszméit. Főleg a reakciós „porosz szellem" feltámasztásának szentelnek nagy figyelmet a nyugatnémet militaristák. Mennyire arcátlanul merészek már, ezt bizonyítja, hogy az utóbbi időben SS-hóhérlegények összejövetelének kihívó megszervezését vették tervbe. Míg Lidice, Oradour és sok más európai város asszonyainak szívében máig sem hegedtek be férjeik és gyermekeik elvesztésének sebei, Nyugat-Németországban Kesselring, Rancke és Hauser háborús bűnösök a nácista Wehrmachtot, az „SS-fegyvereit" a hitlerista katonai gépezet legembertelenebb és legbarbárabb bűntettekről híres egységeit dicsőítő könyveket adják ki. Nem hunyhatunk szemet afelett, hogy mindéz a nyugatnémetországi megszálló hatóságok támogatásával történik. Csehszlovákia népe számára nem lehet közömbös az, hogy a nyugatnémet kormány hivatalos tényezői beszédeikben támadásokat intéznek a Csehszlovák/ Köztársaság területi épsége ellen s a Csehszlovák Köztársaság ellen irányuló új agresszióra buzdítanak. Theodor Oberländer, nyugatnémet miniszter például úszító beszédet mondott a bajor rádióban, amelyben „a szudétanémet kérdésnek a müncheni egyezmény értelmében való megoldását:*- követelte. A bonni kormány hivatalos bulletinjében közzétette ezt az uszító beszédet. 1954, júniusában és júliusában a nyugatnémet revansiszták az áttelepültek több gyűlését tartották meg, amelyeket más európai nemzetek iránti ellenséges érzület felkeltésére használtak fel. Ma, amikor a német militaristák, élükön Adenauer kancellárral az „elvesztett területek" visszaszerzéséről, a „Német Demokratikus Köztársaság felszabadításáról^ és „a kommunizmus leverése után'' Csehszlovákiába és Lengyelországba való „visszatérésről" beszélnek, akkor nem férhet kétség ahhoz, hogy háborúról van szó. Azoknak az államoknak kormányai, amelyeknek érdekük az európai béke megőrzése, nem hunyhatnak szemet a hasonló beszédekből származó veszély felett. Amiint a nyugati államok kormányai végzetes hibát követtek el az első világháború után azzal, hogy a német militarizmus keleti terjeszkedésében reménykedtek, ma is teljesen helytelen lenne az a vélekedés, hogy a nyugatnémet militarizmus nem veszélyeztet minden európai államot földrajzi fekvésére és társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül. A nyugatnémet militaristák ma ismét területi igényeket támasztanak Franciaországgal szemben és nyíltan hirdetik — amint ezt Strauss nyugatnémet miniszter kijelentése is bizonyítja — hogy „a német keletre Párizson keresztül vezet az út'!. Különösen elítélendő volt Adenauer nyugatnémet kancellárnak Franciaország és vezetői ellen intézett támadása azután, hogy a francia nemzetgyűlés elvetette az úgynevezett „európai védelmi közösség" ratifikálását. Nem csoda, hogy ezeket az elbizakodott beszédeket nemcsak Franciaországban, hanem más európai országokban is, a széles tömegek elítélték, beleértve a Német Demokratikus Köztársaságot is. Nyugat-Németország hivatalos személyisége; már ma is, amikor Nyugat-Németországnak még nincs reguláris hadserege, az Óceánon túli protektorai támogatásaival kihívó fölénnyel tárgyalnak Franciaországgal. Nem nehéz elképzelni, hogy mennyivel durvábban viselkednének. ha a megújított Wehrmacht fegyveres erőire támaszkodhatnának. Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének támogatói az Amerikai Egyesült Államokban és a nyugateurópai országokban most, az úgynevezett „európai védelmi közösség" bukása után politikájuk igazolására ismét különféle újabb okokat hoznak fel. A német „fegyveres támogatás" biztosításának szükségességéről beszélnek az úgynevezett nyugati „védelmi rendszer"

1 számára, mintha a nyugateurópaj országokat veszély fenyegetné. holott ez tulajdonképpen a német agressziós hadsereg feltámasztásából és a német militaristák, valamint a nyugatnémet revansiszták szövetségéből ered. A .keletről jövő veszély" kitalált réme a nyugateurópai országokban már régóta hatástalan és ezért a német újrafelfegyverzés szervezői kénytelenek más argumentumokat kieszelni. Egyes rövúdlátó nyugateurópai politikusok igyekeznek NyugatNémetország újrafelfegyverzésének tervét naiv argumentumokkal védeni, például azzal, hogy a nyugatnémet gazdasági expanzió, amely a nyugateurópai országok gazdaságát súlyosan érinti, állítólag a katonai költségvetés súlya alatt kissé enyhülne, ha a bonni kormány számára lehetővé tennék az újrafelfegyverzést. Az első és második világháború közti időszak tapasztalatai megcáfolják ezt az érvet.. Ha Nyugat-Németországnak újrafelfegyverzése után lehetővé teszik azt, hogy expanzióját szárazföldi haderő, a katonai légierő és tengerészet támogassa, a nyugateurópai országok semmiféle könnyítést nem éreznek, sőt halálos veszedelemmel kerülnek szembe. Arra a légkörre, amelyben a nyugateurópai kormányokra rákényszerítik Nyugat-Németország újrafelfegyverzését, jellemző, hog^ a német újrafelfegyverzés különféle alternatíváival kapcsolatban állandóan a német militarizmus veszélye elleni „biztosítékról': beszélnek. Ezzel akarják megnyugtatni a nyugateurópai nemzetek állandóan nyomatékosabban' hangsúlyozott aggályait. A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ha a német militaristák számára lehetővé teszik az új Wehrmacht megalakítását, semmiféle korlátozásokkal, sem biztosítékokkal nem fékezhetik meg őket. Míg az úgynevezett „európai védelmi közösség''-ről szóló egyezmény 12 nyugatnémet hadtestről tesz említést, a nyugatnémet militaristák már 24. sőt több hadtestről beszélnekAz, amit ma a nyugateurópai országok számára a nyugatnémetországi fegyverkezés végső határaként emlegetnek, a nyugatnémet militaristák az amerikai imperialisták buzdítására, akikkel titokban összejátszanak, a nyugateurópai uralmukhoz és az úi világháború szításához vezető úton az első lépésnek tekintik. Csupán egy helyes alternatíva van, ami biztonságot nyújt mindezen veszélyek ellen: nem szabad újrafelfegyverezni Németországot, demokratikus alapon kell egyesíteni Németországot és Európában kollektív biztonsági szervezetet kell kiépíteni, amely egyben Európa gazdaságának békés fejlődését segítené elő-és megkönnyítené az európai országok közötti gazdasági együttműködést és kereskedelmi kapcsolatokat, ami feltétlenül a nyugateurópai országok gazdaságának javára válnék. Abból a tényből, hogy a két világháború szításáért a német militaristákat és imperialistákat terheli a felelősség, továbbá a második világháború utáni politikai és gazdasági fejlődésből következik a német kérdés megoldásának szükségessége, hogy ezzel meghiúsuljon az új háborús kaland előkészítése. Az európai államok számára és főleg- Németország szomszédai számára létfontosságú, hogy a német kérdés megoldása megfeleljen biztonságuk biztosítása követelményeinek. Az európai biztonságot az egységes, demokratikus és békeszerető Németország megalakításával, az európai kollektív biztonsági rendszerrel lehetne biztosítani, amelyben minden európai állam, társadalmi berendezésére való tekintet nélkül vehetne részt. Ez a rendszer véget vetne Európa szétdaraboltságának, meghiúsítaná egyes államoknak más államok ellen irányuló csoportosulását és biztosítaná minden európai országnak az európai biztonságra irányuló erőfeszítéseit. A Szovjetuniónak arra irányuló fáradhatatlan erőfeszítése, hogy a német kérdés rendezéséért felelős négy nagyhatalom haladék nélkül a német egység megújítására szóló előbbi kötelezettségeik értelmében egyezzenek dm£, és a szovjet kormánynak az európai kollektív biztonsági rendszerre tett javaslatai minden európai államban a széles népi rétegek állandóan fokozódó támogatásával találkoznak. Az egységes, demokratikus Németország megalakításának és az európai kollektiv biztonsági rendszer kiépítésének gondolata a nyugateurópai államok kormány- ós parlamenti köreiben is számos támogatóra talált. Gsehszlovákia a többi európai országokhoz hasonlóan már -kifejezte azt az óhaját, hogy részt akar venni az európai kollektiv biztonságról szóló ossz • európai egyezményben. Az európai biztonság megerősítésének lehetőségét és a társadalmi berendezésre való tekintet nélkül az európai országok közötti baráti kötelékek megszilárdításának lehetőségét bizonyítja a Lengyel Népköztársaság kormányának a Francia Köztársaság kormányához nemrég intézett azon javaslata, amely' a két ország szövetségéről és kölcsönös támogatásáról szóló egyezmény megkötésére irányul. Csehszlovákia álláspontja ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban már nem egyszer elhangzott a csehszlovák államférfiak beszédeiben és megnyilvánult a hivatalos okmányokban. Csehszlovákiának rendkívüli érdeke, hogy az európai országok közt olyan kötelékek és szövetségek jöjjenek létre, amelyek kizárják a német agreszszió új iáélesztésének lehetőségét és hozzájárulnak az európai kollektív biztonsági szerződés megteremtéséhez és megszilárdításához. A nyugateu.rópai nemzeteknek Nyugat-Németország újrafelfegyverzése elleni ellenszenve, főleg a francia nép hazafias állásfoglalása elősegítette az úgynevezett „európai védelmi közösség'

2 megalakítására irányuló agresszív tervnek meghiúsítását — amelynek élén az újrafelfegyverzett revansiszták uralma -alatt álló Nyugat-Németország áll. Ezeknek az agresszív terveknek visszautasításával a francia nép nagymértékben hozzájárult annak a helyzetnek kialakításához, amely új lehetőségeket nyújt a német kérdés békés megoldására. A német militarizmus újjáélesztésének veszélye azonban nincs még elhárítva. Az Amerikai Egyesült Államok agresszív körei nem tanultak az „európai védelmi közösség" kudarcából és az európai nemzetek édekeivel ellentétben tovább folytatják a különféle cselszövések és nyomások segítségével hitelt vesztett politikájukat, amely NyugatNémetország újrafelfegyverzésére és Nyugat-Európában a nyugatnémet militaristák és revansiszták vezetésével katonai tömörülések létrehozására irányul. Az európai nemzetektől és kormányoktól függ, hogy most — alig tíz évvel a háború befejezése után — akkor, amikor egész Európa létfontosságú érdekéről van szó, — meghiúsítsák a béke ellenségeinek cselszövéseit és megtegyék a gémet kérdés békés rendezéséhez és az európai 'kollektív biztonsági rendszer kialakításához szükséges lépéseket- A pusztító háború rémképe ellen, amelyben a német militaristák, revansiszták és bosszúvágyó hitlerista tábornokok és háborús bűnösök igyekeznének szomszédaikkal számlájukat rendezni és Európában fasiszta rémuralmat létesíteni, szemlbenáll az európai országok közötti békés alkotó együttműködés és a béke perspektívája, beleértve az egységes, békeszerető, demokratikus Németországot is. Akkor, amikor a német kérdéssel kapcsolatban új lehetőségek nyíltak, de egyben új komoly veszély is fenyeget, Csehszlovákia kormánya a Francia Köztársaság kormányához, valamint a többi Németországgal szomszédos és a közelmúlt hitleri agressziótól sokat szenvedett európai országok kormányaihoz fordul, a megújított német militarizmus és revansizmus veszélyére komolyan figyelmeztetve, hogy tegyék meg a német kérdés békés rendezésére és az európai kollektív biztonsági rendszer kialakítására irányuló szükséges lépéseket, A csehszlovák kormány egyben kijelenti, hogy tekintet nélkül a társadalmi rendszerre az európai országok közötti békés poüVkai, gazdasági és kulturális kapcsolatok megszilárdítását az európai béke és biztonság ügye és a német kérdés mielőbbi megoldása szempontjából fontosnak tartja. A csehszlovák kormány nem sajnál semmi erőfeszítést, amely ennek a célnak elérésére irányul és elvárja, hogv igyekezete a Francia Köztársaság kormánynál teljes megértésre ta[lál." A külügyminiszter helyettese hasonló jegyzéket adott át ían Bellnek, Nagy-Britannia ügyvivőjének, Bosko Csakicsnak, a Jugoszláv Föderatív Köztársaság ügyvivőjének, Louis-Ghislain Delhayenak, Belgium rendkívüli követének és meghatalmazott miniszterének, Joseph Ceuleonnak, Hollandia ügyvivőjének, Jorgen Magnus Finné-Grnnek, Norvégia rendkívüli követének és meghatalmazott m'ni"7

terének "~és NMs Christian Stenderupnak, Dánia ügyvivőjének. Ünnepi est a Kínai Népköztársaság megalakulásának 5. évfordulója alkalmából A Kínai Népköztársaság megalakulásának 5. évfordulója alkalmából a Szlovák Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottsága Bratislavában az évforduló előestéjén, szeptember 30-án 19 órai kezdettel a Nemzeti Színházban ünnepi estet rendez. Az est kultúrműsora keretében bemutatják R. M. Glier „Vörös mák" című balettjének első felvonását. A kassai kerületben 21 új iskolát építenek A kassai kerületben a gottwaldi ötéves terv keretében felépített iskolák számát most újabb 21 iskolával növelik. Jelenleg hat új iskola építésén dolgoznak a kassai kerületben. Ezek közül három Kassán, egy Ágcsernyőn, egy Rőcén és egy Bijacovcén épül. Még ez év folyamán újabb iskolák építését kezdik meg. Ezek építésére az állam 42 és fél millió koronát irányzott elő. A tervbevett új iskolákat Poprádon, Slovinkyban, Szepesváralján, Lubenikben és Švábovcén fogják építeni. Az iskolák többnyire nyolcévesek lesznek, Kassa újabb három nyolcéves középiskolát, egy ipari szakiskolát, négy elemi iskolát és négy óvodát kap A bratislavai vasutasok jól felkészülnek az őszi csúcsforgalomra A bratislavai vasutasok az őszi csúcsforgalom zavartalan lebonyolítására megtették a szükséges intézkedéseket. A legnagyobb figyelmet a cukorrépa és a cukorrépaszeletek szállítása megszervezésének szentelik. A cukorrépa szállítására külön vonatokat állítanak össze. Már most biztosítják a vasúti kocsik szükséges számát. A cukorrépa szállításóra szolgáló kocsikat többször felülvizsgálja a kocsiellenőrző brigád, hogy azok hibátlan állapotban legyenek. Az előkészületi munkákba eredményesen bekapcsolódnak a vasútvonal gazdasági részlegének alkalmazottai is, Befejezik az állomások és vonalak nagyobb karbantartási munkálatait. Gondosan előkészítik az ájlomások rakodótelepeit. A rakodóállomásokon kibővítik a villanyvilágítást, hogy a beés kirakodást lehetővé tegyék az éjszakai órákban is. Amellett új átszervezési munkálatokkal is foglalkoznak, hogy az állomásokon és a mellékvágányokon végzett munka a lehető leggazdaságosabb legyen,