Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-29 / 237. szám, szerda

1954. szeptember 29. UISZ0 3 A szovjet-amerikai atomtárgyalások okmányanyaga A Szovjetunió külügyminisztá- i riuma szeptember 26-án közzétette azokat az okmányokat, amelyeket | a Szovjetunió Kormánya és az i Amerikai Egyesült Államok kormánya juttattak el egymáshoz az atomproblémával kapcsolatos tárgyalások során. Mint a sajtó ismertette. a szovjet kormány, következetesen kitartva békeszerető politikája mellett közölte, hogy kész részt venni bizalmas vagy diplomáciai tárgyalásokon, amelyek keretében megvitatnák Eisenhower elnök 1953 december 8-i javaslatát, amely az atomerő békés rendeltetésű nemzetközi felhasználására vonatkozott. A szovjet kormány !953. december 21-i válaszában kijelentette: abból indul ki. hogy e tárgyalásokon egyidejűleg megvizsgálják a Szovjetunió következő javaslatát: v_ „A megegyezésben részvevő államok a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvéstől vezettetve ünnepélyes és feltétlen kötelezettsége^ vállalnak, hogy nem alkalmaznak atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyvert. Nemzetközi egyezmény elérése e kérdésben, szigorú nemzetközi ellenőrzés létesítésével, amely biztosítja az atomenergia háborús célokra való felhasználásának megtiltásáról szóló egyezmény végrehajtását^. Az ezt követő tárgyalások során a Szovjetunió kormánya és az Egyesült Államok kormánya eljuttatták egymáshoz a megfelelő okmányokat. A szovjet kormány szeptember 22-én javasolta az Egyesült Államok kormányának, hozzák nyilvánosságra a tárgyalásokra vonatkoI. Emlékirat zó összes okmányokat, mind a SzQvjetunió, mmd az Egyesült Államok sajtójában, hogy tájékoztas" sák a közvéleményt a tárgyalásokról. Egyszersmind rámutatott arra, hogy a tárgyalásokra vonatkozó egész diplomáciai levélváltás közzétételét olyan sajtójelentés'ek megjelenése tette szükségessé, amelyek pontatlanul világították meg a felek álláspontját. Az Egyesült Államok kormánya szeptember 23-án közölte, hogy elfogadja a szovjet kormánynak ezt a javaslatát. A Szovjetunió külügyminisztériuma az alábbiakban teszi közzé mindazokat az okmányokat, amelyeket a Szovjetunió kormánya és az Egyesült Államok kormánya az atomprobléma .tárgyában lezajlott megbeszélések során juttattak el egymáshoz. Átnyújtotta J. F. Dulles úr, az Egyesült Államok külügyminisztere G. N. Zarubinnak, a Szovjetunió washingtoni nagykövetének Washingtonban, 1954 január 11-én 1. Az Egyesült Államok javasolja, hogy az atomerőre vonatkozó tárgyalásokat eleinte diplomáciai úton folytassák, egyszersmind mindegyik részvevőnek biztosítsák azt a jogát, hogy javasolhassa a tárgyalások áttételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, a leszerelési bizottság hatáskörében lezajló bizalmas tárgyalásokra vonatkozó ENSz-határozatnak megfelelően. 2. Az Egyesült Államok javasolja, hogy a diplomáciai megbeszélések Washingtonban vagy bármely olyan helyen folyjanak, amely alkalmas a részvevőknek a találkozás cél.iara Feltételezi, hogy Molotov úr és Dulles úr Berlinben folytat bizalmas megbeszélést. 3. Az Egyesült Államok javasolja, hogy az eljárási kérdésekkel foglalkozó tanácskozások az első szakaszban a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra, valamint máó olyan országok részvételére korlátozódjanak, amelyeket az főként érint. A kérdés megtárgyalása során határozzák meg, hogy melyek lesznek ezek az országok. 4. Az Egyesült Államok kész megvizsgálni minden olyan javaslatot, amelyet a Szovjetunió helyénvalónak talál előterjeszteni az atomfegyverre, a hidrogénfegyverre és más tömegpusztító fegyverekre vonatkozóan. 5. Az Egyesült Államok azonban II. Emlékirat úgy véli, hogy az első erőfeszítést szerény alapon kell megtenni, hegy megteremthesse az átfogóbb arányok tervezéséhez szükséges bizalmat és bizonyosságot. Az Egyesült Államok ezért kéri Eisenhower elnök 1953. december 8-i javaslatának mielőbbi megvitatását. Az Egyesült Államok kész konkrét bizalmas tárgyalásokat kezdeni erről a tervről és esetleges gyakorlati megvalósításáról 6. Az Egyesült Államok feltételezi, hogy. a bizalmas. jelleg ez idő szerint a legjobb módon szolgálja a gyakorlati eredmények elérését és hogy ezeket a tárgyalásokat egyik félnek sem szabad propagandacélokra felhasználnia. rülményeik megkönnyítésére való felhasználását, úgy vélve, hogy az államok feltétlen lemondása az atom-, a hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek alkalmazásáról megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete alapvető céljainak és fontos lépés lenne azon az úton, amelyen az államok fegyverzetéből kivonnák az atom-, a hidrogén és más tömegpusztító fegyvereket, egyszersmind szigorú nemzetközi ellenőrzést teremtenének, amely biztosítaná az atomerő háborús célokra való felhasználásának eltiltásáról szóló egyezmény végrehajtását, a népeknek a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvésétől vezérelve ünnepélyesen kijelentik: magukra vállalják azt az ünnepélyes kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak atom-, hidrogénés más tömegpusztító fegyvereket; felhívják az összes többi államo[ kat, csatlakozzanak jelen nyilatkozathoz. IV. Emlékirat Átnyújtotta V. M. Molotov J. F. Dulles úrnak február 13-án, Berlinben 1. Abban az emlékiratban, amelyet a Szovjetunió washin|toni nagykövete 1954. január 19-én nyújtott át az Egyesült Államok külügyminiszterének, a szovjet kormány annak a véleményének adott kifejezést, hogy az atomkérdéssel foglalkozó tárgyalások későbbi szakaszában mindazokat a hatalmakat be kell vonni a tárgyalásba, amelyek legfőképpen felelősek a béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért. Folyó év január 30-án V. M. Molotov Dulles úrral folytatott megbeszélése során kifejtette, hogy öt hatalomra gondol, mégpedig . az Egyesült Államokra, a Szovjetunióra, Nagy-Britanniára, Franciaországra és a Kínai Népköztársaságra. 2. E megbeszélés során Dulles úr kijelentette, hogy véleménye szerint az atomkérdéssel foglalkozó tárgyalásokba be kellene vonni Nagy-Britanniát, Franciaországot, továbbá Kanadát és Belgiumot. Dulles úr megmagyarázta, hogy Kanadának és Belgiumnak részt kell vennie a tárgyalásban, mint olyan országoknak, amelyek atomnyersanyag-készletekkel rendelkeznek. 3. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány közli, hogy nem ellenzi az öt hatalmon kívül Kanada és Belgium részvételét az atomkérdéssel foglalkozó tárgyalások meg! felelő szakaszában, de szükségesnek tartja, hogy az említett tárgyalásokba bevonják Csehszlovákiát, mint olyan országot, amely atomanyagokkal rendelkezik. Átnyújtotta G. N. Zarubin J. F. Dulles úrnak Washingtonban, január 19-én Azzal az emlékirattal kapcsolatban, amelyet J. F Dulles külügyminiszter január 11-én nyújtott át G. N. Zarubin nagykövetnek, a szovjet kormány szükségesnek tartja közölni a következőket: 3. Az Egyesült Államok emlékiratának 1. pontja a következőképpen hangzik: „Az Egyesült Államok javasolja, hogy az atomerőre vonatkozó tárgyalásokat eleinte diplomáciai úton folytassák, egyszersmind mindegyik részvevőnek biztosítsák azt a jogát, hogy javasolhassa a tárgyalások áttételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, a leszerelési bizottság hatáskörében lezajló bizalmas tárgyalásokra vonatkozó ENSz-határozatnak megfelelően'-'. Ezzel a ponttal kapcsolatban nincs megjegyzés. 2- Az Egyesült Államok emlékiratának 2. pontja a következőképpen hangzik: „Az Egyesült Államok javasolja, hogy a diplomáciai megbeszélések Washingtonban, vagy bármely olyan helyen folyjanak, amely alkalmas a részvevőknek a találkozás céljára. Feltételezi, hogy Molotov úr és Dulles úr Berlinben folytat bizalmas megbeszélést'-:. Ezzel a ponttal kapcsolatban nincs megjegyzés. 3. Az Egyesült Államok említett emlékiratának 3 pontja a köve tkezőképpen hangzik: „Az Egyesült Államok javasolja, hogy az eljárási kérdésekkel foglalkozó tanácskozások az első szakaszban a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra, valamint má

s olyan országok részvételére korlátozódjanak, amelyeket ez főkér.t érint. A kérdés megtárgyalása során határozzák meg, hogy melyek lesznek ezek az országok". Az emlékirat 3. pontjában kifejtett elképzelésekkel kapcsolatban a szovjet kormány beleegyezését nyilvánítja, leszögezve, hogy a tárgyalások meghatározott szakaszán figyelembe veszik a béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért fő felelősséggel tartozó valamennyi hatalomnak a tárgyalásokba való bevonása szükségességét. 4. Az Egyesült Államok emlékiratának 4. pontja a következőképpen hangzik: „Az Egyesült Államok kész megvizsgálni minden olyan javaslatot, amelyet a Szovjetunió helyénvalónak talál előterjeszteni az atomfegyverre, a hidrogénfegyverre és más tömegpusztító fegyverekre vonatkozóan'-'. Ezzel Kapcsolatban emlékeztetni kell a szovjet kormány 1953. december 21-i nyilatkozatára, amely rámutatott: A szovjet kormány abból indul ki, hogy a tárgyalásokon egyidejűleg megvitatják a Szovjetuniónak eáy olyan egyezményre vonatkozó javaslatát, amelynek alapján az abban részvevő államok feltétlen kötelezettséget vállalnak, hogy nem alkalmaznak atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyvert. 5. Az Egyesült Államok emlékiratának 5. pontja a következőképpen hingzik: „Az Egyesült Államok azonban úgy véli, hogy az első erőfeszítést szerény alapon kell megtenni, hogy megteremthesse az átfogóbb arányok tervezéséhez szükséges bizalmat és bizonýosságot. Az Egyesült Államok ezért kéri Eisenhower elnök 1953. december 8-i javaslatának mielőbbi megvitatását. Az Egyesült Államok kész konkrét bizalmas tárgyalásokat kezdeni erről a tervről és esetleges gyakorlati megvalósításáról". A szovjet kormány hajlandó hozzálátni Eisenhower elnök 1953. december 8-i javaslatának megvizsgálásához, és ugyancsak hajlandó megkezdeni az említett tárgyalásokat erről a javaslatról. A szovjet kormány egyben szükségesnek tart olyan értelmű megegyezést, hogy az Egyesült Államok e javaslatának és a 4. pontban említett szovjet javaslatnak megvitatásakor betartsák a váltakozás elvét, amennyiben egyik értekezleten az Egyesült Államok javaslatával foglalkoznának, a másik értekezleten a Szovjetunió javaslatával. 6. Az Egyesült Államok emlékiratának 6. pontja a következőképpen hangzik: „Az Egyesült Államok feltételezi, hogy a bizalmas jelleg ez idő szerint a legjobb módon szolgálja a gyakorlati eredmények elérését, és hogy ezeket a tárgyalásokat egyik félnek sem szabad propagandacélokra felhasználnia." Ezzel a ponttal kapcsolatban nincs megjegyzés. V. J. F. Dulles úr levele V. M. Molotovhoz Átnyújtotta február 16-án Berlinben, Személyesen Titkos Tisztelt Miniszter Úr! Hivatkozom emlékiratára, amelyet 1954. február 13-án nyújtott át nekem az atomkérdésről szóló .javaslatok megvitatására vonatkozóan. Az emlékirat 2. pontjában Ön rámutat arra, hogy én annak a véleményemnek adtam kifejezést, hogy „az atomkérdéssel foglalkozó tárgyalásokba be kellene vonni Nagy-Britanniát, Franciaországot, továbbá Kanadát és Belgiumot. Dulles úr megmagyarázta, hogy Kanadának és Belgiumnak részt kell vennie a tárgyalásokban, mint olyan országoknak, amelyek atomnyersanyagkészletekkel rendelkeznek". Ez a kijelentés nem felel meg teljesen annak, amit — mint emlékezem — e kérdés kapcsán január 30-án mondottam. Szeretném szétoszlatni ezt a látszólagos félreértést. Az akkori beszélgetés során azt mondottam, hogy az Egyesült Királyság, Kanada és Franciaország — mind értek el sikereket az atomenergia területén. Azután említettem Belgiumot és más országokat, amelyek fontos nyersanyagforrásokkal rendelkeznek. Ezzel összefüggésben mutattam rá arra, hogy ha tárgyalásainkat a kétoldali alapról szélesebbkörű értekezlet alapjára helyeznénk át, akkor abban a szakaszban az Egyesült Államok felvetné azt a kérdést, milyen országoknak kellene részt vennie. A részvevők jövőbeli lehetséges összetételének általános kérdése kapcsán szeretném újból felhivni figyelmét arra az általános elgon i dolásra, amelyet több ízben megismételtem itt, Berlinben. Ez az elgondolás az, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó részt venrn valamiféle értekezleten a kínai kommunista rendszerrel együtt azon az alapon, hogy az állítólag felelős,, vagy oszt valamiféle külö-. nös felelősséget a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért. Remélem, hogy rövidesen Washingtonba való visszatérésem után emlékiratot nyujhatok át Zarubin i nagykövetnek az elnök javaslatának lényegét illetően. Mély tisztelettel John Foster Dulles VI. V. M. Molotov levele J* F. Dulles úrnak Átnyújtotta február 18-án, Berlinben unió washingtoni nagykövetén keresztül juttatom el önhöz. Tisztelettel V. Molotov. Tisztelt Külügyminiszter Úr, igazolom 1954 február 16-án kelt levelének vételét. Minthogy ma már utazni készül, a levelére szóló választ G. N. Zarubinon, a Szovjetül. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai nyilatkozatának tervezete, amelynek értelmében feltétlenül elutasítják az atom-, a hidrogén-, és más tömegpusztító fegyverek alkalmazását Átnyújtotta V. M. Molotovva Szovjetunió külügyminisztere J. F. Dulles úrnaSPBerlinben, január 30-án Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Kínai Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya, azzal az eltökélt szándékkal, hogy megszabadítják az emberiséget az atom-, a hidrogén, és más tömegpusztító fegyverek alkalma" zásával járó pusztító háború veszélyétől, törekedve arra. hogy minden eszközzel előmozdítsák az atomerő területén született nagy tudományos felfedezések kizárólag békés célokra, a népek javára és életköVII. V. M. Molotov válasza J. F. Dulles iir február 16-i levelére Átnyújtotta G. N. Zarubin, az Egyesült Államok külügyminiszterének teendőit ellátó Bedell-Smith úrnak Washingtonban, március 10-én folytatott személyes beszélgetése során kijelentette, a szovjet kormány hajlandó kétoldali tárgyalásokat folytatni az Egyesült Államok kormányával az atomkérdésről. Egyszersmind nincs ellenvetése az ellen, hogy abban az esetben, ha elhatározzák e tárgyalások átvitelét átfogóbb értekezlet alapjára, ezen értekezlet részvevőinek kérdését pótlólag vizsgálják meg. Ami pedig a Kínai Népköztársaság részvételét illeti az atomkérdéssel foglalkozó tárgyalások későbbi szakaszában, a szovjet kormány idevágó véleményét kifejti a február 13-i emlékirat. Az Egyesült Államok külügyminiszterének folyó év február 16án V. M. Molotovhoz, a Szovjetunió külügyminiszteréhez intézett levelével kapcsolatban V. M. Molotov' felhatalmazott a következők közlésére: Tudomásul vette azokat a levélben foglalt elképzeléseket, hogy ez idő szerint nem tartják célszerűnek meghatározni, milyen konkrét országokat kell bevonni az atomkérdéssel foglalkozó tárgyalásokba e tárgyalások későbbi szakaszában. Mint a Zarubin nagykövet által január 19-én Dulles úrnak átnyújtott emlékirat közölte, valamint V. M. ! Molotov Berlinben Dulles úrral j I t