Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-28 / 236. szám, kedd

2 U J SZ Ö 1954. szeptember 24. Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság Központi Népi Kormányának elnöke fogadta a csehszlovák kormányküldöttséget Szeptember 25-én szombaton Mao Ce-tung, a Kínai Népköztár­saság Központi Népi Kormányának elnöke fogadta a csehszlovák kor­mányküldöttséget, amely a Kínai Népköztársaság megalakulása 5. évfordulójának ünnepségeire ér­kezett Kínába. A küldöttség tagjai: Václav Ko­pecký kultúrügyi miniszter, mi­niszterelnökhelyettes, Václav Pa­šek képviselő, a CsKP Központi Bizottságának titkára, Ján Zeman altábornagy, a katonai főügyosz­tály vezetője és František Kom­zala, a Csehszlovák Köztársaság pekingi nagykövete. A fogadáson jelen voltak: Liu Sao-csin, Sun Csin-lin, a Közpon­ti Népi Kormány alelnökei, Csu En-laj, külügyminiszter, az Állam­igazgatási Tanács elnöke, Cser. Jun, Tun Pi-vu, és Ten Hsiao-pin, az Államigazgatási Tanács alel­nökei és Van Pin-nan, a Kínai Népköztársaság külügyminisztériu­ma irodájának főtitkára. A csehszlovák kormányküldött­ség tolmácsolta a csehszlovák nép; a csehszlovák kormány és CsKP Központi Bizottságának forró üd­vözletét a Kínai Népköztársaság képviselőinek. A küldöttség a Kí­nai Népköztársaság megalakulása 5 évfordulója alkalmából jó kivá­natait fejezte ki a kínai nép építő munkája és a béke megőrzéséért kifejtett munkájának nagy sike­reihez. A küldöttség egyúttal jó­kivánatait fejezte ki a Kinai Nép­köztársaság új alkotmánya elfoga­dasa alkalmából­Mao Ce-tung és a Kínai Nép­köztársaság több más vezető té­nyezője hosszasan és szívélyesen elbeszélgetett a csehszlovák kül­döttséggel. A Csehszlovák Sajtóiroda jelentése A délkoreai kormány szeptember 15-én a „The Koreán Republic" c. folyóiratban bizonyos nyilatkozatot tett közzé, amely a semleges államok koreai fegyverszüneti bizottságának csehszlovák és lengyel tagjai ellen irá­nyuló sértő támadást tartalmaz. Ez a nyilatkozat régismert kompromittáló módszerek szerint összetákolt hazug koholmány. Nem először fordult elő, hogy a semleges államok koreai fegyverszü­neti bizottságának csehszlovák és len­gyel tagjait kémkedéssel' és hasonló vádakkal rágalmazzák és ilyen módon akarják a délkoreai kormány egyes tagjainak a semleges államok koreai fegyverszüneti bizottsága munkájának meghiúsítására irányuló terveit meg­valósítani. Ahogy a múltban mindig, ugyanúgy most is a provokációt any­nyira ügyetlenül szervezték meg, hogy már a nyilatkozat adatainak puszta szembeállítása a vitathatatlan tények­kel bizonyítja a nyilatkozat hazug voltát. Például Verner kapitány, a semleges államok délkoreai fegyverszüneti bi­zottságának csehszlovák tagja állító­lag 1954. május 12-én a Kannun dél­koreai kikötőben a koreai dolgozók között propagandatevékenységet fej­tett ki. Verner kapitány 1954. május 12-én nemcsak, hogy nem tartózko­dott Kannunban, hanem ebben az idő­ben még egyáltalán nem is volt Ko­reában. A „bizonyíték" szerzői hason­lóan rosszul jártak. J. Cikánek alez­redes és J. Chadima kapitány, vala­mint mások tevékenységéről szóló ko­holmányaiban is. Cikánek alezredes például a nyilatkozat adatai szerint 1954. június 11-én Incson közelében fényképezett. Cikánek alezredes azon­ban I mult év decemberétől nem volt Incsonban. Chamida kapitány 1954. jú­lius 15-én elutazott Jannunból, de a „bizonyíték" részletesen leírja Cha­dima ez év július 20-i tevékenységét a fentnevezett kikötőben. Az említett tények elegendők ahhoz, hogy bebizo­nyítsák a délkoreai kormány nyilat­kozatának hazug voltát. A nyilatko­zatnak azon részéhez, mely a semle­ges államok koreai fegyverszüneti bi­zottsága csehszlovák és lengyel tagjait „kémkedés" céljából végzett fényké­pezéssel vádolja, a következőket je­gyezzük meg: A semleges államok koreai fegyverszüneti bizottsága in­spekciós csoportjainak összes csehszlo­vák és lengyel tagjai délkoreai tar­tózkodásuk idején minden tevékenysé­gükben következetesen betartották a fegyverszüneti egyezményből szárma­zó intézkedéseket és az Egyesült Nem­zetek Szervezete szerveinek a fegy­verszünetre vonatkozó utasításait. Ezenkívül közismert, hogy minden lépésüket állandóan a katonai rendőr­ség tagjai figyelik és ismert tolakodó túlbuzgóságukkal ellenőrzik. Ilyen • körülmények között nyilván­való, hogy azok a fényképek, ame­lyekre a liszinmanista provokatív vád hivatkozik és amelyeket a délkoreai sajtó közzétett, hamisítványok éppen úgy, mint a liszinmanista nyilatkozat minden adata. Ennek a provokációnak célja világos. A délkoreai bábkormány az USA ag­resszív köreinek parancsait teljesítve, minden eszközzel azon fáradozik, hogy az ameriakiak Dél-Koreába irányuló zavartalan hadianyagszállítása és az ország felfegyverzése érdekében meg­hiúsítsa Dél-Koreában a fegyverszüne­ti egyezmény betartásának ellenőrzé­sét, hogy a semleges államok ellenőr­zőbizottságát feloszlassák és így utat nyissanak egy új agresszió előkészíté­sének. A szlovákiai energetikai dolgozók gyűlése Bratislavában A szlovákiai energetikai dolgozók szeptember 25-én, szombaton össze­gyűltek Bratislavában, hogy megvitas­sák a téli villanyáramszolgáltatás biz­tosításának kérdésit. A szlovákiai vil­lanytelepek idén nyolc hónap alatt 17 százalékkal nagyobb mennyiségű villanyáramot szolgáltattak háztartá­sainknak, ennek ellenére az állami terv feladatait nem teljesítették. En­nek fő oka a villanytelepek berende­zésének gyakori üzemzavarai. A gyű­lés részvevői a vita keretében beszá­moltak az üzemzavarok megakadá­lyozása terén szerzett tapasztalatai­ról. Az elosztóüzem dolgozói szép eredményeket értek el az üzemzavarok ellen folytatott harcban. Itt az üzem­zavarok száma tavaly óta 214-ről 101-re csökkent. A nováki energetikai dolgozók a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulójára vállalták, hogy az év végéig 10 millió kilowattóra villany­áramot termelnek ki terven felül. A nováki dolgozók a karbantartó részle­gek alkalmazottai és a műszaki dol­gozók áldozatosságának köszönhetik, hogy az üzemzavarok kiküszöbölés­terén ugyancsak szép eredményeket értek el. A szlovákiai energetikai dolgozók aktívájukat .azzal fejezték be, hogy az idei tél „ne kapcsoljuk ki a vil­lanyáramot" jelszavát minden részle­gem következetesen fogják teljesíteni. •h-I-K i Az óra mutatói sem mozognak maguktól Szombaton a késő t*sti órákban utaztam Bratislavából Dunaszer­dahely felé. A vonaton sokan utaz­tak s köztük két nemesabonyi leány. Mondhatnám a sors úgy hozta, de inkább elárulom, hogy én akartam, hogy a két kislány mellé ültem. Beszélgettünk. Szó volt a bratislavai „Március 8"-üzemről, ahol a két leány dolgozik. A min­dennapi utazást is emlegették. Er­ről sokat tudtak mondani, mert munkába utazáskor csaknem két órát töltenek a vonatban és visz­szafelé sem rövidebb az út. Lakhat­nának ugyan az üzemi internátus­ban, de szüleik mindennap látni akarják őket. Beszélgetés közben nem is fi­gyeltük az állomásokat, hanem óra szerint igazodtunk. Mindhár­munknak volt órája, de legszíve­sebben a fiatalabbik kislány fi­SZEPTEMBER 26-ÁN, vasárnap üzembehelyezték a margecani mészoltó-üzem két új önműködő tárnakemencéjét. OKTÓBER 3-ÄN lép életbe a ČSAD 1954—1955-ik évi téli menet­rendje. Az egyes kerületek menet­rendjét külön-külön fogják kiadni A téli menetrendek szeptember 27-e óta kaphatók­A NÉMET NŐK küldöttsége csehszlovákiai látogatása során va­sárnap Bratislavába érkezett. A LUCERNA nagytermében szombaton nyolc prágai vállalat divatbemutatót rendezett. Az őszi divatújdonságok bemutatóján 130 férfi- és nőiruha, kosztüm, kabát, blúz, szvetter, sínadrág, bunda, stb. került bemutatásra. A NAPOKBAN Prágába érkezett a lipcsei vásáron részt vett argentin küldöttség. Néhány napos cseh­szlovákiai tartózkodása alatt tár­gyalt a kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésének lehe­tőségeiről. KAREL BURIAN halálának 30. évfordulója alkalmából vasárnap a prágai Nemzeti Színházban matinét rendeztek. AZ OSZTRÁK IFJÚSÁG 11 ta­gú küldöttsége 'szeptember 23—2fr án meglátogatta a pardubicei kerü­letet. SZOMBATON kerületi mezőgaz­dasági kiállítást nyitottak meg Plzeňben. Ez a kiállítás a kerület EFSz-ei, állami gazdaságai és rae zőgazdasági kutatói sikeres munká­jának bemutatója. gyelte az időt, s egyben új óráját is. Most nemrég vette. Ezerkoro­nás havi fizetéséből jutott erre is. Már harmadszor nézte az óráját, mikor egyszeriben elszomorodott. Az új karórája felmondta a szol­gálatot. Nem vagyok órás. mégis elszántam magam, hogy megkere­sem a hibát. Meg is'találtam. A kislány elfelejtette az órát felhúz­ni. Eddig az utazásról. De talán az óra esetét applikálhatnák az élei­színvonal emelésére. Vájjon emel­kedhet-e életszínvonalunk magá­tól? A válasz az,,hogy dolgozóink örömteli életét, a szocialista tár­sadalom kiépítését nem várhatjuk karbateit kezekkel. Hisz az óra mutatói sem mozognak maguktól. Mindenütt dolgos kezekre van szükség. S a lelkiismeretes munka meghozza gyümölcsét. SZEPTEMBER 26-ÁN a prágai Központi Nemzeti Bizottság Városi Népkönyvtára nagytermében meg­nyitották a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia régészeti intézetei dolgozóinak IX. Országos Értekez­letét. SZEPTEMBER 25-ÉN tartották meg a kassai Nemzeti Színházban Farkas Ferenc Kossuth-díjas zene­szerző „Csinom Palkó" című ope­rettjének csehszlovákiai bemutató­ját. Az operett, amelyet Magyar­országon kívül a Szovjetunióban, Bulgáriában és a Német Demokra­tikus Köztársaságban is nagy si­kerrel mutattak be, az Érsekújvár környékén 1705-ben lezajlott ku­ruc-labanc harcokról szól. A be­mutatónak rendkívüli sikere volt. A NAPOKBAN jelenik meg a CsKP párttörténeti intézetének ki­adásában német nyelven a „Kle­ment Gottwald 1896—1953" címú mű. A SKANDINÁV szakszervezeti küldöttségek szombaton délután megtekintették a slapi duzzasztó­gátat. AZ CsSzBSz bratislavai nyári béke­ünnepségei tombolajátékának eredmé­nyei a következők: I. díjat, Jáwa mo­torkerékpárt a 05.307-es szám, a II. díjat, Perota villanymosógépet a 03.291-es szám, a III. díjat — Favorit versenykerékpárt a 05.236-os szám nyerte. A nyertes számok tulajdonosai, a díjak átvételéért 1954. október 3-ig az CsSzBSz bratislavai kerületi bi­zottsága gazdasági-pénzügyi osztályán jelentkezzenek. Bratislava, Hurbanovo nám. 14. alatt. Az első Internacionálé történelmi jelentősége Kilencven évvel ezelőtt, 1864 szeptember 28-án gyűltek össze két angol munlíásvezér, a cipész Otger és az ács Cremer felhívására a londoni Szt- Márton-csarnokban London haladó szellemű munkásai és az ott élő politikai emigránsok. A gyűlés közvetlen célja volt meg­' találni a módját az angol és fran­cia munkásmozgalom kölcsönös tá­mogatásának. A gyűlésen részt vett sok száz angol, francia, német, bel­ga, olasz és egyéb nemzetiségű munkás és munkásmozgalmi har­cos, közöttük Marx Károly is. A gyűlés korlátolt célja a vita során lényegesen elmélyült s végül is a történelem első munkásegyesülése, vagyis az első munkás Internacio­nálé alakuló gyűlésévé vált. A részvevők választottak egy Általá­nos Tanácsot, amelybe beválasz­tották Marx Károlyt is. Megbízták a Tanácsot, hogy egy éven belül hívjon össze egy általános nem­zetközi munkáskongresszust, dol­gozza ki az Internacionálé alap­szabályzatát és elveinek „Deklará­cióját". A nemzetközi munkásság így megalakult legfőbb vezetőszer­ve a kongresszustól azt kapta első feladatául, „hogy a proletariátus szétforgácsolt erőit egységes szer­vezetbe fogja össze, s ezzel a mun­kásság közös, őket egyesítő érde­keinek élő reprezentánsát teremt­se meg". * Mondanunk sem kell, hogy Marx írta: Szántó László lett az Internacionálé esze, kriti­kus lelkiismerete és törhetetlen akarata. Hiszen csakis ő és En­gels ismerték akkor a kapitalizmus lényegét, annak fejlődési törvé­nyeit és a proletáriátus objektív törvényszerűségekkel meghatáro­zott történelmi feladatát. De egy­úttal csak Marx és Engels ,s­merték még azt az ellentmondást is, amely a proletariátus objek­tív létfeltételei és a történelem ezen szubjektjének akkori fejlett­sége között volt. Míg a proletariá­tust objketív létfeltételei a törté­nelem leghaladóbb osztályává tet­ték, szubjektíve öntudatlan volt, utópiák után futott, s politikai szektákban tömörülve élte ki magát. Lázadozni ugyan lázadozott eleget az ismeretlen béklyók ellen, de harca ösztönös, vak és céltu­datlan volt. Olyan hajóhoz volt hasonlatos a munkásság akkor, amelynek nincs kormánya, kormá­nyos nélkül hánykolódik a ten­geren és ehnek elemi erői uralják. Meglehet, hogy révbe jut, de az is lehet, hogy elpusztul- A munkás­ság öszötönös harca az objektív törvények neki kedvező hatása csupán a célbajutás lehetőségét je­lentették. Hogy ez a lehetőség va­lósággá váljék, hogy a munkásosz­tály az ösztönös elemi erőből a szocializmus öntudatos teremtő erű­jévé váljék, ahhoz tudományosan meg kellett ismerni ezen objektív törvényszerűségeket. S erre Marx és Engels, a marxizmus tudomá­nya tanította meg a világproletá­riátust, s az Internacionálé volt az első hatalmas eszköze ennek a ta­nításnak. Hogy a világproletáriátus szét­forgácsolt erőit összefoghassa, az Internacionálénak Marx szerint olyan programmjának kellett len­nie, ,,amely nem vágja be az ajtót sem az angol tradeunionisták. sem a francia, belga, olasz és spanyol proudhonisták, de a német lasal­leánusok előtt sem". A feladat tehát dialektikus jellegű volt. Az Internacionálénak olyan organiz­musnak kellett lennie, amely fel­ölelte, átnevelte és harcba vezet­te volna a legszélesebb munkás­tömegeket- Harcba a legmagaszto­sabb célért, a kommunizmusért, s egyúttal segítséget tud nyújtani a munkásságnak egy politikai párt kialakításában, amely bevinné az osztályba a tudományos megisme­rést, a szocializmus teóriáját, s ez­zel megteremtené a szocializmus megvalósulásának egyik legfonto­sabb szubjektív feltételét. Az In­ternacionálé első nagy történelmi jelentősége abban van, hogy meg­teremtette a feltételeket a ^mun­kásosztály egy valóban harcos szer­vezetének kialakítására az eddigi szocialista vagy félig szocialista szekták helyett." S amilyen mér­tékben sikerült ezt megvalósítani, oly mértékben lett az Internacio­nálé a világ ,,hetedik nagyhatalmá­vá", amely a világ történetében nagy szerepet játszott. Az Internacionálé volt az első, amely működésével megmutatta a munkásságnak, hogy milyen le­győzhetetlen az ereje, ha egységes, megszervezett és tudományos meg­ismeréssel vezetett! Vezetésével a világ munkássága a saját tapasz­talataiból tanulta meg, hogy mik a feltételei, eszközei és módjai felszabadulásának, és meggyőző­dött a marxista tanítás igazáról. Azok a sikerek, amelyeket a nem­zetközi munkásság az Internacio­nálé vezetésével elért, azért, mert ennek a taktikája és politikai gya­korlata hovatovább a marxista teó­riával volt meghatározva, benne a győzelembe vetett biztonság érzé­sét ébresztették és növelték harci­kedvét, ugyanakkor pedig a bur­zsoáziát kapkodóvá tették s meg­rettentették. Bizonyára az összes európai kormány félelmét fejezte ki az akkori spanyol külügymi­niszter, amikor azt mondta, hogy „rettenetesen fél a nemzetközi munkásegyesületek szörnyű orga­nizációjától és gyors fejlődésétől". Az Internacionálé volt az első nemzetközi szervezet, amely nem mesékkel hitegette a tömegeket, hanem tudományos alapon tanítot­ta őket politizálni, politikában te­vékenykedni. Tömegnevelő szerepét az Inter­nacionálé Marx vezetésével a bur­zsoáziának és kispolgárságnak s munkásságra való káros befolyása elleni két fronton folyó harcban végezte. Harcolt egyrészt a külsci fronton a kapitalista környezet és ideológusok hatása ellen, s egy­úttal a belső fronton, magában a z Internacionáléban tenyésző és bur­jánzó munkástévelygések ellen. Ezen belső objektív ellenségek közül, akik azonban magukat szub­jektíve munkásérdekek harcosai­nak hitték, az elsők az angol tra­deunionizmus képviselői voltak. A tradeuniónok az angol munkásság szakszervezetei voltak és ma is azok. Mint ilyenek, melegágyai lettek egy, a munkásosztály és a szocializmus számára szörnyen ká­ros politikai szellemnek és gya­korlatnak, amelyet opportunizmus­nak, vagyis a kibékíthetetlen osz­tályellenséggel való politikai meg­alkuvásnak nevezünk. A trade­unionista szellem és politikai gya­korlat hordozói a munkásosztály vékony rétegének, az ú. n. mun­kásarisztokráciának az álláspontjá­ból nézték a kapitalizmust s cen­ne a munkásság szerepét és ennek az elkispolgáriasodott, kitűnően szakképzett férfi munkásrétegnek érdekeit azonosították az egész osztály érdekeivel. Arra tanították a munkásságot, hogy a szervezke­dés célja megjavítani a szakkép­zett munkások helyzetét a kapita­lista termelési viszonyok megőr­zése mellett. Korlátolt prakticiz­mus, az osztályharc leegyszerűsí­tése, gazdasági reformokat „kivívó" mozgalma, önálló munkáspolitika szükségességének tagadása s a li­berális burzsoázia politikájának uszályhordozása — ezek jellemez­ték azokat az angol munkásvezé-

Next

/
Thumbnails
Contents