Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-19 / 229. szám, vasárnap

1954. szeptember 19 WSZ0 7 NÉPHADSEREGÜNK - A BÉKE ŐRE A Csehszlovák Katonai Akadémia végzett növendékesnek felavatása Szeptember 15-én avatták fel ünnepélyes keretek között a köztársasági érdemrenddel kitűntetett Klement Gottwald-Katonai Akadémia végzett növendékeit. Az elvtársak okleveleket és jelvényeket kaptak, amelyek bizonyítják tanulmányaik során elért eredményeiket és egyben további felelősségteljes munkára kötelezik a felavatottakat. Az ünnepségen a párt és a védrokségi üzem küldötteivel együtt részt vett Lomsky altábornagy, a nemzetvédelmi miniszter helyettese, aki ünnepi beszédet mondott. A beszéd elhat'gzása után a Klement Gottwald-Katonai Akadémia parancsnoka értékelte a végzett növendékek munftáját. Rámutatott azokra az eredményekre, amelyeket az elvtársak elértek és megnevezte azokat, akiknek nagy rés/ük volt a siker elérésében. Beszélt a parancsnokok és tanítók álciozatteljes munkájáról, akik átadták tapasztalataikat tanítványaiknak és mindent megtettek annak érdekében, hogy jó felkészüljenek a rájuk váró munkára. A tanulmányi sikerek elérésében nem kis része volt a pártszervezetek munkájának. Ezek mindig időben léptek közbe ott, ahol erre szükség volt. A Klement Góttwald-Katonai Akadémia parancsnoka beszéde befejező részében felszólította a felavatottakat, hogy tudásukat szüntelenül gyarapítsák, hogy ezzel az egységek katonai, valamint politikai felkészültségét állandóan javíthassák. A Katonai Akadémia végzett növendékei nevében Salajka tiszt mondott köszönetet a jelenlevőknek. Salajka tiszt egyike azoknak az elvtársaknak, akik saját, valamint elvtársaik érdekében lelkiismeretesen dolgoztak. Ő volt a pártszervezet elnöke és minden igyekezetét arra fordította, hogy nem csupán kiváló egyének legyenek az akadémián, hanem az egész kollektíva/jó legyen. A végzett növendékek nevében megígérte, hogy munkájukkal a Klement GottwaldKatonai Akadémia becsületére akarnak válni és igyekeznek az egységek harci és politikai felkészültsége színvonalát emelni. A Klement Gottwald-Katonai Akadémia végzett növendékei felavatásának napján két új név jelent meg az elismerés tábláján: Grubner és Janečka, Grubner elvtárs apja a nemzetbiztonsági testület tagja volt és 1948 dicsőséges februárjában, amikor a munkásosztály érdekeit védte, meggyilkolták. Grubner elvtárs büszke lehet tanulmányi eredményeire. Az ő munkája, Janeček elvtárs és a többi végzett növendék munkájához hasonlóan méltó válasz lesz azok számára, akik népünk munkasikereit veszélyeztetik. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Utána a Klement Gottwald-Katonai Akadémia végzett növendékeinek, szüleik, feleségeik, hozzátartozóik és mindazok, akik velük együtt örülnek munkájuk eredményének, kifejezték jókívánataikat. A jövő hidászai A Garam partjától elindult négy pontonhíd, 21 lelkes újbányái „Sväzarm" taggal. A csúcsok fölött ólomszürke fellegek úsztak. Néhány perccel azelőtt még kitartóan esett az eső. A csoport vezetője parancsot akart adni a visszatérésre, £kkor azonban Štefan Gregor megszólalt: „No, de ezt már még sem tesszük meg. Hidászok vagyunk és nem rettenhetünk vissza semmiféle akadálytól." De nemcsak az időjárás nem kedvezett nekik, hanem egy óra leforgása alatt egy pontont ki kellett álliianiok. A hibásan megjavított padlózat a víz nagy nyomása alatt meglazult és egy pillanat múlva a pontonon térdigérő víz volt. 30 km-nyire voltak ekkor a végcéltól. A Garam változatos folyásával, számos kőszirtjével nagy követelményeket rótt a fiatal hidászokra. A 3-as számú ponton egy kiálló sziklába ütközött. A megrongálódott padlózata levált. Szerencsére ezt még meg tudták javítani. Alkonyodott. Hirtelen az égbolton egy fehér fénysáv jelent meg. Ez a megállást jelezte. A tervezett időt betartották. A hidászok parancsnoka megismételte a parancsot. Ebben a pillanatban a parton hatalmas dörrenéssel felrobban egy gyakorlógránát. A pontonon mindenki a helyén volt. Füstoszlop takarja a fiatal hidászok további útját. Még egy órás út és a látóhatáron feltűnik Tlmače. A Garam hídját a szó szoros értelmében ellepték a kíváncsi nézők. Minden hidász mozdulatát figyelik. A pontonok útja végéhez közeledik. A fiatal hidászok partra szállnak. Átkúsznak az aknamezőn és megrohamozzák az ellenséges erődítményt. A nézők lelkesedése határtalan. Egy idősebb tlmačei lakós megszólal: „Ezek aztán értik, mintha valódi katonák lennének!" Este 11 órakor a hevenyészett sátor-táborban a jólvégzett feladat tudatával alusznak el a fiatal hidászok. A nagyon érdekes és tanulságos gyakorlat, amelyet Gašpar Forgaš tartalékos altiszt szervezett meg, befejeződött. Az újbányái járás „Sväzarm" tagjai megedződve, új élményekkel gazdagodva tértek haza. Az itt szerzett tapasztalatok lehetővé teszik számukra, hogy a katonaságnál gyorsabban és könnyebben sajátítsák el a hidászati technikát. Vaniček Ľuboš Kitűnően lőttünk Rajparancsnokunk,' M. szakaszvezető mindig kerüli a felesleges beszédet, inkább cselekszik. Jókedvű, szereti a rábízott katonákat, ugyanakkor szigorúan megköveteli a rendet, a fegyelmet. A gyakorlatokon minden percet kihasznál, igyekszik, hogy rajunk minden tagja tökéletesen elsajátítsa a haditudományt. Nagy súlyt fektet a lőgyakorlatokon arra, hogy minden katona fegyvere mesterévé váljék. Rajunk minden tagja egyetért nevelőnkkel. A tízperces szünetekben összeülünk és értékelni szoktuk munkánkat, bírálóan emlékezünk meg hibáinkról és eredményeinkről. E napokban éleslövészeten voltunk. Fegyelmezettségünkért parancsnokunk megdicsért. Igyekszünk mindent az előírt szabályok | szerint végezni. Teljes tudásunkat I felhasználtuk, ami meglátszott az eredményen is. Fecs elvtárs nemcsak rajunkban, hanem a szakaszunkban is a legszebb eredményt érte el. Az éleslövészet után ezért szakaszparancsnokunk felkérte őt, beszéljen arról, hogyan érte el ezt az eredményt. Fecs elvtárs röviden válaszolt. Azt mondta, hogy a lövészetben elért sikere nemcsak az ő érdeme, hanem rajparancsnoka odaadó munkájának az eredménye is. — Hogy a lövészetnél az ember sikert érjen el, — magyarázza Fecs elvtárs — kerülni kell a felületes munkát és nagy súlyt kell fordítani a bemérésre. Fecs elvtárs példáját követye rajunk minden tagja teljesítette feladatát. Egységünk kitűnően végezte az éleslövészetet. Pandy József, közkatona. Néhány sorban „A repülőnap nagy díjáért" folyó versenyen Fejtek tiszt 305 gr-os gránáttal 102.15 méter távolságot dobott. Ezzel a teljesitménnyel a legjobb csehszlovák eredményt érte el. Pereszlényi Sándor őrvezető és Vadkerti József közkatona szerkesztőségünkhöz beküldött leveleikben írják, hogy egységeiknél a a Magyar Területi Színház bemutatta Mňačko államdíjas író „Hídépítők" című művét. Katonai levelezőink egységeik katonái nevében köszönik a Magyar Területi Színház tagjainak a színdarab bemutatását, és további fellépésüket várva köszöntik őket. **» Farkas közkatona Hátle tiszt egységéből elhatározta, hogy tényleges katonai szolgálata után a cseh határvidéken marad és mezőgazdasági munka végzésével járul hozzá pártunk X. kongresszusa irányelveinek teljesítéséhez. *»* Prágában országos versenyt rendeztek a legjobb tűzoltó címért, melybe katonáink is bekapcsolódtak- A chebi helyőrség tagjai a versenyben harmadik díjat nyertek. N. egységnél a katonák közel tízezer koronát ajándékoztak az árvízkárosultak részére. A gyűjtést Černota őrvezető, valamint Hamrus és Vlach elvtársak szerveztékPéldásan végzik feladatukat a Petrvaldi Július Fučík nagybánya katona-bányászai. A szép teljesítmények elérésében nagy érdeme van Mészáros István közkatonának. •** Kaspera tiszt egységében legjobban a sakkor működik Priekopa közkatona vezetésével. Az egységnél 32 sakkozó páros-versenyt nditott. Barátság (V. G.) Fedor szakaszvezető példás katona. An Jon-szó diák. A Sztálin-téren találkoztak. Mi közük egymáshoz? Megpróbálom röviden megmagyarázni, úgy ahogyan ők magyarázták egymásnak, amikor találkoztak. An Jon-szo megtudta mit jelent a Példás katona jelvény. Fedor megértette, hogy An Jon-szo energetikát tanul és Koreában villanyerőműveket fog építeni. Azután An Jon-szo tört szlovák nyelven így összegezi a beszélgetés eredményét: — Mindketten a békéért harcolunk. ... Mire a fényképész odaért, már átkarolva tartották egymást... Most már ír és olvas... Tavaly ősszel került a katonasághoz Bimbó elvtárs és gyorsan megszerette a katonaéletet. Szereti népi demokratikus rendszerünket és gyűlöli az úrivilágot. Látja a nagy különbséget a mult és a jelen között. Amint gyermekéveiről beszél, szavai vádként hangzanak a masaryk-i köztársaság ellen. Szegény embernek rossz sora volt — beszéli. Márpedig mi a szegények közt a legszegényebbek közé tartoztunk. Még elemi iskolába se mehettem, mikor iskolaköteles lettem. Az én gyönge karjaimra is szükség volt, hogy több kenyér jusson a család asztalára. Négy gyereket nehezen tartottak el szüleim. Mikor édesapám meghalt, rám, mint a legidősebb gyerekre maradtak a családfenntartási gondok. Tanulásra már nem is gondoltam. Elveszett embernek éreztem magam, ki soha nem fog írni és olvasni tudni, akit még emberszámba se vesznek az urak Bimbó elvtárs megérte azt az időt, mikor az úrivilág már csak szomorú emlékként rémlik előttünk. Ma, mint néphadseregünk katonája, új életet él. Egy év alatt megtanulta a betűvetést és már újságot is olvas. Az újságból tanul, hogy a betűket jobban ismerje és egyben azt is tanulja, mit hogyan végezzen, hogy jó katona legyen. Érdekének tartja ő is, hogy néphadseregünk védelmi képessége magasfokú legyen, mert ha kell, a katonai eskü szavaihoz hűen, ő is szembeszáll azokkal, akik békés építő munkánkat zavarni akarnák. Vida István, szakaszvezető. JlftI KLEN, tiszt: Egy szakaszparancsnok tapasztalatai a magyar nemzetiségű katonákkal A CsISz-csoportok munkájával együtt járó problémák A CsISz-csoport munkája a vegyes nemzetiségű egységben bizonyos nehézségekkel jár. Miután CsISz-csoportunk első taggyűlését ebből a szempontból nem készítettük elő, lefolyása nehézségekbe ütközött. A gyűlés-anyagának csehről magyarra és magyarról csehre való fordítása miatt — nagyon elhúzódott. A csoport tagjai ezért elégedetlenkedtek. Néhány cseh és szlovák elvtárs azt kívánta, hogy a gyűlés szolgálati nyelven folyjon. A vita folyamán ezt a javaslatot elutasították. A CsKP alakulati szervezetének pártbizottsága segítségével arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a CsISz-csoportban nem lehet gépiesen alkalmazni azokat a követelményeket, amelyek a kiképzésnél helyeseknek bizonyultak. Ha a CsISz-csoport gyűlésein a szolgálati nyelv használatát követelnénk, az a vita megbénulására s ezzel a CsISz belső szervezeti demokráciájának megsértésére vezetne. Hiszen a CsISz-tagok többsége még mindig azért húzódozik a vitában való részvételtől, mert nem tudják magukat jól kifejezni. Mi lenne akkor, ha azon a nyelven kellene beszélniük, amelyet néni beszélnek tökéletesen! Ezért helyes a gyűlések fő beszámolóinak lényeges részét lefordítani. A fö beszámoló rövid kivonatát már a gyűlés előtt elő kell készíteni. A vita során is jól felkészült tolmácsra van szükség. Ilyen megoldás mellett a gyűlés programmjának összeállításánál természetesen számolnunk kell bizonyos időveszteséggel. Ezért helyes, ha minél kevesebb pontot tűzünk napirendre és főleg a vitára hagyunk több időt. Mikor a szakaszban érvényesítettük ezeket az el(Befejező közlemény) veket, a CsISz-gyülések lefolyása sokkal érdekesebb lett és színvonaluk sokkal magasabb volt. A vita élénkebb lett és a harci és politikai felkészültségre vonatkozólag gyakorlati eredményekkel járt. Milyen eredmények mutatkoztak? Igyekezetünk meghozta a várt gyümölcsöt. Mikor az alakulat egyik szakasza a záróvizsgák előtt versenyre hívta ki a többieket, a mi „internacionális" szakaszunk (t. i. így nevezték szakaszunkat) magyar kitartással, szlovák elánnal és cseh gyakorlati ötletességgel vette fel a versenyt. Nagyon örültünk, hogy az alakulatnál eredetileg utolsó helyen álló szakaszunk az élre, az első helyre került. Nem szívesen búcsúztunk el egymástól. Ha valaki szemünkre vetné, hogy magyarosan, csárdást ropva búcsúztunk és nem vetettük meg Dél-Szlovákia sajátságos termékét sem, tulajdonítsa azt annak, hogy mindnyájan: csehek, szlovákok és magyarok igazán szeretjük egymást. * * * A vegyes nemzetiségű szakasz nevelésével kapcsolatos tapasztalataimat a következő pontokba foglalhatnám: 1. Nem várhatunk arra, hogy a nemzetiségi kérdés önmagától megoldódik. Hamisnak tartom azt a nézetet, hogy „már olyan messze tartunk és olyan fejlettek vagyunk", hogy nemzetiségi problémák nincsenek nálunk. A rég- és közelmúlt maradványai kisebb vagy nagyobb nyomokat hagytak nemcsak a más nemzetiségű, hanem a cseh és szlovák katonák gondolkozásában is. A nevelésnél ezt számításba kell venni. 2. Valakinek úgy tűnhetne, hogy a nemzetiségi kérdésről túl sokat beszéltünk. Mi azonban meggyőződtünk arról, hogy minél nagyobb figyelmet szenteltünk annak, hogy a magyar elvtársak minden lépésnél érezzék nemzetiségük tiszteletbentartását, annál inkább igyekeztek elsajátítani a szolgálati nyelvet, valamint a harci és politikai felkészültség tárgyait. Bebizonyosodott, hogy a lenini elveken alapuló nemzetiségi politika őszinte megmagyarázását az elvtársak nagyon hálásan fogadják. Ugyanakkor azonban már csírájában el kell fojtani a nemzetiségi összeférhetetlenség legkisebb megnyilvánulását, figyelemmel és megértéssel kell viseltetni minden iránt, ami a magyar elvtársaknak drága, mint például a közös forradalmi hagyományok, amelyek közelebb hozzák egymáshoz nemzeteinket. 3. A nevelés alapvető formája a politikai nevelés, nevezetesen a politikai felkészültségre való nevelés. Ha ezt jól fel tudjuk használni, munkánk sikerrel jár. 4. A kiképzés alatt követelt fegyelmet, valamint a szolgálati nyelv gyors elsajátítása iránti törekvést a katonákkal szemben tanúsított gondoskodással' kell viszonozni. Az emberekkel való egyéni munka jelentősége itt jobban előtérbe lép, mint bárhol máshol. Ezek a tapasztalataim. Végül még hangsúlyozni szeretném, milyen óriási jelentősége van az emberies bánásmódnak. Mennyi bajt okozhat a nemzeti büszkeséget sértő egyetlen meg-: gondolatlan megjegyzés! Természetesen ez hemcsak a magyar elvtársakra vonatkozik. Ugyanilyen figyelmet kell szentelnünk más nemzetiségű katonáknak is, hogy őszinte szeretettel és lelkesedéssel járuljanak hozzá néphadseregünk harcképességének emeléséhez.