Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-15 / 198. szám, vasárnap

1954. augusztus 15. uiao 7 r r NÉPHADSEREGÜNK - A BEKE ORE Hála- ás köszönőlevelek a Dunamentéről Soha eddig még nem nyilvánult meg olyan mélyrehatóan és szem­léltetően dicső kommunista pár­tunk, kormányunk és a nép, va­lamint néphadseregünk közötri felbonthatatlan egység, mint most, amikor dunamen'ti falvainkat és városainkat az árvíz fenyegette. Soha eddig még nem jutott olyan mélyen dunamenti falvaink la­kosságának tudatába szeretett pár­tunk és kormányunk gondoskodása a népről, mint amikor a nagy árvíz veszélye fenyegette falvai­kat, családi fészküket, állataikat, földjeiket és kenyerüket. Pártunk és kormányunk min­dent megtett annak érdekében, hogy segítségére legyen a dunamenti falvaink lakosságának a/ árvízve­szély elhárításában. Mozgósította összes szerveit, anyagi és techni­kai segítséget adott- Néphadsere­günk az egész vonalon hősies har cot vívott a gátak megerősítésében. A dunamenti falvaink lakossága soha sem fogja elfelejteni azt a ha­talmas segítséget, amit pártunk és kormányunk nyuitott és nem fog­ja elfelejteni néphadseregünk ön­feláldozó, hősies harcát az árvízzel a lakosság megmentéséért. Ezt bi­zonyítja a szerkesztőségünkbe ér­kező hála- és köszönőlevelek so­rozata, amelyből néhányat az aláb­biakban kivonatosan közlünk. Bodak község lakossága háláját fejezi ki néphadseregünk tagjai­nak odaadó munkájáért. Fáradságo; nem ismerve, küzdöttek az árvíz­veszély elhárításáért, valamint a lakosság elszállításáért a veszélyez­tetett helyekről A veszély elmúl­tával erősen bekapcsolódtunk az aratási és cséplési munkálatokba, hogy helyrehozzuk az árvíz és ta­lajvíz okozta károkat és ezzel kö­szönjük meg pártunknak és kor­mányunknak az emberről való gondoskodását. Vajas K., Bodak. Derék katonáink éjt nappallá té­ve küzdöttek az árvízveszély ellen. Köszönetünket nyilvánítjuk bátor katonáinknak, hogy olyan hősiesen és önfeláldozóan viselkedtek a ve­szély nehéz idején. Wittek Eduard, Komárom. És most, hős sumbarki katonák, akik itt Pathon szívünkhöz nőttetek, üzenjük nektek, hogy kis falunk lakossága teljesítette kötelességét: becsülettel teljesítette a beadást. Kovács János, Path. * Köszönjük néphadseregünk ka­tonáinak, hogy az árvízveszélyt el­hárították rólunk. Hős katonáink lesznek példaképeink a munkában, amelyhez a megmentett területeken újult erővel látunk hozzá, hogy mielőbb befejezzük a munkák azon részét, amelyet az árvÍ7 veszélye eddig késleltetett. Katonáinktól mű­soros esttel búcsúztunk, melyen mindenki nagyon jól érezte magát Both Ignác,. Šumbark Balóny község lakossága háláját és köszönetét fejezi ki néphadse­regünk tagjainak azért, hogy a gátak megerősítésével és önfelál­dozó munkájukkal megvédtek ben­nünket az árvíz fenyegető vesze­delmétől. Jó munkával viszonoz­zuk a rólunk való gondoskodást és még nagyobb lelkesedéssel épít­jük a szocializmust a szövetkezeti gazdálkodás továbbfejlesztésével Ba­lóny községben. Béres Vincéné, Balony. Martos község lakosai szívből kö­szönik népi demokratikus hadse­regünk tagjainak a fáradságos munkát, amelyet nálunk az árvíz elleni védekezésnél végeztek. Nagy­ra értékeljük katonáink segítségét, akik részt vettek községünk vagyo­nának és termésének megmentésé­ben. Hogy pártunk és kormányunk ezen gondoskodását viszonozzuk, ígérjük, hogy a megmentett termés­ből teljesítjük az összes előírt be­adásokat, sőt még terven felül is iparkodunk minél többéi adni ál­lamunknak, hogy így segítsük csökkenteni a kárt, amelyet az ár­víz okozott. Varga Mihály, Martos. Néphadseregünk megvédett ben­nünket a pusztulástól önfeláldozó, hősies munkájával. Hála és köszö­net érte. Egész életünkben szere­tettel emlékezünk meg a néphad ­sereg hős katonáiról. Kulacs Imréné, Medve. Legjobb dolgozóink nyomában A X. kongresszus feladatunkul tűzte ki a kőszéntermelés növe­lését. Ma e feladat teljesítéséért harcolunk. A kibányászott tonnák ezreiben, — amelyeket a köztársaság kap — nagy része van a szocialista ver­senyben részvevő kollektíváknak. tívája. Ennek tagjai a júliusi tervet 130 százalékra teljesítették s a köztársaságnak 2.600 tonna széntöbbletet adtak és igy telje­sítették felajánlásuk nagy részét. A katonabányászok közül a leg­jobban Kubik Augusztin dolgozott, aki normáját munkatársával, Pálfi r " amelyek kitűzött nagy feladatai­kat igyekeznek tel e-íteni. A szo­szocialista versenyben az ostra­vai-karvini bányák katonai mun­kacsoportjai is részt-vesznek. Ilyen példás kollektíva a petrvaldi Fu- čík üzem 064-es katonai kollek­Sándorral 162.5 százalékra teljesí­tette. Kubik Augusztin a kiértékelés­kor a legjobb bányász címet kap­ta, Pálfi Sándor pedig, a legjobb csilléző, hét nap szabadságot ka­pott, amelyet otthon szüleinél tölt. Zdenek Vychodil. Méltó akar lenni parancsnoka bizalmára Horváth Laci azok közé az em­:erek közé tartozott, — akik mint > mondta — nem kerítenek a dol­goknak nagy feneket. A kapott narancsokat mindig idejében és jól eljesítette ugyan, de valami gond­alan, nemtörődöm és hányaveti íönnyelműség jellemezte a mun­táját. No, de kezdem az elején. Laci 19 éves korában érettségi­zett. Úgy gondolta, hogy tanító esz, mert képességeit így gyü­nölcsöztetheti leghasznosabban a ársadalom javára. A mult év no­vemberéig mint tanító működött. Munkáját a katonai behívó szakí­otta meg. örömmel ment. A haza 'édelmére való felkészülést a leg­zentebb kötelességének tartotta. A katonaélethez gyorsan hozzá­zokott. Dolgait rendben tartotta, :atonai fellépése kifogástalan volt, :itünően tornászott és jól tanult, gyekezetéért több ízben dicsére­st kapott. Parancsnokai példakép mlegették társai előtt. Rövidesen az általános vélemény alakult :i felőle, hogy jól ,,startolt" és aváló katona lesz belőle. És ekkor tért le Horváth Laci rról az útról, amely a „példás :atona' ! jelvénnyel való kitünte­áshez vezet. Előzetes ismeretei és z elért eredmények elbizakodottá ?tték. Egyre gyakrabban látták őt éltalan semmitevéssel tölteni sza­ad idejét. Az oktatók előadására em figyelt, a kötelező tanulási lő alatt pedig rejtvényt fejtett, agy levelet írt. Ha társai megkér ­ezték, miért nem tanul, öntel­;n válaszolta: „Tudok én annyit, mennyire itt szükségem van. Elég z nekem-'í A testnevelést iö mindjobban elhanyagolta. Félvál­51 beszélt a nagy katonai felada­,król és mosolyogva legyintett, hogy ársai szabadidejüket is a gya­:orlásra szentelik. Meg volt győ­ődve, hogy tudása elég ahhoz, ogy az elsők között legyen akkor ha egyáltalán nem tanul Gyor­a'n telt az idő, szinte észrevét­el érkezett el a vizsgák napja levezetésül az egység parancsno­a néhány szót intézett a katonák­ra _ Nyolc hónapi szorgalmas .itartó munka eredménye mutat­kozik meg a mai napon — mond­ta Remélem, hogy senki miatt sem kell majd szégyenkeznem és bármelyitekre büszkén mondha­tom: ez az én tanítványom". Horváth Laci felállt és mint aki teljesen biztos a dolgában, önbi­zalommal telt hangon Ígérte, hogy méltók lesznek a bizalmára. Ak­kor még nem tudta, hogy éppen ő lesz az, akiben a parancsnok csalódni fog. Az első meglepetés a szergya­korlatnál érte. A nyújtóról, amely­re régebben játszi könnyedséggel RUDOLF SKUKÁLEK: Jtleavet Köves, fárasztó utakon meneteltünk, bőrig átázva• Örökké fog esni vájjon? Kidőlünk — mondtuk — nemsokára. Azért tovább haladtunk mégis és célba értünk valahányan. Rád gondoltam az úton végig, Űzött, hajtott előre vágyam. Teljesítettük a parancsot. Helyemet én is jól megálltam,. hogy sose kelljen vándorolnod zúgó viharban, éjtszakában. Fordította: Fügedi Elek. lendült fel, lecsúszott a keze és csak másodszorra sikerült feljut­nia. A korláton pedig el sem tud­ta végezni a gyakorlatot. Elszo­morodva nézte g társait, akik va­lamennyien ötös helyezést kaptak. Nem hiába gyakoroltak szabadide­jükben is. A topografia sem ment úgy, ahogy kellet volna, később pedig a fegyveres előkészületből is csak elégségesre tudott felelni La­ci egyre szomorúbb lett, az ered­mények felolvasása után pedig tel­jesen elkeseredett. Neki voltak a legrosszabb osztályzatai. Szégyen­től égő arccal állt parancsno­ka előtt. Várta, hogy megszidja, de a parancsnok csak némán né­zett rá. A társai is szótlanul sze­gezték rá vádló tekintetüket. És ez rosszab volt, mintha megszid­ták volna. — Ne haragudjék, parancsnok elvtárs, — kezdte akadozva, sze­mét a földre szegezve, — hibát követtem el. Azt hittem, hogy elég az, amit tudok és nincs már szükségem tanulásra. Most már tudom, hogy nem elég és még na­gyon sokat kell tanulnom. Nagyon szégyenlem magam. Szeretném helyrehozni a mulasztásomat. ígé­rem, hogy a jövőben úgy fogok igyekezni, hogy méltó legyek a parancsnok elvtárs bizalmára." — Nem haragszom, Laci — szólt a parancsnok, miközben kezét La­ci vállára tette. — Kemény fel­adat vár rád, de szorgalmas tanu­lással pótolhatod a mulasztottakat. Hiszem, hogy ígéreted valóra vál­tod. Szombat délután a nyári nap táncoló sugarai bearanyozzák az udvar homokját. A kaszárnya las­san elcsendesül. A bajtársak egy­része kimenőn van. sokan olvasás­sal, sakkozással töltik Sz időt. az egyik tanteremben pedig Szarka Zoli, aki a katonai szolgálat ideje alatt is folytatja egyetemi tanul­mányait, földrajzot ad elő az ér­deklődőknek. Csak a röplabdapá­lyáról hallatszó vidám zajongás zavarja a kaszárnya délutáni csend­jét. A kaszárnya udvarán egy baj­társ tornászik. Keze biztosan fogja a nyújtó acélrúdját. Néhányszor meglendíti magát, majd a jobblá­bát átdobja a nyújtón és forogni kezd rajta, mint az orsó. Szép szal­tóval fejezi be a gyakorlatot és ruganyos léptekkel indul a fürdő­szoba felé. A nyúlánk, mosolygó­arcú fiúban Horváth LaHra isme­rünk. Szorgalmasan teljesíti pa­rancsnokának tett igéretét. Rend­szeresen tanul Kitartó munkájá­val újra az elsők közé küzdötte fe! mását. — az egység büszkesége lett. ,.Példás katona akarok lenni" jelentette ki társainak, — ami. ha tovább is így fog haladni, két­ségtelenül sikerül is neki. Pereszlényi Sándor, őrvezető. KATON ÁINK KULTÜK ELET ÉRŐL Láttuk a „Rákóczi hadnagya" című magyar filmet A napokban mutatták be had­osztályunk szabadtéri színpadán a nemzetközi filmfesztiválon előadoll filmeket. Az e bti órákban a baj­társak ezrei foglalták el a szabad­téri szinpad ülőhelyeit. A sok között a „Rákóczi had­nagya" című magyar film is sorra került, mely v a bajtársaknak na­gyon tetszett. Az ünnepi estet ka­tonai művészegyüttesünk nyitotta meg, majd a himnuszok elhangzá­sa után, Bicskei Tibor, a film fő­szereplője emelkedett szólásra. Bicskei elvtárs elmondta, hogy 23 éves és a mult évben végezte el a sziniakadémiát. Ebben a film­ben játssza első szerepét, mégpedig a főszerepet. Fáradságot nem kí­mélve tanulmányozta a kuruckor történelmét, hogy reálisan adhas­sa vissza az akkori ember alakját, egyéniségét és jellemét. Ez a tö­rekvés valóban sikerült. Majd megkezdődik a film vetí­tése. Nagy figyelemmel kísérjük az egyes jeleneteket, amelyek a szabadságszerető magyar nép tör­ténetét tárják szemünk elé. „Rákóczi hadnagya" nagy törté­nelmi film. A hazaszeretet lángját gyújtja meg a szívekben. A kuruckor hősei jelentek meg előttünk a vásznon, Rákóczi, Vak Bottyán és Bornemissza János, akik a Habsburg-elnyomás alatt sa­nyargó magyarság szabadságáért küzdöttek. A magyar nép azonban csak a második világháború után tudta kivívni szabadságát a Szov­jetunió segítségével, melynek győ­zelme a fasizmus felett meghozta mind Magyarország, mind a többi népi demokratikus állam szabadsá­gát. Ezért ne feledkezzünk meg azokról a szovjet hősökről, akik a mi szabadságunkért is életüket adták. Mí katonák sokat tanultunk eb­ből a filmből. Nekünk már nem kell harcolnunk a szabadságért, min); a kurucoknak, de éberen őr­ködünk népünk boldog élete és szabadsága felett. Majerszky Márton, közkátona. A kínai néphadsereg ének- és táncegyüttesének föllépéséről Augusztus 4-én már kora reggel különös örömmel ébredek s a még máskor számomra oly kel­lemetlen dolgot — az ágyazást — is valahogy jókedvűen, fütyörész­ve végzem. Ahogy járok-kelek a táborban, mindenütt mosolygóarcu bajtársakat látok. Ma mindenki ar­ró] beszél, hogy ma este szabad­téri színpadunkon fellép a kínai néphadsereg hazánkba ellátogatott ének- és táncegyüttese, amely sok­ezer kilométeres út után hozzánk is eljön, hogy elmélyítse, meg­erősítse a két hadsereg barátságát. Már délután öt órakor zsúfolt a szabadtéri színpad. A sok egyen­ruha között feltűnik egy-egy tar­karuhás csoport is — a környező falvak lakói, akik szintén eljöttek, hogy megtekintsék a kínai vendé­gek fellépését. A szabadtéri színpad pompásan fel van díszítve s legmagasabb pontján ott leng a szovjet, a kí­nai és a csehszlovák zászló és a többi népi demokratikus ország zászlai, kifejezve a forró és el­választhatlan barátságot. Öt óra 30 perckor vonulnak fel négyes so­rokban az ének- és táncegyüttes tagjai, a példás katonák és a pio­nírok sorfala között. Zúgó taps fogadja az érkezőket, ezeket a pil­lanatokat még a záporeső sem tud­ja elrontani. Míg a vendégek felsorakoznak, a;; eső eláll s ragyogó napsütéses az idő, amikor Ševčík tiszt elvtárs fogadja őket. Cse Hen elvtársnak, az együttes vezetőjének üdvözlő beszéde után megkezdődött a mindannyiunk szá­mára felejthetetlen este. Különösen tetszett Smetana „Eladott menyasszony' 4 cimű ope­rájából egy ária, 'melyet cseh nyel­ven adott elő az együttes. A változatos, közel négyórás programm befejezése után — mely minden részvevőnek felejthetetlen­né tette ezt az estét — Ševčík tiszt elvtárs megköszönte az együttes­nek ezt a szép estét. Zúgott a taps még akkor is, amikor kigördültek a hatalmas ársasgépkocsik a búcsút intő együttes tagjaival. Bóna László, szakaszvezető.

Next

/
Thumbnails
Contents