Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-03 / 187. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. augusztus 3. kedd 30 fillér VII. évfolyam, 187. szám A mai számban: Szlovákia egyik legkorszerűbb tejüzemét helyezték üzembe Érsekújváron (2. old.) Mendes-France Tuniszban (3. old.) A hamburgi amerikai katonai kémszolgálat vezető­jének nyilatkozata (4. old.) A föld is csak cserébe ad (5. old.) Ünnepélyes keretek között nvilt meg Budapesten a Xn. Nyári Főiskolai Világbajnokság (6. old.) I. A falusi tanító A tanító falvainkon kulcsfontos­ságú helyet tölt be. Nevelő és a kultúra fényét terjesztő munkájá­val elválaszthatatlanul egybenőtt az arculatát változtató falunk dol­gozó emberével, életével. Felada­ta, hogy a paraszttömegeket a munkásosztállyal összekötő lánc­szemek egyikévé legyen. Ennek érdekében már most számadást kell tennie minden falusi tanító­nak, hogy eddig hogyan teljesítet­te ezt a küldetését. Csak így kezdheti meg sikeresen az új is­kolaévet. a felcseperedő ifjú nem­zedék felelősségteljes nevelését. A falusi tanító - munkája nem könnyű mesterség. Éppen ezért komoly segítségben kell részesí­teni. Ezen a téren eddig már so­kat tettünk, de még nem kevés a tennivaló. Különösen a helyi párt­és államigazgatási szerveink egy részénél észlelhető még, hogy nem tudják igazán értékelni, meg­becsülni a tanítót. Helyenkint bi­zalmatlanul tekintenek rá, amint azt például az ez évi dunaszerda­helyi járási pártko'nferencián Le­hoczky elvtárs tanfelügyelő emlí­tette. Az ilyen bizalmatlanság el­/len fel kell vennünk a harcot, y an­nál is inkább, mivel tanítóink zö­me, beleértve az ú. n. régi vágá­sú tanítókat is, munkásosztályunk, rendszerünk hű híve. Sokkal elterjedtebb és ezért ve­szélyesebb azonban az a nézet, hogy a tanítót elsősorban nem nevelő, pedagógiai munkája alap­ján értékelik, hanem kizárólag csak aszerint, milyen társadalmi munkát fejt ki. Ebből eredőleg azután jó tanítónak azt tartják, aki ott ül minden szervezet gyű­lésén, szervez, agitál, brigádra megy, minden történésben, ese­ményben részes, „csak" a keze alatt tanuló gyermekeket hanya­golja el. S ami ennek az ellenke­zője: rossz tanítónak tartják azt, aki ténykedésének súlypontját az iskolában látja. A várkonyi iskola fiatal igazgatótanítóját, Végh De­zsőt például nyilvános konferen­cián élesen bírálta egy tömegszer­vezeti funkcionárius, mivel nem vett részt rendszeresen a járási elnökség gyűlésein. A bíráló azon­ban nem vette tekintetbe azt, hogy Végh nemcsak tanít, nemcsak több tanító munkáját, az egész iskola menetét irányítja, hanem ugyan­akkc .- vagy hat más funkciója van, ő maga pedig családos ember lé­tére a pedagógiai főiskola távhall­gatója. Az ilyen bírálat tehát nem használ, sőt káros, mert elkedvet­lenít. Fontos kérdéshez értünk. Milyen legyen a pedagógiai és a társadal­mi munka aránya falusi taní­tóinknál? Helytelen volna erre kész sémát, receptet várni. Egyet azonban le kell szögezni. A falusi tanító munkájának súlypontja az iskola, a gyermekek nevelése. Vannak tanítóink, akik ezt az utóbbi időben gyakran hangozta­. tott, de még következetesen meg nem valósított elvet félremagya­rázzák. vagy tudatosan elferdítik. Ez abban nyilvánul meg, hogy ny^ra-főre lemondanak minden társadalmi kötelezettségükről. Pe­dagógiai munkában úgy elmélyed­ni, hogy megszakítunk minden kapcsolatot a körülöttünk pezsgő élettel, — ez elefántcsonttorony, politika, amely előbb-utóbb a ne­velőmunka rovására megy. Kali­nyin, a nagy szovjet pedagógus, ezt mondta: „A tanító egyrészt ad, másrészt mint a szivacs, ma­gába szív mindent, ami a legjobb a népben, az életben, a tudomány­ban, és ezt a legjobbat újra át­adja a gyermekeknek". A mi ta­nítónk sem feledkezhetik meg a társadalmi, a kulturális munká­ról. A falu szocialista átalakítása, a szövetkezeti gazdálkodás fejlő­dése. dolgozó parasztságunk tudás­szomja ezt megköveteli. A helyes arányt persze neki magának kell megállapítania: felkészültsége, tudása, munkabírása, időbeosztá­sa és nem utolsó sorban lelkiis­meretessége alapján. S ebből kell kiindulniok falusi pártszerveze­teinknek, állami igazgatási szer­veinknek is, amikor a tanítót fel­adatokkal bízzák meg. Tanítóinknak időt kell biztosí­tanunk arra, hogy továbbképez­hessék magukat. Ezt nemcsak pártunk és kormányunk várja el tőlük, hanem minden egyes szü­lő, akinek gyermeke bármily fo­kú iskolába jár. A felkészültség hiányait néha észreveszi a gyer­mek is. És nem rontja el ennél semmi jobban a tanító tekintélyét. De a gyerekük tanulásával törődő szülő is mindig észrevészi a ta­nító botlását, bizonytalanságát. Még most is vannak esetek, hogy a szülők rámutatnak a tanító ele­mi hibáira, elsősorban a magyar nyelv tanításával kapcsolatban. Ez nem véletlen, hiszen például az alsóbbfokú középiskoláinkon a tanítók háromnegyede nem ren­delkezik megfelelő képzettséggel. Ennek az állapotnak megszünte­tése iskolapolitikánk döntő kérdé­se. Éppen ezért örvendetes, hogy tanítóink többsége továbbképzi magát. A mult iskolaévben Szlo­vákiában például több mint 9.000 tanító tanult távhaligatóként és különböző más formákban. Dicsé­retre méltó, hogy magyar taní­tóink igen derekasan kiveszik ré­szüket a továbbképzésből, kihasz­nálják a bő kézzel nyújtott lehe­tőségeket. És dolgozó népünk büszke kiváló tanítóinkra, mint például Gyömbér elvtársra, a gö­möri nyolcéves iskola, munkás­ból lett nagy tudású tanítójára és sok más társára. Ezért kell a megkezdett úton továbbhaladni, egy pillanatra sem szabad meg­torpanni. A pedagógiai mesteri tudás azonban csak az érem egyik olda­la. A jó tanítónak mélyrehatóan tanulmányoznia kell a marxiz­mus-leninizmus klassz :kusait. Egyesek talán azt gondolnák, hogy elég olvasni, „tanulni" a marxiz­mus-leninizmus tudományát. Nem, a tanító munkájánál — ta­lán még inkább, mint más foglal­kozásban, — ez nem' elég. A ta­nítónak az életben, gyakorlati munkájában kell alkalmaznia ezt a tanítást. Ez pedig annyit jelent, hogy a gyermekekből embert, új arculatú embert nevel. Nem szük­séges. sőt káros az, ha a falusi ta­nító brosúrákból vett és a gyere­kek fűiében idegen szólamoknak hangzó formulákkal tömi diákja­it. Emberi tulajdonságokat — és ez egyben szocialista tulajdonsá­gokat jelent — kell beleoltania a gyermekekbe. Ahogy azt Kalinyin mondja: nép iránti szeretetet, becsületességet, bátorságot, elvtár­si összetartást,- munkaszeretet. S hogv a falusi tanító ezt a nagy feladatát teljesíthesse, ahhoz nem csak igen tanultnak, de kristály­tiszta lelkűnek is kell lennie. Moszkvában megnyitották az össz-szövetségi mezőgazdasági kiállítást Augusztus 1-én, vásárnap 12 óra­kor megnyitották Moszkvában az össz-szövetségi mezőgazdasági kiál­lítást. A Szovjetunió és a 16 szö­vetségi köztársaság államzászlói magasan lengtek a pavilonok fe­lett. Az ünnepélyes megnyitásra a ven­dégek tízezrei jötek el. A hatalmas Kolhoz.teret, amelyen a kiállítási pavilonok vannak felépítve, utolsó helyig megtöltötték a részvevők. Eljöttek ide a Szovjetunió min­den vidékéről a kolhoztagok, a szov­hozok, gép- és traktorállomások, tu­dományos intézmények dolgozói, a moszkvai dolgozók képviselői — a munkások, tudósok, írók, művészek. A kiállítás megnyitásán részt vet­tek a Kínai Népköztársaság, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársa­ság, Csehszlovákia, a Német Demo­kratikus Köztársaság, Lengyelor­szág, a Mongol Népköztársaság, Al. bánia, Magyarország, Románia, Bul­gária, Ausztria,, Irán, Svédország, Izrael, Izland, Kanada és más álla­mok küldöttségei. A Moszkvába érkezett vendégek között, akiket különféle nyilvános szervezetek hívtak meg, láthatjuk számos külföldi ország szakszerve­zeti, ifjúsági és női küldöttségeit, valamint a kulturális dolgozók kül­döttségeit. Jelen vannak a diplomá­ciai testület tagjai si. A főpavilon melletti emelvényen a legjobb mező. gazdasági dolgozók, a miniszterek és külföldi vendégek foglaltak he­lyet. A gyűlést Nyikolaj Cicin akadémi­kus, a kiállítás igazgatója nyitotta meg. Felhangzottak a Szovjetunió államhimnuszának hangjai. Az ösz. szegyültekhez Ivan Benediktov, a Szovjetunió földmüvelésügyi minisz­tere beszélt. Beszédében a következőket mon­dotta: „Az össz-szövetségi mezőgazdasá­gi kiállítás, amelyet ma nyitunk meg, olyan jelentős napokban va-' lósul meg, amikor országunkban egyre nagyobb méreteket ölt né. pünknek a szocialista mezőgazdaság rohamos fejlődésére irányuló gran­diózus programmjának megvalósí­tásáért folytatott harca, amely pro. grammot a Kommunista Párt és a szovjet kormány tűzött elénk. A Szovjetunió szocialista mezőgazda­sága, melyet a Kommunista Párt vezetésével alapoztunk és szilárdí. tottunk meg, nagy sikereket ért el. Országunkban ma 94.000 kolhoz, 8950 gép- és traktorállomás, több mint 4700 szovhoz van, valamennyi­nek elsöosztályú technikai felsze­relése van. A kolhozrendszer bebizonyította vitathatatlan előnyét a törpe föld. müvesgazdálkodás felett és a mező­gazdasági kapitalista^ nagytermelés felett is. A Szovjetunió Kommunista Párt. jának Központi Bizottsága és a Mi. nisztertanács — mondotta Benedik­tov — az össz-szövetségi mezőgaz­dasági kiállítás legfontosabb fel­adatául azt tűzte ki, hogy propa­gálja a szocialista mezőgazdaság eredményeit, hogy a kolhoz és szov. hoztermelésben minél hamarább ér­vényesüljenek a kolhozok, szovhozok, gép- és traktorállomások, a legjobb mezőgazdasági dolgozók és szerve­zők tapasztalatai, hogy népszerű, sítve legyenek a tudományos és kí­sérleti intézetek sikerei. Meg van minden lehetőségünk és feltételünk arra — hangsúlyozta a miniszter — hogy a termelésbe álta. lánosan bevezessük a mezőgazdasági tudomány haladó módszereit és az élenjáró dolgozók összes sikereit. Halaszthatatlan feladatunk, hogy rövid időn belül üzembe helyezzük a szocialista mezőgazdaság összes tartalékait. Mezőink termékenysége és az állatállomány hasznossága te­rén is általános fellendülést kell el­érnünk, hogy felvirágozzanak összes kolhozaink, hogy az országban ele. gendö élelmiszer legyen a városok egyre növekvő számú lakosa szá­mára és hogy elegendő nyersanya­gunk legyen a (könnyű- és élelmi­szeipar számára, hogy az összes kolhoztagok jómódúak legyenek. A mezőgazdaság további és álta­lános fejlődése számára döntő fel­tétel a munkatermelékenység állán, dó növelése. A kiállítás megmutat­ja ennek a határtalanul fontos nép­gazdasági feladatnak megoldásához vezető utat, — azt az utat —• amely a technika jobb kihasználására, a káderek minősítésének emelésére, az új gépek alkalmazására, az új, haladó munkamódszerek be­vezetésére vezet, a mezőgazdasági növények gondozása és az állatte­nyésztés terén pedig azt az utat, amely jobb munkatervezésre és az érte járó jutalmazás megvalósítá­sára vezet. Az ösSz-szövetségi mezőgazdasági kiállításnak a gép- és traktorállo­mások, kolhozok és szovhozok ha. ladó tapasztalatainak és a mező­gazdasági tudomány ismereteinek elsajátítása terén tömegiskolává, igazi népegyetemmé kell válnia. A kiállítás a szocialista mezőgazdaság további fellendülésének határtalan lehetőségeit tárja elénk: Az össz.szövetségi mezőgazdasá­gi kiállítás bemutatja a mezőgaz­dasági termelés minden körzetében szerzett haladó tapasztalatokat. Minden egyes mezőgazdasági dolgo­zó — kolhozelnök, szovhoz- vagy gép- és traktorállomásigazgató» agronómus, . zootechnikus, mérnök, munkacsoport- vagy munkaszakasz vezető, traktoros, kombájnos, a gazdaság állattenyésztési vezetője, fejőnő, pásztor, kertész és méhész, valamennyi számos új és tanulságos dolgot láthat a kiállításon. A mezőgazdaság legjobb dolgozói — a kiállítás részvevői — munká. juk mesterei — folytatja Benedik­tov. Közülük sokan bebizonyították, hogy a munka hősei. Megérdemlik az egész nép háláját és megbecsü­lését. A kiállítás részvevőinek nagy tu. dása megérdemli a gondos tanulmá­nyozást és tapasztalataik terjeszté­sét. Ünnepünkre, az össz-szövetségi mezőgazdasági kiállítás megnyitásá­ra — mondja 'a miniszter — a leg. jobb emberek gyűltek össze drága hazánk összes köztársaságaiból, vi­dékeiről, a legjobb mezőgazdasági dolgozók. Eljöttek hozzánk kedves vendégeink — a nagy kínai nép, a hős Korea, az összes népi demokra­tikus országok képviselői. Számos más külföldi ország ven. dégeit is üdvözölhetjük körünkben. Engedjék meg, hogy az össz-szö­vetségi mezőgazdasági kiállítás részvevői nevében üdvözöljem összes vendégeinket. Engedjék meg, hogy üdvözöljem az össz-szövetségi mezőgazdasági kiálütás összes részvevőit, akik szor­galmas munkájukkal kivívták jogu. kat a kiállításon való részvételre és engedjék meg, hogy még nagyobb sikereket kívánjak nekik a jövő­ben. Ivan Benediktov beszédét a szo­oialista mezőgazdaság dolgozói sok. milliós hadseregének a szovjet kor­mány és a Szovjetunió Kommunista Pártja tiszteletére mondott köszön­tőjével fejezi be. Ezután a Szovjetunió kormányá­nak megbízásából Benediktov föld­művelésügyi miniszter megnyitott, nak jelenti ki az 1954. évi össz.szö­vetségi mezőgazdasági kiállítást. Üjból felhangzik a Szovjetunió államhimnusza. Cicin akadémikus a kiállítás főpavilonja fölé kitűzi a Szovjetunió zászlaját és utána meg_ jelennek a zászlók az összes pavi­lonok felett. Benediktov miniszter a főpavilon bejáratához megy és el­vágja a bejáratot elzáró szalagot. Abban a pillanatban számtalan szö­kökútból szökik a magasba az ezüstösen csillogó víz. Felhangzik Glinka „Ivan Susanin" operájának a „Slávsia" melódiája. Megkezdődik a kiállítás megtekintése. Az össz-szövetségi mezőgazdasági kiállítás azoknak a hatalmas minő. ségi változásoknak bizonyítéka, amelyek a szovjet mezőgazdaságban az utóbbi időben bekövetkeztek: ma­gasabbak lettek a hozamok, nagyobb lett az állattenyésztési- termelés ter­melékenysége, magasabb lett a me. zögazdasági munkák gépesítésének színvonala és az eddig meg nem müveit földek megművelésének szín­vonala is. A kiállításon összesen 169.000 kiállító vesz részt. Köztük 3911 kolhoz, 1300 szovhoz, számos tudományos és kísérleti intézet és több mint 150.000 mezőgazdasági dolgozó van. A kiállított tárgyak bizonyítékai a kommunista párt és a szovjet kormány azon történelmi határozatai sikeres megvalósításá­nak, amelyek az élelmiszerek bősé­gének megteremtésére és a szovjet dolgozók jólétének emelésére irá. nyúlnak. A galánta i járás teljesít ette a gabonabegy üjtés tervét A bratislavai kerületben a galán­tai járás jelentette elsőnek augusz­tus 1-én 19 órakor a gabonabe­gyűjtési terv határidő előtt 4 nap­pal való 100.25 százalékos teljesí­tését. Ebben a nagy sikerben különösen a járás szövetkezeteinek, kis- és középparasztjainak, a gép- és trak­torállomások dolgozóinak, kom­bájnosoknak, a traktorosoknak, a begyűjtési minisztérium járási meghatalmazottjának, a nemzeti bizottságok s a begyűjtő üzemek dolgozóinak van nagy részük, akik a járási pártbizottság vezetésével minden törekvésüket a CsKP X. kongresszusa határozatának teljesí­í tésére összpontosították,hogy a dol­gozók ellátására minél előbb és mennél tőbb gabonát biztosítsanak. A köztársasági elnöknek küldött táviratban, amelyben ezt a öröm­teli hírt jelentették, a járási párt­bizottság, a járási nemzeti bizott­ság és a begyűjtési hivatal képvi­selői kötelezik magukat, hogy a gabonabegyűjtést tovább folytatják és továbbra is sikerrel teljesítik a párt és a kormány határozatából folyó, a mezőgazdasággal kapcso­latos feladatok teljesítését, hogy hozzájáruljanak népünk életszínvo­nalának emeléséhez, a munkás-pa-: rasztszövetség s a béketábor meg­szilárdításához, amelyet legnagyobb barátunk és a szövetségesünk, a Szovjetunió vezet. 4 I

Next

/
Thumbnails
Contents