Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-10 / 193. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek ! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. augusztus 10, kedd 30 fillér VII. évfolyam, 193. szám A mai számban: Befejeződött az energetikai dolgozók országos konferenciája (2. old.) A kormány képviselőinek rádióbeszédei (3—4. old.) Néhány szó a bábfilmről (4. old.) A lengyel kormány nyilatkozata a kollektív biztonságról (5. old.) Nagy ünnepélyességgel fejeződött be vasárnap a XII. Nyári Főiskolai Világbajnokság (6. old.) Zöldség és gyümölcs A városi háziasszonyok még jól emlékeznek a zöldség- és gyümölcsellátás tavalyi helyzetere. Ezt — kis túlzással — talán az jellemezte a legjobban, hogyha az ember friss lecsót akart főzni, majdnem megoldhatatlan feladat előtt áHt. Az egyik héten volt paradicsom, de paprikának, hagymának se híre, se hamva. A következő héten ugyanez volt a helyzet azzal a különbséggel, hogy most csak paprikát kaphatott a vásárló. Ez évben, ha általában nézzük a dolgot, láthatjuk, hogy a helyzet megjavult. Több és jobb minőségű zöldség és gyümölcs kerül a városi piacokra. Ez egyrészt a szocialista kereskedelmi szektor jobb munkáját dicséri, másrészt pedig azt bizonyítja, hogy a szeptemberi kormánynyilatkozat és a szabadpiac bevezetése óta lényegesen megszilárdult a város és a falu dolgozói közti kapcsolat. A szabadpiaci kereskedelem kialakulása és bővülése épúgy szolgálja a dolgozó parasztság, mint a munkásosztály, a városi dolgozók érdekeit. Téves és káros nézet tehát azt állítani, hogy a zöldséget, gyümölcsöt felhozó őstermelő paraszt „feketézik", „a városi dolgozók kárán gazdagszik". Az ilyen nézetekkel elsősorban a kommunistáknak, de minden becsületes dolgozónak is érvekkel kell szembeszállnia. És az érv kézenfekvő: a szocialista szektor, fejlődésének mostani szakaszában még nem tudja fedezni a keresletet a szabadpiac nélkül. S minél több árú, tehát zöldség és gyümölcs .kerül a piacra, minél jobban fedezzük a szükségletet, ahhoz mérten csökkennek az árak is, emelkedik a város dolgozóinak életszínvonala. Ugyanakkor természetes, — és ez a kérdés másik oldala — hogy dolgozó parasztságunk is a szabadpiacon eladott terményeinek elienértékéért többet vásárolhat az ipari cikkekből, jobb megélhe tését biztosítja. A zöldség- és gyümölcsellátás kérdésével foglalkozva abból kell kiindulnunk, hogy a szabadpiac ezen a téren is rendkívül fontos kiegészítője az állami kiskereske delemnek, de a döntő szerepei az utóbbinak kell vinnie. És éppen ennek az elvnek be nem tartása okoz bizonyos átmeneti, de rendkívül bosszantó hibákat a városi dolgozók ellátásánál. Az első ilyen hiba az a jelenség, hogy egyes termékeket a zöldség- és gyümölcskereskedésekben néha napokig, néha hetekig hiába keresünk, ugyanakkor a szabadpiacon megtalálhatók. de borsos árakon. Ez volt a helyzet körülbelül 10 nappal ezelőtt pl. a paprikával és ez a helyzet nagyjában még ma is minden fajtájú gyümölcsnél. Természetes, hogy a primőr zöldséget először- az őstermelők hozzák fel a piacra, de adott esetben erről már szó sem lehetett, hiszen- a paprika július végén már nem mondható primőrnek. Mi volt tehát ennek a jelenségnek az oka? Elsősorban az, hogy begyűjtési apparátusunk a paprika felvásárlási tervét nem teljesítette. Nem lehet ezt csak objektív akadályokkal magyarázni, van itt más hiba is. A begyűjtés egyes dolgozói még mindig a bürokratikus módszereket tartják a legcélravezetőbbeknek. Példának felhozhatjuk a rmízslai szövetkezet esetét. A felvásárlási szervek vagy két héttel ezelcit naponta többször telefonáltak a szövetkezetbe, hogy zöldséget ne szállítsanak, nem fogadják el. Még az okot sem mondták meg. Elképzelhetjük, hogy ez nem fokozza a termelési kedvet. Sajnos az ilyen helytelen eljárással gyakran párosul a nemzeti bizottságok egyes tagjainak hanyag, felelőtlen munkája, amely a szocialista törvényesség megszegését nemcsak elnézi, hanem támogatja is. Liberalista eljárás harapódzott el a piaci árusítási engedélyek kiadásánál. A városi piacok ellenőrzése azt bizonyítja, hogy nem csekélyszámú őstermelő összes vagy egyes terményeiből nem teljesítette az állam iránti kötelességét és mégis árusítási engedély^, lyel rendelkezik. Nem állítunk mesterséges gátakat a szabadpiac elé, mivel ezzel saját magunk alatt vágnánk a fát, de joggal elvárhatjuk, hogy csak a felesleg, a beszolgáltatáson felüli terménymennyiség kerüljön a szabadpiacra. Ha a beadás tervszerű lesz, több áruja lesz kiskereskedelmünknek és így az állam jelentős mértékben szabályozhatja a szabadpiaci árak alakulását. Ez a szocialista árpolitika útja. Nem a szabadpiaci árak felső határának megszabása, — ahogy azt egyesek képzelik — hanem az, hogy bőségesen ellátjuk áruval a szocialista kereskedelmet és itt csökkentjük a népgazdaság és a lakosság szükségleteihez mérten az árakat. A kiskereskedelmet nemcsak a legfontosabb és legszükségesebb terményekkel kell ellátni. Tekintetbe kell venni, hogy igen boszszantó, ha a Zelovocokban ugyan tökhegyeket láthatunk, de sehol egy csomócska hozzá való kaprot, vagy azt, hogy csak a szabadpiacon találkozhatunk retekkel, csemegehagymával, petrezselyemmel stb. Nem ritkán a hiány oka a rossz elosztás. Négy-öt üzletben hiába keres a háziasszony ezt vagy amazt, ami a hatodikban felesleges mennyiségben található. A kereskedelemügyi megbízotti hivatal egyik jelentős feladata az, hogy biztosítsa az üzletek rendszeres, nap-nap utáni egyenletes ellátását. Nem kevésbbé fontos, különösen a gyümölcsféléknél, de egyes zöldségfajtáknál is meghatározni a friss árusításra és a gyári tartósításra kerülő mennyiség megfelelő arányát. Nem helyes az, ha az ember zöldborsó idény idején alig jutott hozzá friss zöldborsóhoz, míg az üzletekben kajánul rámosolyogtak a zöldborsó konzervek gúlái. Még egy fontos kérdést kell felvetnünk: a minőség kérdését. Gyakran előfordul, hogy a zöldséget és csümölcsöt túl sokáig raktározzák, vagy szakszerűtlenül gondozzák, úgyhogy tönkremegy, vagy elöregszik. A szállítás hoszszadalmassága és az eladók hanyagsága is komoly károkat okoz. A mult évvel szemben azonban — ezt meg kell mondani, — ezen a téren különösképpen nagy javulás észlelhető. Éppen ezért kell még következetesebben harcolni a minőség javításáért. Ha pedig gondatlanság folytán megtörtént az eset, biztosítani kell, hogy az elértéktelenedés mértékében csökkenjen az ár. A zöldség- és gyümölcsellátás néhány kérdését vetettük fel. Szükséges, hogy dolgozó parasztjaink, a begyűjtési szervek, a nemzeti bizottságok, az elosztás és a kereskedelem dolgozói szívügyüknek tartsák minden e téren mutatkozó hiány kiküszöbölését, a vásárlók jogos kívánságainak kielégítését. Elsősorban pedig a kommunistákra hárul ez a feladat, amely — nem győzzük hangoztatni — felette fontos. , r r HAZA i\ K ELETEBOL A kassai Szovjet Hadsereg-üzemben Bui'j.i'jrílt JRudoíf, az üzem kiváló vasesztergályosa Pajor Pál, a fémlemezreühely föme&twe már több figyelmesen végzi egy nagy munkadarab megninn- újítást valósított meg a fúrási munkflb meggyorsítása kálását. (Horváth Sándor felvételei) terén. A Szenyán-csoport sikerei A nagypakai szövetkezet határában három cséplőgép ontja szünet nélkül az acélos búzát. Mindhárom cséplőgéppel jelenleg a homorúi dűlőben végzik a cséplést. Az egyik géppel Szenyán Ferenc csoportja dolgozik. Ezt a cséplőgépet Ferdics József elvtárs munkaérdemrendes traktoros kezeli. Gondos munkájának meg is van az eredménye. Tavaszi árpából például 251 mázsát csépeltek el egy műszak alatt. Dicséretet érdemelnek ' A gelléri asszonyok nemcsak szövetkezetükben végeztek jó munkát az aratás alatt, hanem védnökséget vállaltak a talajvíz által veszélyeztetett kolozsnémai EFSz felett is. Az asszonyok két csoportban dolgoztak. Dicséretet érdemelnek odaadó munkájukért az első csoportból Buzgó Imréné, Mura Zsigmondné, Újlaki Móricné, a második csoportból Nagy Imréné, Hercegh Lajosné és Nagy Gézáné. SÖRÖS ZSIGMONDNÉ, Geller. A 34 mázsás búzatermés hazája örömmel tudatjuk, hogy az ekecsi szövetkezet várakozáson felüli eredményeket ért el gabonatermésben. Árpából az á'lagos hektárhozam 28 mázsa, búzából elérték a 34 mázsás hektárhozamot. A beszolgáltatás terén a nagymegyeri járásban az ekecsi szövetkezet lett az első. Búzából 32 vagont, árpából 30 vagon helyett 32 vagont és 80 mázsát, rozsból 354 mázsa helyett 400 mázsát adott be. PAKSY LÁSZLÓ, Ekecs. Három szövetkezeti vlnök Ne legyen most fontos, mióta vezeti, irányítja a szövetkezetet. Az se, hogy az évek milyen tapasztalatokkal gazdagították tudását. Elég le gyen elöljáróban annyit megjegyezni, hogy még sohasem volt annyi baja, gondja, mint az idei aratás kezdetén. Nem a šok munka miatt, mert abból mindig elég nem is a tagok lanyhasága miatt, hanem a nagy árvíz miatt. A megáradt Duna 10 napig veszélyeztette az emberek hajlékait, földjeit és a termést. Mi a teendője ilyenkor az elnöknek? Mozgósítani minden embert a védelmére. Menteni, amit lehet. Meg is tette ezt Lajos elvtárs. A szövetkezeti tagokat sem kellett nógatni. Mindenki tudta, hogy a partmenti lankás földeken 26 hektár árpát, 2 hektár zabot, 10 hektár tavaszikeveréket és 2 hektár repcét veszélyeztet az árvíz. Nem nagy ez a terület, országos viszonylatban csekélységnek mondható. Hiszen, ha a szélringatta kalászokban nem a dunamocsiak munkája, verejtéke lenne! De megküzdöttek az időjárás viszontagságaival, mindennel, csakhogy népünknek és nekik is legyen. Ez járt a tagok eszében, ez az elnökében is. aki az áradáskor kiadta a „parancsot"- megmenteni a termést! Mentek az öregek, mentek a fiatalok, mentek azok is, akik egész éven ót nem jártak munkára. A hatalmas embercsoport megoszlott. Egy része az árpát, a zabot és a takarmanyféléket ment betakarítani, másik része meg gátakat emelt és erősített. Egyszóval sohasem volt olyan nagy az összefogás a dunamocsaikban, mint épp az aratás kezdetén. I. Lajos József. Dnnamoes J. iz napig, — ennyi ideig veszélyeztette a falut és a határt az árvíz — kinek lett volna nagyobb elfoglaltsága az elnöknél? Mert jó, a partmenti földek termését megmentették, a gátat is megerősítették, de a beérett termés nincs tekintettel az árvízveszedelemre. Ha nem vágják idejében, kipereg a szem. Száz és száz ember kell a gátra, tömni a réseket, ki menjen hát aratni? E nehéz pillanatban a dunamocsiak valamennyien a traktorállomásra gondoltak, ahol a kévekötögépek, kombájnok és szakképzett traktorosok vannak. Az elnöknek messze se kell mennie, hogy munkába szólítsa őket. És mentek a traktorosok. Öt géppel mentek, s a nagy árvízveszedelem idején ki-ki tíz-tízenkét hektár gabonát vágott le naponta. Vágták szakadatlanul akkor is, ha a szövetkezeti tagok a gátvédelem miatt nem rakhatták keresztekbe a kévéket. S míg ők rendre fektették a szövetkezet termését, addig az elnök és ról is vagy kétszázan és segítettek. Nem engedték a vizet a faluba. A falubeliek, a járásbéliek és az érsekújváriak küzdöttek az árral, a traktorosok meg a földeken arattak. Az elnök és a szövetkezeti tagok is tudták, hogy Dunamocs sorsa az egész ország ügye. És kimondhatatlanul megnyugtató érzés tudni, hogy nincsenek egyedül, velük érez és segít a nép. János bácsi és Pali bácsi rágyújtottak cigarettára, vagy pipára és nézték a gáton álló idegeneket. Szemük úgy ragyogott, mint sötét éjjel a csillag. Közben a víz apadni kezdett. Az elnök a gátvédö emberek egy részét a gabona összehordásához küldte. A veszély elmúlt. Az idegenek elköszöntek. Mindenki dolgára sietett, mintha mi sem történt voina. Vasas Mihály a cséplőgéphez vezette csoportját és a kis 700-as gépen S0 mázsa életet csépelt naponta. Egy másik gépen meg öten tisztogatták a magot. Bár a víz kárt tett a napraforgóban, a kukoricában és a lucernában, a beadást mégis teljesítik a dunamocsiak. Egy-egy vagon búzát és rozsot adnak be terven felül. A bea szövetkezeti tagság a gátra ügyelt, | adás nem okoz gondot az elnöknek. a falut védte Mert a víz rohamosan nőtt, már-már alig bírtak a gyorsan emelkedő árral. Három nap és három éjjel pihenés és alvás nélkül őrségen állni, kimerüléssel járó munka. Az árvíz le is győzte volna a mocsiakat, ha^ a járás nem kelt volna a dunamenti "falu védelmére Éppen ö legjobbkor jöttek, nemcsak a járásról, hanem még ÉrsekújvárAnnái inkább a víz alá került föld. Azonban itt is lehet kezdeni valamit Kiökoskodta, hogy mihelyt lejjebb száll az ár, visszaeresztik a talajvizet a Dunába. Ami megterem még a mélyen átázott földben, vetnek bele, azzal is több lesz a kenyér. Így tervezgetett az elnök. A legnehezebb körülmények között ií feltalálta magát.