Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-08 / 192. szám, vasárnap

A mai számban: A Csehszlovák Köztársaság k ormányának nyilatkozata a semleges államok el lenőrző bizottsága tagjai ellen a Dél-Koreában intézett provokációs támadásokkal kapcsolatban (2. old). A Vietnami Munkapárt kiáltványa a néphez (3. old.) Üdvözöljük a cseh és szlovák vasutasokat (4. ölő.) A Vörös Zászlóval kitüntetett legjobb üzemek (5. old-) Ma fejeződik be a XII. Nyári Főiskolai Világbajnokság (6. old.) Néphadseregünk — a béke ő re (7. old.) Rádióműsor (8. old.) Bratislava, 1951. augusztus 8, vasárnap 30 fillér VII. évf5lyam, 192. szám SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Közlekedésünk kérdései Közlekedésünk problémái az utóbbi években mind gyakrabban kerülnek szocialista építésünk előterébe. Elég, ha az ez év május végén kiadott párt- és kormányhatározatra gondolunk, arra az állandó nagy erőfeszítésre, amelyet pártunk és kormányunk ferdít a közlekedés nagy kérdéseinek megoldására. Csehszlovákia szárazföldi ország, a déli határain folyó Duna és északon az Elba körülbelül 100 kilométeres hajózható szakaszán kívül számottevő víziúttal nem rendelkezik. Ezért a közlekedés sokkal nagyobb mértékben — mondhatnánk szinte kizárólag — a szárazföldi közlekedési eszközökre hárul, ellentétben az olyan országokkal, amelyek kiterjedt belső víziutakkal, illetve tengerparttal rendelkeznek. Miután Csehszlovákiában ilyen nagy jelentősége van a szárazföldi közlekedésnek, természetes, hogy közlekedésünk kérdései elsősorban vasúti kérdéseink megoldását jelentik. Tudjuk, hogy szerte a világon, így nálunk is, a vasúthálózatot a XIX. század második felében, a kapitalizmus rohamos fejlődése idején, tisztán kapitalista elvek és érdekek szemmeltartásával építették ki. Hazánkban ezekhez a kapitalista érdekekhez még az a körülmény is járult, hogy abban az időben Csehszlovákia az osztrák-magyar monarchia részét képezte, s ennek hatalmi politikája — Bécs és Budapest sugaras irányú összeköttetése — határozta meg a vasútvonalak fejlődését. Az önálló csehszlovák állam megalakulása idején természetesen ezek a Bécsbe és Budapestre, mint csomópontokba futó vasútvonalak nem feleltek meg a nyugatról-keletre hosszan elnyúló Csehszlovák Köztársaság közlekedési szükségleteinek. Az első köztársaság idején természetesen sok történt vasútvonalainknak a kelet-nyugat irányú főforgalom követelményeire való átépítése tekintetében, de távolról sem elegendő, hiszen még az ország vasúti fő ütőerét, a Zsolna—Kassai vasútvonalat sem tudták kettős vágányra átépíteni. Felszabadulásunk, illetve 1948. februárja után a dolgozó nép teljes győzelmével megindult gazdaságunk rohamos — szocialista — kiépítése, amely egyre nagyobb feladatokat rótt vasúti közlekedésünkre. 1948 óta ipari termelésünk több mint megkétszereződött, — Szlovákia területén közel ötszörösére nőtt. természetes tehát, hogy a vasúti forgalom országos méretben közel kétszeresére, szlovákiai méretben pedig az 1937. évi forgalomnak többszörösére emelkedett. Ezeket a vasútaink által megoldandó hatalmas feladatokat fokozza az is. hogy külkereskedelmünk irányai is lényegesen megváltoztak. Míg az első. polgári köztársaság ideién külkereskedelmünk elsősorban nyugatnak, másodsorban délnek és északnak és legkisebb mértékben pedig kelet felé irányult, addig a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való árucserénk állandó elmélyülése és fokozódása következtében ma külkereskedelmünk fő iránya egybeesik az ország kiterjedésének nyugat-keleti fő irányával és így fokozza nyugaí-keleti varátvonalaink jelentőségét, megterhelését. Könnyen azt állíthatnánk, hogy a gazdaságunk fejlődése következtében előállott forgalomnövekedést, nyugat-keleti forgalmunk jelentőségének megnövekedését fennálló vasútrendszerünkkel, kevésszámú és nem megfelelő teljesítőképességű nyugat-keleti irányú vasúti fővonalainkkal megoldani nem tudjuk. Mint annyi más téren, ebben a tekintetben is a Szovjetuniótól vehetünk példát. A Szovjetnuió közlekedése is — ha nem is olyan nagy mértékben, mint nálunk, — a vasúti hálózatoh múlik. Tudjuk, hogy ez a vasúthálózat — bár a forradalom óta megkétszereződött, — még mindig aránylag ritka. Tudjuk azt is, hogy a Szovjetunió ipara a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta 14-szeresére emelkedett, a lakosság száma lényegesen megnőtt, így tehát a vasúti forgalomnak a forradalom előtti idők forgalmának sokszorosával kell megbirkóznia. Ezért a vasúti forgalom kérdései sokszor kerültek a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány gondoskodásának középpontjába. Gondoljunk vissza az 1934-es esztendőre, amikor az egész szovjet politikai és gazdasági élet figyelme „arccal a vasút felé" fordult. A Szovjetunió példája megmutatta, hogy a meglévő vasútvonalakat kettős vágányra való kiépítéssel, a műszaki, elsősorban biztosító berendezések korszerűsítésével, a vonalak elektrifikálásával, modern rendezőpályaudvarok építésével sokszoros forgalom lebonyolítására lehet alkalmassá tenni. De a leglényegésebb előfeltétele a forgalom fokozásának a politikailag öntudatos szocialista ember tevékenysége, a szocialista munkamódszerek bevezetése. Tudjuk, a sztahanovista mozgalom számos hőse, az olyan újítók, mint Lunin, Katajev, Blazsenov, KovolevoVá, Szutnyikov és mások messze a Szovjetunió határain túl kiható példái a szocialista munkamódszereknek. Hazánkban nincsenek olyan óriási távolságok, mint a Szovjetunióban, a vasúthálózat is aránylag sűrűbb, így tehát a szovjet tapasztalatok tanulmányozása, azoknak megfelelő helyes alkalmazása útján meg kell birkóznunk közlekedésünk mai és jövőbeni feladataival. Ezt a célt szolgálja pártunk és kormányunk 1954. évi május havi határozata, szakszervezeteinknek a szocialista munkamódszerek bevezetése terén folytatott állandó, szívós törekvése, az olyan vasútasoknak, mint Hejda, Danko, Dufek, Cáp és Holý ragyogó, követendő példája. Nem lenne teljes a képünk közlekedésünk feladatairól, ha nem emlékeznénk meg egyye jelentősebb országúti forgalmunkról. Teherautóink gondos karbantartása, rakodófelületük minél alaposabb kihasználása révén lényegesen hozzájárulnak vasútaink tehermentesítéséhez, hatalmas autóbuszhálózatunk pedig a személyszállítás szocialista problémáinak megoldásához. Közlekedésünk kérdéseinek megoldása azonban nemcsak pártunk, kormányunk és az abban közvetlenül dolgozók feladata. Hozzájárulhat ahhoz — sőt hozzá is kell járulnia, — az ország minden egyes dolgozójának, a közlekedési eszközök forgalma gyorsításának elősegítése, azok kims-ése, tisztaságuk fenntartása réven. Erősebb, gazdagabb lesz a balázsfai szövetkezet A balázsfai szövetkezet gabonatábláin már az elmúlt évek során is ott láthattuk a nagyteljesítményű szovjet kombájnokat, amint nyelték a kövér szemektől duzzadt gabonakalászokat. Munkájukkal elégedettek voltak a szövetkezet tagjai. Igy történt aztán, hogy még a téli hónapokban elhatározták, hogy az idei gabonatermést teljes egészében kombájnokkal takarítják be. Elhatározásuktól nem tágítottak. A kombájnaratásra szerződést kötöttek a gépállomással és jól felkészülve várták a kenyércsata megindulását. A gépi aratásra 28 szövetkezeti tagot osztottak be a következőképpen: minden egyes kombájnra két embert, vagyis öt kombájnra tíz embert. A gabona tisztítását hat emberre bízták, hat embert pedig a szállításhoz osztották be. Két tagot a gabona forgatásával bíztak meg. Azzal is számoltak, hogy a lapályos részeken a gabona megdőlt. így tehát négy embert kézikaszálásra szerveztek. Elérkezett az aratás ideje és július 12-én déli egy órakor az öt kombájn 170 hektáron megkezdte a gábonabetákarítást. A munka nem folyhatott olyan gyors ütemben, amint a kombájnosok szerették volna, mert sokszor eseti az eső, de ennek ellenére sem tartott sokáig a munka. Július 21-én este 6 órakor a dunaszerdahelyi járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályára a következőket telefonálták a balázsfai szövetkezetből- „Végeztünk az aratással, a behordással és a csépléssel..." Hihetetlen dolog . . lepődtek meg a mezőgazdasági osztályon. Alig egykét nap alatt learattak 81 hektár búzát, 55 hektár árpát és 18 hektár rozsot. Búzából 1861 mázsát, árpából 1469 mázsát, rozsból pedig 260 mázsát takarítottak be. Csupán a 16 hektárt kitevő zabtáblán nem aratfuittak még, mert a zab még nem érett be. Tehát több, mint 36 vagon gabonát takarítottak be a kombájnok rövid pár nap leforgása alatt. Az elmúlt napok során, amikor a balázsfai szövetkezetben jártam, a következő kérdést tetfcm fel a szövetkezet elnökének, Vígli Lajosnak: — Mi a véleménye a tagságnak a kombájnaratásról? Az elnök elmosolyodott, ceruzát, papírt vett elő és így foglalta öszsze véleményét: — Elsősorban is ilyen rövid idő alatt még sthasem végeztünk a betakarítással es ez már magában is sokat jelent. Gabonánk nincs kitéve annak, hogy a keresztekben vagy az asztagokban kicsírázik. Ismét azt kell mondanom, amit az elmúlt években is mondottam, hogy a kombájnok jól dolgoznak, ha ügyes, hozzáértő emberek ülnek rajtuk. — Másodsorban aránylag kevés munkaerőt foglalt le az idei aratás. Szövetkezeti tagságunk egyrésze az aratást végezte. Másik része pedig a szőlőben dolgozott és csaknem minden nav 10—12 tagot küldtünk a dunamenti községekbe brigádmunkára, ahol segítettek az árvizsujtotta területeken a termésbetakaritásban — Harmadsorban a kombájnaratá.<•: lehetővé • tette számunkra, hogy a járásban elsőnek teljesíthettük a gabonabeadúst és birtokosai lettünk a járási versenyzászlónak. Ugyanakkor pedig — s ez számunkra a legfontosabb — a kombájnaratás rendkívül olcsó. Ezt tényekkel támasztom alá, — mondta az elnök és a könyvelővel együtt kiszámították, hogy ha ezen a földterületen kézi munkaerővel végezték volna az aratást és cséplést, akkor ez 61.146 koronába került volna. Ha pedig kévekötözőgépekkel végezték volna az aratást, még ez esetben is mintegy 40.000 koronába került volna a gabonabetakarítás. Igy pedig a kombájnok munkájáért mindössze 24.235 korona értékű gabonát adtak a gépállomásnak. Tehát lényeges megtakarítást értek él a kombájnaratással... A balázsfai szövetkezet tagjai most már a szalmaösszegyűjtés munkájához láttak és a gabonarészesedést is kiosztották a tagok között. Megindultak a gabonával megrakott szekerek a szövetkezeti tagok házai felé. Vörös Lajos, aki két lányával és két fiával dolgozik a szövetkezetben, 23 mázsa 54 kg gabonát szállított haza. Ez a család az első félévben 927 munkaegységet dolgozott le. Kálmán János 365 ledolgozott munkaegység után 9 mázsa 30 kg gabonát, Póda Kálmán, aki feleségével 675 munkaegységet» szerzett az első félévben, 17 mázsa 20 kg gabonát szállított haza a kamrába. A balázsfaiak példája minden téren igazolja a gépi munka •elönveitSzövetkezeti parasztságunk . évről évre egyre jobban felismeri, hogy a gép hatalmas segítőtársává válik azoknak a feladatoknak teljesítésében, amelyeket az új társadalom építése követél meg a dolgozó parasztságtól. F. K. A gazdaságosság kérdése három bratislavai üzemben A bratislavai cérnagyár cérnázórészlege a belüzemi hozrascsot bevezetésének úttörője ebben az üzemben. A mult hónapban tervét 101,1 százalékra teljesítette és 0-9 százalékkal emelte a munka termelékenységét. A részleg dolgozói a villanyáram és a segédanyagok gazdaságos felhasználásával 15.857 koronát takarítottak meg. A hozrascsot mutatók közül a mennyiségre, a minőségre és a segédanyagokkal való takarékosságra összpontosítják figyelmüket. Az önköltség csökkentését a minőségi munka fokozásával érik el. A mult hónapban is túlteljesítették az első minőségi osztályba tartozó gyártmányok mennyiségétA cérnázórészleg 2. számú műhelyében megtaláljuk Selecká Márta elvtársnőt, a műhely vezetőjétŠupka Istvánt helyettesíti éppen. Seleckyné először a hozrascsot eredményeit mutató táblához vezet bennünket. A táblán szép eredményeket látunk. A tervteljesítés 109,3 százalék volt a mult hónapban, a hulladékot 19 kg-val sikerült csökkenteni, segédanyagokon pedig 1073 koronát takarítottak meg. A dolgozók átlagkeresete fejenként 49 koronával növekedett egy hónapban. Ezeket a szép eredményeket Šupka István szakszerű vezetésével érték el a műhely dolgozói. A mester jobbkeze és legjobb segítője Seleckyné kitűnően érti munkáját. Már 30 éve dolgozik a gyásban. Arra a kérdésünkre, holil. A Március 8. üzemben gyan szervezi munkáját, hogy ilyen szép eredményeket émek el. így felel: — A gazdaságosság mindnyájunk érdeke. Úgy kell beosztani a munkát, hogy minden gép tökéletesen ki legyen használva. A segédanyagokkal pedig úgy gazdálkodunk, hogy megelőzünk minden anyagpocsékolást. Hiszen a gépet kell olajozni, nem pedig a padlót. A 2. számú műhelyben dolgozik Gábris Gizi is. Fiatal leány, nemrég jött az üzembe, elért eredményei azonban azt mutatják, hogy a részleg legjobb dolgozói közé tartozik. 29-én már elérte a 207 százalékos teljesítményt. Munkájának minősége is kitűnő. A minőségi ellenőrzés általában 39—40 cérnatekercset szokott visszaküldeni. Gábris Gizinek tegnap csak tízet küldtek vissza. — Ez nem nagy művészet. Csak ügyelni kell a munkára, — mondja Gábris Gizi. Nemcsak a munkát, hanem a versenytábla eredményeit is figyelemmel kíséri. Hogyisne, hiszen arról van szó, hogy első lesz-e ebben a hónapban. A műhely kollektívájának minden tagja felelősségteljes munkával segíti vezetőjét- Fontos céljuk gazdaságosabban, olcsóbban, többet termelni, gazdagítani népgazdaságunkat. Üz zemeink dolgozói között nagy visszhangra talált pártunk felhívása a gazdaságosság fokozására. A hozrascsot, a személyi számlák bevezetése, az önköltség csökkentése minden üzemben, az egyes dolgozók igyekezete — mindez arra irányul, hogy olcsóbban és többet termeljünk. Dolgozóink megértették, hogy csak ezen az úton haladva érhetjük el életszínvonalunk tovább/ emelkedését. Seleckyné, Benjáková elvtársnői a gázgyár újítói, üzemeink kiváló dolgozói, minden igyekezetüket, tudásukat, tapasztalatukat belevetik ebbe a küzdelembe. És örömmel nézik munkájuk gyümölcseit, épülő városunkat, bővebben terített asztalukat. Az üzemi párt- és szakszervezetek, az üzem vezetősége nagy és szép eredményeit látjuk a gazdaságosság terén elért sikerekben. De látjuk a hiányosságokat is. Még nagyobb figyelmet kell szentelniük az egyéni meggyőzésre, a helyes munkaszervezésre és a káderek jó elosztására. Egy felelős helyen dolgozó ember nem végezheti jól munkáját megfelelő szaktudás és a munkával szemben érzett felelősség nélkül. Behatóbban kell harcolni továbbra is az olyanok ellen, akik felelőtlenségükkel vagy szakmai tudásuk hiányossága folytán meghiúsítják a dolgozók többségének igyekezetét. Hiába takarítanak meg a Tesla-üzem lakkozói két munkamenetet, ha egyetlen rossz ellenőrzés sokkal nagyobb károkat okoz. A további sikerek eléréséért tovább kell harcolni fegyelmezett és gondos munkával Vilcsek Gém.