Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-31 / 212. szám, kedd

1954. augusztus 31. UJSZ0 A francia nemzetgyűlés megkezdte az EVK vitáját A ratifikációs vita megkezdése •előtt lázas tevékenység folyt a Bourbon.palota köreiben. Az „európai védelmi közösség" hívei min. dent megtettek a vita elhalasztására. Több javaslatot tettek, hogy a vitát és a szavazást megakadályozzák. Aumeran „független köztársaságpí.rti" javaslatot tett, hogy elsősorban azt a kérdést tárgyalják meg, célszerü-e a vita megkezdése. A nemzetgyűlés ülése helyi időszámítás szerint 15 órakor kezdő, dötl. Elsőnek Jules Moch, a nemzetgyűlés külügyi bizottságának előadója szólalt fel. Üdvözölte Edourd Herriot-t, a nemzetgyűlés tiszteletbeli elnökét, aki gyenge egészségi állapota ellenére is megjelent, hogy részt vegyen az EVK vitáján. Jules Moch figyelmeztette a képviselőket, hogy az EVK szerződés mai formájában lényegesen külön, bözik kezdeti formájától, melyet Franciaország 1950.ben javasolt. Akkor „kisebb nemzeti egységek, ezredek, vagy osztagok" alakításáról volt szó az „európai hadsereg" keretében. Most elhatározták, hogy a német hadosztályokat is bevonják. Ténylegesen elérték, hogy megalakult a nyugatnémet hadügyminisztérium és vezérkar, s lehetségesnek tartják nemzeti egységek létesítését egészen a hadtest arányait meghaladóan. Nagy-Britannia és a skandináv államok nem csatlakoztak a párizsi szerződéshez. Jules Moch továbbá kijelentette, hogy az „európai védelmi közösség" szerződése ellentmond a Francia Köztársaság alkotmánya alapvető rendelkezéseinek és lényegesen korlátozza a nemzeti szuverenitást. Ha ez a szerződés érvénybe lépne, jelentette ki Moch, a francia képviselőházat megfosztanák alapvető ki. váltságaitől, mint például ama jogától, hogy meghatározhassa a katonai szolgálat határidejét, a had. sereg számát, a katonai személyek fizetésének összegét és a katonai célú kiadások összegét. Jules Moch kijelentette, hogy az „európai védelmi közösség" szerződése mai formájában ellentmond az 1944-ben Moszkvában kötött francia.szovjet szerződésnek, továbbá a jaltai és a pots. dami egyezménynek, valamint a nyugati nagyhatalmak között 1947ben Londonban kötött egyezményeknek, mert ezek elrendelik Németor. szág lefegyverzését és demilitarizálását. Jules Mooh tovább fejtegetve a szerződés lényegét, végül kijelentet, te, hogy a külügyi bizottság, amelynek nevében beszél, arra a követ, keztetésre jutott, hogy el kell vetni az „európai védelmi közösség" szerződésének ratifikálására vonatkozó törvényjavaslatot. A francia nemzetgyűlés szombat esti és vasárnap délelőtti ülésén a képviselőházi bizottságok más tagjai is felszólaltak. Gáborit radikális szocialista a bonni egyezményről beszélt. Utána Triboulet szocia. lista köztársaságpárti szólalt fel a honvédelmi bizottság nevében. A képviseló'házi bizottságok a szerződés ratifikálása ellen foglaltali ál. lást. Az egyes bizottságok képviselőinek beszéde után Mendes-France miniszterelnök szólalt fel. Kijelentette, hogy beszámolója ebben a drámai és nehé« vitában lojális és objektív lesz. Kijelentette, hogy kor. mánya feladatul tűzte /ki a szerződés hívei és ellenfelei álláspontjának összeegyeztetését és kibékítésüket. A francia küldöttség által a briiszszeli értekezleten előterjesztett kom. promisszumos javaslatokat érintve kijelentette, hogy ezek a javaslatok „észszerüek voltak és mindenki számára elfogadható alapul szolgálhattak volna". A brüsszeli tárgyalás nemcsak nehéz, de lealázó is volt — jelentette ki Mendes-France. Ama említésekkel kapcsolatban, hogy az érdekelt nagyhatalmak értekezletének összehívásával megváltoztatható lesz-e a jövőben a szer. zödés, kijelentette, hogy Franciaországnak csak joga lesz az ilyen értekezlet összehívásának szorgalmazására, azonban semmi biztosítéka sincs arra, hogy módosító javaslatait elfogadják. Mendes-France azt is kijelentette, hogy a kormány nem vetheti fel a bizalmi szavazást olyan kérdésben, amely az egész országot lázban tartja, azonban hangsúlyozta, hogy a francia külpolitika alapja az Atlanti egyezmény, és hogy a kormány sohasem hoz olyan határozatot, amely ennek ellentmondana. Végül rámutatott Franciaország és Anglia szövetsége megőrzésének és a francia_német kibékülésnek szükségességére. Daniel Mayer, a külügyi bizottság elnöke azt javasolta, hogy szakítsák meg a nemzetgyűlés ülését. Javaslatát elfogadták. A kormány ezután szükebbkörü ülést tartott a Bourbon-palotában. Brazíliai események A Reuter hírügynökség tudósítója jelenti Rio de Janeiroból: Mascarenhas de Moraes mar sall, Brazília fegyveres erőinek vezérkari főnöke Vargas elnök iránti hűsége jeléül pénteken beadta lemondását. Guilhobel tengernagy, az új kormány tengerészeti minisztere és Perez ezredes, Rio de Janeiro rendőrfőnöke, szintén beadták lemondásukat Filho elnöknek. A köztársasági elnök néhány órával az új kormány első ülésének megkezdése előtt értesült a lemondásokról. Az „Associated Press" riodejaneirói tudósítójának jelentése szerint a rendőrség több mint száz embert letartóztatott és elkobozta az „Imprensa Popular" összes példányait. A lap „Rio de Janeiro lakói felháborodottan kiáltják az utcákon: „Ki az amerikaiakkal!" címmel cikket közölt az amerikai nagykövetség épülete előtt lezajlott tüntetésről. Ugyancsak az „Associated Press" jelenti, hogy augusztus 27-én a katonaság tüzet nyitott a porto allegroi amerikai konzulátus előtt lezajlott tüntetés részvevőire. A sajtóügynökségek jelentéseiben az áll, hogy Cafe Filho elnök folytatja a kormányátalakítást. Mint az „Associated Press" tudósítója jelenti: „Cafe Filho szociális haladó pártjának egyik programmjavaslata szorgalmazza nagyöbb szabadság biztosítását a külföldi tökebefektetőknek" (az USA monopóliumainak ). Cafe Filho augusztus 27-én Eugenio Godint pénzügyminiszterré nevezte ki Osvald Aranha helyébé. Godin, akinek felesége amerikai nő, támogatja az amerikai pénzügyi körökkel való szoros kapcsolatot. A Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulója a szovjet sajtóban A Szovjetunió központi lapjai vasárnapi számukban behatóan foglalkoztak a Szlovák Nemzeti Fejkelés 10. évfordulójával. A „Pravda", a „Trud" és a „Krasznaja zvjozda" közölték a TASzSz terjedelmes beszámolóit a bratislavai ünnepségekről. Megemlékeztek a Szlovák Nemzeti Tanács ünnepi üléséről, részleteket közöltek V. Široký miniszterelnök beszédéből és közlik a szovjet népnek küldött üdvözlő levél szövegét. Az „Izvesztyija" és a „Komszo

r molszkaja pravda" saját tudósítójának jelentéseit közölte. B. Krotkov, a „Komszomolszkaja pravda" tudósítója beszámol a mai Szlovákia életéről és a Szlovák ifjúság részvételéről a szocializmus építésében. A „Trud" a TASzSz jelentéseken kívül közölte Vojtech Daubnernek, a Központi Szakszervezeti Tanács titkárának a 10 év előtti felkelés történetéről írt cikkét. Ünnepi ülés a szovjet Bányászok Napja alkalmából Moszkvában Augusztus 28-án a Szövetségek Házának oszlopcsarnokában ünnepi ülést tartottak a Bányásznap hagyományos ünnepe tiszteletére. A gyűlésen részt vettek a szénipari dolgozók, a Szocialista Munka Hősei, a Sztálin-díjjal kitüntetett bányászok, a főváros, párt-, szovjet és közszervezeteinek képviselői. A vendégek között volt a Kínai Népköztársaság bányászainak csoportja, valamint a lengyel és német bányászok küldöttsége. A Bányásznap alkalmával Alekszander Zaszjagyko, a Szovjetunió szénipari minisztere mondott beszédet. Rámutatott a szénipar fejlesztésében elért szép sikerekre. A Szovjetunió szénfejtése az ötödik ötéves terv három és féléve alatt 31.6 százalékkal, a bányászok munkájának termelékenysége 18 százalékkal növekedett. 129 mélyés felszíni bányát nyitottak meg és helyeztek üzembé. A gyűlésen Csaó Juj-szian, a kínai bányászok, Pawel Adamczyk, a lengyel bányászok és Rudolf Vegei, a német bányászok nevében üdvözölte a szovjet bányászokat. Véget ért a Nemzetközi Diákszövetség

1 tanácsának ülése A Nemzetközi Diákszövetség tanácsának teljes ülése megválasztotta a végrehajtó bizottságot és a pénzügyi bizottságot az 1954/55 évekre. Az NDSz elnökévé Giovanni Berlin guert (Olaszország), főtitkárává Jiŕi Pelikánt (Csehszlovákia), alelnökeivé Tien' Tenmint (Kína), Jorge Arellannot (Ecuador), és másokat választottak. Az ülés végén felszólalt Jifi Pelikán, az NDSz főtitkára. „E napokban nagy lépést tettünk előre közös eszménk — a világ diákjainak egysége felé" — mondotta. Jdfi Pelikán köszönetet mondott a szovjet ifjúság antifasiszta bizottságának és a szovjet diákoknak szívélyes fogadásukért. Üj minisztériumok létesültek a Szovjetunióban A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége a Szovjetunió Minisztertanácsának kérelmére a tengeri és folyami hajózásügyi minisztérium vállalatainak és szervezeteinek alapján a következő minisztériumokat létesítetteA Szovjetunió tengerhajózási össz-szövetségi minisztériumát, a Szovjetunió folyamhajózasi összszövetségi minisztériumát. A Szovjetunió tengerhajózási minisztériumának és a Szovjetunió folyamhajózási minisztériumának a Szovjetunió minisztertanácsa által jóváhagyott jegyzék szerint átadták a vállalatokat és szervezeteket. A Szovjetunió tengerhajózási miniszterévé Viktor Georgijevics Bakajevet, a Szovjetunió folyamhajózási miniszterévé Zoszima Alekszejevics Saskovot nevezték ki. Franciaország válaszúton A moszkvai „Pravda" szombati számában „Franciaország válaszúton" címmel „Megfigyelő" aláírással cikket közöl. A cikk rámutat, hogy az utóbbi időben különösen erős nyomást gyakorolnak' Franciaországra az „európai védelmi közösség" nevű katonai csoportosulás megvalósítása érdekében. A legkülönfélébb eszközöket használják fel erre a célra. Megfenyegetik Franciaországot a hírhedt amerikai pénzügyi „segély" megvonásával, s azzal ijesztgetik, hogy ha Franciaország nem hajlandó ratifikálni az említett csoportosulás létrehozásáról szóló szerződést, Nyugat-Németországnak az „európai védelmi közösség" létrejöttétől függetlenül megengedik a felfegyverkezést. A Szovjetunió részint az európai béke érdekeiből, részint a békés építéssel kapcsolatos belső feladataiból kiindulva, amelyek elválaszthatatlanok a béke érdekeitől, ellenzi az említett katonai csoportosulás létrehozásának tervét. Bármilyen formákat öltsön ez a terv, van benne két fontos mozzanat, amelyet a francia kormány által a brüsszeli értekezleten javasoltakhoz hasonló semmiféle „módosításokkal" nem lehet kirekeszteni. Először is, ez a terv szükségszerűen a militarizmus feltámadásához vezet Nyugat-Németországban. Másodszor, más békeszerető európai államok ellen irányuló és az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország vezetése alatt álló katonai tömb létrehozását célozza. A Szovjetunió népei saját vállukon viselték a hitleri Németország ellen vívott háború terhének zömét és a legsúlyosabb áldozatokat hozták ebben a háborúban. Teljes joguk van ezért gondoskodni arról, hogy ne engedjék meg Európa szívében egy muitarizált, támadó szellemű német állam létrejrttéti A cikk ezután részletesen foglalkozik a nyugatnémet újraí'elfegyverzés veszélyével, s rámutat arra, hogy Nyugat-Németország újrafelfegyverzése súlyos bűn lenne Európa népei,, köztük a francia nép, ellen. A Szovjetunió, amely következetesen síkraszáll az európai béke megszilárdításáért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért — folytatódik a cikk — érdekelt abban, hogy független és erős Franciaország legyen, amelynek reális lehetőségei vannak arra, hogy hozzájáruljon az európai biztonság biztosításához. Az összes európai államok irányában békepolitikát folytató erős Franciaország, az európai államok mindenemű támadó csoportosulásán kívül maradó Franciaország fontos tényezője lenne az európai és nemcsak az európai békének. Merőben más dolog egy gyenge Franciaország, amely idegen érdekek eszköze lehet, s amelyet a másodrendű országok helyzetébe juttatnak. Egy ilyen Francioarszág bizonytalan helyzetet teremtene Nyugat-Európában, mivel az „európai védelmi közösségről" szóló szerződés kötelezettségeivel béklyóba kötött gyenge Franciaország elveszítené függetlenségét, azt a jogát, hogy szuverén módon rendelkezzék nemzeti hadseregévei, ami önmagában is nemzeti önmegalázás volna. F'ranciaország ebben az esetben nem tudna hozzájárulni a német veszély megakadályozásához és a béke szempontjából veszélyes politikai kombináció tárgya lenne, amilyeneket Európa nem csekély számban ismert a múltban, s amelyekért a francia nép igen magas árat fizetett. Azokkal a tervekkel kapcsolatban,, hogy Franciaországot bevonják az „európai védelmi közösségbe", külön kell foglalkozni a német kérdéssel és Franciaország szerepével a német kérdés megoldásában. A Szovjetunió álláspontja rendkívül világos ebben a kérdésben, hiszen azon a törekvésen alapul, hogy a német kérdést a béke megszilárdítása érdekeinek megfelelően oldják meg. A szovjet kormány többízben hangsúlyozta, hogy az „európai védelmi közösség" létrehozásának terve áthághatatlan akadályokat gördít e páratlan fontosságú európai probléma megoldásának útjába. Ezeknek az akadályoknak egyike az a körülmény, hogy ha Franciaország belép az „európai védelmi közösségbe", olyan helyzetbe kerül a három másik nagyhatalomhoz viszonyítva, hogy a párizsi szerződés értelmében már jóelőre megkötik bizonyos kötelezettségek NyugatNémetország irányában, még hozzá olyan kötelezettségek, amelyek ellentétben állanak a hatalmak Németországra vonatkozó olyan egyezményeivel, amelyeknek tagja Franciaország is. Mindenki előtt világos, hogy az az ország, amely szoros katonai szövetségre lépett az újrafelfegyverzett Nyugat-Németországgal, egyesítette fegyveres erőit a visszaállított német Wehrmachttal, amely még hozzá uralkodó helyzetet foglalna el ebben a tömbben — meg volna fosztva attól a lehetőségtől, hogy ugyanakkor olyan nagyhatalomként szerepeijen, amely a többi nagyhatalommal együtt felel a német kérdés megoldásáért, az egységes és békeszerető, demokratikus német állam létrehozása alapján. Mint ismeretes, a Szovjetunió javasolta a négy hatalom külügyminiszterei értekezletének összehívását folyó év augusztusára, vagy szeptemberére az európai kollektív biztonság kérdésével foglalkozó összeurópai értekezlet összehívása, valamint a német kérdés megvitatása céljából. Auguszuts vége felé közeledik, de a szovjet kormány még nem kapott választ javaslatára. Pedig ennek ellenére NyugatNémetországgal kapcsolatban olyan intézkedések történnek, amelyeke' nem lehet másként tekinteni, mint kísérletnek arra, hogy az európai népeket befejezett tények elé állítsák és meghiúsítsák a német probléma megoldását. Ez a körülmény riagyfokú óvatosságra int, annál is inkább, mivel a történelmi tények cáfolhatatlanul igazolják: Franciaország szempontjából különös jelentőségű, hogy keleti határán békeszerető Németország legyen és Európában olyan helyzet uralkodjék, amely szilárdan elzárja a német militarizmus újjászületésének útját. Jóllehet, a francia vezető körök nem tagadják;, hogy Franciaországnak különös érdekei fűződnek az európai biztonság biztosításához, mind a mai napig semmiféle lépést nem tettek ebben az irányban. s Az „európai védelmi közösség" nevű zárt katonai csoportulás létrehozása és az újrafelfegyverzett Németország bevonása e csoportosulásba lehetetlenné tenné Németország egyesítését, a békeszerető és demokratikus német állam létreho zását. Újabb leküzdhetetlen akadályokat gördítene az érdekelt hatalmak német kérdéssel kapcsolatos megegyezése útjába. Most tehát arról van sző, aláaknázzák-e a német kérdéssel foglalkozó négyhatalmi tárgyalások alapjait, vagy továbbra is lesznek-e kilátások e probléma megoldására. Szükségtelen hangoztatni, hogy csakis a nemzetközi feszültség további enyhülése esetén, csakis abban az esetben, ha a német kérdés, valamint a többi megoldatlan, de fontos nemzetközi kérdés megvitatásánál nemcsak országok egy'k vagy másik csoportjának, hanem valamennyi európai állam biztonságának érdekeit tartják szem előtt, csakis ebben az esetben lehet kiküszöbölni azokat az álláspontbeli eltéréseket, amelyek a berlini értekezleten, mind a német kérdésben, mind egészben véve Európa biztonsága kérdésében felszínre kerültek. A megegyezés lehetőségei távolról sem merültek ki. Aligha van például akadálya annak, hogy a megfelelő javaslatokat újból megvizsgálják. Attól függően, melyik utat választja Franciaország, fontos tényezővel járulhat hozzá a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és az európai béke megszilárdításához, vagy pedig komoly, esetleg helyrehozhatatlan kárt okoz az európai népek biztonságának, az összes ebből eredő, mindenekelőtt magára Franciaországra kiható következményekkel. Fel kell tételezni, hogy a francia nép, amely jól tudja,'hogy Franciaország nem egy izben esett áldozatul a német militarizmusnak, nem engedi meg, hogy olyan útra taszítsák, amely az európai békét és Franciaország nemzeti függetlenségét veszélyeztető agresszív német militarizmus feltámasztásához ve- * zet — fejeződik be a moszkvai Pravda cikke. V