Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-04 / 188. szám, szerda

f 1954. augusztus 4. UJSZ0 India elutasítja a részvételt a délkeletázsiai katonai blokkban A ,,Hindustan Times Evening News" colombői értesülése szerint India miniszterelnöke, D. Nehru el. utasította Eden brit külügyminiszter meghívását arra az értekezletre, amelyen délkeletázsiai katonai paktum létesítését tárgyalják meg. Eden meghívóját mindazon államok miniszterelnökei megkapták, akik ez év tavaszán a colombói értekez. leten részt vettek, vagyis Ceylon, India, Burma, Indonézia és Pakisz. tán. Meghívót kapott ezenkívül Ausztrália és Uj-Zéland is. Ügy tudják, hogy az értekezletet szeptemberben Singapurban tartják meg. Az indiai lap különtudósítójának közlése szerint Nehru válaszában visszautasította a „colombói" államok részvételét olyan konferencián, amely megszegi a semlegesség elvét, azt az alapelvet, amit Délkelet. Ázsia államainak kormányelnökei a colombói konferencián elfogadtak. Nehru közölte Edennel, hogy az ilyen katonai szervezet létesítése Ázsiában csak a nemzetközi feszültséget fokozná és megzavarná azt a békés légkört, amely éppen a genfi konferencián született meg. A .német népnek érdeke a szovjet kormány javaslatainak megvalósítása Max Reimann, Németország Kommunista Pártjának elnöke, a „Freies Volk" munkatársának adott nyilatkozatában ismertette Németország Kommunista Pártjának a szovjet kormány azon javaslatával kapcsolatos állásfoglalását, hogy hívjanak össze európai tanácskozást az európai kollektív biztonság kérdésének megtárgyalására. Max Reimann a többi között a következőket mondta: ..Az európai védelmi közösségről" szóló szerződés összeegyeztethetetlen Németország újraegyesítésével. Ezek a szerződések a német 'militarizmus újjáteremtésével az európai békét fenyegető új tűzfészekké teszik Németországot., Az összeurópai biztonsági egyezmény megkötése viszont megszüntetné ezt a veszélyt, arra vezetne, hogy kivonnák Németországból a megszálló csapatokat és megszűnnének a Németország újraegyesülése útjában álló akadályok. A német nép — folytatta Reimann — csak üdvözölheti ezt a javaslatot és a német népnek nagyon is érdeke a javaslat megvalósítása. Éppen ezért a német nép szempontjából elfogadhatatlan az a helyzet, hogy a bonni kormánykörök az Egyesült Államok megfelelő köreinek álláspontjától teszik függővé álláspontjukat. A német nemzet érdekei megkövetelik, hogy a németek maguk hárítsanak el minden akadályt az ország két része közti megegyezés útjából, megteremtsék annak előfeltételeit. hogy egész Németország képviselve legyen az európai tanácskozáson. Éppen ezért köszöntöm Ottó Grotewohl miniszterelnök nyilatkozatát, amelyben rámutatott, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya kész részt ven.11 ezen a tanácskozáson. Grotewohl utalt arra is, hogy az NDK mindenképpen arra törekszik, hogy a szövetségi köztársaság szintén képviselve legyen ezen a tanácskozáson. Üdvözlöm azt is, hogy Ollenhauer, a szociáldemokrata párt elnöke. pozitívan nyilatkozott a Szovjetuniónak az európai tanácskozás összehívására vonatkozó javaslatáról. Nyitekozatának azonban — véleményem szerint — van egy fogyatékossága: nem mondja meg. m:t tehetnek maguk a németek e tanácskozások összehívásáért és eredményességéért. Pedig éppen abban van a dolog lényege, hogy nekünk, németeknek, meg kell tennünk a magunkét. A legfontosabb most az össznémet tárgyalásokra való mozgósítás és mindannak ' elhárítása, ami elválasztja egymástól Németország két részét. Külföldi vendégek a moszkvai össz-szövetségi mezőgazdasági kiállításon A Szovjetunió mezőgazdasági mi. nlsztérlumának meghívására számos külföldi küldöttség érkezett az összszövetségi mezőgazdasági kiállítás megnyitására Moszkvába. A TASZSZ kiküldöttje beszélgetést folytatott az egyes delegációk vezetőivel, akik benyomásaikról a következőket mondották: Dr. Eduard Hopkins, a kanadai küldöttség vezetője, így nyilatkozott: A benyomás, amit rám az össz-szövetségi mezőgazdasági kiállítás tett, felülmúl minden várakozást. Sem én, sem pedig a küldöttség többi tagjai soha semmi hasonlót még nem láttunk. Meglepett bennünket a kiállítás nagyvonalúsága, szigorúan tudományos megszervezése és berendezése, ami mind kiváló művészi érzékről is tanulságot tesz. Részletesen megtekintettük az Ukrán Köztársaság gyönyörű kiállítási épületét. Különösen a gabona, neműek termesztése terén elért eredmények keltették fel figyelmünket. Jelen voltunk az állatok elővezetésén is. Igen tetszettek a kiállított lovak és szarvasmarhák. Ma újra megtekintjük a kiállítást. Pans Wetterhall, a svéd mezőgaz. dasági minisztérium osztályfőnöke, a svéd küldöttség vezetője, követ, kezöképpen nyilatkozott: „A kiállítás maga3ztosságávaJ, szép. ségével óriási benyomást kelt. Az egyes kiállítási épületek mind a művészi kivitelezés terén, mind pe_ dig a bennük kiállított tárgyak sokfélesége tekintetében rendkívül gaz. dagok. Helyes, hogy a Szovjetunió 16 köztársasága mindegyikének van külön kiállítási épülete. Ez lehetővé teszi, hogy a látogatók részletesen megismerjék az egyes köztársaságok mezőgazdaságának különleges jellegét és eredményeit. Ezek az épületek az egyes szovjet köztársaságok életének egyéb olda. lait is megmutatják. Az első napon küldöttségünk a mechanizációs pavilont látogatta meg. A kiállított tárgyak teljesen lekötöttek bennünket. Számos olyan mezőgazdasági gépet is láttunk, amilyeneket hazánkban — Svédországban — csak hírből ismerünk. Ha az ember ezt a rendkívüli ki. állítást részletesen meg akarja tekinteni, akkor több napot kell ott eltöltenie. Szándékunkban van a Szovjetunió mezőgazdaságának különféle ágazataival megismerkedni, valamint tanulmányozni a kolhozok életét és fejlődését szemléltető pavilonokat is." Fiaink nem mennek Indokínába „Franciaországban senki sem fog beszélni nagy ünnepről" — írja a „l'Aurore" című francia reakciós lap az indokínai fegyverszünetre vonatkozó egyezmény aláírásának másnapján. Kétségtelen, hogy sem aľ indokínai piaszterrel üzérkedő siberek, sem az ágyúkereskedői: nem találnak semmi gyönyörködtetőt abban, ami történt. Csakhogy pem ezek jelentik Franciaországot. Az egyszerű, becsületes franciú'í örültsk, amikor megtudták, hogv elhallgatnak a fegyverek Indokínában. Az anyák millióinak szív-" szorongató nyugtalansága egyszerre eloszlott — írta a „ĽHumanité" A lap munkatársa meglátogatta a Ménilmontant-utca 140. számú házat, a megkérdezte néhány itt lakó aszonytól: hogyan fogadták az indokínad fegyverszünet hírét? Mme Ganel igy válaszol a kérdésre: „Bizonyisten jól. Gondolja csak meg: fiam 9 hónapja katona. Most nem harcolnak, nincs többé ok, hogy Indokínába küldjék. Meg vagyak elégedve a fegyverszünettel s ugyanígy gondolkodik mindenki nálunk, hiszen sok fiút ismerek ebben a házban, aki most tölti le katonaidejét Azt hiszen:, lehetnek vagy harminchétén". Mme Ganel hadiözvegy. Férjét az 1914-es háborúban, 17 éves leányát az 1939-es menekülés idején vesztette el. „A háború szerencsétlenség — folytatja. — S ön azt mondja, akadnak olyanok akik szerint mi nern örülünk! Ezek talán azt szeretnék hogy sírjunk, amiért nem kell háborúba küldeni fiainkat? Hát idehallgasson, El sem tudja képzelni. milyen boldog voltam, amikor megtudtam, hogy vége az öldöklésnek. Most építkezni kellene. Nézzen körül nálam: 14 en vagyunk három helyiségben. A két fiam nálam lakik, vannak már gyermekeik is. Mindnyájan együtt élünk. Azt hiszi, hogy élhetünk így? Nem tréfadolog ez. Most tehát gyors építkezésre kell gondolni*'. Mme Jacobowitz igy beszélt a fegyverszünetről: „Mindig boldog vagyok, ha befejeződik egy háború. A mult háborúban két gyermekemet vesztettem el: 17 év^es lányomat deportálták, többé nem láttam viszont, 24 éves fiamat, amint hazatért a fogságból szintén deportálták, s őt sem láttam többé. Amikor háború van, sírnak az anyák. Nemsokára bevonul a kisebbik fiam. Nem akarom, hogy a háború még őt is elragadja tőlem! Megérti ezekután. hogy milyen örömmel köszöntöm mindazokar, akik megkötötték Genfben a békét". Mme Caseau az alábbi választ adta a kérdésre: „Fiam Németországban van, októberbén jön haza. Most már biítos vagyok benne. Nem foglalkozom nagy dolgokkal s nem is vagyok nagyon tájékozott arról, ami történt, de nyugtalan voltam. Anya vagyok, megérti ugye... Férjemet elvesztettem: 58 hónapos fogság után nem tudott többé felgyógyulni. A háború szétzúzza az otthonokat. S ezért boldog vagyok,' hogy az indokínait befejezték." Mme Semon igy felelt: Vájjon ki ne örülne a történteknek? Ez a hír volt eddig a legnagyobb örö/ . möm. Késő éjtszakáig virrasztottunk a rádiónál s vártuk a fegyverszünet hírét. Milyen boldog voltam, amikor meghallottam, hogy az egyezmény létrejött. Az egyezmény megkötését szolgálta minden, amit tettünk: az aláírások, a küldöttségek. A mi házunkból többen is ott voltunk a városházánál a július 10-i tüntetésen. S most aláírták a fegyverszünetet...". Mme Dubus-vel az utcán találkozott a „ĽHumanité" munkatársa. Arca sugárzott az örömtől. Unokaöccse van Indokínában. „Gyorsan megírom neki a jó hírt — mondta. Az első vonalban van. Biztosan nagyon meg lesz elégedve. Amikor elment, nem nagyon törődött a háborúval, de tavaly, amikor itthon volt, már nagyon nyugtalan volt és nyugtalansága csak fokozódott, amint a háború folytatódott és egyre keménnyebbé vált. Boldog vagyok az unokaöcsém miatt is. de meg a fiam miatt is. aki 20 éves és hamarosan bevonul. Politikával nem foglalkozom, de úgy gondolom, hogy nagythi kell vigyáznunk, mert csak akkor lehetünk nyugadtak. ha minden e^ rendeződik." íme öt válasz, öt francia asszony véleménye, üt francia asszony öröme. Vájjon csak ők öten örülnének az indokínai fegyverszünet hírének? Ők öten csak azt mondják el a „ĽHumanité" munkatársának, amit minden becsületes francia érez. S bármit is írjon a francia reakció szócsöve, a „ĽAurore" Franciaország egyszerű emberei boldogan ünneplik aat a nagy győzelmet, aminek kivívásához ők is hozzájárultak az indokínai tűzszünetet. Lengyel jegyzék az Egyesült Államok kormányához a lengyel kereskedelmi hajókat ért támadás ügyében A Lengyel Népköztársaság külügyminisztériuma július 31-én a következő szövegű jegyzéket intézte az Egyesült Államok varsói nagykövetségéhez: 1954. július 26-án a távolkeleti vizeken, Hainan szigetétől keletre, helyi idő szerint tíz óra tájban, amerikai katonai repülőgépek tüzeltek a „Braterstwo" és a „Pokoj" nevű lengyel kereskedelmi hajókra. A tüzelést megelőzően amerikai repülőgépek felderítést végeztek a lengyel hajók felett. Amint a fent ismertetett pontosan ellenőrzött adafckból kitűnik, az Egyesült Államok katonai repülőgépei nemcsak figyelik a lengyel hajók útját, hanem azok épsége ellen is merényleteket követnek el, s veszélyeztetik a lengyel tengerészek életét. Meg kell jegyezni, hogy ezek az esetek az Egyesült Államok partjaitól többezer kilométej távolságra lévő vizeken történtek. A jegyzék a továbbiakban hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok katonai repülőgépeinek lengyel hajók ellen intézett támadása a nemzetközi feszültség enyhülésének megakadályozására irányuló cselekedet. A lengyel kormány kénytelen ezt a támadást az alapvető nemzetközi jogok nyilvánvaló megszegésének minősíteni. A lengyel kormány követeli a bűnös személyek megbüntetését és olyan intézkedések foganatosítását, amelyek biztosítják, hogy hasonló esetek többé ne forduljanak elő. Fegyveres Kuomintang-ügynököket ítéltek halálra a Kínai Népköztársaságban A kuangtungi tartományi népbíróság nemrégen perbéfogott és halálraítélt tíz fegyveres Kuomintang-ügynököt, akik titokban partraszálltak Kuangtung tartomány területén. A nyilvános tárgyaláson hozott ítéleteket végrehajtották. Összesen tizenhét fegyveres ügynök szállt partra. Egyikük, Feng Zsi, a titkos partraszállás után, amelyet 1954. január 18-án éjtszaka hajtottak végre, azonnal jelentkezett a hatóságoknál és útmutatással szolgált a biztonsági alakulatoknak és a milíciának az egész csoport kézrekerítésében. Feng Zsinek megkegyelmeztek és szabadlábra helyezték. Az ügynökök Kuangtung tartomány Jeungkong partmenti megyéjének Saq»uj hsziangjában (több falut magábafoglaló közigazgatási terület) szálltak partra. A hsziang milíciája felfedezte őket és a helybeli biztonsági css^atok, valamint a partvédelmi alakulatok azonnal elfogásukra indultak. ' A fegyveres ügynökök ellenállást tanúsítottak. Rövid tűzharcra került sor, amelynek során hatot közülük a helyszínen agyonlőttek és tizet fogságba ejtettek. Egyetlenegynek sem sikerült elmenekülnie. i Megindult a forgalom a Moszkva-Párizs légi vonalon Augusztus 2-án megindult a forgalom a Moszkva—Párizs nemzetközi légivonalon. Az első forgalmi repülőgép elindulásánál jelen volt a moszkvai vnukovi repülőtéren a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő polgári személyforgalom főigazgatásának vezetője, 3zemjon Zsavoronkov repülőmarsall, J. le Roy, a moszkvai francia nagykövetség chargé d'affaires-je és a sajtó képviselői. A TASZSZ képviselőjének Zsavoronkov marsall többek között a következőket mondotta: „A Moszkva—Párizs közötti közvetlen repülőjárat hozzájárul a Szovjetunió és Franciaország nemzetei közötti barátság további fejlődéséhez. A Moszkva—Minszk— Prága vonalon vasárnap kivételével minden nap reggel 7.20-kor indul a gép (moszkvai időszámítás szerint), 15 óra 20 perckor érkezik meg Csehszlovákia fővárosába. Ugyanakkor érkezik meg Prágába a Párizsból induló gép. A prágai repülőtéren az utasok átszállnak az egyik gépből a másikba és átrakják a postát is, hogy a gépek: még aznap visszaérkezzenek Moszkvába, illetve Párizsba. A Moszkva és Párizs közötti 2700 kilométeres utat a repülőgépek 14 óra és IC perc alatt teszik meg." Az amerikai«jólét» árnyoldala „A munkanélküliség az Egyesült Államokban sezón jelenség," — ezzel igyekezett elkendőzni az amerikai burzsoá sajtó a munkanélküliség emelkedését ez év elején. Azt ígérte, hogy márciusban vagy áprilisban a foglalkoztatottak száma emelkedni fog. Az amerikai hivatalos statitsztika a tényleges munkanélküliek számát szándékosan alacsonyabbnak mutatja ki. Szerinte áprilisban az országban „csak" 3,465.000 munkanélküli volt. Az amerikai munkafőderáció elnöke, Meani azonban a hivatalos amerikai statisztikát némileg kiegészítette. Bevallotta, hogy a munkanélküliek tényleges száma áprilisban 5,437.000 volt. Ezenkívül az amerikai szakszervezeti sajtó közli, hogy az Egyesült Államokban több mint 11 millió ember dolgozik hetenként egy vagy két napot, esetleg csak néhány órát, úgyhogy ezeket nyugodtan a munkanélküliek közé lehet számítani. Ez azonban a dolognak csak az egyik oldala. Ezek a száraz statisztikai adatok. Mögöttük szenvedés, elkeseredés és a kapitalista rendszer képviselői ellőni gyűlölet rejtőzik. Meggyőzően bizonyítják ezt a munkanélkülieknek az amerikai szakszervezeti sajtóban közzétett levelei. Az automobiliparban dolgozók szakszervezete lapjukban olvasóinak néhány levelét teszi közzé. A munkanélküli öntödei munkás, akinek három emberről kell gondoskodnia, ezt írja: „Zálogházba adtam a ruhámat, hogy valahogy fenntartsam magamat. Az adósságom rengeteg, ruhám jóformán nincs — ilyen állapotban vagyok." Az Egyesült Államok polgári sajtója természetesen nem közöl olyan leveleket, amelyek a kizsákmányoló rendszer vádiratai. Kivételt csak azok az esetek képeznek, ha a levél valami szenzációval szolgál, aminek révén a lap példányszámát emelni lehet. Igy például „New York Post" nemrégen szenzációs tálalásban arról hozott hírt, hogy egy 33 éves munkanélküli gépírónő reménytelen helyzetében egy felhőkarcoló 15. emeletéről leugrott és szörnyet halt. A munkanélküliek és a nyomorban tengődők levelei az amerikai uralkodó körök asztalára is eljutnak. A kongresszus egyik ülésén Morsey szenátor beszédében kény! telen volt beismerni, hogy választóitól nagy számban kap olyan leveleket, melyekben nyomorúságos helyzetüket ecsetelik. „Sok olyan levelet kapok, amelyek azt bizonyítják, hogy az Egyesült Álamokban az éhség mind jobban elhatalmasodik. Hazánk számos vidékén nő a munkanélküliség." Az egész dologban az a legérdekesebb, hogy az Egyesült Államokban a munkanélküliséget maguk a monopóliumok növelik. Amint a „CIO news" cimü lap írja, a „General Electric" 1954 első negyedében alkalmazottainak 16o/

0-át elbocsátotta és mégis a vállalat nyereségei ebben az időszakban a mult' év hasonló időszakával szemben 42 százalékkal emelkedtek.