Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-27 / 208. szám, péntek

'1954. augusztus 27. UJSZ0 7 Az idei termésbetakarítás hősei Levelezőink beszámolói a nyári munkák sikeréről A KOMAROMI TRAKTORÁLLOMÁS üzemi pártbizottsága megjutalmazta az élenjáró traktorosokat. A versenyzászlót a nagykeszi traktorosbrigád nyerte el. E brigád vezetője Gacsal László. Brigádja a nyári munkák tervét 136-5 százalékra teljesítette. Egy traktorosra 171 hektár földterület megmunkálása jutott. Kitartóan, becsületesen dolgoztak a brigád tagjii, gépeiket a legjobann kihasználták és mindvégig üzemzavar nélkül dolgoztak. Eredményes munkájukat elősegítette a szocialista verseny kiszélesítése és a kiötelezeittségvállalásök teljesülése. A brigád legjobb tagjai Ferenci József, hernyótalpas traktorával, Beke László, Zetor 25-ös traktorával kimagasló eredményeket értek el. Az üzemi pártszervezet dolgozó népünk nevében köszönetet mondott a brigád tagjainak, hogy munkájukkal elősegítették az idei békearatás és cséplés gyors elvégzését. Gőcze Lajos, Komárom. E HÓ ELEJÉN ÜLT ÖSSZE a lévai állami gazdaságok szocialista versenyt kiértékelő bizottsága, hogy kiértékelje a lévai járásban lévő állami gazdaságok júliusban elért eredményeit. A szocialista verseny kiterjedt az öszszes termelési ágakra és a béralap kihasználására. A versenybizottság a következő sorrendben érték«lte az egyes gazdaságokat: 1 Garamlök, 2. Dobogó, 3. Drženice, 4. Tehla, 5. Szántó és a B. Verebély. A első helyet a garamlöki gazdaság érdemelte ki, mivel mind a növényi, mind az állati termékek termelése terén a legjobb eredményeket érték el. Az aratást négy nappal, a cséplést nyolc nappal hamarabb végezték el és utána öt napot segítettek a szántói gazdaságban. Szép eredményeiket a cséplésnél Bredjuk-féle szovjet cséplési módszer alkalmazásával érték el. A napi cséplés eredménye átlag 350 mázsa, amelyet óragrafikon szerint ellenőrizték- A terményhozam tervét 100 százalékra teljesítették. A tarlóhántást nappali é

s éjjeli műszakban végezték, közvetlenül az aratással egyidöben, s így biztosítani tudták a talaj nedvességét a tarlókeverékek vetéséhez, amelyet azonnal elvégeztek. A lentépéssel csaknem kilenc nap alatt lettek készen. A cséplés befejezése után azonnal megkezdték a trágyakihordást és a talaj előkészítését^az őszi repce alá. A gazdaság teibeadási kötelezettségét 140 százalékra teljesítette. A 85 tehén átlagos tejhozama naponta 14.86 liter. Ez az eredmény Gelien László fejő csoportja öntudatos munkájának köszönhető, akik Malinyinová módszerét alkalmazzák. A sertéshús beadást 104 százalékra, a marhahúsét 138 százalékra teljesítették. A gazdaság ezen eredményei az üzemi pártcsoport, az üzemi bizottság és a technikusok szoros együttműködéséből eredt, akik a szocialista munkaversenyt irányították. Stark Imre, Léva. A MULT HÉTEN a kosuti szövetkezet taggyűlést tartott. A gyűlésen részt vett a szövetkezet vezetősége, a tömegszervezetek vezetői és a Nemzeti Arcvonal képviselői. A gyűlésen megtárgyalták, hogy a kosúti szövetkezetet meg kell erősíteni és jó meggyőző agitációs munkával vissza kell szerezni azokat a tagokat, akik a reakciótól befolyásolva beadták kilépésüket. A kilépők többnyire kis- és középparasztok, akiknek meg kell magyarázni a szocialista nagygazdálkodásnak előnyeit és az önálló gazdálkodás hátrányaitA gyűlésező bizottság a választó körzetek szerint agitációs központot létesített, amelynek tagjai meglátogatták a kilépni akaró kis- és középparasztokat, hogy meggyőzzék őket elhatározásuk helytelenségéről. A látogatás és /áz agitáció következménye az lett, hogy 18 kilépő tag közül 12-en visszavonták kérvényüket. A községben tovább folyik az agitációs munka, jól dolgoznak a kommunisták, akik nemcsak a kilépni akaró tagokat, hanem a még eddig egyénileg gazdálkodó kisés középparasztokat is meglátogatják, hogy meggyőzzék őket a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Muzslay Vidor, Galánta. • RADNÓTON 1952-ben alakítottuk meg a szövetkezetet. Az első évben nagy nehézségekkel küzdöttünk, mert sem a tagok, sem a vezetőség nem rendelkezett megfelelő szakismerettel és nem voltak közös gazdasági épületeink sem, ahol az állatokat elhelyeztük volna. Az idén azonban megváltozott a radnóti szövetkezeit helyzete. Ha valaki most Rimaszécs felől jön, vagy autóbusszal utazik keresztül a községben, a falu elején rögtön szemébe ötlik a 100 anyasertés részére épült új istálló, alig 100 méterre tőle az új tyúkfarm és a most épülő 100 szarvasmarhát befogadó istálló. Az épületek közelében sok-sok lóhere és szénakazal állatállományunk bőséges takarmányozását biztosítja. A szövetkezeti tagok a kedvezőtlen időjárás ellenére is idejében lekaszálták és elraktározták a takarmányt. Nagy haladást értünk el idén az aratási munkáknál. A mult évben nyolc hétig tartott az aratás a szervezettlenség és a gépek hiánya miatt. Az idén jó munkamegszervezéssel, hat kévekötő-aratógéppel 9 nap alatt learattunk. A tornaijai járásban az elsők közé kerültünk az aratási munkák elvégzésében. Az aratással egyidöben elvégeztük a tarlóhántást és az őszi keverékeket is elvetettük. Terménybeszolgáltatási kötelezettségünket augusztus 17-ére 100 százalékra elsőnek teljesítettük a járásban s most már biztos helyen van a termés. Az első félévre a sertés és marhahúst is beszolgáltattuk. Bodon István, Radnót. A TARDOSKEDDI ÁLLOMÁSTÓL 4 kilométerre fekszik járásunk egyik legjobb állami birtoka, Jánosháza. Az első alkalommal, amiikor ott jártam, tapasztaltam, hogy a vezetők és a munkások mindent megbeszélnek, mielőtt munkába indulnak. Két állandó mezőgazdasági munkacsoportjuk van. A tardoskeddí és a szeüöcei dolgozók szocialista munkaversenyben állanak, amelyeknek az eredménye az, hogy minden munkát a tervezett idő előtt elvégeznek. Az aratást négy nappal, a cséplést hat nappal, a trágyahordást pedig 23 nappal elebb végezték el a tervezettnél. A gabonatermésük 80 százalékban elismert vetőmag. Sertésés marhahúsból beadási kötelezettségüket 100 százalékon felül teljesítették. Az elmúlt két hónapban a tejbeadási kötelezettségüket 90 százalékkal túlteljesítették. Megváltozott a gazdaság dolgozóinak az élete. Minden dolgozó lakásába bevezették a villanyt. Minden házban van rádió. Most épül kultúrházuk is, ahol lehetőségük nyílik majd, hogy kultúrigényeiket kielégíthessék. Az állami birtok dolgozói büszkék a gazdaság jó hírnevére, amit becsületes odaadó munkájuknak köszönhetnek. Csontos István, a Csemadok járási titkára, Érsekújvár. „Aranybánya" a régi homokbánya helyén Jól jövedelmező kacsa és libafonyésztést létesítettek Izsa szélső házaitól három kilométerre, ahol azelőtt bozót és burjánzó eperinda nőtte be a határt, most különös, szép látvány tárul az arrajáró szemei elé. Körös-körül a hatalmas területen a szövetkezeti dolgozók gondos munkája nyomán, új élet támadt, a szárnyasállatok és vízi baromfiak új világa. Kakas kukorékolásától, kacsa és libagágogástól hangos a régente kihalt homokbánya-telep. A gondosan körülkerített és gyümölcsfákkal tele. ültetett részeken tyúkfarmok, liba és kacsa hizlaldák egész sora épült. Az épületsor kellős közepén, ott látható a tiszta és mélyvízü „tengerszem", a libák és kacsák fürdőhelye. A pár méterre elterülő erdő pedig dúslombozatú fáival, hüs árnyékot nyújt a kapirgálásban kifáradt, szárnyasoknak. Mindenre gondoltak a szövetkezet tagjai, s nem sajnálják azt a munkát, amit itt végeztek, mert a jól jövedelmező szárnyasállatok már kétszeresen viszszaadtíüt a munkákért kifizetett pénzt. Amíg a mult évben csak tyúkokat tenyésztettek a szövetkezetesek, az idén 500 kacsa és liba neveléssel is megpróbálkoztak, s nagy az örömük, hogy egyetlen egy vízi baromfi sem hullott el. Büszkén mutogatják az állatgondozók mindenkinek a gyönyörű pekingi kacsákat, s a túzoknagyságú, méltóságteljesen sétáló libákat. Különösen Dobrocky Ilona

v büszke rájuk, a 17 éves barnahajú szövetkezeti tag, akinek minden vágya az volt, hogy libákat és kacsákat tenyésszen. Azért is ment iskolára, hogy tudását gyarapítsa és, hogy munkáját megfelelően végezhesse. A másik két gondozó Urbán Judit és Belica Erzsébet pedig tanultak tőle és ők is ugyanúgy végezték munkájukat, A gondos ápolásnak és pontos etetésnek köszönhetik, hogy'egy sem hullott el közülük. Közben a itskönyvelő is- odavetödik, s mellesleg el. mondja, hogy a baromfiak tenyésztése folytán 600 mázsa hússal adnak többet a közellátásnak, mint az előző években. Megemlíti azt is, hogy csak a libák, ról és a kacsákról lekopasztott tollért milyen sok pénzt kaptak. Később pedig arról is beszámol, hogy milyen olcsón nevelik az 500 víziállatot. Az aratás kezdete óta a cséplőgépnél elhullott ocsúból és gyommagvakból élnek, s még jóidéig, kitart, amit a gépeknél összeszedtek. Igy csaknem ingyen nevelik fel őket. Azután megemlíti, hogy eladtak ez ideig 100 maglókacsát 40 koronáért és 60 maglólibát 80 koronáért darabonként. Két kilósak a kacsák és négy kilósak a libák átlagosan. Kilencezer koronán felül kaptak a 160 állatért. A többiekböl majd ősszel még sokat kitömnek, s 25 mázsánál több húst számítanak még a baromfiakból eladni. Nagy hasznot hajt ez az izsai szövetkezeteseknek, s az iparban dolgozók jóval több húst vásárolhatnak. Az izsai szövetkezetesek látván, hogy a baromfitenyésztés kifizetődik, jövőre még több kacsát és libát tenyésztenek. A zöldségvágó gépeket már beszerezték, hogy megkíméljék az állatgondozókat a nehéz kézi munkától. Hogy mennyire jól jövedelmez a baromfitenyésztés, azt mutatja az is, hogy mint az izsaiak mondják, abból a keresetből élnek a téli hónapokban, amely a terven felül eladott szárnyasokból folyt be. Hatalmas, nagyarányú baromfitenyésztésük lehetővé tette, hogy a traktorállomásnak is 100 mázsa húst adnak az elvégzett munkáért és 600 mázsát terven felül a közellátásnak. Halász Ambrus AZ „EKECSl NAP" JJa a régi időben valaki egy kisebb falvacska egyszerű életéről akart képet festeni, sohase felejtette ki azokat a csúfondáros történeteket, amelyek az egyszerű paraszti észjárást állították torzító tükör elé. Ki ne hallott volna például azokról a „humoros" történetekről, amelytk szerint az egyik kis faluban rostával hordták a vizet az égő szalmakazalra és bikával akarták lelegeltetni a templomtornyon kinőtt J.iszálakat? Ilyen csúfondáros történet maradványára bukkantam a minap, amikor az egyik községben az „ekecsi napot" hallottam emlegetni. Azaz, hogy azt hittem, ilyen történet rejtőzik ez alatt a furcsa szólásmód alatt is, mert hiszen milyen más okból kérdezte volna az előttem ballagó öregasszony a szembejövő menyecskétől: — Úgy hallottam Julis, hogy már ti is az „ekecsi nappal" arattok együtt! Nagyon meglepett, hogy még manapság Ľ közszájon forognak üyen durva és csak a paraszti élet kipellengérézésére szolgáló történetek, s mivel lítam véletlenül éppen Ekecen vezetett keresztül, elhatároztam, hogy felderítem, mi rejtőzik az „ekecsi nap" alatt? Ekecsen azonban úgy látszott, a legnagyobb rendben folyik az élet. A földművesszövetkezet irodájában éppen az új gabona kiosztása körül sürgölődtek-forgolódtak, s a megelégedett arcok egyáltalán nem mutattak olyan nyomokra, amelyekből valamely nagyobbszabású baklövésre lehetett volna következtetni. Az egyszerű kis irodában, a: ablakmenti asztalon díszes vándorzászló bizonygatta, hogy az ekecsi szövetkezet az elsők közé tartozik a járásban, a falról lemosolygó, keretbe foglalt oklevelek pedig arról tanúskodtak, hogy ez az elsőség nem újkeletű dicsőség, mert már az 1953as évben is harmadikok voltak a tavaszi és nyári munkák elvégzésében! No, az agronómustól csak megtudok valamit, gondoltam, egészen beleélve magamat a nyomozás izgalmába, — és érdeklődni kezdtem a nyári munkák, hogy és mikénti állása felől. — Hát szépen haladunk, szépen haladunk, — dünnyögte szerényen Németh Imre elvtárs. — Az aratást 4-én, a cséplést pedig auguszus 6-án fejeztük be. A hektárhozam is javult valamennyire a tavalyihoz képest. Búzából a tavalyi 22 és fél mázsás átlag 26 mázsára, a 23 és fél mászás árpahozam pedig 27 mázsára javult fel. A gabonabeadást is rendben bonyolítottuk le s július 24-én reggel 6 órakor, mint járási elsők 116 százalékra teljesítettük >.z állam iránti kötelezettségünket. Hála mult évi tapasztalatainknak, az idén olyan jól megszerveztük a munkát, hogy ma már nemcsak a tarlóhántás van a hátunk mögött, de 45 / hektárnyi muhartakarmány is kazalba van rakva, s 30 hektáron a repcét is rendbe hoztuk. Ezenkívül 1500 köbméternyi takarmányt besilóztunk s a tavaly megkezdett rizstermelés olyannak ígérkezik, hogy az idén senkinek sem lesz már oka az orrát lógatni emiatt! Hohó, helyben vagyunk már! — ütöttem fel fejem a rizstermelés hallatára. Bizonyára innen eredhet valami felsülés, melyet az „ekecsi nap" révén emlegetnek a járás lakói. És faképnél hagyva az agronómust U2<n gyí, szaladtam egyenesen a rizsföldekre. Hanem bizony, itt sem volt semmi szégyelnivalójuk az ekecsieknek! A 40-hektárnyi rizsvetés olyan gyönyörűnek mutatkozott, hogy tálán még a 40-mázsás átlaghozamot is felülmúlja az idén! Sőt, — dicsekedett büszkén Szajkó Aladár elvtárs, a rizscsoport éppen kintlevő vezetője, — van nekünk olyan kis dadarab kísérleti rizsföldünk is, ame'y a gondosabb kezelés folytán talán még a szovjetkönyvekben leírt 50—60 mázsás átlagtermést is kiadja magából. Ezzel azt is bebizonyítjuk •majd tagjaink előtt, hogy igenis, minden csodaeredmény elérhető, ha az ember nem sajnálja idejét, fáradságát és szeretetét a földtől. — Mondja már, Szajkó elvtárs, — kérdeztem meg végül is szemtőlszembe a rizscsoport vezetőjét, — nem érte magukat ezzel a rizstermesztéssel a kezdeti időkben valami felsülés? — Hát tavaly még mindössze csak 24 hektáron kezdtük meg az első termelést ,— válaszolta kissé csudálkozva a brigádvezető. — Azonban felsülni, miért sültünk volna fel? Igaz, voltak olyanok is, akik kissé fejcsóválva fogadták az új „búzafajta" meghonosítására irányuló terveket, de ezek is megjámborodtak, amikor az év végén 3 és féldeka rizst kaptak munkaegységenként és megtudták, hogy a 24 hektárnyi rizs földből 169.000 korona tiszta hasznot értünk el. — És más, egyébfajta baklövés se fordult elő Ekecsen az utóbbi években? — rukkoltam ki, tisztavizet öntve a pohárba. És egy kissé távolabbra húzódva elmeséltem, hogy milyen csúfondáros szólás-mondán hallottam az ekecsi falusiakról. Szajj kó elvtárs azonban olyan jót nevetett az „ekecsi nap" hallatára, hogy még a fejebúbja is kivörösödött. — Hát figyeljen ide, elvtárs! — kezdte el az ekecsi titok felfedéset, még mindig mosolyogva. — Régen, úgy két-háromszáz évvel ezelőtt Eke • csen csupa jobbágyparasztok éltek. Ezek a jobbágyok úgy adóztak a szómszédfaluban,' Apácaszakátlason terpeszkedő nemesuraknak, hogy robotba jártak el hozzájuk, ledolgozni a kivetett sarcokat. Mivel pedig i z ekecsiek már akkor is szorgalmúi emberek voltak, a robotban eltöltőit nappalok mellett úgy végezték el parányi földjeik megművelését, hogy — éjtszaka, holdvilág mellett dolgozgattak. Igy aztán szájhagyományként maradt fel az ekecsiekröl, hogy az ő napjuk akkor kezd kisütni, amikor már a holdvilág is feljött az égre. Jgy derítettem én ki, kedves olvasóim, az „ekecsi nap" csodálatos rejtélyét! S most azzal is búcsúzom az ekecsi szövetkezet dolgos tagjaitól, Benkóczi Antaltól, Németh Károlytól, Lelkes Istvántól, Polák Sándortól, Rasztgyörgy Imrétől, a 70 éves Jassa Gyulától, Halász Józsefnétöl és a többi kérgestenyerű Pista bácsiktól és Julis néniktől, hogy gondoljanak mindig az „ekecsi napra" és most, amikor már nem kell éjtszakákar tőlteniök az embertelen robotokban, becsüljék meg azokat a Uhetőségeket, amelyeket ,iz új életforma biztosít számukra! NEUMANN JÁNOS A farnai dohányföldeken Milian Mihály körzeti dohányfelügyelővel megnéztük a farnai dohányföldeket. A kilenchektáros dohánytáblánál megálltunk és jóleső érzéssel néztük az óriási, 80 cm hosszú dohányleveleket. Közben elbeszélgettünk. Ha a traktoros ősszel sekélyen szánt, hogy gyorsabban menjen a munKa, s így több normát érjen el, — a dohány, de a többi vetemények is visszatükrözik a traktoros munkáját. Ha sekélyen szánt, a dohánypalánták gyökerei nem tudnak mélyre hatolni és csak kevés táperőhöz és kevés nedvességhez jutnak. Ha az agronómus nem végezheti el a munkákat szakszerűen és rendes időben, ha fösvénykedik a trágyával, a dohány csenevész marad. Fontos időben felismerni a dohány különféle betegségeit, hogy azokat azonnal orvosolni lehessen. Téglás Imre dohánykertészünk már többéves gyakorlattal rendelkezik, nagy szakértelemmel kezeli a kilenchektáros dohánytáblát. A dohánytábla mellett modernül berendezett dohányszárító áll. A fűző vagy simító lányok vidám énekétől visszhangzik egész nap. Laiszner bácsi, a szárító fűtője nagy figyelemmel ellenőrzi a szárítókamrákat. A dohánykertész nagyon meg van elégedve az eddigi munkák menetével és a dohány minőségével. Itt a dohánytörés ideje. A szövetkezet tagjai kihasználnak minden piilanatot, hogy idejében elvégezzék a dohány betakarítását. Számításuk szerint 40—50 mázsa dohányt adnak be terven felül. Újlaki Ljszló, Farna.