Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-26 / 207. szám, csütörtök

1954. augusztus '26. III szo 3 Közös harcunk a közös ellenség ellen Irta: Yszevolod Ivanovics Klokov, a Szovjetunió Hőse, a Ján Žižka csehszlovák partizánhrigád volt vezérkari főnöke és a Szuvorov csehszlovák brigád parancsnoka \ B. Méti Anna: Jjjzekben a napokban", amikor Csehszlovákia népe megemlékezik a Szlovák Nemzeti Felkelés 1(3. évfordulójáról, fel szeretném eleveníteni ennek a hősi eposznak néhány pillanatát. Elsősorban hangsúlyozni kell, hogy a szlovák hazafiak nem álltak egyedül. Emlékszem arra, hogy a cseh önkéntesek életükkel játszva, számtalan fasiszta akadályt legyőzve, szlovák testvéreik segítségére siettek. A csehek ezrei harcoltak a szlovák felkelők oldalán a közös ellenség, a fasiszta betolakodók és szlovák kiszolgálóik ellen. A szlovák partizánok soraiban több mint húsz nemzetiség tagjai harcoltak hősiesen, köztük sok szovjet ember is. Számos partizánosztag szovjet parancsok vezetésével tevékenykedett. A felkelés napjaiban Velicsko, Jegorov, Kveszkinszkij és más szovjet parancsnokok irányításával működő szlovák partizánbrigádok a front legveszélyeztetettebb szakaszainak védelmét biztosították. A felkelésben aktívan részvevő szovjet emberek szlovák fegyvertársaikba beoltották a győzelembe vetett hitet, határtalan hősiességükkel és derekasságukkal példát szolgáltattak a közös ellenség ellen folytatott harcban. A szovjet részről a felkelőknek küldött fegyverek nemcsak a felszabadított területek védelmét segítettek biztosítani, hanem erkölcsileg is erősítették a szlovák népét hősi harcában- A tri dubi repülőtérre, amelyet a szlovák hazafiak hatalmukba kerítettek, minden éjjel szovjet repülőgépek érkeztek fegyverekkel és lőszerrel. A szovjet vadászgépek lehetetlenné tették az ellenség számára, hogy bombázza és megsemmisítse a szlovák városokat és falvakat. A szovjet emberek által nyújtott segítségért a szlovák nép őszinte hálával és szeretettel adózott. Bárhol is jelent meg a szovjet ember, mindenütt legközelebbi hozzátartozóként üdvözölték. Mi Li. szovjet emberek, akik részt vettünk a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a szlovák hegyekben folytatott partizánharcokban, sohasem felejtkezünk meg arról, hogy éppen a szlovák népi tömegek testvéri barátsága és rokonszenve tette lehetővé, hogy hatékony segítséget nyújthassunk az előretörő Szovjet Hadseregnek. Emlékszem arra, milyen örömmel és szeretettel fogadták kis partizáncsoportunknak 1944. augusztus 28-a éjjelén egy szlovákiai hegyi falu lakói. A legbarátibb gondoskodással és figyelemmel vettek minket körül. Egy nap leforgása alatt kis csoportunkból 100 tagú partizánosztag lett, egy hónap múlva pedig partizánbrigád, amelynek több mint ezer harcosa volt. A polgári lakosság védett minket az ellenséges egységek váratlan rajtaütései ellen. A lakosság útján előre tudomást szereztünk az ellenség minden lépéséről. Partizánjaink nem szenvedtek hiányt élelemben és ruházatban. Sok sebesült elvtársunk a helyi lakosságnak köszönheti életét, amely ápolta és rejtegette őket a fasiszta gyilkosok elől. Amikor a felkelők elhagyták a felszabadított területet, a lakosság segítsége nem csökkent, hanem erősödött. A több mint húszezer főt számláló partizánhadsereg nem katonai raktárból kapott élelmet és ruházati cikkeket, hanem a lakosság önzetlenségének köszönheti ezt a segítséget, amely lemondott amúgyis nyomorúságos jövedelmének egy részéről. Mindenütt, ahol brigádunk átvonult, az előttünk ismeretlen dolgozók ezrei, a szlovák kommunisták irányításával gondoskodtak a harc közötti szünetekben a szükséges pihenőről és az élelemről. A legsúlyosabb pillanatokban, amikor úgylátszott, hogy az ellenséges egységek teljesen bekerítenek minket, két-három vakmerő hegyi vezető jelent meg a brigádnál, akiket a helyi lakosság küldött, hogy mentsék meg testvéreiket, a partizánokat. A kommunista párt által irányított helyi lakosság gondoskodása és figyelme, a szovjet hátországból érkezett fegyversegítség és a tanácsok, valamint a Szovjet Hadsereg új sikereiről érkező örömteli jelentések lelkesítettek minket és szlovák fegyvertársainkat a fasiszta betolakodók hátában folytatott harcokban. Az állig felfegyverzett fasiszta hadak, a csehszlovák burzsoázia és ügynökeik árulása sem voltak képesek megtörni a partizánegységeket, a Szlovák Nemzeti Felkelésnek ezt a vezető fegyveres eredét, a hősiesen harcoló szlovák nép fegyveres élcsapatát. A fasiszta betolakodók súlyos veszteségeket szenvedtek. Csák a legnagyobb szlovákiai partizánosztagok ténykedésük egy éve alatt az ország felszabadításáig 250 ellenséges vasúti szállítmányt rö'pítették a levegőbe, vagy siklattak ki, lelőttek vagy harcképtelenné tettek 45 repülőt, megsemmisítettek 60 harckocsit, 800 gépkocsit, tönkretettek 180 vasúti- és országúti hidat. Ezenkívül a fasiszta megszállók 35.000 katonája és tisztje harcképtelenné vált. A csehszlovák és a szovjet nép közös hősi harcának legértékesebb hagyatéka azonban nemzeteink barátsága. A csehszlovák népnek a nemzeti felszabadításért folytatott harcának napjaiban született meg az a jelszó, amely mély gyökereket vert a csehszlovák nép érzésébe és tudatába, ahogy azt felejthetetlen Klement Gottwald mondotta: „örök időkre a Szovjetunióval!" Ez a barátság évről-évre gyarapodik, erősödik és segítséget nyújt az ellenség minden kísérletének meghiúsításánál, amely arra irányul, hogy akadályozza a csehszlovák nép előrehaladását a szocializmus felé. A Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulójának napján mi, szovjet emberek, akik részt vettünk a csehszlovákiai partizán mozgalomban, testvéri üdvözletünket küldjük valamennyi csehszlovákiai drága fegyvertársunknak, hosszú életet kívánunk nekik és sok sikert hazájuk felvirágzásáért folytatott munkájukban; /Q parhzáyileáyiy Hírhedt gestapótiszt előtt némán állt a leány. Kérdésre választ nem adott, szeme tüzelt, de hallgatott a bátor partizán. Letépték róla a ruhát — kínlódott a leány. „Áruljae el a társait, szóljon, — vagy menten megölik!" Hallgat a partizán. Hiába gúny, vagy szép beszéd, — mosolyog a leány. Rýgást, ütést már nem érzett... Értük halt, kiket szeretett a hós kis partizán. • • • Bábi Tibor: Biz enegyen Tizenegyen törtek /ö^ a hegynek, vállán fegyver mind a tizenegynek. Ám ruhájuk furcsa tarka-barka, ülepüket épp hogy eltakarta. Bár nap szállt a ködlő, kék táj felett, a fák között orv szél settenkedett a baktató fiúk friss nyomában: — tartott a tél, fagyott még javában. Nem fáztak, s ha fáztak, mégis mentek, rossz bakancsban kúsztak, meneteltek — lassú libasorban tizenegyek, s eltűntek a havas rengetegben. A munkásszázad ezen a napon a szokottnál korábban fogott munkához. Az ásók. csákányok belevágódtak a száraz, lengyel földbe. Sürgős volt a munka. A háború tüze egyre közeledett. Új állásokat kell építeni a visszavonuló csapatok részére, hogy felvehessék a harcot az ellenséggel. Sugár Béla epnek a századnak a kötelékébe tartozott. Otthonról, mint megbízhatatlan egyént rendelték a munkaszolgálatosokhoz. A cigányképű fiatalembernek egyedüli „bűne" az volt. hogy meg merte mörrelani az igazat, sikra mert szállni az igazságért Horthyék kommunistát láttak benne. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy vádat emeljenek ellene. 1944. február 18-án, amikor a napi munka után hazatért családjához, kisfiát az ölébe vette. Kemény, kérges kezével végigsimította a kis, kócos fejét. Tekintetével felesége mozdulatait követte, amint az a vacsora elkészítésén fáradozott. Egyszercsak erősen megzörgették az ajtót. Szuronyos csendőrök jelentek meg. Sugár Bélát kihívták az udvarra és megbilincselték. Egy csendőrlaktanyába kísérték, ahol nyomban megkezdték kihallgatását. Azt akarták tőle megtudni, kik a kommunisták Királyhelmecen, és mit csinálnak. Egy hétig vallatták, de a Horthy-pribékek nem tudták megtörni foglyukat. Sugár Béla hallgatott mint a sír. A kihallgatást behívó követte, majd a munkaszolgálat... A nap keményen tüzelt. A munkaszolgálatosok verejtékezve vágták a száraz földet, amlxor újabb szállítmány érkezett. Embereket hoztak, munkaszolgálatosokat. Ezen a napon találkozott Sugár Tóth Józseffél és Dobos Jánossal. Ők is királyhelmeciek voltak. Gyanúsak, fegyveres szolgálatra -nem megbízhatók. Ők adták tudtára Sugár Bélának, hogy odahaza nagy dolgok készülnek. A párt felkelést szervez. — Miránk is szüksége van a pártnak — cflz elien&ég hátában súgta csendesen Dobos János Sugár Bélának. Három nap múlva újabb hírek érkeztek. Partizáncsapatok vannak Kassa környékén. Az eddig illegalitásba szorított kommunisták irányítják a mozgalmat. Ott ártanak a fasisztáknak, ahol csak tudnak. Másnap Dobosékon keresztül már arról is tudomást szerzett, hogy Leco Mihály vezetésével a királyhelmeci kommunisták is fegyvert fogtak. „Megszökni innen" — határozta el magát Sugár Béla. — „Minél előbb megszökni, mert odahaza most ránk is nagy szükség lehet." Amint a futóárkokat ásta, ezalatt odahaza Leco Mihályék nagy munkát végeztek. Felvették a kapcsolatot a Kassa környékén' működő partizánokkal. Megtisztítani až; országot a fasisztáktól, — kapták az utasítást a partizánok. Lecóékra az a feladat hárult, hogy beférkőzzenek a hadseregbe és a bomlófélben lévő csapatok között felvilágosító munkát végezzenek. Nem volt ez könnyű feladat, de Lecó Mihálvék kommunisták voltak. A párt kívánta tőlük: vállalták. Meleg, augusztusi éjtszaka volt. amikor Sugár Béla búcsút mondott a munkaszolgálatosok századának. Zubbonya zsebében egy kis összegyűrt papirost rejtegetett. A papíron az állt: Minél előbb haza, így kívánja a párt. Az üzenetet Lecóéktól kapta. Hívta a párt és ő ment. Nem gondolt a veszedelemre, csak az járt a fejében, hogy a párt hívja £s neki mennie kell. A szökés nem volt könnyű. Minden pillanat veszedelmet rejtett. Amikor az Őrösbe ért, azt hitte, már csak órák kérdése, hogy jelenthesse az elvtársaknak: Itt vagyok, kérem a további feladatokat! A dolog azonban nem ment ilyen simán. A környéket teljesen megszállták a német és magyar csapatok. A tábori csendőrök állandóan cirkáltak. A további utat őröstől Királyhelmecig csak egy szlovák fuvaros segítségével tudta megtenni, aki szénába bújtatva szállította Királyhelmec határáig. A partizáncsoportban Sugár Béla is azt a megbízatást kapta, hogy a katonai alakulatok között végezzen felvilágosító munkát és minél több katonával értesse meg, hol az ellenség, ki ellen kell harcolni. Később beválasztották a partizáncsoport parancsnokságába is. Ekkor már nagyobb volt az áttekintése. Megtudta, hogy Királyhelmectől Kassáig és azon túl, szerte egész Szlovákiában sok ilyen partizáncsoport harcot A szovjet csapatok már Csapnál álltak. A környék annyira tele volt katonasággal, hogy alig lehetett tőlük mozogni. De mindannyian tudták, a harcot nem szabad feladni. A felvilágosító munkát tovább kellett folytatni a katonák között. Minden lépésük száz veszéllyel járt, mégsem féltek, mert nem voltak egyedül. Naponta hírt szereztek arról, hogy a többi partizáncsoportok is jól végzik feladatukat. Később már arról is értesültek, hogy a partizáncsoportok sokszor fegyveres támadást intéznek a németek ellen. Ilyen hírek után Sugár Béla és társai szerettek volna rárohanni a fasisztákra és addig vágni őket. amíg irmagjuk nem marad. Ezt azonban nem tehették. Nem azért, mintha fegyverük vagy lőszerük nem lett volna elég, hanem azért, mert a párt rájuk a felvilágosító munka végzését bízta. A csoport egyre nő. Az utolsó időkben már négvszáz állig felfegvverzett partizán volt Királyhelmec környékén. És a számuk mindennap emelkedett. Ez azt bizonvította, hogy Sugár Béláék jó munkát végeztek. Egyik alkalommal, amikor Sugár Béláék éppen felvilágosítómunkára indultak, az őrszem telefonon jelentette, németek közelednek. Mindenki elfoglalta előre kijelölt helyét. Parancs jött, hogy tüzet csak a legvégső esetben szabad nyitni. Nemsokára látni lehetett, hogyha németek rendezetlen sorokban közelednek rejtekhelyük felé. Az erdő szélénél megálltak. Tanakodtak. Egy tiszt magyarázott nekik valamit. A partizán őrszem minden mozdulatukat éberen figyelte. Amikor a németek beléptek az erdőbe és közvetlenül a partizánok közelébe kerültek. eldördült az első lövés. Egy német tiszt jajongva hanyatvágódott. A lövést egész sorozat követte. A németek rémülten futottak vissza az erdőbe. _A helyzetük veszélyes lett. Felfedezték őket. A németek felkészültek, hogy egy erős csapattal átfésüljék az erdőt. A parancsnokságról újabb utasítás jött: a katonaság között tovább kell folytatni a meggyőző munkát és elő kell készíteni a katonákat a front áttörésére. Sugár Bélát. Répási Józsefet, Tóth Józsefet és Laco Mihályt küldték a legveszélyesebb helyre. Solnočkára indultak, hogy az ottani műSzaki alakulatok katonáinak megmagyarázzák: ne harcoljanak, készítsék elő a front áttörését. Magyar katonaruhában, fegyverrel a vállukon inaltak a katonaság közé. A falu végén azonban fogságba estek és katonai fedezettel bekísérték őket Királyhelmecre. Mondani sem kell. milyen ítéletet hozott a hadbíróság. Az ítéletet még aznap meghozták, de nem hajtották végre. A párt megmentette őket. Maguk a katonák, akiknek őrizetére bízták őket, segítették elő szökésüket, mert ők is tudták már. hol kell keresni az ellenséget. Szarka István.