Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-21 / 203. szám, szombat

1954. augusztus 21. A moszkvai össz-szövetségi mezőgazdasági kiállítás központi tere az ünnepélyes megnyitás napján. A szovjet parasztok tapasztalataikról beszélnek Az emberek ezrei, kolhoztaqok, szovhoztagok, a gép- és traktorállo­mások dolgozói közül sokan meg­látogatták az össz-szövetségi mező­gazdasági kiállítást. Látogatók ér­keznek a nagy Szovjetunió min­den részéből, — Ukrajnából, Lit­vániából, Kazahsztánból, a Fekete­tenger partjairól, Uraiból, még a messze Szibériából is. Eljöttek, hogy meggyőzödjenek a sikerek­ről, melyeket az élenjáró kolho­zok, szovhozok, és traktorállomá­sok dolgozói értek el. De főleg azért jöttek, hogy tanuljanak, új tapasztalatokat merítsenek és hogy ezeket felhasználják földjeiken, baromfifarmjaikon vagy tehénis­tállóikban. Valóban van miből tanulni. Már a kiállítás megnyitása előtt olvas­tuk, mi mindent állítanak ott h'. Lehetséges, hogy pl Grúziában, ahol most a citrom és a grapefuit érik, ahol nagy teaültetvények hú­zódnak, azelőtt semmi ilyesmi nem létezett? A kolchidai és rioni lapályokat tropikus malária miatt használhatatlan, örökké mocsaras vidéknek tartották. A kolchidai és rioni mocsarakat már régen lecsa­polták, és mennyi földet tettek termékennyé a nagy vízművek, ön­tözőcsatornák, kanálisok vagy a most létesített erdősávok! Az össz-szövetségi mezőgazdasá­gi kiállításnak nemcsak az a cél­ja, hogy a látogatóknak és az egész világnak bemutassa mire képes a haladó szocialista mező­gazdaság. Célja az is, hogy a me­zőgazdaság azon dolgozói, akik még gazdaságaikban nem érnek el ityxn tzép eredményeket, tanul­7twxsfe. Kitűnő munkájáért a Szocialis­ta Munka Hőse rendjével kitünte­.tett E. Kiričenkova, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja, a iBolsevik-kolhoz fejőnője elmondta, milyen módszerrel sikerült fokoz­nia a tehenek tejhozamát. A kol­hoz gazdaságaiban 208 fejőstehén van. Tavaly a tehénápolók példás gondoskodásának eredményekép­pen minden tehén 3.162 kg tejet adott, ami majdnem négyszer any­nyi, mint 1946-ban. A jövedelem 1953-ban minden tehén után 7.193 rubelt tett ki és a tenyészfarm egész jövedelme 1.5 millió rubel volt. A kolhozban állandó etetőbri­gádot alakítottak. Ez a brigád gon­doskodik az etetéssel összefüggő minden munkáról. Tavaly min­den tehén részére 27 mázsa szá­lastakarmányt, 41 mázsa silózott takarmányt, 10 mázsa takarmány­répát, 8 mázsa szecskát és 14 má­zsa szemestakarmányt tartalékol­tak. Idén még több takarmányt készítenek elő. Csak silózott ta­karmányból minden tehén számá­ra 10 mázsával többet. Az eredmény azonban nemcsak a kiadós tápláléktól függ, hanem a takarmány jó felhasználásától is. A Bolsevik-kolhoz fejőnői erre nagy gondot fordítanak. Az el­múlt évektől eltérően a takar­mányadagokat minden öt napban újonnan állítják össze. Különös tekintettel vannak a tehén napi tejhozamára, valamint arra, hogy milyen befolyással van a takar­mány összeállítása és előkészíté­se a tehén tejhozamára. Az utóbbi években a Bolsevik­kolhoz fejőnői komolyan foglal­kozni kezdtek a tej zsiradéktartal­ma emelésének kérdésével. Csak azokat a borjakat nevelik fel, ame­lyek anyjának magas zsírtartal­mú teje van. A tej zsíradéktar­talmát úgy fokozzák, hogy a tejet az utolsó cseppig kifejik és a te­heneket sok fehérjét, zsiradékot tartalmazó értékes takarmánnyal etetik. Ezen intézkedések következté­ben az E. Kincsenkova gondjaira bízott tehenek tejének zsírtartal­ma az utolsó hat évben 0.47 szá­zalékkal emelkedett. Például a Narecsennája nevű tehén 1948-ban az első fejésénél 2.742 kg 3.7 szá­zalékos zsírtartalmú tejet, 1953­ban 7.106 kg 4.13 százalék zsírtar­talmú tejet adott. Az össz-szövetségi mezőgazdasá­gi kiállításon a látogatók a gép­és traktorállomások tapasztalatai­val is megismerkednek. V. Pe­rechvatov és Ď. Gorisznij, a krasz­nodari kerület egyik járásában lévő gép- és traktorállomás igaz­gatója és agronómusa a Szelszkoje chozjajsztvo című újságban trak­torállomásuk tapasztalatairól ír­nak. A traktorállomás három nagy kcrhhoz, a Lenin-, a Zsdánov-, és a Molotov-kolhozok -részére dolgo­zik, 27.627 hektár földet müvei meg, ebből 22.174 szántóföld. A gép- és traktorállomás jó technikai felszerelésének köszön­hető, hogy az alapvető mezei mun­kákat, mint pl. a szántást, vetést, a gabona betakarítását, szénaka­szálást, szalmakötést gépesítették. Még a magtisztítás is 95 száza­lékra gépesítve van. A munkák gépesítése évről évre fokozódik. A gép- és traktorállomás kollek­tívájának kimagasló sikere a kom­plex gépesítésben és a folyamatos gabonabetakarításban rejlik. Az idei aratást 39 gabonakombájnnal végezték. Naponta 11—15.000 má­zsa magot takarítottak be. Az ilyen nagymennyiségű gabona kézzel tisztításához legalább 150 osztályozó gépre és néhány száz kolhoztagra lett volna szükség. A traktorállomás és a kolhozok együttműködésének köszönhető, hogy a munkát nagyteljesítményű elektromosgépek végzik. A kom­bájnokkal betakarított gabonát még aznap tisztítják. A Lenin-kolhoz, amely a legna­gyobb a gép- és traktorállomás működéséhez tartozó területen — néhány nap alatt, már július 18­ára teljesítette a beadást. Július 25-ig a kolhoz 35.000 pud gabo­nát adott az államnak. A gé­pesítés következtében a kolhozok csak a gabonatisztításon több mint 9.000 munkanapot takarítottak meg. A gép- és traktorállomások munkáját szakemberek irányítják, akik arra törekednek, hogy a kol­hozban felhasználják a tudomány és a haladó tapasztalatok eredmé­nyeit. Az új agrotechnikai mód­szerek felhasználása nagy fellen­dülést idézett elő. A kolhoz 1950-ben csak 800 hektáron ve­tettek kereszt- és sűrűsorosan, vi­szont 1954-ben már 8.800 hektá­ron. A kapásnövényeknek az SZS —6-os vetőgépekkel való négyze­tes fészkes ültetése következtében a 160 hektárnyi bevetett területet 5.910 hektárra emelték. Az egész területen a kapásnövényeket két irányban művelték meg, ami lé­nyegesen megkönnyítette a kol­hoztagok munkáját és hozzájárult a hozamok emeléséhez. Évről évre javul a trágya fel­használása. Tavaly az őszi gabo­nát 3.723 tonna természetes és műtrágyával trágyázták meg. 1950-ben csak 1.306 tonnával. A mezőgazdaságban dolgozó szovjet emberek élete a cári ,,mu­zsikok" régi életéhez viszonyítva nagyan megváltozott. Életmódju­kat a szovjet kormáhy, a Szovjet­unióban való élet változtatta meg. A kolhoz-, szovhoztagok és a traktorállomások dolgozóinak minden szava a munkájuk iránti szeretetet, a legjobb eredmények elérésére való törekedést tükrözi. Tudják, hogy az állattenyésztés és a növénytermesztés növelésére vonatkozó párt- és kormányhatá­rozatot csak tökéletesebb munka­módszerrel, a haladó tudomány felhasználásával teljesíthetik. Tud­ják, hogy e határozat teljesítése emeli az egész szovjet nép élet-_ színvonalát, tehát a mezőgazdaság­ban dolgozókét is. Az össz-szövetségi mezőgazdasági kiállítás fő pavilonja. A Szovjetunió minden köztársasága képviselve van az össz-szövet­ségi mezőgazdasági kiállításon. — A képen a Tádzsik Szovjet Köz­társaság pavilonja látható. Az „Észak-Kaukázus" pavilon.

Next

/
Thumbnails
Contents