Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-20 / 202. szám, péntek

1954. augusztus 20. UJSZ0 5 Cjfiilm, amely tanít és ébevségve int NE FELEJTSÉTEK! B alán ősöm colt... (A kuruckor emlékére) Tarsolyában pisztoly és kard az oldalán jó lovaskatona, — az ősöm volt talán, dérborított haja lebegett utána, s messzenézett, mintha ellenséget látna. Mennydörgés volt szava, ütése villám egy ország nyomorát cipelte vállán. Deres paripáját magáéból lopta, ólmos szíjostorát bikabőrből fonta, nyomort s gyűlöletet azt úgy'örökölte, amit még az apja örökölt előtte. Lázadt, mert lázadni késztette az élet, hazája sosem volt, s ha volt is, másé lett. Labanc bitorolta, urak zsarolták, börtön és temető volt néki az ország. — Több társával harcolt, harcolt, mert úgy kellett, eltemetni végre azt a betyár rendet. Életét áldozni önként ment a harcba, hogyha fölharsogott: Rajta, kuruc, rajta! — Leverték és saját vérébe fojtották sáskahad tanyája lett megint az ország. Erdő befogadta, külföld rejtegette vad, idegen földben porladt el a teste. Aki még megmaradt, rabszolga, cseléd lett, az egész országot ellepte a német; bilincsbe vert kezet, bilincsbe a szót is s németnek nevelte még a csecsszopót is. Tarsolyában pisztoly és kard az oldalán, , jó lovas katona, — az ősöm volt talán. Századok jöttek nagy sorban utána míg felragyogott a szabadság sugára. Fecsó Pál Aratási kultúrbrigádjaink munkája A karlovy' vari filmfesztiválon bemutatott „Ne felejtsétek!" cimű szovjet film a szocialista éberség és elővigyázatosság iskolája. A Leonid Lukov szövegkönyve alapján ké­szült film az ukrán burzscá-nacio­nalista ügynököknek, — a nemzet­közi reakció nemzetük éltető tala­jából elszakadt bérenceinek a szov­jetország szivében végzett akna­munkájáról, különösen — és ez rendkívül fo'ntos — módszereikről ad szemléltető képet. Legnagyobb politikai jelentősége a filmnek ab­ban van, hogy lerántja a leplet a burzsoá-nacionalizmúsról — a nem­zetek legnagyobb ellenségéről, és rámutat arra, hogyan mondanak el­lent a burzsoá-nacionalista törek­vések a nemzet legfőbb érdekeinek. A filmtörténet központi alakja Garmas — neves ukrán író. a len­gyel pánok börtöneinek hajdani lakója, spanyolharcos, aki fegyve­rét, tollát a béke védelmében a kü­lönféle színben feltűnő nemzetközi ügynökök leleplezésére, módszereik és' szokásaik ismertetésére fordítja. A cselekmény idején is „Ügynö­kök" című könyvén dolgozik. Míg a szovjet ifjúság kollektív ünnepi sétákon ujjongva fejezi ki békevágyát, üdvözli a népek béke­kongresszusát, egy kievi „antik­várium" érdekes látogatót kap. Ke­zében ott tartja még a béke-lég­gömböt, de szeme kutatólag tapad az antikvárium tulajdonosára, — aki éppen olyan érdekes, mint lá­togatója és mint könyvei. Kitűnik, hogy a látogató — külföldről beve­tett ügynök, akit azzal a feladattal bíztak meg, hogy segédkezzen az itteni csoportnak küldetése elvég­zésében. Az öreg, ápoltszakállú „régiségkereskedő" közvetítő a ki­létét rejtő „vezér" és a többi ügy­nökök között. t A látogató — Bojko néven sze­replő ügynök, azt a megbízást kap­ja, hogy hallgattassa el Garmast. Ez egyrészt úgy történjen, hogy mint egy könyvkiadó szerkesztősé­A minap a budapesti rádió hírei között a következőre lettem figyel­mes Bartók Béla mellszobrát a városligeti Művészsétányon állítják fel. Eszembe jutott abban a pilla­natban Bartók Béla végrendelete: ... temetésem a lehető legegysze­rűbb legyen. Ha netalán halálom után utcát akarnának nevemről el­nevezni, vagy ha nyilvános helyen velem kapcsolatban emléktáblát akarnának elhelyezni, akkor kíván­ságom ez: Mindaddig, míg a budapesti volt Oktogon-tér és a" volt Körönd azok­nak az embereknek nevéről van el­nevezve, akikről jelenleg van, to­vábbá mindaddig, míg Magyaror­szágon erról a két emberről elneve­zett tér vagy utca van vagy lesz, rólam ez országban ne nevezzenek el sem utcát, sem teret, sem nyil­vános épületet, velem kapcsolatban emléktáblát ne helyezzenek el nyil­vánosan ... E végrendelet 1940. október 4-én íródott, röviddel azelőtt, hogy Bar­tók, ez a hazáját mélyen szerető művész, hosszas lelkitusa után el­hagyta Magyarországot. Amiatt a két ember — Hitler és Mussolini — és rendszerük miatt, kiknek ne­vét mély megvetése kifejezésekép még írás közben sem Veszi tollára Ismertem Bartókot és jónéhány hangversenyét hallgattam meg. Ta­lán legjobban igy jellemezhetem: haladó szellemű művész és tiszta jellemű ember volt. Megható az a szeretet, mely anyjához fűzi. Bar­tókné, ki korán özvegységre jut, tanítónői állást vállal és maga is jó zenész lévén, fiának zenei oktatását maga kezdi el. Többször helyezteti át magát más és más iskolához, hogy fiával együtt maradhasson, mikor magasabb zenei kiképzése érdekében nagyobb városban kell élnie. Igy kerülnek el 1893-ban Po­zsonyba, hol a fiatal Bartók Erkel Lászlónál, Erkel Ferenc fiánál ta­nul tovább. Párhuzamosan itt végzi a gimnáziumot is. gi alkalmazottja akadályozza meg Garmas „Ügynökök" című könyvé­nek megjelenését. Másrészt keltsen családi békétlenséget Garmas és felesége, egy újságírónő között, ve­gyék el kedvét az írástól, egyszóval demoralizálják, hogy végül karjaik közé meneküljön, mert szükségük van olyan emberre, aki nagy tekin­télynek és tiszteletnek örvend az ukrán nép körében. Nem sikerül azonban szétválasztaniok Garmast és feleségét. A kémek ott követik el első botlásukat, hogy még Gar­mas könyvének megjelenése előtt közölnek egy cikket, amely hazug módon rágalmazza és lepocskon­diázza a megjelenő könyvet. A kommunista éberség arra készteti az illetékes szerveket, sőt már elóbb Garmas feleségét, hogy utánanéz­zenek a cikk írójának, aki nem más, mint ez a Bojko néven sze­replő ügynök. Az események tovább bonyolód­nak. A „régiségkereskedő" fiatal lelkeket mérgez azzal, hogy reak­ciós ukrán burzsoá-nacionalisták történelmi „könyveit" kölcsönzi egyetemistáknak, és így akarja be­léjük lopni a nacionalista gondola­tokat. Ilyen áldozata volt a rossz útra tévedt Rosztyiszlav, akit azon­ban a Komszomol szervezete kira­gad rossz szellemének karmai kö­zül és kigyógyít abból, hogy az atamánok „nagy Ukrajnájáról" és Ukrajna „fénykoráról" álmodozzon, és bevezeti őt a szocialista Ukrajna gazdag jelenébe, amelynek a szov­jetország keretén belül eddig soha nem ismert gazdasági, politikai és kulturális fejlődési lehetőségei van­nak. Mikor népe és hazája elleni bűntettre akarják megnyerni Rosz­tyiszlavot, ráeszmél vélt barátai­nak igazi mivoltára és leleplezi őket. A cselekmény végén lehull a le­pel a kenetteljes modorú Jarcsuk történész-professzorról, a banda ve­zéréről is, aki a katedráról burkolt A millenium alkalmával Bartók először lép fel nyilvánosan a po­zsonyi színházban, majd a 48-as forradalom ötvenedik évfordulóján szerepel nagy sikerrel. Öt évet tölt Bartók városunkban és valószínű, hogy itt hallja először azokat a szlo­vák dalokat, melyek később a szlo­vák népdalok felkutatására ösztön­zik. Tanulmányait azután Thoman­nál, Liszt egyik legjobb tanítványá­nál folytatja a budapesti Zeneaka­démián és itt ismerkedik meg Ko­dállyal, kiben nemcsak jó barátra, hanem lelkes munkatársra is talál. Mikor Bartók fényes eredmény­nyel befejezi a zongora tanszakot, éles kritikai érzékkel fedi fel a magyar zeneéletben fennálló el­maradottságot, magyartalanságot és az evvel együttjáró, idegen zenét utánzó ürességet. Látja, hogy az a zene, mely nem a népzenéből meríti alapötletét, csak léleknélküli mun­ka. A legnagyobb szenvedéllyel veti magát bele az igazi magyar népizene felkutatásának nagy mun­kájába és ez a kutatás marad élete igazi célja. A 48-as évek utáni el­nyomatás, majd a kiegyezés utáni német befolyás a magyar zenei életre is rányomta bélyegét. A pa­rasztság elszigetelve élt, egy részé­ből városi proletár lett, kiket már készen várt az igazi népzenét ügye­sen utánzó cigánymuzsika bágyasztó hatása és az idegeket oly kelleme­sen eltompító, úgynevezett modern zene. Bartók fáradságot nem ismerve kezdi el falu kutatását Sorra iár..a a magyar f^Jvakon kívül Erdély székelylakta vidékeit és átkutatja a volt Magyarország szlovák, román és horvát nemzetiségű részeit, hogy e nemzetiségek népi zenéjében fel­lelhető magyar vonatkozású dalla­mokat összegyűjtse, nagy szolgála­tot téve ezzel az említett nemzetek népizenéjének is. Szlovákia terüle­tén 1905-től végzi kutatásait; csak­nem minden évben itt jár, kezében formában, büntetlenül hirdette Gruszevszkij reakciós áltudós hamis történelmi nézeteit Ukrajnáról és ezzel ártott a fiatal lelkek fejlődé­sének, míg le nem leplezték. A film, noha rendezői és művészi szempontból nem egészen kifogás­talan, nagyon megfelelő eszköz dol­gozóink politikai nevelésére. Meg­érteti népünkkel, miért hangsú­lyozzuk minduntalan a fokozott éberség jelentőségét. A film attól eltekintve, hogy ké­pet ad aljas nemzetközi kalandorok módszereiről, nagy feladatot telje­sít, különösen nálunk azzal, hogy bemutatja: hogyan mérgesiti el két nemzet viszonyát a nacionalista ér­zelmek és viszályok mesterséges felszitása, a burzsoá-nacionalista törekvések ösztönzése, ami végül is államellenes cselekedetek elköveté­sére készteti a megtévesztetteket és aláássa az igazi nemzeti érdekeket. Azok. akik azt hiszik, hogy nacio­nalista eszmék szolgálatában né­pünk javát szolgálják, csakhamar rádöbbennek arra, hogy nemzetközi kalandorok, kémek szövetségesei, akiknek semmi közük nemzetük ügyéhez. A film azt is megmutatja, hogy a „nemzeti érdekek" leple Petljuráék és más ukrán burzsoá­nacionalisták anyagi érdekeit ta­kargatja. A nép tulajdonába vett vagyonukat akarják visszaszerezni, ezért áll útjukban a szovjet állam, az orosz és ukrán nép barátsága. A film szereplői közül kitűnik Szergej Bondarcsuk Sztálin-díjas szovjet filmművész Garmas-alakí­tása. Élethűen testesitette meg a nehéz harcokat végigküzdött, meg­ingathatatlan, ügyének igazságába vetett szilárd hittel békeharcot vívó szovjet írót. A film úttörő a maga neméb«n, mert ebben a formában először lát­juk vásznon kifejteni a burzsoá­nacionalizmus elleni küzdelem lé­nyegét. Lőrincz László fonográffal és kottapapirossal, me­lyekre a régi szöveget és dallamo­kat rögzíti le. A 2.500 szlovák népdalból Illó gyűjtemény eredeti kézirata a Slo- venská Matica tulajdonában van. Alkalmam ,volt az értékes és nagy­terjedelmű anyagot átnézni, mely­ből megállapítható, hogy a Zvolen ­környéki nagyszámú dalokat, me­lyek a betyáréletről szólnak, főleg Klatová Nová Ves, Podkonice, Hia­del. Veľká Lúka, Ponyki és Medzi­brod községekben jegyezte fel. Nyitra környékén Drážovce, Kliž, Hrušov községekbe járt gyakrab­ban. Azonkívül Galánta, Kolárovce, Velká Slatina, Malá Lehota, Dolné Lefantovce, Lišov, Kostolné Morav- ce és Golica a főbb állomások, aho­vá Bartók szlovákiai útján eljárt. Hihetetlen munkabírását igazolja az a tény, hogy e nagy munkáján kívül vonósnégyesek, szonáták, karénekek és zongoradarabok óriá­si tömegét alkotja meg, melyeknek forradalmisága csak üldöztetést hozhatott magával. Csak egy kissé kellett volna megalkudnia, csak egy kissé kellemesebbé kellett volna zenéjét a reakciós füleknek tennie és ő lett volna Magyarország dédel­getett világhírű kedvence. De ő nem kért ebből és mikor a fasiszta polip magához ölelte Magyarorszá­got, Bartók Béla 1940 őszén hajóra szállt, hogy messze hazájától, szű­kös viszonyok között, de törhetet­len hittel dolgozzon tovább, a meg­nemalkuvás, a hatadás, a világ min­den népének kulturális felemelke­dése útján. De előbb megírta még itthon a végrendeletén.. ÉS áll a szobor, utca hirdeti a nagy alkotó nevét, a magyar nép pedig végkép eltüntette országa minden tájáról annak a két ember­nek nevét, aki miatt a nagy mű­vésznek el kellett hagyni hazáját. Siuikó Margit Az aratás befejeződött. Eső, szél próbálta meggátolni, hogy szövetkezeteink, egyénileg dolgo­zó paratszjaink idejében elvégez­zék az aratást. Csallóköz vidékét, dúsantermő búzaföldjeit a Duna haragvó áradata akarta megsem­misíteni. De sem az időjárás, sem az árvíz nem tudta meggátolni a kenyérért folytatott harcot. Az aratás a cséplés idején a Csema­dok kultúrbrigádjai mindenütt vál­lalták, hogy jó munkával, dallal, tánccal segítsenek abban, hogy az új kenyérgabona minél előbb a raktárakba, malmokba és végül gépünk asztalára kerüljön. A Csemadok pozsonyi kerületé­nek kultúrbrigádjai Nagyfödéme­sen, valamint Jókán, a dunaszer­dahelyi Dunostrov üzem kultúr­brigádja Balásfán, Vámosfai un léptek fel. A mihályfai kultúr­brigád a magyarbéli szövetkezeti napon mutatott példát arra, ho­gyan kell és lehet a jó munkát dallal, tánccal befejezni. A felső­patonyi helyicsoport, valamint a tallósi, hidaskürti odahaza szere­pelt a szövetkezeti napon. A so­morjaiak az újvásári állami bir­tokon léptek fel. Azonban nemcsak dallal és tánccal segítettek heüyicsoportjalnk A galántaiak például az árvízve­szély idején a termés megmenté­sére siettek és mind a mentési munkálatokban, mind a termés betakarításban kivették a részü­ket. A Garam völgyében, a párkányi zselízi, lévai járásokban ugyan­csak ré^zt vettek a Csemadok kul­túrbrigádjai a munkában. A pár­kányi járásban négy kul túrbrigád működött. A riyitrai kerületben a zselízi járás végzett jó munkát. A nagysallóiak Kisölvedet láto­gatták meg, mint. a járás legjobb szövetkezetét Kultúrbrigádjuk fel­használta a Csemadok-központ ál­tal összeállított és javasolt mű­sort, azonkívül helyijellegű szá­mokkal is szerepelt. A nyitrai kerületben Felsősze­csén ötventagú munkabrigád, Kál­nán 150 tagú munkabrigád segí­tette a szövetkezeteket és a magángazdákat is abban, hogy a termés mielőbb a cséplőgéphez kerüljön. Vámosladányban a mun­kabrigádok az arató- és cséplő­gépeknél dolgoztak. A csifári, mo­hi, kalászi munkabrigádok ugyan­csak nagy segítséget nyújtottak mindenütt, ahol hiány volt mun­kaerőben. A besztercebányai kerület ipoly­sági járásában 5 helyicsoport ki­lenc alkalommal lépett fel tartal­mas kultúrműsorral. A fülekpüs­pöki helyicsoport az ifjúsági szer­vezettel közösen Nagydarócon sze­repelt. A losonciak Jelsőcre men­tek kultúrbrigáddal, a kövecse­siek Tornaiján szerepeltek, a le­kén yi és a hosszúszói helyicso­port pedig odahaza lépett fel tar­talmas kultúrműsorral. A tornaijai járásban 13 helyi­csoport szervezett munkabrigádo­kat, amelyek 2 504 bri|ádórát dol­goztak le. A füleki helyicsoport 30 tagú munkabrigádja 150 órát dolgozott a szövetkezetben. A kor­látiak sem akartak lemaradni a munkavállalásban és 75 tagú bri­gádjukkal 375 órát dolgoztak le a szövetkezetben. A guszonai helyi­csoport 80 tagú munkacsoportja 400 órát dolgozott le. A galsi he­lyicsoport 25 tagja 150 munkaórá­val járult hozzá, hogy az új ter­més a besztercebányai kerületben is mielőbb a szövetkezeti raktárba, az egyéni gazdáükodók kamrái­ba és elsősorban az állami felvá­sárló helyekre kerüljön. A Csemadok kultúrbrigádjai minden alkalommal a többi tö­megszervezetekkel közösen, a helyi nemzeti bizottságokkal és a párt­szervezetek irányításával végezték munkáikat. A kassai kerület kultúrbrigád­jai ugyancsak részt vettek a ter­més betakarításának munkáiban. A kassai kultúrbrigád öt alkalommal lépett fel, a kenyheci, szinyai és a migléci helyicsoport is kivette részét a munkából. A rozsnyói kultúrmunkások odahaza szerepe' teK tartalmas, vidám műsorral. A de­regnyői kultúrbrigád három alka­lommal szerepelt. Kultúrbrigádjaink további fel­adatai közé tartozik, hogy az ősz­szel meginduló irodalmi vitákon, a tudományos és ismeretterjesztő előadásokon aktuális műsorral sze­repeljenek. Kultúrbrigádjaink ed­digi jó munkája azt bizonyítja, hogy a kezdeti hiányosságok el­lenére is minden alap megvan ar­ra, hogy kulturális életünkben napról napra jobb eredményeket érjenek el. Gyurcsó István. Nagy művész és tiszta jellemű ember volt

Next

/
Thumbnails
Contents