Uj Szó, 1954. augusztus (7. évfolyam, 186-212.szám)

1954-08-19 / 201. szám, csütörtök

msza \ 1954. augusztus 19. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott a gabonatermelés további javítására Moszkvában közzétették a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozatát az eddig megműveletlen földek és az éveken át parlagon heverő ugarok további megműveléséről, aminek a gabonatermelés fokozását kell eredményeznie. A Szovjetunió Kommunista Párt3ának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa megelégedéssel állapítják meg, hogy a nŕp lelkes egyetértéssel fogadta a pártnak és a kormánynak a gabonatermelés növelése tárgyában kiadott felhívását, hogy a gabonatermelést az eddig megműveletlen földek és az éveken át parlagon heverő ugarok többmillió kihasználatlan hektárjának kultiválásával növeljék. Azokon a vidékeken, ahol megműveletlen földek és éveken át parlagon heverő ugarok fekszenek, 124 új, nagy, modern mezőgazdasági gépekkel fölszerelt szovhoz létesült. Az iparból, a gépes traktorállomásokból, szovhozokból több mint 150.000 szakképzett munkás, mérnök, műszaki dolgozó, agronómus és más mezőgazdasági szakember távozott önként ezekre a vidékekre. Az újonnan megműyelt földeken 1954 tavaszán 3,600.000 hektárt vetettek be búzával és más terménnyel (2,300.000 hektárt terveztek). A gabonafélék vetési tervét az eddig megműveletlen földeken és évek óta parlagon heverő ugarokon a kolhozok 156, a szovhozok pedig 176 százalékra teljesítették. • i A továbbiakban az áll, hogy 1954-ben a 13 millió hektár eddig megműveletlen föld és évek óta parlagon heverő ugat felszántásának feladata korántsem meríti ki azokat az óriási lehetőségeket, amelyekkel az ország, a kolhozok és szovhozok gabonavetéseinek további kiterjesztésére és a gabonatermelés legkevesebb munkakifejtésse! és anyagi eszközök kiadásával való növelésére rendelkezik. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa elhatározta: 1. Új földek megművelése a kolhozokban és szovhozokban és azok bevonása gazdasági turnusokba nagymértékben elősegíti az orszá- j gos feladatnak — a Szovjetunió gabonakészlete fokozásának teljes tését és teljesen megfelel a kolhozok és kolhozparasztok érdekeinek, mert lehetővé teszi a m'ezőgazdasagi termelés összes ágainak sikeres fejlesztését, az egész állatállomány takarmányellátásának biz. tosítását, a kolhozgazdaság rohamos fejlesztését és a kolhozparasztok természetbeni és pénzbeli jövedelmének emelését. A SzKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa felhívják a kolhozparasztokat, a gép- és traktorállomások s a szovhozok dolgozóit, a helyi párt-, szovjet- és mezőgazdasági szerveket, hogy 1954-ben lényegesen teljesítsék túl kitűzött feladataikat az eddig megműveletlen föld és az éveken át parlagon heverő ugarok íelszántásában úgy, hogy 1955-ben biztosítva legyen a gabonafélék és más mezőgazdasági termények őszi vetése a tervben kitűzött 13 millió hektár helyett legalább 15 millió hektár területen felszántott ugarokon és földeken. A SzSzKSz mezőgazdasági minisztériuma, a SzSzKSz szovhozügyi minisztériuma, a OSzSzSzK Minisztertanácsa, Kazahsztán, Szibéria, Ural, Volga-vidék, ÉszakKaukázus és más területek párt-, szovjet és mezőgazdasági szervei tartsák legfontosabb feladatuknak a gabonafélék és más termények vetési területének további bővítését, valamint a gabonatermelés növelését az eddig megműveletlen fold és évek óta parlagon heverő ugarok kultiválásával, úgyhogy már 1956-ban 28—30 millió hektár területet vessenek be gabonával és egyéb mezőgazdasági terményekkel az újonnan megművelt földeken. 2. A Szovjetunió Állami Tervhivatalának, a mezőgazdasági minisztériumának, szovhozügyi minisztériumának, begyűjtési minisztériumának, a gépkocsi, traktor és mezőgazdasági gépipari minisztériumának kötelességévé teszik, hogy javaslatokat dolgozzanak ki az újonnan megművelt földterületek gép- és traktorállomásainak, szovhozainak és kolhozainak traktorokkal, ' kombájnokkal, mezőgazdasági gépekkel, autókkal, berendezéssel, anyaggal és tipizált házakkal való ellátására, és dolgozzanak ki javaslatokat, elevátorok, raktárhelyiségek, utak és országutak építésére. 3. A Szovjetunió szovhozügyi minisztériuma, az OSzSzSzK Minisztertanácsa, a Kazah SzSzK Minisztertanácsa dolgozzon ki intézkedéseket gabonatermelő szovhozok létesítésére Szibéria és Kazahsztán vidékein, továbbá intézkedéseket ezeknek a szovhozoknak anyagi és technikai biztosítására. 4. A Szovjetunió mezőgazdasági minisztériuma, a Szovjetunió szovhozügyi minisztériuma, az OSzSzSzK Minisztertanácsa, a Kazah SzSzK Minisztertanácsa, a helyi párt-, szovjet- és mezőgazdasági szervek sokkal nagyobb figyelmet fordítsanak arra, hogy az eddig megműveletlen föld és évek óta parlagon heverő ugarok megművelésére érkezett munkások és szakemberek számára megteremtsék a szükséges lakás- és anyagi viszonyokat, és hogy a gép- és traktorállomásokon, a kolhozokban és szovhozokban szervezzék meg a lakóházak és kultúrintézmények nagyszabású építését, emellett mindenképpen támogassák a gépés traktorállomások, szovhozok dolgozóit magánházak építésében. A többi felelős szerveknek kötelességévé teszik, hogy tegyenek intézkedéseket a kereskedelmi szervezetek munkájának és a gép- és traktorállomások, szovhozok dolgozói ipari és élelmiszercikkekkel való folyamatos ellátásának megjavítására ezeken a vidékeken, hogy kellő számú éttermet, teaházat, kioszkot, üzletet, szabó, és javítóműhelyt létesítsenek számukra. Ezenkívül kellő számú kórházat, ambulatóriumot, egészségügyi központot, könyvtárat, rádióberendezést, mozit, posta- és távíróhivatalt kell építeni számukra. A SzKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa nagy jelentőséget tulajdonít különösen azon gép- és traktorállomások és szovhozok gépesítőkkel, mérnökökkel, műszaki dolgozókkal, agronómusokkal és vezető káderekkel való ellátásának, amelyek eddig megműveletlen földterületeket és évek óta parlagon heverő ugarokat műveltek meg. Ottó Grotewohl nyilatkozata a «Le Monde» tudósítójának A „Le Monde'" közölte Ottó Grotewohlnak, až NDK miniszterelnökének Roland Delcour, a lap berlini tudósítója kérdéseire adott válaszát. Ottó Grotewohl többek között válaszolt arra a kérdésre, milyen következményekkel járhatna Németországra a bonni és párizsi szerződés ratifikálása a francia képviselőházban: Az európai védelmi közösségről szóló szerződés lehetetlenné teszi a német kérdés békés megoldását. A megegyezés lehetőségének és a békeszerető, egységes, demokratikus és független német állam megalakulásának kilátásai csak az említett szerződések érvénytelenítése után lesznek körvonalazhatók. A revansvágyó militarizmus felDámasíztását Nyugat-Németországban támogató bonni és párizsi szerződés megvalósítása veszedelmes európai agressziós tűzfészek kialakulására vezetne. E szerződések célja Németország békés egyesítésének meghiúsítása és ehelyett NyugatNémetország bevonása olyan agresszív militarista csoportosulásba, amely a német militarizmusnak lehetővé tenné, hogy veszélyeztesse mindenekelőtt Nyugat-Németország szomszédait, tehát Franciaországot is. A francia nép másrészt, ha Nyugat-Németországot Kelet-Eúrópa elleni revansiszta háborúba sodornák, nagy veszedelemnek lenne kitéve. Ebből az következik, hogy a bonni és párizsi szerződés megvalósítása sem a német népnek, sem a francia népnek nem érdeke. Neves nyugatnémet politikusok ama kijelentéséi, hogy „Kelet-Németországba az út Párizson keresztül vezet", és a nyugatnémet militaristáknak Franciaországgal szemben megengedett fölényes hangneme arra vall, hogy a német militarizmus feltámasztása nagy Veszélyt jelent a francia népre: A francia nép számára nagyon előnyös lenne, ha tudomást szerezne a Németországban • létező össze? politikai erőkről. A francia kormány Genfben megteremtette a sikeres megegyezés szükséges feltételeit azzal, hogy elismerte és meghallgatta a kettéosztott Vietnem mindkét részének képviselőit. Miért ne lehetne felhasználni tehát a Genfben alkalmazott módszert, amely már a hábbrií megszüntetéséhez vezetett, ai európai háborúra, vagy Németország és Franciaország közötti új háborúra vezető újabb intrikák veszélyének elhárítására. Pietro Nenni nyilatkozata Húsz evvel ezelőtt, 1934. augusztus 17-én írták alá az Olasz Kommunista Párt és-'az Olasz Szocialista Párt akcióegységéről szóló egyezményt. Ezzel az évfordulóval kapcsolatban az „Avanti" Pietro Nenninek, az Olasz Szocialista Párt főtitkárának nyilatkozatát közli. Nenni a többi között megállapítja, hogy az akcióegység politikájának megvalósítása alapján, különösen az 1948—1953. közötti időszakban sikeres ellenállást lehetett tanúsítani az olasz reakciós körök politikájával szemben. Az elmúlt húsz év tapasztalatait pozitívnak tekinthetjük — mutat rá Nenni. — Az akcióegység ma már hatalmas méretűvé vált. „Az akcióegység politikája a szó legjobb értelmében túlhaladta a pártok közötti szerződései egyezmények határait és a nép politikájává vált: mindenki szabadságának, a békének és a társadalmi haladásnak biztositékává". Nenni cáfolta a burzsoá propagandának azt az állítását, hogy az akcióegysé^ről szóló egyezménj semmivé teszi a szocialista pári önállóságát és befolyását, s kijelentette: „A párt a felemelkedés útján halad." lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMllllllllllllilllMIIHIIIIIIIlllllllllllllIIUIIIIIIIIIIilllllllllllllll Ilii i IIIIIIIII3III11III1IIIIÍIIIII A mezőgazdaság terén lejátszódott legutóbbi világesemények rendkívül jellemzik az általános nemzetközi gazdasági és politikai fejlődést. A mezőgazdaság kivételével talán semilyen más téren nem látható ilyen világosan az a mély különbség, amely a békének és a gazdaság a nép érdekében történő egyre gyorsabb fejlesztésének a szocialista tábor országaiban folytatott politikája és a háborús előkészületeknek s a gazdasági háborúnak az amerikai kormánykörök és csatlósaik által más országokban folytatott politikája között fennáll. A Szovjetunióból és a szocialista tábor többi országaiból állandóan érkeznek jelentések különféle nagyszabású és sokoldalú intézkedésekről, amelyek azt a célt szol>gálják, hogy segítsék a mezőgazdaságot, a parasztokat, hogy az eddiginél gyorsabban fejleszthessék a mezőgazdasági termelést. Ezeknek az intézkedéseknek aíz acéljuk, hogy növeljék a parasztok jövedelmét és emeljék a nép-életszínvonalát. Már félmillió szovjet hazafi jelentkezett a nagy népi feladat megvalósítására — tizenhárommillió hektár szűzföldnek és parlagon heverő ugarnak a legközelebbi két éven belül való megművelésére. Nyolcvanezer mezőgazdasági szakember, műszaki dolgozó és agronómus vállalkozott erre a nagy feladatra. Tizenötezer nehéz, Diesel-motoros traktort küldtek a Szovjetunió ama részeibe, ahol több millió hektár szűzföldet művelnek meg. A kolhozok, szovhozok, gép- és traktorállomások ezrei versenyeznek egymással, hogy részt vehessenek az összszövetségi Mezőgazdasági Kiállításon. s, Naponta érkeznek hasonló jelenKét amerikai terv — egy cél tések, noha rövidebbek, de fontosak: az egész Szovjetunió az egesz szovjet mezőgazdaság feszülten törekszik egy nagy cél elérésére: a legközelebbi két-három éven belül élelmiszerbőséget kell teremteni a dolgozók és mezőgazdasági nyersanyagbőséget az ipar számára. A béketábor többi országaiból is hasonló jelentések érkeznek. Ezekben az országokban is mindent elkövetnek a mezőgazdaság fejlődésének meggyorsítására, a termelés, főleg az állattenyésztési termelés növelésére. A mezőgazdasági dolgozóknak a béketábor országaiban egy nagy gondjuk van: hogyan használják fel a mezőgazdaságnak nyújtott nagy előnyöket és segítséget a mezőgazdasági termelés gyorsabb növelésére és fejlesztésére. A kapitalista világban ugyanekkor a mezőgazdasági válságnak egyre komolyabb és fenyegetőbb jelei mutatkoznak. Az Amerikai Egyesült Államokban folytatódik a nem értékesíthető élelmiszerkészletek könyörtelen felhalmozása és a mezőgazdasági termékek felvásárlási árának, valamint a parasztok jövedelmének állandó zuhanása. Ma az Egyesült Államokban háromszor annyi búza, kukorica és gyapot hever raktáron, mint másfél évvel ezelőtt. Százötvenmillió kg vaj romlik az USA raktáraiban. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árai az egyre súlyosabb piaci válság következtében állandóan csökkennek. 1952 júniusától 1953 júniusáig a búza felvásárlási ára 8, a marhahúsé 38.9, a tejtermékeké 11.9, a gyapoté 17.1, a kukoricáé 15.6 százalékkal csökkent és ez a csökkenés állandóan tovább tarti John Dawis úr, az amerikai földművelésügyi minisztérium képviselője nemrégen nyilatkozott a nem értékesíthető mezőgazdasági termékfölöslegek kérdéséről. Dawis úr nyilvánvalóan tréfás ember és ezért sajátos módszert talált fel arra, hogyan segítsenek az amerikai parasztokon termékeik értékesítésének nagy nehézségeiben. A következőket mondotta: „Ha a parasztok még négy, öt vagy tíz évig kibírják, az Egyesült Államok lakossága közben 30 millióval szaporodik és a mezőgazdasági termékfölöslegek kérdése ezzel iziben megoldódik." Azt nem említette Dawis úr, hogy a csökkenő jövedelmeik és fokozódó adósságaik miatt megszorult amerikai parasztok nem tudnak várni, mert nincs milliós jövedelmük, mint Dawis úrnak, és hogy a legközelebbi 4—10 éven belül a parasztok további százezrei mennek tönkre a válság és nyomor következtében. Az amerikai nagybirtokosok — Davis barátai — kibírják az idő mostoha körülményeit. És ez a fontos Dawis úrnak. Dawis úr „orvossága" bizonyára hathatósan hozzájárul a kisés középparasztok családjai további százezreinek katasztrófájához. Az ilyen — inkább tragikomikusnak mondható — „orvosságokon" kivül Dawis úr még komolyabb eszközöket is javasolt az amerikai mezőgazdaság piac válságának más kapitalista országok parasztságának rovására történő enyhítésére. Bejelentette, hogy az Egyesült Államok nagymennyiségű mezőgazdasági termékfölösleget szándékozik exportálni külföldre. A nyugati sajtó már jelentette, hogy az amerikai kereskedelmi bizottság már megérkezett Franciaországba, és Nyugat-Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Svájcban és Angliában is látogatást akar tenni, hogy felkínálja termékfölöslegeit. A belga lapok szierint az Egyesült Államok a közeljövőben egy milliárd dollár értékű mezőgazdasági termékfölösleget dob a kapitalista világpiacra. Természetesen a kapitalista országok piacainak alacsony dömpingáron értékesített mezőgazdasági termékfölöslegekkel való elárasztására irányuló amerikai kísérletek* aláásnák a hazai termékék piacát és a hazai felvásárlási árakat. Latin-Amerikában és főleg Nyugat-Európában nyugtalanság észlelhető és a tiltakozás hangjai napról napra erősebbek. Franciaországban például a szarvasmarha ára tavaly egyharmadával csökkent. Május 1. óta a tej felvásárlási ára csökksn, a jövőben pedig a búza ára fog zuhanni. Az Egyesült Államok ebben a kritikus helyzetben akarja a nyugateurópai piacokra s dobni saját termékfölöslegeit, éspedig olyan alacsony áron. hogy megtörje a hazai termékek konkurenciáját. Nem véletlen, hogy az amerikai politika nyugateurópai hívei mindent elkövetnek, hogy segítsék amerikai uraikat a nyugateurópai piacok uralásában. Azok, akik kérkedően kiállnak a nyugatnémetországi náci hadsereg megteremtését lehetővé tevő „európai védelmi közösség" amerikai terve mellel^ ugyanolyan buzgón és kíméletlenül szorgalmazzák az úgynevezett „európai mezőgazdasági közösségmegteremtését. Mi ennek a lényege? Nemrégen jelent meg Franciaországban egy bizonyos de Félice úr brosúrája De Félice úr az amerikai parancsnokság alatt egyesült „Európa" lelkes híve. De Félice kijelentette, hogy az európai mezőgazdasági közösség, amely az „európai védelmi közösség" országaiból alakulna, megszüntetné az össze: vám- és egyéb akadályokat, és megteremtené az egységes mezőgazdasági piacot. Ez azt jelenti hogy a közösség keretében a mezőgazdasági termékek szabadon keringhetnének és egymással konkurálhatnának. Ez azt jelenti hogy Hollandia tejtermékei, vagj Olaszország gyümölcse és bors korlátlan mennyiségben kerülhetne a francia piacra. Ez viszont < francia parasztok tejtermékei, bori és gyümölcse felvásárlási áránál szükségszerű csökkenését, töbt százezer francia parasztcsalád létének veszélyeztetését jelentené De Félice úr azt is kijelenti, hogj erre az egységes nyugateurópa mezőgazdasági piacra más országok, köztük az Egyesült Államol is, bevethetnék termékeiket. Ez az ami de Félice úrnak és társainak a legfontosabb. A nyugateurópai parasztot azonban napról napra jobban felismerik azt a veszélyt, amely a; amerikai háborús politika és a; amerikaiakat Nyugat-Európábai támogatók és kiszolgálók részérő fenyegeti őket, és elszántan tiltakoznak ilyen kísérletek ellen. Dr. I. Sebes