Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-18 / 174. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. július 18, vasárnap 30 fillér VII. évfolyam, 174. szám A mai számban: Gazdaságosabban dolgoznak a trencséni Merina üzemben (2. old.) A moszkvai mezőgazdasági kiállítás előtt (4. old.) Közvetlen tárgyalások Genfben (5. old.) Bel- és külföldi sporthírek (6. old.) Néphadseregünk — a béke őre (7. old.) Rádióműsor (8- old.) A bírálat és az önbírálat előrehaladásunk elengedhetetlen előfeltétele Pártunk X. kongresszusa büszkeséggel állapíthatta meg, hogy a párt sorainak ideológiai, politikai, szervezeti egysége és aktivitása állandóan növekszik. Ennek egyik oka ä bírálat és az önbírálat fejlődésében keresendő. A bírálat és az önbírálat fejlesztése, a fogyatékosságok és munkahiányosságok feltárása, a hibák kiküszöbölése, megalkuvást nem ismerő magatartás az önelégültséggel, a kérkedéssel és a felfuvalkodottsággal szemben pártunk erejének és nagy győzelmeinek egyik forrása. A párt mindig megkövetelte tag. jaitól a nyílt bírálatot és önbírálatot. Éppen ez volt pántunk egyik alapvető vonása, amely megkülönböztette öt a szociáldemokrata párttól. A szociáldemokrata pártot a hiányosságok eltitkolása, az égető problémák szándékos kerülgetése jellemezte, amit azzal indokolt, hogy a hiányosságok nyílt bírálata ártana a szociáldemokrata pártnak. A kommunisták tulajdonsága azonban, hogy bátran, nyíltan bírálnak, alapos önkritikát gyakorolnak és felfigyelnek az alulról jövő bírálatra. A párt alapszabályzata minden egyes párttagnak és tagjelöltnek kötelességévé teszi, hogy fejlesszék a bírálatot és az önbírálatot. tár. ják fel a munkában észlelt hiányosságokat és törekedjenek kiküszöbölésükre. A párt X. kongresszusa felhívta a pártszervezetek figyelmét arra, hogy emeljék a pártpolitikai munka színvonalát, amely gyakran elmarad a párt és a kormány által kitűzött nagy gazdasági feladatok mögött. A kongresszus egyúttal megmutatta, hogy a pártmunka megjavításának eszköze: a pártonbelüli demokrácia állandó fejlesztése, a bírálat és az önbírálat támogatása. A kongresszus a pártszervezetek kötelességévé tette, hogy teremtsék meg a bírálat és önbírálat fejlesztésének kedvező feltételeit. A gyakorlatban ez azt jelenti: erőteljesen törekedniök kell a bírált hiányos, ságok kiküszöbölésére, küzdeniök kell a bírálat elfojtásának minden megnyilvánulása ellen, meg kell követelniök, hogy a pártkáderek őszinte önkritikát gyakoroljanak, melyet azután hibáik kiküszöbölése követ. A kerületi, járási, körzeti és városi pártkonferenciák a kongreszszus előtt szemléltetően igazolták, hogy a párttagok így fogják fel a bírálatot és az önbírálatot. A taggyűlések is egyre inkább olyan hellyé válnak, ahol a párttagok kifejtik nézetüket, ahol felelnek a pártnak munkájukért, ahol a bírálat tüzében mentesülnek hibáiktól és fogyatékosságaiktól, ahol megtárgyalják a munkahelyekről érkező bíráló megjegyzéseket. A párttagok számára nem lehet azonban közömbös, hogy egyes pártszervezetekben a beszámolóban szó esik ugyan a bírálatról és az önbírálatról, ennek elve azonban nem ér. vényesül a gyakorlati életben. Jelenleg, midőn az üzemekben és falvakon a gazdasági problémáknak kell a pártszervezetek mindenirányú figyelmének tárgyát képezniök, különösen előtérbe lép az állami fegyelem, a munkafegyelem megszegése, a nemzeti vagy szövetkezeti tulajdonhoz való felelőtlen viszony ellen irányuló konkrét bírálatnak szüksége. A pártszervesetekben gyakran előfordul, hogy az elvtársak elhallgatják munkatársaik hiányosságait. A nyilt bírálásban gyakran a barátság hamis felfogása gátolja őket. Bizonyára nem könnyű felszólalni a gyűlésen, hogy ez vagy az az elvtárs, mint párttag nem mutat példát a többi dolgozóknak, a munkaidő vége előtt eltávozik a munkából, nem kíméli a gépeket, nem sajátítja el a szakismereteket akkor, amikor ez az elvtára barát, vagy pedig közelálló személy. Amikor említést teszünk a bírálatról, természetesen az alkotó bírálatra gondolunk, amelyben közvetlenül érezzük a pártszervezet, üzem, EFSz vagy egyén munkájának megjavításáról való eleven gondoskodást. A bírálat elképzelhetetlen a közös ügynek, annak az embernek forró szeretete nélkül, akin segíteni akarunk, hogy megszabaduljon hibáitól. Az ilyen bírálat arra készteti a bíráltat, hogy elgondolkozzék munkája fölött és küzdjön minden maradi szokás ellen, amely visszahúzza. Az igazi, elvtársi bírálat mellett azonban szemmelláthatóan felmerülnek a destruktív, letörő bírálat jelenségei is. Az ilyen „bírálatnak" nincs helye pártunkban. A pártot tagjainak egysége teszi erőssé és ezért nem türi, hogy az elvtá^i kritikát bárki is a becsületes párttagok rágalmazásával, a párt sorainak megbontásával cserélje fel. Az alulról jövő bírálattal szemben való közömbös viszony, az elutasító magatartás a dolgozók megjegyzéseivel szemben, á hibák be nem ismerése — a pártvezetés alapeinek durva megszegése. Az apszervezetekben néha jogosan panaszkodnak, hogy a járásokból és a kerületekből kiszálló elvtársak elemükben érzik magukat, ha bírálhatják a pártszervezet minden egyes megmozdulását, azonban nem képesek tanácsot adni, hogyan végezzenek jobb munkát. Az ilyen elvtársak nem tudják a párttömegeket a bírálat és az* önbírálat helyes felfogására nevelni, ellenkezőleg, maguk is elszakadnak a párttól. A párt mindig következetesen küzdött ama nézet ellen, hogy a funkcionáriusok megbírálása aláássa tekintélyüket. Ha a funkcionárius nyíltan beismeri hibáit, ha megmutatja a párttömegeknek, hogy fel tudja számolni fogyatékosságait, ezzel emeli tekintélyét. j A nép ellenségei jól tudják, milyen ereje van a pártnak, ha nem félünk nyütan beszélni mind a párt belsejében, mind az állami és gazdasági szervekben előforduló hiányosságokról. Látják, hogy a bírálat elősegíti a párt és rendszerünk megszüárdulását, ezért támadják a bírálatot. Igyekszenek visszaélni a bírálattal, növelik azokat a hiányosságokat, amelyeket a párt nyilvánosan feltár. Terveik azonban nem sikerülnek, mivel népünk jól látja, hogy a párt éppen azért, mert belsőleg erős, a dolgozók széles tömegeire támaszkodik, nyíltan beszélhet a hiányosságokról és nyílt bírálattal a hiányosságok kiküszöbölésére mozgósíthatja a dolgozókat, amivel még jobban szilárdítja kapcsolatát a tömegekkel. A dolgozók méltán büszkék munkájuk sikereire. Népünk hazánk történelmében még soha sem ért el olyan lendületet a népgazdaság fejlesztésében, mint most a párt vezetésével. Pártunk azonban évek óta arra neveli a széles tömegeket, hogy ne elégedjenek meg az elértekkel, hogy állandóan előre haladjanak. Csehszlovákia Kommunista Pártja megtanította népünket, hogyan győzzön a kapitalizmus fölött és egyszersmind tanítja uralkodni, gazdálkodni, tanítja, hogy a bírálat és önbírálat segítségével kiküszöböljön mindent, ami elavult és meggyorsítsa az újnak, a haladónak fejlő, désót. Jelentés a kormány 1954. július 16-i üléséről Az elmúlt napokban köztársaságunk egyes vidékein hirtelen és váratlan viharok következtek be jégveréssel, árvizekkel és áradésokkal egybekötve, amelyek jelentős károkat okoztak. Az áradás elsősorban a mezőgazdasági kultúrákat, egyes kommunikációkat és a gazdasági berendezéseket veszélyeztette. A köztársaság kormánya azonnal széles méretű intézkedéséket tett az árvízsujlotta körzetek minden téren való megsegítésére és az összes mentő- és biztonsági munkálatok sikeres menetének biztosítására. Az összes árvízsujtotta helyeken a nemzeti bizottságok, a hadsereg, a határ- és belsőőrség, a közbiztonság, a népi milicia és a tüzoltótestületek alakulataival együttműködve azonnal hathatós védelmi intézkedéseket tettek, amelyekben áldozatkészen és fegyelmezetten vett részt az egész lakosság. Hála ezeknek a beavatkozásoknak, az áradások terjedelme és az általuk okozott károk nagysága lényegesen korlátozódott. A köztársaság kormánya köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik aktívan részt vettek a védelmi munkálatokban. A köztársaság kormánya a károk gyors kiküszöbölése érdekében elhatározta, felszabadítja a szükséges pénzügyi és anyagi eszközöket elegendő mennyiségben. A kormány egyúttal felhívja az összes nemzeti bizottságokat az érdeklődési és tömeg szervezetet és az egész lakosságot, hogy kezdeményezzen mozgósitsa a helyi eszközöket és forrásokat a szükséges gazdasági, szociális és más intézkedések megvalósítására, a károk orvoslása céljából. Biztosítani kell, hogy azok a területek, amelyeken tönkrementek a mezőgazdasági kultúrák, a lehető legjobban ki legyenek használva a takarmányfélék pót vetésével. Az árvízsujtotta körzetekben a normális viszonyok gyors helyreállítása terén döntő szerepe lesz minden egyes polgár személyes kezdeményezésének és aktivitásának és vaíamennyiök kölcsönös együttműködésének és támogatásának. Az elemi csapások által sújtott lakosság gyors megsegítése, valamint az okozott károk felszámolása és a gazdaságunknak elemi csapások által okozott károk kiküszöbölésére irányuló összes intézkedések koordinálása céljából a köztársaság kormánya elhatározta, hogy kormánybizottságot létesít a következő összetételben: Elnök: dr. Václav Škoda igazságügyminisztei Tagok: Jiŕi Šalga, a CsKP KB titkári osztályának vezetője, Jindrich Kouba, a CsKP KB titkári osztályának vezetője, Jaroslav Balabán mérnök, az Állami Tervhivatal elnökének helyettese, Karel Klíma ezredes, a belügyminiszter helyettese, František Petružela pénzügyminiszterhelyettes, Ján Lédl mérnök, a földművelésügyi miniszter helyettese, Jozef Dubský, a nemzeti bizottság általános irányításával kapcsolatos kérdések kormánybizottságának titkára. __ ^ Az elemi csapások által előidézett károk gyors felszámolása céljából létesített kormánybizottság titkársága a kormányelnökségi hivatal mellett van megszervezve Prága I. Kapitán Jaroš rakpart 4. szám alatt. Harc a víz ellen Sok helyen 2.5—3 kilométeres szélességben hömpölyög a hatalmas víztömeg. Zavaros vize ölfákat, oszlopokat cipel a hátán. A bodaiak, akik közvetlenül a Duna töltése mellett laknak, már napok óta ébren őrködnek. Állandó őrség figyeli a megvadult áradatot. Akiknek nincs szolgálatuk a gátakon, iparkodnak a termést megmenteni. A bodaiak természetesen nincsenek egyedül. A dunaszerdahelyi járás többi szövetkezetesei, üzemek dolgozói és néphadseregünk tagjai is segítik őket nehéz küzdelmükben. Pár nappal ezelőtt talajvíz ütötte fel a fejét. Utána a helyi nemzeti bizottság és a helyi pártszervezet irányítása mellett még szorgalmasabban folyt a küzdelem a gabona és takarmány megmentéséért. A lakosok nyugodtan, fegyelmezetten viselkednek. Vízmelléki emberek nem ijednek meg könynyen. A gát erős, ahol szükséges magasabbra töltik. A talajvíz azonban egyre növekedett. Már az udvarokba is betört. A bodaiak családjukat felrakták a készen álló autókra és magasabb fekvésű falukba szállították. A férfiak azonban egytőlegyig otthon maradtak, készen arra, hogy keményen szembenéznek a vadul kavargó szennyes, szürke árral. Az asszonyok és gyerekek elszállítása után az állatállományukat helyezték biztonságba. A szövetkezet állatait autókra rakták és elszállították. Amikor az állatok már egytől-egyig biztonságban voltak, Világi Ferencnek még mosolyogni is volt kedve. Tudja, hogy biztonságban van a közös vagyon, a közös állatállomány. A sülli határban is felütötte a fejét a talajvíz. A gyerekeket- és az asszonyokat elszállították a közeli falvakba. A gazdag termés betakarításáért azonban keményen küzdenek. Amíg lehetett, aratógépekkel vágták az aranysárga, érett gabonát — később, amikor a talajvíz már, magasra tört, a gépeket nem tudták használni. A sülLiek az nban nem adták fel a küzdelmet. Segítséget is kaptak a járás többi szövetkezeteiből és üzemeiből. Vannak pőstyéni, nagyszombati brigádosok is, akik karöltve a falubeliekkel felvették a harcot a víz ellen. A Duna távoli morajlása egészen Süliig hallatszik. A gabonaföldeken azonban folyik a munka. Gumicsizmákba öltözött csoportok dolgoznak a búzatáblákon. A falubeliek, a környékbeli szövetkezetesek és a távolabbról érkezett segítők kezében lankadatlanul suhog a kasza. A falu asszonyai, lányai, akik otthon maradtak, szorgalmasan szedik a learatott termést, hogy száraz helyre hordhassák. A talajvíz azonban az egyes táblákon már olyan magasra emelkedett, hogy gumicsizmákban nehéz volna a munka, mivel a víz befolyik a szárába. Gondolkozni azonban ilyenkor nincs idő. Egy-kettőre lehúzzák a csizmákat és tovább folytatják az aratást. A helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet elnöke maguk mutatnak példát a munkában. Mindent megtesznek, hogy megmentsék a termést a kártékony elemtől. A sülli kisgyermekes anyák és a gyerekek egy része Mihályfán telepedett le. Hoztak magukkal élelmet is bőségesen, dehát a mihályfaiak vendégszerető népek Ebédre annyi különféle ételt hordtak a süllieknek, hogy el sem tudták fogyasztani. Az egyik jókedélyű idősebb nénike meg is jegyezte: — Két hét rnulva majd viszonozzuk nekik a vendéglátást. (Ugyanis Süllön két hét múlva lesz búcsú.) Brezovszky Gizella is Mihályfán telepedett le. Ez a barnaszemű, 34 éves asszony hat gyermek anyja. A sülli szövetkezetben mint fejőnő dolgozik. Mielőtt gyermekei érdekében útrakelt volna, még megfejte a gondjaira bízott teheneket. A fejés után még kenyeret is sütött. Amikor siettették, így válaszolt: — Ugyan már, kenyér nélkül talán csak nem megyünk sehová. Brezovszkynénak azonban nincs nyugta, annak ellenére sem, hogy a családja és maga is biztonságban van. A fiatalasszony gondolata mindig odahaza jár. Göndolataiban többször végigsimogatja a gondjaira bízott tehenekét'. Áz arrajáró gépkocsivezetőkkel üzent is haza, küldjenek érte valamilyen járművet, hogy fejésre hazamehessen. — Nem bízhatom másra a fejést — mondja elgondolkozva. Lehet, hogy nem fejnék ki jól és akkor csökken a tejhozam. A medveiek is éber szemmel figyelik az árterületen örvénylő zavaros hullámokat. A falu idősebbjei arról beszélgetnek, hogy az ö emlékezetük óta ilyen nagy víz csak egyszer volt a Dunában. Az asszonyok, öregek a ház körül tesznek-vesznek. Csomagolják holmijukat, hogy szükség esetén elhagyhassák a falut. A fiatalok kint a földeken szorgoskodnak a segítségükre érkezett brigádosok kai. Aratják a termést, ahol lehet' gépekkel, ahol a víz már nem engedi, kézzel vágják a kövér búzakalászokat Távolabb a cséplőgép egyhangú muzsikája beszél arról, hogy jó termést értek el az idén a medveiek. A kicsépelt gabonát egyenesen a járási felvásárló üzembe szállítják, ahol a kenyérnekvaló biztonságban van. A faluban autókaravánok állnak készenlétben arra, hogyha a helyzet még komolyabbá válik, elszállítsák a lakosságot. Néphadseregünk katonái s a népi milícia tagjai őrséget állnak a gáton. Irányítják a biztonsági munkálatokat, Igaz, a viz még majdnem egy méterre van a parttól, de az elővigyázatosság mindig szükséges, különösen most, amikor semilyen körülmények közt sem kicsinyelhetjük le a veszélyt. Az árterületre vezető utat már el kellett zárni, különben a községbe betört volna a víz. A nagymegyeri állami gazdaság dolgozóinak szorgalma azonban elejét vette a veszélynek. Műszaki katonáink irányításával gátat emeltek a víznek. Ezekben a kemény napokban különösen a kommunistáknak kell példát mutatni. Nem szabad, hogy elveszítsék a fejüket, hanem keményen meg kell állni helyüket az ország kenyerének megmentéséért folytatott küzdelemben. Szarka István. I