Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-17 / 173. szám, szombat

( 1954 július 17 III szo A genfi értekezlet tárgyalásai Dulles párizsi útjával kapcsolatban a politikai megfigyelők számos sajtókommentárban és megjegyzésben elismerik azt a nézetet, amely a szovjet küldöttség köreiben hangzott el, hogy a Dulles által rendezett párizsi különtárgyalások nyíltan arra irányultak, hogy megakadályozzák az indokinai béke helyreállításáról szóló egyezmény elérését. Dulles e célból nyomást igyekezett gyakorolni Franciaország „és Anglia állásfoglalására. Az újságíró körökben hangoztatott nézetek szerint' ezt kétségtelenné teszi az a tény, hogy ennek az összejövetelnek a kezdeményezése az USA államtitkárától indult ki. Ismeretes, hogy Dulles Genfet közvetlenül az indokínai kérdés megtárgyalásának kezdete előtt hagyta el, s ezzel újból bebizonyította, hogy az indokinai kérdés békés megoldása nem felel meg az USA uralkodó körei terveinek. Ugyanabban az időben, amikor Genfben olyan megegyezést kerestek, amely biztosítaná az indokínai békét, az amerikai diplomácia Washingtonban törekvéseit ellentétes cél megvalósítására irányította. Egyrészt megtett minden lehetőt arra, hogy komplikálja a mindkét fél számára elfogadható alapon való megegyezés elérését Genfben és másrészt a gyarmati hatalmak katonai tömbjének összetákolására igyekezett az indokínai háború kibővítése céljából. Emellett azt a célt követték, hogy elnyomják ezen ország népeinek nemzeti felszabadító mozgalmát és előnyös stratégiai és gazdasági pozíciókat kerítsenek hatalmukba ebben a körzetben Franciaország és Anglia rovására. Ismeretes, hogy július 11-én, amikor a küldöttségele képviselőinek majdnem háromhetes tárgyalásai után ismét fel akarták újítani a külügyminiszterek genfi értekezletét, Dulle

s fölényesen kijelentette, hogy sem ő, sem pedig Smith, a helyettese, nem szándékoznak Genfbe menni. Nem mult el azonban két nap sem és Dulles külörjtanácskozásokra Párizsba repült. Később jelöltették, hogy Smith Genfbe utazik. A genfi megfigyelők e hirtelen változás magyarázatánál egyben megegyeznek: Dullest nyugtalanították azok a sikerek, amelyek a genfi értekezlet tárgyalásain az USA minden kísérlete ellenére is mutatkoztak, amellyel a „távolból" igyekezett megakadályozni a megegyezés elérését. Az USA uralkodó körei meggyőződhettek arról, hogy a zsarolás és a nyomás a genfi értekezlet közvetlen ignorálása nem hozta meg számukra a várt eredményeket. „A nyugati megfigyelők — írja e napokban a „Manchester Guardian" című brit lap — nehezen értik meg, hogy a magasállású amerikai képviselőnek Genfből való távolmaradása miért kell, hogy pusztító következményekkel járjon ?, Rámutatnak arra, hogy a megegyezés kidolgozásánál Washington nem jelenthetne hozzájárulást megelőző állásfoglalása miatt, amely mint ismeretes, azon alapul, hogy az USA nem törekedik az indokínai háború megszüntetésére, hanem a háború kiterjesztésére. És valóban — az USA törekvései ellenére Genfben lehetőség nyílott pozitív eredmények elérésére az indokínai kérdés békés megoldásában mindkét fél számára elfogadható és becsületes feltételek mellett, Indokína népei törvényes nemzeti jogainak elismerése alapján és tekintettel azokra a sikerekre, ame. lyeket nemzeti felszabadító mozgalmukban értek el. Számos lap kommentárjában megjegyzi, hogy a kialakuló megegyezés elfogadható Franciaország számára is, tekintettel az indokínai katonai frontokon lévő erő- és pozícióviszony okra. A „Manchestar Guardian" című lap ezzel kapcsolatban azt írta, hogy „nem várható jobb megegyezés Franciaország számára, különös tekintettel katonai és politikai helyzetének gyengeségére". Ezzel egyidejűleg Indokina nemzeti felszabadító harcának zászlaja alatt ezen ország népeinek egyre szélesebb tömegei tömörülnek. Ezzel kapcsolatban a megfigyelők figyelmét nagyon jellemző tény köti le: a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségét Genfben Vietnam és Franciaország lakossága különböző társadalmi rétegeinek küldöttségei látogatják állandóan, hogy szolidaritásukat fejezzék ki a Vietnami Demokratikus Köztársaság karmányának, mint a vietnami nép igazi képviselőinek állásfoglalása irárit. Amint a „La Suisse" című genfi lap írta, a francia küldöttség a dur. va vonásokban már elért megegyezést olyan egyezménynek tartja, amely eléggé elfogadható Franciaország szempontjából. Azért repült Dulles oly hirtelen Párizsba, hogy külön megbeszéléseket folytasson az angol, és francia külügyminiszterrel. így ismét megismételte azt az állítást, hogy az USA-nak egyáltalán nem érdeke, hogyan oldják meg az indokínai kérdést, jóllehet, ez a kijelentés egyenesen ellentétben áll azzal a lázas tevékenységgel, amelyet az USA kifejt, hogy az indokínai kérdéssel kapcsolatos állásfoglalása nyílt megtárgyalása elöl kitérjen. Megkísérli az értekezletet megaka. dályozni abban, hogy pozitív határozatokat. hozzon az indokinai béke helyreállítása és a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. Magának Dullesnak Párizsba való megérkezése után tett kijelentése arról tanúskodik, hogy látogatása újabb kísérlet volt arra, hogy a Franciaországra és Angliára gyakorolt nyomás segítségével meghiúsít, sa a már kialakulóban levő indokí. nai kérdés megoldását. Dulles nem titkolta, hogy az USA nem adja fel az úgynevezett „kollektív akció" tervét Délkelet-Ázsiában, vagyis azt a tervet, hogy Anglia és Franciaország részvételével katonai tömböt alakítson az indokínai háború kibővítése érdekében. Dulles így akarta megtorpedózni a genfi értekezletet abban a pillanatban, amikor megegyezés elfogadása előtt áll. A kommentárok többsége rámutat, hogy Dullesnak a párizsi külön tanácskozásokon nem sikerült elérnie „egységes nézetet" angol és francia partnereivel. E tárgyalások eredményeiről ki. adott szándékosan homályos közlemény azt mondja, hogy e tárgyalások hozzájárultak a három miniszter álláspontjának megvilágításához, A „Reuter" hírügynökség genfi tudósítójának véleménye szerint ez a megjegyzés azt bizonyítja, hogy a párizsi találkozó „nem vezetett ahhoz a politikai megértéshez, amelyre Dulles számított váratlan tengerentúli útjának megkezdésekor." Ilyen szellemben értékeli a párizsi megbeszélések eredményeit számos svájci lap is. Az összes józan megfigyelők, akik képesek reálisan megítélni a tényeket, egyben megegyeznek: azokat a módszereket, amelyeket az amerikai diplomácia alkalmaz, nem lehet megengedhetőnek minősíteni a nemzetközi problémák megoldása, nál. Az indokínai kérdés megoldható a genfi értekezlet asztala mellett, ha az összes részvevők jóakaratot mutatnak olyan egyezmény elérésére, amely megfelel az indokínai népek nemzetközi jogainak épp úgy, mint Franciaország érdekeinek, és hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Találkozások Genfben Július 15-én, csütörtököd Pierre Mendes Francé francia kormányelnök és külügyminiszter vacsorát rendezett székhelyén V. M. Molotov szovjet külügyminiszter, a genfi értekezleten részt vevő szovjet küldöttség vezetője tiszteletére. Csütörtök délelőtt Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság állami admL nisztrációjának elnöke és külügyminisztere fogadta Krisna Menőn ENSz-beli indiai küldöttet. Csütörtökön délben Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője találkozott Mendes-France francia miniszterelnökkel és külügyminiszterrel. A csütörtöki nap folyamán Krisna Menőn indiai küldött találkozott A. Eden brit külügyminiszterrel és Baudettel, Mendes-France kormányának kabinetfőnökével. A gazdasági és szociális tanács üléséről Július 14-én, szerdán megkezdődött a gazdasági és szociális tanács gazdasági bizottságának ülésezése. A tárgyalások programmján két határozat szerepel, amelyeket a világgazdasági helyzetet érintő programmponttal kapcsolatban nyújtottak be. A gazdasági bizottság első ülésén a Szovjetunió küldöttségének „A munkanélküliség enyhítésére és a foglalkoztatottság emelésére irányuló intézkedések" című határozati javaslata szerepelt. A határozati javaslat felhívja az egyes országok kormányait, ahol munkanélküliság van, haladéktalanul tegyenek olyan intézkedéseket, amelyek a munkanélküliség hathatós csökkentéséhez és a foglalkoztatottság emeléséhez vezetnek, mégpedig a békés termelés fejlesztésével és a fegyverkezési költségek csökkentésével, és ezzel egyidejűleg tegyenek intézkedéseket a lakosság életszínvonalának emelésére, a szociális biztosítás és a szociális körülmények megjavítására. A határozat javaslatot tartalmaz széleskörű munkaértekezlet összehívására, amely a szervezet valamennyi illetékes tényezőinek részvételével megtárgyalná a munkanélküliség kérdéseinek megoldására irányuló intézkedéseket. Az előterjesztett határozati javaslattal kapcsolatban felszólalt L. Novák, csehszlovák küldött, aki nagyra értékelte a Szakszervezeti Világszövetség azon törekvését, hogy a teljes foglalkoztatottság kérdése, amely az emberek millióinak sorsát érinti, a gazdasági és szociális tanács rendszeres tárgyalásainak tárgyát képezze, és elemezte számos ország gazdaságában, elsősorban az USA-ban mutatkozó válságjelenségek okait. Ezek a válságjelenségek a nemzetgazdaság militarizálásából származnak, amely felemészti a nemzeti jövedelem nagy részét, a közszükségleti árucikkek termelésének korlátozásához ég a gyárak leállításához vezet. Ezáltal csökkentik a dolgozók életszínvonalát és növelik a munkanélküliek seregét. A munkanélküliség csökkentésének és a foglalkoztatottság fokozásának útja a békés célokat szolgáló ipar fejlesztésében rejlik, a fegyverkezési költségek egyidejű csökkentésével és a lakosság életszínvonalának emelésére irányuló haladéktalan intézkedésekkel. A munkanélküliség nemzetközi mértékben való csökkentése szempontjából fontos és a mai időben döntő tényező, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kibővítése valamennyi ország között a kölcsönös előnyök alapján. L. Novák csehszlovák küldött teljes egyetértését fejezte ki a szovjet határozati javaslattal. Ezután Nagy-Britannia képviselője szólalt fel, aki előadta Anglia, Norvégia, Belgium és az USA közös határozati javaslatát e problémával kapcsolatban. A két határozatról szóló vita tovább folyik. A gazdasági és szociális tanács genfi ülésén a koordinációs bizottság a gazdasági és szociális tanács tevékenységének és megszervezésének, valamint a különböző bizottságok munkájának kérdését tárgyalja. A csehszlovák küldöttség a bizottság ülése elé határozati javaslatot terjesztett, amely hangsúlyozza, hogy a gazdasági és szociális tanács törekvéseit a legfontosabb és legsürgetőbb gazdasági és szociális problémák megoldására kell irányi, tania és munkájának megszervezését úgy kell intézni, hogy a tanács sikeresen teljesíthesse az ENSz alapokmánya által számára kitűzött feladatokat. A határozat továbbá javasolja, hogy a tanács a legközelebbi jövőben foglalkozzék a nemzetközi kereskedelem és gazdasági együttműködés fejlesztésével, az életszínvonal javításával, a munkanélküliség elleni intézkedésekkel, a kevéssé fejlett országok gazdasági fejlesztésével, ezen országoknak nyújtandó technikai segítséggel, az emberi jogok kérdésével. A Japán Kommunista Pártjának 32. évfordulója A tokiói rádió jelentése szerint Tokióban ünnepi ülést tartottak Japán Kommunista Pártja alapításának 32. évfordulója alkalmából. Az ülésen mintegy 1000 ember vett részt, közöttük a párt vezető tényezői, élükön Kaszuggal, a Komi munista Párt Központi Bizottságának elnökével, valamint a párt sajtószerveinek képviselői és közéleti tényezők is. A latinamerikai országok nemzeti függetlenségének védelmére A mult napokban San Diagóban a chiliéi kongresszus tagjai csoportjának kezdeményezéséből megtartották Latin-Amerika országai törvényhozó szerveinek és jelentős közéleti dolgozóinak 1. értekezletét. Az értekezleten a szenátorok, képviselőházi tagok, Chile, Argentína, Brazília, Paraguay,. Uruguay, Guatemala, Columbia, Nicaragua, Peru, Venezuela, San Salvador, Costarica és más latinamerikai országok közéleti képviselői vettek részt. Az értekezletei azért hívták egybe, hogy megtárgyalja a guatemalai helyzetet, valamint a latinamerikai országok gazdasági és politikai problémait. Az értekezlet az amerikai imperialistáknak ezen országok belügyeibe való beavatkozása elleni harc jegyében folyt le. ÄZ értekezlet részvevői élesen elítélték a gyarmati politikát és a latinamerikai országok természeti gazdagságának és nemzeti szuverenitásának védelmére állottak. Az értekezlet állást foglalt a latinamerikai országok azon jogának védelme mellett, hogy szabadon folytathassanak kereskedelmet a világ összes országaival. Az értekezlet részvevői erélyesen kipellengérezték az amerikai intervenciót Guatemalában és leleplezték az agresszorokat. Kijelentették, hogy nem ismerik el a guatemalai katonai juntát az ország új kormányának Az értekezlet befejezése után nagy manifesztációt tartottak, amelyen részt vettek a chilei közélet képviselői is. Külpolitikai vita a brit alsóházban Attlee, a labour-párti parlamenti frakció vezetője július 14-én a külpolitikai vita megkezdésekor az alsóházban bírálta az amerikai politika különféle szempontjait. Amint a „Press Association" ügynökség jelenti, Attlee Churchill miniszterelnök július 12-i washingtoni útjáról szóló nyilatkozatáról beszélt. A következőket mondotta: „Politikánk tő reménye az Egyesült Nemzetek Szervezete. Az Egyesült Államokban azonban nyilvánvalóan fennáll egy eléggé befolyásos csoport, amely az ENSz-t főként az ideológiai háború eszközének tartja." Attlee továbbá azt mondotta, hogy ő a kommunizmus ellenzője, hisz azonban „a békés egymásmellett élésben". Attlee sajnálatosnak tartja, hogy Foster Dulles és Bedell-Smith elhagyták a genfi értekezletet. „Be kell ismerni, — mondotta továbbá Attlee — ha elérjük a háborús akciók beszüntetését, vagy a fegyverszünetet Indokínában, marad még mindig egy nagyon nehéz kérdés: Korea kérdése. Úgy vélem, hogy e kérdés megoldása teljesen összefügg Formóza problémájával. Az ellenzék Kina részvételének lehetetlenné tételét az ENSz-ben helytelennek tartja és esztelennek, és • úgy véli, hogy ez ellenkezik az Egyesült Nemzetek elveivel. Vannak még olyan forrófejű emberek és remélem, hogy nincsenek sokan, akik még állandóan a kommunista Kína elleni háborúra gondolnak, és Csang Kai-sek-nek a hatalomra visszatértére. Úgy vélem, hogy a katonai szempontból ez ostoba dolog, és politikai szempontból annyit jelent, hogy nem veszik tekintetbe a történelmi tanulságokat. Európáról Attlee kijelentette, hogy „fennáll az a javaslat, hogy beszüntetik az amerikai segítséget némelyik államnak, amennyiben nem í^ják alá az európai védelmi közösségről szóló szerződést. Az ellenzék azonban állást foglal az ellen, hogy az európai államokat erőszakkal fenyegessék és pénzügyi nyomást gyakoroljanak rájuk." Attlee kijelentését a Guatemala elleni agresszióról a labour-párti képviselők helyeslő kiáltásokkal fogadták. Attlee kijelentette: „Teljesen világos, hogy ez agresszió! Nem lehet állást foglalni az ázsiai agresszió ellen és ugyanakkor más állást foglalni a középamerikai agresszió ellen, úgy vélem, hogy Guatemala eléggé kellemetlen emlékeket hagyott hátra, mivel több esetben tényleg úgy tűnik, hogy a kommunizmus iránti gyűlöletet az Egyesült Nemzetek elvei fölé helyezik." Attlee továbbá beszélt a hidrogénbombáról, amely szavai szerint a civilizációt fenyegető 4Jlandó veszedelem. Kijelentette: „Meg vagyok győződve arról, hogy a miniszterelnök ezt a kérdést megtárgyalta az elnökkel. Azon a nézeten vagyok, hogy elkövetkezett az idő, hogy e kérdést megtárgyalják Malenkov úrral, ha üyen tárgyalás lehetséges. Meggyőződésem, hogy nincs értelme ezt halogatni." Clement Attlee beszédére adott válaszában Churchill brit miniszterelnök újból megismételte állásfoglalását a Kínai Népköztársaságnak az ENSz-ben megillető helyére vonatkozólag, ahogyan július 12-i képviselőházi beszédében mondotta. Attlee-nek a Churchill és G. M. Malenkov közötti találkozóra tett javaslatával kapcsolatban Churchill azt válaszolta, hogy ehhez nincs mit hozzátennie és hogy erről a témáról már előzőleg beszélt. Churchill állást foglalt Nyugat-Németország remilitarizálása mellett, tekintet nélkül arra, hogy Franciaország ratifikálja-e az európai védelmi közösségről szóló szerződést vagy nem. Beszéde végén Churchill a következőket mondotta: „A brit és az amerikai kormány arra a következtetésre jutottak, hogy abban az esetben, ha az európai védelmi közösségről szóló szerződést nem ratifikálják, jobban elérik céljaikat, ha a bonni szerződést elkülönítik az európai védelmi közösség megalakításáról szóló szerződéstől. Amint a Press Association ügynökeség jelenti, Barbara Castle labour-párti képviselőnő alsóházi beszédében elégedetlenségét fejezte ki azzal, hogy Churchill „eltért az angol politikától Kínának az ENSzbe való felvételénél". Castle képviselőnő bírálta a kormány politikáját Franciaországgal szemben is, és kijelentette: „Valóban megengedhetetlen, hogy Chur. chili csatlakozzék a Franciaország megfélemlítésére irányuló kampányhoz, amely az utóbbi hetek-, ben folyik. Franciaországra nyomást gyakorolnak, ez teljesen megengedhetetlen viszony mint régi szövetséges iránt, amelyet anynyi kötelék fűz hozzánk." Ma kétségtelenül mindenki megérti, — amint a franciák ezt már régen megértették, — folytatta Castle képviselőnő — hogy a német problémát nem lehet megoldani az Oroszországgal való megegyezés nélkül. A most keletkezett helyzet sürgősen szükségessé teszi, hogy a német problémáról szóló újabb négyhatalmi értekezlet megtartására törekedjünk. John Strachey laobur-párti képviselő, a Kínai Népköztársaság ENSz-beli jogainak visszaállítását követelte. „Ez szükséges az egész emberiség számára — mondotta." „Bizonyos mértékig felingerii az amerikaiakat, azonban meg kell szokniok, ha erről állandóan és szilárdan beszélni fogunk." Selwyn Lloyd, a külügyminisztérium államtitkára, aki a kormány nevében beszélt, a vita végén megismételte Churchill Kina ENSz-beli jogainak felújítására vonatkozó állásfoglalását,