Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-11 / 168. szám, vasárnap

te UJS20 1954. S lis A genfi értekezlet tárgyalásai Július 9-éri a kilenc küldöttség folytatta az indokínai béke helyre­állításának kérdéséről szóló vitát. A Kínai Népköztársaság küldött­sége hozzászólt Franciaország, Laos és Kambodzsa képviselőjének meg­jegyzéseihez, amelyek a kínai ja­vaslatok harmadik pontjára vonat­koztak. Amint ismeretes, e pont szerint tilos Laosba és Kambod­zsába a háborús akciók beszünteté­, se után küldföldröl újabb alakula­tokat, fegyverzeteket és lőszert küldeni. A Kínai Népköztársaság küldött­sége a július 9-i ülésen hangsú­lyozta, hogy a Kínai Népköztársa­ság javaslatának e pontja a leg­fontosabb előfeltételét jelenti an­nak, hogy a háborús akciókat fel ne újítsák. Tekintettel Laos és Kambodzsa, képviselőinek arra a kijelentésére, hogy kénytelenek lesznek önvédelmi célokra fegyve­reket behozni, a Kínai Népköztár­saság küldöttsége azt javasolta, hogy e kérdést tárgyalják meg. A július 6-i ülésen Laos és Kam­bodzsa képviselői kijelentették, hogy a fegyverbehozatal ezekbe az országokba a háborús akciók be­szüntetése után csupán a védelem szükségleteire korlátozódik. A Kí­nai Népköztársaság küldöttsége jú­lius 9-én kijelentette, hogy ezt a kijelentést tudomásul veszi. A Kínai Népköztársaság küldött­sége emlékeztetett arra, hogy a jú­nius 16-i ülésen előterjesztett ja­vaslatai alkalmával hangsúlyozta, hogy nem engedhető meg, hogy mind a három indokínai állam te­rületén a háborús akciók beszün­tetése után idegen haditámaszpon­tok álljanak fenn. A Kínai Nép­köztársaság küldöttsége július 9­én újból kijelentette, hogy az ide­gen haditámaszpontok építése ösz­szeegyeztethetetlen azzal az elvvel, amely szerint a fegyverbehozatalt az önvédelem szükségleteire kor­látozzák. A Kínai Népköztársaság küldött­sége kijelentette, hogy tekintettel egyrészt a Laos és Kambodzsa kö­zötti, másrészt a Francia Unió kö­zötti kapcsolatokra, megtárgyal­hatják azt a kérdést, amely a Fran. cia Unió katonai és műszaki sze­mélyzetének szükségességére vo­natkozik a laosi és kambodzsai hadsereg kiképzése számára. Ezt a kérdést a kínai küldöttség nézete szerint akkor kell megtárgyalni, amikor az összes külföldi csapatok ' és katonai személyzet Laosból és Kambodzsából való visszahívásá­aak kérdéséről fognak tárgyalni. A Kínai Népköztársaság küldött­sége annak a reményének adott kifejezést, hogy a két fél képvise­lői a Kínai Népköztársaság kül­döttsége által kitűzött elvek alap­ján fognak tárgyalni és elfogadha­tó egyezményt érnek "el" a Laos és Kambodzsa önvédelméhez szüksé­ges fegyverek kérdésében. A július 9-i ülésen folytatták a tárgyalásokat a háborús akciók be­szüntetéséről szóló egyezmény fel­tételei teljesítésének ellenőrzéséről is. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttsége megállapítot­ta, hogy a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és Franciaország képviselői a pénteki ülésen már számos olyan pontra mutattak rá, amelyekben a küldöttségek néze­tei megközelítik egymást és ame­lyekben megegyezést lehet elérni és ebben az irányban több hozzá­szólás hangzott el. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttsége rámutatott ar­ra, hogy az általános alapelvekről szóló nézetek íelentősen megköze­lítik egymást. Mindnyájan elismer­ték, hogy az ellenőrzőszervek két kategóriájára van szükség: a fegy­verszüneti vegyesbizottságra és a semleges ellenőrző bizottságra. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttsége továbbá rámu. tžftott arra, hogy a semleges bi­zottságban a szavazás eljárásá­nak kérdésében egyetértenek az­zal az elvvel, hogy számos kérdést szavazattöbbséggel lehet megoldani és némelyik rendkívüli fontosságú kérdést pedig külön kell megtár­gyalni. Mindnyájan egyetértenek az indokínai ellenőrzés megszerve­zésének azzal a fő alapelvével is, amely szerint a béke egész Indo­kína területén oszthatatlan és ezért az ellenőrzésnek is osztha­tatlannak kell lennie. ' Tekintetbe kell venni azonban a Kambodzsá­ban és Laosban fennálló különle­ges feltételeket is. A július 9-i ülésen a Vietnami Demokratikus Köztársas^pküldött­sége számos hozzászólást fűzött az ellenőrzés megszervezésének, a bi­zottságok funkciói felépítésének és tevékenvségének kérdéséhez is. A küldöttség kifejtette nézeteit ar­ról, hogyan kell felosztani a mun­kát a vegyes és a nemzetközi bi­zottság között. Ezt a kérdést a vietnami küldöttség nézete szerint két szempontból kell megtárgyal­ni: a kérdések jellege és a két bi­zottság küldetésének jellege szem­pontjából. A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság küldöttségének nézete szerint a háborús akciók megszüntetéséről szóló egyezmény teljesítésének ellenőrzése főleg az érdekelt felek képviselőiből álló vegyesbizottságot illeti. Esetleges véleményeltérések ese­tén a nemzetközi ellenőrzőbizott­sághoz fordulnak, amely az illető kérdést megtárgyalja és ajánlatát az érdekelt felek elé terjeszti. Ab­ban az esetben, ha a felek egyi­kének kifogása lenne az ellenőrző­bizottság határozata ellen, a ke­zeskedő államokhoz fordulnak. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttsége hangsúlyozta, hogy mindaz, ami az ellenőrzésről és az ellenőrzés megszervezéséről elhangzott, egész Indokínára érvé­nyes. Az indokínai államok mind­egyikében vegyesbizottságot kell alakítani és egységes, semleges bi­zottságot kell létesíteni Indokína számára, amely mindhárom állam­ban albizottságokat alakít az álta­lános intézkedések, valamint az egyes országok különleges intézke­dései végrehajtására. Tekintetbe kell venni a Laosban és főleg Kambodzsában fennálló sajátosságokat, főleg az idegen csapatok visszavonásának ellenőr­zése tekintetében. Azonban ezek a sajátosságok nem változtathatják meg az ellenőrzés fő elveit, ame­lyek Indokína mindhárom országa számára azonosak. A július 9-i ülésen a szovjet küldöttség képviselője néhány megjegyzést tett a Kínai Népköz­társaság és a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság küldöttségeinek nyilatkozataira. Ami a kínai kül­döttségnek azt a javaslatát illeti, hogy engedélyezzék bizonyos mennyiségű fegyver szállítását La­os és Kambodzsa önvédelmi szük­ségleteire, • a szovjet küldöttség hangsúlyozta, hogy e kérdés meg­tárgyalásánál abból kell kiindulni, hogy ne engedjék olyan mennyi­ségű fegyver és katonai erők fel­halmozását Laosban és Kambod­zsában, amely veszélyt jelenthetne szomszédaik számára. A Szovjetunió küldöttségének képviselője megállapította, hogy számos küldöttség hangsúlyozta ezt a pontot — mert vannak olyan esetek, amikor némelyik állam szuverén államok területét arra használja fel, hogy veszélyeztesse a szomszédos államokat Rámuta­tott az USA képviselőjének azon kísérleteire, hogy az egész dojgot olyan megvilágításba helyezze, mintha az USA küldöttsége vé­delmezné az államok szuverenitá­sát. Az államok igazi szuverenitá­sát és függetlenségét éppen a Kí­nai Népköztársaság küldöttsége ál­tal benyújtott javaslatok biztosít­ják. A július 9-i ülésen Franciaország képviselője azokat a pontokat hangsúlyozta, amelyekben nem ér­tek el megegyezést és teljesen hallgatott azokról a kérdésekről, amelyekben a nézetek megközelí­tik egymást. Ezzel kapcsolatban a szovjet küldöttség képviselője megjegyezte, hogy bizonyos hala­dást értek el, jóllehet még fennáll­nak ellentétek és nem csekély erő. feszítést kell tenni, hogy elfogad­ható megoldást érjenek el. Ehhez szükséges, hogy a küldöttségek folytassák megegyezésre irányuló törekvéseiket és ne keressenek mesterséges akadályokat és ne féljenek elismerni azt, ami a meg­egyezés alapjául szolgál. Ä Japán Meteorológiai Társaság az atomfegyver eltiltását követeli Zolotuchin, a meteorológiai világ­szervezet ázsiai körzeti szervezeté­nek alelnöke, a Szovjetunió hidro­meteorológiai szolgálata főigazga­tóságának vezetője dr. H. Hatake­jamától, a japán meteorológiai tár­aság elnökétől levelet kapott, amelyben jelenti, hogy a japán me­teorológiai társaság ez évi évzáró értekezletén felhívást intézett az egész világhoz, amelyben követeli a tömegpusztító fegyverek eltiltását. A felhívás a következőket mondja: Mi, japánok, akik a világ összes nemzetei közül elsőnek éltük át a Hirosima és Nagaszaki városokra ledobott atombombák borzalmait, és akik egy pillanat alatt töbszázezer' életet vesztettünk, ismét azt látjuk, hogy újabb vész sújtotta halászain­kat, akik mindennapi munkájukat végezték a Bikini-szigeten végzett hidrogénbomba-kísérlet idején. Lel­künk mélyéig megrázott ez ben­nünket és mélységes kétségeink tá­madtak, vájjon törvényes-e az atomenergiát, amely a jelenkori tu­domány terméke, ilyen pusztító cé­lokra alkalmazni.; E pillanatban a meteorológiai tu­domány és az időjárást jelentő szol­gálat szempontjából a következő két körülményre hívjuk fel a fi­gyelmet: 1. A rádióaktív hamu óriási mennyiségére, amely a hidrogén­bomba robbanása következtében szétszóródott a sztratoszférában, s az általános légáramlat következ­tében az egész világra terjed. 2. Az atmoszférának ez a nagy­méretű elárasztása hosszú ideig tart és befolyással lehet a napfény su­gárzására, valamint más meteoroló­giai jelenségekre; valószínűleg en­nek az lesz a következménye, hogy nyáron lehűl az időjárás és más előreláthatatlan időjárási katasztró­fákat idéz elő. Ezenkívül több hidrogénbomba­kísérlet befolyásolhatja a halásza­tot és a mezőgazdasági termelést azáltal, hogy megfertőzi a tenger­vizet és a csapadékokat, és azáltal is, hogy az egész emberiség állandó veszélynek lesz kitéve.­Meggyőződésünk, hogy nekünk, mint tudósoknak kötelességünk kéz- a kézben haladni mindazok­kal, akik a békére törekszenek és az emberiség megmentésének ne­vében határozottan követelnünk kell az összes további hidrogén­bomba-kísérletek beszüntetését, va­lamint az összes atomfegyverek el­tiltását. A japán meteorológiai társaság ez évi évzáró értekezletén ezzel kapcsolatban melegen támogatja a Japán Tudományos Tanács 1954, április 23-i nyilatkozatát a hidro­génbomba eltiltásáról. Ezenkívül az értekezlet fontos­nak tartotta, hogy az alább feltün­tetett két javaslatot előterjessze, és felhívja a kormányokat, tudó­sokat és tudományos társaságokat Japánban, valamint a külföldön, hogy azonnali hatásos intézkedé­seket tegyenek e javaslatok meg­valósítására. Az értekezlet úgy­szintén felhívja az egész világ köz­véleményét, hogy támogasson ben­nünket fajra és társadalmi hely­zetre való tekintet nélkül. Javaslataink a következők: 1. Harcolni a tömegpusztító fegy­verek, közöttük az atomfegyver kí­sérleteinek, gyártásának és alkal­mazásának azonnali beszüntetéséért, aminek — véleményünk szerint — csak csupán meteorológiai szem­pontból is katasztrofális következ­ményei lesznek az emberiségre nézve; harcolni e fegyverek gyár­tásának nemzetközi ellenőrzéséért és békés célokra való alkalmazá­sáért. 2. Közzétenni a kutatások vala­mennyi eredményét és az atmosz­féra megfertőzéséről, valamint a hidrogénbomba-kísérletek követ­keztében beállott más időjárási jelenségekről szóló kutatások ada­tait. Ä Mongol Népi Forradalom 33. évfordulója Á Mongol nép július 11-én ünne­peli a Népi Forradalom 33. évfor­dulóját. Harminchárom évvel eze­lőtt a mongol nép a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével — Szu­he Batorral és Csoibalszánnal az élen — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közvetlen hatása alatt és a hős orosz munkásosztály test­véri segítségével — imperialistael­lenes, antifeudális forradalmat haj­tett végre. Megdöntötte az idegen imperialisták és a feudális urak hatalmát és az országban demo­kratikus rendszert hozott létre. A mongol nép nemzeti felszaba­dító harcának tüzében született meg és edződött a mongol nép és a szovjet nép barátsága. Ez a ba­rátság nagy eredményekhez veze­tett. • Az új Mongólia állami és gaz­dasági függetlenségének megszilár­dításában döntő nemzetközi ténye­ző volt. az 1921. november 5-én Moszkvában aláírt barátsági szer­ződés az Oroszországi Szovjet Szö­vetséges Szocialista Köztársaság és Mongólia között. A szovjet 'kor­mány Mongólia népi kormányát ismerte el Mongólia egyetlen tör­vényes kormányának s kijelentette, hogy Szovjet-Oroszország lemond az összes jogokról és kiváltságok­ról, amelyeket annakidején egyen­lőtlen szerződésekkel a cári Orosz­ország rákényszerített az autonóm Mongóliára. A Szovjetunió állandó támogatása erősen megszilárdította a Mongol Népköztársaságnak, mint szuverén független államnak nemzetközi helyzetét. A kínai népi forradalom győzelme új korszakot nyitott a kinai és a mongol nép baráti kap­csolataiban. A Mongol Népköztársaság 1947­ben a tervszerű gazdasági építés útjára lépett. A Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bizottságá­nak 1953. márciusában összeült plé­numa összegezte a Mongol Nép­köztársaság első ötéves tervének eredményeit és megbízta a párt közoonti bizottságának irodáját az 1953—1957. évi második ötéves ter­vének kidolgozásával, amelynek tel­jesítése sikeresen folyik. Hűséges barátjának, a szovjet nép­nek nagy és önzetlen segítségére támaszkodva a mongol nép Marx, Engels, Lenin és Sztálin zászlaja alatt tántoríthatalanul halad nagy­szerű jövője — a szocializmus felé. A moszkvai Pravda cikke a »Tuapsze« tartályhajó elrablásáról A moszkvai „Pravda" „Szemle­író" aláírással cikket közöl a „Tuapsze" szovjet tartályhajó el­rablásáról. A cikk „A tengerhajózás szabadságának amerikai megsértői nem térhetnek ki a felelősség elöl" cím alatt jelent meg. A cikk elöljáróban emlékeztet arra, hogy június 23-án a „Tuapsze" nevü petróleumszállító szovjet tar­tályhajót egy torpedóromboló min­tájú hadihajó Taivan szigetétől délre a nyílt tengeren elrabolta. A kalóztámadást az Egyesült Államok haditengerészetének ellenőrzése alatt álló vizeken hajtották végre. A szovjet kormány az Egyesült Államok kormányához június 24-én intézett jegyzékében hangoztatta: a „Tuapsze".t csakis az Egyesült Ál­lamok haditengerészeti erői rabol, hatták el. Tekintet nélkül a nyilvánvaló té­nyekre, az Egyesült Államok kor­mánya. igyekszik magáról elháríta­ni a felelősséget és azt a látszatot akarja kelteni, mintha seiúmi köze sem volna a szovjet hajó elrablásá­hoz. Jellemző, hogy az Egyesült Álla­mok június 26.i válaszjegyzékében nem vitatja a „Tuapsze" tartályha. jó elrablásának tényét, s egyre csak azt hangoztatja, hogy az Egyesült Államok haditengerészeti erői nem vettek részt ebben a "törvénytelen­ségben. A moszkvai „Pravda" ezekután tényekkel világítja meg, hogy a szovjet hajó elleni kalóztámadást csakis az Egyesült Államok hatósá­gainak tudomásával hajthatták vég­re. Truman elnök 1950. június 27­én parancsot adott a z Egyesült Ál­lamok 7. flottájának, hogy az ame. rikai haditengerészeti erők vegyék ellenőrzésük alá Taivan szigetének környékét. 1951. júniusában Aehe­son, az Egyesült Államok akkori külügyminisztere az amerikai sze­nátus hadügyi és külügyi bizottsá­gainak együttes ülésén kijelentette: „Formózának az Egyesült Álla­mok szempontjából hadászati jelen­tősége van." Mac Arthur tábornok, a távolke­leti amerikai fegyveres erők akkori főparancsnoka a háborús veteránok szervezetéhez intézett üzenetében le is szögezte, hogy Taivan az Egye. sült Államok fontos támaszpontja, amelynek segítségével ellenőrzést lehet gyakorolni a Csendes-óceán vizei fölött „egészen Ázsia part­jáig." Carl Spaatz, az Egyesült Államok légierőinek volt vezérkari főnöke a Newsweek című amerikai folyóirat 1950. augusztus 14-i számában írt cikkében megállapította, hogy az Egyesült Államok haditengerészeti és légi erői teljesen ellenőrzésük alatt tartják Taivan vizeit^ A „Pravda" ezután rámutat, hogy Taivan szigetét már 1950 közepétől amerikai katonai támaszponttá ala­kították át s az Egyesült Államok jelenlegi kormánya a kuomintangis­tákat felhasználja a Kinai Népköz­társaság elleni kém- éa kártevő bandák megszervezésére s provoká­ciós portyára küldi őket a kínai parti vizekre. Radford tengernagy az .amerikai képviselőház hadügyi bizottsága előtt kijelentette, hogy a 7. flotta nem fogja megakadályozni azokat a portyákat, amelyeket Csang Kai­sek szándékozik indítani esetleg a szárazföld ellen. Világos, — írja a „Pravda"— hogy ahhoz, hogy a kuomintangistáknak megengedjék a garázdálkodást Tai­van szigete térségében, ellenőrzést kell gyakorolni minden fölött, ami ebben a térségben történik. Az ellen­őrzés pedig felelősséget is jelent. Dulles, az Egyesült Államok kül­ügyminisztere az Amerikai Lapszer­kesztők Társaságában 1953 április 18-án kijelentette, hogy a 7. ame­rikai flotta továbbra is ellenőrizni fogja Taivan térségének vizeit, hogy „megvédelmezze" a szigetet a Kínai Népköztársaság népi felsza­badító hadseregével szemben, de nem fogja megakadályozni a kuo­mintangistákat, hogy megrohamoz­zák Kínát. E tények világánál nyüvánvalóvá válik, hogy csakis az Egyesült Ál­lamokat terheli a felelősség Taivan térségében az említett kalóz-akció­ért, függetlenül attól, milyen zászló alatt végzik kalózkodásaikat. Telje-, sen nevetségesek az amerikai sajtó­nak azok az ügyetlen kísérletei, hogy úgy állítsák be a dolgot, mint­ha a kereskedelmi hajókat kuomin­tangisták rabolnák el, az Egyesült Államok haditengerészetének pedig tudomása sem volna erről. Minden, ki előtt világos, hogy a kuomintan­gisták az Egyesült Államok béren­cei, ügynökei és akaratának végre­hajtói. A „Pravda" ezekután 5gy folytat­ja: A nemzetközi jognak a tengeri ha­józás terén való megsértése különö­sen az utóbbi időben szokásává vált az amerikai kormánynak. Emlékez­tet arra, hogy az Egyesült Államok haditengerészetének ellenőrzése alatt álló vizeken még 1952-ben támadá­sok érték a „San George", a „Gla­novan", a „Rosita" nevü angol ha­jókat, sőt a „Rosita" • kapitányát meg is gyilkolták. 1953-ban az „In­choulve" nevü angol kereskedelmi gőzöst érte támadás. 1953 novembe­rében a „Hydralock" nevü teher­hajót repülő támadta meg. A Reuter hírügynökség rámuta­tott arra, hogy két hónap leforgá­sa alatt tíz alkalommal érte táma­dás az angol hajókat. A „Pravda" megemlíti a „Heinrich Jessen" ne­vü dán hajó és a „Praca" lengyel hajó elrablását és az 1954 májusá­ban elrabolt „Gottwald" nevü len. gyei kereskedelmi hajót. Befejezésül a „Pravda" hangoz­tatja, hogy a nemzetközi jog álta­lánosan elismert elveinek és előírá­sainak áthágásával járó felelősség alól az Egyesült Államok kormá­nyának semilyen csűrés-csavarással sem sikerül kibújni.

Next

/
Thumbnails
Contents