Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-08 / 165. szám, csütörtök

1954. július 8. ül $20 A genfi értekezlet tárgyalásai Kedden, július 6-án a genfi értekezlet 21-ik zárt ülését tartotta, amelyen V. G. Kuznyecov külügyminiszterhelyettes, szovjet küldött elnöklete alatt a 9 küldöttség az indokínai béke helyreállításának kérdéséről tárgyalt. Amint a genfi értekezlet köreiben hallani, a keddi ülésen Li Kenun külügyminiszterhelyettes, a Kínai Népköztársaság küldöttségének vezetője tartotta a fő beszédet. aki az indokínai fegyverszünet ellenőrzésének kérdéséről beszélt. Li Ke-nun rámutatott arra. hogy a küldöttségek nézetei számos pontban megközelítik egymást és ezért szükséges, hogy az értekezlet folytassa tárgyalásait. Igy biztosan teljes megegyezést érnek el a fegyverszünet ellenőrzésének kérdésében. Ami a két fél vegyes bizottságának és a fegyverszüneti semleges ellenőrző bizottságnak kapcsolatát illeti, Li Ke-nun azt mondotta, hogy néhány küldöttség még nem fejezte ki végleges nézetét erről a kérdésről, azonban az ügy eddigi megtárgyalása alapján elmondható, hogy megvannak az előfeltételek ahhoz, hogy véglegesen megállapítsák: a két bizottságnak egymástól függetlenül kell működnie. Az értekezletnek ezért a szovjet és a francia javaslat alapján e kérdéssel kapcsolatban közös határozati javaslatot kellene kidolgoznia, amely elfogadható volna. Li Ke-nun ezután arról beszélt, hogy a semleges ellenőrző bizottság ajánlatai kötelezők legyenek-e vagy nem és azt mondotta, hogy a genfi értekezlet feladata helyreállítani a békét Indokínában az indokínai államok függetlenségének tiszteletbentartása alapján. Ez az értekezlet nem hozhat semmiféle olyan döntést, amely ellenkezne ezekkel az alapvető követelményekkel. Ezért hangsúlyozni kell a semleges bizottság ajánlatának kötelező jellegét. A semleges bizottságban hozandó döntésekkel kapcsolatban a kínai küldött emlékeztetett a szovjet javaslatra, amely megállapítja, hogy mely kérdésekben van szükség egyhangú döntésre és mikor elégendő a semleges bizottság tágtöbbségének döntése. Li Ke-nun emlékeztetett Chauvel francia küldött nyilatkozatára is, aki azt mondotta, hogy kétfajta kérdés van, amelyeket a semleges bizottságban különböző módon kell megoldani. Ezért a kínai küldöttség szükségesnek véli, hogy az értekezlet folytassa az e kérdésről szóló tárgyalásokat a szovjet javaslat alapján. Ami az indokínai fegyverszünetet ellenőrző semleges bizottság összetételét illeti, Li Ke-nun rámutatott, hogy a szovjet küldöttség mindkét alternatív javaslata a felek különböző nézetéből indul ki és így e kérdésben megegyezés elérésére alapul szolgálhat. Néhány küldöttségnek azt a javaslatát, hogy az ENSz-t bízzák meg az indokínai fegyverszünet ellenőrzésével, a kínai küldött a tárgyalások tudatos megnehezítésének minősítette. Néhány más küldöttség annak az óhajának adott kifeiezést, hogy a colombói értekezleten részt vett országok legyenek a semleges ellenőrző bizottság tagjai. A semleges bizottság összetételére tett szovjet javaslat — mondotta Li Ke-nun — eleget tesz e követelménynek, mert számít ezekre az országokra a semleges bizottságban. A kínai küldöttség úgy véli, hogyha az összes küldöttségek erőfeszítést tesznek, hamarosan megegyezést lehet elérni ebben a kérdésben is. A Kínai Népköztársaság küldöttségének vezetője ezután a laoszi és kambodzsai fegyverszünet ellenőrzésének kérdéséről beszélt. Azt mondotta, nem kétséges, hogy a fegyverszünet ellenőrzését egész Indokína területén, tehát mind a három államban meg kell valósítani. Az értekezleten nem értek el megegyezést arról sem, hogy ugyanazok a semleges országok ellenőrizzék a fegyverszünetet egész Indokínában. Ezért a kínai küldöttség úgy véli, egyedül az volna a helyes, ha egy semleges ellenőrző bizottságot alakítanának egész Indokína számára s az ellenőrzés megvalósításánál figyelembe vennék Indokína mind három államának különleges feltételeit. Li Ke-nun beszéde végén elutasította az amerikai küldött állítását, aki a június 29-i ülésen igyekezett a koreai semleges ellenőrző bizottságot diszkreditálni és e bizottság tapasztalatainak elferdítésével megkísérelte, hogy megakadalyozza az indokínai fegyverszünet semleges ellenőrző bizottságának megalakításáról szóló egyezmény elérését Li Ke-nun rámu tátott, hogy az amerikai küldött nek ez a nem konstruktív állásfoglalása nem járul hozzá a genfi értekezlet munkájának sikeréhez. Következőnek a keddi ülésen Chauvel francia küldött szólalt fel, aki azt mondotta, hogy nagy ér deklődéssel hallgatta meg a kínai küldöttség vezetőjének beszédét. Ez a beszéd — mondotta Chauvel — hasznosan hozzájárul az értekezlet munkájához. A francia küldöttség nagyterjedelmű dokumentumot készít elő a fegyverszünet ellenőrzésének kérdéséről, amelyet az értekezlet elé terjeszt. A kambodzsai és laoszi küldött szintén rövid nyilatkozatot tett a laoszi és kambodzsai fegyverszünet ellenőrzésének kérdésével kapcsolatban. , Az ülés végén elhatározták,, hogy a következő ülést pénteken, július 9-én tartják. \ * Jól értesült forrásból nyert hírek szerint július 6-án délelőtt Fam Van Dong külügyminiszter, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője megbeszélést folytatott Chauvellel, a francia küldöttség vezetőjével. Az ENSz gazdasági és szociális tanácsának üléséről Az ENSz gazdasági és szociális tanácsa megkezdte a jelenlegi ülésszak napirendje egyik legfontosabb pontjának megtárgyalását: a tanács és szervei struktúrája és szervezete kérdéseit. E kérdésről Hammarskjöld, az ENSz főtitkára tartott beszámolót. A főtitkár beszámolójában rámutatott, hogy el kell érni a tanács munkájának sokkal hatásosabb meg. szervezését azzal, hogy az időszerű gazdasági kérdésekre, főként a kevéssé fejlett országok gazdasági fejlődésének kérdéseire összpontosítják figyelmüket. A főtitkár a tanács elé javaslatot terjesztett egy állandó, a nemzetközi nyersanyagkereskedelemben tanácsot adó bizottság megalakítására. Anglia, Franciaország, Belgium, Argentína, India és más országok képviselőinek beszédeiben bírálták a tanácsnaik és a tanács szerveinek munkáját. Az ülésen tieszédeí mondott P. N. Kumikin, a Szovjetunió képviselője. A szovjet küldöttség véleménye szerint — mondotta — a legközelebbi időben a gazdasági és szociális tanácsnak a következő kérdésekkel kell foglalkoznia: 1. A nemzetközi keréskedelem és gazdasági együttműködés fejlesztésére nyújtandó segítség. 2. A lakosság életszínvonala és foglalkoztatottsága emelésének kérdése. 3 A kevéssé fejlett országok gazdasági fejlődésének támogatása. 4. A kevéssé fejlett országoknak nyújtandó műszaki segítség kérdése. 5. Az emberi jogok és a nők helyzetének kérdése. 6. A nemzetközi együttműködés kérdése a művelődés, a tudomány és a kultúra terén. A szovjet küldöttség véleménye szerint a tanács tevékenységét úgy kell megszervezni, hogy sokkal gyakorlatibb jelleget öltsön. Ami az állandó tanácsadó bizottság megalakítását illeti, a nemzetközi nyersanyagkereskedelem terén, a Szovjetunió kész részt venni e bibottság munkájában, mert azt a gazdasági és szociális tanács hasznos szervének tartja. Ing. Jiri Nősek nagykövet, a csehszlovák küldöttség vezetője beszédében hangsúlyozta, hogy a gazdasági és szociális tanács munkáját és törekvéseit elsősorban a nemzetközi kereskedelem és általában a nemzetközi gazdasági együttműködés megerősítésére és bővítésére, a kevéssé fejlett országok gazdasági fejlődésének kérdésére, technikai segítségnyújtására, az emberi jogokra általában és a nők helyzetére, a munkanélküliség elleni harcra, a gazdasági, szociális és kulturális színvonal megjavítására és az életszínvonal emelésére kell irányítani. Nősek nagykövet továbbá' foglalkozott a tanácsnak és a tanács bizottságainak szervezési struktúrájával és rámutatott, hogy a cseh-' szlovák küldöttség úgy véli, célszerű volna megszüntetni néhány eddigi bizottságot, amelyek csak minimálisan vagy egyáltalán nem járulnak hozzá a tanács feladatainaik teljesítéséhez. Ezzel szemben a csehszlovák küldöttség javasolja, hogy alakítsanak új bizottságokat, amelyek hatásosan hozzájárulhatnánk a jelenlegi gazdasági, szociális és kulturális problémák megoldásához. Ezért a csehszlovák küldöttség is támogatja a nemzetközi nyersanyagkereskedelem kérdéseit intéző állandó tanácsadó bizottság megalakítását, amelyben aktívan részt venne. A csehszlovák küldöttség vezetője ezután nagyon pozitívan értékelte az ENSz regionális gazdasági bizottságainak munkáját és rámutatott, hogy Csehszlovákia maga is tagja r z ENSz európai gazdasági bizottságának és tevékenyen részt vesz munkájában. Az ENSz európai gazdasági bizottságának munkája — folytatta Nősek — főleg az utóbbi időben több pozitív eredményt hozott a nemzetközi együttműködés bővítése terén. Ezzel kapcsolatban Nősek nagykövet hangsúlyozta, hogy a tanács munkájának megjavítása és

v feladatai sikeres teljesítése érdekében a regionális bizottságok tevékenységének még nagyobb lehetőséget keíl adni az önálló munkakezdeményezésre, természetesen szilárdan betagolva az ENSz keretébe. Nemcsak tisztán műszaki, szervezési problémákról van szó, hanem arról, hogy a gazdasági és szociális tanács a jövőben az ENSz még fontosabb szerve legyen, amely hatásosan elősegíti az összes jelenlegi nemzetközi problémák megoldását, gazdasági, szociális és kulturális téren. Változások a magyar kormányban A Magyar Népköztársaság elnöksége Gerő Ernőt, a Minisztertanács első elnökhelyettesét és belügyminisztert visszahívta a beüügviminiszteri hivatalból és más fontos feladattal ^bízta meg. Belügyminiszterré Piros Lászlót nevezte ki. Az elnökség a begyűjtési miniszter hivatalából visszahívta Tisza Józsefet, más feladattal bízta meg és egyben az új begyűjtési miniszterré Szobek Andrást nevezte ki, akit visszahívott rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti tisztségéből. Az elnökség továbbá a bel- és külkereskedelmi miniszter hivatalából visszahívta Bognár Józsefet és megbízta őt a f>elkereskedelmi minisztérium vezetésével és egyben Háy Lászlót nevezte ki külkereskedelmi miniszterré. Az elnökség Egri Gyulát, a belügyminiszter első helyettesévé, Vincze Jenőt a külkereskedelmi miniszter első helyettesévé és • Tausz Jánost, a belkereskedelmi miniszter első helyettesévé nevezte ki. Kik és miért támogatják a hat ország Európáját A „Combat- közölte Michel Debrének, a köztársasági tanács tagjártak cikkét. A cikkíró tütakozik a párizsi szerződés ratifikálásának kérdésével kapcsolatban Franciaországra nehezedő külföldi nyomás ellen. Mint Debré rámutat, az utóbbi időben jelentősen fokozódott az amerikai, angol és nyugatnémet diplomáciai támadás Franciaország eiien. Ez a külső támadás összefonódik az „európai hadsereg" hívei részéről indított belső támadással. Franciaországot „néhány közéleti személyiség ... egy kis kontinentális egyesülésben való eltűnésbe taszítja, amelyet hat ország Európájának nevez'2. „Ez a kis egyesülés — irja a cikkíró — amely sok országra, a többi között Angliára sem terjed k: és amely minden bizonnyal a Francia Unió széthullásához vezet, képezi ma néhány idealista álmát, akik azt hiszik, hogy könnyen le lehet mondani a nemzeti szuverenitásról, néhány bürokrata álmát, akik azt remélik, hogy fontos állásokat kapnak és néhány szerencsevadász álmát, akik előnyös „nemzetek feletti" állásokra s kiváltságokra számítanak. Ugyanez néhány német vezető álma is, akik ebben látják a kontinens feletti uralmuk útját. Néhány angol vezető ugyancsak örül azoknak a súlyos következményeknek, amelyekhez a Francia Unió széthullása vezethet Afrikában, ahol Anglia új esélyeket nyerhet. Végül az amerikaiak részben ugyanazokból az okokból kifolyólag, mint néhány angol, támogatják a kon tinentális egyesülést. Az amerikaiak úgy vélik, hogy közvetlenül az atlanti parancsnokság segítségével, vagy közvetve Németországra támaszkodva, rendelkezhetnek egy. engedelmes Európával'

2. Churchill és Eisenhower nemrégiben megtartott washingtoni tárgyalásait érintve, Debré a következőket irja: „Az angolok és az amerikaiak egy ponton megegyeztek: eltávoz litani Franciaországot a nemzetközi vitában való részvételtől és ilyen módon magukhoz ragadni azt a stratégiai és politikai pozíciót, amellyel Franciaország rendelkezik."^ Az atom- és hidrogénbomba betiltásáról folytatott tárgyalások utolsó fejleményei 1954. június 27-e történelmi dátum, mely beláthatatlan fejleményeket von maga után az iparosítás és az életszínvonal emelése terén. A Szovjetunió Minisztertanácsának jelentése szerint ezen a napon megkezdte működését a Szovjetunióban az első villanyerőmü, melyben a villanyáramot atomerövel fejlesztik. A Szovjetunió az az ország, melynek elöször sikerült gyakorlatilag bebizonyítania, hogy az atomerö milyen nagy mértékben járulhat hozzá az emberiség jólétének fokozásához. A nyugati országokban az atomenergia ilyen irányú kihasználásától még nagyon messze vannak. Ugyanakkor, amikor a Szovjetunióban ezek az események történtek, az Egyesült Nemzetek leszerelési albizottságában a Szovjetunió és a nyugati hatalmak, éspedig az USA, Anglia, Franciaország és Ka. nada között tárgyalások folytak az atom- és hidrogénbomba használatának betiltásáról. Azonban ezek a tárgyalások nemrégiben félbeszakadtak az USA obstrukciója miatt. A nyugati hatalmak álláspontja ebben a kérdésben ugyanaz maradt, mint volt a múltban: szerintük fenn kell tartani ezeket a tömeggyilkos fegyvereket és csak olyan egyezményt szabad kötni, mely az ö Számukra nem kötelező. A Szovjetunió álláspontja világos: az atom. és hidrogénbomba használatát be kell tiltani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hónapok óta folyó tárgyalások az ENSz leszerelési albizottságában kárbaveszett időt jelentenének. A tárgyalásoknak mindig van ér. telme, mivelhogy világosabbá teszik a két fél álláspontját a világ közvéleménye előtt. A Szovjetunió azt ajánlja, hogy az érdekelt államok első lépésként ünnepélyesen és kötelezően jelentsék ki, hogy nem fognak atom-, 111, hidrogénbombát, víigy más tömeggyilkolásra alkalmas fegyvert használni. Ez a kijelentés egyidejűleg történne az ellenőrzés megvalósításával és a fegyverkezés fokozatos csökkentésével. A brit és francia delegációk, me. lyeket az USA és Kanada küldöttsége támogat, azt kívánták az ENSz leszerelési albizottságában, hogy az atom- és hidrogénbomba használatának betiltását halasszák el arra az időre, mire befejeződik — egy új ellenőrzési szerv felügyelete alatt mindennemű fegyverkezés csőkkentése. Ez lehetővé tenné az USA és csatlósai részére, hogy bizonytalan időre kitolják az atomfegyver használatának eltiltását. A brit küldöttség szerint addig is be keli tiltani a tömegpusztító tegy-1 verek használatát, kivéve az agreszszió elleni védekezés esetén. Itt megmutatták az imperialisták, hogy mennyire nem gondolják komolyan ezeknek a fegyvereknek a betiltását. Elfelejtik az imperialisták, hogy az ENSz-ben mindent megtettek azért, hogy az agresszió fogalma ne legyen pontosan meghatározva. Az USA delegátusai ezt azzal indokolták, nem akarják, hogy kezük kötve legyen és hogy könnyű lesz az agressziót amúgy is felismerni, ha bármikor és bárhol is előfordulna. Elfelejtették az imperialisták azt is, hogy az USA diplomatáinak' szemében agresszió lehet minden, amiről Dulles, vagy Li Szin-man azt állítja, hogy agresszió, anélkül, hogy ezt be is bizonyítanák. Agresszió lehet szerintünk az is, ha a guatemalai kormány a földreform keretében szétosztja az United Fruit Company földjeit a rajta dolgozó parasztok között. Az ENSz leszerelési albizottságának tárgyalásain a Szovjetunió több javaslatot terjesztett elő, melyek biztositanák, hogy az atomerőt nem használják fel tömeggyilkolásra. Az USA is tett indítványokat. Azonban ezek olyan természetűek, hogy minden ország biztonságát az USA-nak szolgáltatnák ki. Az USA nem elégszik meg' a Biztonsági Tanácsban már úgyis rendelkezésre álló többséggel, hanem olyan rendszert akar, mely biztosítaná, hogy nézeteit minden esetben elfogadják. Miért félnek a nyugati delegációk annyira az atombomba használatának betiltásától? Ha sikerülne az atom- és hidrogénbomba használatának betiltásáról nemzetközi egyezményt elérni^ ez mozgósítaná a világ közvéleményét azok ellen, akik ezt az egyezményt megszegik. Világos lenne mindenki előtt, hogy csak azok lehetnek az egyezmény ellen, akik támadni akarnak. Csak két lehetőség marad: vagylemondani az atombomba használatáról, s ezzel lehetővé válna á gyakorlati ellenőrzés megtárgyalása, vagy pedig, lelepleznék magukat a sötét háborús erők, amelyek már nem állíthatnák, hogy csak védekezésről van szó. A világ közvéleménye követeli, hogy a tömegpusztító fegyverek használatát tiltsák be. Ezzel az emberiség megszabadulna ettől a rémtől. A világ közvéleménye azt kívánja, hogy a világ összes országai kö. vessék az 1954. június 27-én a Szovjetunió által kezdett békés építőmunkát az atomenergia kihasználása terén. t Pi