Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-07 / 164. szám, szerda

Ifi %w 1954. július A francia közvéleményt felháborította Adenauer beszéde Számos francia lap felháborodásának ad kifejezést Adenauer rádióbeszédével kapcsolatban. Mint ismeretes, Adenauer ebben a beszédében megfenyegette Franciaországot: ha a francia parlament nem ratifikálja a bonni és párizsi szerzó'dést, akkor Nyugat-Németország „nemzeti" hadsereget állit fel. A „Combat" felhívja a figyelmet a beszéd sértegető hangjára és ezt írja: „Mendes-France felhatalmazása jóváhagyásának pillanata óta fokozódik a feszültség Párizs és Bonn között". Most Adenauer kancellár hibájából a teljes válság állapotába jutott a francia-német viszony. A kancellár éles fellépését a legnagyobb sajnálatra — és a francia közvélemény ebbe nem nyugodhat bele, — ki fogják használni a német nacionalizmus legaktívabb képviselői. .. A „Liberation" Adenauer beszédét „diktátumnak" és Franciaország ,,tűrhetetlen megsértésének" nevezi. „Nincs olyan francia — írja a „Liberation" — aki ne minősítené tűrhetetlen sértésnek Adenauer kancellár rosszindulatú beszédét, amelyben azt követeli, hogy parlamentünk haladéktalanul ratifikálja az európai védelmi közösségről szóló szerződést" ... „Akár tetszik ez a kancellárnak, akár nem, a francia parlament kifogja nyilvánítani a maga külön véleményét az európai védelmi közösségről. Sőt, meggyőződésünk, hogy Adenauer sértegető szavai végre is felnyitják annak a néhány képviselőnek a szemét, akik nemrég még támogatták azt a gondolatot, amely szerint az európai védelmi közösség állítólag a legkisebb rossz. Most előttük is világos lett, hogy ez egyszerűen rossz". A „Ľ Humanité" Adenauer beszédét „Franciaországhoz intézett valóságos ultimátumnak" nevezi. A lap ezt írja: „Újból kijelentjük, hogy Franciaország nem óhajt választani az európai védelmi közösség, vagy a revansiszták felfegyverzésének más formája között. Elutasítja mind ezt, mind azt.'A kohászati és gépipari dolgozók nemzetközi értekezlete Bécsben megkezdődött a kohászati és gépipari dolgozók II. nemzetközi értekezlete. Az értekezleten több mint 250 küldött és vendég vesz részt 30 országból. Számos küldött és vendég olyan szakszervezeteket képvisel, amelyek nem tagjai a kohászati és gépipari dolgozók nemzetközi szakszervezetének. Roveda, a kohászati és gépipari dolgozók nemzetközi szakszervezeti szövetségének elnöke _az értekezletet megnyitva annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az értekezlet nagy hozzájárulást jelent a kohászati és gépipari dolgozók akcióegységének biztosítására a népek jólétéért, a szabadságért és a békéért folytatott harcban. A napirend jóváhagyása után a küldötteket Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára, üdvözölte. A nemzetközi szövetség tevékenységéről a kohászati és gépipari alkalmazottak egységének megszilárdításáért folytatott harcban Jourdain, a szövetség főtitkára tartott beszámolót. Részletesen beszélt a kohászati és gépipari dolgozók helyzetéről a kapitalista országokban. A kohászati és gépipari dolgozók nemzetközi szakszervezeti szövetsé. ge főtitkárának beszámolójával kapcsolatos vitában elsőnek Zacharias, a cyprusi fémmunkások küldötte, szólalt fel, aki leírta a cyprusi dolgozók súlyos kizsákmányolását és a rájuk nehezedő fokozódó gyarmati elnyomást. Az országban nincsenek törvények, amelyek biztosítanák a szakszervezeti jogokat és a nép demokratikus szabadságjogait. A szakszervezeti dolgozókat állandóan fenyegeti a munkából való elbocsátás veszélye. A cyprusi küldött után Öihak, csehszlovák küldött szólalt fel, aki beszédének nagy részét a csehszlovák szakszervezetek feladatainak szentelte a dolgozók szervezésében, az ötéves terv teljesítésének és a nép jóléte további fokozásának érdekében. A berlini európai szakszervezeti értekezlet eredményeivel foglall^zó Öihak hangsúlyozta, hogy a berlini szakszervezeti értekezlet újból meggyőzően kifejezésre juttatta az európai dolgozók millióinak béketörekvéseit. Fraaporti, a luxemburgi munkások küldötte leírta a luxemburgi dolgozók harcát a „Schuman-terv" ellen. Sereni szenátor beszéde „az európai hadsereg" ellen Az Uníta című lap jelenti, hogy Emilio Sereni a Béke-Világtanács tagja Arezzo városában beszédet mondott Olaszország jelenlegi nemzetközi helyzetéről és a békehívek mozgalmának feladatairól. Sereni kijelentette, hogy az „európai védelmi közösség" megalakításáról szóló szerződés ratifikálásának törvényjavaslatát abban az időben terjesztették a parlament elé, amikor az egymással szemben álló katonai tömbök rendszere az egész világ előtt leleplezi belső ellentéteit. Kísérletek folynak abban az irányban, hogy Olaszországra rákényszeritsék az „európai védelmi közösség" szerződésének ratifikálását akkor, amikor a katonai tömbök rendszerének pusztító következményei magára Olaszországra nézve is megnyilvánulnak. E következmények egyike lesz a balkáni katonai tömb megalakítása (Törökország, Görögország és Jugoszlávia részvételével) Olaszország keleti határain. Ez a tömb az olasz érdekek ellen irányul. Ilyen helyzetben a békehívek feladata, hogy országos vitát szervezzenek a problémákról, hogy egyre több polgár ébredjen tudatára annak a veszélynek, amelyet az országra az Egyesült Államok növekvő nyomása jelent és tudatosítja, hogy konkrét akoiókkal lehet fellépni e nyomás ellen gés el lehet érni a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló politika érvényesülését. A gazdasági és szociális tanács üléséről A gazdasági és szociális tanács július 5-i plenáris ülésén a tanács szervezésének és tevékenységének, valamint a bizottságoknak kérdéséről tárgyalt. Az ENSz főtitkára ezzel kapcsolatban a gazdasági és szociális tanács elé terjesztette az ENSz titkárságának munkaprogrammjáról szóló beszámolót. Hotchkis, az amerikai küldöttség vezetője beszédében kifejezésre juttatta az amerikai kormány kedvetlenségét az ENSz regionális gazdasági bizottságai tevékenységének fejlődése felett. Hotchkis követelte, hogy az ENSz európai, ázsiai, távolkeleti és latinamerikai bizottságainak függetlenségét korlátozzák és igy világosan kifejezésre juttatta, hogy az USA nem óhajtja, hogy a világ egyes körzeteiben normálisan fejlődjenek a különböző országok gazdasági kapcsolatai az amerikai monopóliumok akaratától függetlenül. A hétfői ülésen személyesen részt vett Hammarskjöld, az ENSz főtitkára, aki Genfbe érkezett a gazdasági és szociális tanács ülésére. Hétfon, július 5-én a gazdasági és szociális tanács szociális bizottsága J. Nősek nagykövetnek, csehszlovák küldöttnek elnöklete alatt befejezte a nők jogaival foglalkozó bizott ság beszámolójának megtárgyalását. A bizottság jóváhagyott néhány határozati javaslatot a nők helyzetéről, amelyeket a gazdasági és szociális tanács plenáris ülése elé terjesztenek. A technikai segítség bizottsága folytatta az ENSz technikai segítsége kibővített programmjáról szóló tárgyalásokat. Brit lap az amerikai íntrikákról Iránban A „Skotsman" című lap londoni ' 'dosítója a háborús előkészületek erősödéséről beszél Iránban. „Irán épp úgy mint Irak — írja a lap — „mindeddig nem csatlakozott a török-pakisztán tömbhöz'

1, azonban épp úgy mint Irak, megegyezést kötött Amerikával fegyver és lőszerszállításról. Thompson, az USA légierejének őrnagya június 20-án Ankarából Teheránba érkezett, hogy ott tárgyaljon Chedajap tábornok iráni nemzetvédelmi miniszterrel és az iráni hadsereg vezérkari főnökével. Repülőgépszállításokról, valamint haditámaszpontok építéséről tárgyaltak az iráni légierők számára. Amint nyilvánosságra került, az USA nemzetvédelmi minisztériumának érdekében áll tíz iráni városban a repülőterek épitése vagy kibővítése. Épp úgy mint Törökországban az USA által létesített alapokat az iráni kikötő modernizálására és kibővítésére használják fel. A modernizálandó kikötők között van több Kaspi-tenger-melléki kikötő is." Pusztító viharok Ausztriában A közelmúltban csaknem egész '.usztriában erős viharok és jégesők M tak, amelyek hatalmas károkat •ztak az ország lakosságának. A sajtó adatai szerint ezek a ká> t bbrpilliós schillinget tesznek vc""én a víz elárasztotta - -^uiwakat és az ipari vállalatokat, elsodorta a hidakat. Sok vállalatnál szünetel a munka. Különösen nagy károk keletkeztek a vetésekben. Több körzetben a gabonavetések és a konyhakerti vetemények 70—90 százaléka elpusztult. Az országban több helyen megakadt a vasúti közlekedés. A viharnak emberek is estek áldozatul Mc Carran amerikai szenátor kihívó nyilatkozata Mc Carran, Nevada állam "demokratapárti szenátora a szenátusban éles kifejezésekkel illette Anglia politikáját és a genfi értekezlet eredményeit. Követelte a diplomáciai kapcsolatok megszakítását a Szovjetunióval. Ezen túlmenően kijelentette, hogy az Egyesült Államok kongresszusának határozatot kell hoznia az indokínai háborúba való belépésről, s ezt megelőzően nyilvánosságra kell hozni az olyan értelmű nyilatkozatot, hogy „semmi féle korlátozást nem szabnak tetszésszerinti fegyverek felhasználását illetően"; hogy az Egyesült Államok hadműveletei vonatkozásában nem állapítanak meg „semmiféle önkényes határt" és hogy azoknak az országoknak, amelyek nem vesznek részt a háborúban az Egyesült Államok oldalán, „jó lesz nem beledugni az orrukat a dologba és jó lesz megtakarítani tanácsaikat saját maguk számára," Az olasz kormánybizottság- jelentése a Montesi-ügyről A „Szabad Nép" július 5-i számában közli olaszországi tudósítójának cikkét a Montesi-ügyről. A cikk a következőket írja: Hosszas huza-vona, halogatás, ígérgetés, ellentmondó hírek és egy végső eltussolási kísérlet után az olasz kormány csütörtökön éjjel végre kénytelen volt a képviselőház elé terjeszteni annak a vizsgálatnak az • eredményét, amelyet De Caro liberálispárti tárcanélküli miniszter több mint három hónapon át folytatott közigazgatási síkon a Montesi Montagna-féle ügyben. Mint ismeretes, ennek az ügynek a középpontjában egy fiatal olasz leány rejtélyes meggyilkolása és ezzel kapcsolatban egy Hugó Montagna nevü római kábítószerüzér és több ismert klerikális személyiség áll. A jelentés, amelynek felolvasását a sok huza-vona miatt csak éjfélkor kezdte meg De Caro miniszter, nem meríti ki mindazokat a kérdéseket, amelyek ezzel az ügygyei kapcsolatban a sajtóban, a Muto újságíró ellen „álhírek terjesztése" címén megindult perben és a parlamenti interpellációkban felvetődtek. A hivatalos jelentés úgyszólván teljesen figyelmen kívül hagyja a korrupciónak azt a hínárját, amely Montagna körül kialakult, valamint Wilma Montesi halálának körülményeit, amelyekkel kapcsolatban Sepe vizsgálóbíró vezetésével egy másik vizsgálat is folyamatban van. Több olasz lap arról értesült, hogy Scelba miniszterelnök részéről több kísérlet történt a De Caroféle jelentés megnyirbálására. Scelba előbb a szerdai minisztertanácson tett kísérletet a jelentés cenzurálására, azután pedig a szenátusban, amelynek négy gyűlésén heves összecsapásra került sor egyrészről Scelba miniszterelnök és a kormányban az Actio Catholicát képviselő Tambroni miniszter, másrészről De Caro között. A jelentésből olyan kihúzások történtek, hogy De Caro először megtagadta annak előterjesztését és csak Scelba miniszterelnöknek, Saragat miniszterelnökhelyettesnek és Monrónak, a kereszténydemokrata parlamenti csoport elnökének személyes fellépésére volt hajlandó a jelentést a képviselőházban felolvasni. Ez a jelentés korántsem kimerítő s az utolsó pillanatban még egyetmást ki is húztak belőle, ráadásul a kormány eleve elzárkózott a baloldal ama javaslata elől, hogy a Montesi—Montagna-ügyben parlamenti vizsgálatot folytassanak. Mégis, még ilyen körülmények között is a De Caro-féle jelentés valósággal bombaként hatott, olyan bombaként, amely — mint a „Ľ Unita" megállapította — a liberális miniszter és a kormány tulajdon kezei között robbant fel. A jelentés ugyanis a leghatározottabban megerősítette, hogy baráti kapcsolatok állnak fenn a hírhedt kalandor Montagna és Piccio. ne külügyminiszter, valamint Spataro, Aldisio és Malvestiti volt miniszterek, Pavone, a három hónappal ezelőtt lemondott rendőrfőnök, továbbá Gedda, az Actio Catholica elnöke, Meda kereszténydemokrata képviselő és dr. Galleazzi-Lisi, a pápa orvosa között. Természetesen a De Caro-féle jelentés azt állítja, hogy mindezek a személyiségek, beleértve Scelba miniszterelnököt is, (aki Montagnával együtt tanú volt Spataro miniszter fiának esküvőjén) mit sem tudtak Montagna üzelmeiről. A hivatalos jelentés azzal az állítással is megpróbálkozik, hogy a 'fent említett politikai személyi-, ségek nem támogatták közvetlenül a kalandor sötét üzelmeit, aki anyagi haszonhoz és társadalmi emelkedéshez jutott hatalmas baráti összeköttetései révén, s ezekkel mindig nyíltan dicsekedett is. A jelentés csak Pavone, volt r ndőrfőnök személyével tesz kivételt és megrója őt azért, mert „hivatali kötelességét elmulasztva, kapcsolatot tartott fenn Montagnával és a többi politikai személyiségeknek nem jelezte, hogy Montagna mögött milyen mult áll. Valóban nem megengedhető, — mondja továbbá a jelentés — hogy a rendőrfőnök, bár ismerte a szóbanforgó személy előéletét és jelenlegi életkörülményeit, mégis ba. ráti kapcsolatban állott vele." Ha ezek a megállapítások vonatkoznak a rendőrfőnökre, nehezen érthető, hogy miért ne vonatkoznának az ügy többi szereplőjére is, hiszen közismert, hogy Montagna ezekkel is bizalmas baráti kapcsolatot tartott fenn s e baráti kapcsolatok sok esetben üzleti térre is kiterjedtek- Ismeretes az is, hogy _ Spataro kereszténydemokrata vezető fia, dr. Galeazzi Lisi, a pápa orvosa, továbbá Bellavista liberális képviselő és más személyek üzlettársai voltak Montagnának, abban a tucatnyi vállalatban, amelyeket a kalandor fedőszerül használt fel üzelmeinek lebonyolítására. Valóban különösnek tűnnék fel, hogy mindezek a személyiségek, akik baráti és üzleti kapcsolatokban álltak egy rovottmultú egyénnel, ne tudtak volna múltjáról és még azt se tudták volna, hogy az illető honnan szerez pénzt ahhoz a költekező életmódhoz, amelynek maguk -is haszonélvezői voltak. A vizsgálat eredménye, amely igen " szűk keretek között mozog, és az ügy bűnügyi vonatkozásaira egyáltalán nem terjed ki, korántsem elégíti ki a közvéleményt, még ha lényegében hivatalosan meg is erősíti mindazt, amit a sajtó ezzel kapcsolatban már korábban állított és megbélyegzett. „A vizsgálat — mint a ĽUnita megállapítja — nem fedi fel kellőképpen azt a korrupciós hínárt, amely arra vezetett, hogy egyesek miniszteri székben ülő barátaik jóvoltából bűnös üzelmeket folytathatnak és kijátszhatják az adóügyi hatóságokat is". Ennek ellenére a De Caro-féle jelentés a benne foglalt beismerések miatt nem kis zavart okoz a kormánynak. A félhivatalos sajtó nem is tudja titkolni nyugtalansálát. Az „II Corriere della Sera^ például ilyen címet ad a jelentést kommenátló cikkének: „Sovány eredmény". A „La Voce Republicána

2, az Olasz Köztársasági Párt hivatalos lapja a többi között így ír: „Elégedetlenek vagyunk a De Caro-féle jelentés következtetéseivel. Teljesíteni kellett volna a közvéleménynek azt a kívánságát, hogy fény derüljön közéletünk bizonyos területeire, ahol a jóakaratú elnézés, a társasviszony és a korrupció légköre alakult ki. Nem engedélyezték az USA-ban a Rosenberg-házaspár síremlékének felállítását A newyorki „Daily Worker" beszámol arról, hogy milyen újabb kísérlet történt az Egyesült Államokban arra, hogy az utókor elfelejtse a mártírhalált halt Rosenberg-házaspárnak még az emlékét is. A Rosenberg-ügyben vádolt „Morton Sobell igazságáért harcoló bizottság" kettős gránitsírkövet akart állítani a Rosenberg-házaspár jeltelen sírjára, s a sírkőre a mártirok nevét akarta bevésetni. A haA Rosenberg-család egyik barátja a sajtóban meg akarta jelentetni megemlékezését a Rosenberg-házaspár kivégzésének évfordulójáról — akár hirdetés formájában is. A „The New York Times" először hajlandó lett volna a megemlékezést apróhirdetés formájában közölni, később azonban értesítették a szerzőt, hogy a beadott szöveg nem közölhető. Több más newyorki lap azonba-\ tóságok azonban nem adták meg az , köztük a „Daily News" közölte a engedélyt a síremlék felállítására, | megemlékezést. L