Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-07 / 164. szám, szerda

Ifi %w 1954. július A francia közvéleményt felháborította Adenauer beszéde Számos francia lap felháborodá­sának ad kifejezést Adenauer rádió­beszédével kapcsolatban. Mint is­meretes, Adenauer ebben a beszé­dében megfenyegette Franciaorszá­got: ha a francia parlament nem ratifikálja a bonni és párizsi szer­zó'dést, akkor Nyugat-Németország „nemzeti" hadsereget állit fel. A „Combat" felhívja a figyelmet a beszéd sértegető hangjára és ezt írja: „Mendes-France felhatalma­zása jóváhagyásának pillanata óta fokozódik a feszültség Párizs és Bonn között". Most Adenauer kan­cellár hibájából a teljes válság álla­potába jutott a francia-német vi­szony. A kancellár éles fellépését a leg­nagyobb sajnálatra — és a francia közvélemény ebbe nem nyugodhat bele, — ki fogják használni a né­met nacionalizmus legaktívabb kép­viselői. .. A „Liberation" Adenauer beszé­dét „diktátumnak" és Franciaor­szág ,,tűrhetetlen megsértésének" nevezi. „Nincs olyan francia — írja a „Liberation" — aki ne minősítené tűrhetetlen sértésnek Adenauer kancellár rosszindulatú beszédét, amelyben azt követeli, hogy par­lamentünk haladéktalanul ratifikál­ja az európai védelmi közösség­ről szóló szerződést" ... „Akár tetszik ez a kancellárnak, akár nem, a francia parlament ki­fogja nyilvánítani a maga külön véleményét az európai védelmi kö­zösségről. Sőt, meggyőződésünk, hogy Adenauer sértegető szavai végre is felnyitják annak a néhány képviselőnek a szemét, akik nem­rég még támogatták azt a gondo­latot, amely szerint az európai védelmi közösség állítólag a leg­kisebb rossz. Most előttük is vi­lágos lett, hogy ez egyszerűen rossz". A „Ľ Humanité" Adenauer beszé­dét „Franciaországhoz intézett va­lóságos ultimátumnak" nevezi. A lap ezt írja: „Újból kijelentjük, hogy Fran­ciaország nem óhajt választani az európai védelmi közösség, vagy a revansiszták felfegyverzésének más formája között. Elutasítja mind ezt, mind azt.'­A kohászati és gépipari dolgozók nemzetközi értekezlete Bécsben megkezdődött a kohásza­ti és gépipari dolgozók II. nemzet­közi értekezlete. Az értekezleten több mint 250 küldött és vendég vesz részt 30 országból. Számos küldött és vendég olyan szakszervezeteket képvisel, amelyek nem tagjai a kohászati és gépipari dolgozók nemzetközi szakszerveze­tének. Roveda, a kohászati és gépipari dolgozók nemzetközi szakszervezeti szövetségének elnöke _az értekez­letet megnyitva annak a meggyő­ződésének adott kifejezést, hogy az értekezlet nagy hozzájárulást jelent a kohászati és gépipari dolgozók akcióegységének biztosítására a né­pek jólétéért, a szabadságért és a békéért folytatott harcban. A napirend jóváhagyása után a küldötteket Louis Saillant, a Szak­szervezeti Világszövetség főtitkára, üdvözölte. A nemzetközi szövetség tevé­kenységéről a kohászati és gépipari alkalmazottak egységének megszi­lárdításáért folytatott harcban Jour­dain, a szövetség főtitkára tartott beszámolót. Részletesen beszélt a kohászati és gépipari dolgozók hely­zetéről a kapitalista országokban. A kohászati és gépipari dolgozók nemzetközi szakszervezeti szövetsé. ge főtitkárának beszámolójával kap­csolatos vitában elsőnek Zacharias, a cyprusi fémmunkások küldötte, szólalt fel, aki leírta a cyprusi dol­gozók súlyos kizsákmányolását és a rájuk nehezedő fokozódó gyar­mati elnyomást. Az országban nin­csenek törvények, amelyek biztosí­tanák a szakszervezeti jogokat és a nép demokratikus szabadságjogait. A szakszervezeti dolgozókat állan­dóan fenyegeti a munkából való el­bocsátás veszélye. A cyprusi küldött után Öihak, csehszlovák küldött szólalt fel, aki beszédének nagy részét a csehszlo­vák szakszervezetek feladatainak szentelte a dolgozók szervezésében, az ötéves terv teljesítésének és a nép jóléte további fokozásának ér­dekében. A berlini európai szakszervezeti értekezlet eredményeivel foglall^zó Öihak hangsúlyozta, hogy a berlini szakszervezeti értekezlet újból meg­győzően kifejezésre juttatta az euró­pai dolgozók millióinak béketörek­véseit. Fraaporti, a luxemburgi munká­sok küldötte leírta a luxemburgi dolgozók harcát a „Schuman-terv" ellen. Sereni szenátor beszéde „az európai hadsereg" ellen Az Uníta című lap jelenti, hogy Emilio Sereni a Béke-Világtanács tagja Arezzo városában beszédet mondott Olaszország jelenlegi nem­zetközi helyzetéről és a békehívek mozgalmának feladatairól. Sereni kijelentette, hogy az „euró­pai védelmi közösség" megalakítá­sáról szóló szerződés ratifikálásá­nak törvényjavaslatát abban az idő­ben terjesztették a parlament elé, amikor az egymással szemben álló katonai tömbök rendszere az egész világ előtt leleplezi belső ellentéteit. Kísérletek folynak abban az irányban, hogy Olaszországra rá­kényszeritsék az „európai védelmi közösség" szerződésének ratifikálá­sát akkor, amikor a katonai töm­bök rendszerének pusztító követ­kezményei magára Olaszországra nézve is megnyilvánulnak. E követ­kezmények egyike lesz a balkáni katonai tömb megalakítása (Tö­rökország, Görögország és Jugo­szlávia részvételével) Olaszország keleti határain. Ez a tömb az olasz érdekek el­len irányul. Ilyen helyzetben a bé­kehívek feladata, hogy országos vi­tát szervezzenek a problémákról, hogy egyre több polgár ébredjen tudatára annak a veszélynek, ame­lyet az országra az Egyesült Álla­mok növekvő nyomása jelent és tu­datosítja, hogy konkrét akoiókkal lehet fellépni e nyomás ellen gés el lehet érni a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló politika érvé­nyesülését. A gazdasági és szociális tanács üléséről A gazdasági és szociális tanács július 5-i plenáris ülésén a tanács szervezésének és tevékenységének, valamint a bizottságoknak kérdé­séről tárgyalt. Az ENSz főtitkára ezzel kap­csolatban a gazdasági és szociális tanács elé terjesztette az ENSz tit­kárságának munkaprogrammjáról szóló beszámolót. Hotchkis, az amerikai küldöttség vezetője beszédében kifejezésre jut­tatta az amerikai kormány kedvet­lenségét az ENSz regionális gaz­dasági bizottságai tevékenységének fejlődése felett. Hotchkis követel­te, hogy az ENSz európai, ázsiai, távolkeleti és latinamerikai bizott­ságainak függetlenségét korlátoz­zák és igy világosan kifejezésre juttatta, hogy az USA nem óhajtja, hogy a világ egyes körzeteiben nor­málisan fejlődjenek a különböző országok gazdasági kapcsolatai az amerikai monopóliumok akaratá­tól függetlenül. A hétfői ülésen személyesen részt vett Hammarskjöld, az ENSz főtit­kára, aki Genfbe érkezett a gaz­dasági és szociális tanács ülésére. Hétfon, július 5-én a gazdasági és szociális tanács szociális bizottsá­ga J. Nősek nagykövetnek, csehszlo­vák küldöttnek elnöklete alatt befe­jezte a nők jogaival foglalkozó bizott ság beszámolójának megtárgyalá­sát. A bizottság jóváhagyott néhány határozati javaslatot a nők helyze­téről, amelyeket a gazdasági és szociális tanács plenáris ülése elé terjesztenek. A technikai segítség bizottsága folytatta az ENSz technikai segít­sége kibővített programmjáról szó­ló tárgyalásokat. Brit lap az amerikai íntrikákról Iránban A „Skotsman" című lap londoni ' 'dosítója a háborús előkészületek erősödéséről beszél Iránban. „Irán épp úgy mint Irak — írja a lap — „mindeddig nem csatlako­zott a török-pakisztán tömbhöz' 1, azonban épp úgy mint Irak, meg­egyezést kötött Amerikával fegyver és lőszerszállításról. Thompson, az USA légierejének őrnagya június 20-án Ankarából Teheránba érkezett, hogy ott tár­gyaljon Chedajap tábornok iráni nemzetvédelmi miniszterrel és az iráni hadsereg vezérkari főnökével. Repülőgépszállításokról, valamint haditámaszpontok építéséről tár­gyaltak az iráni légierők számára. Amint nyilvánosságra került, az USA nemzetvédelmi minisztériumá­nak érdekében áll tíz iráni város­ban a repülőterek épitése vagy ki­bővítése. Épp úgy mint Törökor­szágban az USA által létesített ala­pokat az iráni kikötő modernizálá­sára és kibővítésére használják fel. A modernizálandó kikötők között van több Kaspi-tenger-melléki ki­kötő is." Pusztító viharok Ausztriában A közelmúltban csaknem egész '.usztriában erős viharok és jégesők M tak, amelyek hatalmas károkat •ztak az ország lakosságának. A sajtó adatai szerint ezek a ká­> t bbrpilliós schillinget tesznek vc""én a víz elárasztotta - -^uiwakat és az ipari vállalato­kat, elsodorta a hidakat. Sok válla­latnál szünetel a munka. Különö­sen nagy károk keletkeztek a ve­tésekben. Több körzetben a gabo­navetések és a konyhakerti vete­mények 70—90 százaléka elpusztult. Az országban több helyen meg­akadt a vasúti közlekedés. A vihar­nak emberek is estek áldozatul Mc Carran amerikai szenátor kihívó nyilatko­zata Mc Carran, Nevada állam "demo­kratapárti szenátora a szenátusban éles kifejezésekkel illette Anglia politikáját és a genfi értekezlet eredményeit. Követelte a diplomáciai kapcsolatok megszakítását a Szov­jetunióval. Ezen túlmenően kijelentette, hogy az Egyesült Államok kon­gresszusának határozatot kell hoz­nia az indokínai háborúba való be­lépésről, s ezt megelőzően nyilvá­nosságra kell hozni az olyan értel­mű nyilatkozatot, hogy „semmi féle korlátozást nem szabnak tetszés­szerinti fegyverek felhasználását il­letően"; hogy az Egyesült Államok hadműveletei vonatkozásában nem állapítanak meg „semmiféle önké­nyes határt" és hogy azoknak az or­szágoknak, amelyek nem vesznek részt a háborúban az Egyesült Ál­lamok oldalán, „jó lesz nem bele­dugni az orrukat a dologba és jó lesz megtakarítani tanácsaikat sa­ját maguk számára," Az olasz kormánybizottság- jelentése a Montesi-ügyről A „Szabad Nép" július 5-i szá­mában közli olaszországi tudósító­jának cikkét a Montesi-ügyről. A cikk a következőket írja: Hosszas huza-vona, halogatás, ígérgetés, ellentmondó hírek és egy végső eltussolási kísérlet után az olasz kormány csütörtökön éj­jel végre kénytelen volt a képvise­lőház elé terjeszteni annak a vizs­gálatnak az • eredményét, amelyet De Caro liberálispárti tárcanélküli miniszter több mint három hóna­pon át folytatott közigazgatási sí­kon a Montesi Montagna-féle ügy­ben. Mint ismeretes, ennek az ügynek a középpontjában egy fiatal olasz leány rejtélyes meggyilkolása és ezzel kapcsolatban egy Hugó Mon­tagna nevü római kábítószerüzér és több ismert klerikális személyiség áll. A jelentés, amelynek felolvasá­sát a sok huza-vona miatt csak éj­félkor kezdte meg De Caro minisz­ter, nem meríti ki mindazokat a kérdéseket, amelyek ezzel az ügy­gyei kapcsolatban a sajtóban, a Muto újságíró ellen „álhírek ter­jesztése" címén megindult perben és a parlamenti interpellációkban felvetődtek. A hivatalos jelentés úgyszólván teljesen figyelmen kívül hagyja a korrupciónak azt a hínárját, amely Montagna körül kialakult, vala­mint Wilma Montesi halálának körülményeit, amelyekkel kapcso­latban Sepe vizsgálóbíró vezetésé­vel egy másik vizsgálat is folya­matban van. Több olasz lap arról értesült, hogy Scelba miniszterelnök részéről több kísérlet történt a De Caro­féle jelentés megnyirbálására. Scelba előbb a szerdai minisz­tertanácson tett kísérletet a jelen­tés cenzurálására, azután pedig a szenátusban, amelynek négy gyű­lésén heves összecsapásra került sor egyrészről Scelba miniszterel­nök és a kormányban az Actio Catholicát képviselő Tambroni mi­niszter, másrészről De Caro kö­zött. A jelentésből olyan kihúzások történtek, hogy De Caro először megtagadta annak előterjesztését és csak Scelba miniszterelnöknek, Saragat miniszterelnökhelyettesnek és Monrónak, a kereszténydemo­krata parlamenti csoport elnökének személyes fellépésére volt hajlandó a jelentést a képviselőházban fel­olvasni. Ez a jelentés korántsem kimerítő s az utolsó pillanatban még egyet­mást ki is húztak belőle, ráadásul a kormány eleve elzárkózott a bal­oldal ama javaslata elől, hogy a Montesi—Montagna-ügyben parla­menti vizsgálatot folytassanak. Mégis, még ilyen körülmények kö­zött is a De Caro-féle jelentés valósággal bombaként hatott, olyan bomba­ként, amely — mint a „Ľ Unita" megállapította — a liberális mi­niszter és a kormány tulajdon kezei között robbant fel. A jelentés ugyanis a leghatáro­zottabban megerősítette, hogy ba­ráti kapcsolatok állnak fenn a hír­hedt kalandor Montagna és Piccio. ne külügyminiszter, valamint Spa­taro, Aldisio és Malvestiti volt mi­niszterek, Pavone, a három hó­nappal ezelőtt lemondott rendőr­főnök, továbbá Gedda, az Actio Catholica elnöke, Meda keresztény­demokrata képviselő és dr. Gal­leazzi-Lisi, a pápa orvosa között. Természetesen a De Caro-féle je­lentés azt állítja, hogy mindezek a személyiségek, beleértve Scelba mi­niszterelnököt is, (aki Montagná­val együtt tanú volt Spataro minisz­ter fiának esküvőjén) mit sem tudtak Montagna üzelmeiről. A hivatalos jelentés azzal az ál­lítással is megpróbálkozik, hogy a 'fent említett politikai személyi-, ségek nem támogatták közvetlenül a kalandor sötét üzelmeit, aki anyagi haszonhoz és társadalmi emelkedéshez jutott hatalmas ba­ráti összeköttetései révén, s ezek­kel mindig nyíltan dicsekedett is. A jelentés csak Pavone, volt r ndőrfőnök személyével tesz ki­vételt és megrója őt azért, mert „hivatali kötelességét elmulasztva, kapcsolatot tartott fenn Montagná­val és a többi politikai személyi­ségeknek nem jelezte, hogy Mon­tagna mögött milyen mult áll. Valóban nem megengedhető, — mondja továbbá a jelentés — hogy a rendőrfőnök, bár ismerte a szó­banforgó személy előéletét és je­lenlegi életkörülményeit, mégis ba. ráti kapcsolatban állott vele." Ha ezek a megállapítások vonat­koznak a rendőrfőnökre, nehezen érthető, hogy miért ne vonatkoz­nának az ügy többi szereplőjére is, hiszen közismert, hogy Mon­tagna ezekkel is bizalmas baráti kapcsolatot tartott fenn s e baráti kapcsolatok sok esetben üzleti tér­re is kiterjedtek- Ismeretes az is, hogy _ Spataro kereszténydemokrata ve­zető fia, dr. Galeazzi Lisi, a pá­pa orvosa, továbbá Bellavista li­berális képviselő és más szemé­lyek üzlettársai voltak Montag­nának, abban a tucatnyi vállalatban, ame­lyeket a kalandor fedőszerül hasz­nált fel üzelmeinek lebonyolítá­sára. Valóban különösnek tűnnék fel, hogy mindezek a személyiségek, akik baráti és üzleti kapcsolatok­ban álltak egy rovottmultú egyén­nel, ne tudtak volna múltjáról és még azt se tudták volna, hogy az illető honnan szerez pénzt ahhoz a költekező életmódhoz, amelynek maguk -is haszonélvezői voltak. A vizsgálat eredménye, amely igen " szűk keretek között mozog, és az ügy bűnügyi vonatkozásaira egyáltalán nem terjed ki, koránt­sem elégíti ki a közvéleményt, még ha lényegében hivatalosan meg is erősíti mindazt, amit a sajtó ezzel kapcsolatban már korábban állí­tott és megbélyegzett. „A vizsgálat — mint a ĽUnita megállapítja — nem fedi fel kellő­képpen azt a korrupciós hínárt, amely arra vezetett, hogy egyesek miniszteri székben ülő barátaik jó­voltából bűnös üzelmeket folytat­hatnak és kijátszhatják az adóügyi hatóságokat is". Ennek ellenére a De Caro-féle jelentés a benne foglalt beismeré­sek miatt nem kis zavart okoz a kormánynak. A félhivatalos sajtó nem is tudja titkolni nyugtalan­sálát. Az „II Corriere della Sera^ pél­dául ilyen címet ad a jelentést kommenátló cikkének: „Sovány eredmény". A „La Voce Republicána 2, az Olasz Köztársasági Párt hivatalos lapja a többi között így ír: „Elé­gedetlenek vagyunk a De Caro-féle jelentés következtetéseivel. Teljesíteni kellett volna a köz­véleménynek azt a kívánságát, ­hogy fény derüljön közéletünk bizonyos területeire, ahol a jó­akaratú elnézés, a társasviszony és a korrupció légköre alakult ki. Nem engedélyezték az USA-ban a Rosenberg-házaspár síremlékének felállítását A newyorki „Daily Worker" be­számol arról, hogy milyen újabb kísérlet történt az Egyesült Álla­mokban arra, hogy az utókor el­felejtse a mártírhalált halt Rosen­berg-házaspárnak még az emlékét is. A Rosenberg-ügyben vádolt „Morton Sobell igazságáért harcoló bizottság" kettős gránitsírkövet akart állítani a Rosenberg-házaspár jeltelen sírjára, s a sírkőre a már­tirok nevét akarta bevésetni. A ha­A Rosenberg-család egyik barátja a sajtóban meg akarta jelentetni megemlékezését a Rosenberg-házas­pár kivégzésének évfordulójáról — akár hirdetés formájában is. A „The New York Times" elő­ször hajlandó lett volna a megem­lékezést apróhirdetés formájában közölni, később azonban értesítet­ték a szerzőt, hogy a beadott szö­veg nem közölhető. Több más newyorki lap azonba-\ tóságok azonban nem adták meg az , köztük a „Daily News" közölte a engedélyt a síremlék felállítására, | megemlékezést. L

Next

/
Thumbnails
Contents