Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-31 / 185. szám, szombat

1954. július 29 U J S

I® 3 A moszkvai „Pravda" a két rendszer békés együttéléséről és a kapitalista országok politikájában kialakult két irányzatról A moszkvai „Pravda" igen érdekes cikkben foglalkozik a két rendszer közti békés együttélés kérdésével. A cikk, amelyet V. Kortunov ír, rámutat, hogy mostanában az egész emberiség figyelme a szocialista tábor és az imperialista tábor országai kölcsönös kapcsolatának problémájára összpontosul. A szovjet állam külpolitikája abból az elvből indul ki, hogy a szocializmus és a kapitalizmus békésen élhet egymás mellett. Az Egyesült Államok agreszszív körei viszont határozottan elutasítják a szocializmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élésének eszméjét és nyíltan hangoztatják, hogy céljuk a népi hatalomnak a szocialista tábor országaiban való megdöntése, a tőkésrend helyreállítása az amerikai monopóliumok égisze alatt. A cikk megállapítja, hogy a kapitalista országokban a Szovjetunióval, Kínával, az európai népi demokratikus országokkal való kapcsolat terén két irányzat alakult ki: a leginkább agresszív körök igyekeznek fegyveres háborút kirobbantani a szocialista államok ellen; a burzsoázia más körei, amelyek sokkal józanabbul ítélik meg a nímzetközi porondon kialakult erőviszonyokat, inkább szeretnék megóvni a békét és továbbfejleszteni gazdasági kapcsolataikat a demokratikus tábor országaival. A történelmi fejlődés tapasztalata azt mutatja, hogy a Szovjetunió ellen megkísérelt katonai kalandok mindig súlyos vereségekkel végződtek a kapitalista országok számára. A békés üzleti, gazdasági kapcsolatok viszont kölcsönös előnyökkel jártak. A fenyegetés, a zsarolás és az agresszió politikája még kilátástalanabb és kalandosabb a mai viszonyok között, amikor a Szovjetunió ereje sokszorosan megnőtt, amikor kialakult a demokrácia és a szocializmus legyőzhetetlen tábora, amely kilencszázmillió embert egyesít. Nem véletlen, hogy most még a burzsoá személyiségek is kénytelenek beismerni, hogy a békés egymás mellett élés elsősorban a kapitalista országoknak jelent előnyöket. A szerző rámutat, hogy a szocializmus és a kapitalizmus békés egymáä mellett élésének gazdasági alapja a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok. Sem a szocialista, sem a kapitalista tábornak egyetlen országa sem tudna normálisan fejlődni a más országokhoz fűződő széleskörű gazdasági kapcsolatok nélkül. Az országok közti nemzetközi gazdasági kapcsolatok megteremtése objektív gazdasági szükségesség, amelyet a termelés fejlődése követel meg. A kapitalista országokhoz fűződő kölcsönösen előnyös feltételeken alapuló gazdasági kapcsolatok kiszélesítése fontos eszköze a két tábor közti kereskedelmi, együttműködés kérdései békés rendezésének. A szocializmus és a kapitalizmus békés egymás mellett létezésének politikája, amelyet a szovjet kormány folytat, feltételezi a két rendszer gazdasági versenyét. A Szovjetunió, Kína, az európai népi demokratikus országok dolgozói szilárdan meg vannak győződve arról, hogy ebben a békés versenyben. — nyilvánvaló fölénye folytán — a szocialista rendszer legyőzi a kapitalista rendszert. A marxisták sohasem titkolták, s nem is titkol ják azt a meggyőződésüket, hogy az elavult kapitalista rendszer túlélte magát. De más dolog a kapí talizmus történelmi fejlődési per spektíváinak tudományos értéke lése, és más dolog a Szovjetunió kapcsolata a kapitalista országokkal. Megcáfolva azt az imperialista rágalmat, amely szerint a Szovjetunió a „forradalom exportjával" állítólag rá akarja erőszakolni saját rendszerét más népekre, a cikk megállapítja, hogy a szovjet emberek azt az egyedül helyes nézetet vallják, hogy minden népnek magának kell megoldania országa társadalmi és államrendszere jellegének kérdését és senkinek sincs joga kívülről egy más rendszert rákényszeríteni, akár jó, akár rossz legyen az. A kapitalizmus sorsát minden országban az adott ország belső fejlődési folyamata, a néptömegek harca határozza meg. Csak az angol nép dönthet afölött, hogy Angliában legyen-e kapitalizmus, vagy sem, csak a franciák határozhatják meg, milyen rendszer legyen Franciaországban, csak az olaszoknak van joguk ahhoz, hogy társadalmi és gazdasági rendszert Válasszanak Olaszország számára. A marxizmus leninizmus azt tanítja, hogy gyökeres szociális átalakulás, átmenet az egyik társadalmi rendszerből a másikba csak akkor lehetséges, ha megértek a megfelelő anyagi előfeltételek, ha a néptömegek meggyőződtek a változás szükségességéről és aktívan harcolnak érte. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok « nem avatkoznak be és nem szándékoznak beavatkozni más országok belügyeibe és sohasem engedik meg, hogy a külföld beavatkozzék az ő ügyeikbe. A be nem avatkozás elve a népek közötti eredményes, békés együttműködés tág lehetőségeit nyitja meg, tekintet nélkül a szociális rendszerek különbözőségére. A két rendszer egymás mellett élésének, a vitás nemzetközi kérdések rendezésének eszméje — folytatja a „Pravda" cikke — a tőkés országok lakosságának egyre szélesebb rétegeit hódítja meg, elismerést nyer sok tőkés ország uralkodó politikai köreiben is. A cikk ennek alátámasztására több idézetet hoz az an gol polgári sajtóból, majd rámutat, hogy a tőkés világ legmesszebbre látó vezetői a történelmi tények kérlelhetetlen logikájának befolyására fokozatosan hajlani kezdenek a Szovjetunióval, Kínával, az összes népi demokratikus országokkal folytatott békés együttműködés eszméje felé. Feltétlenül tekintetbe kell venniök, hogy az ilyen együttműködés kétségtelen előnnyel jár, viszont a tőkés és a szocialista rendszernek a jelenlegi erőviszonyok mellett a világporondon való megütközése katasztrófális következményekkel járna a kapitalizmusra nézve. Ezzel kapcsolatban a cikkíró idézi Nehrunak és Churchillnek a békés együttélés mellett állástfoglaló kijelentését. Ilymódon — állapítja meg a cikkíró — a szocializmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élésének eszméje egyre népszerűbbé válik. Ez komoly nyugtalanságot kelt az úgynevezett „erőpolitika" hívei körében, különösen az Amerikai Egyesült Államokban. Mostanában az Egyesült Államokban és néhány más tőkés országban, nyilvánvalóan a kormánykörök sugallatára, olyan kampány indult, amelynek az a célja, hogy megfossza hitelétől a két rendszer békés egymás mellett élésének eszméjét. Kortunov befejezésül azt írja, hogy a béke ellenségeinek jól emlékezetükbe kell idézniök, hogy az egymás mellett élés eszméjének tagadása, az „erőpolitika", a háborús politika, csak az agresszorok pusztító vereségével, az egész tőkés rendszer pusztulásával végződhet. Csou En-laj elvtárs Moszkvában A szovjet kormány meghívására Moszkvában tartózkodik Csou Enlaj, a Kínai Népköztársaság állami adminisztratív tanácsának elnöke és külügyminisztere és Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának elnökhelyettese, valamint a genfi kínai és vietnami küldöttségek több tagja. Tiszteletükre a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese és külügyminisztere, V. M. Molotov július hó 28-án fogadást adott, amelyen a szovjet élet számos kiváló személyisége és a moszkvai diplomáciai kar jelent meg. Július 29-én G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke ebédet adott a vendégek tiszteletére, amely barátságos és szívélyes légkörben folyt le. Ugyanezen a napon fogadta Malenkov elvtárs Csou En-lajt és vele hosszan elbeszélgetett. Csou Enlaj meglátogatta K. J. Vorosilov és N. Sz. Hruscsev elvtársakat isÜtnak indultak a tűzszüneti paranccsal a vietnami tiszti küldöttségek A Szovfetunió javaslatának további visszhangja ANGLIA Július hó 28-án az angol felsőházban külpolitikai vita alakult ki. A labourista lord Arehibald a né. met kérdésnek tárgyalások útján való békés megoldására hívta fel a figyelmet. Amint azt a parlament hivatalos jelentése is közli, lord Arehibald kijelentette, hogy felszólalásának célja Németország újra. felfegyverzésének elhalasztása mindaddig, amíg meg nem kísérlik még egyszer a Szovjetunióval való megegyezést. Kijelentette, hogy „Angliában éles ellenszenv uralkodik a re. militarizácdó ellen és hogy Anglia lakossága nyugtalansággal, vegyes élelemmel kíséri Németország újrafelfegyverzésének politikáját. Ez egyáltalán nem csodálatos dolog, hiszen még emlékezetünkben élnek 1914 és 1939 eseményei. A genfi konferencia megmutatta, hogy a fennálló nagy akadályok ellenére is eredményt lehet elérni a kommunistákkal való tárgyalás útján. Azt hiszem, hogy ez fontos, sőt mondhatom döntő érv amellett, hogy új értekezletet hívjunk össze a berlini konferencia folytatására." Arehibald kijelentette továbbá, hogy érthetetlennek tartja, miként Ishet mereven €s kategórikusan elutasítani az új konferencia összehí. vasának ajánlatát. Hangsúlyozta, hogy lehetetlen még az értekezlet megkezdése előtt elfogadhatatlan feltételeket kitűzni. „Nem várhatjuk Oroszországtól, hogy beleegyezzen Németország egyesítésébe, ha Nyugat-Németország már előzetesen a nyugati katonai szövetség tagjává válik, Ellenkezőleg, azt kellene az új konferencián ajánlanunk, hogy az egyesített Németország nem fegyverkezhet legalább 10 évig és ily módon nem fenyegetheti sem Keletet, sem pedig Nyugatot. Továbbá ki kellene kötni, hogy ez alatt az idő alatt német területen semilyen hatalom sem létesíthet hadi. vagy repülőtámpontokat. Csak az Uyen ajánlat adhatna a tárgyalásoknak helyes irányt — jelentette ki lord Arehibald. FRANCIAORSZÁG A genfi konferencia eredményes befejezése, az ellenségeskedés megszűnése Indokínában és a szovjet kormánynak Európa kollektív biztonságára vonatkozó július 24-i jegyzéke a francia közvéleményben azt az erős meggyőződést alakították ki, hogy a német kérdést békés úton meg lehet oldani. A francia parlament számos képviselője szük. ségesnek tartja az európai problémák új megtárgyalását. A tárgyaláson megvitatnák a párizsi szerződést, még mielőtt Nyugat-Németország felfegyverzésére sor kerUlne. Ebben a tekintetben jellemző annak az ankétnak az eredménye, amelyet a „Frank.Tireur" című hetilap a francia parlament tagjai között rendezett. A lap a következő kérdéseket tette fel: 1. Mi a véleménye, lehetővé te. szi-e a genfi megegyezés egy új tárgyalásnak kedvező előfeltételek mellett való megindítását? 2. Nem gondolja-e, hogy a jelenlegi feltételek mellett a francia kormánynak és parlamentnek a ratifi. kációs vita alkalmából Németország felfegyverzéséviek elhalasztása mellett kell állást foglalnia mindaddig, amíg a megegyezés minden lehetőségét ki nem merítik? A szocialista köztársasági Phillip Bares a következőket válaszolta: „Az a véleményem, hogy a francia kormány és parlament Németország felfegyverzésének kérdését mindaddig az időpontig el kell, hogy halassza, amíg lojális módon meg nem kísérli a Kelet és Nyugat közötti tárgyalás lehetőségét." Hasonló véleményt nyilvánított a radikális Vincent Badier képviselő és Bonnefous, az ellenállás demo. kratikus és szociális szövetsége pártjának képviselője is. Ugyanilyen értelemben nyilatkozott további öt francia politikai párt képviselője Németország újrafelfegyverzése ügyében. A Trung Giában megtartott helyszíni katonai értekezleten a vietnami és a francia fél között megállapodás jött létre a két fél küldötteinek és az együttes ellenőrző bizottságnak a fegyverszünettel kapcsolatos közlekedése ügyében. A vietnami néphadsereg főparancsnoksága három tiszti küldöttséget indított útnak, hogy továbbítsák a tűzszüneti parancsot Binh-Tri-Cien térsége, az 5. hadiövezet, Közép-Vietnam és DélVietnam különböző arcvonalain levő népi erőkhöz. A helyszíni katonai értekezleten elért megállapodásoknak megfelelően a Francia Unió indokínai fegyveres erőinek főparancsnoksága hozzájárult, hogy segítséget nyújt az említett három küldöttségnek rendeltetési helyük kellő időben való eléréséhez. Az «Izvesztyia» a Szovjetunió javaslatának csehszlovákiai viszhangjáról Az „Izvesztyija" július 30-i számában közli M. Jarovoj, a lap prágai tudósítójának cikkét a Szovjetuniónak az összeurópai kollektív biztonsági szerződésre vonatkozó javaslata csehszlovákiai visszhangjáról. A szerző megállapítja, hogy „semilyen más kérdés nem keltett akkora figyelmet a csehszlovák közvéleményben, mint az európai állaimok kölcsönös viszonyának olyan rendszere, amely tartósan biztosítaná a békét". Ez egészen érthető is, — jegyzi meg Jairovoj — miután a csehszlovák népnek igen fontos érdeke a béke fenntartása, hiszen ez a ország nem régen volt áldozata a német militarizmusnak. Ezért az egész csehszlovák nép egységesen fellép a háborús kalandok felidézése ellen Európában, tiltakozik az ellen, hogy az úgynevezett „európai védelmi közösség" leple alatt újra feltámasszák a hitleri Wehrmachtot. A Szovjetunió ajánlatát ezért Csehszlovákiában mély megelégedéssel fogadják és az ajánlat tovább: sorsa az egész csehszlovák közvélemény figyelmének központjában áll. A csehszlovák nép egyhangúan támogatja a kollektív biztonság megvalósítására vonatkozó javaslatokat, annál is inkább, merť ez az ügy a csehszlovák népnek és az összes többi európai nemzetnek életérdekeit szolgálja." Jean Paul Sartre nyilatkozata a Szovjetunióban tett látogatásáról Jean Paul Sartre neves francia író a Szovjet írók Szövetségének meghívására nemrégiben egy hónapot töltött a Szovjetunióban. Meglátogatta Moszkvát, Leningrádot és Üzbekisztánt. Párizsba való visz szaérkezése után a „Liberation'

5 című lap munkatársa beszélgetési folytatott Sartreval. A „Liberation" munkatársának arra a kérdésére, hogy utazása során szabadon beszélhetett-e bárkivel, Sartre kijelentette: „Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy a legszélesebb körben nyiltan és könnyen érintkeztem bárkivel. Egyetlen esetben sem tapasztaltam megszorítást. Azok a nem szovjet barát újságírók, akik a Szovjetunióba látogatnak el, gyakran beszélnek „bizalmatlanságról". A szovjet polgárok igen élénken érdeklődnek minden iránt. „Bizalmatlansággal" sehol sem találkoz tam.a Sartre-ra mély benyomást tett a szovjet emberek kritikai szelleme, amelyről ezeket mondotta: „Tévedés lenne azt hinni, hogy szovjet ember nem mondja ki, hanem magában tartja bírálatát. Sokkal többet bírál, mint egy francia és ezt hatásosabb formában teszi. Míg egy francia csak a kávéházban bírál, addig a szovjet ember nyilvánosan, felelőssége tudatában mondja el bírálatát egy hivatalos gyűlésen. Ez a bírálat gyakran heves, de mindig pozitív irányba mutat. Ez áll a munkásoktól kezdve mindenkire.'! Sartre megjegyezte, hogy a szovjet emberek szívesen vitatkoznak bárkivel, aki nem ért egyet velük. „Belemennek a vitába anélkül, hogy sértve éreznék magukat. Ha azt mondja nekik az ember: ,.Azt hiszem, hogy ezen a ponton ezt vagy azt kevésbbé találom jónak ...'

! — szinte örülnek. Ez nem azt jelenti, hogy automatikusan elfogadják az ember véleményét, de szeretik megismerni mások elgondolását a konkrét problémákról. Sartre elismeréssel nyilatkozott a szovjet ifjúság neveléséről és megállapította, hogy a Szovjetunióban mindenki tetszése szerint választhatja meg foglalkozását és a legjobb körülmények között készülhet fel arra. „A szovjet embert a saját élerte és a társadalmi élet szüntelen ífe harmonikus előrehaladásának vágya fűti f — mondotta Sartre. Ä szovjet ember mindenütt a verseny rendszerében él. Igen, a szovjet társadalom minden színvonalán verseny-i ben álló társadalom* Gyakran mon-i dották nekem: „Az egyenlőség szerintünk azt jelenti, hogy mindenkinek lehetősége van arra, hogy bármüyen társadalmi állást elnyerjen.!' Az egyenlőség szerintük nem kiegyenlítődés, amelyben mindenki egyenlő a másikkal, hanem éppen ellenkezőleg, hierarchia, amely a munka és az érdem révén spontánul jön létre. A szovjet társadalom hajtóereje Sartre szerint „a büszkeség" de az egészséges büszkeség, amikor až egyén érdeke és a közösség érdeke elválaszthatatlan. A kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. Sartre, aki közismerten az egzisztencialista filozófia megteremtője, a szovjet filozófusokról úgy nyilatkozott, hogy rendkívüli gyakorlati érzékű emberek és a szovjet társadalom hasznos építői. A szovjet diákokról a következőket mondotta: „Számukra a marxizmus az alapvető ideológia, amelyet éppen úgy, magukévá tettek, mint mi az 1789es ideológiát. E közös ideológia alapján lehetnek nézeteltérések köztük, de ezek sohasem veszélyeztetik az egész marxista filozófia egységét." Sartre végül elmondotta, hiogy a Szovjetunióban valószínűleg előadják egyik színművét, * ä