Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-30 / 184. szám, péntek

'9 1954. július 30 UJSZO A kínai katonaegyüttes köztársaságunk minden kerületében fellép Szerdán, július 28-án a kínai népi felszabadító hadsereg

1 dal. és táncegyüttesének képviselői sajtókonferenciára gyűltek össze Prágában a Csehszlovák Újság-író Klubban, amelyen részt vettek a belföldi és külföldi sajtó képviselői is. Az együttes vezetője, Cchen X. tábor, nok, aki a Kínai Népköztársaság központi népkormánya forradalmi katonai tanácsának politikai vezetősége mellett működő kultúrosz. tály parancsnoka és S'Luo-meng, az együttes művészi vezetője, a kínai zenei szövetség tanácsának tagja az együttes történetéről és tevékenységéről, csehszlovákiai fellépéséről és programmjáról, valamint a Kínai Népköztársaság határain túl megvalósított körútjáról beszélt A kínai népi felszabadító hadsereg dal- és táncegyüttese 270 tagból áll, akik az együttes keretében daltánc-, zenekari, színházi és klasszikus operettcsoportot létesítettek. A kínai népi felszabadító hadsereg leg. kiválóbb művészegyüttese ez. A kínai katonamüvészek Csehszlo. vákiában kb. 6 hétig lesznek, ebből az első és utolsó hetet Prágában és a prágai kerületben töltik. Fellé, pésüket megtekinthetik az összes dolgozók köztársaságunk minden részében és a katonák is az egyes kiképzőtáborokban. A kínai művészek szereplését a csehszlovák rádió és televiziő i3 közvetíti. A békevédők összkínai bizottságának távirata a békevédők csehszlovákiai bizottságához A békevédök összkínai bizottsága táviratban mondott köszönetet a békevédők csehszlovákiai bizottságának a genfi konferenciának az indokínai katonai akciók befejezéséről szóló egyezmény megkötésével való sikeres befejezése alkalmából küldött jókívánatokért. A távirat többek között a- követ, kezoket tartalmazza: „Az indokínai béke megújításáról és a fegyverszünetről szóló egyezmény, melyet a genfi konferencián értek el, további nagy győzelem az egész világ békeerőinek, a koreai fegyverszünet

1 megkötése után. Ez a győzelem elválaszthatatlan a csehszlovákiai béketörekvésektől. Ez az egyezmény csupán az első lépés az indokínai kérdés békés rendezéséhez. Szükséges, hogy az egész világ- nemzetei továbbra is kitartsanak abban az igyekezetükben, amely ezen egyezmény következetes teljesítésére irányul. Csehszlovákia és Kina népe harcoljon továbbra is kéz a kézben ezért a közös célért!" PÁRTÉLET Az első győzelem Li Ke-nun, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének helyettese koszorút helyezett el a Klement Gattwaíd mauzóleumban Li Ke-nun, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének helyettese szerdán, július 28-án ellátogatott a Klement Gottwald mauzóleumba, ahol koszorút helyezett el. Ugyanezen a napon koszorút helyezett el a Vitkovon lévő Ismeretlen Katona sírjára is. A Kínai Népköztársaság külügyminiszterének helyettesét ez alkalomból Li Csi-csuan, a kínai népköztársaság diplomáciai ügyvivője, Karel Kurka, a külügyminiszter helyettese és dr. Dobromil Ječni, a külügyminisztérium diplomáciai protokollfőnöke kísérték. Ének, tánc, zene a kullúra szolgálatában A napokban volt éppen négy éve, hogy a nyilvánosságnak bemutatkozott a Csehszlovákiai Állami Ének- és Táncegyüttes. Komoly kultúrtényezők úgy határozták meg e reprezentációs intézmény hivatását, hogy a hazai folklorisztikus ének- és táncnépmüvészet továbbfejlesztése terén ugyanolyan hivatása van, mint a színi és énekművészet terén a prágai Nemzeti Színháznak és a komoly zene terén a Cseh Filharmóniának. Hazai és küL földi sikerekben gazdag ennek a négy évnek a története. 1952-ben a Német Demokratikus Köztársaságban vendégszerepelt az együttes, tavaly Bukarestben _ az Ifjúsági Világtalálkozón vett részt, ahonnan kétszeres laureátusként tért visz. sza. 500 egész estét betöltő fellépése előtt áll az együttes. Valóban sok közös vonása van ennek a természetszerűleg jobbára lelkes fiatalokból álló együttesnek a Nemzeti Színházzal vagy a Cseh Filharmóniával. Azonban lényeges különbség van közöttük abban, hogy ezek a fiatalok jóformán állandóan úton vannak, kerületi és járási városainkat látogatják műsorukkal, a néppel élnek és vendégszerepléseik során is szüntelenül régi és mai anyag után kutatnak. Ezért számít rendkívüli eseménynek, ha az együttes Prágában fellép. A napokban megtekintettem az együttes műsorát. Cseh, szlovák, morva, sziléziai dalokat, táncokat adtak elő káprázatosan tündöklő, változatos népi öltözékben, magas művészi igényességgel. Nem óhajtok Külön-külön foglalkozni az egyes műsorszámokkal, csak megemlítem, hogy nagy sikert aratott a sziléziai polkikettős. A bányászegyenruhás ifjú 's kedvese olyan természetes bájjax mozogtak, hogy sikerült nekik a jó munka után kijáró egészséges éle örömet kifejez, niök. Nagyon szépvk a leánytrió különleges előadásában bemutatott népdalok is. Zúgott a vaps, amikor a vegyeskar elénekelte Arnoát Koätálnak, az együttes művészi igaz. gatójának: Psaničko na Hradčany (Levél a prágai Várba) c. új dalát. Szép melódiával, egyszerű tartalommal, a csapongó személyi kul. tusz elhagyásával tolmácsolja a falusi dolgozó parasztok meghívását Zápotocký köztársasági elnök elvtárshoz. Kenyérrel, sóval akarják fogadni a köztársasági elnöküket

i akit szeretnek és akivel szép nyugodtan beszélgetni óhajtanak, hogy hosszú, munkás életének tapasztalataiból új életük megteremtésekor merítsenek. A zenekar valóban ropogós magyar gyorscsárdás egyveleget is játszott. E szám sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a cimbalomszólót eredeti budapesti cimbalmon Farkas Pál játszotta. A nagyobb igényű táncszámok közül a legjobbak voltak: a garammenti szlovák lányok jó növénytermesztési munká. jának ápoteozisaként előadott Mák, a szovjet falusi ifjúság holdog életét kifejező szám, mely hűen érzé. keltette, mennyire visszavet munkánkban a boldogtalan, viszont milyen munkahöstettekre képes a boldog szerelem. Hatásban legnagyobb sikere a Május 1. táncszámnak volt, mely a hagyományos május elsejei forradalmi tartalmon túlmenő, en a városi és falusi fiatalság újszerű .kapcsolatát fejezte ki. Ná. lünk nemcsak a nagy államférfiak fényképeit viszik a milliós tömegek a májusi felvonuláson; ott látjuk a menetben a legjobb városi és falusi fiatal dolgozók képeit és ami a legszebb: ott menetelnek ezek a fiatalok maguk, mint az új élet új erkölcsének első megtestesítői. Ezt az újat fejezték ki és mutatták be táncban és énekben. A maga egységében köszönjük meg a szép előadást <"s felhívjuk rá olvasóink figyelmét. Ne hagyják elmulasztani az alkalmat, ha a kiváló együttes műsorát megtekinthetik. Jó Sándor DOBÓRUSZKÁN JÁRTUNK, a r.agykaposi járásban. A falu csendbe burkolódzott. Csak az egyik roggyant házikón, — amely talán még a háború maradéka — kelepelt hangosan egy gólyapár. Pár lépésnyire az országúttól két kévekötőaratógép vágta a búzát. Rövid időre leállottak. Igazítottak a gépen. Aztán újból munkához láttak. A porták is csendesek voltak. Még az aprójószág sem hangoskodott. Az emberek meg sem várták, míg a víz felszikkad. Siettek aratni, mert ahogy mondják: dolog ám az idő, sok a munka. Sok eső esett errefelé az utóbbi időben. Mint a gyöngyszem csillogtak az esőcseppek a kukorica levelén. A kövér kukoricaszár derekát csak itt-ott hajlította meg a vihar. Még az országút is felázott, olyan volt a teteje, mint a habarcs. De amikor a nap bearanyozta sugaraival a tájat s még hozzá egy kis szél is fújt, rövid pár óra múlva már egészen tűrhető volt az idő. Megkezdhették az aratást. Mi is tovább mentünk, a dolgunkra. A pártelnököt kerestük. Mentünk a falu végig. Ugyancsak megbámultuk az út két oldalán szorosan egymás mellett épült csinos házakat. Meghúztuk a lépést s hamar elértünk a falu végére. Ott találtunk rá az elnökre. Éppen az egyik traktorossal beszélgetett, aki az aratógépet húzatta a lucernatáblán keresztülvezető úton egy másik dűlőbe. / Letelepedtünk a földre s beszélgetni kezdtünk. Szóbakerült sok minden. Először is az aratás, az időjárás, a cséplés. Majd később, mikor mindezt meghánytuk-vetettük, a szövetkezetre terelődött a szó. Eleinte mintha vonakodó hangot ütöttünk volna meg, vagy csak nekem tetszett úgy, hogy Andrejcsik elvtárs, a pártelnök feszélyezett. Valahogy nem találta meg rögtön az. igazi hangját. Nem tudta hirtelenében, hol is kezdje. Elmondani a helyzetet a szövetkezet körül, a faluban — nem kis dolog. Érezni lehetett beszédéből is, hogy a faluban valami lappang, vagy már talán fellobbant a láng a félig alvó parázsból? Egy-egy problémánál meg-megakadt, átugrott a másikra. Majd újból visszatért. így ment ez egy darabig, míg végre magára talált. Ekkor aztán más mederben folyt a szó. Beszélt, beszélt, szinte a lelkét öntötte ki. — Mert cikornyás kis história a dobóruszkai szövetkezet története — mondja. — Úgy volt ez, mint a kerék: egyszer fel, másszor le. Bonyolult, szövevényes helyzet. Úgy voltak, mint falevél az örvényben. Forogtak, forogtak, illetve forgatták őket. így talán helyesebb. Kiutat azonban ez ideig igen nehezen találtak. Nem azért, mintha talán nem lett volna. De mondjuk meg úgy, ahogy volt: egy kicsit elbízták magukat. Túlbecsülték erejüket. Az elleniéi erejével meg nem számoltak. D^ most már másképp lesz! így, ahogy elmondtuk, ebből még kevesen tudnák meg a valóságot a falu életéből. Tudnunk kell azt is, hogy Dobóruszkán két „tábor" van. Az egyikbe azok tartoznak, akik kézzel és ésszel a falut, a jövőt építik és szépítik. De van itt egy másik „tábor" is. Ide tartozik Pekár János K., Fulajter H. volt cséplőgéptulajdonos, Kejső József, Fulajter Sándor és még többen. Pekár Péter B., aki egyébként dolgozó kisparaszt, szintén „bekerült" ebbe a „táborba". Ez a „tábor" tehát nem egységes. De ha a szövetkezet ellen kell öszszefogni, megtalálják a közös nyelvet. A fő hangadó: Pekár János K. MOST, HOGY MEGISMERTÜK a faluban levő helyzetet, térjünk át arra, mit csinált a pártszervezet eddig, mit az ellenséges tábor, hogyan alakul a helyzet a faluban és mik a további teendők? .« Tavaly a pártszervezet rosszul dolgozott. A kulákok uszítottak, támadtak és robbantottak. Sikerült aláaknázniok a szövetkezetet. A szövetkezet istállójából az egyik éjjel „eltűntek" a sertések. A közös istállóból. Pekár Péter B., a kisparaszt is agitált. A kulákok érdekében! Kit terhel ezért a felelősség? A pártbizottságot! Szégyenfoltja ez a kommunisták munkájának. A faluban II. típusú szövetkezet volt, összesen 9 taggal. Dolgoztak, dehát kilenc ember bármennyire is igyekezett, még sem tudta elérni mindazt, amit szeretett volna. Mondjuk, ami a termelést illeti. A helyi pártszervezet munkája ekkcr még gyertgének bizonyult. A kommunistáknak kellett volna jó példával előljárniok, hisz 12-en vannak a faluban. Ha mindegyikük csak egy-egy dolgozó parasztot is meggyőzött volna, a helyzet egész biztosan máskép alakul. De nem igy történt. Felületesek voltak, lebecsülték az ellenfél erejét, tudását. Nem szereztek több tagot a szövetkezetbe.- Maradtak, ahogy voltak. Kilencen. Se többen, se kevesebbben. Utóbb „.átmentek" a III. típusra. Ezt a „lépést" előzőleg elő kellett volna készíteni. A pártbizottság azonban elszámította magát. A kommunisták azt hitték, hogy ha kilencei^ átmennek a III. típusra, majd könnyebben, talán kevesebb meggyőzéssel is utánuk mennek a dolgozó parasztok. Nem számoltak Pekár János K. és társai munkájával. Pedig az ellenség is tud agitálni, főleg ott, ahol mi teret engedünk neki. Pekár János K. és társai sem aludtak. így, mikor a második típusról „átmentek" a harmadikra, a 9 szövetkezeti tagból 4 kilépett. Mindössze öten maradtak. Miért? Talán azért, hogy a négy volt szövetkezeti tag nem akart volna együtt dolgozni velük? Vagy talán sokalták a beadást? Nem! Kiléptek, mert keveset foglalkozott velük a pártszervezet, a kommunisták, a szövetkezet dolgozói. Magukra hagyták őket. — „Ha kiléptek, hát kiléptek. Majd csak megleszünk nélkülük is valahogy." Ilyenforma vélemény alakult ki abban az időben róluk. Persze az ilyesféle hetvenkedés nek semmi gyakorlati értelme nem volt. Öt szövetkezeti tag még nem szövetkezet, legfeljebb termelőcsoport. De az is csak addig, míg ötfelé nem húznak. Gazdálkodni sem tudtak úgy, ahogy szerettek volna. A jövedelmük sem gyarapodhatott megfelelően. Ezt akarták Pekár János K. és társai. TELT, MÚLT AZ IDŐ. A pártbizottság a történtekből levonta a tanulságot: tovább folytatni a meggyőző munkát a dolgozó parasztok között. A határozatot tett követte. Megkezdték a meggyőző munkát. Türelmesen elbeszélgettek a dolgozó parasztokkal otthon is. Esténként, ha kiültek a lócára, vagy ahogy itt mondják, a kispadra, nem egyszer szóba kerül a szövetkezet. Meg a tavalyi helyzet, amikor a kulákok nagyon hangoskodtak, hogy majd így, majd úgy. Hollókárogás volt ez csak, de azért sokakat megszédített. Pedig még nem felejtették el a „biróuramék", meg a „képviselőtestületi tagok" egyeduralmát. A dolgozó parasztok meghallgatják mindig a jó szót, most is 14-en jelentkeztek a szövetkezetbe. Önként, aláírásukkal is ellátták szándékukat. Cserep Ferenc, Fulajter István, Galya Ferenc, meg a többiek eddig sem hittek Pekár János K. hitszegő beszédének és ezután még úgyse. Pergő János büszkén mutatta a belépőnyilatkozatot Andrejcsik elvtársnak, a pártelnöknek. HARC VOLT EZ, komoly harc. Mert az ellenfél sem aludt. Pekár János K., a kulák, „kisgyűlést"/hívott össze a saját házában. Meghányták-vetették az „ellenagitáció" minden csinját-bínját. Még a falut is három részre osztották „agitációs" munkájuk során. Kándás vezette az Alvéget Pekár Péter B. kisparaszttal, Pekár János K. a fiával, Benjáminnal a falu középső részét, Fulajter Sándor H. pedig Kejső Józseffel a Felvéget. Agitált mind a két „tábor". A kulákok azonban most elszámították magukat, mert ekkor már a járás is segített. Nem • tudtak „híveket" szerezni a dolgozó parasztok között. Pedig ugyancsak igyekeztek. A kommunisták ekkor megmutatták, hogy tudnak harcolni is, dolgozni I is, úgy istenigazában. Csak irányítani kell őket. A további sikerek alapját tehát megteremtették. Egy, hibát azonban mégis elkövettek. Az újonnan megnyert 14 dolgozó paraszt között egyetlen középparaszt sincs. Ezt a hibát sürgősen jóvá kell tenniök. A középparasztokat is meg kell győzni, be kell fogadni őket a szövetkezetbe. A kommunisták to-i vábbi agitációs munkájukban erre nagyobb gondot fordítsanak; És még más egyébre is. , Vegyük például a beszolgáltatás!. Maga Andrejcsik elvtárs a pártelnök és Trencsics elvtárs, aki jelenleg mint instruktor dolgozik a faluban, azt mondják: a beszolgáltatás körül rendet lehet teremteni. De nem elég ezt csak mondani. A szavakat tettekre kell váltani. Nem mindenkinek mérünk egy mértékkel. A kulákoknál, akik e téren is „szervezett" ellenállást tanúsítanak és fittyet hánynak az állam iránti kötelességüknek, hivatalos felvásárlást kell eszközölni. Nem szabad megengedni, hogy a becsületes dolgozókon élősködjenek. ANDREJCSIK ELVTÁRS a helyi pártszervezet munkájáról, irányitó szerepéről azt monüta, hogy. különösen az utóbbi időben élénkül. Ez igaz, lőleg ami a szövet-, kezet megerősítését illeti. De a beszolgáltatással, az arra fordított munkával a kommunisták és a helyi szervek funkcionáriusai úgy vannak, mint az egyszeri ember a „terülj meg asztalkámmal". A mesebeli asztalka azonban csak a mesében terült meg. A valóságban sohasem. Más az álláspontunk a kulákokkal és más a dolgozó parasztokkal szemben. Ezért a kommunisták gyakrabban járjanak el azokhoz a dolgozó parasztokhoz is, akik talán ma még úgy gondolkoznak, hogy „ej, ráérünk arra még"j Mondják meg nekik, hogy gyerekeik, testvéreik, rokonaik az üzemekben, az iskolákban vagy más munkahelyeken őértük is dolgoznak, tanulnak, nekik is termelnek.; Erről többet beszéljenek, mert Dobóruszkán egyesek nehezen értik meg, hogy nemcsak követelni, ds adni is kell. Ezt ez ideig ilyen formában nem nagyon magyarázták; meg nekik. Pedig van, alti megma-t gyarázza. Feladata ez az üzemekben, vagy más munkahelyeken dol-; gozó kommunistáknak is, hisz a falujuk becsületéről, az ő ellátásukról is szó van. Beszélgetni kell János bácsival, meg Péter szomszéddal, hogy a tojást, meg a húst, de a tejet sem kell ám elhanyagolni, mert csak ha ők is segítenek, lessz olcsóbb a tégla, a cement, a cserép meg a deszka. SZÓLNI KELL MÉG a felsőbb szervek támogatásáról is. Jelenleg, az aratási munkák alatt Trencsics elvtárs, mint instruktor segíti a pártszervezetet. Tervszerűen kell azonban dolgoznia. Tanítsa a pártbizottság tagjait. Tennivaló van bőven. Amikor a pártbizottsági gyűléseken értékelik a kommunisták munkáját, inštruktori szerepét úgy töltse be, hogy javaslatokat adjon a pártbizottságnak: bízza meg a kommunistákat olyan feladatokkal, hogy felkeresik a dolgozó parasztokat, megbeszélik velük a beszolgáltatás ügyét, fontosságát. Érvekért nem kell a szomszéd faluba menni a népnevelőknek sem. Dobóruszkán is látni és tapasztalni lehet, hogy államunk lépten-nyomon segíti a dolgozó parasztokat. Most is átépítenek egy házat. Állami áruház lesz benne. Helyben lesz, hogy a falu népének ne kelljen messzire mennie, ha vásárló kedve támad. Helybe hozzák az árut. Ezt szépen össze kell kapcsolni a beszolgáltatás fontosságával, megmondani azt, hogy valamikor bizony mindez nem volt meg. Akár esett, tkár nem, ha valamit venni akartak, no meg ha pénzük is volt rá a dobóruszkaiaknak, gyalogol hattak Nagykaposra vagy Királyhelrrecre. Ilyen és ehhez hasonló tényekkel kell a dolgozókban felszítani a felelősségérzetet kötelességeik iránt. Dobóruszkán nagy szükség van erre. Gérecz Árpád.