Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-03 / 161. szám, szombat

6 UiSZÖ 195.4 július 3. A CsKP X. kongresszusa határozatai teljesítésének biztosítása Szlovákiában köztársaság alkotmányának kiadása után a Szlovák Nemzeti Tanács jogkör nélkül maradt és semilyen kérdésbe sincs beleszólása. Ez a Szlovák Nemzeti Tanács passzivitására vezetett és jellemző, hogy éppen a CsKP vezetőségében lévő elvtársaknak kellett a Szlovák Nemzeti Tanácsot figyelmeztetniök jogkörére és arra, hogy az ügyek egész sorát a Szlovák Nemzeti- Tanács törvényeivel kell rendezni. Hasonló a helyzet a Megbízottak Testületében is. Helyesen megszervezett munkával a Megbízottak Testülete a nehéziparon, közlekedésen, az állambiztonságon és védelmen kivül az egész gazdasági életet úgy irányíthatja, ahogy azt megkövetelik a különleges viszonyok Szlovákiában, természetesen nem sértve emellett az egységes tervet és az egységes gazdaságot. Az egyes minisztériumok és megbízotti hivatalok jogköréről, a különféle ügyekben való illetékességéről szóló viták és súrlódások feleslegesek és a pártnak harcolnia kell ellenük. Emellett jellemző, hogy kevés elvtárs fordul e kérdésekben a pártszervekhez és kéri ki a párt döntését. A pártkongresszuson beszéltem a burzsoá - nacionalizmus megnyilvánulásairól, az állami fegyelemnek a begyűjtésnél, a feketevágásoknál, az építkezéseken való be nem tartása iránti közömbösségről és az elvtársak előtt ezek a kérdések általánosan ismertek. Mi azonban a kultúra terén is látjuk a burzsoá-nacionalista megnyilvánulásokat. Az egyes irodalmárok között mutatkozó ellentétek szintén abból származnak, hogy némelyik kérdés az elvtársak előtt nem világos és hogy az elvtársak a Szlovákiai írószövetségben is kompromisszumokra készek bármilyen fasisztával, ha az irodalmár és író. Megnyilvánul ez például egyes cikkekben is. így például összehasonlítják Milo Urbant, a hlinkás Gardista szerkesztőjét Peter Jilemnickývel, aki a megszállás egész ideje alatt koncentrációs táborban ült. Emellett meg kell mondani, hogy Milo Urban még nem számolt le múltjával, nem végzett semmilyen önbírálatot és hogy újonnan készülő regényében is a Hlinka-gárdát, a hivatásos gonosztevők bandáját nemzeti gárdának merészeli nevezni. Ugy vélem, nem ártana több óvatosságot tanúsítani az áldatlan múlttal való kapcsolat terén néhány szlovák írónál is, valamint kultúréletünk egyéb képviselőinél is. Tiszteljük az értelmiséget. A szlovák irodalom a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság fennállásának néhány éve alatt szinte csodákat tett. Irodalmunk, népünk művelése fejlesztésére óriási értékeket fordítottunk. Azonban nem engedjük, hogy az irodalom leple alatt irodalmunkba, az esztrádák programmjaiba számunkra idegen, lényegében ellenséges ideológiát csempésszenek be. Prágai felszólalásom után a bratislavai értelmiség körében vitatkoztak arról, hogy miért nem szólaltam fel egyben a cseh sovinizmus ellen is. Ebből látható, hogy éppen a szlovák értelmiségnek bizonyos része mily kevéssé érti meg a nemzetiségi kérdés lényegét. Nekünk, szlovákiai kommunistáknak kötelességünk harcolni a burzsoá-nacionalizmus jelenségei ellen és legyenek biztosak, hogy a cseh elvtársak keresztülvitték és továbbra is keresztülviszik az internacionalizmus elveit és ha valahol felmerülnek a sovinizmus jelenségei, ott is erélyesen közbelépnek. Magától értetődő, hogy a velünk szemben ellenséges ideológiák ellen folytatott harccal kapcsolatban állandóan javítani kell a párt összetételét. Meg kell tisztítani a pártot a karrieristáktól, az opportunistáktól, a velünk szemben ellenséges ideológiák hordozóitól, mert a pártot az teszi erőssé, hogy szüntelenül megtisztítja magát az opportunista és idegen elemektől. Ezért szüntelenül harcolni kell pártunk tisztaságáért és ideológiai egységéért. Emellett természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a marxizmus-leninizmus ereje jótékony kihatással van az emberek gondolatvilágának átalakítására is. Sokan, akiknek tegnap a szocializmus gondolata idegen volt, ma népi demokratikus rendszerünk híveivé válnak. Másként nem volna lehetséges megteremteni népünk erkölcsi-politikai egységét. Nem fogjuk ezért üldözni a kismunkásokat, parasztokat, értelmiségieket, akik formálisan tagjai voltak a Hlinka-gárdának vagy Hlinka szlovák néppártjának és akik ma becsületesen dolgoznak és megteszik kötelességüket népi demokratikus rendszerünk iránt. Ez érvényes a régi értelmiségre is, amely a fasiszta állam alatt a gazdasági életben szolgált vagy pedig állami szolgálatban állott. Mindezeket mai állásfoglalásuk és igazi munkájuk alapján fogjuk értékelni. Másként van ez a pártban, ahol a fasiszta szervezetekben való tagságot az úgynevezett Szlovák Állam alatt vagy a fasiszta állami gépezetben végzett munkát, az ellenállásban való részvétellel kapcsolatban külön és jelenlegi párttevékenységük alapján kell értékelniök az illetékes pártszerveknek A párt megjavítja összetételét az alkalmatlan párttagok kizárásával és új, öntudatos munkások, parasztok és értelmiségiek felvételével a párttagjelöltek közé és jelöltségük alatt az alapfokú pártoktatásban öntudatos kommunistákat nevel belőlük. A párttagok oktatásával emeljük a tagok politikai öntudatosságát és a pártszervezetek színvonalát azon feladatok színvonalára, amelyek ma pártunk előtt állanak. Az új káderekről való gondoskodás a párt, valamint állami gépezetben minden egyes pártalapszervezet és valamennyi pártszerv egyik alapvető kötelessége. Szüntelenül emelni kell az összes párttagok politikai és szakmai színvonalát. A pártnak biztosítania kell a régi értelmiséggel, a mérnökökkel, szakemberekkel való kapcsolatot és biztosítania kell politikai fejlődésüket akkor is, ha nem párttagok. Az állami gépezetbe vagy a gazdasági szervek vezetőségébe kiemelt munkás elvtársakat szakbelileg képezni kell úgy, hogy ne váljanak játékszerré a szakemberek kezeiben. A párt új alapszabályzata jogot ad nekünk, hogy ellenőrizzük az üzemek igazgatását. A'z elvtársaktól, a pártmunkásaktól ez is nagy politikai és szakbeli tudást követel meg, hogy az üzemek igazgatásának ellenőrzése ne vezessen arra, hogy az igazgatót a pártszervezet helyettesítse. A falvakon a szocializmus építésével és az EFSz-ek felépítésével kapcsolatban a járási párttitkárok és a községekben lévő egyes kommunisták számára szükségessé válik, hogy segítsék és irányítsák az EFSz-eket. Ehhez szükséges, hogy értsék a parasztproblémákat. Ez nem csekély feladat és sokkal több figyelmet kell ennek szentelni az eddiginél. Az államapparátusban dolgozó elvtársaknak újra meg újra tudatosítaniuk kell, hogy az állami apparátusnak a pártpolitika hazánk szocialista építésére irányuló fő irányvonalának megbízható végrehajtójává kell válnia. Gazdaságunk állandóan növekedik. A gazdaság irányításának problémái egyre bonyolultabbakká válnak. Sokoldalúan fejlődik a termelés és a kultúra is. Állami apparátusunk, a nemzeti bizottságok apparátusa azért vannak, hogy biztosítsák és védelmezzék ezeket az építő és nevelő feladatokat. Népi demokratikus rendszerünk és egész állami gépezetünk erőforrása épcen abban rejlik, hogy a munkásosztály legjobb és legöntudatosabb része — a Kommunista Párt irányítja. A párt határozza meg a politikát és a kormányhatározatok teljesítését és kulturális téren nagyrészt a gazdasági szakaszon és az állam irányításában dolgozó kommunistáknak feladatát. Ezért az állami hivatalokban lévő párttagok kötelessége, hogy szüntelenül ellenőrizzék az egyes pártés a kormányhatározatok teljesítését és emellett ne avatkozzanak be a hivatal felelős vezetőjének jogkörébe. Segíteniük kell a hiányosságok leleplezését, támogatniuk kell a becsületes embereket és követelniök kell a párt- és kormányhatározatok megvalósítását. Szüntelenül harcolniuk kell a bürokratizmus ellen munkahelyükön, harcolniuk kell a határozatok megkerülése ellen, az ellen, hogy a párthatározatokat mindenki a maga módján magyarázza, kiforgassa, vagy a készített tervekben és mérlegekben megkerülje. Világos, hogy ha felelősek vagyunk mindazért, ami a köztársaságban történik, ha a párt az állami apparátus segítségével irányítja államunk és a tömegszervezetek tevékenységét, akkor ez minden egyes felelős dolgoz/ ! megköveteli, hogy tanuljon, tanuljon politikailag és szakmabelileg, hogy az előttünk álló feladatokat meg tudjuk valósítani. A X. pártkongresszus határozatainak biztosításához tovább kell javítani a párt tömegpolitikai munkáját, pártunk tagjainak százezreit a szocializmus építése gondolata .hordozóinak, a pártonkívüli munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek millióival kell körülvenni. Becsületes munkánkkal bizalmat kell keltenünk bennük a párt iránt, népi demokratikus rendszerünk híveivé, a szocializmushoz vezető utunk híveivé kell nevelnünk őket, akik készek úgy dolgozni, ahogy azt a párt megköveteli. A népet erkölcsi-politikai egységre vezetni, annyit jelent* hogy szeretetre kell nevelnünk ügyünk iránt és készségre, hogy áldozatokat hozzon a szocializmus építésének érdekében. A párthatározatok teljesítésére tovább kell fejleszteni a pártszervekben és szervezetekben a bírálatot és az önbirálatot. A bírálatnak konkrétnek kell lennie, meg kell mutatnia, hol és mit végeztek helytelenül. A bírálat éles lehet és névre kell szólnia, a párttagokat nevelni kell és nem agyonütni. A bírálatnak kifogásolnia kell hiányosságainkat és hibáinkat és a kommunistákat arra kell vezetnie, hogy a hibák többé ne ismétlődjenek meg, hogy a hiányosságokat rugalmasan kiküszöböljük. Szükséges, hogy a pártban világos legyen, hogy a bírálat nem olyan divat, amelyet ideiglenesen bevezettünk a pártszervezetekbe, hanem politikánk egyik alapelve, nagyon éles fegyver és nagyon szükséges a hiányosságok kiküszöböléséhez, de e fegyverrel nem szabad visszaélni. Minden kritikának nem kell és nem szabad mindjárt fegyelmi és más intézkedésekre vezetnie Néhol olyan a helyzet, hogy a pártszervezetekben félnek a bírálattól. Gyakran fél az, aki bírál, hogy a megbírált megsértődik vagy bírálatának valamilyen következményei lesznek és gyakran fél a megbírált is, hogy elveszti tekintélyét. Néha az igazságos bírálatban is személye elleni támadást lát. Szükséges, hogy az elvtársak úgy tekintsék a bírálatot, mint a munkájukban nyújtott segítséget; kell, hogy a bírálaton elgondolkodjanak, hogy önbírálatot is gyakoroljanak. A párt előtt nem lehet titkolódzni. Ha a kommunistának a párthoz való viszonya becsületes, akkor a párt előtt feltárja saját hibáit és hiányosságait és becsületes munkával igyekszik őket helyrehozni. Igaz, hogy a bírálat joga nem jelent pletykálkodásra való jogot. Vannak még olyan zavaros elemek, amelyek visszaélnek a bírálattal, rágalmazásra használják fel és amelyek feltételezéseiket igazságnak és az állításokat bizonyítéknak tartják. A pártnak saját szervei segítségével ki kell vizsgálnia a bírálat jogosultságát és a becsületes párttagokat és funkcionáriusokat meg kell védelmeznie a pletykák és ellenséges rágalmak ellen, amelyeket osztályellenségeink is terjeszthetnek. A CsKP X. kongresszusának határozatai kiemelik a vezetés kollektív voltának kérdését. A személyi kultuszt összeegyeztethetetlennek nyilvánítják a marxizmus-leninizmussal. Lenin elvtárs arra tanít bennünket, hogy a szervek kollektivitásának mindig jó munkamegszervezéssel kell társulnia, amely biztosítja a szervek előtt álló feladatok gyors és pontos teljesítését és hangsúlyozza a határozatok teljesítéséért viselt személyes felelősséget. Erre emlékeztet a fontos lenini tanítás is: „Közösen megtárgyalni, egyénileg felelni." Emellett szükséges, hogy helyes viszony legyen a kollektíva és a pártapparátus között. A pártapparátus sohasem helyettesítheti a párt kollektív szervét. A pártgépezetben dolgozó elvtársakban olyan embereket kell látni, akik megvalósítják a pártszervek akaratát és akik ellenőrzik a párthatározatok teljesítését. Másrészt a pártgépezet dolgozóinak, a titkároknak, az osztályok vezetőinek sohasem szabad visszatérniük a múlthoz, amikor a párt apparátusa gyakran helyettesítette a párt választott szerveit, a kollektívát. Szükséges, hogy pártszerveink tárgyalásai ne merüljenek ki hoszszú és meddő vitákban. A pártszervek ülésének előkészítéséhez szükséges anyagot gondosan kell kidolgozni, világosan és érthetően, táblázatokat kell mellékelni, amelyeket felelős dolgozók írtak alá, akik kezeskednek a kimutatások helyességéért. Pártszerveinknek operatívan kell dolgozniuk, több kérdést kell megoldaniuk annál, amennyit ma a kerületi vagy járási párt-* bizottságban gyakran megoldani lehetséges. Az üléseknek rövideknek kell lenniök, az elvtársaknak tökéletesen ismerniök kell az anyagot stb. Lenin elvtárs maga ad példát a munka helyes megszervezésének művészetében, munkanapjának beosztásában. Érdekes, hogy azok az ülések, amelyeket ő vezetett, mindig pontosan megállapított időben kezdődtek. Lenin elvtárs az üléseken mondott hosszú beszédeket felesleges időpazarlásnak tartotta. Kell, hogy kádereink állandóan tanulják a párt- és állami munka lenini stílusát, hogy a forradalmi fejlődést összekapcsolják a bolsevik tárgyilagossággal, amely fegyelmet, pontosságot és nagy teljesítményt igényel. A kollektíva fogalmával összeegyeztethetetlen a személyi kultusz. A párttag, álljon bármilyen helyen, akkor erős, ha teljesíti a kollektíva akaratát, ha teljesíti a párt akaratát. Egy párttagnak sem, egy elvtársnak sem szabad, sem fent, sem pedig lent megsértenie a pártszervek határozatait és akaratát. Az egyén bárhol is álljon, akkor, bölcs, ha kollektíva bölcseségére, ha a párt bölcseségére támaszkodik, ha teljesíti a párt akaratát. A párt nagy, és minden tagjának jogában áll büszkének lenni arra, hogy a párthoz tartozik, nincs jogában azonban az, hogy a párt fölé emelje magát, nincs joga hogy a pártszerv fölé vagy a pártszervek mellé egyenértékűként állítsa magát. A személyi kultusznak általunk való viszszautasitása nem jelenti az egyes vezető elvtársak tekintélyének csökkentését. A párt és až összes párttagok mélyen tisztelik azokat az elvtársakat, akik egész életüket a pártnak szentelték. Szeretetükkel és tiszteletükkel veszik őket körül. Nincs megtiszteIőbb a vezető elvtárs számára, mint munkájának elismerése párttagok által. Elvtársak mi köze van azonban a vezető elvtárs tekintélyének azokhoz a formaiságokhoz, ovációkhoz és rivalgáshoz, amellyel minden alkalommal fogadják. Nem, ennek semmi köze sincs a tekintélyhez, ellenkezőleg, ez a személyi kultusz ápolása. Olyan kultusz ápolása, amelynek sohasem volt helye a munkásmozgalomban, amely nem marxista és nem lenini. Elvtársak, beszédem végéhez érkezem. Felszólalásomban nem tartottam szükségesnek, hogy mindenről beszéljek és kimerítsem a X. pártkongresszus egész problematikáját. Megismétlem azt, amit bevezetőmben mondtam. A X. kongresszus határozatainak részletes áttanulmányozása és belőlük gyakorlati tevékenységünkre a következtetések levonása minden egyes párttag kötelessége. Legyünk tudatában feladataink, sikereink nagyságának, de tudatosítsuk hiányosságainkat is. Ha kiemeljük sikereinket, ezt azért tesszük, hogy visszatekintsünk elvégzett munkánkra és hogy a sikerek fényében lássuk hiányosságainkat is. Nem kommunista dolog a sikerekkel dicsekedni, de kommunista dolog látni a hiányosságokat, beismerni hibáinkat és ezeket rendszeresen és következetesen helyrehozni. Világosan áll előttünk a X. pártkongreszszus által kitűzött út, amely népünk boldogságához és jólétünkhöz vezet. Haladjunk bátran ezen az úton, küszöböljük ki az utunkban álló akadályokat. A kongresszus által kitűzött út Marx. Engels, Lenin és Sztálin tanítására támaszkodik. Ezt az utat Gottwald elvtársunk építette és ezen az úton vezetett bennünket. Ezen az úton vezet bennünket a jövőben is Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nemzeteink boldogsága, népünk jóléte felé.