Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-27 / 181. szám, kedd

1954. július 29 U J SI® 3 Japán film vádolja az atombombát Az első japán filmnek, a Rákhalászoknak nagysikerű bemutatása után nagy érdeklődés előzte meg a Hiroshima gyermekeit, a japán filmművészetnek a fesztiválra elküldött második filmjét. Versenyen kívül pergették le azt a filmet miután egy korábbi nemzetközi filmfesztiválon már szerepelt és díjat is nyert. A fesztiválon jelenlévő Szakuo Jamatoro, japán rendező elmondotta, hogý a Hiroshima gyermekeit barátja, Szekigava, sok értékes japán film rendezője forgatta A film, amely a japán filmtőke legcsekélyebb támogatása nélkül készült, különösen mély hatást gyakorolt a japán tanítók szövetségére, a japán film haladó dolgozóira, de megnyerte mindazoknak a dolgozóknak tetszését is, akiknek szívügyük a japán film. — Nem tökéletes alkotás ez a fűm, — fejezte be, szavait a japán rendező — csupán az atombomba betiltását akarja propagálni. Nagyon szerény, túlságosan szerény szavak ezek, mert a bemutató egész közönsége, legkritikusabb figyelője is megállapíthatta, hogy nemcsak itt, a karlovy vary-i fesztiválon, hanem általában az utolsó esztendőkben alig akadt film, amely oly megragadó erővel és művészi eszközökkel agitált volna a háború ellen,. mint a Hiroshima gyermekei. Georges Sadoul, a világneves francia filmkritikus méltán állítja az utolsó esztendők legnagyobb alkotásai, a Berlin eleste, a Bicikli tolvajok, a Fehérhajú leány, a Kína leányai mellé. A film története igen egyszerű, szinte bonyadalommentes. Elmondja, hogy egy Tanaka nevű fiatal tanítónő hét esztendővel az atombomba ledobása után visszatér Hiroshiimába. Közel egy negyedmillió emberéletet semmisített meg ez az 1945. augusztus hatodikán ledobott bomba. Tanaka az elpusztított városrészekben járva egy koldusra bukkan, akiiben felismeri családja barátját. A koldus a katasztrófa napján elvesztette egész családját — fia korábban elesett a déli fronton — csupán az unokája maradt meg, akit egy árvaházban nevelnek. A tanítónő megtudja, hogy az óvodások közül, akik kezére voltak bízva, a katasztrója után mindössze hárman maradtak életHiroshima gyermekei ben. Elindul, hogy ezt a három gyereket felkeresse és a keresés és a találkozások nyomán lepereg előttünk mindaz a tenger szenvedés, kín és fájdalom, amit egyetlen bombának a ledobása okozott. Az egyik gyereknek édesapja éppen a látogatási órá-ban halt meg hét esztendővel a bomba robbanása után az atomsugárzás romboló hatása következtében. A tanítónő barátnője meddő lett, a másik gyereket évek óta a betegágyhoz láncolja a robbanás következménye. Ez a lassan halódó gyerek fejezi ki a legmegrázóbban a film mondanivalóját egyetlen mondatban: — Mi itt igazán tudjuk, hogy a háború a leggonoszabb bűn. A film végén a tanítónő elviszi magával az öreg koldus unokáját, a kis Tarot, hogy távol a borzalmas emlékektől egy jobb jövőnek felnevelje. Egyetlen jelszavas mondatban nem hirdeti a film, hogy kit terhel a felelősség e tengernyi bűnökért, nem hangoztat szólamokat és ez a nagy erénye és művészetének nagysága: minden jelenetében vádolja az imperialista háborút, mélyen és meggyőzően agitál azok ellen, akik ma hidrogénbombákat dolbnak le kísérlet céljából nem messze a japán szigetektől. Vádolja azokat a kapitalista köröket, akik az atomerőt nem a bélrés építés, hanem a rombolás ördögi szolgálatába állítják. Vádol különösen azzal, hogy az atomsugárzásnak évek multán is megnyilatkozó hatását ábrázolja, azt a hatást, amely nem határolható el és az egész emberiséget sújthatja. A megrázó erejű és nagy művészettel megalkotott japán film bemutatásának napján a Karlové Varyban időző delegátusok, külföldi és hazai újságírók a világhírű Moser-üveggyárat tekintették meg, majd felejthetetlen órákat töltöttek az Ohíe-folyó partján fekvő pionírtáborban. Huszonnyolc államnak művészi dolgozói, oroszok, kínaiak, indonéziaiak, japánok, svédek és dánok, franciák, finnek, brazilok, argentínaiak, hinduk, lengyelek, románok, bolgárt>k, csehek, szlovákok és magyarok öszszeölelkezve járták együtt a táncot a vietnami fegyverszünet megkötésének hírére. A barátság és testvériség spontán manifesztációjává vált ez a pihenőnek szánt kii rándulás a kis pionírok közt, akik vendégeiket vörös kendőikkel ajándékozták meg és táncaikkal és dalaikkal kedveskedtek nekik. A fiatalok közt töltött órák után még erősebben hatott az atombombát vádoló japán film sok kitűnő gyermekszereplőjével, azokkal a gyönyörű gyermekszemekkel, amelyek egymagukban szó és hang nélkül tiltakoznak a pusztítás és rombolás szörnyűségei ellen. Egri Viktor A „Jónapot elefánt" című, a fes ztiválon bemutatott olasz íilmböl. Elítélték a Vatikán szolgálatában álló kémeket és felforgatókat A prágai Legfelső Bíróság büntető kollégiumának szenátusa előtt f. hó 22-én és 23-án tartották meg Štapan Trochta litomerici volt római katolikus püspök, František Rabas cvikoví, František Vlček rovensfco pod troskami és Bohumil Landdsman býčkovici katolikus papok bűnperének tárgyalását. Az államügyész hazaárulás és kémkedés címén emelt vádat ellenük. A főtárgyalás világosan bebizonyította, hogy a vádlottak éveken keresztül kém- és felforgató tevékenységet folytattak a Vatikán útmutatásai alapján, amelyeknek célja az volt, hogy megdöntsék a népi demokratikus rendszert Csehszlovákiában. Különösen Trochta vádlott, már 1947-től céltudatosan úgy irányította alárendelt papjait, hogy aktív felforgató tevékenységet folytassanak a hívők között. 1948-tól a magas egyházi hierarchiával kéz a kézben uszító pásztorleveleket, különböző körleveleket és államellenes utasításokat adott ki, habár ebben az időben részt vett az állam és a püspökök közti megbeszéléseken és itt a püspökök egyik vezető képviselője volt. Kétszínűsége és kétlakisága a legjobban 1951-ben mutatkozott meg, amikor köztársaságunknak hűségesküt tett, ugyanakkor azonban illegálisan dolgozott és előkészítette külföldre szökését. A felforgató tevékenységet a Vatikán. prágai intemunciatúrájának képviselői, Verolino és de Livo útján irányította, Trochta vádlott pedig az ú. n. titkos fakulták útján küldte a Vatikánba kémjelentéseit, amelyeket Rabasszal együtt szerzett. Trochta volt az, aki hazug hírekkel látta el a vatikáni rádiót, amely úszító kampányt folytatott Csehszlovákia ellen. TroChta vádlott tevékenységet folytatott az ifjúság körében is és e célból a litomericei diecéza mellett ú. n. katolikus ifjúsági köröket alapítottak, amelyek tulajdonképpen államellenes csoportok voltak s a Vatikán irányításával működtek. Az érvényes jogi előírásokkal szöges ellentétben az államellenes tevékenység céljából kialakította a vikárok titkos hálózatát. Helyetteseiül Rabas és Vlček vádlottakat nevezte ki. Rabas vádlott, a leit a vatikáni kémszolgálat képezett ki ügynökké, részt vett egy Trochtánái rendezett titkos gyűlésen és segítséget nyújtott neki a vikárok titkos hálózatának létesítésénél. Segítséget nyújtott az államellenes jelszavak terjesztésénél is, a papok egyes kategóriái között. A litomericei diecézában megszervezte a papnövendékek titkos szemináriumát, amelyen a népi demokratikus rendszer ellen uszított. Trochta másik titkos helyettese és gonosztevő ténykedésében segítőtársa, Vlček vádlott volt. Igazi arculatát és viszonyát dolgozó népünkhöz többek között az bizonyítja, hogy fegyvereket, egy puskát, három revolvert és töltényeket rejtegetett. Londdsmant, a Vatikán hű kiszolgálóját Trochta a tanácsadótestület tagjául nevezte ki, amelynek feladata az volt, hogy a Vatikán útmutatása alapján illegálisan irányítsa az egész diecézát. Landdsman vádlott ezenkívül részt vett az uszító sajtótermékek sokszorosításában és tartalmukat a szószékről is terjesztette. Közvetlen kapcsolatba lépett egy ellenséges ügy-, nöknővel, általa küldte el a Vatikánnak kémjelentéseit. A bizonyítékok terhe alatt valamennyi vádlott beismerte bűnösségét. A vádirat egyes pontjai szerint a bíróság bűnösöknek mondta ki őket- A Legfelső Bíróság Stepan Trochtát 25 évi, František Rabast 20 évi, František Vlčeket 15 évi és Bohumil Landdsmant 7 évi szabadságvesztésre ítélte el. Ezenkívül valamenynyi vádlottnál kimondotta a tiszteletbeli polgári jogok elvesztését és vagyonuk elkobzását. Az ítélet jogerős. Az ifjúsági szénfalon teljesítik a tervet A NOVÁKI SZÉNBANYÁK Il-es számú bányájában június 15-én egy újabb munkahelyen kezdték meg a falfejtést. Arra a gyakran hangoztatott nézetre, hogy Novákyn nem lehet a falfejtési módszert alkalmazni, már egyszer válaszoltak a Il-es számú bánya dolgozói, amikor Hrdý János munkahelyén sikerrel dolgoztak szénfalon. A maradi nézetek újabb vereséget szenvedtek, amikor június 15-én üzembehelyezték az ifjúsági szénfalat. A Nováky II-es bányában azelőtt olyan fejtési módszert alkalmaztak, amely rendszertelenségével lehetővé tette 3—4 folyosó egymás mellett való vájását. így 10 méter széles tárlat is keletkezett, amelyet kalitkatámaszok tartottak és a nagy nyomás miatt a munkahelyeken a géppel való falfejtés alkalmazása nagy nehézségekbe^ ütközött volna. Amikor a fejtés fokozása érdekében új módszerek alkalmazása vált szükségessé, a handlovai bányák ismert szénfalszakértője, Bezák mérnök került Novákyra. Megszüntette a széles tárlatokat, így elvezette a földréteg nagy nyo. mását, s ezt a beomlasztott részekre sikerült irányítania. A tárlat mai szélessége már a gépi fejtést is lehetővé teszi. A 348. számú munkahelyről is azt tartották, hogy ott lehetetlen a falfejtés bevezetése. Ezért próbaképpen elvégezték az előkészítő munkálatokat és kiválogatták a fal kollektívájának tagjait. A No- váky bányák CsISz-szervezete abban az időben gyarapodott a bányász munkaerőtartalékok iskolájának tanulóival. A bánya vezetősége az üzemi CsISz-szervezettel együtt elhatározták, hogy az iskolájukat végzett tanulók fogják alkotni az új szénfal kollektíváját. Vezetőkül Švarc, Radobič és Daubner tapasztalt bányászokat nevezték ki. A szénfal fiatal dolgozói elhatározták, hogy munkahelyüket CsISz-szénfalnak nevezik el. A szénfalon a fejtés sikeresen indult és június végéig a fiatal és lelkes bányászok 176.5 százalékos eredményt értek el. Már június 20ig több, mint 700 csille szenet adtak terven felül. Egyes dolgozók keresete a hetedik fizetési osztályban felülmúlta a 100 koronát műszakonként. AZ ÚJ SZÉNFAL munkája nem ment zökkenők nékül. Megtörtént, hogy Sabó és Striž fiatal bányászok néhány műszakmulasztással zavarták a kollektíva jó munkáját. Nem maradhattak tehát olyan csoport tagjai, amely úttörőként annak bebizonyításán fáradozik, hogy Novákyn is lehet falfejtést alkalmazni. A kollektíva kitagadta őket soraiból. Nehézségek keletkeztek az üres csillék és a bányafa idejében való biztosításában is. A bánya vezetője, Bezák elvtárs azonnal megtette a szükséges ^epéseket: technikust osztott be minden munkahelyre, akinek az a feladata, hogy üres csilléket s bányafát bižtosítson a munkahelynek. Amikor a bánya fiatal dolgozói látták, hogy munkájuk teljes támogatásban részesül a bánya vezetősége részéről, még fokozottabb lelkesedéssel dolgoztak. Július első dekádjának tervét 110 százalékra, a második dekádot pedig 117 százalékra teljesítették. Megjavult a bányászok és a műszakvezetők közti kapcsolat is. A fiatal bányászok bizalommal fordulnak nehézségeikkel vezetőikhez.; Nemrég az egyik műszakvezető, Daubner Vince azt a panaszt tolmácsolta Bezák elvtársnak, hogy a kollektíva nincs megelégedve az egyik ifjúmunkás munkájával és viselkedésével. Az illető áthelyezése vált szükségessé. A fegyelem megbontóját ideiglenesen áthelyezték más munkahelyre és lehetőséget adtak neki, hogy jó munkával újra kiérdemelje a CsISz-falorí való munkát. Ilyen szép eredményeket 'érnek el Nováky egyik bányájában akkor, amikor a többi üzem nem teljesíti a tervet, vagy teljesítménye állandóan hullámzik. Ennek a helyzetnek az okát a munkaszervezésben találhatjuk meg. A jó munkaeredményeknek még abból az időből valók a gyökerei, amikor az egyes munkahelyek kollektíváit állították össze. A bánya üzemvezetője jól tudta, mi hiányzik Novákyn: Nincs meg a kellő kapcsolat a vezető technikusok és a dolgozók között. Ezért fektetett oly nagy súlyt az aknamesterek és műszakvezetők egyes munkahelyekre való elosztására. Jól tudta azt is, hogy a nováki bányák kollektíváinak tagjaiban általában nem él eléggé az a bányásztradíció, amely összetartásra, felelősségteljes munkára ösztönzi a bányászokat Ennek okai abban is megtalálhatók, hogy sokan csak rövid időre jöttek a bányába azzal az elhatározással, hogy itt jól keresnek majd és azután úgy is otthagyják a bányát. Az elég magas'munkaerőhullámzás azt okozta, hogy egyes kollektívák felelőtlenül végezték munkájukat. ^ Ezért nemcsak olyan vezetőket állítottak a Il-es bánya egyes kollektívái elé, akik kitűnő szakemberek, hanem olyanokat, akik öszszetartásra és a vezetőkkel való jó viszonyra is tudják nevelni munkatársaikat. A vezetők iránt táplált bizalom és a felelősség tudata a jó munkaszervezés alapja. — Ma már a technikusok és elővájárok tudják, hogy hova kell fordulniok nehézségeikkel — mondja Bezák Rudolf üzemvezető — én pedig tudom, hogy csak a feladatok elvégzésének a helyszínen való szigorú ellenőrzésével tudom biztosítani az egyes munka-: helyek jó munklját. MA DÉLUTÁN megbeszélésre jönnek össze a Il-es bánya elöljárói és technikusai. A legközelebbi feladatokat beszélik meg és azt, rrlilyen feladatokra kell elsősorban irányítani a kötelezettségvállalásokat, amelyeket a bányászok a bányásznap tiszteletére tesznek. Itt az lesz .fontos, hogy necsak a bányászok tegyenek vállalásokat, de vezetőik is, mégpedig olyanokat, amelyek jó munkaszervezéssel biztosítják majd a bányászok vállalásainak teljesítését. Bezák üzemvezető fő feladatá-. nak ezt tekinti: — Olyan munkafeltételeket kell alkotnunk, hogy minden egyes bányász ott, ahol dolgozik, megmutathassa, mit tud. Most a harmadik szénfal kollektíváját kéli megszervezni. A jó. munkaszervezés a tettekkel — a munkahelyek biztosításával és egyéni agitációval — végzett nevelőmunka meghozta Novákyn is eredményeit: augusztus elsején üzembe helyezik a harmadik szénfalat. Vilcsek Géza. Hat órával megrövidítették , a mozdonyok körforgásának idejét A prágai vasúti igazgatóság pardubicei osztályának dolgozói ezekben a napokban megvalósítják a mozdonyjáratok időnormáinak ellenőrzését az egyes vonalszakaszokon. Ez a kísérleti ellenőrzés Otokar Neruda mozdonyvezetőt és Sta- nislav Sanákot, akik a české-tŕebo- vai mozdonyparkban dolgoznak, arra buzdította, hogy megkíséreljék a České-Tŕebova—Nymburk-i szakaszon a vonatjáratok idejének megrövidítését. Az időnorma ezen a szakaszon 19 óra 49 perc. Szerdáról, július 21-éről csütörtökre, július 22re virradó éjtszaka Otokar Neruda gépkezelőcsoportja ezt az utat 13 óra 26 perc alatt tette meg. Nymburkba 1.600 tonna rakományt szállítottak, visszafelé, Česká-Tŕebová- ba pedig 1.300 tonnát. A česká- tŕebovai Jozef Šturs mozdonyvezető csoportja, amely ugyanezen a szakaszon közlekedik, több mint 6 órával rövidítette meg az időnormát. Péntekre, július 23-ra virradó éjtszaka a Česká-Tŕebová— Nymburk-i útszakaszt oda és viszsza ugyanolyan rakománnyal mint Neruda csoportja, 13 óra 10 perc alatt tette meg. Eddig ez a legrövidebb időnorma, melyet ezen a szakaszon elértek.