Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-25 / 180. szám, vasárnap

u Í954. jölius 25 UISZO Boleslaw Bierut beszéde »oiesiow fôserut oeszeae a népi Lengyelország fennállásának 10. évlorduiófa alkalmévai farfolf ünnepi ülésen A lengyel nép — mondotta Bo- segítséget élvez: a barátok ön- biztos segítséget A lengyel nép — mondotta Bo­leslaw Bierut — ma ünnepli tör ténelme egyik legnagyobb ese­ményének, a népi hatalom meg­teremtésének IC évfordulóját. A szovjet népek hős felszabadító hadserege tíz esztendővel ezelőtt, üldözve a hitleri martalócokat, len­gyel földre lépett. A bátor, szám­talan súlyos harcban edzett szovjet hadosztályokkal együtt haladt az akkor már megalakított, testvéri segítséggel és gondoskodással kö­rülvett, önfeláldozó és bátor len­gyel hadsereg, amely arra szom­júhozott, hogy szülőföldjén hazája felszabadításáért harcolhasson a megszállók ellen. A hitleri megszállók rabságából kiszabadított első lengyel városok­ban és falvakban azonnal meg­kezdték az újjászülető lengyel ál­lam új szerveinek megalakítását. Ez az állam Lengyelország ezer­esztendős története során elsőíz­ben lett a munkások és parasztok állama. A népi állam új legfelsőbb szer­ve, a Lengyel Nemzeti Felszaba­dítási Bizottság Londonban 1944. 'június 22-én tette közzé kiáltvá­nyát. A Lengyel Nemzeti Felszabadí­tási Bizottság ptrogrammja népi de­mokratikus átalakulások pro­grammja volt és egyben a népi forradalom lengyelországi fejlődé­sének világos perspektíváit tartal­mazta. A népi forradalom vezető fő ere­je az első napoktól kezdve a for­radalmi harcoktan edzett munkás­osztály volt. A népi hatalom az az elmúlt tíz esztendőben végrehaj­tott összes társadalmi átalakulása­ink kezdeményezője, politikai irá­nyítója és élenjáró mozgatóereje a munkáspárt, a legjobb forradalmi tapasztalatok örököse volt és ma­radt. Bierut elvtárs ezután így foly­tatta: Különös örömünkre szolgál, hogy ünnepségeinken személyesen részt­ve'sz Bulganyin marsall elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese, a népi Lengyel­ország régi és szívélyes barátja, aki a lengyel földek felszabadítá­sának és a népi hatalom legfőbb szervei megalakításának feledhetet­len napjaiban Lublinban a szov­jet kormány első képviselője volt a népi Lengyelországban. Gazdagok és sokszerűek az el­múlt tíz esztendő alatt végrehajtott forradalmi átalakulásunk eredmé­nyei — mondotta a továbbiakban Bierut. Kiterjednek életünk min­den ágazatára. Csupán néhányra szeretnék utalni. 1. A népi forradalom tartóssá tet­te' az új társadalmi-politikai ren­det, a népi uemokrácia rendjét, amely a proletariátus diktatúrájá­nak sajátos, a marxizmus-leniniz­mus alapján tudományosan kifej­lesztett färmája. Visszajuttattuk a dolgozó népnek legmagasabb em­beri méltóságát, biztosítottuk jo­gait. E jogok nagy chartája a Len­gyel Népköztársaság alkotmánya, amely a legékesebb bizonyítéka a népünk történetében végbement hatalmas változásoknak. 2. A népi forradalom azzal, hogy kisajátította a nagybirtokosokat és a tőkéseket, gyökerében változtatta meg országunk gazdasági életét és új irányt, lendületet adott terme­lőerőink fejlődésének. Iparunk ter­melése ma négyszerese a háború előttinek. A háború előtt a tőkés országok olyan országnak tekin­tettek bennünket, amelynek nincs nagy gazdasági jelentősége, gyen­ge és elmaradott, erőtlen és tel­jesen a külföldi kapitalista konszer­nektől függ. A háború előtti ipar­ban a tökebefektetéseknek majdnem kétharmarda külföldi tőkések ke­zében volt. A népi Lengyelország már rég lemosta országunkról ezt a szégyent. A tőkés országok ma megirigyelhetnék iparunk fejlődé­sének ütemét, gazdasági életünk erejét, mindenekelőtt pedig gazda­sági és nol'tikai fügsetlenrcgünke 1'. A népi Lengyelország gazdasági fejlődésében ma csupán egyetlen segítséget élvez: a barátok ön­zetlen, testvéri segítségét, elsősor­ban a nagy szocialista szovjet ál­lam segítségét. A nagy Szovjetunió önzetlen és nemes segítségének köszönhető, hogy a népi Lengyelország nemcsak újjáépítette, de korszerűsítette is iparát. Munkásosztályunk számbelileg megnőtt — hangsúlyozta a továb­biakban Bierut — politikailag meg­érett, kulturális színvonala emelke­dett. Munkásosztályunk kimeríthe­tetlen erőket, edzettséget, tapasz­talatot, proletár eszmeiséget és er­kölcsöt halmozott fel: Ezek teszik a nép vezetőjévé. Nagy termelési és politikai szerepének köszönhe­tő, hogy befolyást tud gyakorolni a dolgozó parasztságra, türelmes és kemény munkával a szocializmus útjára vezeti azt. A munkásosztály erejének és szerepének köszönhető, hogy hatást tud gyakorolni az ér­telmiségre, el tudtja azt tölteni az eszmeiség és a szocializmus ügye iránti odaadás szellemével. 3. A dolgozó nép hatalma a munkások és a parasztok munkás­osztályvezette testvéri szövetségé­re- támaszkodik. Ez népi államunk állandóan növekvő erőinek rendít­hetetlen alapja és szilárd biztosí­téka. A népi állam első fontos tet­te a földreform volt, amely több, mint hatmillió hektár földbirtokosi földet adott át a dolgozó paraszt­ságnak épületekkel és leltári fel­szereléssel együtt. A falu dolgozó tömegeinek élete gyökeresen megváltozott. A paraszt fiatalság jelentékeny része munkát talált az iparban, az építőiparban, a közlekedésben stb. Többmillió falusi lakos költözött a visszacsa­tolt földekre, ahol megtalálta a jó­módú élet feltételeit. Lengyelor­szágban ma már nincs „földéhség'', nincsenek uzsoraterhek, amelyek azelőtt lázálomként nehezedtek a parasztra. Az ország iparosítása és a munkásosztály igen fontos le­hetőségeket tárt fel a parasztok előtt. Ezeknek egyike az, hogy a gépesített mezőgazdaság útjára lép­hetnek a mindjobban fejlődő ter­melőszövetkezeti mozgalom útján. Lengyelországban ma már 9000 mezőgazdasági termelőszövetkezet van. Ezek jelentékeny része már komoly gazdasági sikereket köny­velhet el és összehasonlíthatatlan nagyobb jövedelmet biztosít tag­jainak, miint a korábbi egyéni gaz­dálkodás. 4. Azok a változások, amelyek or­szágunk társadalmi és politikai, valamint gazdasági életében történ­tek, az alkotó aktivitás kimeríthe­tetlen tartalékait tárták fel a néptömegekben, a munkások, a parasztok milliói, valamint a szám­belüeg gyorsan növekvő értelmiség körében. A népi hatalom nagy le­hetőségeket nyújtott a munkás- és parasztfiatalok millióinak, hogy tu­dást szerezhessenek és elmélyíthes­sék azt, valamint hogy szakkép­zettséget szerezzenek a munka kü­lönböző ágazataiban. 5. Az elmúlt évtized feledhetet­len és fontos oldalt írt a lengyel munkásosztály történetébe azzal, hogy a munkásosztály évtizedek szakadása után egyesült. A mun­kásosztály politikai egyesülése ha­talmas befolyással volt az egész nép egysége szilárdulásának fo­lyamatára. A lengyel nép évezre­des története során sohasem volt olyan sziklaszilárdan egységes, bel­sőleg olyan tömör, mint ma. A népi Lengyelország ma már nem egyedülálló állam, amely a szom­széd népekkel ellenségeskedve él — amint ez a két háború között volt. Ellenkezőleg. Sohasem vo't. még a lengyel népnek annyi ba­rátja, sohasem élt olyan testvéri viszonyban nemcsak a szomszéd népekkel, hanem sok távoli ország­gal is. Jövőre ünnepeljük a Szovjetunióval kötött szövetség ti­zedik évfordulóját. Ez a szövetség nemcsak függet­lenségünk támaszává és államunk erői gyors növekedésének felbe­csülhetetlen értékű ösztönzőjévé vált, de szocialista építésünkben ís biztos segítséget nyújt. A barát­ság és az együttműködés kipróbált és megbízható kapcsolatai fűzik ál­lamunkat az összes népi demokrá­ciákhoz, a Német Demokratikus Köz­társasághoz, a szomszédos Cseh­szlovákiához, a nagy Kínai Nép­köztársasághoz. Szakadatlanul bővül azoknak a rendkívül értékes gaz­dasági és kulturális kapcsolatok­nak köre, amelyek az ázsiai or­szágokkal, különösen a hatszáz­milliós nagy kínai néppel fűznek egybe bennünket. A népi Lengyelország fontos, minden szabad nép által megbe­csült láncszemévé lett a békesze­rető államok nagy táborának, hű­séges tagja lett a szocializmust épí­tő népek testvéri családjának. Len­gyelország szerepe és nemzetközi tekintélye még soha sem volt any­nyira elismert, mint most. A béke ügyének fontos eredmé­nye a tegnap aláírt indokínai fegy­verszünet, amely gátat vet annak a nyolcesztendős háborúnak, amely ebben a hős országban folyt. A fegyverszünet hírét a világ minden becsületes embere örömmel fogad­ta. ^ A mult évberí megkötött koreai fegyverszünet után újabb háborús tűz aludt ki. Megcáfolhatatlan bi­zonyítéka ez annak, hogy minden konfliktust rendezni lehet — bé­késen. A fegyverszünet még jobban meg­szilárdítja a béke világszerte nö­vekvő erőit azzal, hogy feltartóz­tatja a kalandor háborús gyújto­gatók kitöréseit. Mindenkinek ész­re kell vennie Franciaországban, Angliában, Olaszországban, Belgium­ban, Skandináviában, hogy Nyugat­Németországban fokozódik az agresszív hangulat, amely azt mu ­tatja, hogy az egyáltalában nem kiirtott, mindössze álcázott impe­rialista és új-hitlerásta erők egyre arcátlanabbak lesznek. Megbocsát­hatatlan hiba és ostobaság volna szemet húnyni e veszély felett. Éppen ezért az egész lengyel nép támogatja a szovjet küldöttség ál­tal előterjesztett európai kollektív biztonsági szerződés tervezetét, amely teljes békés fejlődést biz­tosít Európa minden népének, így a német népnek is. Ugyanezt az igaz ügyet védel­mezi ma keményen a Német De­mokratikus Köztársaság is, amely­hez a népi Lengyelországot a leg­barátibb és a két fél számára leg­előnyösebb együttműködés fűzi. Nem csekély mértékben segítheti elő Európa biztonságának ügyét a francia nép, amelyhez annyi ro­konszenv, közös tapasztalat és a nyugatnémet militarizmus részéről fenyegető közös veszély kapcsol össze bennünket. Bierut ezután a párt és a nép előtt álló feladatokról beszélt. Különös jelentőségű az a tény — hangsúlyozta — hogy a párt és a kormány politikájának eredmé­nyeként, valamint annak a támo­gatásnak következtében, amelyben a dolgozó parasztság tömegei ezt a politikát részesítik, az idén már észleljük a mezőgazdasági terme­lés gyors fellendülésének első je­leit. Pártunk legközelebbi feladataként tűzte ki mezőgazdaságunk fellen­dítését, hogy meggyorsuljon a dol­gozó tömegek életszínvonalának emelkedése. Határozott, biztos léptekkel ha­ladunk hazánk egyre növekvő nagysága, a béke és a szocializ­mus táborának növekvő ereje, szi­lárdsága felé. Ezt a tábort a hatal­mas, legyőzhetetlen, testvéri Szov­jetunió vezeti. Szívből köszöntjük nagy nem­zeti újjászületési ünnepünk alkal­mából minden barátunkat a világ minden részén. Biztosítjuk a békevilágmozgalom minden harcosá*. hogy a népi Len­gyelország nem fog csalódást okoz­ni a békéért, a haladásért, a de­mokráciáért, a nemzetközi testvé­riség nemes eszményeiért folyó harcban. PARTÉLET Ütőképessé tesszük pártszervezetünket, hogy teljesíthessük a X. kongresszus határozatait Aratás Idején nehéz otthon talál­ni valakit. Hosszas keresés után végre megtaláljuk Bircsák Vilmos elvtársat, a köböikúti falusi párt­szervezet jegyzőkönyvvezetőjét. — No, hogy megy az aratás? — teszi fel a kérdést Bielik elvtárs, a párkányi járási pártbizottság má­sodtitkára, a falusi pártszervezet instruktora. — Hát jól állunk — mohdja Bir­csák elvtárs. Mindenki dolgozik, szé­pen haladunk az aratással. •— Gondoskodj arról, hogy estére a bizottsági tagok ott legyenek a gyűlésen — mondja Bielik elvtárs. Bircsák elvtárs megjegyzi, hogy a vezetőségi tagokat máris értesí­tették. Nyolc óra felé a helyi nemzeti bizottság épületébe megyünk. A ve­zetőségi tagok egymás után érkez­nek. így van ez falun. Az emberek egész nap a mezőn dolgoznak, csak este lehet gyűlést tartani. Látszik az embereken, hogy fáradtak. In­kább pihennének. De a kötelesség, a közös ügy buzdítja őket. Cinkovski János pártelnök nyitja meg a bizottsági ülést. Az ülés első pontja a határozatok ellenőrzése. Ezeket teljesítették. Második pont a CsISz munkája. Sajnos, ezt nem készítették elő. A CsISz elnöke sincs a gyűlésen. Ezt a pontot tehát nem vitathatják meg. Pedig ezen a téren volna mit tenni Köbölkú­ton, mert a CsISz-szervezet munká­ja az utóbbi időben nagyon vissza­esett. Később egy pár kádervéle­ményt olvasnak fel. Utána a tag­jelöltek átigazolásának kérdése kö­vetkezik. A pártbizottságét nemrég szervezték át és már eddig nyolc jelentkező ügyét hozták rendbe. Most Bábindovics István van soron. Már 1945-től tagjelölt. Egyszer már jóváhagyták a tagságát. Az új pártbizottság azonban újra foglal­kozott ezzel az üggyel és úgy hatá­rozott, hogy Bábindovics elvtárs nem való a pártba. A szövetkezetnek tagja ugyan, de nem dolgozik ott. A taggyűlésekre sem jár. A párt­bizottság az egész ügyet még egy­szer a taggyűlés elé terjeszti. Egye­sek megjegyzik, hogy hiába minden, a tagok úgysem szavazzák meg a pártbizottság határozatát. Termé­szetesen sok függ a pártbizottság munkájától. Ha megmagyarázza a tagoknak, hogy miért indítványoz­zák a kizárást, akkor a tagok biz­tosan elfogadják azt. Meg kell ér­tetni a párttagokkal, hogy az alap­szabályzatban kitűzött kötelességek minden tagra egyformán érvénye­sek. A párttagoknak rendszeresen kell járniok a gyűlésekre. Jó példá­val kell előljárniok a munkában. Az olyan párttagokra, akik nem járnak a taggyűlésekre, és nem végeznek semmiféle pártmunkát, a pártnak nincs szüksége. Az ülésen a pártcsoportok kérdé­se is felvetődik. Nem igen értik, hogy mi a pártcsoportok feladata. A pártcsoportokat a lehetőség szerint az egyes munkaszakaszok szerint szervezzék meg. A köböikúti szövet­kezetben a pártbizottság kijelentése szerint 28 párttag dolgozik. Ezeket nagyon szépen be lehetne osztani a mezei munkacsoportokba, az állat, tenyésztéshez és a többi munkahely­re. A pártcsoport feladata az is, hogy biztosítsa a taggyűlésekre a tagok' megjelenését. Fő feladata pe­dig az, hogy a taggyűlés határoza­tait a munkahelyeken a gyakorlat­ban is megvalósítsa. A pártcsoport három tagból is állhat. Ezek válasz­szanak egy csoportvezetőt. A cso­portvezetőket a pártbizottság egyik tagja irányítja. A pártbizottság a csoportok részére kidolgozza a leg­sürgősebb programmpontokat. Eze­ket a tagok a csoportgyüléseken megvitatják. E csoportok nélkül el sem képzelhető a jó pártmunka. Hi­szen ezek a csoportok közvetlenül a munkahelyeken működnek és ha a munkában valamilyen fennakadás történik, gyorsan intézkedhetnek. A pártcsoportok gyülésterve nem lehet merev. Aratás idején is, ha a helyzet úgy kívánja, reggelenként vagy este a csoportok akár naponta összejöhetnek rövid gyűlésre, ahol megbeszélik a teendőket, értékelik a napi munkát, megvitatják a hiá­nyosságokat és intézkednek azok kiküszöböléséről. A pártcsoportok feladata a tagol: nevelése is. A cso­portokban kevesebb elvtárs van együtt, mint a taggyűlésen, ezért többet lehet foglalkozni az egyes elvtársakkal . és a tagjelöltekkel. A csoportgyüléseken felelősségre von­hatják a tagokat, ha nem fizetik rendszeresen a tagdijat, ha nem kapcsolódnak be a politikai tömeg­munkába, ha nem járnak rendszere­sen a taggyűlésekre. A taggyűlések beszámolóját mindig a csoportok je­lentése alapján készítsük el. A következő pont a taggyűlések előkészítése volt. Bielik elvtárs sze­rint foglalkozni kell az agitációs munkával is. Az agitációs központ megvan ugyan, de nem működik. A taggyűléseken a kötelezettségvál­lalásokat is értékelni kell. A tag­gyűlések legfontosabb pontja az aratás, a cséplés és a begyűjtés le­gyen. Csermák elvtárs, a szövetkezet el­nöke beszámol az aratási munkála­tokról. A munkálatokat hátráltatta az is, hogy a gépeket négy napra a veszélyeztetett területekre kti'd­ték. De azért jól halad az aratás. Eddig 152 mázsa búzát, 56 mázsa' rozsot és 50 mázsa árpát adtak be. A földeken 5 kombájn és több ké­vekötő-aratógép dolgozik. Terven felül nyolc vagon búzát, két vagon rozsot és 35 mázsa árpát adnak be. A félévi marhaliúsbeadást már száz százalékra, a disznóhúsbeadást 78 százalékra, a tojás egész évi beadá­sát már vtel j esi tették. A szénát is száz százalékra beadták már. A ka­pásnövények rendben vannak, a ker­tészet is szép. A bizottsági ülésen még felvető­dik a kérdés, hogy a tagok nem jár. nak rendesen a taggyűlésekre. Pél­dául Bábindeli Mária, Lentár Teréz, Vyskocsil Mária, Gyurics Lajos, Vass Júlia már hosszabb ideje nem voltak taggyűlésen. Vannak olyan párttagok, akik a tagdíjat fizetik ugyan és a tagsági könyvhöz is ra­gaszkodnak, azonban semilyen párt­munkát sem végeznek. Hogy a párttagok nem járnak rendszercsen a taggyűlésekre, annak egyik oka az is, hogy nincs nyilvántartás ar­ról, hogy ki, hol dolgozik. Azokat az elvtársakat, akik üzemben dolgoz­nak, jelentsék át az üzemi pártszer­vezetbe. Ez azonban nem jelent; azt. hogy a falusi pártszervezetnél mint regisztrált tagok ne legyenek nyil­vántartva. Ezek az elvtársak tovább, ra is segítsék a falusi pártszerveze­teket. Nagyon szükséges, hogy vég­re Köbölkúton is megalakítsák a közös helyi bizottságot, arnely fog­lalkozna a regisztrált tagokkal is. Például az aratási munkálatoknál a faluban lévő összes üzemi párt­szervezetek segíthetnék a falusi pártszervezetet. Velmovszki elvtárs megjegyzi, hogy a pártszervezet nem elég ütőképes és több párttag még most sem vesz részt az aratá. si munkában. Az asszonyokat is nagyon jól be lehetne vonni a mun­kába, h a foglalkoznának velük. Töb. ben a legnagyobb dologidőben ka­lászt szednek. Ma is öt asszony ka­lászt szedett. Rövid beszélgetés után megígérték, hogy holnap arat­ni jönnek. A népnevelőknek kellene meggyőzni az asszonyokat, hogy azok bekapcsolódjanak a munkába és megértsék, hogy a legfontosabb munka most a terménybetakarítás. Több bizottsági tag szólal fel. Nagy hiba az is, hogy kevés fiatal párttagja van a pártszervezetnek. Például 25 éven alul egy tag sincs, 30 évig pedig csak négy. Ez is oka a pártszervezet passzivitásának. Az óra mutatója már tizenegyre jár. A pártelnök bezárja a gyűlést, megköszöni a tagok szíves türelmét és mint valami fogadalmat, még ezt mondja: „Pártszervezetünk munká­ja most még nem kielégítő. De egy­két hónap múlva már máskép fo­gunk állni." A pártbizottság tagjai mind jó elvtársak. Reméljük, hogyha két hónap múlva meglátogatjuk őket, akkor csakugyan szebb eredmények, ről írhatunk majd. Ballá József I

Next

/
Thumbnails
Contents