Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-03 / 161. szám, szombat

2 '9JSZ0 1954 július 3. A CsKP X. kongresszusa határozatai teljesítésének biztosítása Szlovákiában Szlovákia felvirágzása a népidemokratikus Csehszlovákiában A kongresszus elé terjesztett jelentésből kitűnik, hogy a CsKP politikája az elmúlt tt évben számos győzelmet és sikert könyvelhetett el. Különösen nagy sikerrel váltottuk valóra Szlovákia iparosítását, amely a CsKP politikáját meghatározó lenini-sztálini elvek megvalósításának elválaszthatatlan része. Gottwald elvtárs már 1946-ban parlamenti beszédében e szavakkal hirdette meg Szlovákia iparosítását: „A kétéves terv fontos feladataihoz tartozik az is, hogy megteremtsük Szlovákia iparosításának alapjait. Az állam összetartása és egysége feltétlenül megköveteli, hogy Szlovákia gazdasági—színvonala mielőbb megközelítse a cseh országrészek gazdasági színvonalát. Ezért meg kell teremteni annak előfeltételeit, hogy teljes mértékben kihasználhassuk a nyersanyag- és energiaforrásokat, valamint a munkaerőtartalékokat Szlovákia meglévő iparának kibővítésére és új, korszerű iparának felépítésére." Szlovákia iparosításának irányelveit Široký elvtárs világította meg már 1945-ben egyik beszédében: ,,a) Biztosítani kell, hogy a köztársaság mindkét részében a gazdasági fejlődés foka és az életszínvonal lehetőleg egyenlő legyen. b) A szlovákiai ipart a szerves egészet alkotó egységes csehszlovákiai gazdasági élet szempontjait követve kell építeni. c) Tekintetbe kell venni az egyes vidékek különleges adottságait, szükségleteit és lehetőségeit. d) A szlovákiai ipart a rentabilitás egészséges alapjain kell felépíteni, természetesen a nép szükségleteinek magasabb szempont, jából nézve." Ahhoz, hogy Szlovákia iparosítását ebben irányban sikeresen hajthassuk végre, biztosítanunk kellett a legfontosabb előfeltételeket, amelyek a következők: 1. A munkásosztály győzelme, amelynek élén a kommunista párt áll, biztosítva az állam egységes politikájának végrehajtását az állam egész területén. Ez a feltétel adva van azáltal, hogy a Csehszlovák Köztársaságot a Szovjetunió felszabadította a fasizmus igája alól és hogy a munkásosztály 1948 februárjában győzelmet aratott. Ma a Csehszlovák Köztársaságban egységes kommunista párt van, mint a Nemzeti Arcvonal vezető ereje, vannak hatalmas tömegszervezeteink, mint a szakszervezet és a CsISz, amelyek biztosítják a CsKP kapcsolatát a pártonkívüli munkások és parasztok széles tömegeivel. 2. Szlovákia iparosításának előfeltételeit biztosítja továbbá az egységes, egy központból irányított tervszerű gazdaság, mely biztosítja az iparilag fejlett cseh országrészek messzemenő támogatását a hátramaradottabb Szlovákiának. Ezt a kérést is a CsKP politikája oldja meg, amely a nemzetiségi politika leninisztálini elveit érvényesítve már megalakulásának első éveitől kezdve harcolt Szlovákia egyenjogúsításáért és miután Csehszlovákia felszabadult, ezt az elvet gyakorlati politikájában is érvényesítette. Ez az elv kifejezésre jut a május 9-i alkotmányban is és gyakorlati megvalósítása a szlovák nemzeti szervek feladata. E politika helyességének bizonyítéka Szlovákia hatalmas iparának építése és ezzel párhuzamosan a szlovák nép életszínvonalának emelése az országos színvonalra. E fejlődéssel elválaszthatatlanul halad előre Szlovákiában a kultúra felvirágzása is, amely formájában nemzeti, tartalmában szocialista. Az első Csehszlovák Köztársaság idején a kapitalizmus leépítette Szlovákia iparát, felosztván a köztársaságot egy ipari részre, vagyis a cseh országrészekre és egy elmaradt mezőgazdasági részre, vagyis Szlovákiára, amelynek a csehszlovák burzsoázia tervei szerint a mezőgazdasági termékek szállítójának és a munkaerők tárházának szerepe jutott. E politika következtében Szlovákia a nyomor és az éhség, a kivándorlás földje lett és Szlovákia mezőgazdasága sem fejlődhetett sikeresen, sőt egész termelésében és az ország mezőgazdasági termelésben erősen elmaradt a cseh országrészek mögött. Még rosszabbra fordult a helyzet a néppárti fasiszták uralma alatt, akik kiszolgáltatták Szlovákia iparát a kalózkodó, fosztogató német finánctőke kénye-kedvének. A néppárti fasiszták hazaáruló politikája következtében Szlovákia gazdasági élete a tönk szélére jutott. Szlovákia iparának kapacitása a háború befejezése után a háború előtti termelés 45 százalékára süllyedt. A háború folyamán teljesen elpusztult és használhatatlanná lett 30.181 lakóház, teljesen elpusztult 1504 közúti híd és 6336 vasúti felüljáró, 850 vasúti híd, 270 kilométer hosszúságban tönkretették a vasútvonalat és 970 kilométer hosszúságban felrobbantották a síneket. A közlekedési vonalak megszakítása következtében Szlovákia egyes vidékei elszigetelődtek egymástól, Szlovákia egyes tájain éhínség tört ki és nyomában betegségek pusztítottak. Ez volt a néppárti fasiszta politika következménye: rabságba döntött nép, elpusztított ország. A fordulat csak akkor következett be, amikor a Szovjet Hadsereg felszabadította Csehszlovákiát és Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével a csehek és szlovákok Nemzeti Arcvonalának kormánya jutott uralomra. A háború által elpusztított vidékek helyreállítása az egész köztársaság ügye lett és így már 1945 végére annyira megújult Szlovákia gazdasági élete, hogy a további országépítés alapjául szolgálhatott. A cseh és szlovák burzsoázia ellenállását leküzdve Csehországból egyes üzemeket áthelyeztünk Szlovákiába, ami 23.871 munkásnak biztosított állandó alkalmazást. Az országos beruházásokból a kétéves terv során Szlovákiára 3 milliárd 780 millió korona, vagyis 32.3 százalék jutott, ennek következtében Szlovákia összes ipari termelése 62 százalékkal emelkedett és részesedése az egész köztársaság ipari termelésében 12.8 százalékról 13.9 százalékra nőtt. Még nagyobb sikereket értünk el az ötéves terv folyamán. Az ötéves terv során 125 új üzem épült, 109 továbbit helyreállítottunk, úgyhogy 1953 végén az ipari termelés az 1937. évi színvonal 4.5-szeresére, sőt a nehéziparban hétszeresére nőtt. Ugyanakkor iparunk minőségileg is megváltozott. Az a körülmény, hogy Szlovákia iparának négyötöd feze S legutóbbi hét év folyamán létesült, azt jelenti, hogy iparunk korszerű, berendezése magas műszaki színvonalon áll. A szocialista iparosítás megváltoztatta Szlovákia gazdaságának szerkezetét is. Az ipari termelés bruttóértékének viszonya a mezőgazdasági termeléshez képest az 1937. évi 40 százalékról 1948-ban 55 százalékra és 1953-ban 70 százalékra emelkedett. A mezőgazdasággal foglalkozó lakosok száma az 1930. évi 56.7 százalékról 1953-ban 40 százalékra csökkent, ugyanakkor az iparban és építőiparban foglalkoztatott lakosok arányszáma 18.8 százalékról 28.2 százalékra emelkedett. A szocialista szektor részesedése a mezőgazdaságban 42.4 százalékra nőtt. A szocialista szektor ma már az alapvető mezőgazdasági termékek több, mint felét szállítja. A pártunk IX. és X. kongresszusa között eltelt időszakban elért eredmények tehát nagyszerűek és minden lehetőséget megadnak ahhoz, hogy sikerrel haladjunk tovább a megkezdett úton. Nem árt azonban, ha felhívjuk a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági termelés általános lemaradása mellett e téren is jelentős sikereket értünk el, ugyanakkor azonban nem sikerült teljesen behoznunk lemaradásunkat a cseh országrészek mögött, amint azt a Csehországban és Szlovákiában a háború előtt és ma elért hektárhozamok összehasonlítása bizonyítja. A háború előtt 1930-ban a cseh országrészekben egy mezőgazdasági dolgozóra 59 százalékkal több szántóföld, 31 százalékkal több termőterület, 141 százalékkal több szarvasmarha és 134 százalékkal több sertés jutott, mint Szlovákiában egy mezőgazdasági dolgozóra. 1930-ban a cseh országrészekben 100 hektár termőterületre 65.3 darab szarvasmarha és 100 hektár szántóföldre 72.5 darab sertés jutott, ugyanakkor Szlovákiában 100 hektár termőterületre csak 35.9 szarvasmarha és ugyanannyi sertés esett. A termőterület hektárhozamai a cseh országrészekben jóval nagyobbak voltak, mint Szlovákiában, mégpedig búzában 51 százalékkal, rozsban 41 százalékkal, árpában 50 százalékkal, zabban 61 százalékkal, kukoricában 14 százalékkal, burgonyában 46 százalékkal, cukorrépában 35 százalékkal és fejeskáposztában szintén 35 százalékkal. Hála a kommunista párt politikájának és a munkásosztály részéről a parasztságnak nyújtott hathatós segítségnek, fokozatosan felszámoltuk elmaradásunkat mezőgazdasági téren is a cseh országrészek mögött és a mezőgazdaság hozama Szlovákiában is megközelíti a cseh országrészek színvonalát. Emellett azonban a szarvasmarhatenyésztés intenzitása Szlovákiában mindezideig gyenge. Az ötéves terv végén a cseh országrészekben 100 hektár termőterületre 60.7 szarvasmarha jutott, Szlovákiában csak 44.7 darab. Ezeket az aránylag nagy sikereket azért érhettük el, mert részben véget vetettünk a termőterület felaprózottságának, nagyobb mértékben alkalmaztuk a műtrágyákat és fokoztuk a gépesítést. 1949-hez képest 1953-ban a traktorok száma 3.1-szeresére, a gabonakombájnoké 10.5-szeresére, az önkötözőgépeké közel tízszeresére emelkedett, a gép- és traktorállomások teljesítményei pedig a megművelt föld átlaghektárjaiban számítva 13-szorosára nőttek. A munkásosztály részéről a parasztságnak nyújtott segítség az EFSz-ek építésében is kifejezésre jutott. Öt évvel ezelőtt csak éppen hogy megkezdtük az EFSz-ek alapítását. A GsKP IX. kongresszusa után Szlovákiában 1950. május 1-én 16 III. típusú EFSz volt. 1954. június 1-én 1416 III. és IV. típusú EFSz-ünk volt, amelyek 750.210 hektár termőterületen gazdálkodtak, ami a kerületi méretben tervezett mezőgazdasági üzemek összes földterületének 33.1 százaléka. Ezekben a szövetkezetekben összesen 100.379 gazdaság tömörül. Az EFSz-ekben a hektárhozamok nagyobbak, mint az egyéni parasztgazdaságokban, mégpedig búzában 12.9 százalékkal, rozsban 21 százalékkal, zabban 20 százalékkal és dohányban 12 százalékkal. Az EFSz-ek, mivel nagyobb hozamokat érnek el, aránylag több mezőgazdasági terméket is adnak be közellátás céljaira, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. 1953bari az EFSz-ek Szlovákiában a búzatermő terület 44.5 százalékán gazdálkodtak, de búzában beadásuk aránya 47.4 százalék volt. Hasonló volt a helyzet rozsban is, az EFSzek a rozstermőterület 35.7 százalékán gazdálkodván a begyűjtött menyiség 41.6 százalékát adták be. Árpában a termőterület 39 százaléka és ugyanakkor a begyűjtés 47.2 százaléka jutott az EFSz-ekre. Az állattenyésztésben is lényegesen emelkedett az EFSz-ek jelentősége, ami abból is látható, hogy a marhahús 53.1 százalékát az EFSz-ek adták be, a magánszektor pedig csupán 32.9 százalékot. Sertésbeadásban a legnagyobb az állami gazdaságok részesedése. Ilyen eredményeket értünk el tehát az ipari és a mezőgazdasági termelés szakaszán. Örvendetes eredmények ezek, amelyek igazolják pártunk és kormányunk politikájának helyességét, amely a szocializmus gazdasági alaptörvényét követi — gondoskodik az emberről, szüntelenül igyekszik emelni népünk anyagi és kulturális színvonalát, ami az egyre növekvő fogyasztásban is megnyilvánul. Az életszínvonal emelkedése még gyorsabb iramú lehetne, ha mezőgazdaságunk nem maradna el az ipari termelés mögött. Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy parasztjaink az általuk termelt cikkekből sokkal többet használnak fel háztartásukban, 1 mint a háború előtt, a kpzellátásból is többet vásárolnak és a jóminőségű élelmiszerekre térnek át. A parasztcsalád fejenkénti fogyasztása A mezőgazdasági termelés lényeges növelésének kérdéseivel kapcsolatban főleg azokkal a problémákkal szándékszom foglalkozni, amelyeket Szlovákiában aránylag gyorsan oldhatunk meg és amelyek értékes nyereséget jelenthetnek egész népgazdaságunk szempontjából. Mik az azonnali teendők? Dél.Szlovákiában már megkezdődött az aratás. Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy jelentősen megkéstünk a szénakaszálással, különösen a besztercebányai kerületben, de a zsolnai és más kerületekben is. A rétek már túlérnek és ezzel hektáronként kb. 40—60 kilogramm fehérjét vesztünk el, ami elegendő lenne 500—700 liter tej nyerésére. Sokhelyütt elkéstünk a téli takarmánykeverék sílózásával is. Mindez természetesen megmutatkozik állattenyésztésünk eredményeiben, a tej- és húsbeadásban is. Ezért sürgősen be kell fejezni a szénakaszálást. Sürgős kérdés az aratás és a cséplés problémája is, amelyet azonnal cselekvőképesen meg kell oldani és irányítani. Idejekorán! operatív közbelépéssel még sokat tehetünk az aratási munkálatok megszervezése és gépesítése érdekében és ezzel jelentősen csökkenthetjük a szemveszteséget. Egyes EFSz-eink, állami gazdaságaink és gépállomásaink már tavaly jól meg tudták szervezni az aratást és jó eredményeket is értek el. De sokhelyütt az aratást és a cséplést úgy végeztük el, hogy aránylag nagy veszteségeket szenvedtünk. Meg kell érteni, hogy ha az aratásnál és a cséplésnél a szemveszteséget hektáronként csak egy mázsával csökkentjük, úgy kereken 8000 vagon gabonával lesz több, ami kb. 160 ezer mázsa sertéshúst jelent, illetve 400 ezer lakos egészévi kenyérellátásának biztosítását Elvtársak, ilyen fontos feladat tehát, hogy harcoljunk az aratás és a cséplés során a i szemveszteség ellen, ilyen értékes eredmé| nyekre vezet minden hathatós közbelépés az Szlovákiában 1928-hoz képesi 1953-bafl S következőképpen emelkedett: Kimért hús 2.95 kg-ról 9.03 kg-ra, füstöítáru 2.25 kg-ról 6.71 kg-ra, baromfi 5.68 kg-ról 15.81 kg-ra, sertészsír 4.47 kg-ról 7.09 kg-ra, vaj 1.81 kg-ról 5.01 kg-ra, tojás 88.26 darabról 125.9 darabra, cukor 6.13 kg-ról 11.61 kg-ra, ezzel szemben csökkent a burgonya fogyasztása 213.5 kg-ról 179.92 kg-ra és a hüvelyeseké .13.68 kg-ról 5.66 kg-ra. A fogyasztás emelkedése kívánatos jelenség, de csak egyféle következtetést vonhatunk le belőle: ha jobban élünk és többet fogyasztunk, akkor elkerülhetetlenül többet is kell termelnünk. Gazdasági életünk fejlődésével kéz a kézben virágzik fel kultúránk is, sőt fellendülése egyes szakaszokon (főiskolák, film- és színművészet) megelőzi a gazdasági fejlődést is. Feleslegesnek tartom itt megismételni azokat a konkrét adatokat, amelyeket a pártkongresszuson vitafelszólalásomban mondtam el e fejlődésről. Miről beszél e sok számadat, amelyet pártunk politikájának sikeréről felsoroltam? Arról beszél, hogy Szlovákia fejlődése az ipar, a mezőgazdaság, az építőipar, a közlekedés, a kereskedelem, az egészségügy és a kultúra terén gyorsabban halad előre, mint a cseh országrészek fejlődése, , hogy Szlovákia a csehszlovák népi demokratikus köztársaságban megszabadul az elmaradottságtól, minden téren utoléri a fejlettebb cseh országrészeket, hogy Szlovákia egyenjogúsága minden szakaszon valóra válik. Csehszlovákia Kommunista Pártja, a marxizmus-leninizmus tanítását követve, a szlovák nemzetet a jólét és a boldogság felé ve. zeti és csak tőlünk függ, hogy fokozott szorgalommal, a párt határozatainak következetes megvalósításával minden erőnkből elősegítsük e fejlődést. Pártunk X. kongresszusának határozatai megmutatják, hogyan hajtsuk ezt végre: 1. A legrövidebb időn belül lényegeseH fokoznunk kell a mezőgazdasági termelést, hogy elegendő élelmiszert, elsősorban húst biztosítsunk a lakosság növekvő szükségletének kielégítésére és elegendő nyersanyagot könnyű- és élelmiszeriparunk számára; 2. hathatósan és sürgősen ki kell bővíteni szén-, energetikai és ércalapunkat, hogy biztosítsuk az iparnak, valamint a népgazdaság többi ágazatának fejlődését és a lakosság jobb ellátását; 3. növelni kell és meg kell javítani a közszükségleti cikkek termelését; 4. lényegesen emelni kell a vasúti és gépkocsiközlekedés- munkájának színvonalát; 5. egész gazdasági életünkben meg kell szilárdítani a gazdaságosság rendszerét, ami múlhatatlan előfeltétele annak, hogy tovább fejleszthessük az árak leszállításának és az életszínvonal emelkedésének politikáját. egész termés megmentése érdekében. Az aratás és a cséplés sikeres elvégzése mellett a jövőre is kell gondolni és el kell végezni a tarlóhántást, biztosítván ezzel a jövő évi bősé. ges termés legfontosabb előfeltételét. Ezt ä munkát azonnal keresztül kell vinni, egy napot, egy percet sem vesztve. A pártnak és a kormánynak a mezőgazdasági termelés növeléséről szóló határozatát teljesítve szem előtt kell tartanunk, hogy a mezőgazdasági termelés legfontosabb kérdése a növénytermesztés gyarapítása és ezen belül a hektárhozamok fokozása és olyan növényfajták termesztésének bevezetése, ame. lyek nagyobb hozamokat biztosítanak. Nálunk ez elsősorban a kukorica termesztésére vonatkozik. A helyes agrotechnika és gépesítés alkalmazásával lényegesen növelhetjük a kukoricatermést. Miről tanúskodnak multévi tapasztalataink? Tavaly egész Szlovákiában a kukorica átlagos hektárhozama 24.6 mázsa volt. Egyes EFSz.ek tapasztalatai azonban azt bizonyítják, hogy a talaj jó megművelésével sokkai nagyobb hozamokat érhetünk el. Igy pl. a dolná-krupal EFSz hektáronként 70 mázsa termést is elért, a gutái EFSz pedig hektáronként átlag 40 mázsa kukorícá-t takarított be. Miért múlhatták felül ebben a két és más további szövetkezetekben ily je. lentősen a kukorica átlagos szlovákiai hektárhozamát? Csakis azért, mert nagy gondot fordítottak a talaj előkészítésére, trágyázására és megművelésére. Idejében elvégezték az ültetést, a kapálást. Éppen ennek a növénynek az esetében vannak rá a legnagyobb lehetőségeink, hogy növeljük a terméshozamot és minél több takar, májiyt juttassunk sertés- és marhatenyésztésünknek. Mi kell ehhez? Az 1955. évi terv kidolgozása során figyelembe kell venni a Szlovákiában termesztendő takarmánygabona mennyiségeit és ott, ahol előnyösnek mutatkozik a kukorica termesztése, növelni kell a A mezőgazdaság felvirágoztatásának útja