Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-21 / 175. szám, szerda

v 1954. július 21 Ui S20 A GENFI E R T E K E Z L E T Az elmúlt napokban a külügy­miniszterek genfi értekezletén rész­vevő egyes küldöttségek vezetői több megbeszélést tartottak. Amint már jelentettük, július 16-án megbeszélések folytak V. M. Molotov, Mendes-France és Eden között. A francia küldöttség körei­ben ezzel kapcsolatban azt mond­ják, hogy a tárgyalások azokra a kérdésekre vonatkoztak, amelyek­nek megoldásában még nem értek el megegyezést. Ezek elsősorban a következő kérdések: a vietnami csapatok átcsoportositási körzetei­nek megállapítása, a vietnami vá­lasztások időpontja, a semleges ál­lamok ellenőrző bizottságának ösz­szetétele és az átcsoportositási kör­zetek Laoszban. Július 16-án negyedízben tartot­tak megbeszélést Fam Van Donfy a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság küldöttségének vezetője és Mendes-France, a francia küldött­ség vezetője. Jót értesült forrásból származó 1 k szerint Mendes-. Francé kita. „tt eddigi álláspontja mellett a csapatok átcsoportositási körzeteinek kérdésében és elutasí­totta a vietnami választások idő­pontjának meghatározását. A következő napon a késő esti órákban a két küldöttség vezetője további, immár ötödik ülését tartot­ta. Mendes-France ezen az összejö­vetelen állítólag jelezte, hogy nem óhajt beleegyezni abba, hogy a vi­etnami választásokat előbb tartsák m:nt két és féléven belül. A csapatok Laoszban való átcsp­pertosításának kérdésénél Mendes­France nem akart foglalkozni e probléma részleteivel és annak a nézetének adott kifejezést, hogy — mint mondta — nem szükséges meghatározni a laoszi nemzeti fel­szabadító hadsereg átcsoportositási övezeteit. A francia csapatok Hanoiból és Haifon kikötőjéből való visszahívá­sának kérdésénél Mendes-France vonakodott megállapítani a francia csapatok távozásának időpontját és azzal érvelt, hogy szerinte először a polgári lakosságot kell evakuálni és csak azután kerülhet sor a csa­patok távozására. Szó van arról, hogy Mendes­France e megbeszélés folyamán kü­lönös érdeklődést tanúsított aziránt, hogy a csapatok átcsoportositási területeinek meghatározása kereté­ben a francia fegyveres erő hatal­mába jusson a 17. szélességi körtől délre fekvő 9. számú országút, amely Savannakhet Guang Trivel köti össze. Július 17-én megbeszélést tartott Csou En-laj, a Kínai küldöttség vezetője Eden brit külügyminiszter­rel. Amerikai újságíró körökben ez összejövetel után azt beszélték, hogy Csou En-laj Edennel folytatott megbeszélései folyamán határozot­tan állást foglalt a katonai támasz­pontok létesítése ellen a három úgynevezett társállamban, vagyis a baodaji Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában, valamint élesen el­lenezte ezen országoknak bekap­csolását az úgynevezett délkelet­ázsiai biztonsági egyezménybe, amelynek megalakítására az USA uralkodó körei törekednek. Eden a megbeszélések folyamán beismerte, hogy az USA részéről valóban fenn­áll az ilyen szándék lehetősége. Csou En-laj ezzel kapcsolatban rá­mutatott annak az állitásnak hazug voltára, hogy az amerikaiak által javasolt egyezmény, mint állítják, védelmi jellegű és hangsúlyozta, hogy az ilyen állítások csak takar­gatják az új délkeletázsiai támadó csoportosulás szervezőinek igazi szándékait. A genfi értekezlet köreiben Men­des-Francenek azon állásfoglalásá­val kapcsolatban, hogy az indokínai probléma megoldásának elfogadha­tónak kell lennie az USA számára, rámutatnak arra, hogy a genfi érte­kezlet eredményeinek elsősorban a francia nép és az indokínai nemze­tek érdekeit, a béke megszilárdítá­sának érdekét, nem pedig az USA agresszív köreinek érdekeit kell szolgálniuk. A háború további elhúzása — amint a genfi értekezlet megfigye­lői rámutatnak — új szenvedést zú­dítana mind az indokínai népekre, mind pedig,a francia népre és arra vezetne hogy Franciaország teljes függőségbe kerülne az Egyesült Ál­lamoktól és hosszú időre elvesztené szuverenitását. • Jólértesült forrásokból származó hírek szerint a genfi értekezlet va­sárnapi zárt ülése után, valamint a namhivc'al-os összejövetelek és megbeszélések következtében, ame­lyek az egyes küldöttségek képvi­selői között folytak le, nagy hala­dás észlelhető. Genfből jelentik, hogy számolni lehet azzal, hogy az értekezlet részvevői megegyezést értek el az alapvető kérdésekben, főleg a vietnami ideiglenes demar­kációs vonal kérdésében, a háborús akciók megszüntetéséről szóló egyezmény ellenőrzésének a viet­nami, laoszi és kambodzsai általá­nos választások időpontjainak, az összes idegen csapatok visszavoná­sának kérdésében, valamint számos más kérdésben is. Július 19-i esti hírek szerint olvi megegyezést értek el számos doku­mentumra vonatkozólag, amelyek az indokínai béke helyreállításáról szóló alapvető megegyezéseket tar­talmaznak. Az értekezlet részvevői hétfőn, július 19-én még a késő esti órákban is megbeszéléseket tar­tottak. Ezeken az összejöveteleken azokról a kérdésekről tárgyaltak, amelyekben még nem értek el meg­<-"''ást, valamint a dokumentumok -zövegezését végzik. A szovjet küldöttséghez közeli Körökben az a meggyőződés ural­kodik, hogy a genfi értekezlet köz­vetlenül feladatának — az indokí­nai béke helyreállításának — telje­sítése előtt áll. • A szovjet küldöttségnek a július 18­i ülésen mondott beszéde, amely­ben értékelte a genfi értekezlet mult havi munkáját és az értekez­let jelenlegi helyzetét, a politikai megfigyelőéi a svájci és külföldi újságírók figyelmének középpont­jává lett. Ezzel a kiértékeléssel fog­lalkoznak a sajtókommentárok A genfi lapok közlik a szovjet küldöttség július 18 - i nyilatkozatá­nak fő pontjait és kiemelik azt a megállapítást, hogy jóllehet helyte­len volna azt vélni, hogy mindent megtettek és nem maradtak meg­oldatlanul komoly kérdések, még­sem lehet figyelmen kívül hagyni a konferencia objektív eredményeit. Számos megfigyelő és hírmagya­rázó egyetért a szovjet küldöttség­gel abban, hogy a küldöttségek tag­jai között az utóbbi időben lefolyt megbeszélések fontos szerepet ját­szottak, áthidalták és továbbra is áthidalják a még nyitva maradt kérdések megoldásához vezető útat. A „Le Courrier" című lap a szovjet kiértékelés lényegét nagy cikkben foglalja össze: „A genfi értekezlet haladást ért el!". A lap hangsúlyoz­za, hogy a június 18-i ülés után este „a feszültség enyhülésének benyo­mása uralkodott." A „Journal de Genevé" című lap ugyanebben az értelemben nyilat­kozik. Azt irja, hogy a július 18-i ülés után az általános hangulat de­rűlátó. A „Gazetta de Lousanne" című lap megfigyelője a következőket írja: „Molotov világos nyilatkozatot tett az értekezlet helyzetéről." A szovjet küldöttség július 18-i nyilatkozata iránt tanúsított nagy érdeklődés azt bizonyítja, hogy e küldöttségnek meggyőződése, hogy a genfi értekezleten pozitív ered­ményeket érnek el, megfelel vala­mennyi ország széles közvéleménye óhajának. E pozitív eredményeket, amelyeket a genfi értekezlet már elért, a békeerők győzelmének tart­ják. Egyben éberen szembeszállnak a különféle mesterkedésekkel, va­lamint azon kísérletekkel, hogy el­túlozzák annak a ténynek fontos­ságát, hogy mindeddig némelyik kérdésben még nem értek el meg­egyezést így július 18-án többek között felhívták a figyelmet a bao­daji küldöttség gyanús mesterkedé­seire. A genfi sajtóházban vasárnap bejelentették, hogy ez a küldöttség sajtókonferenciát tűzött ki éppen arra az időre, amikor a kilenc kül­döttség zárt ülését kellene majd megtartani. Az utolsó pillanatban lemondták a sajtóértekezletet, később azonban a baodajisták azt híresztelték, hogy támogatni szándékoznak azokat a követelményeket, amelyek a francia küldöttség július 17­i jegyzékében foglaltatnak. Kijelentésük szerint, amint a „Gazetta de Lausanne" rámutat, ezek a követelmények kifejezésre juttatják a baodajistáknak azt a nevetséges igényét, hogy a vietnami nép nevében beszéljenek. Az emii­tett nyilatkozatban a baodaji kül­döttség azzal dicsekedett, hogy Sai­gonban vasárnap „eddig soha nem látott" tüntetés fog lezajlani. Amint azonban a külföldi ügynökségek hí­reiből kitűnt, e-en a tüntetésen, amelynek olyan y reklámot csi­náltak, csak néh. / száz ember vett részt, akiket a hatóságok teherautó­kon szállítottak Saigonba. Ezek a hírek nem egy gúnyos megjegyzésre adtak alkalmat a bao­oaiUták felfuvalkodott kijelenté­seiről. A baodajisták mesterkedései magukban véve nem keltettek volna érdeklődést, ha nem lenne ismeretes, hogy valamennyi tettü­ket külföldi uraik sugallják. Ezzel kapcsolatban felhívták a figyelmet arra, hogy a baodajisták nyilatko­zatukat éppen abban az időben tették, amikor Smith, az USA kép­viselője, az ülésen azt bizonygatta, hogyha az értekezleten nem érnek el olyan megegyezést, amelyet az USA jóváhagyna, akkor az USA egyoldalú nyilatkozatot tesz, hogy nincs szándékában ezen egyezmé­nyeket megsérteni. A genfi meg­figyelők Smithnek ezt a kijelenté­sét úgy magyarázzák, hogy az USA uralkodó körei, mivel látják, hogy az értekezlet kölcsönösen elfogad­ható határozatokat érhet el, poli­tikájuk szellemében arra töreked­nek, hogy megakadályozzák az in­dokínai béke helyreállítását és to­vábbra is a délkeletázsiai agresszív tömb összetákolását szorgalmazzák. Azonban a szovjet küldöttség július 18-i nyilatkozatának hatása alatt Genfben az a nézet uralkodik, hogy­ha néhány kérdésben vannak is el­lentétek, és nem lehet lebecsülni az értekezlet sikeres befejezéséhez ve­zető út nehézségeit, mégis minden lehetőség megvan arra, hogy meg­egyezést érjenek el az indokínai népek törvényes nemzeti jogai el­ismerésének alapján. G. M. Malenkov fogadta a finn külügyminisztert Az indonéziai választások előtt Indonézia szakszervezeti szövet­ségeinek központi szövetsége, a „Sobsi" nyilatkozatot tett közzé a jövő általános választásokkal kap­csolatban. A nyilatkozat a szövet­ség 2.5 millió tagja nevében köve­teli a Holland-Indonéz Unió azon­nali felszámolását, a holland csa­patok távozását Nyugat-Iriánból, a holland gyarmatosítók előjogai­nak megszüntetését Indonéziában és határozott intézkedések foga­natosítását az USA felforgató te­vékenysége ellen, valamint a szük. séges előfeltételek megteremtését a demokratikus választások végre­hajtására az országban. A „Harian Rakjat" című lap je­lenti, hogy július 18-án Kuingan faluban (Nyugat Jáva) gyűlést tartottak, amelyen Aidit, a Kom­munista Párt Központi Bizottságá­nak főtitkára mondott beszédet. Aidit részletesen beszélt a mun­kásosztály és a parasztság felada­tairól az elkövetkező választások­ban és hangsúlyozta a gyarmati rendszer felszámolásáért folytatott országos harc fontosságát. » „Győzelmünk érdekében — mon­G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke július 19-én fogadta ürho Kekkonen finn külügyminisztert. A fogadáson részt vett A J. Vi­sinszkij, a Szovjetunió külügymi­niszterének első helyettese. A szovjet kormány jegyzéke az amerikai kormányhoz Tuapsze» tartályhajó ügyében a « Amint már jelentettük, a szovjet kormány június 24-én az USA kormányához jegyzéket intézett a „Tuapsze" szovjet tartályhajó ügyében, amelyet egy torpedórom­boló típusú hadihajó Taivan szi­getének körzetében az USA flottá­jának ellenőrzése alatt álló vize­ken elfogott. Június 26-án az USA moszkvai nagykövetsége a Szovjetunió kül­ügyminiszteréhez válaszjegyzéket juttatott el, amelyben az USA kor­mánya minden alap néikül tagad­ja, hogy az amerikai haditengeré­szeti erők részt vettek a szovjet hajó jogellenes elkobzásában. Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió külügyminisztériuma július 2-án újabb jegyzéket intézett az Egye­sült Államok kormányához, amely­ben rámutatott arra, hogy olyan vizeken, amelyek az Egyesült Ál­lamok flottájának ellenőrzése alatt állanak és amelyek felett az Egye­sült Államok hadirepülőgépei cir­kálnak, a szovjet tartályhajót csak az Egyesült Államok haditengeré­szeti flottájának erői foghatták el, bármilyen zászló alatt tevékeny­kedtek is. A szovjet kormány megerősítette június 24­i jegyzékét s tiltakozását jelentette be a „Tuapsze" szovje' tartályhajó további fogvatartása ellen. Július 4-én az USA nagykövet­sége a Szovjetunió külügyminisz­tériumához jegyzéket juttatott el, amelyben az USA kcrmánya minden alap nélkül újból tagadni igye­kezett az USA tengerészeti erői­nek részvételét a Tuapsze tartály­hajó jogtalan elkobzásában. A Szovjetunió külügyminiszté­riuma júliug 19-én az USA nagy­követségéhez a következő jegyzé­ket juttatta el: „Az USA kormányának 1954. jú­lius 4-i jegyzékével kapcsolatban, amelyben az Egyesült Államok kormánya ismét kibújni igyekszik a felelősség alól a „Tuapsze" szov­jet tartályhajónak a Taivan szi­getétől délre eső vizeken való el­rablásáért, a szovjet kormány szükségesnek tartja a következő­ket kijelenteni: A szovjet kormány megerősiti június 24-i és július 2-i jegyzékeit, amelyek tényeket tar­talmaznak a „Tuapsze" szovjet tartályhajónak egy hadihajó által való elfogásáról az USA hadiflot­tájának ellenőrzése alatt álló vi­zeken és megállapítja, hogy az USA kormánya július 4-i jegyzé­kében minden alap nélkül tovább is tagadja az Egyesült Államok ha. ditengerészeti erőinek részvételét, jóllehet nem cáfolja meg azt az ál­talánosan ismert tényt, hogy az USA hadiflottájának ellenőrzése alatt áll az a nyílt tengerrész, ame­lyen a szabad tengeri hajózás e durva megsértésére sor került. A szovjet kormány az USA kormá­nyai teljes mértékben felelőssé te­szi a „Tuapsze" szovjet tartályhajó elfogásáért, a tartályhajónak és ra­kományának épségéért, legénysé­gének biztonságáért. A szovjet kormány megerősíti tiltakozását a ,,Tuapsze" szovjet tartályhajó további fogvatartása el­len és haladéktalan intézkedéseket követel a tartályhajónak, a legény­ségének és rakományának szaba­donbocsátására. A szovjet kormány fenntartja magának a jogot, hogy az USA kormányától kártérítést követel­jen azért a kárért, amelyet a Szovjetuniónak a „Tuapsze" tar­tályhajó törvénytelen fogvatartása okozott." Szovjet hadihajók Svédországban Az udvariassági látogatáson Stockholmban tartozkodó szovjet hajók parancsnoka, Kotov tenger­nagy július 19-én az „Admirál Usa­kov" vezérhajón fogadást rende­zett. A fogadáson több mint 300 sze­mély vett részt, közöttük Persson svéd kultuszminiszter, Ericson al­tengernagy, a svéd tengerészet fő­parancsnoka, Anderberg ellenten­gernagy, a keleti tengerészeti kör­zet parancsnoka, Andersen, a stock­holmi városi tanács elnöke, Nund­berg külügyminisztériumi államtit­kár és mások. A Szovjetunió részéről a fogadá­son részt vett Rodinov, svédországi szovjet nagykpvet, Szokol kapitány, a Szovjetunió svédországi tengeré­szeti attaséja. Juscsenkov ezredes, a Szovjetunió svédországi katonai attaséja és a szovjet hajók parancs­noki kara. Svéd tengerészek Moszkvában N. G. Kuznyecov tengernagy, a Szovjetunió haditengerészetének fő­parancsnoka július 19-én este a Szovjet Hadsereg központi házá­ban vacsorát adott a baráti láto­gatáson ott tartózkodó svéd hajók parancsnoka, Eric Kiint ellentenger­nagy és a kíséretében levő szemé­lyek tiszteletére. A vacsorán részt vett Rolf Sochlmann, Svédország szovjetunióbeli nagykövete, Eric av Kiint ellentengernagy és mások. A Szovjetunió részéről a vacso­rán részt vett V. Zorin, a Szov­jetunió külügyminiszterhelyettese, N. Baszisztij és V. Fochin tenger­nagyok, G. Maiandin hadseregtá­bornok, N. Iszacsenkov tenger­nagy, A\ Suginin tábornok és má­sok. A svéd tengerészekhez beszé­det intézett N. G. Kuznyecov ten­gernagy, a Szovjetunió haditenge­részetének főparancsnoka. Az üd­vözlő szavakért Eric av Kiint, el­lentengernagy, a svéd hajók pa­rancsnoka mondott köszönetet. A svéd vendégek Moszkvában megtekintették a főváros nevezetes­ségeit és a Kremlt. dotta Aidit — valóban nemzeti arc. vonalat kell alakítanunk. A nem­zet egysége a fő fegyver, amellyel legyőzhetjük a holland imperia­lizmust és annak ügynökeit, a „Masjumi" párt és a jobboldali szocialisták vezető tényezőinek személyében. Őszintén felhívjuk a „Masjumi" párt valamennyi be­csületes tagját és a szocialistákat, hogy velünk együtt lépjenek fel a nép sürgős feladatainak teljesíté­séért: a békéért és demokráciáért, a nép fő ellenségének — a gyarmat' rendszernek felszámolásáért." Az indokínai francia hadifoglyok üzenete a francia békebizottsághoz A vietnami néphadsereg által foglyul ejtett 168 francia katona és tiszt üzenetet intézett a francia bé­kebizottsághoz. amelyben kijelentik, hogy elkerülhetttlenül szükséges az indokínai háború gyors befeje­zése. A hadifoglyok hangsúl; hogy Ho Si Minh elnök nagy te­kintélynek örvend nemcsak a fel­szabadított körzetekben, hanem a francia és a baodai-csapatok által ellenőrzött területeken is. Dr. Ehlers, a szövetségi parlament elnöke elutasította az NDK népi kamarájának javaslatát Dr. Ehlers, a bonni szövetségi parlament elnöke vasárnap, július 18-án kijelentette, hogy nem szán­dékozik válaszolni a Német De­mokratikus Köztársaság népi ka­marája elnökségének üzenetére, amelyben nemrégen újból felhív­ta Nyugat-Németország szövetségi parlamentjét, hogy közösen tár­gyaljanak a német kérdés békés megoldásáról és Németország újra­egyesítéséről. Dr. Ehlers a szövet­ségi parlament tagjai előtt nem' is ismertette az NDK népi kamará­jának javaslatát. A t «

Next

/
Thumbnails
Contents