Uj Szó, 1954. július (7. évfolyam, 159-185.szám)

1954-07-21 / 175. szám, szerda

v 1954. július 21 Ui S20 A GENFI E R T E K E Z L E T Az elmúlt napokban a külügyminiszterek genfi értekezletén részvevő egyes küldöttségek vezetői több megbeszélést tartottak. Amint már jelentettük, július 16-án megbeszélések folytak V. M. Molotov, Mendes-France és Eden között. A francia küldöttség köreiben ezzel kapcsolatban azt mondják, hogy a tárgyalások azokra a kérdésekre vonatkoztak, amelyeknek megoldásában még nem értek el megegyezést. Ezek elsősorban a következő kérdések: a vietnami csapatok átcsoportositási körzeteinek megállapítása, a vietnami választások időpontja, a semleges államok ellenőrző bizottságának öszszetétele és az átcsoportositási körzetek Laoszban. Július 16-án negyedízben tartottak megbeszélést Fam Van Donfy a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője és Mendes-France, a francia küldöttség vezetője. Jót értesült forrásból származó 1 k szerint Mendes-. Francé kita. „tt eddigi álláspontja mellett a csapatok átcsoportositási körzeteinek kérdésében és elutasította a vietnami választások időpontjának meghatározását. A következő napon a késő esti órákban a két küldöttség vezetője további, immár ötödik ülését tartotta. Mendes-France ezen az összejövetelen állítólag jelezte, hogy nem óhajt beleegyezni abba, hogy a vietnami választásokat előbb tartsák m:nt két és féléven belül. A csapatok Laoszban való átcsppertosításának kérdésénél MendesFrance nem akart foglalkozni e probléma részleteivel és annak a nézetének adott kifejezést, hogy — mint mondta — nem szükséges meghatározni a laoszi nemzeti felszabadító hadsereg átcsoportositási övezeteit. A francia csapatok Hanoiból és Haifon kikötőjéből való visszahívásának kérdésénél Mendes-France vonakodott megállapítani a francia csapatok távozásának időpontját és azzal érvelt, hogy szerinte először a polgári lakosságot kell evakuálni és csak azután kerülhet sor a csapatok távozására. Szó van arról, hogy MendesFrance e megbeszélés folyamán különös érdeklődést tanúsított aziránt, hogy a csapatok átcsoportositási területeinek meghatározása keretében a francia fegyveres erő hatalmába jusson a 17. szélességi körtől délre fekvő 9. számú országút, amely Savannakhet Guang Trivel köti össze. Július 17-én megbeszélést tartott Csou En-laj, a Kínai küldöttség vezetője Eden brit külügyminiszterrel. Amerikai újságíró körökben ez összejövetel után azt beszélték, hogy Csou En-laj Edennel folytatott megbeszélései folyamán határozottan állást foglalt a katonai támaszpontok létesítése ellen a három úgynevezett társállamban, vagyis a baodaji Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában, valamint élesen ellenezte ezen országoknak bekapcsolását az úgynevezett délkeletázsiai biztonsági egyezménybe, amelynek megalakítására az USA uralkodó körei törekednek. Eden a megbeszélések folyamán beismerte, hogy az USA részéről valóban fennáll az ilyen szándék lehetősége. Csou En-laj ezzel kapcsolatban rámutatott annak az állitásnak hazug voltára, hogy az amerikaiak által javasolt egyezmény, mint állítják, védelmi jellegű és hangsúlyozta, hogy az ilyen állítások csak takargatják az új délkeletázsiai támadó csoportosulás szervezőinek igazi szándékait. A genfi értekezlet köreiben Mendes-Francenek azon állásfoglalásával kapcsolatban, hogy az indokínai probléma megoldásának elfogadhatónak kell lennie az USA számára, rámutatnak arra, hogy a genfi értekezlet eredményeinek elsősorban a francia nép és az indokínai nemzetek érdekeit, a béke megszilárdításának érdekét, nem pedig az USA agresszív köreinek érdekeit kell szolgálniuk. A háború további elhúzása — amint a genfi értekezlet megfigyelői rámutatnak — új szenvedést zúdítana mind az indokínai népekre, mind pedig,a francia népre és arra vezetne hogy Franciaország teljes függőségbe kerülne az Egyesült Államoktól és hosszú időre elvesztené szuverenitását. • Jólértesült forrásokból származó hírek szerint a genfi értekezlet vasárnapi zárt ülése után, valamint a namhivc'al-os összejövetelek és megbeszélések következtében, amelyek az egyes küldöttségek képviselői között folytak le, nagy haladás észlelhető. Genfből jelentik, hogy számolni lehet azzal, hogy az értekezlet részvevői megegyezést értek el az alapvető kérdésekben, főleg a vietnami ideiglenes demarkációs vonal kérdésében, a háborús akciók megszüntetéséről szóló egyezmény ellenőrzésének a vietnami, laoszi és kambodzsai általános választások időpontjainak, az összes idegen csapatok visszavonásának kérdésében, valamint számos más kérdésben is. Július 19-i esti hírek szerint olvi megegyezést értek el számos dokumentumra vonatkozólag, amelyek az indokínai béke helyreállításáról szóló alapvető megegyezéseket tartalmaznak. Az értekezlet részvevői hétfőn, július 19-én még a késő esti órákban is megbeszéléseket tartottak. Ezeken az összejöveteleken azokról a kérdésekről tárgyaltak, amelyekben még nem értek el meg<-"''ást, valamint a dokumentumok -zövegezését végzik. A szovjet küldöttséghez közeli Körökben az a meggyőződés uralkodik, hogy a genfi értekezlet közvetlenül feladatának — az indokínai béke helyreállításának — teljesítése előtt áll. • A szovjet küldöttségnek a július 18i ülésen mondott beszéde, amelyben értékelte a genfi értekezlet mult havi munkáját és az értekezlet jelenlegi helyzetét, a politikai megfigyelőéi a svájci és külföldi újságírók figyelmének középpontjává lett. Ezzel a kiértékeléssel foglalkoznak a sajtókommentárok A genfi lapok közlik a szovjet küldöttség július 18 - i nyilatkozatának fő pontjait és kiemelik azt a megállapítást, hogy jóllehet helytelen volna azt vélni, hogy mindent megtettek és nem maradtak megoldatlanul komoly kérdések, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni a konferencia objektív eredményeit. Számos megfigyelő és hírmagyarázó egyetért a szovjet küldöttséggel abban, hogy a küldöttségek tagjai között az utóbbi időben lefolyt megbeszélések fontos szerepet játszottak, áthidalták és továbbra is áthidalják a még nyitva maradt kérdések megoldásához vezető útat. A „Le Courrier" című lap a szovjet kiértékelés lényegét nagy cikkben foglalja össze: „A genfi értekezlet haladást ért el!". A lap hangsúlyozza, hogy a június 18-i ülés után este „a feszültség enyhülésének benyomása uralkodott." A „Journal de Genevé" című lap ugyanebben az értelemben nyilatkozik. Azt irja, hogy a július 18-i ülés után az általános hangulat derűlátó. A „Gazetta de Lousanne" című lap megfigyelője a következőket írja: „Molotov világos nyilatkozatot tett az értekezlet helyzetéről." A szovjet küldöttség július 18-i nyilatkozata iránt tanúsított nagy érdeklődés azt bizonyítja, hogy e küldöttségnek meggyőződése, hogy a genfi értekezleten pozitív eredményeket érnek el, megfelel valamennyi ország széles közvéleménye óhajának. E pozitív eredményeket, amelyeket a genfi értekezlet már elért, a békeerők győzelmének tartják. Egyben éberen szembeszállnak a különféle mesterkedésekkel, valamint azon kísérletekkel, hogy eltúlozzák annak a ténynek fontosságát, hogy mindeddig némelyik kérdésben még nem értek el megegyezést így július 18-án többek között felhívták a figyelmet a baodaji küldöttség gyanús mesterkedéseire. A genfi sajtóházban vasárnap bejelentették, hogy ez a küldöttség sajtókonferenciát tűzött ki éppen arra az időre, amikor a kilenc küldöttség zárt ülését kellene majd megtartani. Az utolsó pillanatban lemondták a sajtóértekezletet, később azonban a baodajisták azt híresztelték, hogy támogatni szándékoznak azokat a követelményeket, amelyek a francia küldöttség július 17i jegyzékében foglaltatnak. Kijelentésük szerint, amint a „Gazetta de Lausanne" rámutat, ezek a követelmények kifejezésre juttatják a baodajistáknak azt a nevetséges igényét, hogy a vietnami nép nevében beszéljenek. Az emiitett nyilatkozatban a baodaji küldöttség azzal dicsekedett, hogy Saigonban vasárnap „eddig soha nem látott" tüntetés fog lezajlani. Amint azonban a külföldi ügynökségek híreiből kitűnt, e-en a tüntetésen, amelynek olyan y reklámot csináltak, csak néh. / száz ember vett részt, akiket a hatóságok teherautókon szállítottak Saigonba. Ezek a hírek nem egy gúnyos megjegyzésre adtak alkalmat a baooaiUták felfuvalkodott kijelentéseiről. A baodajisták mesterkedései magukban véve nem keltettek volna érdeklődést, ha nem lenne ismeretes, hogy valamennyi tettüket külföldi uraik sugallják. Ezzel kapcsolatban felhívták a figyelmet arra, hogy a baodajisták nyilatkozatukat éppen abban az időben tették, amikor Smith, az USA képviselője, az ülésen azt bizonygatta, hogyha az értekezleten nem érnek el olyan megegyezést, amelyet az USA jóváhagyna, akkor az USA egyoldalú nyilatkozatot tesz, hogy nincs szándékában ezen egyezményeket megsérteni. A genfi megfigyelők Smithnek ezt a kijelentését úgy magyarázzák, hogy az USA uralkodó körei, mivel látják, hogy az értekezlet kölcsönösen elfogadható határozatokat érhet el, politikájuk szellemében arra törekednek, hogy megakadályozzák az indokínai béke helyreállítását és továbbra is a délkeletázsiai agresszív tömb összetákolását szorgalmazzák. Azonban a szovjet küldöttség július 18-i nyilatkozatának hatása alatt Genfben az a nézet uralkodik, hogyha néhány kérdésben vannak is ellentétek, és nem lehet lebecsülni az értekezlet sikeres befejezéséhez vezető út nehézségeit, mégis minden lehetőség megvan arra, hogy megegyezést érjenek el az indokínai népek törvényes nemzeti jogai elismerésének alapján. G. M. Malenkov fogadta a finn külügyminisztert Az indonéziai választások előtt Indonézia szakszervezeti szövetségeinek központi szövetsége, a „Sobsi" nyilatkozatot tett közzé a jövő általános választásokkal kapcsolatban. A nyilatkozat a szövetség 2.5 millió tagja nevében követeli a Holland-Indonéz Unió azonnali felszámolását, a holland csapatok távozását Nyugat-Iriánból, a holland gyarmatosítók előjogainak megszüntetését Indonéziában és határozott intézkedések foganatosítását az USA felforgató tevékenysége ellen, valamint a szük. séges előfeltételek megteremtését a demokratikus választások végrehajtására az országban. A „Harian Rakjat" című lap jelenti, hogy július 18-án Kuingan faluban (Nyugat Jáva) gyűlést tartottak, amelyen Aidit, a Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára mondott beszédet. Aidit részletesen beszélt a munkásosztály és a parasztság feladatairól az elkövetkező választásokban és hangsúlyozta a gyarmati rendszer felszámolásáért folytatott országos harc fontosságát. » „Győzelmünk érdekében — monG. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke július 19-én fogadta ürho Kekkonen finn külügyminisztert. A fogadáson részt vett A J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese. A szovjet kormány jegyzéke az amerikai kormányhoz Tuapsze» tartályhajó ügyében a « Amint már jelentettük, a szovjet kormány június 24-én az USA kormányához jegyzéket intézett a „Tuapsze" szovjet tartályhajó ügyében, amelyet egy torpedóromboló típusú hadihajó Taivan szigetének körzetében az USA flottájának ellenőrzése alatt álló vizeken elfogott. Június 26-án az USA moszkvai nagykövetsége a Szovjetunió külügyminiszteréhez válaszjegyzéket juttatott el, amelyben az USA kormánya minden alap néikül tagadja, hogy az amerikai haditengerészeti erők részt vettek a szovjet hajó jogellenes elkobzásában. Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió külügyminisztériuma július 2-án újabb jegyzéket intézett az Egyesült Államok kormányához, amelyben rámutatott arra, hogy olyan vizeken, amelyek az Egyesült Államok flottájának ellenőrzése alatt állanak és amelyek felett az Egyesült Államok hadirepülőgépei cirkálnak, a szovjet tartályhajót csak az Egyesült Államok haditengerészeti flottájának erői foghatták el, bármilyen zászló alatt tevékenykedtek is. A szovjet kormány megerősítette június 24i jegyzékét s tiltakozását jelentette be a „Tuapsze" szovje' tartályhajó további fogvatartása ellen. Július 4-én az USA nagykövetsége a Szovjetunió külügyminisztériumához jegyzéket juttatott el, amelyben az USA kcrmánya minden alap nélkül újból tagadni igyekezett az USA tengerészeti erőinek részvételét a Tuapsze tartályhajó jogtalan elkobzásában. A Szovjetunió külügyminisztériuma júliug 19-én az USA nagykövetségéhez a következő jegyzéket juttatta el: „Az USA kormányának 1954. július 4-i jegyzékével kapcsolatban, amelyben az Egyesült Államok kormánya ismét kibújni igyekszik a felelősség alól a „Tuapsze" szovjet tartályhajónak a Taivan szigetétől délre eső vizeken való elrablásáért, a szovjet kormány szükségesnek tartja a következőket kijelenteni: A szovjet kormány megerősiti június 24-i és július 2-i jegyzékeit, amelyek tényeket tartalmaznak a „Tuapsze" szovjet tartályhajónak egy hadihajó által való elfogásáról az USA hadiflottájának ellenőrzése alatt álló vizeken és megállapítja, hogy az USA kormánya július 4-i jegyzékében minden alap nélkül tovább is tagadja az Egyesült Államok ha. ditengerészeti erőinek részvételét, jóllehet nem cáfolja meg azt az általánosan ismert tényt, hogy az USA hadiflottájának ellenőrzése alatt áll az a nyílt tengerrész, amelyen a szabad tengeri hajózás e durva megsértésére sor került. A szovjet kormány az USA kormányai teljes mértékben felelőssé teszi a „Tuapsze" szovjet tartályhajó elfogásáért, a tartályhajónak és rakományának épségéért, legénységének biztonságáért. A szovjet kormány megerősíti tiltakozását a ,,Tuapsze" szovjet tartályhajó további fogvatartása ellen és haladéktalan intézkedéseket követel a tartályhajónak, a legénységének és rakományának szabadonbocsátására. A szovjet kormány fenntartja magának a jogot, hogy az USA kormányától kártérítést követeljen azért a kárért, amelyet a Szovjetuniónak a „Tuapsze" tartályhajó törvénytelen fogvatartása okozott." Szovjet hadihajók Svédországban Az udvariassági látogatáson Stockholmban tartozkodó szovjet hajók parancsnoka, Kotov tengernagy július 19-én az „Admirál Usakov" vezérhajón fogadást rendezett. A fogadáson több mint 300 személy vett részt, közöttük Persson svéd kultuszminiszter, Ericson altengernagy, a svéd tengerészet főparancsnoka, Anderberg ellentengernagy, a keleti tengerészeti körzet parancsnoka, Andersen, a stockholmi városi tanács elnöke, Nundberg külügyminisztériumi államtitkár és mások. A Szovjetunió részéről a fogadáson részt vett Rodinov, svédországi szovjet nagykpvet, Szokol kapitány, a Szovjetunió svédországi tengerészeti attaséja. Juscsenkov ezredes, a Szovjetunió svédországi katonai attaséja és a szovjet hajók parancsnoki kara. Svéd tengerészek Moszkvában N. G. Kuznyecov tengernagy, a Szovjetunió haditengerészetének főparancsnoka július 19-én este a Szovjet Hadsereg központi házában vacsorát adott a baráti látogatáson ott tartózkodó svéd hajók parancsnoka, Eric Kiint ellentengernagy és a kíséretében levő személyek tiszteletére. A vacsorán részt vett Rolf Sochlmann, Svédország szovjetunióbeli nagykövete, Eric av Kiint ellentengernagy és mások. A Szovjetunió részéről a vacsorán részt vett V. Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese, N. Baszisztij és V. Fochin tengernagyok, G. Maiandin hadseregtábornok, N. Iszacsenkov tengernagy, A\ Suginin tábornok és mások. A svéd tengerészekhez beszédet intézett N. G. Kuznyecov tengernagy, a Szovjetunió haditengerészetének főparancsnoka. Az üdvözlő szavakért Eric av Kiint, ellentengernagy, a svéd hajók parancsnoka mondott köszönetet. A svéd vendégek Moszkvában megtekintették a főváros nevezetességeit és a Kremlt. dotta Aidit — valóban nemzeti arc. vonalat kell alakítanunk. A nemzet egysége a fő fegyver, amellyel legyőzhetjük a holland imperializmust és annak ügynökeit, a „Masjumi" párt és a jobboldali szocialisták vezető tényezőinek személyében. Őszintén felhívjuk a „Masjumi" párt valamennyi becsületes tagját és a szocialistákat, hogy velünk együtt lépjenek fel a nép sürgős feladatainak teljesítéséért: a békéért és demokráciáért, a nép fő ellenségének — a gyarmat' rendszernek felszámolásáért." Az indokínai francia hadifoglyok üzenete a francia békebizottsághoz A vietnami néphadsereg által foglyul ejtett 168 francia katona és tiszt üzenetet intézett a francia békebizottsághoz. amelyben kijelentik, hogy elkerülhetttlenül szükséges az indokínai háború gyors befejezése. A hadifoglyok hangsúl; hogy Ho Si Minh elnök nagy tekintélynek örvend nemcsak a felszabadított körzetekben, hanem a francia és a baodai-csapatok által ellenőrzött területeken is. Dr. Ehlers, a szövetségi parlament elnöke elutasította az NDK népi kamarájának javaslatát Dr. Ehlers, a bonni szövetségi parlament elnöke vasárnap, július 18-án kijelentette, hogy nem szándékozik válaszolni a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája elnökségének üzenetére, amelyben nemrégen újból felhívta Nyugat-Németország szövetségi parlamentjét, hogy közösen tárgyaljanak a német kérdés békés megoldásáról és Németország újraegyesítéséről. Dr. Ehlers a szövetségi parlament tagjai előtt nem' is ismertette az NDK népi kamarájának javaslatát. A t «