Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-02 / 133. szám, szerda

4 m szo 1-954. június 2. A genfi értekezlet május 81-i ülése A genfi értekezlet május 31 -i zárt üléséről a következő nyi­latkozatot adták ki. A kilenc küldöttség a zárt ülésen, folytatta az indokínai béke helyreállítása kérdésének megtár­gyalását. Az értekezleten bejelentet­ték, hogy június 1-én a két har­coló fél katonai képviselői előzetes ülést tartanak abból a célból, hogy előkészítsék a két parancsnokság képviselőinek gyűlését. A genfi értekezlet következő zárt ülését az _ indokínai kér­désről június 2-ra tűzték ki. . Amint nyilvánosságra került, a kilenc küldöttség május 31-1 ülésén a Kínai Népköztársaság küldöttsé­gének az indokínai háborús akciók megszüntetéséről szóló egyezmény fő elveire tett javaslatairól tárgyal­tak. A politikai megfigyelők rámu­tatnak, hogy a tanácskozás rész­vevői figyelmet szenteltek e javas­latok azon részének, amelyben a háborús akciók megszüntetéséről szóló egyezmény feltételeinek be­tartása ellenőrzéséről van szó. Ezt az ellenőrzést a két fél parancsnok­ságainak képviselőiből álló vegyes bizottságok látnák el és az Egye­sült Nemzeteik Szervezetének bi­zottságai gyakorolnának felette nemzetiközi ellenőrzést. A nyilvánosságra került hírek alapján e javaslat megtárgyalása folyamán előtérbe került a semle­ges országok említett bizottsága összetételének kérdése. A szovjet küldöttség a bizottság tagjaiul Lengyelországot, Csehszlovákiát, Indiát és Pakisztánt javasolta. Amint jelentik, a kérdések meg­tárgyalását, amelyekről május 31­én szó *rolt és amelyek a Kínai Népköztársaság küldöttségének ja­vaslatából származik, a jún. 2-ára kitűzött következő ülésen foly­i tatják. Hanoiban titkos katonai értekezlet kezdődött A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége képviselőinek nyilatkozata a genfi értekezleten Május 31-én délután a Vietnami Demokratikus Köztársaság a genfi értekezleten részvevő küldöttségé­nek képviselője tájékoztatta a sajtó képviselőit a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság küldöttségeinek állásfoglalásáról azokkal a kérdé­sekkel kapcsolatban, amelyekről az értekezleten szó van. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttségének képviselője elsősorban a sebesültek Dien Bien Phuból való elszállításának ma már megoldott kérdését érintette. A sebesültek elszállítása május 13-a és 26-a között folyt le és ösz­szesen 858 sebesültet szállíto'ttak el. Ezenkívül a vietnami néphad­sereg parancsnoksága szabadon bo­csátotta de^ Gallard francia ápoló­nőt és a francia egészségügyi sze­mélyzet további 26 tagját. Ezzel kapcsolatban — mondotta a vietnami küldöttség képviselője — azt állították, "hogy a vietnami fél a sebesültek elszállítását arra akarta felhasználni hogy stratégiai előnyöket szerezzen és ezért a se­besültek hazatelepítésével kapcso­latban állítólag azt kérte, hogy a francia légierők szüntessék be harci tevékenységüket a 41-es út felett, és az országút menti körzetben. A valóságban azonban a légierők har­ci tevékenységének beszüntetését ebben a körzetben maga Huard ta­nár, a francia expedíciós hadtest parancsnokságának képviselője ja­vasolta és a mi felünk ezzel egyet értett. A Vietnami' Demokratikus Köz­társaság küldöttségének képvise­lője megcáfolta azokat a hamis hí­reket is, hogy a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság képviselői szándékosan halogatták a hazatele­pítést. Valóságban a francia szervek sértették meg e kérdésben kötött egyezményt és benyújtották Na­varre tábornoknak hat javaslatát, amelyeket nem lehetett teljes egé­szében elfogadni és ezért került ké­sedelemre sor. A francia expedíciós hadtest pa­rancsnoksága főleg a 41-es számú út kérdésében sértette meg egyol­dalúan a megegyezést. A genfi értekezleten olyan híre­ket is igyekeztek terjeszteni, mint­ha a sebesültek Vietnamból való el­szállításáról szóló tárgyalások nagy akadályokba ütköznének a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság ré­széről. A valóságban azonban ebben az esetben minden felelősség a fran­cia félre hárul, amely egyoldalúan megsértette a május 13-i egyez­ményt és az Indokínán kívül álló körök által diktált abszolút felté­teleket terjesztette elő. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttségének képviselő­je ezután két problémáról beszélt, az indokínai béke helyreállításának kérdésével kapcsolatban. Amint rá­mutatott, e két probléma hamis magyarázása bizonyos sajnálatra­méltó félreértéseket okoz. Elsősgrban a politikai jellegű in­tézkedések és a katonai jellegű in­tézkedések közötti kölcsönös kap­csolat kérdéséről van szó. A Viet­nami Demokratikus Köztársaság küldöttségének képviselője hang-­súlyozta, hogy az ellenségeskedés beszüntetésének Indokínában óriási jelentősége lehet az indokínai béke helyreállítása szemopntjából. Vilá­gos, hogy a tűzszünetnek a politi­kai intézkedések megvalósítása előtt kell bekövetkeznie. Ha azt állítja, hogy a tűzszünet kérdése nem áll kapcsolatban a politikai kérdések megtárgyalásával, akkor a problé­Megkezdődött az OSzSzSzK Legfelső Tanácsának V. ülésszaka Moszkvában május 31-én meg­kezdődött az OSzSzSzK Legfelső Tanácsának V. ülésszaka. A nagy Kreml-palotában össze­jöttek az OSzSzSzK mérhetetlen területein élő népek többmilliós családjának legjobb képviselői. Az ülésteremben számos vendég fog­lalt helyet — a moszkvai üzemek munkásai, tudósok, írók, pedagó­gusok, orvosok, állami- és köz­szervezetek dolgozói. Az elnöki asztal mellett Leonid Szolovjev, az OSzSzSzK Legfelső Tanácsának elnöke és képviselői foglaltak helyet. Egyhangúlag el­fogadták az ülés napirendjét, majd az ülés elé terjesztették jóváhagyás végett az OSzSzSzK 1954. évi állami költségvetését és a mult évi költ­ségvetés teljesítéséről szóló jelen­tést, valamint az OSzS-SzK Leg­felső Tanácsa elnökségének határo­zatait. Az első napirendi ponttal kap­csolatban Ivan Fagyejev képviselő, az OSzSzSzK pénzügyminisztere mondott beszédet. „Az OSzSzSzK népei nagy sike­reket értek el az ország gazdasági es kulturális építésében — mondot­ta. Az OSzSzSzK 1954. évi állami költségvetése biztosítja a nélkülöz­hetetlen pénzeszközöket a köztár­saság összes népei jólétének eme­lésére és a gazdaság további eme­lésére. Az OSzSzSzK állami költségve­tésének egész térfogata az idén 66.570,100.000 rubelt tesz ki- A ta­valyi költségvetéssel szemben több mint 80/o-kal emelkedik. A költségvetési eszközök fő része, több mint 910/o-a, a nemzetgazda­ság pénzeszközökkel való ellátását és a szociális és• kulturális célokat szolgálja. Ebben szemléltetően meg­nyilvánul a párt és a kormány szüntelen gondoskodása a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emeléséről, a nemzetgazdaság fej­lesztéséről." Fagyejev beszédének további ré­szében a következőket mondotta: „Köztársaságunk dolgozói nagy megelégedéssel fogadták a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek azt a határozatát, hogy az OSzSzSzK-t Lenin-renddel tünteti ki Ukraina és Oroszország újra­egyesítésének 300. évfordulója al­kalmából, az orosz népnek és az OSZSZSLK összes népeinek az ál­lami, gazdasági és kulturális téren elért kiváló sikereiért. Az orosz nem­zet és az OSzSzSzK összes nemzetei válaszul e magas kitüntetésre még áldozatkészebben harcolnak a szov­jet állam hatalmának és hazánk biztonságának megszilárdításáért, a szocialista gazdaság és kultúra to­vábbi fejlesztéséért, a nép jólétértek szüntelen emeléséért" — fejezte be beszédét Fagyejev. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének teljes ülése A Reuter iroda jelentése szerint Hanoi városában titkos katonai ér­tekezlet kezdődött. Az értekezlet fő tárgya a Vörös-folyó deltavidé­kén kialakult katonai helyzet, amely a Vietnami Demokratikus Köztársaság csapatainak előretöré­se következtében egyre válságosab­bá lesz a gyarmatosítókra nézve. Az értekezlet ülésén a jelentések szerint Navarre tábornok, indokínai francia főparancsnok is részt vett, akihek leváltásáról az utóbbi na­pokban hírek terjedtek el. A Reuter jelentése szerint Athén­ben közölték, hogy Tito jugoszláv államelnök június 2-án négynapos hi. vatalos látogatásra a görög főváros­ba érkezik. Rádiójelentések szerint Títo a Galeb nevü jugoszláv torpedó­rombolón utazik Athénbe. Tito Athénbe utazik \ Ugyancsak a Reuter jelentése sze­rint Tito elnök és a görög kormány között folytatandó tárgyalások fő témája a görög-jugoszláv-török paktum nyílt katonai szövetséggé való alakításának problémája lesz. Május 29 én a Magyar Dolgozók Pártjának a III. pártkongresszus által megválasztott Központi Veze­tősége teljes ülést tartott. A plénum a következő határo­zatot fogadta el: A Központi Vezetőség .Politikai Bizottságának 9 tagja és két pót­tagja van. A Központi Vezetőség Politikai Bizottságának tagjai a kö­vetkezők: Rákosi Mátyás. Gerő Ernő, Nagy Imre, Farkas Mihály. Ács Lajos, Hiadas István, Apró An­tal, Hegedűs András és Szalay Bé­la. A politikai Bizottság póttagjai B:;ta István és Mékis József.' A Központi Vezetőség megválasz­totta az öttagú titkárságot, melynek tagjai: Rákosi Mátyás, Farkas Mi­hály, Ács Lajos, Végh Béla és Ma­tolcsi János. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége első titkárának Rákosi Mátyást választották. Megválasztottá!-; a Központi Ellen­őrző Bizottság tagjait is: Alapi Gyulát, Asztalos Gézát, Ács Feren­cet, Dacó Józsefet, Dögei Imrét, A török minisztereinők az Egyesült Államokba utazott ma hamis értelmezéséről van szó. A tűzszünet célja a tartós béke helyreállítása és a tartós béke kell, hogy Indokína népei alapvető jo­gainak elismerésén, valamint e nép és Franciaország közötti" barátságon is alapuljon. Az elmúlt napokban a genfi értekezlet katonai kérdések­ről tárgyalt és már elérte első si­kerét, amelyről szó van a május 29 -i ülésről kiadott közleményben. Most az értekezletnek át kell térnie a politikai kérdések meg­vizsgálására, mert ha az indokínai béke helyreállításáról van szó, vi­lágos, hogy a politikai és a katonai­kérdések kölcsönösen összefüggnek egymással. Másodszor — jelentette ki továb­bá a Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttségének képvise­lője — szeretnék megemlékezni azon területi övezetek meghatáro­zásáról, amelyekre a két harcoló fél csapatait helyeznék el. Azt állítják, hogy ez a javaslat a nemzeti terület szétosztására irá­nyul. A vietnami küldöttség kép­viselője megcáfolta ezt a téves né­zetet, és hangsúlyozta, hogy az em­lített javaslat elkerülhetetlenül szükséges a háborús akciók meg­szüntetésének gyakorlati megvaló­sításához. Hogyan lehetne megvaló­sítani a tűzszünetet — kérdezte a képviselő — ha a két fél csapatait nem választanák el egymástól és nem helyeznék bizonyos övezetek­be? Emellett hangsúlyozni kell, hogy ezek az intézkedések a tűzszünet érdekében nélkülözhetetlenek, azon­ban csupán ideiglenes intézkedé­sekről van szó, amelyek tulajdon­képpen i*egkönyítik az utat a te­rületi és politikai egységhez. A Reuter jelenti: Menderesz török miniszterelnök vasárnap az Egye­sült Államokba utazott. A minisz­terelnök amerikai katonai repülőgé­pen teszi meg az utat Amerikába. Martin Andersen Nexő súlyosan megbetegedett Martin Andersen Nexő, a híres író súlyosan megbetegedett. Állapo­táról az orvosok közleményt adtak ki, amely szerint*1954. május 26-án agyvérzést kapott. Állapota súlyos. \ fo&rlak kiadn i A konzíliumra összehívott orvosok minden I szükséges intézkedést meg­tettek. Nexő állapotáról jelentéseket Hajdú Józsefet, Házy Árpádot, Kiss Károlyt; Konok Ferencet, Maróti Károlyt és Nezval Ferencet. A Központi Ellenőrző Bizottság póttagjai a következők: Bernát L. és Péteri István. A Központi Ellenőrző Bizottság elnökévé Kiss Károlyt választották. A Központ: Revíziós Bizottság amelyet a Magyar Do'gozók Pártja III. kongresszusa választott május 30-án tartotta első üléséi A Központi Revíziós Bizottság elnökévé Kristóf Istvánt válasz­tották. Hogyan vélekednek az Északafrikából Indokínába elhurcolt arab hadifoglyok a francia imperialisták gyarmati háborújáról Franco Calamandrei, az „Unita" Szabad-Vietnamba kiküldött tudó­sítója, meglátogatta az Észak-Viet­nam szabad területén lévő tábo­rokat, ahol a marokkói és algíri katonák tartózkodnak, akik a viet­nami népi hadsereg hadifoglyai. Abdallah Ben Sheria, algíri arab katona elmondotta, hogy mikor Saigonban partraszállt csapatával, egy csomó rongyos vietnami gye­rek próbálta a mólon megközelíte­ni a katonákat, árut kínálva ne­kik. Azonban a francia rendőrök kor­báccsal hajtották el a vietnami gyerekeket. Futás közben az egyik gyermek megbotlott, a tengejrbe zuhant és megfulladt. Akkor kezdett Abdallahban ér­lelődni az a meggyőződés, hogy a francia imperialisták Vietnamban hasonló gyarmati kizsákmányoló politikát folytatnak, mint az ő hazájában, Algirban, és hogy a vietnami nép ugyanúgy el van nyomva az imperialista gyarmati kizsákmányolók által, mint az északafrikai népek. Amikor Algírban behajózták az arab katonákat, azt mesélték ne­kik, hogy Vietnamban a bennszü­löttek kanibálok, emberhúst esz­nek és barlangokban laknak. Ab­dallah tényleg látott Vietnamban öregeket, nőket és gyermekeket, akik a hegyekben gyökereket gyűjtöttek, hogy éhen ne halja­nak. így gondoskodott róluk a je­lenlegi francia gyarmati uralom. Ha vannak emberek, akik bar­langban laknak, ez azért van, mert házukat a háború elpusztitotta. Abdallah megértette, hogy ha a vietnami nép fiaira tüzelne, ez annyit jelentene, mintha saját testvéreit ölné. Ezért az első alkalommal átment a front másik oldalára. Abdallah egyike azoknak az északafrikai araboknak, akiket a franciák Indokínába hoztak, mint ágyútölteléket, akik azonban át­jöttek a frontvonalon és jelent­keztek a népi hadseregnél; vagy pedig, ha foglyul ejtették őket, akkor testvériesen együttműköd­tek a közös ügybep a vietnami néppel. Achmed Ben Achmed, marokkói arab, mesélt ifjúkoráról, amikor szülei korai halála után, mint gyermek, koldulásra kényszerült. Mikor a franciák Marokkóból Viet namba küldték, azt sem tudta, a világ melyik részén van Indokína. Néhány héttel azután, hogy partraszálltak, amikor a Vörös-fo­lyó deltájának torkolatánál telje­sített szolgálatot, szemtanúja volt két vietnami hazafi megkínzásá­nak_ és agyonlövésének, akiket, még mint haldoklókat már a föld­be temettek. Pár nappal azután, két paraszt­asszonyt, anyát és leányát, kik vidékről tértek vissza és az a gya­nú merült fel ellenük, hogy a partizánokkal vannak összekötte­tésben, letartóztattak és borzasz­tó módon, egy teljes héten át megkínozták őket. Ilyen események benyomása alatt Achmedben is megérlelődött az a gondolat, hogy átmegy a front másik oldalára. Ez az alkalom megjött egy na­pon, amikor őrszolgálatra küld­ték és akkor, fegyverével a vál­lán, elment a legközelebbi parti­zán bázisig. A vietnamiak szívé­lyesen fogadták őt, etették, itat­ták és még ruhát is adtak neki, akkor, amikor soknak közülük nem volt mit enniök és mezítláb kellett járniuk. Az északafrikai araboknak a proletariátus életének szigorú is­koláján kellett átmenniük. Az if­júságuk nyomorban és éhségben telt el. Munka csak hébe-hóba akadt, és ha volt, akkor is rosz­szul fizették őket. Azután jött a besorozás a francia hadseregbe és az Indokínába való elhurcolás. Amikor Vietnamba jöttek, lát­ták Vietnam lebombázott és fel­gyújtott falvait, a legépfegyvere­zett állatokat, a parasztokat, akiket erőszakkal kényszerítettek, hogy fedezékeket ássanak. Csak amikor a frontvonalat át­lépték, csak akkor bántak velük első ízben úgy, mint barátokkal. Csak akkor látták, hogy miért folyik nyolc éve ez a háború. Megértették, hogy Vietnam né­pe és minden elnyomott nép fel tudja magát szabadítani, ha tud egységesen küzdeni és van hite igazságos ügye síkerében. A tábor, ahol az, arab katonák élnek, nincs dróttal elkerítve és fegyveres őrök sem láthatók kö^ rülötte. Inkább falu ez, mely az erdő felé nyúlik el, s a hadifoglyok sajátmaguk vezetik a tábort és maguk nevelnek a tábor részére baromfit és nyulakat. Az arab foglyok megtanulták, i^ii a jó és mi a rossz. Hazájukban azzal a meggyőződéssel fognak visszatérni, hogy a szabadságért küzdeni kell és ki kell verni az ellenséget a jogtalanul megszállt térületekről. A gyarmatosítók azzal, hogy egyik gyarmatnak rabszolgáit ki­küldték, hogy harcoljanak másik gyarmatuk fellázadt rabszolgái el­l^n, azt érték el, hogy felkeltet­ték bennük a szabadságszeretetet és az eltökéltséget, hogy -saját hazájukat is felszabadítsák az im­perialista elnyomás alól.

Next

/
Thumbnails
Contents