Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-13 / 143. szám, vasárnap

6 öl SZO 1954 június t5 Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa leienlés a CsKP Központi Revíziós Bizottságának tevékenységéről Josef Štetka elvtársnak, a CsKP Központi Revíziós Bizottsága elnökének beszámolója Megbízást kaptam, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusán jelen, tést tegyek a Központi Revíziós Bizottságnak az elmúlt működési időszakban kifejtett tevékenységéről. I. A párt alapszabályzata értelmében a Központi Revíziós Bizottság feladata a párt ösz. szes vállalatai gazdálkodásának felülvizsgálása és joga van ellenőrizni gazdasági-pénzügyi vonalon az összes pártszervezeteket. Ugyanezek a jogaik és kötelességeik a kerületi, városi és járási pártkonferenoiákon megválasztott revíziós bizottságoknak is. A párt Központi Bizottságától jóváhagyott, a revíziós bizottságok működésére vonatkozó irányelvek részletesen megszabják mindazo. kat a feladatokat, amelyek főként a Központi Bizottság irányelvei és határozatai teljesítésének ellenőrzésében állnak. Ezek a határozatok és irányelvek vonatkoznak a pártszervezetek gazdasági és pénzügyi kérdéseire, a párt vállalatainak és célszerű berendezéseinek irányítására és gazdálkodására, a tagdíjak rendes fizetésére, továbbá a párttagok és tagjelöltek nyilvántartásának és minden errevonatkozó adminisztrációnak szigorú rend. bentartására. A IX. kongresszus után kitűnt, hogy a "számbelileg gyönge kerületi és járási revíziós bizottságok nem tudják teljesítem a Központi Bizottság irányelveiben kitűzött feladatokat. Olyan állapot mellett, midőn gyakran 80 szervezet jutott a felsőbb revíziós bízott. Ság egy tagjára, számos alapszervezetben évenként még egyszer sem tarthattak revíziót. Az illetékes szervekkel egyetértve úgy igyekeztünk kiküszöbölni ezt a hibát, hogy segédbizottságokat létesítettünk, amelyek számos esetben nagy és eredményes munkát végeztek a párt számára. Nem sikerült még teljesen kiküszöbölni egy további hiányosságot, hogy a revíziós bizottságokba olyan tagokat választanak, akiknek ezenkívül még sok más funkciójuk van, söt 8—13 funkciós tag sem volt kivétel. Ezek a tagok azután természetesen nem voltak képesek revíziós munkát végezni és abban látták a feladatukat, hogy röviddel a konferencia előtt kipipálják a pénztárkönyv tételeit, esetleg indítványt tegyenek a lelépő bizottság felmentésére. Más hiányosságok is felmerültek a revíziós bizottság munkájában. A rendszeres szak- és politikai iskolázás és a következetesen végzett oktatás elősegítette fokozatos kiküszöbölésüket. Ha, különösen az utóbbi években, jelentősen emelkedett a revíziós bizottságok tevékenységének színvonala, ehhez nem kis mértékben hozzájárult a Központi Bizottság határozata a kerületi revíziós bizottságok előadói funkciójának létesítéséről. Ez az in. tezked-és felbecsülhetetlen segítséget jelentett a kerületi revíziós bizottságoknak. Nem utolsó sorban segítséget jelentett a Központi Bizottság egy további határozata a revíziós bizottságok tagjai számának felemeléséről. A határozat az alapszervezetek, esetleg a jáí lis ok számának arányában szabta meg a revíziós bizottságok tagjainak számát. Igy például azokban a járási revíziós bizottságokban, melyeknek régebben legfeljebb öt tagjuk volt, ma már 13-ra is emelkedhet a tagok száma, ami két és félszer több. A kerületi revíziós bizottságoknak ez. előtt szintén 3—5 tagjuk volt, tagjaik száma ma 17-re növekedhet, ami három és félszer több. A párt Központi Bizottsága méltán elvárja, hogy a revíziós bizottságok tagjaínak mai létszáma mellett az eddiginél sokkal jobban biztosítsák a pártgazdálkodás és adminisz. tráció rendjét, fokozzák az éberséget és elővigyázatosságot. A Központi Bizottság — Malenkov elvtársnak az SzKP XIX. kongresszusán mondott ama szavai értelmében: „Ehhez szükséges, hogy komolyan megjavítsuk az ellenőrző-revíziós apparátus munkáját mind a központban, mind a helyi szervezetekben, hogy ezt az apparátust megerősítsük tekintélyes, tapasztalt és fejlett politikai érzékű káderek, kel...", — a kerületi és járási pártbizottságok kötelességévé tette, hogy káderbelileg erősítsék meg. a párt revíziós bizottságait. Az SzKP XIX. kongresszusának ülésezése és különösen Moszkatov elvtárs jelentése az SzKP Központi Revíziós Bizottságának tevékenységéről, nagy segitséget jelentett a revíziós bizottságok munkájának megjavításában és elmélyítésében. Ezeket a tapasztalatokat felhasználva, Központi Bizottságunk intézkedéseire és határozataira támaszkodva, különösen a kerületi revíziós bizottságok értek el jó színvonalat a legutóbbi funkciós időszakban, ami, kedvezőleg hatott a kerületi gazdálkodás eredmé. nyeire és a kerületi adminisztráció rendjére. Ezt igazolják a kerületi revíziós bizottságoknak az idei pártkonferenciákon előadott jelentései, melyekben helyesen kiemelték a ke. rületi gazdálkodásban és a párttagok nyilvántartásának vezetésében elért sikereket és jó eredményeket. Hasonlóképen megalkuvás nélkül rámutattak a kerületi és járási pártbi. zottságok apparátusában előforduló hibákra és helytelenségekre, valamint saját hiányosságaikra is. A járási revíziós bizottságok azonban nem értek el munkájukban ugyanilyen eredményt. Tevékenységük színvonala az idei járási pártkonferenciákon elhangzott jelentések szerint nagyon egyenlőtlen volt és az elmúlt évek. hez viszonyítva elért kétségtelen haladásuk ellenére a járási revíziós bizottságok a párt revíziós munkájának gyönge láncszemét képezik. A felsőbb revíziós bizottságok és pártszervek felelősségteljes feladata, hogy a párt. munka színvonalát a jövőben ezen a szakaszon is megjavítsák. A Központi Revíziós Bizottság és tagjai jó segítséget nyújtottak valamennyi fokú revíziós bizottságoknak, mert tervezett munkájuk és sokéves gyakorlati tapasztalataik alapján rendszeresen be tudták vezetni a Központi Bizottságnak az összes gazdasági kérdésekben és az adminisztrációs rend ügyeiben foganatosított intézkedéseiről szóló eredményes oktatást. Be kell azonban ismernünk, hogy egyes tagok munkájukból eredő funkcióik teljesítése következtében nem mindig teljesítették a tervbe vett feladataikat, sőt egyesek nem mindig foglaltak el világos, konkrét és megalkuvást nem ismerő álláspontot mind a párt gazdálkodása terén, mind a párttagok nyilvántartása terén észlelt hiányosságok kiküszöbölésében. II. A CsKP IX. kongresszusa után a Közpon. ti Bizottság határozatot hozott, hogy a párt gazdálkodásába bevezessék a tervezési és költségvetési rendszert. Meg kellett teremteni az előfeltételeket arra. hosrv a pártapparátus teljesíteni tudia ezt a feladatot. Ez sike. rült is azon nehézségek és hibák ellenére, melyeket a párt anyagi eszközeivel való gazdálkodásban mind az alapszervezetek, mind a felsőbb szervezetek bizottságai elkövettek. Látni kell azonban ma is, hogy a költségvetési rendszert még nem sajátították el teljesen. hogy a költségvetési fegyelem még nem Idegződött be a párt illetékes szerveibe, osztályaiba és egész anparátusába. Ugyanakkor a revf"ii*s biTOttsá szoknak az eddiginél sokkal jobban kell fokoznia eziránvban tevékenységét. Ez természetesen feltétP

1ezi, hogy az úgynevezett tájékoztató pénzügyi tervekről áttérnek a bevételek és kiadások rendes költségvetése rendszerére, melyeknek rendeltetése, ho<ry egyszerűsítsék és pontossá tegyék a párt anyagi eszközeivel való gazdálkodást. A párt tervezési és költségvetési rendszere tanítónknak, a dicső SzKP-nak tapasztalataiból indul ki. Saját viszonyainkra való tekintettel a demokratikus centralizmus alapelvén, a gazdasági nyilvántartás egységességén, az alsóbb pártszervek és szervezetek gazdasági önállósága tekintetbevételének alapelvén épül fel. A Központi Bizottság ezirányban teljesítette Gottwald elvtárs örökét, midőn kiadta a párt gazdaságának tervszerű irányítására, mint egész politikája elválaszthatatlan részé, re vonatkozó utasításait. Ennek a rendszernek az az előnye, hogy a párt gazdaságából is kiküszöböli a véletlent, hogy megakadályozza egyének döntését a gazdasági ügyekben is és érvényesiti a kollektív vezetés és döntés elvét. Ez a határozat kiküszöböli azokat a hiányosságokat, melyek abban mutatkoztak, hogy míg egyes pártszervezeteknek pénzfölöslegük volt, más pártszervezetek nélkülöz, ték a működésük kifejlesztéséhez szükséges anyagi eszközöket. A határozat megakadályozza, hogy az anyagi eszközöket a jövőben nem pártcélokra, vagy pedig különféle olyan tartalékok és alapok képzésére használják fel, amelyeket, különösen a pénzreform se. gitett kiküszöbölni. A Központi Bizottság ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban továbbá elhatározta, hogy a párt ne tartsa tovább tulajdonában azokat a kereseti jellegű vállalatokat, amelyek nem tartoznak a párt gazdálkodásához. Végrehajtottuk a politikai irodalom terjesztésének újjászervezését és nyilvántartásba vesszük a párt egész vagyonát. Jelentős eszközöket fordítottunk a szükséges közlekedési eszközök állományának ki. építésére, amelynek karbantartására különösen az alsóbb szerveknek az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítaniuk. A hírközlés tökéletes rendszere is kétségtelenül hozzájárult a párt akoióképességének fokozásához. A Köziponti Bizottság határozata szerint az anyagi eszközök jelentős részét fordítottuk a pártiskolák és a CsKP Történelmi Intézete kiépítésére és fenntartására, melyeknek feladatuk, hogy jelentősen elősegítsék a párttagok ideológiai színvonalának emelését. A párt IX. kongresszusa nagy feladatokat rótt a Központi Bizottságra, a párt kiépítése és szervezeti megszilárdítása terén, arra a pártra, amelynek vezető és döntő szerepe van a szocializmus megvalósítása terén hazánkban. A párt IX. kongresszusa további, szin. tén nem csekély feladatként a párttagok és különösen a funkcionáriuskáderek politikai nevelését tette a Központi Bizottság kötelességévé. Ez nem csekély erőfeszítést és nagyobb költségeket igényelt. A párt Központi Bizottságának legfőbb kiadásai mindig az alsóbb pártszervek és szervezetek szükségleteinek kielégítésére irányultak. E kiadások aránya évről évre nagyobbodott, s így 1953 végén a párt öszszes folyó kiadásainak már 74 százalékát alkotta. Emellett meg kell jegyeznünk, hogy azokban a kiadásokban, melyek a Központi Bizottságnak saját céljaira irányultak, bennfoglaltatnak a pártiskolák építésére és karbantartására, valamint a járási és kerületi pártszervezetek és az egész párt céljait szolgáló célszerű pártintézmények fenntartására fordított tételek is. Tájékoztatás végett két alapvető összehasonlító számadatot említek, melyek megmutatják, milyen nagy súlyt helyezett és helyez a Központi Bizottság a vezető pártkáderek oktatására és a párt politikai tömegmunkájára. 1. Ha az 1950-ben oktatási célokra fordított kiadásokat 100-nak vesszük, 1951-ben 122, 1953-ban pedig már 165 százalékot fordítottunk a funkcionáriusok oktatására. 2. Ha az 1950-ben az agitációs tömegmunkára forditott kiadásokat 100-nak vesszük, e költségek 1951-ben 167, 1952-ben 221, 1953-ban pedig már 540 százalékra növekedtek. Azt hiszem, ezek a számok bizonyítják legjobban, milyen helyesen irányítja a Központi Bizottság az említett szakaszokon végzett munkát. A párt összes feladatainak biztosítása érdekében fokozatosan növelni kellett a pártapparátus létszámát, és végül be kellett vezetni a szilárd szisztematizálást. A Központi Bizottság nagy figyelemmel kíséri a pártapparátus munkatársainak képességeit és felhasználásukat, vizsgálja, milyen mértékben lehetne a káderek képzettségének fokozásával csökkenteni a pártapparátus létszámát, tekintettel a járási pártbizottságok helyzetére. Ami az elmúlt időszakban eszközölt kiadások összes tételeit illeti, általában arányosak voltak. A Központi Revíziós Bizottság biztosította, hogy kimerítésükkor ügyeljenek a megkívánt gazdaságosságra és a legnagyobb takarékosságra. Ezzel kapcsolatban számos revíziós vizsgálat alapján meg kell említenünk, hogy amint nem hagyhatjuk jóvá a költségvetési tételek indokolatlan túllépését, úgy nem törődhetünk bele azokba a megtakarításokba sem, amelyek egyes költségvetési tételek ki nem merítése folytán keletkeznek, amint ez például az agitációs és propagációs munkára előirányzott kiadások terén még mindig előfordul. Rátérek a párt bevételi tételeinek kérdésére. A párt bevételeinek fő forrását a tagdíjakból eredő bevételek alkotják. Ennek az alapvető pártkötelességnek teljesítéséből látjuk, hogy állandóan javul a párttagok viszonya a párthoz. Állandóan növekszik a tagdíjakból eredő bevételi összeg, úgyszintén évről évre emelkedik a tagdíjak átlaga. Ha például az 1950. évi tagdíjakból eredő bevételt 100-nak vesszük, 1951-ben 115.9, 1952-ben 132.2, 1953-ban pedig 150.5 százalékra növekedett. Ez nemcsak annak a következémnye, hogy dolgozóink bére és fizetése állandóan emelkedik, hanem a tagok és a párt egyre mélyülő kapcsolatának is az eredménye. Az elért sikerek ellenére számos pártszervezetünkben még jelentős tartalékokat találunk, amelyek onnan erednek, hogy a párttagok nagy része nem a párt Központi Bizottsága által meghatározott összegben fizeti tagdíját. Minden bizonnyal tovább javul a tagdíjfizetési erkölcs, ha ezt a kérdést kellő mértékben összekötik a párt egész szervezeti életével és ha következetesen teljesítik a párt Központi Bizottságának azt a határozatát, amely a tagsági könyveknek a taggyűléseken és a pártkonferenciákon való ellenőrzésére vonatkozik. A pártszervek egyik elsőrendű feladata lesz mindig, hogy az eddiginél sokkal jobban biztosítsák a tagdíjak idejében való fizetését és pontosan betartsák a tagdijak beszedésénél és idejében való elszámolásánál megállapított eljárást. A párt másik, nem csekély bevételét azoknak a kiadóvállalatoknak jövedelme képezi, melyek gazdálkodása általában jelentősen aktív, azonban a pénzügyi és hitelpolitikáról szóló irányelvek helytelen alkalmazása következtében nem utalták át rendszeresen a hasznot a párt pénztárába és fölösleges tartalékokat alkottak, melyek csak a revízió megejtése után folynak be a párt Központi Bizottságának pénztárába. III. A párt Központi Bizottsága rendkívül nagy gondot fordított, különösen a kártevő centrum tagjainak leleplezése után, a párt adminisztrációjának, és külön a párttagok és tagjelöltek nyilvántartásának rendbentartására. Gyökeret vert az a meggyőződés, hogy a tagok nyilvántartása nemcsak technikai dolog, hanem az egész pártszervezet áttekintésének egyik feltétele is, eszköz a szükséges adatok egész sorának megszerzésére nemcsak azért, hogy ismerjük a párt létszámát, hanem azért is, hogy ismerjük minőségi összetételét, esetleg az egyes pártszervezetek összetételét is. A jól vezetett pártnyilvántartás a pártkáderek sikeres nevelését, elhelyezését is elősegíti, és ezért az egyik döntő tényező szerepét kell betöltenie a pártmunka színvonalának emeléseben. A Központi Bizottság már 1952-ben foglalkozott a párttagok nyilvántartásának állapotával és határozatot adott ki az egész pártadminisztráció rendbehozására. Ezután néhányszor foglalkozott ezzel a határozattal, kiegészítette további határozatokkal, melyek feladata volt, hogy javítsák az említett szakasz munkáját. A Központi Bizottságnak ezt a gondoskodását betetőzte a mult év november 1-én a párttagok és tagjelöltek nyilvántartása vezetésére vonatkozó új szabályok kiadása. Az új nyilvántartási szabályokat az 1952 decemberében megtartott országos konferencián elfogadott alapszabályzat értelmében adta ki. Az új nyilvántartási szabályokat, melyek az összes párttagok alapvető kötelességévé teszik, hogy egyik szervezetből a másik szervezetbe való átlépés esetén csak az illetékes szervek beleegyezésével tegyék ezt meg, minden funkcionáriusnak és párttagnak fegyelmezetten be kell tartania. A párttagok nyilvántartásának helyes vezetéséért és a nyilvántartásban eszközölt minden változásáért, valamint a nyilvántartás állapotáért a járási pártbizottságok vezető titkárai és a pártszervezetek elnökei, ellenőrzésükért pedig a járási revíziós bizottságok elnökei felelnek személyesen. Meghatároztuk tehát a párttagok nyilvántartása rendbehozásának helyes irányát és most az öszszes pártszerveken és revíziós bizottságokon áll, hogy ügyeljenek e szabályok pontos betartására. Tudatosítanunk kell azonban, hogy nem egyedül a járási pártbizottságok apparátusai munkatársainak, hanem főleg az alapszervezetek funkcionáriusainak és mindenekelőtt az átjelentkező tagoknak kell gyakorlatilag megvalósítaniuk a párttagok nyilvántartása új szabályainak bevezetésére vonatkozó határozatot. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a kívánt rend biztosítása még sok erőfeszítést követel, mert a mult év végén a Központi Revíziós Bizottság által az összes járás' pártbizottságokon megejtett vizsgálat azt mutatta, hogy a párttagok nyilvántartásának vezetésére vonatkozó új szabályok közzététele után a hpsszú előkészületi idő ellenére is a kartotékok nagy része nem volt olyan állapotban, hogy a revíziós bizottságok kedvező jelentéseket adhattak volna. El kell ismernünk, hogy a tagok nyilvántartásának állapota a mult évnek az átigazolások utáni állapotához viszonyítva sokat javult, mégis kitűnt, hogy a kartotékok vezetése eddig nincs a megkívánt színvonalon és csak kevés esetben voltak rendben a párttagok és tagjelöltek kartotékai. A legutóbbi időben az alsóbb szervek is minden intézkedést megtesznek arra, hogy a párttagok jó nyilvántartása megkönnyítse munkájukat. Ezért annál komolyabban kell tudatosítania minden egyes alap- vagy járási pártszervezetnek, hogy a párttagok év (Folytatás a 7-ik oldalon.)