Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-12 / 142. szám, szombat

1954 június 12. UISZO 15 Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának csoportja ellen Bratislavában nemrég lefolytatott pörből tűnt ki. Ezeket a burzsoánacionalistákat, mint a köztársaság legnagyobb kártevőit leplezték le, akik tevékenységükkel a gazdasági életben és más szakaszokon is határtalan károkat okoztak. Nacionalista jelszavak alá rejtették igazi végcéljukat — a régi kapitalista viszonyok visszaállítását. Céljuk a köztársaság szétrombolása volt, szembe akarták állítani a cseh és szlovák testvérnépeket, ellenséggé akarták tenni a többi nemzetiséget, amelyek Szlovákiában a szlovák nemzettel együtt élnek, hogy az egyenetlenségből a burzsoáziának legyen haszna. Végeredményben terveik megegyeztek a régi Habsburgok utódainak és a háborús gyújtogatók imperialista szolgálataiban álló legkülönbözőbb szolgahadnak terveivel. Terveik persze meghiúsultak, mert kiderült, hogy ők is csak olyan tábornokok, akikiiek hadseregük nincs. Amennyire idegen volt életük a szlovák nemzetnek a múltban, ugyanolyan idegen volt ma is, amikor a szlovák nép a cseh néppel testvéri szövetségben építi igazi szabad életét. Megmutatkozott, hogy a burzsoá-nacionalistáknak nem volt gyökerük és nem is lehetett köztársaságunk dolgozói között. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nacionalizmus különböző megnyilvánulásai ellen folytatott harcunkat enyhíthetjük. Ellenkezőleg, egész ideológiai arcvonalunkon magasabbra- kell emelni a proletárnemzetköziség és a szocialista hazafiság zászlaját, tovább kell szilárdítanunk hazánkban népeink és nemzetiségeink törhetetlen barátságát az állam egységének érdekében. A határozatok teljesítése és az összes akadályok legyőzése érdekében vívott sikeres harc megköveteli a párttagok eszmei szilárdságát és tisztánlátását. Egyes párttagoknál mégis opportunizmus nyilvánul meg. A párt mindig harcolva erősítette és szilárdította sorait mind a külső ellenség ellen, mind a párt kebelében lévő opportunisták ellen. Az egész párt állandó feladata az, hogy harcoljon az opportunista elemek ellen s megtisztítsa sorait az opportunizmus képviselőitől. Az opportunizmus képviselői túlnyomó többségében kispolgári elemek, a városok és falvak lakosságának középrétege. Ezek éltetik az opportunista hangulatot, ezek vannak hatással a gyengébb pártszervezetekre is, ahol nem érvényesítik következetesen a pártmunka lenini elveit és ahol nem fejlesztik az ideológiai nevelést. A párttagok körében az opportunista megnyilvánulások egyik forrása az eddig még meglévő szociáldemokrata hagyományokban rejlik. A gyakorlatban az opportunizmus abban nyilvánul meg, hogy hajlanak az osztályellenség hangjára, osztálybékét hirdető hangulatokra, hogy az ösztönösség és a passzivitás rabjaivá válnak és abban, hogy az egyes pártszervezetek bizonyos negatív megnyilvánulásokat csak passzívan tudomásul veszik és nem harcolnak ellenük. A választásokkal kapcsolatban helytelen opportunista felfogás nyilvánult meg vala- f mi „tiszta" osztályonfölüli demokráciáról, bár világosan látjuk, hogy az osztálytársadalomban ilyen demokrácia nem létezik. A mi demokráciánk a legszélesebb demokrácia, a dolgozók demokráciája, országunk lakossága hatalmas többségének demokráciája és éle a megbuktatott kizsákmányolók maroknyi psoportja ellen, az árulók ellen irányul, azok ellen, akik a nép vívmányai ellen emelik kezüket. Igy fogják fel a dolgozók széles tömegei demokráciánkat és teljes mértékben támogatják is. Opportunista irányzatok fordulnak elő a párt vezető szerepének értelmezésében is. Az egyes funkcionáriusok és párttagok még mindig nem ébredtek tudatára annak, hogy a párt olyan erő, amely a társadalmi szervezetek és az állami apparátus közvetítésével irányítja és vezeti egész társadalmunkat és ezért lehetetlen egy síkra állítani az állami apparátussal és a többi pártonkívüli szervezetekkel. Szektáns szociáldemokrata hangulatok nyilvánulnak meg a tömegekkel való viszonyban is. Egyes párttagok a dolgozó parasztságot és a többi nemproletár rétegeket mint „reakciós tömeget" emlegetik. Opportunizmus nyilvánul meg az egyenlősdiség tüneteiben, a bérpolitikában, a fegyelmezetlenségben, a bírálat és önbírálat visszautasításában, az egyes tagoknak a pártszervek határozataival szembeni passzív magatartásában is. Az opportunizmus ellen folytatott sikeres harc elkerülhetetlen előfeltétele a párttagok ideológiai színvonalának állandó emelése és a párt sorainak az ingadozók és becstelen elemektől való megtisztítása. Az ideológiai munkának a pártszervezeték tevékenységében első helyet kell elfoglalnia. Ott, ahol a párt ideológiai munkáját lebecsülik, alkalmassá válik a talaj az ellenséges ideológia terjesztésére. Az ideológiai munka lebecsülését és annak hiányosságait jelentős mértékben az idézi elő, hogy vezető kádereink egy része nem mélyíti el ismereteit a marxizmus-leninizmus terén. Az ideológiai munka hatalmas eszköze a pártpropaganda. Arra hivatott, hogy megvilágítsa a kommunisták és pártonkívüliek előtt a marxizmus-leninizmus eszméit és hogy őket a párt ügyének, a kommunizmus^ ügyének helyességébe' és legyőzhetetlensé-' gébe vetett törhetetlen biztonság szellemében nevelje. Ereje eszmei tartalmában, az élettel, a párt és kormány politikájával való szoros kapcsolatában van. Ha propagandánk színvonalát és állapotát ebből a szempontból ítéljük meg, azt látjuk, hogy sokkal marad adósa a pártnak és a népnek. Tartalma még mindig nem eléggé élő, támadó és harcos. A marxizmus-leninizmus propagandájának fő és döntő eszközei a sajtó, az újságok és a folyóiratok legyenek. A marxizmus-leninizmus és a szakismeretek propagandája terén emelni kell a sajtó feladatát és a sajtószervek köré a legjobb minősítésű propagandistákat kell összpontosítani. A IX. pártkongresszus attól az igyekezettől irányítva, hogy a párttagok színvonalát a szocialista épités feladatainak színvonalára emelje, elhatározta, hogy bevezeti a pártoktatást. A párioktatás pártunk életének elválaszhatatlan részévé vált és lényegesen hozzájárult a párttagok és jelöltek eszmei fejlettségének emeléséhez. A pártoktatás folyamán pozitív eredmények mellett komoly hiányok is felmerültek annak eszmei tartalmában, szervezésében és irányításában egyaránt. A pártoktatás eszmeisége elsősorban a propagandistáktól függ. A pártoktatás folyamán a tehetséges propagandisták ezrei nőttek fel, akik elsajátították a marxistaleninista elméletet. De a propagandisták színvonala általában alacsony. Az a hajsza, hogy a pártoktatásban minél többen vegyenek részt, már 1949-ben 100.000 oktatási alakulat alapítására vezetett, amelyek vezetésére ugyanannyi propagandistára volt szükség. Igy aztán propagandistáknak jelöltek olyan párttagokat is, akik e funkció teljesítésére nem voltak felkészülve. A szocialista építés fontos kérdéseinek megoldása, a burzsoá ideológiák ellen folytatotí harc és a párttagok és jelöltek mély ideológiai nevelésének szüksége megköveteli, hogy az összes pártszervezetek és szervek a lehető legnagyobb figyelmet fordítsák a propagandisták kiválasztására és nevelésére. Ez elsősorban a járási szervezetekre vonatkozik. A propagandisták iránti gondoskodás, — ez a propaganda magás színvonalának a legfontosabb előfeltétele és mint bárhol másutt, itt is döntő fontosságú a siker szempontjából a dolgukat jól végző káderek. A szocialista építés további feladatai megkövetelik, hogy megerősítsük a tömegek körében végzett pártpolitikai munkát. Az utóbbi időben a párt leküzdi a fogyatékosságokat a politikai tömegmunka terén. Eddig azonban nem sikerült elérnünk, hogy az agitációt rendszeresen végezzék, hogy azt a pártszervek és alapszervezetek naponta irányítsák. A párt politikája a nép érdekeiből indul ki, s a dolgozók legfontosabb létérdekeinek felel meg. De ez nem jelenti azt, hogy a nép előtt minden világos, hogy a pártpolitika automatikusan támogatásra talál. A nép közé kell menni, meg kell magyarázni a párt és kormány politikáját és egyúttal gondosan meg kell hallgatni véleményüket is. Az elmúlt időszak tapasztalatai mutatják, mekkora jelentősége van ennek munkánk szempontjából. Ha bármily intézkedést tettünk és nem magyaráztuk azt meg dolgozóinknak, megtörtént, hogy nem értették meg teljesen és gyakran bírálták is. De elég volt a nép közé menni, s feltárni előttük, miről van szó és intézkedésünk a dolgozók megértésére és támogatására talált. Ha a dolgozók nem értik meg mindjárt a párt és a kormány egyes intézkedéseit, ez a párt és a pártszervezetek hibája. A választások előtti kampány sikerrel járt a politikai tömegmunkában. Az agitátorok tízezreit jelölték ki és ezernyi agitációs központot létesítettek. Fokozódott a párt aktivitása és megszilárdult a dolgozókkal való kapcsolata. Egyúttal azonban komoly hiányosságok merültek fel a politikai tömegmunkában. Harcolnunk kellett a szektáns megnyilvánulások, a pártonkívüliek semm,bevevése és a Nemzeti Arcvonal feladatainak meg nem értése ellen. Éppen amikor a nép közé kellett volna menni agitálni, mutatkozott meg, mennyire tanácstalanok egyes kommunisták, mäután eddig elszakadtak a tömegektől, nem ismerték nézeteit, hangulatát és vágyait. Az emberek a választások előtt egyetértettek azzal, hogy minden kérdést megmagyaráztunk nekik és egyúttal óhajukat is kifejezték, hogy a választások után is beszélgessünk velük minden egyes komoly politikai problémáról. E várakozásukban nem szabad csalatkozniok bennünk I Nem szabad megengednünk, hogy a választások előtt fellendült agitáció cSak átmeneti legyen. Ezért hoztuk „a nemzeti bizottsági választások utáni személyes agitáció további fejlesztéséről" szóló határozatot. Az agitáció színvonala, eszmei-politikai tartalma még mindig alacsony. Ezért a további időszakban az a feladat áll előttünk, hogy az agitátorokból lelkes harcosokat neveljünk, akik mezgósítani tudják majd a tömegeket a kommunista pártnak a törne-, gek érdekeit kifejező politikája megvalósítására. A politikai agitációban rendkívüli fontos jelentősége van a széles pártaktívának és az öntudatos, a szocializmus ügyéért lelkesedő pártonkívüli polgárok bekapcsolásának. Agitátoraink tízezreinek, a vezető pártkádereknek kell példát mutatniok, akiknek kötelessége, hogy a politikai tömegmunkában közvetlenül részt vegyenek. Az agitációs munkának állandóan kőnkkrét és eszmei tartalmat kell adnunk. Ehhez azonban az szükséges, hogy a pártszervek tartalmat adjanak a politikai agitációs munkának, hogy üléseiken rendszeresen foglalkozzanak a politikai agitáció helyzetével és tartalmával. Legyen a tömegek körében végzett politikai munka minden párt-, szervezet munkájának alapvető részévé: A párt ereje és legyőzhetetlensége a néppel való kapcsolatban van. A pártnak a munkások, a dolgozó parasztok és az értelmiség tömegeivel való kapcsolatát az alappártszervezetek valósítják meg. Csupán a tömegek körében végzett mindennapos türelmes, kitartó és öntudatosltó pártmunka vezet a ránk váró új, nagy feladatok teljesítéséhez.; A párt szervezési munkája A marxizmus-leninizmus alapján a párt ideológiai szilárdításával együtt a párt egységének megszilárdítása és akcióképességének emelése szempontjából döntő jelentősége van a lenini alapelvek és a pártélet szabályai szigorú betartásának. Ezek az alapelvek az országos pártkonferencián elfogadott pártalapszabályzatban testesülnek meg. Kidolgozásuknál a Szovjetunió Kommunista Pártjának hatalmas tapasztalataiból és pártunk szükségleteiből és helyzetéből indultunk ki. A X. kongresszuson a pártélet további jelentős alapelveivel kiegészített alapszabályzat még erősebb fegyverré válik a párt egységének megszilárdításában. Ezért szükséges, hogy újból nyomatékosan leszögezzük a pártalapszabályzat következetes érvényesítésének alapvető jelentőségét a párt egész életében, munkánkban is lépten- nyomon. Most, amikor hazánkban nagy gazdasági feladatok állnak előttünk, amelyek a nép anyagi és kulturális színvonalának további emelkedésére irányulnak, szükséges, hogy elsősorban a káderpolitika helyes végrehajtásával foglalkozzunk, ami sikeres munkánknak fontos tényezője. A párt irányvonalának megvalósítása és biztosítása terén döntő tényező a káderek helyes kiválasztása, nevelése és elosztása. A kádermunka fő részét képezi a pártpolitika gyakorlati megvalósítására irányuló összes intézkedéseknek. A káderpolitika megjavítása érdekében a párt az intézkedések egész sorát hozta. A pártalapszabályzatban a párttag kötelességei között van a káderek politikai és szakmabeli rátemettség alapján történő helyes kiválasztásának alapelve. Az összes végrehajtott intézkedések ellenére is még kell állapítanunk, hogy a kádermunka eddig még távolról sem vált a pártszervek és az apparátus munkájának egyik fő feladatává, hogy keveset tettünk eddig vezető kádereink minőségi összetételének megvalósítása érdekében. A pártszervekben és az apparátusban eddig mélyen gyökeret vert a papirosízű, bürokratikus módszer az igazolásoknál, a dolgozók kiválasztásában és elosztásában. Még gyakran előfordul, hogy a kádereket csupán a kérdőívek adatai és írások alapján választják ki politikai fejlettségük és rátermettségük komolyabb elemzése nélkül. A pártszervek és szervezetek kötelessége, hogy leszámoljanak a káderek kiválasztásában előforduló bürokratikus gyakorlattal. Mélyebben kell foglalkozni az emberekkel, mivel képességeik és ismereteik biztosíthatják egyedül az előttünk álló nagy feladatok teljesítését. A szocializmusépítés folyamatával, az egyre növekvő feladatokkal együtt növekszik a poliíikai és szakismereteknek és a tudásnak jelentősége is, mint bizonyos funkció teljesítésének alapfeltétele. Gazdasági és más vezetőink végtelenül komoly feladat előtt állanak, hogy egyes szakosztályokon konkréten szakismeretekkel irányítsák a munkát, hogy teljes műszaki tudással rendelkezzenek, hogy mély szakismereteik legyenek. A káderek helyes elosztása feltételezi, hogy minden ágazatban kádertartalékok nevelkedjenek. Ezekből kell kiválasztani a megfelelő embereket a felelős funkciókra és azok pótlására, akik nem jól végzik dolgukat. Lehetetlen, hogy csak akkor keressünk embereket, amikor arra máisürgős szükség van. Egyúttal azzal is törődnünk kell, hogy a káderek kicserélésénél és kiemelésüknél ne álljon be fölösleges munkaerőhullámzás. A dolgozók gyakori cserélése azt bizonyítja," az illetékes vezetőkben nincs elegendő akarat a kláderék nevelésére, arra, hogy segítsék és vezessék őket. A feladatok teljesítésének helyes és állandó elenörzése lehetővé teszi a káderek megismerését és munkateljesítményeik alapján való megítélésüket. Kulcsfeladataink egyike jelenleg a mezőgazdasági termelés fejlesztésének és emelé. sének kérdése. Ez megköveteli, hogy a mezőgazdaság szakaszán lényegesen javítsuk a kádermunkát, gondoskodjunk arról, hogy a mezőgazdaságban dolgozó káderek mind politikai, mind szakmai téren feladataik magaslatán álljanak. Fontos előfeltétele ez annak, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesz, tésére vonatkozó irányelvekben foglalt feladatokat teljesítsék.