Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-12 / 142. szám, szombat

1954 június 12. UISZO 15 Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának csoportja ellen Bratislavában nemrég le­folytatott pörből tűnt ki. Ezeket a burzsoá­nacionalistákat, mint a köztársaság legna­gyobb kártevőit leplezték le, akik tevé­kenységükkel a gazdasági életben és más szakaszokon is határtalan károkat okoztak. Nacionalista jelszavak alá rejtették igazi vég­céljukat — a régi kapitalista viszonyok visszaállítását. Céljuk a köztársaság szét­rombolása volt, szembe akarták állítani a cseh és szlovák testvérnépeket, ellenséggé akarták tenni a többi nemzetiséget, ame­lyek Szlovákiában a szlovák nemzettel együtt élnek, hogy az egyenetlenségből a burzsoáziának legyen haszna. Végeredményben terveik megegyeztek a régi Habsburgok utódainak és a háborús gyújtogatók imperialista szolgálataiban álló legkülönbözőbb szolgahadnak terveivel. Ter­veik persze meghiúsultak, mert kiderült, hogy ők is csak olyan tábornokok, akikiiek hadseregük nincs. Amennyire idegen volt életük a szlovák nemzetnek a múltban, ugyanolyan idegen volt ma is, amikor a szlovák nép a cseh néppel testvéri szövet­ségben építi igazi szabad életét. Megmutat­kozott, hogy a burzsoá-nacionalistáknak nem volt gyökerük és nem is lehetett köz­társaságunk dolgozói között. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nacio­nalizmus különböző megnyilvánulásai ellen folytatott harcunkat enyhíthetjük. Ellenke­zőleg, egész ideológiai arcvonalunkon ma­gasabbra- kell emelni a proletárnemzetkö­ziség és a szocialista hazafiság zászlaját, to­vább kell szilárdítanunk hazánkban népeink és nemzetiségeink törhetetlen barátságát az állam egységének érdekében. A határozatok teljesítése és az összes akadályok legyőzése érdekében vívott sike­res harc megköveteli a párttagok eszmei szilárdságát és tisztánlátását. Egyes pártta­goknál mégis opportunizmus nyilvánul meg. A párt mindig harcolva erősítette és szilár­dította sorait mind a külső ellenség ellen, mind a párt kebelében lévő opportunisták ellen. Az egész párt állandó feladata az, hogy harcoljon az opportunista elemek el­len s megtisztítsa sorait az opportunizmus képviselőitől. Az opportunizmus képviselői túlnyomó többségében kispolgári elemek, a városok és falvak lakosságának középrétege. Ezek éltetik az opportunista hangulatot, ezek vannak hatással a gyengébb pártszerveze­tekre is, ahol nem érvényesítik következe­tesen a pártmunka lenini elveit és ahol nem fejlesztik az ideológiai nevelést. A párttagok körében az opportunista meg­nyilvánulások egyik forrása az eddig még meglévő szociáldemokrata hagyományokban rejlik. A gyakorlatban az opportunizmus abban nyilvánul meg, hogy hajlanak az osztályel­lenség hangjára, osztálybékét hirdető han­gulatokra, hogy az ösztönösség és a passzi­vitás rabjaivá válnak és abban, hogy az egyes pártszervezetek bizonyos negatív megnyilvánulásokat csak passzívan tudo­másul veszik és nem harcolnak ellenük. A választásokkal kapcsolatban helytelen opportunista felfogás nyilvánult meg vala- f mi „tiszta" osztályonfölüli demokráciáról, bár világosan látjuk, hogy az osztálytársa­dalomban ilyen demokrácia nem létezik. A mi demokráciánk a legszélesebb demokrá­cia, a dolgozók demokráciája, országunk la­kossága hatalmas többségének demokráciá­ja és éle a megbuktatott kizsákmányolók maroknyi psoportja ellen, az árulók ellen irányul, azok ellen, akik a nép vívmányai ellen emelik kezüket. Igy fogják fel a dol­gozók széles tömegei demokráciánkat és teljes mértékben támogatják is. Opportunista irányzatok fordulnak elő a párt vezető szerepének értelmezésében is. Az egyes funkcionáriusok és párttagok még mindig nem ébredtek tudatára annak, hogy a párt olyan erő, amely a társadalmi szervezetek és az állami apparátus közvetí­tésével irányítja és vezeti egész társadal­munkat és ezért lehetetlen egy síkra állí­tani az állami apparátussal és a többi pár­tonkívüli szervezetekkel. Szektáns szociáldemokrata hangulatok nyilvánulnak meg a tömegekkel való vi­szonyban is. Egyes párttagok a dolgozó pa­rasztságot és a többi nemproletár rétegeket mint „reakciós tömeget" emlegetik. Oppor­tunizmus nyilvánul meg az egyenlősdiség tüneteiben, a bérpolitikában, a fegyelme­zetlenségben, a bírálat és önbírálat vissza­utasításában, az egyes tagoknak a pártszer­vek határozataival szembeni passzív maga­tartásában is. Az opportunizmus ellen folytatott sike­res harc elkerülhetetlen előfeltétele a párt­tagok ideológiai színvonalának állandó eme­lése és a párt sorainak az ingadozók és becstelen elemektől való megtisztítása. Az ideológiai munkának a pártszerve­zeték tevékenységében első helyet kell el­foglalnia. Ott, ahol a párt ideológiai mun­káját lebecsülik, alkalmassá válik a talaj az ellenséges ideológia terjesztésére. Az ideológiai munka lebecsülését és annak hiá­nyosságait jelentős mértékben az idézi elő, hogy vezető kádereink egy része nem mé­lyíti el ismereteit a marxizmus-leninizmus terén. Az ideológiai munka hatalmas eszköze a pártpropaganda. Arra hivatott, hogy meg­világítsa a kommunisták és pártonkívüliek előtt a marxizmus-leninizmus eszméit és hogy őket a párt ügyének, a kommunizmus^ ügyének helyességébe' és legyőzhetetlensé-' gébe vetett törhetetlen biztonság szellemé­ben nevelje. Ereje eszmei tartalmában, az élettel, a párt és kormány politikájával va­ló szoros kapcsolatában van. Ha propagan­dánk színvonalát és állapotát ebből a szem­pontból ítéljük meg, azt látjuk, hogy sok­kal marad adósa a pártnak és a népnek. Tartalma még mindig nem eléggé élő, tá­madó és harcos. A marxizmus-leninizmus propagandájá­nak fő és döntő eszközei a sajtó, az újságok és a folyóiratok legyenek. A marxizmus-leninizmus és a szakismere­tek propagandája terén emelni kell a sajtó feladatát és a sajtószervek köré a legjobb minősítésű propagandistákat kell összpon­tosítani. A IX. pártkongresszus attól az igyekezet­től irányítva, hogy a párttagok színvonalát a szocialista épités feladatainak színvonalá­ra emelje, elhatározta, hogy bevezeti a párt­oktatást. A párioktatás pártunk életének elválaszhatatlan részévé vált és lényegesen hozzájárult a párttagok és jelöltek eszmei fejlettségének emeléséhez. A pártoktatás fo­lyamán pozitív eredmények mellett ko­moly hiányok is felmerültek annak eszmei tartalmában, szervezésében és irányításában egyaránt. A pártoktatás eszmeisége elsősorban a propagandistáktól függ. A pártoktatás fo­lyamán a tehetséges propagandisták ezrei nőttek fel, akik elsajátították a marxista­leninista elméletet. De a propagandisták színvonala általában alacsony. Az a hajsza, hogy a pártoktatásban minél többen vegye­nek részt, már 1949-ben 100.000 oktatási ala­kulat alapítására vezetett, amelyek vezeté­sére ugyanannyi propagandistára volt szükség. Igy aztán propagandistáknak je­löltek olyan párttagokat is, akik e funk­ció teljesítésére nem voltak felkészülve. A szocialista építés fontos kérdéseinek meg­oldása, a burzsoá ideológiák ellen folytatotí harc és a párttagok és jelöltek mély ideoló­giai nevelésének szüksége megköveteli, hogy az összes pártszervezetek és szervek a lehető legnagyobb figyelmet fordítsák a propagandisták kiválasztására és nevelésé­re. Ez elsősorban a járási szervezetekre vo­natkozik. A propagandisták iránti gondos­kodás, — ez a propaganda magás színvona­lának a legfontosabb előfeltétele és mint bárhol másutt, itt is döntő fontosságú a siker szempontjából a dolgukat jól végző káderek. A szocialista építés további feladatai meg­követelik, hogy megerősítsük a tömegek kö­rében végzett pártpolitikai munkát. Az utóbbi időben a párt leküzdi a fogyatékos­ságokat a politikai tömegmunka terén. Eddig azonban nem sikerült elérnünk, hogy az agitációt rendszeresen végezzék, hogy azt a pártszervek és alapszervezetek naponta irányítsák. A párt politikája a nép érdekeiből indul ki, s a dolgozók legfontosabb létérdekeinek felel meg. De ez nem jelenti azt, hogy a nép előtt minden világos, hogy a pártpoliti­ka automatikusan támogatásra talál. A nép közé kell menni, meg kell magyarázni a párt és kormány politikáját és egyúttal gondosan meg kell hallgatni véleményüket is. Az elmúlt időszak tapasztalatai mutat­ják, mekkora jelentősége van ennek mun­kánk szempontjából. Ha bármily intézke­dést tettünk és nem magyaráztuk azt meg dolgozóinknak, megtörtént, hogy nem értet­ték meg teljesen és gyakran bírálták is. De elég volt a nép közé menni, s feltárni előt­tük, miről van szó és intézkedésünk a dol­gozók megértésére és támogatására talált. Ha a dolgozók nem értik meg mindjárt a párt és a kormány egyes intézkedéseit, ez a párt és a pártszervezetek hibája. A választások előtti kampány sikerrel járt a politikai tömegmunkában. Az agitátorok tízezreit jelölték ki és ezernyi agitációs köz­pontot létesítettek. Fokozódott a párt akti­vitása és megszilárdult a dolgozókkal való kapcsolata. Egyúttal azonban komoly hiá­nyosságok merültek fel a politikai tömeg­munkában. Harcolnunk kellett a szektáns megnyilvánulások, a pártonkívüliek semm,­bevevése és a Nemzeti Arcvonal feladatai­nak meg nem értése ellen. Éppen amikor a nép közé kellett volna menni agitálni, mu­tatkozott meg, mennyire tanácstalanok egyes kommunisták, mäután eddig elsza­kadtak a tömegektől, nem ismerték néze­teit, hangulatát és vágyait. Az emberek a választások előtt egyetér­tettek azzal, hogy minden kérdést megma­gyaráztunk nekik és egyúttal óhajukat is kifejezték, hogy a választások után is be­szélgessünk velük minden egyes komoly politikai problémáról. E várakozásukban nem szabad csalatkozniok bennünk I Nem szabad megengednünk, hogy a választások előtt fellendült agitáció cSak átmeneti le­gyen. Ezért hoztuk „a nemzeti bizottsági választások utáni személyes agitáció továb­bi fejlesztéséről" szóló határozatot. Az agitáció színvonala, eszmei-politikai tartalma még mindig alacsony. Ezért a to­vábbi időszakban az a feladat áll előttünk, hogy az agitátorokból lelkes harcosokat ne­veljünk, akik mezgósítani tudják majd a tömegeket a kommunista pártnak a törne-, gek érdekeit kifejező politikája megvaló­sítására. A politikai agitációban rendkívüli fontos jelentősége van a széles pártaktívának és az öntudatos, a szocializmus ügyéért lelkesedő pártonkívüli polgárok bekapcsolásának. Agitátoraink tízezreinek, a vezető pártká­dereknek kell példát mutatniok, akiknek kötelessége, hogy a politikai tömegmun­kában közvetlenül részt vegyenek. Az agitációs munkának állandóan kőnk­krét és eszmei tartalmat kell adnunk. Ehhez azonban az szükséges, hogy a pártszervek tartalmat adjanak a politikai agitációs munkának, hogy üléseiken rendszeresen foglalkozzanak a politikai agitáció helyze­tével és tartalmával. Legyen a tömegek kö­rében végzett politikai munka minden párt-, szervezet munkájának alapvető részévé: A párt ereje és legyőzhetetlensége a nép­pel való kapcsolatban van. A pártnak a munkások, a dolgozó parasztok és az ér­telmiség tömegeivel való kapcsolatát az alappártszervezetek valósítják meg. Csupán a tömegek körében végzett mindennapos tü­relmes, kitartó és öntudatosltó pártmunka vezet a ránk váró új, nagy feladatok telje­sítéséhez.; A párt szervezési munkája A marxizmus-leninizmus alapján a párt ideológiai szilárdításával együtt a párt egységének megszilárdítása és akcióképessé­gének emelése szempontjából döntő jelen­tősége van a lenini alapelvek és a pártélet szabályai szigorú betartásának. Ezek az alapelvek az országos pártkonferencián el­fogadott pártalapszabályzatban testesülnek meg. Kidolgozásuknál a Szovjetunió Kom­munista Pártjának hatalmas tapasztalataiból és pártunk szükségleteiből és helyzetéből indultunk ki. A X. kongresszuson a párt­élet további jelentős alapelveivel kiegészí­tett alapszabályzat még erősebb fegyverré válik a párt egységének megszilárdításában. Ezért szükséges, hogy újból nyomatékosan leszögezzük a pártalapszabályzat követke­zetes érvényesítésének alapvető jelentőségét a párt egész életében, munkánkban is lép­ten- nyomon. Most, amikor hazánkban nagy gazdasági feladatok állnak előttünk, amelyek a nép anyagi és kulturális színvonalának további emelkedésére irányulnak, szükséges, hogy elsősorban a káderpolitika helyes végre­hajtásával foglalkozzunk, ami sikeres mun­kánknak fontos tényezője. A párt irányvonalának megvalósítása és biztosítása terén döntő tényező a káderek helyes kiválasztása, nevelése és elosztása. A kádermunka fő részét képezi a pártpoli­tika gyakorlati megvalósítására irányuló összes intézkedéseknek. A káderpolitika megjavítása érdekében a párt az intézkedések egész sorát hozta. A pártalapszabályzatban a párttag kötelessé­gei között van a káderek politikai és szakma­beli rátemettség alapján történő helyes ki­választásának alapelve. Az összes végrehajtott intézkedések elle­nére is még kell állapítanunk, hogy a ká­dermunka eddig még távolról sem vált a pártszervek és az apparátus munkájának egyik fő feladatává, hogy keveset tettünk eddig vezető kádereink minőségi összetéte­lének megvalósítása érdekében. A pártszer­vekben és az apparátusban eddig mélyen gyökeret vert a papirosízű, bürokratikus módszer az igazolásoknál, a dolgozók kivá­lasztásában és elosztásában. Még gyakran előfordul, hogy a kádereket csupán a kér­dőívek adatai és írások alapján választják ki politikai fejlettségük és rátermettségük komolyabb elemzése nélkül. A pártszervek és szervezetek kötelessége, hogy leszámol­janak a káderek kiválasztásában előforduló bürokratikus gyakorlattal. Mélyebben kell foglalkozni az emberekkel, mivel képessé­geik és ismereteik biztosíthatják egyedül az előttünk álló nagy feladatok teljesítését. A szocializmusépítés folyamatával, az egyre növekvő feladatokkal együtt növek­szik a poliíikai és szakismereteknek és a tudásnak jelentősége is, mint bizonyos funkció teljesítésének alapfeltétele. Gazda­sági és más vezetőink végtelenül komoly feladat előtt állanak, hogy egyes szakosztá­lyokon konkréten szakismeretekkel irányít­sák a munkát, hogy teljes műszaki tudással rendelkezzenek, hogy mély szakismereteik legyenek. A káderek helyes elosztása fel­tételezi, hogy minden ágazatban kádertar­talékok nevelkedjenek. Ezekből kell kivá­lasztani a megfelelő embereket a felelős funkciókra és azok pótlására, akik nem jól végzik dolgukat. Lehetetlen, hogy csak ak­kor keressünk embereket, amikor arra mái­sürgős szükség van. Egyúttal azzal is tö­rődnünk kell, hogy a káderek kicserélé­sénél és kiemelésüknél ne álljon be fölös­leges munkaerőhullámzás. A dolgozók gya­kori cserélése azt bizonyítja," az illetékes vezetőkben nincs elegendő akarat a kláde­rék nevelésére, arra, hogy segítsék és ve­zessék őket. A feladatok teljesítésének helyes és állan­dó elenörzése lehetővé teszi a káderek meg­ismerését és munkateljesítményeik alapján való megítélésüket. Kulcsfeladataink egyike jelenleg a mező­gazdasági termelés fejlesztésének és emelé. sének kérdése. Ez megköveteli, hogy a me­zőgazdaság szakaszán lényegesen javítsuk a kádermunkát, gondoskodjunk arról, hogy a mezőgazdaságban dolgozó káderek mind po­litikai, mind szakmai téren feladataik ma­gaslatán álljanak. Fontos előfeltétele ez an­nak, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesz, tésére vonatkozó irányelvekben foglalt fel­adatokat teljesítsék.

Next

/
Thumbnails
Contents