Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-11 / 141. szám, péntek

4 msio 1954. június 11. LEVELEZŐINK ÍRJÁK: Nagy célunk a mezőgazdaság fellendítése: Szakszerű munka, eredményes növényápolás, jó beadás A vágsellyei járás szövetkezetesei becsületesen tel­jesítik állam iránti kötelezettségü­ket. A mocsonoki szövetkezet pl Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa tiszteletére a ser­téshúsbeadást 238.4 százalékra, a marhahúsét 184.1 százalékra, a tejét pedig 103 százalékra teljesítette. A farkasdi szövetkezet is jól áll a beadási kötelezettség teljesítésében. A marhahúsbeadást 104, a sertés­hús beadását pedig 122 százalékra teljesítették. A vágsellyei szövet­kezet tagjai sem maradnak le az említett szövetkezet mögött és ser­téshúsbeadásban 1559, tejbeadásban 124 százalékos eredményt értek el. A vágkirályfai szövetkezet pedig marhahús beadását 121.3, a sertés­húsbeadást pedig 110 százalékra teljesítette. Lemaradások mutatkoznak azon­ban az egyénileg gazdálkodóknál. Nagyon sok olyan egyénileg gazdál­kedó van még járásunkban, akik adósai az államnak, nem teljesítik pontosan beadási kábelezettségüket. Vannak azonban olyan egyénileg gazdálkodók is, mint pl. Dunaj Já­nos Farkasdról, aki csak 3.28 hek­tár földön gazdálkodik, de már a kongresszus előtti napokban telje­sítette egész évi marha- és sertés­húsbeadási kötelezettségét. Duc Ferenc mocsonokkirályi 5.64 hektáron gazdálkodó földműves egész évi sertéshús- és marhahús­beadási kötelezettségét szintén tel­jesítette. Tojásbeadási kötelezett­ségének pedig már a harmadik ne­gyedévre is eleget tett. Az ő pél­dáját követte Ribán Dezső, aki egészévi húsbeadási kötelezettsé­gét is lerótta eddig A lemaradóknak is össze kell szedni az erejüket és minél rövi­debb időn belül be kell hozni a lemaradást. Polgár József. a vágsellyei járás begyűjtési meghatalmazottja. Runyán még 1952-ben megalakult a III. típusú szövet­kezet. A szövetkezetnek azonban nem volt annyi istállója, hogy az állatokat összpontosítani tudták volna. Sok nehézséget okozott ez a szövetkezeti tagoknak, ezért az idén már megkezdték a sertésistállók építését. Az istálló felépítése után már nem lesznek az állatok szana­széjjel a faluban, s így majd az etetést is könnyebben lehet ellen­őrizni és munkaerőt is meg tudnak takarítani. A növénytermelésben is kiváló eredményeket érnek el a runyaiak. Cukorrépájukat már kétszer meg­kapálták, de a többi kapásnövénye­ket sem lepi be a gyom. A cukor­répa kapálásából özv. Fejes János­né vette ki legjobban a részét. Hatvanhét éves kora ellenére is mindennap kint volt a földeken és munkára buzdította a fiatalokat is, akik még ez ideig nem igen kap­csolódtak be a közös munkába. Hu­bai Béláné is élenjár a növényápo­lási m"nVákban. Pupák János, Tornaija Kornyák János a királyhelmeci egységes föld­művesszövetkezet juhásza és édes­apja, Hornyák Imre kötelezettséget vállaltak pártunk X. kongresszu­sának tiszteletére, hogy minden száz anyajuhtól 140 bárányt nevel­nek fel. Hornyákék felajánlásukat június 7-ig nemcsak teljesítették, hanem túl is teljesítették. A szö­vetkezetnek 220 anyajuha van Ezektől 313 kisbárányt neveltek fel. A választásokig a bárányok elérték a 16 kg-os átlagsúlyt. A gyapjú­beadás terén is szép eredményeket értek el. Elmondhatjuk: a király­helmeci járásban ők adták be a legjobb minőségű gyapjút. Zelenák István, Perbeník Ma kezdődik Csehszlovákia Kom- j munista Pártja X. kongresszusa, i Erre a nagyjelentőségű kongresz- | szusra jó munkával, a felaján 'ň -ok f teljesítésével és a kongresszusi ver- l seny nagyszerű eredményeivel ké­szül az egész ország dolgozó népe. A falvakról, a városokból, szövet­kezetekből, á.lami gazdaságokból, s az ország minden tájáról egyre | több jelenttés érkezik a felajánlá- t sok teljesítéséről. Levelezőink be- ' számolnak arról, hogy mit tett a falu népe a dolgozó parasztság, a munkásosztály a mezőgazdasági termelés fellendítéséért, a nép jó­létének további emeléséért. Számos levelezőnk ír jövő terveiről, arról, hogy a jövőben még nagyobb len­dülettel, még nagyobb lelkesedés­sel dolgoznak, hogy minél előbb valóra váljon a mezőgazdaság fej­lesztésére hozott határozat: a me­zőgazdaság felvirágoztatása, amely népünk felemelkedésének további útja. Bátran kell hozzáfogni az újításhoz Nem nagy falu Hosszúszó. Mind­össze 150—160 házat számlál. A tornaijai járásban Pelsó'c és Domina között fekszik. Lakóinak egyrésze a gömörhorkai cellulóze gyárban dolgozik. Az otthon maradi parasztok pedig a szövetkezetben gazdálkodnak. A közös gazdálkodás eredményeiről mindennél ékeseb­ben beszél a gyönyörű búza, ku­korica, a szépen bokrosodó cukor répa és az először próbált dohány­palánta, amely szemlátomást fej­lődik. Dicséretet érdemelnek ezért a hosszúszói asszonyok és lányok, akik odaadó, szorgalmas munkájuk­kal segítik a szövetkezetet. Kora reggeltől késő estig dolgoztak, hogy a cukorrépa egyelését és a dohány­palánták kiültetését minél előbb befejezhessék. Mosolyognak a szövetkezet tag­jai, ha dohány mellett vezet az útjuk. Először nagyon ellenezték a dohánytermelést. Itt nem terem meg a dohány — mondogatták. Bari elvtárs, a szövetkezet elnöke sokat harcolt, míg a tagság be­leegyezett, hogy Hosszúszón do­hányt termeljenek. Egyesek azt állították, hogy náluk sohasem ter­mett dohány és nem is fog terem­ni, mert a talaj nem megfelelő és vizük sincs az öntözéshez. Ez a jóslatuk nem vált be. A dohányt csaknem mesterséges ön­tözés nélkül ültették ki. Ha öntö­zésre kerülne a sor, erre is gondolt a szövetkezet vezetősége. Szaka­szonként keskeny kocsiutakat hagytak és kocsiról tömlő segít­ségével 10 méter szélességben ön­tözhetnek. Vizet pedig bőven ad a párszáz méterre lévő tó, — Nem kell félni az újítástól — mondja Bari elvtárs. — A Szovjet­unióban homoksivatagokat _ tettek termékennyé. Miért ne tudnánk megtenni, hogy nálunk is dohány teremjen. Majd derűs mosollyal hozzáteszi: „Bátran kell hozzáfogni az újításhoz, természetesen közben a szakkönyveket is tanulmányozni kell. Főleg a szovjet munkamódsze­reket kell bátrabban alkalmazni. A szövetkezei tagsága megfogad­ta a jó szót. Tudásukat állandóan bővítik, hogy boldogabb jövőt ko­vácsoljanak maguknak. Ha ma szét­nézünk Hosszúszón, mindenütt al­kotó munkát látunk. Új családi há­zak emelkednek. A falu villany­hálózatán is dolgoznak. Ez nagyban hozzájárul a munkakedvük foko­zásához, hiszen három hónap múlva villany és rádió mellett szórakoz­hat a falu népe. A dolgozók jól végzett munkájuk után kipihenhe­tik a munka fáradalmait. Bettes Ernő a magyar tannyelvű iskola igazgatója, Hosszúszói A surányi járás szövetkezetei kötelezettség vállalá ­sok teljesítésével készültek Cseh­szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusára. , A legértékesebb kötelezettségvállalásokat a felső­szőlősi, komjáti, egyházszegi, sötét­kúti és nagykéri szövetkeztek tet­ték. A felsőszőlősi szövetkezet arra vállalt kötelezettséget, hogy 30 hektár tavaszi árpát szüksorosan vet el. Kötelezettségvállalásukat teljesítették. Fogadalmat tettek ar­ra is, hogy cukorrépából 12 'íektá­ron a tervezett 223 mázsa helyett 260 mázsát termelnek. Két hektá­ron pedig a proszinyeci módszerrel hektáronként 300 mázsát termel­nek ki. Igy terven felül 598 mázsa cukorrépát termelnek. 1954 május végéig 3.000 liter tejet adtak be terven felül. Ugyancsak 1954 má­jus végéig egész évi sertéshúsbe­adási kötelezettségüket 70 száza­lékra teljesítették. Az egész évi terven felül 80 mázsa sertéshúst és 16 mázsa marhahúst adnak be. A kötelezettségvállalás értéke 179.298 korona. A szövetkezet kötelezett­ségvállalását az árpavetésben,, tej­beadásban és a sertéshúsbeadásban teljesítették. Eddig terven felül ad­tak 20 mázsa sertéshúst és 15 má­zsa marhahúst. Teljesített kötele­zettségvállalásuk eddigi értéke 44.100 korona. A komjáti szövetkezet anyaser­tésgondozója, Szlávik József köte­lezettséget vállalt, hogy minden anyasertéstől az év folyamán a ter­vezett 9.5 malac helyett átlagosan 13 malacot nevel fel. Az egyházszegi szövetkezet juh­termelö csoportja kötelezettséget vállalt, hogy a tervezett 28 mázsás hektárhozam helyett 38 mázsa rizst aratnak le' minden egyes hektár­ról. Ha ezt a kötelezettségvállalásu­kat teljesítik, 192.000 koronával nö­vekszik a szövetkezet bevétele. Tóth Zsigmond, Felsőpél A felsőpéli szövetkezet vezetősége, hogy a cukorrépa kapálását és egyelését időben el­végezhessék, a 28 hektárnyi cukor­répát felosztotta a munkacsopor­tok tagjai között. A szövetkezet tagjai most nem várhatnak egy­másra, mindenki tudja miért fe­lelős, melyik parcellán kell elvé­gezni a cukorrépa termeléssel járó munkákat. A mult évben a felső­péli szövetkezetben csak papíron voltak megszervezve a munkacso­portok. Az idén már valóságban is léteznek. A csoportok között ki­fejlődött a szocialista munkaver­seny is és ennek az eredménye, hogy a növényápolási munkákkal is jól állnak. T. Zs. A kosuti szövetkezet 330 hektár szántófölddel rendelke­zik. A tavaszi munkákat Tóth Béla agronómus vezetésével rendes idő­ben elvégezték. Kis lemaradás mu­tatkozott a cukorrépa egyelésénél, de e hónap 5-ig azzal is végeztek. A cukorrépát, kukoricát, krumplit, napraforgót már másodszor sara­bolják és megvan rá a lehetőség, hogy a másodszori kapálást is ide­jében el tudják végezni. A kosutiak páros versenyben állnak a vízkeleti szövetkezettel. A versenyértékelés­nél a vízkeletiek a növénytermelés­ben jobbnak bizonyultak, mint a kosutiak, viszont az állattenyész­tésben a kosutiak értek el szebb eredményeket. A kosutiak már egész évi marhahúsbeadási köteles­ségüket 139 százalékra teljesítették május 28-ig. Az egész sertéshúsbe­adási kötelességüknek május l-ig 55 százalékra eleget tettek. Ezen felül már 10 sertést értékesítettek a szabadpiacon. A birkagyapjúért is szép összeg ütötte a szövetkezeti tagok markát. Az előírt gyapjú­mennyiségen felül annyi gyapjút adtak be, hogy a mult évi lemara­dást is behozták. Összesen 51.000 korona bevételük volt gyapjúból. Bitó János, Kosut. PÁRTÉLET Falusi pártszervezet a mezőgazdasági termelés növeléséért AZ IFJÚSÁGI FALU új telepü­lés. Hiába keresnéd a nyomait a krónikákban. Történelmi feljegy­zésekben nem találnád meg, mert a megfakult írások legfeljebb any­nyit árulnának el, hogy a falu he­lyén, a Vág és a Kis-Duna össze­folyásának háromszögében mocsa­ras, lápos vidék terült el. Füzesei­ben vízi madárhad és szúnyogsereg tanyázott. 1949. április 4-én érkez­tek az első lakók a mai Ifjúsági Falu helyére. Turčina elvtárs Ár­vából, Gyulai elvtárs Szencről, meg 16 brigádos. Az első úttörők. — Ha körültekintek, boldog va­gyok — mondja Turčina elvtárs.— Először bizony csőszkunyhóba n laktunk. Még házunk sem volt. Ma ötven szép házunk van, gazdasági épületeink. Akkor még csak páran voltunk, akik leraktuk a falu alap­jait. Ma nyolcszázán vagyunk. Van iskolánk, óvodánk, kultúrtermünk. Szép a termésük, öröm ránézni. De szépek az állataik is. Az ál­lattenyésztő csoportban Kreszán András CsISz-tag az apjával együtt dolgozik. Szorgalmas, tettrekész emberek. Szakmájukban, a sertés­tenyésztésben otthon vannak. A szövetkezet eredményeiben benne van az ő munkájuk is. Nem kis eredményről van itt szó. Marha­húsból ez ideig már 74 mázsát ad­tak be terven felül. A tejbeadással is rendben vannak, sőt 50.000 liter­rel toldották meg a tervezett meny­nyiséget. E vállalás jórészét már teljesítették. — HUSZONNÉGY KORONA egy munkaegységre a természetbeni já­randóságon felül — mondták az egyik gyűlésen a szövetkezeti tagok. — Helyes — szóltak lcözbe#­nekünk példát kell mutatni az egész országnak. • Ezt a célt tűzte ki az Ifjúsági Falu pártszervezete maga elé. Hogy az emberek megelégedettek legye­nek. A pártszervezet jól dolgozik. A gazdasági téren elért eredmények igazolják ezt. Már megvitatták a mezőgazdasági termelés növelésére vonatkozó irányelveket és a X. pártkongresszus tiszteletére 487.956 korona értékű kötelezettségválla­lást tettek, amit részben már telje­sítettek is. Növelik a hektárhoza­mot, a tejhozamot, az állatoknál a súlygyarapodást. Nagy gondott fordítanak a munka ellenőrzésére. A párt­bizottság az elmúlt évek tapaszta­latai alapján helyesen szervezte meg a pártcsoportokat. Szem előtt tartja az egyes munkahelyek szak­mai oldalát, és a kommunistákat szaktudásuk szerint osztotta be. Öt pártcsoport alakult, élükön a leg­fejlettebb kommunistákkal. A nép­nevelői kar is jól dolgozik Zat'kó elvtárs vezetésével. A politikai ne­veléssel egyidejűleg a szaktudás terén is előrehaladnak. A dolgozók elvárják, hogy a nevelőknek szak­tudásuk is legyen, mert máskülön­ben nem lenne tekintélyük. Mert művelődnek, tanulnak ám az Ifjú­sági Falu dolgozói. Újságot minden nap olvasnak. Munkájukat siker koronázza. A vágújhelyi mintavá­sáron a szövetkezet juhait mindenki megnézte. Országos méretben is jó eredményt értek el állataikkal. Az Ifjúsági Falu kommunistáinak munkáját főleg azért kell kiemelni, hogy közvetlenül segítik a gazda­sági problémák megoldását, élen­járnak a munkában. Tavaly pl. a pártszervezet a pótjutalmak meg­állapítása és kiosztása alkalmával kétszer is ülésezett. Az igazságos elosztás — az elért munka alapján — új munkakedvet öntött az em­berekbe. Rosszmájú ember azt mondhatná, hogy könnyű a készet kiosztani. De az Ifjúsági Falu kommunistáinak munkája benne van a „készben". Sőt nemcsak a készben, hanem mindenben, annak előkészítésében is. Már most tervbe vették, hogy több mint 1200 mázsa rozsot silóz­nak be, s igy minden tehénre 30 métermázsa silótakarmányt biztosí­tanak. Nincs is baj az állatállo­mánnyal, a szövetkezetnek terven felül van állata. A gondoskodás tehát sokoldalú. Azonban a dolgozó ember jólétéről a legnagyobb. Az akcióterv kereté­ben több mint 60 lakóházat építe­nek. Megjavítják az utakat. Rövid pár esztendő, s a „Dögös" helyén nagy falu lesz. Az első szo­cialista falu hazánkban. Szlovákok és magyarok közösen építik. Az „őslakók" már „kisebbségben" vannak. Új lakók jönnek a kör­nyékről. A falu egyre szaporodik. Egyre több az iskolásgyermekek száma. Bazsó Gábor, a helyi nem­zeti bizottság elnöke, ha fellapozza a nagy könyvet, benne új neveket talál. A hadseregben és más mun­kahelyeken, szerte az országban nem egy fiatal mondja: „Az Ifjúsági Fa: után dolgoztam". Épül, szépül a falu, lakói napról napra boldogab­bak. Lépten-nyomon, akárkivel beszé­lünk, mindegyikük azt mondja: „Jól dolgoznak nálunk- a kommu­nisták". A PÁRT ELNÖKÉT, Urbanéik elvtársat, az egész falu ismeri. Sze­retik szorgalmas munkájáért, amit a közért végez. Elbeszélgetünk vele a pártszervezet munkájáról, az elért eredményekről. — Valamikor nálunk is az volt a hiba, hogy egy emberre annyi funk­ciót raktak, amennyit csak elbírt. Sőt még annál is többet. Ez aztán megbosszulta magát. Saját hibáink­ból is tanultunk. Ma éppen fordí­tott a helyzet. Minden kommunis­tának van funkciója a pártban, a tömegszervezetekben, munkahe­lyein, vagy valamilyen szakmai vo­nalon. , — Amint mondtam, mindenkinek van funkciója — de csak egy. Becsületes dolgozók, lelkes párt­tagok vannak nálunk. A gyűléseket ezelőtt mégsem tudtuk jól megszer­vezni. Sokan hiányoztak. Nem azért, mintha talán nem.szeretnének a gyűlésekre járni, de rossz volt a szervezés. Egy embernek sok volt a funkciója és bármennyire is igye­kezett, nem tudta, hogy melyiknek tegyen eleget. Dolgoztunk, de még­is sok minden akadozva ment. A kommunisták a pártbizottság ülésein most rendszeresen beszá­molnak a munkahelyeiken végzett feladatokról. Azzal, hogy egy em­bernek csak egy funkciója van, jobban dolgozik és a pártbizottság is látja, képes-e a funkciójára. Át­tekintést nyertünk a pártmunká­ban. Főleg azzal, hogy megszilár­dult a kollektív vezetés. Tanítjuk, neveljük az embereket. Nálunk mindenki újságot olvas, örömmel jár ide a járási pártbizottság in­struktora is, mert nálunk megvan a kezdeményezés, s nem várunk min­dig felsőbb utasításokra. Most is, amikor a mezőgazdasági termelés növelésére vonatkozó irányelveket kiadta pártunk központi bizottságá­nak elnöksége, a pártbizottságban azt alaposan megvitattuk. A párcsoportok is részletesen megtárgyalták az irány­elveket. Amikor a taggyűlésen a járási pártbizottság instruktora rö­vid beszámolójában erről a kér­désről beszélt, a párttagok hozzá­szólásaikban már kész tervükből indultak ki. Csak természetes, hogy minden kommunista, minden be­csületes dolgozó azon igyekszik, hogy többet és jobban termeljen és mindnyájan jobban éljünk. A PÁRTBIZOTTSÁG a dolgozók kezdeményezését minden esetben felkarolja. A kommunisták munka­helyeiken példásan dolgoznak. Nincs is panasz helyi viszonylat­ban. Mindent megtesznek, amit te­hetnek. Csak a vízvezetékkel van baj. Remélik, hogy az illetékes vál­lalat végre rendet teremt a vízellá­tás terén is. Késő délutánra jár az idő. Az egyik házból zene szűrődik ki. A rádió szól. A dallamok felerősödnek s versenyre kapnak a helyi hang­szóróval. A nap is meggyorsítja ki­mért útját. Lassan búcsút vesz az Ifjúsági Falu lázas építőitől, hogy másnap újra beragyogja az égbol­tot, a szocialista falu boldog építői sikeres munkáját. G. A.

Next

/
Thumbnails
Contents