Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-11 / 141. szám, péntek

1954. június 11. A Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett apátfalusi Polana-üzem 1 M 520 A földmüvelésügyi minisztériumnak az EFSz-ek építkezési beruházási fejlesztésének meggyorsításáról szóló rendeletéből Népünk életszínvonalának emel­kedése jelenleg a mezőgazdasági termelés, de főkép az állattenyész­tés lényeges növelésétől függ. Az állattenyésztési termelés növelésé nek legfontosabb feltétele a közös berendezések célszerű kihasználása és a szövetkezet gazdasági épületei­nek építkezési beruházása. A szö­vetkezeti építkezési beruházás eredményei eddig arról tanúskod­nak, hogy erre a feladatra még ke­vés figyelmet fordítottunk. Hogy ezt a hiányosságot meg­szüntessük és a beruházási eszkö­zöket teljes mértékben kihasznál­hassuk, a földművelésügyi minisz­ter, Jíndfích Uher elrendeli a járá­si nemzeti bizottságok mezőgazda sági albizottságainak, hogy a járási szövetkezeti építkezési bizottságok tevékenységét azonnal élénkítsék fel. A bizottságoknak értékelniök kell az építkezési beruházás járási terveinek teljesítését és a fennálló (sz. i.) Babarcsik István, a tor­nai szövetkezet fejőgulyása 60 év körüli ember. A szövetkezet meg­alakulása előtt hat hektár földön gazdálkodott. Babarcsíkot Tornán mindenki kiváló gazdának ismerte. Az ő udvarából jártak ki a legjobb marhák. Ő tudott legszebb hízókat eladni. A szövetkezet megalakulása után Babarcsik István a szövetkezet te­henészetében vállalt munkát. Most Kulcsár Imrével együtt 29 tehenet gondoznak. A tornai szövetkezet a mult év­ben nehézségekkel küzdött. Külö­nösen az állattenyésztés terén vol ­tak nehézségek. Az idén azonban már másképpen van Tornán is. A szövetkezeti tagok meggyőződtek arról, hogy a szövetkezeti gazdálko­dás sikereinek alapfeltétele, hogy a szövetkezetnek gazdag, jövedelmező állatállománya legyen. Babarcsik István és Kulcsár Im­re mint tapasztalt gazdák elhatároz­ták, hogy idén lényegesen növelik 'a gazdasági állatok hasznosságát. Elhatározták, hogy az állatokat a VALAHÁNYSZOR a komáromi hajógyárban jártam, mindig más munkahelyen találtam. Először két esztendővel ezelőtt a „rajzpad­ló" irodájában ültem vele szem­ben és figyeltem, hogyan beszél és irányítja az első üzemrészleg munkáját ez a simára borotvált arcú, tagbaszakadt, erélyesszavú tizenkétszeres újító. Akkor tudtam meg, hogy apja építömunkás, édes­anyja pedig nem tud elszakadni a dohánygyári munkaasztala mel­lől, noha rég nem volna szüksége rá, hogy még dolgozzék. Amikor néhány percre él kel­lett hagynia az irodát, az egyik munkatársa így jellemezte előt­tem: — Ha a rajzpadló a gyár szíve, akkor Csík János a motorja. Ő csinálta a szovjet személyszállító és a motoros vontatóhajó rajzpad­lói vonalrajzát. Nincs nap, hogy ne keresse, hogyan dolgozhatnánk jobban. Azóta sokszor alkalmam volt meggyőződni róla, mennyi alkotó kedv," lendület és erély zsúfoló­dott ebbe az emberbe. Amikor újí­tásai felől érdeklődtem, a bonyo­lultnak tűnő magyarázathoz hoz­záfűzte: — A lényeg az, hogy alaposan meg kell figyelni minden munká­nak sajátosságait. Nem szabad gépiesen alkalmazni a már meg­szokott módszereket. Ez meggyőzően hangzott, való­ban megadta a lendületes mun­kájából fakadó újításainak lélek­tani magyarázatát. — Nemcsak érteni, hanem sze­retni is kell a szakmát — foly­tatta. — Ez a fő feltétel. A mun­ka erős szeretete nélkül nem szü­letik újítás. Persze, a múltban ennek nem volt sok értelme és nem is volt lehetséges. A felsza­badulásnak kellett eljönnie, hogy helyzetről jelentést tenniök a já­rási nemzeti bizottság tanácsának és a kerületi mezőgazdasági igaz­gatásnak. A bizottságok gondoskod­janak arról, hogy a szövetkezetek­ben kidolgozzák az 1954. évi épít­kezési tervet. A szövetkezetek idő­terve alapján a járási nemzeti bi­zottságok mezőgazdasági albizottsá­gának vezetői kidolgozzák az épít­kezés szervezési biztosítási tervét járási méretben, majd azt a kerüle­ti mezőgazdasági igazgatásnak jú­nius 30-ig beterjesztik. A földművelésügyi miniszter a kerületi mezőgazdasági igazgatás vezetőjének egyszersmind feladatául tűzi ki a szövetkezetig épületek ke­rületi építkezési bizottsága tevé­kenységének felújítását, az építke­zési beruházási terv teljesítésének , kerületi méretben való értékelését, és azt, hogy dolgozzák ki a járások beruházási építkezési terve telje­szövetkezet istállójában is úgy gon dozzák, mint akkor, amikor még egyénileg gazdálkodtak. Ha Babarcsikék eddigi munkáját értékeljük, megállapíthatjuk hogy törekvésüket siker koronázta. Az átlagos tejhozamot tehenenként na­pi hat literre emelték, míg a múlt­ban 4—5 liternél tartottak. Van azonban Babarcsikéknak olyan te­henük is, arnely naponta 18 liter tejet ad. Az eredmfeiy^k láttára Babar­csikék elhatározták, hogy még fo­kozotabb mértékben növelik az álla­tok hasznosságát. Szavukat adták, hogy a X. pártkongresszusig nemcsak 100 százalékra teljesítik tejbeadási kötelezettségüket, hanem előíráson felül is adnak tejet az államnak. Babarcsikék betartották szavu­kat. Pártunk X. kongresszusának előestéjén örömmel állapítják meg, hogy szövetkezetük terven felül 3000 liter tejet tudott eddig bead­ni. Babarcsikék örülnek. Mosolyog­va néznek egymásra, mert tudják, hogy az eredmény elérésében az oroszlánrész az övék. sítésének ellenőrzését, s biztosítsák a nekik nyújtandó segítséget. Az Agroprojekt kerületi központjainak vezetői felelősek ezekért az intézke­désekért és az akció lebonyolítá­sának sikeréért. Nevezetesen ellen­őrizniük kell a szövetkezeti épít­kezési akciókat és a mezőgazdasági kerületi ellátási üzemmel együtt pontos nyilvántartást kell vezetniök az anyagalapról és az építészeti anyagok szétosztásáról. A felettes szervek igazgatói, — a főigazgatóságok igazgatói — kö­telesek a kerület és járás által kitűzött feladatokat ellenőrizni és tapasztalt dolgozók kiküldésével se­gítséget nyújtani, A közös állattenyésztés termelés felépítésének biztosítására a szö­i vetkezetek keretében meg kell szer­vezni a versenyt az gyes szövet­kezetek, az egyes járások és az egyes kerületek közt. váltották Babarcsikék szorgalma a szövet­kezet többi tagjainak is erőt köl­csönzött a további munkához. Nem­csak az állattenyésztésben dolgozó szövetkezeti tagok, hanem a nö­vénytermelő csoportok dolgozói is kötelességüket érezték, hogy az ál­latok hasznosságát még magasabb színvonalra emeljék. A növényter­melésben dolgozó szövetkezeti ta-j gok arra törekednek, hogy minél több és jobb minőségű takarmányt termelhessenek. Ezt a tervüket azonban úgy valósították meg, hogy a takarmányalap kibővítése ne menjen a többi mezőgazdasági kul­túra rovására. Bővítették a takar­mányalapot, de olyanformán, hogy 30 hektár eddig parlangon heverő földet felszántottak és a kongresz­szus napjáig mind a 30 hektárt ta­karmányfélével vetik be. így biz­tosítják a tornaiak, hogy a téli hó­napok alatt is biztosítva legyen a bőséges és jóminőségű takarmány és ezzel a téli hónapok alatt is a legmagasabb hasznosságot érjék el a termelés terén is. Üzemünkben a felszabadulás óta Csehszlovákia Kommunista Pártja üzemi szervezete vezetésével a dol­gozók mindig igyekeztek teljesíteni a párt és kormány határozatait. A párttagok és pártonkívüliek ideo­lógiai fejlettsége jelentősen emel­kedett a pártiskolázási évek követ­keztében, aminek vállalatunk vala­mennyi dolgozójának számos kiváló sikere a bizonyítéka. A legnagyobb siker, melyet üzemünk történeté­ben feljegyeztünk, az. hogy kitün­tettek bennünket a Köztársasági Érdemrenddel, amit az új munka­formák alkalmazásáért adományoz­tak nekünk, főleg a Pol'ana-akció­ért, a forgalmi eszközök forgalmá­nak meggyorsításáért. E sikere­ket úgv' értük el, hogy techniku­saink és vezetőink tanulmányoz­zák a szovjet irodalmat, ami nagy segítségünkre van az új munka­módszerek alkalmazásában. A szep­tember 15-i kormánynyilatkozat nemzeti vállalatunk dolgozóira nagy hatással volt. Tudatosítjuk, hogy a könnyűipar feladata, hogy állandóan javítsa termékeit, hogy egyenletesen teljesítse a tervet és hogy minél jobban gazdálkodjék. Igy a negyedik negyedévben a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 36. évfordulója tiszteletére ett kötelezettségvállalásaink alap­ján a termékek minősége a terve­zett 96.75 százalékról 99.02 száza­lékra emelkedett A CsKP X. kongresszusa megtar­tásáról szóló hír még jobban fo­kozta a dolgozók kezdeményezé­sét és üzemi pártszervezetünk ve­zetésével nagy lelkesedéssel tettek május elseje és a CsKP X. kon­gresszusa tiszteletére kötelezettség­vállalásokat. E kötelezettségválla­lások alapján megteremtődött az összüzemi kötelezettségvállalás, melynek keretében főleg terméke­ink még jobb minőségére irányí­tottuk figyelmünket. Célunkul tűz­tük ki azt is, hogy megszerezzük a könnyűipari minisztérium és a Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lom Szövetsége Központi Bizottsá­gának zászlaját. A kommunisták példás munkája mellett, akii: eb­ben az esetben is a cél eléréséért folytatót' harc élén állta!:, dolgo­zóink teljesítették célkitűzésüket és 1954. május 14-én birtokunkba került a zászló. Az első negyedév­ben minőség terén nagy haladást értünk el. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy nemzeti vállalatunk a kormánynyi­latkozat után ragaszkodott az áru­fajták kiszélesítéséhez is, aminek alapján a mult évtől eltérően egé­szen másfajta árukat termeltünk, akkor ezek az eredmények dolgo­zóink rendkívüli igyekezetét és pártunk, valamint kormányunk iránti odaadását bizonyí ják'és azt, hogy megvan bennük a szilárd aka­rat arra, hogy hazánkban felépít­sék a szocializmust. Tudatosítottuk hiányosságainkat is, amelyek főként abban vannak, hogy mostanáig nem voltunk ké­pesek egyenletesen teljesíteni szál­lítási kötelességeinket megrende­lőinkkel szemben. Tudjuk, hogy ezzel megzavarjuk tervük teljesí­tését és ezért a könnyűiparügyi minisztérium vörös zászlajának megszervezése alkalmából kötele­zettségvállalásunkat kiegészítettük azzal, hogy június végéig leszámo­lunk ezzel a hiányossággal is. Ez a kötelezettségvállalás sem köny­nyű, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a mult év végén és ez év kezdetén bizonyos nehézségek vol­tak a fésült fonal szállításában, ami azt okozta, hogy szállítási kö­telességeinket nem teljesítettük. De megtettünk mindent, amivel megerősítjük a marxizmus-leni­nizmus elméletének helyességét, hogy nincsen olyan akadály, ame­lyet a párt vezetésével a dolgozók ne tudnának legyőzni. Ezt a köte­lezettségvállalást is teljesítjük és az eddigi eredmények alapján va­lóra is váltjuk. Nemzeti vállalatunk dolgozói az állami tervet is teljesítik Elhatá­roztuk, hogy az állami tervet bi­zonyos mutatókban, de főleg, ami az önköltséget és akkumulációt il­leti, túlteljesítjük. Még a X. kon­gresszus tiszteletére megtesszük ú.j kötelezettségvállalásunkat az ál­lami terv alapján. Dolgozóink teljes bizalommal várják a X. kongresszus megnyi­tását, amely megadja az új távla­tokat és új feladatokat tűz elénk hazánkban a szocializmus sikeres építésére. FELSŐ IMRE, az apátfalusi Poľana n. v. igazgatója. elbeszélgetünk másról is, mint százalékokról, munkáról és újítá­sokról. Ismerem családját, két kis­fiát, a kis Jancsit és Gyurikát. Csík, a fiatal apa büszkeségével beszél róluk. Meleg, mély baritonja meghit­ten, muzsikalóan cseng. Ismerik ezt a szép hangot hanglemezekről sokan. Mesélem, hogy a múltkor Kassán hallottam az utcán. Szé­pen, melegen, szívhezszólóan csen­gett az utca zajában is a hang­szóróból. — Eljársz még énekelni? Van időd dalolgatni? — faggatom. — Hívnak sokfele, — feleli. — Olykor egy szombat estére, va­sárnap délutánra elszaladok. Mert jól esik dalban is elmondani, ho­gyan épül és szépül az ország és mennyi új lett benne az utolsó évek alatt. Jól esik dalolva bele­nézni az emberek szemébe ... Az asztalon ott fekszik előttünk az újság. A szemem rátéved a cikkre, amely a mult vasárnapi kultúrtalálkozást, nemzeteink ba­rátságának nagy napját, a lefolyt Jókai ünnepségeket méltatja. — Ha nincs benned szeretet az emberi nem iránt és a néped, nemzeted iránt, — kezdem olvas­ni Veres Péter szavait, — ha nem hiszel se eszmékben, se eszmé­nyekben: homokra építesz. Ha csak magadat szereted, addig élsz, amíg magad élsz... Felnézek. Barátom arcán ko­moly, megértő, férfias komolyságot látok. Magamra vonatkoztatom Veres Péter szavait, de úgy ér­zem, Csík János is ezt teszi: Amiben hiszünk, arra fel kell tennünk az életünket. A közös al­kotó munkára itt a hajógyárban, kint a szövetkezeti földeken, az íróasztal mellett. És mindenütt! EGRI VIKTOR Inasból gyártásvezető alkotásnak érezzük a munkát itt a gyárban is. Azt pedig, hogy a munka öröm is lehet, igazi nagy öröm, azt meg azóta tudom, hogy a szovjet hajókat építjük. Akkor, két esztendővel ezelőtt, az első percekben némi fellengős­séget és pátoszt éreztem szavai­ban, noha meggyőzően csengtek. De az idő és a gyárban látott munka, Csik János munkájának közelebbi megismerése meggyő­zött, hogy szívből fakadnak és va­lóban kifejezik: a szovjet hajók minden lelkes gyári ember gon­dolatának központja. Két esztendővel ezelőtt kemény erőpróbát, sok álmatlan éjtszakát, minden energiának megfeszítését jelentette az első hajónak, a pro­totípusnak megalkotása. Kudar­cok, késések, tévedések, de harcos nekilendülések, sikeres újítások, versenyek és győzelmek is jelez­ték az utat. Nagy dolgok nem születnek megpróbáltatások, ke­mény verekedések és nagy akará­sok nélkül... OTT VOLTAM, amikor első ha­jójuk, a Rossia útnak indult és osztoztam Csik János és társai­nak örömében. Aztán új munka­helyen találtam, új birodalomban, egy más üzemrészleg vezetője­ként. Nem ö mondta el a változás miértjét, őt hiába faggattam. Egyik régebbi munkatársa mesél­te el apróra, hogy miután az első üzemrészlegen — amely magába foglalja a hajórajzpadlót is — alaposan beszervezte a munkát és minden nagyobb zökkenők és fenn­akadások nélkül gördült, a máso­dik részleg élére állították, hadd teremtsen szaktudásával és szer­vező képességével ott is rendet. És megtörtént, hogy kitűnően bevált új munkahelyén is, ahová a gyári vezetőség kiszemelte és a párt bizalma állította. Kevéssel az új feladat megoldá­sa után újabb megbízás, újabb emelkedés: az első szektor vezető­je, amely három üzemrészleget egyesít magában. — Hogyan győzöd új munkahe­lyeden az új feladatokat? — kér­deztem akkor tőle. Széles gesztussal mutatott mun­katársaira, Pintér Ferencre, aki azóta a gyár káderese lett, Eugen Svitana részlegvezetőre, Milan Ambrusra, az első szektor CsISz­szervezetének akkori elnökére, Fuchs Ernőre, erfe a régi moz­galmi emberre, a műhelybizottság elnökére, Német Vilmos hajóko­vácsra és Körmendy Ferencre, Sóoky Józsefre ... Köztük sok a régi ismerős, de az újakról is jól esik hallanom, hogy összefogásuk révén az első szektor 1953. szeptemberében ma­gához ragadta az üzem vörös zász­laját. Nagy győzelem volt ez, hiszen májusban mélyen száz alatt álltak és szeptemberben már 100 százalék lett a teljesítményük — A pártszervezet érdeme, hogy kollektívánké lett a zászló, — mondta Csík. — Mindig idejé­ben figyelmeztetett és segítségemre jött, amikor kellett. Nemcsak fel­világosító munkával segített a párt, hanem legfőképpen azzal, hogy mozgósította a szektor kom­munistáit: járjanak mindenkor és mindenütt a munka élén. Jó pél­dájuk követésre buzdított. ÍDÉN FEBRUÁRBAN Csík Já­nos az egész üzem gyártási vezetője lett. Szinte hihetetlen elgondolni, hogy vezetője annak a hatalmasra nőtt, országos fontosságú üzem­nek, ahol 17 esztendővel ezelőtt négy polgári elvégzéte után inas­ként elkezdte hajóépítő pályáját. A tulajdonképpeni emelkedés pár­tunk IX. és X. kongresszusa köz­ti időre esik. Az első esztendők­ben vetették meg alapjait az új hajógyárnak és ekkor kezdett Csík János vezetőképessége is kibon­takozni. Semmiféle rokonság, ko­maság nem segítette, hanem el­végzett munkája, szaktudása és a párt figyelő szeme. Ma ismét új irodában ülök vele szemben, s feljegyzem, hogy a kongresszus tiszteletére vállalt összüzemi kötelezettségüket, a nyerstermelés értékét 100.3 száza­lékra teljesítették. Az ablakból látom a befejezéshez közeledő és nemsokára útnak induló új hajó fehér testét és a daru égnoK mere­dő acéltornyát. Távolabb, túl a Du­nán, a Sziget üde zöldje int. — Ha egy hónappal később jössz, aligha találsz itt, — pillant rám mosolyogva. — Hogyan?. Megint más mun­kahelyen? Hiszen már gyártási vezető vagy! — Iskolázásra küldenek négy hónapra. (Jj küldetés, új feladat. A leg­megtiszteltetőbb minden eddigi­nél. Tapasztalatszerzésre küldi az üzem, a párt. Nyissa ki jól a sze­mét, telítse elméjét tudással és tapasztalattal, hogy aztán hazatér­ve hasznosíthassa, átadhassa a kö­zösségnek, az egész üzem hajóépí­tőinek. Ezrek bizalma küldi, s ez­reknek hozza és osztja majd a ta­pasztalatait. Munkanapja véget ért, így hát Adott szavukat tettre

Next

/
Thumbnails
Contents