Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-09 / 139. szám, szerda

4 IfJSZO 1954. Ťúnius 9. Véget ért Franciaország Kommunista Pártjának ^dó-Oák-mCL^M ZMOL koj/lCJóMók Franciaország Kommunista Pártja XIII. kongresszusának június 7-i záróülésén a kongresszust üdvözölték Hollandia, Bulgária, Finnország, Izrael, Románia, Olaszország testvéri kommunista és munkáspártjainak képviselői. Felolvasták továbbá Lengyelország, Magyarország, Albánia, Mexiko és Trieszt testvérpártjainak üdvözlő leveleit A kongresszus jóváhagyta a jelölő bizottság beszámolóját, amelyet Gourdeaux, Franciaország Kommunista Pártjának egyik legrégibb tagja adott elő. A kongresszuson összesen 870 küldött vett részt, eb. bői 693 férfi és 174 nő. A küldöttek túlnyomó többsége 35 éven aluli. A küldöttek 58 százalékát ipari, közlekedési és mező. gazdasági munkások tették ki. A kongresszuson részt vettek a szak. szervezeti női és ifjúsági szervezetek, valamint a békemozgalom aktív dolgozói is. George s Marrane, a Központi Pénzügyi Bizottság elnöke, beszámolt arról, hogy a Kommunista Párt tevékenységét pénzeszközökkel a tagdijakból, a kiadótevékenység jövedelméből, gyűjtésekből és a kommunista képviselők hozzájárulásaiból látják el. Gaston Plissonier, a szervezési kérdésekkel foglalkozó bizottság el. nöke, a kongresszus elé határozati javaslatot terjesztett be a párt szervezeti kérdéseiről. A kongresszus egyhangrúlag elfo. gadta azt a határozatot, amely kitűzi az irányelveket a párt szervezeti megszilárdítására, a párt sorainak kibővítésére, a párt néptömegekkel való kapcsolatának megerősítésére. A határozat a párt szer. vezési problémáival kapcsolatos fő gondolatokat tartalmazza, amelyekkel beszédében Marcel Servin fog. lalkozott. Raymond Guiot, az ifjúsági bizottság elnöke határozati javaslatot terjesztett elő a pártnak az ifjúság körében végzett munkájáról. Ez a javaslat, amelyet a kongreszszus egyhangúlag elfogadott, rámu. tat a francia dolgozó ifjúság nehéz helyzetére és arra a törekvésére, hogy az egész néppel együtt harcoljon Franciaország nemzeti függetlensé. géért, a békéért és a demokratikus szabadságjogokért. A küldöttek egyhangú tapssal ju talmazták Georges Cogniotnak, a politikai bizottság elnökének, beszé. dét, aki határozati javaslatot nyújtott be a franciaországi politikai helyzetről és Franciaország Kommunista Pártjának feladatairól. A határozat a Kommunista Párt rész letes programmját tartalmazza a nemzeti függetlenség felújításáért, a békéért, a kenyérért és a szabadságért folytatott harcban és kitűzi a programm megvalósításához ve. zetö utat. Az ülés végén megválasztották Franciaország Kommunista Pártja vezető szerveit. A Központi Bizottságba beválasztották Maurice Tho. rezt, Jaoques Duclost, Marcel Cachint, Etienne Favont, Francois Billoutot és a Francia Kommunista Párt más kiváló dolgozóit. a Tjoi%asz täktúbeľi Molotov elvtárs fogadta Krisna Menont Molotov szovjet külügyminiszter fogadta Krisna Menont, Nehru in. diai miniszterelnök különmegbízottját, aki tájékozódó megbeszéléseket folytat a genfi értekezlet részvevőivel. Menőn azután Bidault francia külügyminisztert kereste fel. Casey ausztráliai külügyminiszter találkozik Nehruval és Zafrullah kánnal Az AFP jelentése szerint Casey ausztráliai külügyminiszter kijelentette, hogy a genfi értekezletről hazafelé vezető útja során Üj-Delhiben találkozik majd Nehru indiai miniszterelnökkel, Karacsiban pedig Zafrullah kán pakisztáni külügymi. niszterrel tárgyal. Titkos amerikai-francia megállapodás az Egyesült Államok indokínai beavatkozásáról Az „United Press" amerikai hír. ügynökség közli azt az értesülését, hogy az Egyesült Államok és Fran. ciaország kormánya titkos megegyezést kötött, amely lehetővé tenné az amerikai intervenciót Indokínában. Eisenhower elnök állítólag biztosítékokat adott arra, hogy az Egyesült Államok légiereje és hadiflottája gyorsan beavatkozhatnék az indokínai háborúba. Ugyanezen hírforrás szerint Washington ragaszkodik ahhoz, hogy az ügyet a „legnagyobb diszkrécióval" kezeljék, különös tekintettel arra, beszéltek, de nem cselekedtek eleget". Ezenfelül küszöbön áll a baodajista hadsereg amerikai kiképzése. Washington és Párizs megegyezése — írja az „United Press" — a már megtett francia katonai intézkedések keretébe illeszkednék. A megtett intézkedések közé tartozik Ely tábornok kinevezése a francia expedíciós hadtest főparancsnokí és Indokina főbiztosi posztjára, továbbá előkészítették újabb francia katonai erősítések küldetését és a soron következő korosztály idő előtti behL hogy az utóbbi hetekben „túlsókat

1 vását. A nyugatnémetországi amerikai főbiztosság provokációs hazugságának leleplezése A Német Demokratikus Köztár. saság miniszterelnökségének sajtóhivatala közli: Nyugati hírügynökségek és lapok nyugatnémetországi és nyugatberlini amerikai hatóságokra hivatkozva azt a hazugságot terjesztik, hogy a Szovjetunió továbbra is jóvátételt fogad el a Német Demokratikus Köztársaságtól. A miniszterelnökség sajtóhivatala ezzel kapcsolatban kijelenti, hogy a nyugati lapok által hírforrásként megadott amerikai főbiztosság e hazugság terjesztésével szándékos rágalmazást követ él. A Szovjetunió a Német Demokratikus Köztársaságtól kapott minden árut épp úgy megfizet az érvényben lévő világpiaci áxakon, mint ahogy ezt minden más ország irányában teszi. Minthogy ez a tény általánosan és széles körben Ismert, az amerí. kai főbiztosság rágalmazó megállapításait azzal a hazugsággal akarja alátámasztani, hogy a Német Demokratikus Köztársaságból a Szovjetunióba küldött hajók „exportnak álcázott jóvátételi szállítások." Ezzel kapcsolatban leszögezhető, hogy a Szovjetuniónak szállított hajókért, valamint a Szovjetunió számára végzett hajójavításokért a Német Demokratikus Köztársaság a más országokban szokásos feltételek mellett kapja meg az ellenértéket. Az amerikai főbiztosság által terjesztett hazugság fő célja nyilvánvalóan az, hogy Nyugat-Németország lakosságának figyelmét eltereljék a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának megismételt javaslatairól, amelyek szerint a nyugati hatalmak, nak olyan könnyítéseket kell engedélyeznek Nyugat-Németország számára, mint amilyen könnyítésekben a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió megállapo. dott és amelyeket már meg is valósítottak. Az amerikai főbiztosság és az öt kiszolgáló nyugati sajtó hiába fáradozik, ha hazugságokkal és rágalmakkal el akarja terelni a figyelmet ezekről a javaslatokról, amelyek az egész német nép követelésévé váltak. Felszabadulásunk óta évről évre új sikereket érünk el a magyarcsehszlovák zenei kapcsolatok fejlesztésében. Az idei „Prágai Tavasz" zenei eseményei során, valamint a magyarországi Dvofák-ünnepélyek alkalmával, ennek a művészi barátságnak újabb fontos állomásához érkeztünk. Zenei kapcsolatainknak régi hagyománya van. Az utolsó 150 évben csaknem állandónak mondható a zenei együttműködés, bár a Habsburgmonarchia urai minden törekvésükkel azon voltak, hogy láncon tartott népeiket egymással szembeállítsák, megosszák a népek erejét. De zenei kapcsolataink még régebbi időkre nyúlnak vissza. Dr. Szabolcsi Bence európai hírű zenetörténészünk a prágai Dvoŕák konferencián tartott előadásában mutatta ki a huszita énekek hatását a XV—XXI. századbeli magyar zenére. A huszita mozgalom, — mely köztudomás szerint nálunk a Dózsa forradalomhoz vezetett — Magyarországon is erjesztője lett a haladó szellemi élet. nek, megtermékenyítette a korabeli magyar művészetet, de elsősorban a népzenét. Dr. Buchner, a kitűnő fiatal prágai zenetudós> a Dvorák-konferencia ideje alatt bemutatta nekünk néhány XVI. századbeli magyar tánc eddig ismeretlen kéziratát, amelyet Prágában őriznek. Közismert továbbá az a régi és mély kölcsönhatás, amely a magyar és szlovák népzenét jellemzi és amelyről Bartók Béla műveiben beszámol. Az utolsó másfél évszázad során kiváló cseh és morva muzsikusok működtek közre a magyar szimfonikus zenekarok létrehozásában; sokan közülük mint pedagógusok, a magyar zenei tehetségek nevelésére áldozták életüket. Nagy szerepet vitt nálunk a híres Ružičkacsalád egyik kiváló muzsikustagja. A századforduló egyik világhírű énekese, Burián, a magyar operaházban működött és énekművészete nálunk valóságos iskolát teremtett, művészi hagyományát ma is legjobb énekeseink ápolják. Bár az első világháború után úgyszólván minden hivatalos zenei kapcsolatunk megszakadt, mégis élt a barátság a lelkes muzsikusokban. Visszaemlékezem és szeretettel gondolok gimnáziumi éveim első énektanárára, aki bár cseh ember lévén, alig tudott magyarul, — kitűnően tanította a magyar éneket és az első volt, aki mély érdeklődést keltett fel bennem a kórusművészet iránt. Az alkotóművészt mély, a szó legszebb értelmében vett hazaszeretet hevíti, amely mentes a sovinizmustól, amely arra a nagyszerű eszmére épül, hogy a hazáját csak az szeretheti igazán, aki a többi népeket tiszteli, mások nemzeti értékeit szereti. Ez a mély hazaszeretettel ölelkező nemzetköziség jellemzi Liszt és Smetana barátságát. Ennek az 1857—58-ban kialakult barátságnak konkrét zenei eredményei születtek. Smetanára nagy benyomást tettek Liszt szimfonikus költeményei. Ez az akkor új műfaj megfelelt a két nagy romantikus szerző mondanivalójának kifejezésére, mert alkalmas volt hazaszeretetük zenei megfogalmazására. Liszt és Smetana nem elégedett meg a zenei szép általánosan gyönyörködtető ábrázolásával, ők agitátorok voltak, népeiket akarták felrázni. Olyan zenei műfajra volt szükségük, amely drámai erejű, amely víziókban vetíti a hallgatók elé a történelmet. Az érzelmek harcát úgy akarták ábrázolni, hogy a hallgató a jó, a szabadság, az emberiség mellé kiálljon, a rosszat, a rabságot, az embertelenséget megvesse. Liszt első szimfonikus költeményeinek megismerése kelti fel Smetana érdeklődését az új, nagyromantikus műfaj iránt. Ez a barátság olyan virágokat fakaszt, mint Smetana első nagy szimfónikus költeményei. Ugyancsak Liszt is új benyomásokat merít Smetanával kötött barátságából. Észrevette Smetana nagy zenei tehetségét és a cseh néppel, a népzenével való kapcsolatát. Talán ez is hozzájárult, hogy Liszt későbbi éveiben a magyar népzenével mélyebb, konkrétabb kapcsolatokat keressen. Az ehhez hasonló nagyszerű példákkal bővelkedik a mi népeink zenetörténelme. Még olyan időkben is megvolt ez az eszmei kapcsolat, amikor az uralkodó politika tűzzelvassal irtotta. Bartókot még a hazaárulás vádja sem tarthatta vissza attól, hogy a szlovák népzenét tanulmányozza, munkáiban elemezze és ezt a gyönyörű anyagot műveiben feldolgozza. Ha oly kézzelfoghatóan nem is volt meg az érintkezés Janaček és Bartók között, mint Liszt és Smetana között, azért tagadhatatlan az ő művészi kapcsolatuk is. Egyéniségük, munkásságuk sok ponton találkozik. Viszonyuk a népzenéhez, annak feloldása a magasrendű zeneművészetben rendkívüli hasonlatosságokat mutat. Nem elégednek meg a népi dallamok és dallamfordulatok feldolgozásával, hanem újszerű harmóniavüágukat e dallamok harmóniai vonzódásából építik fel; a népzene ritmusvilágát, egész izét, intonációját teszik zenéjük alapjává. A népi intonáció szabja meg még zenekari hangszerelésük jellegzetes vonásait is. Sok művük hasonló témaválasztása bizonyítja ideáljaik közösségét. Ennek az időszaknak zenei előadóművészetében is látunk bátor kezdeményezéseket a kapcsolatok fejlesztésére. Hadd emeljem ki ezek közül, hogy Talich a harmincas években Csehszlovákiában sok Bartók-művet mutatott be. Az idei „Prágai Tavasz" rendkívül sikeresnek ígérkezett már a tervekből ítélve is. Ez a fesztivál egybeesett az egész művelt világon megünnepelt Dvofák-évfordulóval és jelentős eseményeket ígért a programm mind a csehszlovák, mind a külföldi művészek részvételében. E jó kilátások megvalósultak a fesztivál során és a gyönyörű zenei élmények egész sorában részesítették a részvevőket. a fesztivál előtt lezajlott verseny is komoly sikert Már énekes hozott, ami nemcsak a részvevők nagy számában, hanem az ifjú énekesek teljesítményének igen magas színvonalában is kifejezésre jutott. A zsűrinek ugyancsak nehéz volt a feladata, mert a kiváló előadások olyan sorozatát hallottuk, hogy a pontozásban alig lehetett a versenyzők legjobbjai közt különbsé get tenni. A közönség rendkívüli érdeklődéssel kisérte a versenyt és a hasonló versenyekben ritka művészi élményben részesült Az énekverseny arról tanúskodott, hogy a csehszlovák, román, bolgár, lengyel és magyar köztársaságban nagy, eddig nem tapasztalt fejlődési lehetőségük van a fiatal művészeknek, liogy tudásukat azon nal felhasználhatják és semmi sem áll teljes kibontakozásuk, érvényesülésük útjában. Ezen a zenei találkozón a népi demokráciák fiatal énekesei sokat tanulhattak egymástól. A versenyen részt vett magyar énekesek jegyzetei bizonyítják fiataljaink lelkesedését azokért a nagy eredményekért, amiket csehszlovák, román, bolgár társaik elértek. Különösen fontos tapasztalatokat szereztünk a hangversenyteremben oly meggyőzően ható lágy intonáció, a nemes „belcanto" tekintetében, amelyben e három ország jónéhány énekese igazán kitüntette magát. Azt hiszem, hogy a magyar énekesek legjobbjai, köztük az I. díjas Aarika Anneli és Melis György, a II. díjas Tamási Éva, Házi Erzsébet is nyújtottak tapasztalatokat külföldi társaik részére, talán elsősorban a drámai előadásmódban, szerepformálás erejében. Maga a fesztivál bővelkedett a kiváló zenei eseményekben. Minden napra jutott néhány olyan magasrendű művészi teljesítmény, amiről beszélni kellene. Mit emeljek ki? Talich és a Cseh Filharmonikusok mesteri teljesítményét, a Cseh Állami Kórus nagyszerű énekét, vagy a Rusalka, a Dalibor, Libuša és Liška Bystrouška felemelő előadását; a szovjet művészek kiváló teljesítményét,elsősorban Richter fenomenális művészetét, a lipcsei Gewandhaus zenekarának remek kollektíváját, vagy Georgescu vezénylését? Igazán nem tudnék választani. Vagy talán az itt hallott nagy zeneművekről beszéljünk, Smetana, Dvofák, Janaček műveiről, vagy Sosztakovics új, X. szimfóniájának vizionális erejéről, vagy a régi és új zeneművészet napról napra felhangzó más nagy alkotásairól, köztük a fiatal szlovák zeneművészet olyan kitűnő eredményeiről, mint a Krútňava? Minderre nem térhetek ki részletesebben. De nem akarom elmulasztani, hogy ezúton is legnagyobb örömömnek adjak kifejezést, hogy részt vehettünk e felemelő zenei ünnepségeken. A magyar zeneművészetet Fischer Annié és a Tátrai-vonósnégyes képviselte; az újabb magyar zeneirodalomból Kodály II. vonósnégyese szólalt meg a fesztiválon. A Dvoŕákkonferencián Szabolcsi Bence tartott beszámolót. A közönség és a szakemberek lelkes tapsaiból arra következtettünk, hogy a magyar művészek szereplése sikeres volt és mi is hozzájárultunk a „Prágai Tavasz" nagy, nemzetközi jelentőségű sikeréhez. Nem volna helyes, ha az eredmények fényében elfeledkeznénk a még reánk váró feladatokról; ha a sikerektől elbódulva nem beszélnénk a csehszlovák-magyar zenei kapcsolatok jövő feladatairól. Feladataink a „Prágai Tavasz" tükrében élesen mutatkoztak meg előttem. Amíg az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben kölcsönösen nem ismertetjük meg népeinket a csehszlovák és magyar zene értékeivel, addig rendkívül gazdag élményektől fosztjuk meg népeinket. A népek egymást kultúrájukon, művészetükön keresztül ismerik és szeretik meg legjobban. Nincs jobb eszköz az egymás iránti megbecsülés és testvériesség fejlesztésére, egymás nemzeti kincseinek megismerésénél. Milyen jól esik az, ha felismerjük egymásban a legszebb emberi tulajdonságokat: a hazaszeretet, a szép iránti lelkesedést, az optimista jövőbenézést, a melegen dobogó emberi szívet. Semmi sem tudja ezeket a tulajdonságokat oly eleven erővel közvetíteni a népek közt, mint a zene; hiszen a zenéhez nem kell sem fordítás, sem szinkron, sem más közvetítő eszköz. A fesztivál alatt, amikor különösen nagy zenei élményben volt részem, — így a nálunk alig-alig ismert Janaček-művek hallgatásakor — mindig arra gondoltam: milyen kár, hogy a mi muzsikusaink és közönségünk nem ülhet itt mellettem a Nemzeti Színházban, a Smetanateremben; mily kár, hogy nálunk még nem ismerik például Janaček műveinek jelentős részét és a Rusalka gyönyörű mesevilágát. És milyen kár, hogy Csehszlovákiában nem ismerik Kodály és Bartók nagy műveinek egy részét. Milyen kár, hogy mi a mai csehszlovák zeneszerzőket, olyanokat mint Dobiáš, Seidl, Suchoň és mások, inkább hírből, mint műveikből ismerjük, — éppúgy, ahogy a csehszlovák muzsikusok is nagyrészt csak újsághírekből tudnak legújabb zenei alkotásainkról. A „Prágai Tavaszon" való részvétel így veti fel az új feladatokat, így érlel új tetteket zenei kapcsolataink további útján. A jövő zenei évad sokat ígér a csehszlovák-magyar zenei kapcsolatok terén. Készülünk nemzeti operáink kölcsönös bemutatására, a rendszeres művészcsere to«tó>b fog bővülni, fejleszteni fogjiflP zenetudományi és technikai kapcsolatainkat. Nemcsak a magam nevében, hanem a fesztivál alkalmából itt járt magyar művészek nevében is kijelentem, hogy fokozott felelősségérzettel megyünk haza. A gazdag prágai élményektől fellelkesülten minden tőlünk telhetőt el fogunk követni kapcsolataink továbbfejlesztéséért. Biztosítéka ennek az sok feledhetetlen tapasztalat, amit magunkkal Csehszlovákiából. viszünk a szép Székely Endre Erkel-díjas magyar zeneszerző.