Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-01 / 132. szám, kedd

4 A Béke-Világtanács határozatai az atomfegyverekről és a népek biztonságáról A Béke-Világtanács rendkívüli ülésszakának befejező értekezletén a következő határozatokat fogadták el: m szo 1054. június j. Határozat az atomfegyverekről „A pusztitó fegyverek minden népet teljes megsemmisüléssel fenyegetnek. Ébred a világ lelkiismerete. Parlamentek, államf'rfiak, a közélet és az egyházi é!et legtekintélyesebbjei felemelték tiltakozó szavukat. A népek nevében legsürgősebb intézkedésként nemzetközi egyez-^

1 mény megkötését követeljük, amely magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy atom- és hidrogénbombákkal nem vés'eznek kísérleteket és ezeket a fegyvereket nem alkalmazzak. Az ilyen egyezmény hatékonyan hozzájárulna az atomfegyverek telies kik"w8bHJé«ének előkészítéséhez és m""könii'ítéséhez, közvetlenül hozzájárulna a nemzetközi feszültség' megszüntetéséhez, a fegyverzet általános csökkentéséhez vezetne, megnyitná az együtl:nüködés útját az atomenergia békés felhasználása előtt. Felhívással fordulunk minden szervezethez és minden békeszerető személyiséghez, felhívjuk a politikai, társadalmi, szakszervezeti, vallási és kulturális csoportokat, valamint minden ország férfiait és nőit, keressenek nemzetközi síkon együttesen lehetőséget arra, líogy megnyerjék a kormányok hozzájárulását minden tömegpusztító fegyver előállításának és alkalmazásának megtiltásahoz, mindenkép keresztülvihető, szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett." Határozat a népek biztonságáról „Az indokinai viszályba történő amerikai katonai beavatkozas veszélye — amely általános háborút idézhet elő — az „európai védelmi közösség" megvalósítására irányuló nyomás — amely szentesítené Nyugat-Németország újrafelfegyverzését — a katonai egyezmények politikája által előidézett szakadás Európa és Ázsia között, valamint a megfélemlítés és zsarolás célját szolgáló ismételt atomfegyver-kísérletek újabb okot szolgáltatnak a népeknek a félelemre. A közvéleménynek, amely kikényszerítette a koreai fegyverszünetet, s a tárgyalások megkezdését Európa és Ázsia problémáiról, ma módjában áll követelni a genfi értekezlet eredményes lefolytatását, azaz: az indokínai tűzszünetet és a koreai, valamint indokínai viszály békés megoldását, a lemondást a bonni és párizsi szerződésekről, a német kérdés békés megoldására irányuló tárgyalások újrafelvételét, valamint a kormányok megegyezését az atomkísérletek megszüntetésére és az atomfegyverek fel nem használására. Különböző politikai és társadalmi rendje ellenére, minden nép érdeke közös. Ezek a közös érdekek, továbbá az egyének biztonsága és a népek függetlensége nem védhető meg az atomfegyverrel való zsarolás és a világnak katonai tömbökre történő széttagolása révén. Súlyosan fenyegeti ezeket a közös érdekeket a nemzeti felszabadulási mozgalmak elnyomása, valamint az államok belügyeibe történő beavatkozás. Senki sem védheti meg saját biztonságát anél kül, hogy a többiekét ne szavatolná. A közös biztonságot — elsősorban Ázsiában és Európában — az összes érdekelt államoknak együttesen kell megteremteniük, társadalmi és politikai rendjük eltéről voltától függetlenül." {Á Szovjetunió angliai nagykövetének tiltakozása egy diverzáns, felforgató szervezet tevékenysége ellen J. A. Malik, a Szovjetunió nagybritanniai nagykövete május 28-án a szovjet kormány megbízásából nyilatkozatot tett Selwyn Lloyd áílamminiszter előtt. A nyilatkozatban ez áll: A „Daily Mail'

2 című angol lap április 24-i és a „Sunday Times'J április 25-i számában közölt jelentés arról tanúskodik, hogy Anglia területén valamilyen csoport alakult és működik, amely magát „az orosz szolidaristák nemzeti szövetségének" nevezi és amely a Szovjetunió ellen irányuló diverzáns', felforgató és ellenséges provokációs tevékenység kifejtését tűzte ki céljául. Mint az emiitett lapok közlik, ez a csoport a többi között hazaárulók és háborús bűnösök közül olyan egyének toborzásával foglalkozik, akiket kiképeznek és átdobnak a Szovjetunióba kém- és diverzáns, valamint terrorista tevékenység kifejtése céljából. Az említett jelentésekből teljes világossággal kiderül, hogy a bűnös elemeknek ez a csoportja Angliában nyíltan tevékenykedik, ennélfogva az angol hatóságok védnökségét élvezi és teljes lehetőséget nyújtanak számára, hogy bűnös tevékenységét kifejtse. Az említett diverzáns-felforgató, a Szovjetunióval szemben ellenséges szervezetnek az angol kormány tudtával történő fennállása és működése Anglia területén nem tekinthető összeegyeztethetőnek az országok közötti egészséges kapcsolatokkal. Az angol hatóságok ezzel kapcsolatos eljárása pedig nem jelent egyebet, mint beavatkozást más ország belső ügyeibe. Miközben felhívom Nagy-Britannia kormányának figyelmét a fenti kifejtett tényekre bízom abban, hogy NagyBritánnia kormánya haladéktalanul megteszi a kellő intézkedéseket a Szovjetunióval szemben ellenséges említett diverzáns- felforgató szervezet tevékenységének megszüntetésére, amely szervezet akadályozza az országaink közötti egészséges kapcsolatok fejlődését. A francia minisztertanács határozata katonai jellegű kérdésekben A francia főváros amúgy is feszült politikai légkörében bombaként hatott a Laniel-kormány minisztertanácsán hozott döntések egész sora. A közlemény mindenekelőtt megállapítja, hogy a minisztertanács tanulmányozta az Ely tábornok vezérkari főnök és társai szemleútjának eredményeképpen „az indokínai háború folytatása által felvetett katonai jellegű problémákat.'^ A továbbiakban igy folytatódik a közlemény: „A minisztertanács jóváhagyva az expedíciós hadtest megerősítésére irányuló intézkedéseket, döntést hozott egy több tényleges hadosztályból álló, általános tartalékfelállítására vonatkozólag. Ennek következtében úgy dön tött, hogy „gyorsan és fokozatosan" tényleges katonai szolgálatra behívják az 1954. évi újonckorosztály második részlegét. Az első ilyen behívások már három-négy héten belül megtörténnek és körülbelül 50.000 embert érintenek. A párizsi esti lapok a kormány döntését kommentálva, rámutatnak arra, hogy azokat jóváhagyás céljából a nemzetgyűlés elé kell terjeszten:. amely tudvalevően kedden és szerdán indokinai interpellációs vitát tűzött napirendre. A NEMZETKÖZI GYERMEKNAPRA Június elsejét, gyermekeink nemzetközi napját ünnepeljük• Mint kicsinyeink szóvivője, az ő nevükben szeretnék szólni a felnőttekhez. Este van. Nyolcvanhat apró lélek alszik édesen körülöttem. Gondolataim a múltba kalandoznak. Milyen rásra néztek rájuk. Az állam fizetett értük 300 koronát. Mikor nagyobbak voltak, libát őriztek, később tehénpásztorok lettek. Iskolába nem jártak, mert dolgozniok kellett. Fekvőhelyük az istállóban volt. A lelencház nálunk örökre eltűnt. Helyette csecse1 Ki

111 m - • volt a sorsa ezeknek az apróságoknak csak nyolc évvel ezelőtt? És milyen most? Még nyolc évvel ezelőtt az állami lelencházban elhelyezett újszülötteket párhónapos korukban kiadták nevelésre. Nagyobbrészt gazdacsaládokhoz* hol csak mint pénzformöotthonok alakultak. Kicsinyeink itt fehér ágyacskákban, jól táplálva, állandó felügyelet alatt élnek. Egymásmelleit fekszenek a sötét és fehérbőrű apróságok. Itt egy tízhónapos kis cigány fekszik és boldogan mosolyog álmában. Amott egy kis árva, kit mamája életével váltott meg, s _ nálunk talált meleg otthonra. így mehetnénk végig az összes ágyacskákon. Szerencsés gyermekek, akik népi kormányunk bölcs intézkedése folytán szebb jelent és boldogabb jövőt élnek. Kicsinyeim helyett én tartom kötelességemnek megköszönni kormányunk nagylelkű törvényét, mely szerint az intézeti ellátás mind az anya, mind a gyermek részére egyéves korig ingyenes. Erre a törvényre méltán büszkék lehetünk. Mennyi gondot vett le sok anya fejéről.' — Ugyancsak köszönetet mondok nővéreinknek, kik igaz odaadással ápolják csecsemőinket. Igazán megható gondoskodásuk és igyekezetük, amint kicsinyeinket a nagy Szovjetunió tapasztalatai szerint nevelik. Az utolsó hónapokban kapott az intézet egy pedagógust is, ki nővéreinket megismerteti a szovjet gyermekneveléssel. — Kicsinyeink egy évig vannak velünk, aztán szárnyra kelnek egy másik otthonba, hol ugyanolyan szeretettel várják őket. Ha aztán meg-meglátogatnák minket, milyen nagy öröm az nálunk, hogy nem hiába virrasztottunk és ápoltuk a kis palántákat. Felnő, hasznos polgára lesz szocialista államunknak. örömünk nem lehet teljes, ha rágondolunk arra a sok kis gyermekre, kik a népi demokratikus államok határain kívül élnek. Ők is olyan gyermekek, mint a mieink, csakhogy az ö jogaikat nem védi az állam. Éheznek, rongyosan járnak, nyomorognak, sőt a háború borzalmait élik át. Tőlünk várják jogaik védelmét. Kötelességünk egy vonalban felsorakozni, barátunk' és támaszunk, a Szovjetunió segítségével megvédeni az egész világ gyermekeinek jogait. Legyen az egész világon új népi alapokra helyezve a gyermekek jövője, hogy ne lássunk többé sehol éhes és kolduló gyereketEzt kérik a mi kicsinyeink tölünlc és mi fogadjuk, hogy minden erőnket latbavetjük e cél megvalósítására. Tasslerova, a Területi Anya- és Csecsemőgondozó vezetője. Az udvardi napközi otthonban A délutáni napfény kusza ábrákat rajzol a ház falára, ahol kis négyszögletes táblán ez áll: Napközi otthon. Odabenn, a kerítésen túl minden csendes. A nagy udvar is néma, nem veri fel vidám gyereklárma. A verandán méhecske zümmög, áttetsző szárnyait kitárja a napnak, úgy lubickol a meleg napsugárban. Hirtelen nyílik az ajtó, az otthon vezetőnője lép ki rajta. Kérdő tekintettel néz rám, majd mikor elárulom jävetelem célját, mosolyogva nyitja ki az ajtót és bevezet birodalmába. Óvatosan lépkedünk az ebédlő frissen felmosott linóleum-padlóján. Az apró székek és asztalkák a Hófehérke mese hangulatát ébresztik fel bennem. Néhány évvel ezelőtt még valóban csak mesében tudtam elképzelni ezt. Köröskörül ragyogó tisztaság. A bejárattal szemben a fal mellett kis fehér virágállvány. Általában a világos színek dominálnak: hófehér ajtók, a fal szemnyugtató halvány drapp, aablakon tüllfüggönykék. A szekrényben példás rendben sorakoznak a képeskönyvek, építőkockák dobozai, kis kocsik. Megyünk tovább. A hálóban félhomály uralkodik, s amíg szemünk meg nem szokta a hirtelen sötétet, csak egészséges, álmosító szuszogást hallunk. Aztán a sötétből lassankint kibontakozik a kép: ágyacskák körvonalai, a fehér takarók, a sok kis buksi fej, szőkék, barnák vegyesen. Mirtf a mesebeli kis törpék, csakhogy hétnél jóval többen vannak. S a fehérköpenyes gondozónő úgy jár közöttük, mint egy modern Hófehérke. És most váratlanul megoldódik a rejtély: ezért volt csendes hát az udvar! Lábujjhegyen lopódzunk ki a másik terembe. Mint hirtelen zuhatag vesz körül bennünket a világosság. Az ablakon át arany sávot húz a falra sugárecsetével a nap. Itt csupa rácsos ágyacska fogad: ez a legkisebbek birodalma. Ha lehetséges, itt még nagyobb a tisztaság. A padlón puha szőnyeg és minden, minden hófehér. Csak az ablakok függönye rózsaszín. Az egyik kiságyban csodálkozó szemekkel ül fel a baba. Azután erőlködve, a rácsba kapaszkodva feláll, majd egyet gondol és egyszerre csak harsány hangon énekelni kezd. Mosolyogva figyeljük a csöpp művészt. Amikor észreveszi, hogy az ajtó felé indulunk, megrázza a rácsot és újult erővel nekikezd a koncertnek. Majd lehuppan a párnára s a rácsok közül kandikálva lesi a hatást. Igyekszünk elragadtatott arcot vágni, ami néni is kerül nagy megerőltetésbe. A konyhából edénycsörömpölés hallatszik. Belépve, itt is a szokott kép fogad: változatlan tisztaság. A sarokban jégszekrény, az ajtó mögött villanytűzhely áll. Megkérdem a szakácsnőt, hogy izlett-e a mai ebéd a kicsinyeknek. A kérdés talán kicsit fölösleges is, csak meg kell nézni az üres tányérokat. Elfogy minden, az utolsó szemig. A falon kifüggesztett heti étlapra esik pillantásom. Hát lássuk csak! Szerda: reggeli: mézeskenyér, kávé. Tízórai: keksz, alma. Ebéd: zöldségleves, rántotthús, krumplipüré salátával. Uzsonna: vajaskifli, kávé. Kostolót is kapok, de már csak a levesből jut egy-két kanállal. Kitűnő ízű, nem csodálom, hogy szeretik az apróságok a szakácsnéni főztjét, s utolsó csöppig mindent jóízűen elfogyasztanak. — Nálunk minden gyerek megtanul enni, legyen bármilyen válogatós is, — jegyzi meg mosolyogva Maťková elvtársnő, a napközi otthon vezetőnője. Kinyitja az éléskamra ajtaját. Tágas, szellős, világos helyiség ez. A falak mentén polcok, s rajtuk katonás rendben sorakoznak az üvegek. Van itt minden, amit a jó gazdasszony télire csak eltehet. Nem is lehet egyszerre felsorolni a sok finomságot. Az irodában még megnézem a fehérneműszekrényt, a fehér és rózsaszín, simára vasalt sok gyerekholmit. Beszélgetés közben körtilsiklik a szemem. Az íróasztal fölött apró, pirosbetüs felirat: „Napról-napra újabb győzelmek felé vezet a Szovjetunió és^a párt." S a látottakra gondolva megértem, miért éppen ez a mondat áll itt, szinte figyelmeztetőül. Megértem, hogy ez az otthon is nagy győzelmet jelent. Valósággá válnak itt mind a mesék, felfelé ível az út, állomásai az új bölcsődék és gyárak, lakóházak, utak, iskolák. Minden új téglával, géppel és csavarral, mindtn példamutató szóval és cselekedettel hidat építünk a jövőbe. Hidat, amelyen napközi otthonok apró népe menetel majd mosolyogva a napsugaras jövendőbe. Mészáros Ilona i