Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)
1954-06-29 / 157. szám, kedd
III SZ0 '1954. luníus 29, A Biztonsági Tanács újból a guatemalai kérdéssel foglalkozott _ Á nyugati hírügynökségek jelentése szerint pénteken délután helyi időszámítás szerint 15 óra 10 perckor ült össze az ENSz biztonsági tanácsa, hogy megvizsgálja Guatemala kérdését. Az ülés elején felszólalt Brazília küldötte és ellenezte, hogy napirendre tűzzék Guatemala panaszát. Szót kért a colombói küldött is, aki támogatta a brazil álláspontot és kérte, hogy „a napirendet ne fogadják el addig, amíg az Amerikai Államok Szervezetének békéltető bizottsága nem tett jelentést a helyzetről. így tehát a brazil és a colombói küldött a biztonsági tanács előző ülésének határozatával szemben arra törekedett, hogy a guatemalai konfliktus kérdésével ne az ENSz, hanem az Amerikai Államok Szervezete foglalkozzék. A következő felszólaló Sir Pierson Dixon brit küldött volt, aki rámutatott: „A tanácsnak foglalkoznia kell Guatemala kérdésével, mert az nem tekinthető egyszerűen belügynek." Ugyanakkor azonban az angol küldött a továbbiakban azt állította, hogy az ENSz biztonsági tanácsa csak akkor tud érdemben foglalkozni a kérdéssel, ha már ismerik az üggyel kapcsolatos tényeket, ezeket pedig „az Amerikai Államok Szervezetének bizottsága megfelelően megállapíthatja." Ezután Henri Hoppenot francia küldött szólalt fel, aki támogatta a brit küldött felemás álláspontját. A francia képviselő után Malik libanoni küldött emelkedett szólásra. Kijelentette, hogy a Guatemala panaszának azonnali megvitatására irányuló javaslat mellett fog szavazni. Véleménye szerint, ha a tanács mult vasárnap úgy döntött, hogy a kérdést megvitatják, akkor most nem szabad kísérletet tenni a kérdés félretételére. Ezután Carapkin szovjet küldött szólalt fel. Leleplezte az Egyesült Államok azon mesterkedéseit, amelyekkel megakadályozni igyekszik Guatemalának azt a kívánságát, hogy a biztonsági tanács foglalkozzék a guatemalai konfliktussal. Carapkin kijelentette, nem érthet egyet az Egyesült Államok küldöttének azzal a nézetével, hogy az ENSz nem akadályozhatja meg a nyugati féltekén történt agressziót. A következő felszólaló CabotLodge amerikai küldött, a biztonsági tanács soros elnöke volt. Lodge ellenezte a guatemalai kérdés azonnali megvitatását, mert minden alapot nélkülöző véleménye szerint az „a nemzetközi anarchia felé vezető lépés lenne.;' Lodge olyan helyt nem álló érveket hangoztatott, hogy "Guatemala panaszának megvizsgálása ellentétben állna az~. alapokmány alapvető . elveivel, ugyanis \az ügyet már egy másik „nemzetközi" szervezet, az Amerikai Államok Szervezete elé terjesztették. Lodge szavaiból így még inkább nyilvánvalóvá vált az, amit Carapkin szovjet küldött már előbb is hangoztatott, tdniülik az, hogy az Egyesült Államok a nyugati féltekén történő eseményekkel kapcsolatban csak egy autentikus szervet ismer el, a saját befolyása alatt álló Amerikai Államok Szervezetét. Erre hívta fel újabb felszólalásában ismét a figyelmet Carapkin, amikor feltette a kérdést hogy vájjon a biztonsági tanács távol akarja-e magát tartani a nyugati féltekén történő eseményektől. Cabot Lodge ezután szavazásra tette fel a kérdést, hogy megvitassák-e a biztonsági tanács ülésén Guatemala kívánságát, amely arra irányul, hogy tegyék meg az összes szükséges lépéseket a tanács által június 20-án megszavazott határozat tiszteletbentartására. A biztonsági tanács öt szavazattal négy ellenében elutasította Guatemala kérelmének megvizsgálását. A kérelem megvitatása ellen szavazott az Egyesült Államok, Brazília, Columbia, Törökország és Küomintang-Kina képviselője, a panasz megvizsgálása mellett pedig a Szovjetunió, Libanon, Új-Zéland és Dánia szavazott. Franciaország és Nagy-Britannia tartózkodott a szavazástól. A biztonsági tanács ezután a vitát elnapolta. A londoni rádó jelentése szerint a biztonsági tanács döntésének közzététele után Guatemala washingtoni nagykövetsége közleményt adott ki. Eszerint a guatemalai kormány megtagadja az engedélyt az Amerikai Államok Szervezetének békéltető bizottságától, hogy vizsgálatot folytasson Guatemalában. Nehru szombaton ismét találkozott Csou En-lajjal Az AFP jelenti, hogy Nehru miniszterelnök szombaton ismét tanácskozott Csou En-laj kinai miniszterelnökkel. A megbeszélés két óra hosszat tartott. Az Indinfo hírügynökség jelenti: Új-Delhibe érkező jelentések beszámolnak arról, ho%y Ázsia országaiban nagy örömmel üdvözölték a Kínai Népköztársaság és India miniszterelnökének találkozóját. A ,Press Trust of India" colombói jelentése szerint „ceyloni hivatalos és politikai körök az ázsiai béke kedvező tényezőjének tekintik a találkozót. E körökben rámutatnak arra, hogy a Kínai Népköztársaság és India az emberiség igen nagy része nevében beszélhet. „A ceyloni külügyminisztérium szóvivője kifejezte a ceyloni kormánynak azt a reményét, hogy az újdelhi találkozó hozzájárul majd az idokínai kérdés genfi rendezéséhez. Új-Delhiből jelenti az Űj Kína hírügynökség, hogy dr. Radzsendra Praszad, az Indiai Köztársaság elnöke, az elnöki palotában fogadást adott Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság miniszterelnökének és külügyminiszterének tiszteletére. Ajándék Mikulás, karács oný, névnap, születésnap a gyermekek öröme. Ma már minden gyermeket ér valami kellemes melepetés. A játék- és a sportüzletekben egymás hegyénhátén tolonganak az emberek, hisz mindenki örömet akar szerezni kis csemetéjének. Nagy gond ez, különösen a férfinépnek. Hisz sokszor azt sem tudják, hogy mit is vegyenek, mikor már ez is, az is van. Ilyen nagy gondban voltam én is. Van a húgomnak egy kis legénykéje, aki már a tizennegyedik hónapját tapossa, jobban mondva tipegi. Vájjon mije nincs még a kis apróságnak? — töprengek egy sportüzlet előtt. Idő volt hozzá, vagy harminc vevő szorongott az üzletben. Nézem a kirakatban lévő mindenféle sportfelszerelést és egy sárga futballon akad meg a szemem. Szinte akaratlanul a gyermekkoromra gondoltam vissza. A futballra, a gyermekvilág legkedvesebb szórakozására, falunk három gyermekcsapatára, Hoxra, Pixro és a Maxra. Végnéküli mérkőzések, amelyek iskolai szünetben reggeltől estig tartottak, azaz addig, amíg körmünket le nem rúgtuk, vagy a ronggyal kitömött harisnyaszár el nem kopott. De még azon is tudtunk segiteni, mert cementeszsák mindig akadt, spárgát is tudtunk szerezni, amivel össze tudtuk kötni az összegyömöszölt papírcsomót. No, de azért volt futball bőrből is a faluban, az akkor alakult nagy csapatnak, meg aztán a csendőrparancsnok fiának, a Radónak. Hej, de boldogok is voltunk, ha csak egyet is belerúghattunk, akárhogy is csípte mezítelen lábunkat. Radóék háza előtt csoportokba verődve vártuk a Radót, hogy jön-e már. Már megválasztottuk a két csapatot, sőt, már össze is vesztünk rajta, hogy nem jó a választás s újból választottunk, amikor az ötödik küldöttség hívása után megjelent Radó. Elkényeztetett, lomha léptekkel közeledett, fényesre kefélt sárga félcipőjében. Bal hóna alatt ott volt az a csodálatos bőrlabda, amiért annyira rajongtunk. A jobbkezében egy nagy darab fehérkenyér, amelynek mindkét oldaláról csöpögött a méz. Mégbabonázva néztük a két csodát, hirtelen nem is tudtunk volna a kettő közül választani. Radó szó nélkül ment el köztünk, mi szintén, mint valami hadvezért, szó nélkül követtük. Vagy fél kilométerre voltunk a pásttól, — így hívták azt a helyet, ahol futballozni szoktunk. De nem soká mentünk szótlanul, megkezdődött az udvarlás. Hol az egyikünk kérte, hol a másikunk könyörgött, hogy vihesse a labdát. Radó mindenkit hidegen visszautasított. Nem ment így, megpróbáltuk máskép. Gombot kezdtünk Ígérgetni. Nekem volt egy szép gyöngyházgombom és még 12 másfajta. De íladó nem elégedett meg azzal, ő görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy csak tizenöt gombért hajlandó a labdát átadni. Nagy tét volt. De nem bírtam a szemem a bőrlabdáról leA „Vörös pipacs" szovjet balett díszbemutatója a bratislavai Nemzeti Színházban Szombaton, június 26-án a bratislavai Nemzeti Színházban ünnepi előadás keretében bemutatták R. M. Glier szovjet zeneszerző „Vörös pipacs" című balettjét, amelyei Alekszandr Romanovies Tomszkij, az Üzbég SžSzK érdemes művésze rendezett. A díszbemutatón részt vettek Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak és a Megbízottak Testületének képviselői, a bratislavai konzuli testület tagjai, az akadémikusok, államdíjasok, művészeti és tudományos dolgozók. A nagyszámú bratislavai- közönség zsúfolásig megtöltötte a Nemzeti Színház nézőterét. A ..Vörös pipacs" bemutatója ennek az élenjáró szlovák színháznak már a második bemutatója és új. szocialista művészetünk nagy ünnepe. Muszorgszkij „Boris Godunov'í-jának bemutatója után a „Vörös pipacs"' című balettet a bratislavai Nemzeti Színház művészei szintén egy kiváló szovjet rendezőnek A. R. Tomszkíjnak rendezésében tanulták be. Tomszkij gyönyörű rendezői munkájával utat mutatott a csehszlovák balettművészetnek a szocialista realizmus elsajátítására. Rendezői munkája a híres szovjet balettművészet nagyságát és eszmei erejét viszi balettegyütteseink munkájába. A szovjet balettművészet világfölényét már régóta elismerik és csodálják. R. M. Glier szovjet zeneszerző Sztálin-díjjal jutalmazott „Vörös pipacs* című balettje első ízben szerepel ilyen hatásos rendezésben a bratislavai Nemzeti Színház színpadán. Kínai környezetből meríti tárgyát és bemutatja a kínai nép hősies szabadságharcát. A Nemzeti Színház balettegyüttese A. R. Tomszkij vezetésével művészi vonzóerejű, érzelmileg és drámailag rendkívül hatásos alakításokat nyújtott. A gyönyörű és realista díszleteket Ladislav Vychodil államdíjas tervezte. A főszerepekben kitűntek Jarmila Manšingrová, Miroslav Kűra államdíjas, valamint a többi szólótáncosok és a kiválóan szerepelt balettegyüttes tagjai. A jelenlévők elismeréssel és lelkes tetszésnyilvánítással fogadták a bemutatót. Az előadás után a szereplők A. R. Tomszkij rendezővel együtt felsorakoztak a nyílt színpadon. A közönség lelkesen ünnepelte őket Az előadás végén virágcsokrokat és emléktárgyakat nyújtottak át A. R. Tomszkij szovjet rendezőnek. venni. S gombom nem volt csak tizenhárom. Hirtelen mentő gondolatom támadt, hisz a nadrágomon még három gomb van és már' úgy sem lehet soká hordani, mert nagyon térkép színe van. Előkerült a Pista barátom hazulról el-csórt bicskája s megvolt a tizenöt gomb. Radó pontosan megszámolta a gombokat s átadta a futball-labdát azzal a kikötéssel, hogyha egyszer is földhözütöm, visszaveszi. Ki volt nálam boldogabb! Úgy szorítottam magamhoz a bőrlabdát, mint anya az elveszettnek hitt gyermekét. A gyermekcimboráim irigykedve néztek. Hozzámjöttek és kérték, hogy csak egy kicsit, legalább öt lépést hagyjam vinni. A I legjobb gyermekkori barátom is kérte, hogy vihesse. Lehet, ő is adott volna gombot, levágta volna a nadrágjáról, azonban rajta csak egy fakó klottnadrág volt. Fájó szívvel, mert a legjobb barátom kérte, odaadtam néki. De meglátta ezt Radó és azt mondta, ha azonnal vissza nem veszem, akkor elveszi tőlem is. így értünk ki a pástra, egy páran mindjánt szaladtak -is, és rossz sapkájukat lerakták kapunak, a két kapu szélességét gondosan, lábhcssznyira kimérték Radó elkérte a futballt és a pálya közepén ráült. Mi pedig körülötte a libatrágyás füvön. Kértük, kezdjük meg a játékot. Mondtuk, hogy mi már benn meg is választottuk a két csapa tet. Ö ebbe nem egyezett bele. S elkezdte a két csapatot széjjelosztani, természetesen magához szedve a legjobb játékosokat. Nem tetszett, de nem szólhattunk semmit. Csak egy gondolatunk volt, hogy bőrlabdával játszhassunk, ami ugrik is és olyan szépen gurul a gyepen. Újabb hízelgések után Radó felállt a labdával és ügyetlen rúgással elrúgta. Mi mint a haramiák vetettük' rá magunkat. Nem a gólért folyt a harc, hanem a labdáért. Ott voltunk mind a tizenhatan, ahol a futball gurult. Néha még a kapus is elhagyta kapuját, hogy részesüljön az örömben. Radó is köztünk szaladgált, csámpás, sárga félcipős lábától nem egyszer jajdult fel az egyik vagy másik gyerek, amikor kopogott a bókája, vagy a sípcsontja. De szólni nem lehetett, mert akkor tudtuk, mi következik. De hiába, a nagy lendületben mégsem lehet valakire úgy vigyázni, mint a hímes tojásra. Úgy történt aztán, hogy a Gyuri gyerek a labda utáni vad hajszában fellökte Radót, aki úgy gurult, mint a vadkörte. Valamennyiünk erében megfagyott a vér. Nem a sajnálkozástól, tudtuk mi következik. Ott volt elnyúlva, mint egy béka, mint aki már nem is él. Körüludvaroltuk, kérleltük, első szava az volt, azonnal vigyük oda a futballt. Mit tehettünk mást, újból ráült a futballra, újból kérlelés, de mihaszna. Végül újból Ígérnem kellett. Volt egy autóbelsőből készült gumipuskám. Büszke is voltam rá. 4—5 veréb naponta, ennyi vc-lt az áldozat. Igaz, hogy néha a szomszédék galambja is odalett. Ezt kellett odaigérnem. Mit tehettem, amikor mindnyájan nagyon akartunk futballozni. De Radónak még egy föltétele volt, hogy a Gyurkának ki kell menni a pályáról, ő nem játszhat. Legnagyobb büntetés. Egy ideig még alkudtunk, aztán mi mondt;uk Gyurkának, hogy hagyja el a pályát. Gyurka nem volt gyáva, sem sirós gyerek, de láttam, amikor elindult kifelé, könny csillogott a szemében. Újra kezdődött. Szokásosan. Születtek a gólok. Nekipirulva futottunk a labda után. Gyönyörűen gurult előttem a labda és én futottam utána eszeveszettül. Észre sem vettem, hogy Radó közeledik felém, csak a kaput láttam magam előtt. Csak azt vettem észre, hpgy koppan a bokám és Radó újból gurul, de a labda is be a kapuba, örültem a gólnak, s nyomogatva fájós bokámat, leültem a gyepre. A többiek Radó körül. Hallottam hogy kijelentette, most már tényleg nincs tovább i^Hszás. Könyörgés folyt tovább. Föltápászkodtam és fájós bokámmal lassan elkezd tem sántikálni feléjük, v Hirtelen haragú gyerek voltam. Ahogy hozzájuk értem, láttam azt a könyörgő pülantásokat és Radó gúnyos mosolyát, elfutott a méreg és egyet gondolva, meg nem sértett lábammal nagyot rúgtam a futballba, amelyen Radó ült. Radó úgy esett hanyatt, mint egy darab fa. A gyerekek uccu neki, mindenki a labda után, még az előbb kitiltott Gyurka is. És már repült a labda. A magára hagyott Radó is föltápászkodott. És látva, hogy senki nem törődik vele, elkezdett futkározni, hogy a labdát megfogja. Előbbi tettemtől megbátorodva a fiúk olyanok voltak, mint az ördögök, rugdosták egymásnak a labdát, úgy, hogy Radó nem tudta megfogni. Hozzáfogott fenyegetőzni, hegy megy az apjáért, és minden mással. De mi sem nem láttunk, sem nem hallotttunk, csak futottunk a labda után. Közbe Radó tehetetlen dühében hozzáfogott bőgni. Bőg,ve fenyegetődzött, hogy megy az apjáért. Elment. Mint szabad madarak száguldtunk tovább, azaz hogy csak a többiek, mert én már nem tudtam, mivel a bokám csúnyán bedagadt. De kapusnak még így is jó voltam. Folyt a játék, semmi rosszat nem sejtve. Csak az utolsó pillanatban vettük észre, hogy kékes-zöld ruhában közeledik Radó apja. Mint derült égből a villámcsapás, úgy hatott ránk a megjelenése. De nem veit min gondolkozni, szó nélkül szétfutottunk, a szélrózsa minden irányába. Én is próbáltam velük tartani, de bedagadt bokám valahogy húzott vissza a gyepre. Bezzeg Radó meg az apja sem voltak restek. Egyre csökkent köztünk a távolság. A verejték csorgott rólam, szivem a torkomban kalapált, amikor egy nagy kéz nyakon ragadott. Nagy, csúnya, hosszúarcú ember volt Radó apja. Miközben fülemet csavargatta, megkérdezte Radót, hogy én voltam-e? Radó kárörvendve mondta, hogy én. Egy pofon, két pofon, három és ki tudja még mennyi. Aztán egy rúgás, elrepülök vagy öt métert, ahogy leesek a földre, Radó még utánam jön és belémrúg. Aztán azt mondja Radónak^az apja: gyere i'iam, hadd ott megdögleni azt a kommunista fattyút. Akkor még nem tudtam, mit jelent ez a szó. Egy darabig ott feküdtem. Aztán keservesen feltápászkodtam, nem is tudtam megállapítani azt, hogy hol fáj. Elkezdtem magam abba az irányba vonszolni, amerre a többiek futottak. Keserves út volt, amíg a tőkéhez értem, így hívták azt a helyet, ahol a patakban fürödni szoktunk. Ott voltak valamennyien. Kik a vízben úszkáltak, kik a parton ingükre feküdve szárítkoztak. Amikor megláttak, mindnyájan hozzámfutottak. Körülfogott a sok gyerek, amely mind egyforma meztelen volt. Kérdezték, mi történt. Könnyeimmel küzdve mondtam el. ökölbe szorultak a fürdés után is szurtos kis kezek. Az egyik fiú a nadrágját tette a fejem alá, a másik ingével takarta be meztelen felsőtestemet, hogy a legyek nem bántsanak. Közben . arról beszélgettek, hogy ki szerez hazulról harisnyaszárat a rongyfutball elkészítésére. A rossz harisnya nem volt probléma. Csak az, hogy a harisnyaszárat meg is lehetett fejelni és ezért volt nehéz a harisnyaszár szerzés. ,Közben felöltöztek a gyerekek, Én is megróbáltam feltápászkodni, de mintha ólomból lett volna minden tagom, a járás sehogy nem ment. A két legerősebb fiú segített rajtam, összekulcsolták kezüket, ráültettek és elindultak a falu felé. A többiek pedig kisértek, mint ahogy a koporsót szokták... Szállt visszafelé a gondolatom és csak azt vettem észre, hogy benn vagyok az üzletben és a futballabda már a kezemben van. Megvettem. Már előre elképzeltem kis unokaöcsémet, rácsos ágyában, hogy, hogy fog apró kis kezeivel tapsolni, hogy nyílik mosolyra kis szája. Pár év és az ő gyermekhaduk fog hódolni a kedves sportnak, ahol 4—5 futballabda lesz kinn egyszerre és az a gyermek lesz büszke, akinek a "futballjával játszanak. Tóth Dezső.
