Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-26 / 155. szám, szombat

2 M J SZÖ 1954. június 26. Országúti közlekedésünk nagy fellendülése Országunkban sok Škoda 706-os fípusú autóbusz látható. A kényelmes, tágas és megbízható autóbusz egyenes eleje miatt első látásra megkülönböztethető a többitől. Ismerik a nagyvárosok, falvak, a legeldugottabb települések lakói, mert éppen ezek az autóbuszok kapcsolják össze őket a városokkal. Azokon a helyeken, ahol azelőtt az embereknek órákon keresztül gyalog kellett menniök, most ezek az autóbuszok szállítják a munkásokat munkahelyeikre. Na. ponta nagy sereg gyereket szállítanak, akik azelőtt esőben és sárban kilométereket gyalogoltak iskolájukba. Üdülésre, kirándulásokra utaznak rajtuk. Végül is gyors összeköttetést teremtenek a nagyvárosok között. Több mint kétszeresére emelkedett a csehszlovák autóbuszközlekedés az ötéves terv alatt. Ez megkönnyíti és kellemessé teszi népünk életét és sok fáradságot és időt takarít meg lakosságunknak. Az autóbuszvonalak szám^ 66 százalékkal emelkedett az ötéves terv alatt. Főleg az ipari területeken létesültek új vonalak, hogy megkönnyítsék az állandóan növekvő számú ipari dolgozók szállítását a gyárakba. Azonkívül azokon a helyeken is sok új közlekedési összeköttetés létesült, amelyek távol fekszenek a vasútvonalaktól. Ötéves tervünk végén csak kevés olyan vidéki község maradt köztársaságunkban, ahol nincsen sem vonat-, sem autóbuszösszeköttetés. Az ötéves terv alatt a kényelmes autóbuszok ezreit gyártották' és helyezték üzembe. A „Csehszlovák Autóbuszközlekedés" dolgozói arra törekednek, hogy e jó járművek, mint pl. a Skoda 706-os autóbuszok minden kényelmet megadjanak a lakosságnak. E törekvésük sikerrel jár. Az ötéves terv alatt lényegesen megnőtt az autóbuszparkok kihasználása is. Míg 1949ben egy autóbusz naponta átlagban 263 személyt szállított és 103 km-t tett meg, addig 1953-ban már 336 személyt szállított és 121 km-t tett meg. A Csehszlovák Autóbuszközlekedés nemzeti vállalat járműveivel mind nagyobb Aiértékben szállít teherárut is. A közszükségleti cikkek szállításától kezdve a slapi duzzasztógát turbináinak hatalmas alkatrészeiig — mindent a Csehszlovák Autcibuszközlekedés járművei és vezetői látnak el. Iparunk az ötéves terv alatt a legjobb eszközökkel — kitűnő Tatra, Skoda, Fraga, RN teherautókkal szerelte fel közlekedésünket. Ezeknek az új teherautóknak köszönhető, liogy a teherautók szállítási kapacitása kétszeresére nőtt. A Csehszlovák Autóbuszközlekedés dolgozói már megtanulták jól és célszerűen kihasználni az autóbuszparkok kapacitását, teherbíróképességét, űrtartalmát, főleg a vis'szautakon. Az alanti rövid táblázat bemutatja, mennyire megnőtt az ötéves terv alatt egy jármű átlagos napi teljesítménye, amely az országúti autóbuszközlekedés dolgozóinak állandóan javuló munkáját bizonyítja. A szállított tonnák száma: 1949 4.7 1950 7.3 1951 8.5 1952 12.5 1953 15.7 A megtett kilométerek száma: 1949 1950 1951 1952 1953 48.1 61.4 62.2 74.1 86.1 A kocsivezetők .szocialista munkaversennyel állandóan emelik autóbuszközlekedésünk gazdaságosságát is. A százezérkilométeresek mozgalmába — amely a Sztálin-díjas szovjet kocsivezető, Titov példája nyomán nálunk is elterjedt — a Csehszlovák Autóbuszközlekedés vezetőinek 47 százaléka bekapcsolódott. Elhatározták, hogy legalább százezer kilométert generáljavítás nélkül tesznek meg. Ezt a kötelezettségvállalást sokan közülük, mint például a Munkaérdemrenddel kitüntetett Gaboda és Mudraninec elvtársak magasan túlteljesítették. A Csehszlovák Autóbuszközlekedés vezetői az ötéves terv alatt az autóbuszszállítás biztonságát is örvendetesen emelték. Ez annak a versenynek az eredménye, amelynek alapján a vezetők legalább százezer kilométert baleset nélkül tesznek meg. E versenynek — melyben a kocsivezetők mind részt vesznek — köszönhető, hogy lényegesen csökkent' a balesetek száma. Míg 1949-ben 87.079 km-re esett egy baleset, addig 1953-ban 181.087 km-re esett egy baleset. E szép eredményeket azért érték el, mert egyre több kocsivezető törekszik a Munkaérdemrenddcl kitüntetett V. Vaverka és F. Ružička példájára, a „kitűnő vezető" aranyérmének megszerzésére. Lényegesen fellendült az ötéves terv alatt a városi közlekedés is Ez alatt az autóbusz-, trollibusz- és villamosközlekedést értjük. 1938cal összehasonlítva a városi közte kedést felhasználó utasok száma 138 százalékkal nőtt meg. A villamoskocsik száma 20 százalékkal és az autóbuszoké 155 százalékkal több, mint azelőtt. Míg 1938-ban köztársaságunknak csak 17 városában volt városi Köz lekedés, addig- ma 29 város rendelkezik kiterjedt villamos-, trollibusz- vagy autóbuszközlekedéssel. —> A városi közlekedés fejlődését főleg a trpllibuszjáratok gyors növekedése "jellemzi. A háború előtt Prágában egyetlen trollibuszvonalünk volt. Ma már köztársaságunk 15 városának van trollibuszvonala és 180-szor több utast szállítanak, mint 1938-ban. A gépipari üzemeink által szállított trollibuszok la kosságunk körében a legközkedveltebb közlekedési eszközzé váltak. Iparunk a városi villamosközlekedésnak sok új kocsit szállitott és megkezdte a négytengelyes gyors villamosok gyártását. Ezekből ed dig 25 darab van forgalomban és eddig csak Prágában egyetlen vonalon közlekednek. Az új, kényelmes kocsik igen gyorsak (óránkénti maximális sebességük 64 kilométer), indításuk és fékezésük szintén nagyon gyors és csendesen közlekednek. Az új villamosok lehetővé teszik a villamosközlekedés átlagos sebességének 33 százalékkal való emelését, úgyhogy megkönynyítik és meggyorsítják a nagyvárosok utcáin a közlekedést. Az új négytengelyes villamosok keskeny- és szélesvágányú közlekedésre is alkalmasak. A városi, de főleg az országúíi közlekedés dolgozói, akik az ötéves terv alatt a személyi és teherforgalmat azelőtt soha nem látott színvonalra emelték, sikereikre büszkék lehetnek. Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongreszszusának a Csehszlovák Köztársaság népgazdaságának fejlesztését szolgáló 1955. évi állami terv öszszeállítására vonatkozó irányelvei arra buzdítják őket, hogy országúti és városi közlekedésünket még jobban kibővítsék és fellendítsék és így lakosságunk életszínvonalának emeléséből megfelelően kivegyék részüket. S&omhatesti helykeresés a bratislavai kerti veeidégiokben Végre, végre itt a várva-várt meleg, — mondják valamennyien, kirándulók, strandolok, mindenki, aki a napot, levegőt szereti, amit a szeszélyes időjárás miatt ez idén elkésve élvezhetünk. Szombat, vasárnap a kirándulók, pihennivágyók tízezrei keresik jel a strandot, a Duna hűvös, kellemes vizét. Az egészheti munka után mindenki vágyik egy kis mozgásra, napra. Különösen a fiatalságnak, a ' gyerekeknek nagy öröm ez. De városunk lakossága " nemcsak fiatalságból, gyerekekből tevődik össze. Vannak idősebbek, olyanok, akik a kirándulóhelyekre, strandokra különböző okból nem juthatnak el, és szívesen üldögélnének a terraszokon, kerthelyiségekben, különösen estefelé, amikor a városi, fojtottlevegöjű lakásokban szinte kibírhatatlan a meleg. Ezeknek a „leülő" vendégeknek helyzeiéröl akarék írni. Közismert, hogy Bratislavának kevés az úgynevezett kerti vendéglője. holott a várost a Duna szeli át, s partja igen alkalmas volna kerthelyiségek létesítésére, ha kicsit többet törődnének a lakosság pihenésével, s törődnének azzal, hogy legalább a legnagyobb idényben legyen hol leiilniök, jó levegőt élvezniök. Ezért került sor arra, hogy szombat, vasárnap este a leülnivágyók százai keringtek a meglevő kerthelyiségek körű^ — hogy majd csak akad számukra valahol üres hely. Jómagam is a következőképpen töltöttem a szombat estét: először utam a Művészkert felé vezetett, ahol persze talpalatnyi hely sem volt. No, gondoltam, megnézem, mi újság a Carlton-pálmakertjében. Előre sejtettem, utópia arra gondolnom, hogy talán ott kapok helyet. Elgondolásom helyes volt, mert helyről még álmodni sem lehetett, sem a pálmakertben, sem a Carlton-Savoy előtti terraszon. Nem én voltam az egyedüli, aki végre már ülni szeretett volna, sokan nézegették a „boldog" üldögélőket. Közben sétáltam, s vagy egy jó óra múlva visszamentem a Carlton elé. Az egyik asztalnál éppen fizettek, miközben az idő már féltizenegyre járt. No, uzsdi az asztalhoz, mert láttam, mások is észrevették, hogy az egyik asztalnál üres hely lesz. Én győztem, leültem. No végre, gondoltam, most már jöhet a hűsítő ital, amit rendelni szerettem volna. De csak volna, mert hiába szóltam az asztalok között rohangáló főpincérnek, vagy a kiszolgálónőnek. Vártam, vártam, de eredménytelenül, senki sem kérdezte, mit szeretnék inni, vagy fogyasztani. Gondoltam, később kevesebben lesznek, majd csak megkérdik, mit is szeretnék rendelni. Ehelyett azonban mi történt? Egyszerre kialudt a villany, — ugyanakkor a kívéházban és a Savoy-elötti terraszon tovább világítottak, — s a pincérek kezdték az asztalokat lerámolni, kávéházi nyelven szólva a vendégeknek: innen már mehettek haza. No, most már teljesen megszűntem logikusan gondolkodni, mert nem értem, miért Oltják el a villanyt nyáron szombat este egy terraszon, s ugyanakkor az alig pár lépésnyire levő Savoy-terraszon, — amely ugyancsak a Carlton vezetőségéhez tartozik tudtommal — tovább ég a villany. Nem tudom, ki az üzletvezetője vagy igazgatója a Carlton-üzemnek, ki felelős a rossz kiszolgálásért, — amely a Savoyra is ugyanúgy vonatkozik, — miért nem törődik azzal is például, hogy a fő idényben a Carlton emeleti terrasza a vendégek rendelkezésére álljon. Kinek a hibája az is, hogy a propellerállomás mellett álló hajókávéház nincs nyitva, ahol ugyancsak jópáran elférnének és soksok bosszúságtól kímélnék meg a helyetkereső közönséget. Nagyon jól emlékszünk arra, hogy ezt a hajókávéházat tavaly szeptember végén helyezték üzembe, tehát jóval a fő idény után. Ezidén is kihúzták a vízre, csak éppen nincs üzemben. Miért? Vagy talán olyan sok a kertivendéglő, terrasz Bratislavában, hogy a Carlton emeleti terrasza, vagy ez a hajókávéház már feleslegesek is? Éppen ellenkezőleg. Ha ezeket is üzembe helyeznék, még az is kevés lenne. Körül kell csak nézni esténként a kertivendéglők előtt, mennyien sétálnak azzal a kívánsággal: de jó lenne már valahol leülni. Én azt hiszem, ha az illetékesek pártunk és kormányunk intézkedései szellemében többet törődnének a dolgozók igényeinek kielégítésével, akkor számot kellene vetni azzal, hogy a pihenésreszoruló dolgozók szombat és vasárnap este kellemes környezetben tölthessék szabad idejüket. ESO Ä nemzeti bizottság tagjának tömegkapcsolatáról A fogadónapok tartalma és célja Tudjuk, hogy a nemzeti bizottságokról szóló törvény feljogosítja a polgárokat, hogy indítvánnyal, vagy panasszal forduljanak a nemzeti bizottságokhoz, vagy annak tagjaihoz. A NB tagja természetesen nem elégedhetik meg az indítványok és panaszok egyszerű feljegyzésével, hanem az a kötelessége, hogy ezeket el is intézze. Az indítványok és panaszok elintézésén kívül a fogadónapoknak még egyéb célja is van, éspedig, a NB tagja itt folytathat népnevelő munkát. Ugyanis a NB tagjának egyik fontos kötelessége, hogy a választókat a népi demokratikus állam öntudatos polgáraivá nevelje és megszüárdltsa a választók bizalmát a népi demokratikus rendszer iránt. Hogyan valósítsa meg a NB tagja a népnevelő munkát? Bár a NB tagja önzetlenül, egyéni kérdésekben is fáradságot nem ismerve dolgozni tartozik, mégis igyekeznie kell, hogy az érdeklődést a közügyek felé irányítsa. A NB tagja fektessen tehát súlyt a felvilágosító és politikai nevelő munkára, a fogadónapokat töltse meg politikai tartalommal. Ez nem azt jelenti, hogy minden egyes fogadónapra politikai beszámolót, vagy beszédet kell készítenie. Ez csak azt jelenti, hogy a fogadónapokon felhozott sérelmeket és azok orvoslását hozza kapcsolatba politikai célkitűzéseinkkel. Például: az építőiparban dolgozó asztalos panaszra jött lakásügyben. Beszélgetés közben kiderült, hogy' saját hibájából kifolyólag csak 90 százalékra teljesiti a tervet. Mutas son rá tehát a NB tagja, hogy sok ilyen apró késedelem és hanyagság miatt a építőipar sem teljesíti tervét és így önmaga is késlelteti lakásügyének mielőbbi elintézését. A NB tagja ismertesse a dolgozókkal a párt, kormány és a nemzeti bizottság célkitűzéseit. Magyarázza meg azt is, hogy kell az adott feladatokat a gyakorlatban megvalósítani. Ha helytelen indítványok, vagy jogosulatlan panaszok merülnek fel, akkor is folytathat a NB tagja népnevelő munkát. Meg kell győznie az indítványozói,, a panasztevőt, hogy javaslata megvalósíthatatlan, ilyen, vagy amolyan fontos okokból. Pld. a községben nincsen mozi, sem iskola. A lakosság kéri a mozi létesítését. A NB tagja megmagyarázza, hogy előbbrevaló dolog iskolát építeni. A NB tagjának kötelessége megnyerni a lakosságot a nemzeti bizottsággal való együttműködésre. Mi ennek az útja-módja? Pld. valamely kösség uszodát akar építtetni, Meg is van hozzá az anyag, de nehéz munkaerőket szerezni. A nemzeti bizottság tagja meggyőzi a polgárokat, hogy önkéntesen sa. játmaguk és részt vegyenek a munkában, mert ez saját hasznukat is szolgálja és ugyanakkor a NB tervének teljesítését is előmozdítják vele. Ez is tehát az együttműködés egyik formája a sok közül. A fogadónapok még azt a célt is szolgálják, hogy az itt felvetett ügyek intézésével a NB tagok személyes kapcsolatot teremtsenek a választókkal, és rajtuk keresztül megismerjék a választókerület égető problémáit is. Tulajdonképpen ezáltal válnak alkalmassá arra, hogy a dolgozók érdekeit a NBban képviseini tudják. A nemzeti bizottság tagjainak fejlődését szolgálják a fogadónapok abban is. hogy a fogadónapi ügyek intézése közben megismerik az egyes osztályok ügykezelési módszereit, a rendeletek végrehajtásának módját, így egyrészt harcolni tudnak a bürokratizmus ellen, másrészt ismereteiket bőven kamatoztatni tudják, akár állandó bizottsági munkájukról, akár a tanácsban kifejtett tevékenységükről van szó. Ha a NB tngja lelkiismeretesen és buzgón ellátja a fogadónappal kapcsolatos teendőit, akkor megnyeri a dolgozók bizalmát és megszilárdítja a népi demokráciába és a szocializmusba vetett hitüket. Az eperjesi ruhaüzemben kiszélesítik a termelést Az eperjesi „Kapitán Nélapka"üzemben az első öt hónap alatt 53 fajtával több gyártmányt készítenek. A terv szerint 1955-ben további 64 újfajta kollekció 148 különböző fjrmában kerül forgalomba. A téli időszakra a sínadrágok gyártását is betervezték. Űjabb fajta munkaöltönyöket, női és férfi munkaköpenyeket, munkaruhákat fognak gyártani. A

i 1955-re tervezett kollekciók összeállításában a legnagyobb része Štefančik és Fecko mestereknek van. Az ifjúság segít a gyomirtásban A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságához további jelentések érkeznek arról, hogy az ifjúság milyen nagy mértékben bekapcsolódott a gyom elleni harcba Főleg az iskolák nyújtanak nagy segítséget. Például a nová-pakai járásban hat, 8 és 11 éves iskola tanulói önkéntes brigádokat szerveztek vasárnapra. Összesen több mint 200 fiú és leány vesz részt gyomirtásban Štikov, Stará Paka és Čistá községekben. A novápakai-járás pionírvezetői is megígérték, hogy a falvakon és az iskolákban ,,a gyomelleni harc hetében, amely június 23-án kezdődött", brigádokat szerveznek. Más járásokban is sikeresen dolgozik az ifjúság. A dvor královei ifjúság a mosteki EFSz' mezőin dolgozott. A marianské láznei járásban vasárnap 300 fiú és leány dolgozott a mezőkön. Kedden ez a létszám 350-re emelkedett; az ifjúság Planá, Sv. Kríž, Zadný Chodov, Chodová Planá és más községekben is segít a gyomirtásban. Fejlesszük tovább a szocialista munkaversenyt (Folytatás az 1. oldalról.) kommunista, szakszervezeti, CsISzfunkcionárius, vagy mester, műszaki dolgozó, igazgató törődni fog az új munkamódszerek terjesztésével, egyúttal a nép életszínvonala emelésének útját is egyengeti. Valamennyi ipari, közlekedési és mezőgazdasági ágban dolgozó kommunisták megmutatták, hogy a kongresszus tiszteletére indult munkaversenyben maguk köré tudták tömöríteni a dolgozók tömegeit, merész és eredményes tettekre tudták őket lelkesíteni. A párt X. kongresszusa ennek a példás szervezőmunkának folytatására lelkesítette őket. A kommunistáknak a X. kongresszus szellemében továbbra is meg kell nyerniük a dolgozókat a szocialista munkaversenyre, kezdeményezésük fejlesztésére, ügyelniük kell az új munkamódszerek terjesztésére, hogy a X. kongresszus után folyatandó munkavérseny még hatalmasabb erővel vigye előre népgaz- dasrigunkat a további fellendülés útján,