Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-22 / 151. szám, kedd

tüsző 1954. június 22. Ä Nagy Honvédő Háború évfordulója 13 évvel ezelőtt, 1941 Június 21­én Hitler barbár hordái megindítot­ták orvtámadásukat a békés Szov­jetunió ellen. Hitler és a német vezérkar ezt a támadást hosszú időn át gondosan előkészítették, bár színleg hangoz­tatták, hogy a Szovjetunió iránt ba­ráti érzelmekkel viseltetnek. Ugyan­akkor azonban már kész volt az orvtámadás terve. Hitler és vezérkara azt remélték, hogy a Szovjetuniót hat hét alatt lerohanják és a háborút ugyanolyan villámngyorsan befejezik, mint a többi, általuk eligázott államokban Európában. A hitleri támadás váratlanul ér­te a Szovjet Hadsereget, és ezért 1941 nyári hónapjaiban a német fa­siszta hadaknak sikerült betörni mélyen a Szovjetunió területére. A német fasiszta vezérkar a hábo­rú kezdetén 170 hadosztályt vetett be a keleti fronton. A háború ké­sőbbi évei folyamán a hadosztályok számát több mint 300-ra emelték. Ezenkívül ezekhez a csapatokhoz hozzá kell számítani a csatlósálla­mok csapatait is, éspedig a fasiszta Horthv-kormány, a fasiszta román kormány és Mussolini olasz csapa­tait. 1941 október végén a hitleri hor­d^k már Moszkvától 30 kilométerre állottak ée Hitler nagy garral beje­lentette a német rádióban, hogy a november 7-i hagyományos csapat­szemlét a moszkvai Vörös-téren ő fogja megtartani. Hitler azonban elszámította ma­gát. A Szovjetunió összes népei hő­siesen védték hazájukat és el vol­tak tökélve, hogy az ország föváro­sát, Moszkvát nem engedik a fa­siszta gyilkosoktól megszállni. És akkor történt a fordulat. Eljött 1941 november 7-ke és a Vörös-téren Sztálin előtt felvonult a Vörös Had­sereg. Multak a további hetek, és el­söízíben a hitleri hódítás történeté­ben, nem sikerült a német fasiszta hadigépezetnek előrenyomulni, sőt, a Szovjet Hadsereg hös harcosai mesz­sze visszakergették őket Moszkvától. A német fasiszták azzal indokol­ták ebben a téli hadjáratban el­szenvedett vereségüket, hogy nem számítottak a hirtelen beállt orosz tél keménységével, és ezért tankjaik megrekedtek. Elfelejtették azonban megindokolni azt; hogy miért nem rekedtek meg a Szovjet Hadsereg tankjai, melyekre a tél keménysé­ge ugyanúgy vonatkozott. A megszállt területeken a hitleri fasiszták véres, gyilkos rendszert ve­zettek be és nagyszámban gyilkolták, deportálták a Szovjetunió békés pol­gárait. A szovjet lakosság úgy vá­laszolt a német fasiszták gaztettei­re, hogy az egész megszállt terüle­ten megszervezte a partizánellenál­lást, mely nagymértékben segítsé­gére volt a Szovjet Hadseregnek. Nagyszámú fasiszta csapatot kötöt­tek le a partizánharcokkal, és így ezeket a csapatokat nem tudták be­vetni a fronton. 1942 tavaszán és nyarán a német fasiszták új, nagyarányú támadáso­kat indítottak, melyeknek célja dé­len Sztálingrád elfoglalása, a kö­zépfronton Moszkva bekerítése és az északi fronton Leningnid meg­szállása volt. Mivelhogy sem az északi, sem a középfronton nem tudtak eredményt elérni, az összes rendelkezésükre álló csapatokat a déli fronton ve­tették be, ahol céljuk volt, egyrészt Sztálingrád megszállása, másrészt a Kaukázuson át a török határ el­érési­ig* érkeztek el 1942 nyarán Sztá­lingrádhoz. Sztálin, ismervén a város nagy stratégiai fontosságát, — már a polgárháború alatt is az akkori Caricin nagy szerepet játszott a fe­hérgárdisták elleni liarcban és ma­ga Sztálin elvtárs irányította akkor a város védelmét — kiadta a paran­csot, Sztálingrádnak nem szabad elesnie. Hosszú hónapokig tartott az elke­seredett harc, és a város hős védel­mezői minden utcát, minden házat külön védtek. Ezek a hónapok meg­adták p. lehetőséget arra, hogy a Szovjet Hadsereg előkészíthesse el­lentámadását, mely 1942 november végén indult meg. A Sztálingrádnál küzdő németek nem is sejtették, mi készül és csak akkor jöttek rá, hogy mi a Szovjet Hadsereg terve, amikor hirtelen be­zárult körülöttük a vasgyürü. A sztálingrádi harctéren 300.000 német fasisztát kerítettek be Pau­lus tábornokkal együtt. Hitler kiadta a parancsot, hogy a sztálingrádi csapatoknak keresztül kell vágni magukat az őket bekerí­tő Szovjet Hadseregen, éspedig min­den áron. Ugyanakkor parancsot adott Mannstein tábornoknak, az ukrajnai német haderők vezérének, hogy azonnal siessen segítségére Paulus szorongatott helyzetben lévő csapa­tainak. Mindezek a fasiszta erőlködések azonban már hiábavalók voltak és kéthónapi további harc után, 1943 elején, Paulus tábornok és hadsere­ge feltétel nélkül megadta magát. A sztálingrádi német vereség for­dulópontot jelentett a Nagy Honvé­dő Háborúban és a német fasiszta hadsereg már csak nyugat felé tu­dott vonulni. 1943 folyamán a megszállt szov­iet terület nagyrésze felszabadult és 1944-ben a Szovjet Hadsereg elérte Románia és Lengyelország határait. Meg kell említeni azt a tényt, hogy teljes három évig a Szovjet Hadsereg egyedül állott ellen a nagyszámú fasiszta csapatok táma­dásainak, bár a nyugati nagyhatal­mak, Anglia és Amerika állandóan ígérgették a második front megnyi­tását Európa nyugati partiain, ezt a támadást azonban állandóan halo­gatták. Amikor a Szovjet Hadsereg el­érte Lengyelországot és Romániát, csak akkor határozták el magukat a nyugati hatalmak a második front megnyitására Franciaországban, mégpedig csak azért, mert féltek, hogv a Szovjet Hadsereg rövid időn belül eléri és felszabadítja Európa nyugati országait is. 1944 második felében az esemé­nyek gyorsan követték egymást. A Szovjet Hadsereg egész Közép-Euró­Pjfcn győzelmesen kergette maga előtt a fasiszta hordákat. Egymásután felszabadították Ro­mániát,,. Lengyelország nagy részét és Magyarország egy részét. Szlo­vákiában a nép felkelt a német fa­siszták és az őket kiszolgáló Tiso­kormány ellen és a szovjet partizá­nokkal együtt küzdött a szabad­ságért. Bár ezt a felkelést kéthónapi harc után részben elfojtották és a par­íizánharc csak a hegyekben folyta­tódott, mégis nagy mértékben hoz­zájárult a német hadsereg gyengí­téséhez, mert nagyszámú fasiszta csapatot kötött le. 1945 tavaszán a Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat és magában a fasizmus barlangjában Berlinben, kitűzte a Reichstag épületére a szov­jet lobogót. Négyéves véres harc után véget­ért a Nagy Honvédő Háború, mely megmutatta, hogy mire képes egy nép, mely hazáját és szabadságát védelmezi. Lehetséges volt ez a győ­zelem azért, mert minden egyes ; szovjet katona hősiesen küzdött és mert a Szovjet Hadsereg vezetése olyan zseniális ember kezében volt, mint Sztálin generalisszimusz, aki személyesen irányította az egyes csatákat. A Szovjet Hadsereg ma is őrzi a. Szovjetunió függetlenségét és sza­badságát. A Szovjetunió békében kíván élni a világ összes nemzetei­vel, de ha támadás érné, akkor a támadó ugyanolyan sorsra jutna, mint Hitler jutott 1945-ben. L. P. Szép az élet Bussán Aki tíz évvel ezelőtt elhagyta Bussát és most visszatérne, nehe­zen ismerne rá saját falujára. Mert új itt minden. A füstölgő petróleum­lámpát felváltotta a tiszta, kellemes és olcsó villany. Pár évvel ezelőtt még zsupfedeles házak voltak a fa­luban. Ma már ezek is eltűntek. Üj lakóházak, raktárhelyiségek, dohány­száritók, istállók épültek. Tervbe vették az új középiskola felépítését is. A volt kisparasztok, zsellérek és földmunkások telkeket kaptak az államtól, s ezeken a telkeken mun­kaidő után szorgalmas hangýamun. ka folyik. Követ, téglát és egyéb építkezési anyagokat szállítanak a traktorok, mert több helyen már megkezdték az Építkezést. Furis Ist­ván, aki a múltban a kulákok jó­voltából elveszítette fél karját, szintén kapott házhelyet. Szép, nagy falusi lakóházat épít, amelynek ab­lakaiban vidáman virít majd a mus­kátli, és boldog gyermekkacaj tölti majd be a szobákat. Furis István­nak becsületes munkájából megvan a pénze a házépítéshez. A falu felvirágzását azonban a legjobban a szövetkezet segíti. A szövetkezet 1952. őszén alakult meg. A kis- és középparasztok abban az időben könyörtelen harcot folytat­tak a falu nagygazdái, a kulákok és a velük együttérzö spekulánsok és hazánk fellendülését gátló egyé­nek ellen. A kulákok minden mes­terkedése hiábavaló volt. Hiába úszítotiták, hiába riasztották szét' a gyűléseket, mégis megalakult a szö­vetkezet. Azt mondja a közmondás, hogy minden kezdet nehéz. Igen ám, csak­hogy a kezdeti nehézségeket erős akarattal le lehet győzni. És a bus­saiak legyőzték. A szövetkezet már a megalakuláskor III. tipusú volt. Közös istállókban helyezték el a szarvasmarhákat, a lovakat. Tyúk­farm létesült, s a hizlalda pedig vá­rakozáson felül sikerült. Óriási her­nyótalpas traktorok dübörögtek ki a földekre, hogy keresztbe.hosszába felszántsák a nadrágszíjparcellákat. Az első őszi vetés már jól sikerült. Az elmúlt évben bőséges voft a termés. Gabonából 200 százalékra eleget tettek b e adási kötelezettsé­geiknek. Kukorica, krumpli is ter­mett bőven. Télen bussai dohányból gyártott cigarettákat küldtek a fa­luba, aminek a bussai dolgozók mód­felett örültek. A szövetkezet elnöke Kpvács László elvtárs, negyven év leörüli magas, nyúlánk férfi. Saját bőrén tapasztalta az egyéni gazdálkodás nehézségeit. Kisparaszt volt, akit keményre edzett az örökös robot. Alig három hold földje volt, s ebből öttagú családot kellett eltar­tania. Kezdetben Kovács elvtárs sem volt politikailag eléggé fejlett, ezért az elmúlt évben hathónapos politikai iskolán volt Leleszen. Ha­zatértével megjavult a vezetés az EFSz-ben. A fiatal Szliaczky Albert mező­gazdasági technikumot végez. Ha sikerül letennie a vizsgákat, — ami bizonyos — ö les z a bussai szövet­kezet agronómusa. Beszélgetésünk során Kovács elv­társ a szövetkezet jövőjéről beszél. — Valamennyien iparkodni fo­gunk, hogy virágzó falunk a boldog­ság tanyája legyen. A rizstermelésről beszélgetünk. Elmondja, hogy jövőre tervezik az első rizsültetést. Kovács elvtárs nagy barátja a rizstermelésnek, a leleszi rizsföldek dús termése nem hagyja nyugton. Addig nem lesz megelégedve a szövetkezet munká­jával, amíg meg nem honosul ná­luk is a rizstermelés. A bussai határ dimbes-dombos, csak a z Ipoly partján találunk sík­ságot. Itt terem a paradicsom, pap­rika, hagyma, borsó. A dombos te­rületeket búzával, kukoricával, rozs­zsal vetették be. A rozs már em­bermagasságnyira megnőtt. A búza sötétzöld, a kukorica, már térdig ér. A bussaiak az idén még jobb ter­mést várnak mint tavaly. A falu közelében törincsi brigádo­sok krumplit kapálnak. Ezek a bri­gádosok egész nyárra leszerződtek a szövetkezetbe, mivel Bussán kevés a munkaerő. Itt voltak ök már ta­valy is, s mivel akkor jó munkát végeztek, a vezetőség ez évben is le­szerződtette őket. Munkaközben vígan folyik a nóta­szó. „Szépen úszik a vadkacsa a ví. zen..." A vidám, csillogószemü fiatalok kezében ügyesen forog a kapa. Nap­ról napra több és több bedolgozott földet hagynak maguk után. Fejlődik, szépül a falu. Ma már nemcsak a kiskertekben nyílnak a virágok, hanem az emberi szívek, ben is. Mindenütt megelégedett, bol­dog emberekkel találkozunk akik építik jövőjüket, mert tudják, hogy sajátjukat építik. Jakubee Tibor A kassai járásban a kenyheci szövetkezet került a kogresszusi verseny é ére Huszonhét szövetkezetben indult meg a szocialista munkaverseny a tavaszi munkák idejében való el­végzéséért. Versenyben állottak egymással a csoportok, elsőségért versengtek a szövetkezetek, egyéni versenybe kezdtek az agronósusok, a juhászok. Most, amikor a járás szövetke­zetei közötti kongresszusi vállalá­sokat kiértékelték, Kenyhec került a verseny élére. Ezzel a szocialista verseny első időszakában a keny­heciek lettek a győztesek a járás­ban. A kenyheci szövetkezetnek si­került a szocialista verseny felté­teleit minden vonatkozásban telje­síteni. Eredményeit sokban annak köszönheti, hogy a termelésben a ta­gok igyekszenek érvényesíteni a haladó munkamódszereket és fo­kozottabb mértékben felhasználják a gép- és traktorállomások gépeit, Jól megszervezett munkacsoportjaik egymással állandó versenyben ál­lanak. Maga a szövetkezet a szom­szédos Migléc egységes földműves szövetkezetével versenyez. A ver­senyt a taggyűléseken minden hé­ten értékelik. A vetésterület észszerű kihasz­nálásával és trágyázásával a keny­heci szövetkezet olyan minőségű feltételeket teremtett, melyeknek már most megmutatkoznak a jó eredményei. A munkafegyelem és jó kollektív szellem lehetővé tette a munkák idő előtti befejezését: az első időszakban 10 nappal, a másikban egy héttel előbb telje­sítették a tervet. A kenyheci szövetkezet állatte­nyésztési termelésében egy mun­kacsoport dolgozik, Visnyanszki elvtárs vezetésével. Állandó etetők vannak hozzájuk beosztva. Gazda­ságos az állatok takarmányadago­lása, a takarmánykészletek bizto­sítása. A felnevelt borjak száza­lékszámát sikerült 69 százalékra emelniök, a ridegnevelési módszer­rel átlag 48 kg súlygyarapodást értek el. Emelkedik a tehenek tej­hozama is. A sertéstenyésztésben a mennyi­ségi tervet a kenyheciek túltel­jesítették. A sertések elhelyezése még nem megfelelő ugyan, de még így is 110 százalékban teljesítették beadási kötelezettségeiket. Jó eredményeik vannak a juh­tenyésztésben is. A létszám terven felül 42 százalék, s terven' felüli a gyapjutoeszolgáltatás is. Kevésbbé eredményes a baromfitenyésztés. ami a tojásbeszolgáltatásban za­varokat okoz. A baromfiak még mindig ideiglenes ólakban vannak elhelyezve. A kenyheci munkacsoportok kö­zül Sándor János csoportja a leg­jobb. Huszonöt állandómunkatársa van Sándornak, öt lovasfogata és két traktora a hozzávaló egyéb fel­szereléssel. A Sándor-csoport mun­káját különösen a kapálásnál és szénakaszálásnál végezte szorgal­masan. A kijelölt kapásnövényso­rokért a csoport egy-egy tagja fe­lelős. Eredményeik minden bizony­nyal meglepetést hoznak, különö­sen cukorrépában. A Visnyanszky csoport pontos feljegyzést tart nyílván a gondjaira bízott állatokról. Istállóik minta­szerűek, takarmányadagolásuk terv­szerű. Az új módszerek alkalmazá­sa (Malinyina, Stejman, Surkov) mint eddig, ezután is meghozza részükre a kívánt eredményt. A kenyheci szövetkezet jó mun­kát végzett. Ha a megkezdett úton haladnak tovább és a pártkongresz­szusi feladatok teljesítését ugyan­olyan lelkesedéssel teszik magukéva mint eddig, bizonyára sokat hal­lunk felőlük. M. Gy. Teljesítették kongresszusi felajánlásukat A szepsi járás szövetkezetei be­csülettel teljesítették a X. kon­gresszusra vállalt kötelezettségeiket. A mezőgazdasági termelés minden szakaszán bátran alkalmazzák a haladó agrotechnika legújabb vív­mányait. A jánokiak pl. vállalták, hogy nyolc hektáron fészkes ülte­tési módszerrel ültetik el a krum­plit. A nyolc hektárból 24. hektár lett. A perényiek is 12 hektárt ül­tettek be a vállalt hat hektár he­lyett. Bodollón, Szepsiben és Cse­csen is idejében befejezték a krumpli fészkes ültetését. Az állattenyésztés terén is egy­re bátrabban alkalmazzák a szövet­kezetek a haladó módszereket, a hazai és a szovjet mesterek tapasz­talatait. Szepsiben és Jánokon Mali­nyinova módszerének bevezetésével lényegesen növelték a tejhozamot. Tobák elvtárs a jánoki szövetkezet­ben pl. a napi tejhozamot tehenen­ként 2 literrel növelte. A bodollói szövetkezetesek a X. kongresszusig 20 hektár gyengén termő rétet szántottak fel és vetet­tek be takarmánnyal. Tornán pedig 30 hektárra bővítették a szántóte­rületet. Ezen felül elhatározták, hogy az építkezés terén elkövetett hibákat is rendbehozzák. A csécsi szövetkezetesek biztosí­tották, hogy a íövö télre minden darab marhára 25 mázsa silótakar­mány jusson. A szepsi járás szövetkezetesei a X. kongresszus tiszteletére vállalt rö­vidlejáratú kötelezettségvállalásokat június l-ig teljesítették. A hosz­szabblejáratú felajánlásokat is min­den bizonnyal teljesitik, sőt túl is teljesítik, mivel ez a saját érdekük is.

Next

/
Thumbnails
Contents