Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-03 / 134. szám, csütörtök

1934. júniu s 3, 'IISZ0 5 Szemle, J Ha i (eelllázái i A NAP SfUGARAI aranylóan öm­lenek szét a síkságon. Még az a kis felhőcske is, amely a gyenge szellő, vei incselkedve ide-oda táncol az ég­bolton, lassacskán eltűnik, nem akarja zavarni a verőfényes dél­utánt, az embereket, akik kabát nélkül, ingu j j ra vetkőzve kapálják a cukorrépát. A szövetkezet nagykiterjedésű földjein jó messzire az országúttól tarka pontoknak látszanak az em­berek. Távolban a komáromi ütemek kéményei füstölögnek. A szövetkezet egyik istállójában Kara Péter zootechnikussal, Koch­nyák Ádám és Pavlisz Károly ser­tésetetökkel találkoztam. Ez a három ember, habár az egyi­kük foglalkozása kicsit el is tér a sertésetetőétől, mégis szorosan együ. vé tartozik. Kochnyák elvtárs meg is Jegyzi, hogy meg se tudnának egymás nélkül lenni. Ezt úgy értjük, hogy a munka nem haladna olyan jól, ha nem segítenek egymásnak. De ők segitenek. Nőnek a malacok, szakértelemmel nevelik, osztályoz­zák őket, megfigyelik hogyan fej­lődnek, melyiknek milyen tulajdon­sága van. Mert nemcsak az ember­nek, de az állatnak is van jó, vagy rossz -tulajdonsága. Némelyik anya­sertés felfalja malacát. Ezt persze nem tűrhetik. Az ilyen állatokat ki­selejtezik. A szövetkezet anyasertésállománya nagyobb a tervezettnél. Erre a számbeli különbözetre jogosan büszkék a sertésetetők, meg a zootechnikus is. Az ő érdemük első. sorban, hogy az elhullás a minimá­lisra csökkent. Igaz, hogy reggel öt órakor már talpon vannak. Sokszor ök köszöntik a napot és nem for­dítva. A SZAKSZERŰ ETETÉS, az ál. \latok tisztántartása, rend az ólak körül, ez az a munka, amely nem­r-sak kitartást, de tudást is köve­tel. Kochnyák és Pavlisz elvtársak erről a sok munkáról pár szóval, rö­viden beszélnek, örülnek, hogy szé­pen fejlödnek a malacok. Észreve. szik a sok közül az egyik csikasz malac-fiát is, amely búslakodik, s ugyancsak hunyorgat a beszűrődő napfénytől. — A gazda szeme hizlalja a jószágot — mondja Pavlisz elvtárs. — Látja, ez a malac beteg. Az ilyeneket el­különítjük a többiektől. Vigyázunk rájuk. Kimegyünk az istállóból és to. vábbmegyiink a szövetkezet gazda­sági udvarán. Alig teszünk pár lé­pést. feltűnik, hogy az épületek köz­ti földterület egyes részét is fel­szántották. Néhol bizony ez a hely, ami egyúttal udvar is — lomtár. Nem úgy Marcelházán. Felszántot. ták és bevetették. Nem nézhették a giz-gazt. No meg így hasznot is hoz. így vélekedik a szövetkezeti tagok nagyrésze. Látni a munkájukon, érezni a beszédükből, hogy szeretik a szövetkezetet. Ne gondoljuk azonban, hogy csak a férfiak dolgoznak jól. A lányok és asszonyok is megállják a helyüket. Tovább megyünk. Nagy malacvi­sitás. Éppen lucernát dobtak a ma­lacoknak. Lett is egyszeriben futás, tolakodás, egymást törte a sok jó­szág. EMBER LEGYEN A TALPÁN, aki ezt a sok malacot meg tudja számolni. Hiába vannak a kutricák, átbújnak az egyikből a másikba. — Nem is olyan ördöngös mes­terség ez, elvtárs — mondja Geie Mária. — Csak mikor éhesek, akkor ilyen vadócok. Ha jóllaknak, fek­szenek. Megszámoltuk mi bizony azokat. Kétszáznyolcvanöt az egész — mondja mosolyogva. Dicsérik a szövetkezet vezetői Gere M. meg Bednáris Apollóniát. Ha nem dicsérnék is, munkájuk be­szél helyettük. De így a dicséret n,ekik is jól esik, meg a vezetőség­nek is. Eredmény pedig van. A szövetke­zetnek több mint 1.100 sertése van, kisebbek és nagyobbak. De nemcsak sertés, hanem marhaállomány is, négyszázig való. Marcinkó János főgúlyás büszkén mutogatja a bor­ji^kat, teheneket. Emelkedik a tejho­zam, ha lassan is. Jövőre még jobb lesz. A szántóteriilet negyedrésze ve­tett takarmány. Egy részét majd be­silózzák. A marcelháziak jól gazdál­kodtak a silózott takarmánnyal, mert még a tavalyiból is megmaradt vagy 30 köbméter. A szövetkezetnek juhai is van­nak. Most is beadtak 494 kg gyap­jút. Jó bundája van a merinó-juh­nak. Két kosról és egy anyajuhról 20 kg gyapjút nyírtak le. Legalább két nap kellene ahhoz, hogy a szövetkezet valamennyi munkahelyét bejárjuk. De így is sokat láttam a marcelháziak mun­kájából. LASSAN MÁR ALKONYODOTT, amikor a volt Baranyai-kastély parkjába értünk. A parkban az is­kolásgyermekek labdáztak tanítóik­kal. Jó fekvésű ez a kastély, de mi haszna, ha a Földműves Raktárszö­vetkezet gabonaraktárnak használ­ja. Pedig iskolának jobban megfe­lelne, márcsak azért is, mert park is van körülötte. Most az egyik is­kola az út mellett van, s az ablako­kat csak itt-ott lehet kinyitni, mert a por belepné a termet. Ez az is. kolaépület egészségi szempontból nem megfelelő. Az illetékes szervek Őgyállán vizsgálják meg ezt a hely­zetet, s tegyenek lépéseket, hogy a kastélyból iskola lehessen. A mar­celháziak ennek csak örülni fog­nak. így a park se menne aztán tönkre, mert bizony most elég szo­morúan fest. Beállt a szürkület és az égen fel­tűnnek az első csillagok, amikor a kertészetbe érünk. Huszonhét hektár kertészete van a szövetkezetnek. Varga István főkertész kalauzolásá­val megnéztük az egyik részleg munkáját. Az önműködően forgó vízvezeték­csövekből nagy erővel tör fel a víz. sugár, s utána harmatszerüen öntözi a kalarábét. — Szép kalarábék — mondom Varga elvtársnak. — Vannak enné! nagyobbak is, — s kihúzott egy ökölnyi nagyságút. Közösen elfogyasztottuk, aztán to­vábbmentünk Varga János elvtárs megmagya­rázta, hogy 480.000 palántát ültet­tek ki, fe kalarábéból már jócskán vittek a piacra. — Szép pénzt kapunk érte — jegyzi meg. De nemcsak kalarábé van. Az üvegházban piroslik a paradicsom és a másik oldalon, az indák alól félméter hosszú uborkák kandikál­nak ki. Megnéztük még a paprikatáblát is, amelyik közvetlen a Varga elv. társ táblája mellett van. Hát bizony, az már nem olyan szép. — De rendbe tesszük azt is — mondja Varga elvtárs. EGÉSZEN BEESTELEDETT, mi­re bejártuk a szövetkezet egy ré­szét. Elbeszélgettünk az emberek, kel a tavalyi munkáról meg a mos­taniról is. Annak ellenére, hogy vannak még hiányosságok, a helyzet javul, az emberek becsületesebben dolgoznak. Este a pártgyülésen felvetődött egy-két kérdés. Többek között, hogy tiszta képet kell nyerni a kiosztott földekről, mert egyesek spekulálnak a földdel. Nem tetszik ez a kommu­nistáknak, a pártgyülésen meg is mondták a magukét. Végül is olyan határozatot hoz­tak, hogy a pártbizottság meghatá­rozott időn belül rendet teremt e téren is. HA REND LESZ, a beszolgáltatás százalékszáma is emelkedni fog. Ha a pártszervezet kezébe veszi az irányítást, a szövetkezetben, s a nemzeti bizottságban dolgozó kom­munistákat ellenőrizni fogja, akkor Maroelháza még boldogabb falu lesz. Minden előfeltétele megvan ennek. Szép számmal vannak becsü­letes dolgozók, akik azt mondják, hogy a vagyon nem az „EFSz-é, hanem a miénk". így nézzen a pártbizottság is a szövetkezetre, az egyéni gaz­dálkodókra is, akiknek példát kell mutatni. A kulákspekulációt, meg más egyéb hibákat pedig le kell lep­lezni a nép előtt. A taggyűlés erre kötelezi a pártszervezetet. Meg a falu dolgozó népe is elvárja,' hogy minden vonalon rend és igazság le­gyen. Gérecz Árpád Bevetik a parlagon heverő földeket A moravsko-budejovicei járásban a mult évben ősszel és az idén tavasszal 3200 hektár parlagon he­verő földit vetettek be. Ebben nagy érdemük volt az egységes földművesszövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak is. A brizkovicei szövetkezet ez idén 80 hektárral, a bohusicei 85 hek­tárral többet vetett be, mint a mult évben. Lukován 83 hektár parlagon heverő föld bevetéséről az egyénileg dolgozó gazdák gon­doskodtak. A takarmány biztosításáért A vel'kálúkai szövetkezeti ta­gok tudják, hogy a párt X. kon­gresszusa tiszteletére tett felaján­lásuk, azaz a napi tejhozam 32 százalékkal való növeléséhez szük­séges, hogy a takarmányalapra különös gondot fordítsanak. A mult évben igen sokat vesztettek, mert a fűfélét és lóherét elvirág­zása után kaszálták. Ez idén azonban idejében meg­kezdték a kaszálást, hiszen 175 hektár rét termését nem olyan könnyű egyhamar megszárítani. A 30 tagból álló két munkacsoport már megkezdte a takarmányfélék betakarítását. Az 50 hektárnyi terület kaszálására szerződést kö­töttek a zólyomi gép- és traktor­állomással és a kaszálást már ad­dig is 12 kaszálóval megkezdték. Fejlesztik a juh­tenyésztést A maskovai szövetkezet már fekvésénél fogva alkalmas, hogy a fő súlyt a juhtenyésztésre fektesse. Ezt a lehetőséget ki is használják, mert tudják, hogy iparunknak mi­lyen szüksége van a gyapjúra. El is határozták, hogv a juhtenyész­tést a lehető legjobban kifejlesz­tik. A szövetkezet Juhásza kötele­zettséget vállalt a X. kongresszus tiszteletére, hogy ebben az évben 230 darab bárányt nevel fel. Vál­lalását pontosan teljesítette is. Gyapjúbeadási tervüket is túl­teljesítették. Testvéri segítség A dunaszerdahelyi traktoránomás a tavaszi mun­kák első felét az agrotechnikai határidőben végezte el. Ezt a jó munkamegszervezésnek köszönhetik. Megértve pártunknak és kormányunknak a mező­gazdasági termelés fokozására irányuló politikáját, teljes lendülettel kapcsolódtak be a munkákba. A brigádvezetőkkel hetenként közösen megtárgyalták a legközelebbi teendőket és kiküszöbölik a hiányo­kat is. Az egyes brigádokon a traktorosok állandó okta­tásban részesülnek és naponta kapnak felvilágosítást teendőikről. Annak ellenére, hogy a dunaszerdahelyi traktorállomásnak van a legmagasabb terve egész Szlovákiában — nincsenek az utolsó helyen. Évi ter­vük 119 000 hektár megmunkálása. Tavaszi munka­tervük 32.244 hektár megművelése. A hét elején kezdték el a tavaszi munkák második szakaszának teendőit. Jelenleg másodszor sarabolják a cukorré­pát, továbbá kaszálják a lucernát és réteket, hogy biztosítsák a szövetkezet állatállományának a takar­mányalapot. Több helyen azonban már a kukoricát is kapálják. Kilenc új gépi kapával segítik a szövet­kezeteket a nagy hektárhozamokért folyó harcban.­Elég munkája van a szövetkezet tagságának, pedig itt tevékenykedik a falu apraja-nagyja. Az új sara­boló egy fordulóban tizenkét sor cukorrépát meg­kapál egyszerre, s a gépek két műszakban dolgoznak. Ez a segítség meglátszik a járásban. Amerre a szem lát, mindenhol kiegyelt cukorrépatáblák. Sok helyen már a kukoricát is megsarabolták. Minden vetemény­fajta arra vall, hogy a traktorállomás jól végezte munkáját. A járásban első helyen a dunaszerdahelyi trakto­rosbrigád áll. Molnár József brigádvezető szívén viseli a szövetkezet megszilárdításának ügyét, s tu­datában van, hogy csak úgy érnek el ők is ered­ményt, ha a munkákat idejében és jól elvégzik. " í nél nagyobb lesz a hektárhozam, annál is több természetbeni jutalmat kapnak. Ez azután a trakto­rosokat naponta jó munkára buzditja. Jelenleg há­rom géppel kaszálnak, kettővel pedig sarabolnak. De nemcsak arra törekszik Molnár elvtárs, hogy gazdag termést érjenek el, hanem, hogy a termelést olcsóbbá tegyék. Brigádja lelkesen dolgozik, s jócs­kán megtakarítanak üzemanyagot is s Az ő brigád­jából került ki Cseh László, a járás legjobb trakto­rosa 220 százalékos tervteljesítéssel. Cseh elvtárs odaadó munkájával példát mutat a többi traktoros is. akik követik ót. Második helyre a diósförgepatonyi I. sz. traktoros­brigád került. Ebben a brigádban legjobb traktoros Lőrincz István, aki tavaszi munkatervét 158 százalék­ra teljesitette és megtakarított 680 liter üzemanyagot." Itt «zintén kaszálnak és sarabolják a kukoricát. A har­madik helyen a kürti traktorosbrigád áll. Itt Hege­dűs Ferenc és Bogár Sándor a legjobb traktorosok, akik két műszakban egy gépen dolgoznak. Még több traktorosbrigádot sorolhatnánk fel, amelyek a tavaszi munkák tervét jóval százszázalé­kon^felül teljesítették, mint a diósförgepatonyi II. sz. brigád, a pódafai, a hegyétei és más traktoros­brigádok. Említésreméltó a hegyétei brigádban Bogi János traktoros 188 százalékos tervteljesítéssel, aki nemcsak hogy be akarja hozni Cseh' elvtárs mögötti lemaradását, de első akar lenni a legközelebbi ver­senyértékeléskor. Ilyen jó teljesítményekkel sokat segít a traktorállomás a szövetkezetnek. Állandóan fokozza a hektárhozamokat, s így a szövetkezet gaz­dagodását. Határidő előtt akarják elvégezni a tavaszi munkák második szakaszát, hogy jól felkészülve induljanak a nyári munkákba. Befejezés előtt áll a lucernaföldek és rétek ka­szálása, a cukorrépa második sarabolása és sok helyen megkezdték a kukorica sarabolását. A jó eredmények mellett azonban hiányossága is van a traktorállomás­nak. Az egyházkarcsai brigád pl. csupán 50 százalék­ra teljesítette a tavaszi munkák tervét. Szántáson kívül ez ideig még semmit sem segítettek a szövetke­zetnek. Ők ugyan ^szeretnék e hibát a szövetkezet vezetőségére hárítani azzal az indokolással, hogy nem engedték a traktorokat a földekre, hanem minden munkát lovasfogatokkal végeztek el azért, hogy ne kelljen a természetbeni járandóságokat fizetniök a traktorállomásnak. Ezért a hibáért egye­dül a traktorállomás a felelős, mert nem végeztek olyan munkát, mint kellett volna, vagy pedig nem tudták meggyőzni a tagságot arról, hogy a géppel végzett munka kétszeresen adja vissza azt, amit a szövetkezet kifizet érte. i . Halász Ambrus Hafáridő előtt Idejében és jól elvégezni a tava­szi munkákat, — ez a nagy termés megteremtésének alapja. Ezzel az elhátározással indultak a tornaijai gépállomás traktorosai is a tavaszi munka nagy csatájába. A munka megkezdésének első napjaiban még­is úgy vették észre, hogy gyen­gén, lassan haladnak. Pedig hát úgyszólván minden épkézláb ember ós gép dolgozott. Hogy a teljesít­ményt fokozzák, s lerövidítsék a tavaszi munkatervet, a traktorosok elhatározták, hogy kongresszusi versenyt indítanak a legjobb trak­toros és a legjobb brigád cím elnye­réséért. A traktorállomáson dolgozó kom­munisták mind a felvilágosító te­vékenységben, mind a munkahe­lyükön jó példával jártak elő. Is­meretes, hogy a jó példa követők­re talál. Követőkre talált a tor­naijai gépállomáson is. Rövidesen csaknem az összes traktoros mun­kaversennyel küzdött a tavaszi ten­nivalók sikeréért. No, de ezentúl még sok minden közrejátszott ab­ban, hogy a tornaijai traktorosok egyre lelkesebben, még nagyobb ütemben dolgoztak. Kiváltképpen a legutóbbi árleszállítás és a sza­vazások sikere után határtalan lett a munkakedv. Arról meg nem is kell sokat be­szélni, hogy ott, ahol jó a munka­fegyelem, nagy a lelkesedés, min­den megy a maga rendjén. A maga rendjén? Ez a jelző talán nem is tükrözi azt a szorgalmat, azt a munkakedvet. mely a tornaijai traktorosokra jellemző. Mert nem kis dolog ám a tervet 36 nappal a határidő előtt* teljesíteni. Sok-sok szeles, esős napon át kellett a traktorosoknak a határban dolgoz­niok, míg a tavasziak magva a földbe került. A versenyző brigádok és a trak­tcrosok azonban nem ismertek fáradságot, mert tudták, hogy * tavaszi vetés sikerétől függ, mi­lyen lesz a termés, csépléskor vastagon, vagy vékonyan csurog a zsákba a szem. A tornaijai trak­torosok pedig azért küzdenek, hogy minél több zsák btízát szállíthassa­nak el a földművesszövetkezetbe, mert így nekik is és a szövetkezet minden tagjának bőven jut a ter­mészetbeni jutalmazáskor. A nagy termésért folyó kon­gresszusi versenyben első helyre a runyai brigádközpont került 132 százalékos teljesítménnyel. Bodor István brigádvezetőnek is nagy ré­sze van abban, hogy brigádja az élen jár. Mindig együttműködött a szövetkezet vezetőségével^ szer­vezte, irányította a munkát, így az­után a brigád traktorosai a gépek teljes erejét kihasználták. Máso­dik lett az ardói brigád 119. har­madik pedig a szkárosi brigád 105 százalékos teljesítménnyel. A traktorosok közül a követke­zők kerültek a kongresszusi ver­seny élére: Kiss Mihály a runyai­brigádból 270 százalékos. Bodnár József a tornaijai brigád traktoro­sa 183, Jochman Béla Alsóvájról 170 és Bodor András Runyáról 117 százalékos teljesítménnyel. Pupsák János. Tornaija

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents