Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-20 / 150. szám, vasárnap

1954. június 50

5. u J sny 3 E. F. Burian nemzeti művész Június 18-án, pénteken a D 34 '—AUD 20. jubileumi évadiának befejezése alkalmából ünnepi estet rendeztek a prágai Hadsereg Művészszínliázban. Az ünnepélyen részt vettek: Antonín Zápotocký köztársasági elnök, dr. Jaromír Dolanský, a miniszterelnök első helyettese, dr. Alexej čepička hadseregtábornok a miniszterelnök első helyettese, nemzetvédelmi miniszter, Václav Kopecký miniszterelnökhelyettes, a kulturális ügyek minisztere, a kormány többi tagjai, Václav Pašek képviselő, a CsKP KB titkára. Az ünnepi est vendégei között voltak továbbá N P Firjubin, a prágai szovjet nagykövet, valamint a népi demokratikus és baráti államok hivatalainak képviselői, a nemzeti művészek, az államdíjasok, érdemrendek tulajdonosai, továbbá köz- és kulturális életünk más kiváló képviselői. A nemzetvédelmi minisztérium politikai főigazgatósága nevében Rudolf Bsneš ezredes nyitotta meg az ünnepi estet. Ezután Jiíí Taufer államdíjas, a kulturális ügyek miniszterének helyettese Václav Kopecký miniszterelnökhelyettesnek, a kulturális ügyek miniszterének megbízásából ünnepi beszédében méltatta E. F. Burian Munka Érdemrenddel kitünteteti színházigazgatónak és az egész színiegyüttesnek harcos színművészeti munkásságát, művészeti alkotómunkáját. Ji?í Taufer megemlítette, hogy a színház története az újkori cseh színművészet történelmének egyik legérdekesebb és legtanulságosabb fejezete. A színház történetét E. F. Burian nélkül nem tudjuk elképzelni. Burian tevékenységében kezdeményező és nyugtalan szelleme, sokoldalú tehetsége éreztette hatását. E. F. Burian arról nevezetes, hogy egy személyben színész, énekes, rendező, zeneszerző, drámaíró, költő, újságíró és közéleti tényező — képviselő. Jiŕí Taufer beszéde további részében Burian munkatársainak nagy érdemeit is kiemelte. Kijelentette, hogy a színművészet magasfokú eszmeisségére és művészi tökélyére való törekvésük, odaadó, becsületes és áldozatkész munkájuk nélkül nem valósíthatták volna meg a mai Hadsereg Művészszínház merész szándékait és terveit. Beszéde végén Jiíí Taufer bejelentette, hogy Antonín Zápqtocký köztársasági elnök június 11-i ha^ tározatával E. F. Burian ezredest, a prágai Hadsereg Művészszínl&z Munka Érdemrenddel kitüntetett művészeti vezetőjét kiváló sokoldalú művészeti tevékenységéért, mellyel nagy mértékben gazdagította a cseh nemzeti kultúrát, nevezetesen drámaírói úttörő munkájáért, a színművészet valamenynyi ágában végzettt kísérleteiért és sikeres ötleteiért nemzeti művészszé nevezte ki. Jirí Taufer ezután lelkes taps közepette átadta a kitüntetést és a határozatot E. F. Buriannak. Antonín Zápotocký köztársasági elnök ezzel a határozatával a Munka Érdemrendet adományozta a Hadsereg Művészszínház kollektívájának 20-éves harcos úttörő színművészeti munkájáért. Ugyanekkor a Munka Érdemrenddel tüntette ki Jozef Kozákot, a Hadsereg Művészszínház tagját hosszú éves színművészeti munkásságáért. JiH Taufer továbbá bejelentette, hogy a köztársasági elnök a „Kiváló munkáért'; kitüntetést adományozta Zdeňka Podlipnának és Bohuš Rendinek, a Hadsereg Művészszínház tagjainak hosszú éves áldozatkész színművészeti munkásságukért. Az Ünnepi est további részében bemutatták Hašek „Svejk'?-jét. A darabot E. F. Burian nemzeti művész dolgozta át és alkalmazta színpadra. A darab új feldogozása azt mutatja, hogy Burian munkájában azt a célt követte, hogy megörökítse az egyszerű cseh ember harcát az imperialista háború ellen. A négyfelvonásos darabban a Hadsereg Művészszínház egész együttese szerepelt. A humortól sziporkázó darab, amely könyörtelenül bírálja a régi polgári világot, megmutatja, milyen nagy harcosa volt Hašek a szocialista jövőnek és a jobb, örömteljesebb világnak. A darab sikere ismét megmutatta, hogy Hašek a cseh szatíra örök klaszszikusa. Gyűlölte a régi vüágot, éles fegyverével — szatírájával és lebilincselő humorával' küzdött a régi elavult és rothadó rendszer ellen. A címszerepet František Holar alakította, A díszleteket Vladimír Nyvlt tervezte, zenéjét Vlastimil Pinkas szerezte. Az ünnepi est résztvevői lelkes tapssal fogadták a hittel és optimizmussal teli darab bemutatóját. A genfi értekezlet június 18-i ülése Amint a genfi értekezlet jól értesült köreiből hallani, június 18án, pénteken a kilenc küldöttség foglalkozott a Kínai Népköztársaság küldöttségének június 16-án beterjesztett legutóbbi javaslatával. Genfi újságírókörökben nagy fontosságot -tulajdonítanak annak, hogy az összes küldöttség, kivéve az USA küldöttségét pozitívan értékelte a Kínai Népköztársaság küldöttségének a háborús akció megszüntetését érintő javaslatait. A pénteki ülésen Laosz és Kambodzsa képviselői kijelentették, hogy a kínai javaslatok elvben elfogadhatóak. Mindkét küldött azután előterjesztette saját javaslatait. A francia küldött abban az értelemben nyilatkozott, hogy a Kínai Népköztársaság javaslatai észszerűek és alapul szolgálhatnak a laoszi és kambodzsai kérdés megtárgyalására. A brit küldöttség a pénteki ülésen támogatta a francia küldött álláspontját. Csupán az amerikai küldött foglalt élesen ellentétes álláspontot az összes többi küldöttekkel szemben. Az amerikai képviselő igyekezett azt állítani, hogy a Kínai Népköztársaság küldöttségének javaslatai állítólag nem voltak elfogadhatók és megkísérelte a vitát a megtárgyalt javaslatokról más kérdésekre terelni, amelyeket a konferencián már régen megoldottak. A szovjet küldött kijelentette, hogy az utóbbi napok folyamán a különböző küldöttségek álláspontjai közelebb kerültek egymáshoz. Az álláspontoknak ez az összeegyeztetése visszatükröződik a Kínai Népköztársaság küldöttségének június 16-i javaslatéban. Az értekezlet részvevői arra a következtetésre jutottak, hogy a kínai javaslatok előrevezető lépést jelentenek az indokínai kérdés javaslatában. A szovjet küldött rámutatott arra, hogy a Kínai Népköztársaság küldöttsége, válamínt Laosz és Kambodzsa küldöttségeinek javaslatai bizonyos eltérések ellenére közös pontokat tartalmaznak. A szovjet küldött ezért felhívta az értekezlet részvevőit, hogy induljanak ki ezekből a közös álláspontokból és dolgozzanak ki az összes küldöttségek számára elfogadható alapot a további tárgyalásokra. A szovjet küldött ezután bírálta az USA képviselőjének álláspontját, aki a pénteki ülésen egyodüli küldöttként elutasította a Kínai Népköztársaság küldöttségének javaslatait. A szovjet küldött továbbá a pénteki üléseri hangsúlyozta azt a tényt, hogy az amerikai képviselő pénteki felszólalása ellentétben áll az amerikai küldöttség állásfoglalásával az előző ülésen, amelyen a háborús akciók megszüntetésének kérdéséről tárgyaltak Laoszban és Kambodzsában. Mindez arról tanúskodik, hogy az amerikai küldöttség minden téren arra törekedik, hogy megakadályozza a megegyezés elérését. A Szovjetunió képviselője azután rámutatott, hogy a szovjet küldöttség abból a törekvésből indul ki, hogy a lehető leghamarább el lehet érni a háborús akciók megszüntetését Indokínában és ezért hozzá kell járulni a két fél főparancsnokságai képviselőinek sikeres tárgyalásaihoz és a háborús akciók megszüntetéséhez. A katonai képviselők tárgyalásainak a szovjet küldöttség nézete szerint meg kell kezdődnie mind Genfben, mind pedig Laoszban és Kambodzsában is. A szovjet küldött rámutatott arra, hogy meg kell oldani az indokínai fegyverszünet nemzetközi ellenőrző bizottsága összetételének kérdését és ezzel kapcsolatban emlékeztetett a szovjet küldöttség június 16-i javaslatára, amely szerint a bizottság tagjai legyenek a következő országok: India, Lengyelország, Csehszlovákia, Pakisztán, Indonézia vagy bármelyik más ázsiai állam. A pénteki ülésen tárgyaltak e szovjet javaslatról is és elhatározták, hogy e kérdés megtárgyalását folytatni fogják. Jól értesült forrásokból származó hírek alapján szombaton a pénteki értekezleten részvevő küldöttségek a Kínai Népköztársaság, Laosz és Kambodzsa küldöttségei által benyújtott javaslatai alapján közös javaslatokat dolgoznak ki. Eisenhower külpolitikai nyilatkozata Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke szerdán sajtóértekezletet tartott a Fehér Házban és ennek során több külpolitikai kérdést érintett. Eisenhower minderiekelőtt a brit miniszterelnök és külügyminiszter rövidesen sorrakerülő amerikai útját említette meg, s ezzel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy „Sir Winston Churchill Washingtonba jövetele hozzájárul majd az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát összekötő kapcsolatok megerősítéséhez, valamint a két ország közötti szakadék veszélyének elkerüléséhez". Megerősítette azokat a híreket, hogy a tanácskozásoknak nincs előre meghatározott napirendjük. A genfi tárgyalásokra vonatkozóan az elnök közölte, hogy a jövő hétre jelentéstételre magához hivatta Bedell-Smith-t, majd pedig összehívja a kongresszus vezetőit, s a Bedell-Smith-től kapott információk alapján megvitatja velük „a genfi értekezlet Koreára vonatkozó részének kudarcát". Eisenhower ezzel összefüggésben azt hangoztatta, hogy a koreai háborúban az ENSz zászlaja alatí részt vett 16 nemzetnek kell „megtennie a következő lépést". E lépés az volna, hogy „beszámolnak az ENSz-nek arról, hogy nem sikerült megoldást találniok". Az Egyesült Államok elnöke szerint tehát az ENSz-re kell bízni a koreai kérdés megoldását, mert — mint mondotta — a 16 ország beszámolóját követően „az Egyesült Nemzetek Szervezetének kell valamilyen lépést tennie"j Pandit asszony, az ENSzközgyűlés elnöke Jugoszláviába és Angliába utazik Az újdelhi rádió jelentése szerint Pandit asszony, az ENSz-közgyűlés elnöke, akit meghívtak Jugoszláviába és Angliába, Új Delhiből Bombayba utazik, majd folytatja útját Belgrádba. Pandit asszony 9 napot tölt Jugoszláviában és onnan Angliába látogat. Franciaország folytatni akarja a genfi tárgyalásokat Bidault ügyvezető francia külügyminiszter Genfben újságírók előtt kijelentette, hogy Franciaország ragaszkodik az indokínai kérdéssel kapcsolatos genfi tárgyalások folytatásához. Bidault hangoztatta, hogyha a külügyminiszterek elutaznak Genfből, helyetteseiknek tovább kell tárgyalniok az indokíi nai kérdésről. leg, mert a koreai agresszióval kapcsolatban gyors iramban szélesedett a hadiipar; fegyverkezési hajsza folyik és nagyarányú katonai megrendelések történnek, ezért a nagy monopóliumok profitja magas színvonalon marad, a lakosság fizetésképes kereslete azonban még jobban összezsugorodik. A kifejlődő válság minden egyes jellegzetességét természetesen még korai volna meghatározni. Az olyan állításoknak, hogy nincs még válság, csupán a termelés enyhe csökkenéséről van szó, jó talaja az a tény, hogy a monopoltőkések egyelőre még jóformán alig érzik a válság súlyát. Igaz, az értékesítés egészében visszaesőben van, ez azonban eleinte a nem-monopolista cégek vagy a gyengébb monopóliumok rovására történik. Egy példa: Egy évvel ezelőtt a három legnagyobb automobilipari monopólium — a General Motors, Ford és Chrysler — részesedése az automobílgyártásból 87 százalék, a kisebb cégeké 13 százalék volt. Jelenleg a kis automobilipari cégek rér>esedése négy százalékra--csökkent. A monopóliumok fenntartják a magas árakat, a magasabban fizetett túlórák megszüntetésével és az órabérek leszállításával csökkentik a munkások munkabérét, hasznot húznak a nyersanyagárak eséséből. A nagy monopóliumok a „szuperjövedelmekre" kivetett adók törlése és a jövedelmi adók leszállítása révén többmilliárd dolláros újévi „ajándékot" kaptak a „nyolc milliomos kormányának" nevezett jel lenlegi kormánytól. Néhány közülük — General Motors, Ford, United States Steel — az olcsó kölcsöntőkefelesleget is kihasználja, hogy a válság időszakában bővítse termelőkapacitását. Az United States Steel például március elején közölte, hogy megkezdi az Egyesült Államok legnagyobb, napi 1350 tonnás teljesítményre méretezett kohójának építését. Egészben véve azonban a gyengébb monopóliumok és kohászati cégek csökkentik az új tőkebefektetéseket. A monopóliumok profitja tehát magas színvonalon marad. Ráadásul a monopóliumoknak az utolsó évtizedben sikerült óriási nyílt és rejtett tartalékokat felhal'mozniok roppant profitjukból. Ez magyarázza meg, hogy részvényeik árfolyama szilárd, míg a kis cégek részvényeinek árfolyama jelentősen esik. Ami a dolgozókat illeti, rájuk a válság máris súlyos csapásokat mért. A .hivatalos statisztika, amely pedig minden módon szépíteni próbálja a visszatetsző valóságot, már az év elején 24 millióban állapította meg a munkanélküliek számét Nem vette bele azonban ebbea számba azokat a munkásokat, akiknek van „munkahelyük", csak éppen nem dolgoznak és nem kapnak munkabért. Nincsenek benne ebben a számbari azok a munkások sem, akik ígéretet kaptak, hogy egy hónapon belül lesz munkájuk. Nincsenek benne azok a tényleges munkanélküliek sem, akiknek foglalkoztatottsága mindössze heti 1— 14 óra. Az Egyesült Államokban jóval I több a munkanélküli, mint ameny- I nyit a hivatalos statisztika kimutat. A hivatalos statisztikai adatok ezek (milliókban): A dolgozók száma: 1952 december 61.9, 1953 december 60.8 = = - 1.1. Munkanélküliek száma: 1952 december 1.5, 1953 december: 1.8 = = +0.3. „Munkaerőnek nem tekinthető személyek száma: 1952 december: 48.1, 1953 december 49.5 = + 1.4. Eszerint a „foglalkoztatottak száma" (beleértve minden önálló jövedelemmel rendelkező személyt, tehát nemcsak a munkabérért dolgozó személyeket, hanem a kapitalistákat, a farmerek, kisiparosok, kiskereskedők éä hasonlók óriási tömegét) egy év alatt egymillió százezerrel csökkent, a munkanélküliek száma pedig csak 0.3 millióval emelkedett. De hol a fennmaradt 0.8 millió? És hol az a millió fiatal, aki egy-egy évben eléri a munkaköteles kort és a munkát keresők hadseregét szaporítják? Ezt a kategóriát túlnyomó részt a „munkaerőnek" nem tekinthető -személyek rovatban rejtették el. Hogy a munkanélküliek száma kétmillió, annál is inkább valószínűtlen, mert nap nap után jelentek meg közlemények újabb és újabb munkáselbocsátásokról. Az amerikai hatóságok ezért idén februárban kénytelenek voltak 3.7 millió teljes munkanélkülit bevallani. Valójában a teljes munkanélküliek száma körülbelül hatmillió, azoknak a személyeknek száma pedig, akiknek foglalkoztatottsága nem terjed ki a teljes munkaidőre, még | nagyobb! Az amerikai kapitalizmus védőügyvédjei nagy hűhóval reklámozzák a néhány éve bevezetett munkanélküli segélyeket, amelyek arra hivatottak, hogy fenntartsák a lakosság vásárlóképességét s ebből kifolyólag állítólag enyhítik a válságot. Ez a reklám azonban egyáltalán nem bírja el a kritikát. Csupán a munkanélküliek egyharmada kap segélyt, s a segélyt ráadásul -.csak korlátozott ideig 14—26 hétig (államok szerint változóan) — folyósítják. A munkanélküli segély átlagosan egyhatoda, egynyolcada annak a bérnek, amelyet a munkanélküli kapna, ha volna munkája. Valójában ennél is kevesebb. Tekintetbe véve a magas lakbéreket és a lakással kapcsolatos egyéb kiadásokat — a gáz, villany, víz stb. díjakat — könnyű rájönni, hogy a családos munkanélkülinek a segélyből még ennivalóra sém telik, nemhogy iparcikkeket tudna vásárolni. A munkásság vásárlóképessége nem csak a tömeges munkanélküliség következtében csökken. A foglalkoztatott munkások jövedelme is erősen csökkent, a túlórázás megszüntetése és sok esetben az órabér.ek közvetlen leszállítása miatt. A farmerek az alkalmazottak és a lakosság középrétegei általában ugyanilyen helyzetben vannak. Az Egyesült Államok dolgozó farmereinek helyzete a válság következtében az eddiginél is nehezebb lett. Már a kis- és középkapitalisták is érzik a válság csapásait. A csődök száma állandóan nő. 1954 januárjában 867 fizetésképtelenséget jelentettek be az 1953 januári 647-tel szemben. Pénzben kifejezve az arányt 23 millió dollár: 30 millió dollár („Survey of Curreri Business, 1954 március), amellett tekintetbe kell venni azt is, hogy a többé-kevésbbé nagy vállalatok nem hozzák nyilvánosságra csődjüket, hanem rendszerint minden za j nélkül hagyják, hogy elnyeljék őket a monopóliumok. • Áz amerikai kormány és a wallstreeti monopóliumok szakértői el akarják hitetni, hogy a gazdasági konjunktúra jelenlegi „hanyatlása" rövid idejű lesz, állítólag már most vagy a közeljövőben jobbra fordul a helyzet. Az efféle állításoknak nincs semmi alapja, amit az alábbi tények' igazolnak: 1. A raktárban a túltermelés miatt felhalmozódott árutömeg csökkenése pénzben kifejezve eddig mindössze két-hárommilliárd dollárnyi volt, az Egyesült Államokban ez egészen jelentéktelen összeg. 2. Az áruértékesítés jóval nagyobb mértékben esett vissza, minf amilyen mértékben csökkentek az árukészletek. 3. Az amerikai ipar 1954. januárjában 20.3 milliárd dollár értékű új megrendelést kapott. Ez az összeg 4.2 milliárd dollárral kisebb az 1953 januárinál, ami 17 százalékos csökkenést jelent. 4. A termelőeszközök gyártására kapott, nem-teljesített megrends-