Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-17 / 147. szám, csütörtök

1954. június 17. UJSZ0 11 Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa Jindrich Uher elvtárs felszólalása A mezőgazdasági termelés jelenlegi állapota és annak szüksége, hogy mezőgazdaságunk átépítése folyamán teljesítsük a párt által számunkra kitűzött feladatokat, arra indít, hogy fokozott figyelmet szenteljünk a szervezési kérdéseknek. Az a feladat, hogy a legközelebb? két-három évben elérjük a mezőgazdasági termelés sokoldalú és rohamos fejlődését, előtérbe helyezi a mezőgazdasági termelés tervezésének és irányításának kérdését, valamint' a mezőgazdasági igazgatás valamennyi láncszeme munkájának a földmüvelésügyi minisztériumtól kezdve egészen a helyi nem. zeti bizottságokig átható megjavítását. A mezőgazdasági igazgatás valamennyi szerve munkamódszereinek megszervezése alapvető kérdéseit megvilágítani és helyesen megoldani é

s munkájukat olyan megfelelő színvonalra emelni, amely az adott feladatok fontosságának és bonyolultságának meg-f elei: ez az egyik legfontosabb tényező, amely jelentős mértékben döntő a ip'irtunk által kitűzött célok elérésére. A mezőgazdaság munkájának és irányítása módszereinek eddigi megszervezésében a legnagyobb hiányosság az, hogy gyakran és túlnyomó részt adminisztratív módon fognak a kérdések megoldásához és a feladatok teljesítéséhez. A mezőgazdasági igazgatás szerveinek dolgozóit még nem hatotta át megfelelő mértékben az a tudat, hogy a mezőgazdasági termelés irányításának egész rendszerét egy célnak kell alárendelni, biztosítani a mezőgazdasági termelés fejlődését, a dolgo. zók anyagi és kulturális színvonala emelésének sikeres megvalósítása érdekében. A népgazdaság fejlesztését, a népi demokratikus államban a párt és a kormány úgy irányítják, hogy az megfeleljen a szocializmus közgazdasági alaptörvénye követelményeinek. Egész népgazdaságunk sikeres fejlődése e törvény követelményeivel való összhangban, javára válik az összes dolgozó parasztoknak ég szövetkezeti tagoknak is. Ezért természetes, hogy a népi demokratikus állam a parasztokkal és a szövetkezeti tagokkal szemben határozott követelményeket t í nászt, irányítja termelésüket az állami terv útján, fontos feladatokat jelöl ki számukra és megköveteli tőlük a kötelező beadások pontcs teljesítését. Ezek az elvek le vannak rögzítve az EFSzek mintaalapszabályzatában is, amelynek elfogadásával a szövetkezetek kötelezik magukat, hogy ..gazdaságukat az egész évi termelési terv alagján vezetik, amelyet az állami gazdasági terv által megszabott feladatok alapján dolgoznak ki és pontosan teljesítik az állam iránti kötelességeiket és kötelezettségeiket." Az állam érdekeinek egybekapcsolása a parasztok és a szövetkezeti tagok érdekeivel, a parasztok és a szövetkezeti tagok széleskörű kezdeményezésének kifejlesztése alapján a növényi és állattenyésztési termelésben egyik fő elve a mezőgazdaság népi demokratikus állam által való irányításának. E vezérelv, nek kell megfelelnie a mezőgazdasági termelés tervesésének is. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a mezőgazdasági termelési tervek összeállításának eddigi módszere túlságosan központosított, hogy nem ad lehetőséget az egyes kerületek és járások lehetőségeinek teljes kihasználására és fékezi a helyi szervek kezdeményezését a termelés fokozásában. Ez a központosítás többek között megnyilvánul az állami terv központilag meghatározott mutatóinaik aránytalanul nagy számában is. amely mutatókat azután szétirják egészen az egyes parasztokra is. Ennek következtében a kerületi. járási és főleg a helyi nemzeti bizott. Ságoknak, valamint a parasztoknak és szövetkezeti^^Ämak kevés lehetőségük nyílik széleskörű kezdeményezés kifejtésére a helyi tartalékok feltárásánál. Ezért az irányelvekre tett javaslat itt arról is beszél, hogy „lényegesen korlátozni kell a mezőgazdaság fejlesztése állami tervének központilag meghá. tározott mutatóinak számát és a jövőben csupán az alapmutató számokat kell meghatározni". Azonban tudatosítani kell, hogy a központilag meghatározott mutatók számának korlátozását nem a központi, kerületi és járási tervező szervek munkájának megköny. nyítése érdekében tettük, hanem elsősorban azért, hogy lehetővé tegyük a parasztok és a szövetkezeti tagok lehető legszélesebbkörü kezdeményezésének kifejlesztését a helyi viszonyok kihasználásában a mezőgazdasági termelés fokozására. A mutatók számának ezt a korlátozását oly módon kell elvégezni, hogy az államnak továbbra is teljes lehetősége nyíljék a terv által meghatározni a mezőgazdasági termelés terjedelmét és hogy a tervező szerveknek továbbra is lehetővé váljék a takarmánymérlegek kidolgozása és így a mezőgazdasági termelés két alapvető ágazata — a növényi termelés és az állattenyésztési termelés — közötti összhang biztosítása. Szükséges egyúttal, hogy főleg a nemzeti bizottságok és a mezőgazdasági igazgatás dolgozói tudatosítsák, hogy az állami terv mutatószámainak korlátozása nem arra irányul, hogy a helyi tartalékok feltárásánál csökkentsék kezdeményezésüket. Ez a korlátozás nem arra irányul, hogy a földalapok lehető legjobb kihasználásáért, termékek helyes várakoztatásáért, a haladó módszerek lehető legszélesebbkörü bevezetéséért, az összes takarmányforrások lehető legnagyobb kihasználásáért és általában a mezőgazdasági termelés fokozásáért való fe. lelösségüket csökkentse, hanem ellenkezőleg, arra irányul, hogy ezt a felelősségüket fokozza. A parasztok, szövetkezeti tagok és nemzeti bizottságok kezdeményezésének támogatását és fejlesztését a tervek kidolgozásában azonban nem magyarázhatjuk úgy, hogy kedvük szerint leszállíthatják a növényi és állattenyésztési termelésben az állami terv által kitűzött alapvető feladatokat. Ellekezőleg, a parasztok, a szövetkezeti tagok és a nemzeti bizottságok kezdeményezését annak érdekében kell fejleszteni, hogy a lehető legjobban kihasználják a helyi viszonyokat a mezőgazdasági termelés fokozására. v Ügy vélem, -fcogy mezőgazdaságunk népgazdasági feladatainak teljesítéséhez elég lesz, ha az egyénileg gazdálkodó parasztok, nak az állami terv által csak a megnevezett feladatokat határozzák meg az alapvető fontosságú növények vetési területeiben és a gazdasági állatok állományában. Ezáltal lehetővé tesszük, hogy minden egyénileg gazdálkodó paraszt a vetésforgót gazdaságának termelési feltételeivel összhangban végezze úgy, hogy a lehető legtöbbet termelhessen és hogy teljesíthesse állami beadási kötelezettségeit. Ugyancsak szükséges lesz azon mutatószámok korlátozása, amelyekben a járási nemzeti bizottságok az állami tervet az egyes egvsé?e

s földmüvesszövetkezetekre elosztják. A tervezés megjavítása érdekében egyúttal szükséges, hogy kiküszöböljük az eddigi álla. potot, amikor is a tervek kidolgozása a mezőgazdasági igazgatóságokon és szakosztályokon csupán a tervezők feladata volt. A tervezők feladata, hogy irányítsák és egybehangolják a terv javaslata összeállításának munkáit és biztosítsák az egyes részek közötti helyes mérleg-összefüggéseket. Az állami ten.- feladatainak helyes szétosztása és a hektárhozamok, valamint az állatok hasznossága helyes tervezését azonban nem végezhetik egyedül az agronómusok és a zootech. nikusok. Ehhez az kell. hogy a járási nemzeti bizottság agronómusai és zooteehnikusai jól ismerjék az egyes községek és az egyes EFSz-ek termelési feltételeit, hogy megtanuljanak mélyen behatolni gazdasági viszonyaikba és hogy necsak az állami terv feladatait tudják helyesen elosztani, hanem az agrotechnikai és zootechnikai intézkedések egész rendszerét is, amelyet minden egyes EFSzben meg kell tenni a tervfeladatok elérésére. Fz annyit jelent, hogy az agronomusoknak és zootechnikusoknak vezetniök kell a propagáció tervének kidolgozását, amely lényegében a haladó módszereknek az EFSz_ek gyakorlati munkájába való bevezetésére szolgáló intézkedések rendszere. Az egyes községek és EFSz-ek természeti és gazdasági feltételeinek ismerete a termelési feladatok helyes elosztásának nélkülözhetetlen előfeltétele. Nem tűrhetjük továbbá azt az állapotot, hogy a járások az állami terv által megállapított összes terményeket a. helyi viszonyok figyelembevétele nélkül sablonosan osszák szét valamennyi községire, EFSz-re és valamennyi egyénileg gazdálkodó parasztgazdaság számára. A terv gépies, sablonos szét. írása helyett a körzetekre való felosztás módszerét kell alkalmazni. Ez annyit jelent, hogy az elmúlt évek tapasztalatai, valamint a parasztok és szövetkezeti tagok termelési és tenyésztési hagyományainak ismerete alapján kell az egész járás valamennyi községét és EFSz-ét néhány csoportra osztani, amelyekben megközelítően egyformák a természeti és gazdasági feltételek és az egy-s növények vetési területeit a községek és EFSz-ek azon csoportjaiban kell összpontosítani, amelyekben termelésük számára a legelőnyösebbek a feltételek. A parasztok és a szövetkezeti tagok eddig jogosan panaszkodtak a mezőgazdasági termelés késői szétírására. ami lehetetlenné tette a földek idején való és rendes élőké, szítését az egyes termények vetése alá. F hiányosság kiküszöböléséhez az első lépéseket már idén meg kell tennünk. A jövő években biztosítani kell, hogy a következő évi mezőgazdasági termelési tervet már augusztusban és szeptemberben irják szét. Az állami terv feladatainak helyes elosztása megköveteli, hogy a mezőgazdasági igazgatóságok és szakosztályok valamennyi szakdolgozójának állandó áttekintése legyen a mezőgazdasági termelés fejlesztése állami tervének teljesítéséről. Ezt a

z áttekintést azonban csupán a községekben és az egységes földmüvesszövetkezetekben megbízhatóan vezetett elsődleges termelési nyilvántartás alap. ján, valamint az idejében végzett hivatalos kimutatások alapján lehet elnyelni. A mezőgazdasági termelés fejlesztése legfontosabb mutatóiról idejében adott kimutatások és a kimutatások alapján készített tervteljesítési elemzések felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak nemcsak a mezőgazdasági termelés operatív irányításában, hanem a tervek kidolgozásában is. A tökéletes nyilvántartási rendszer bevezetése főleg a földek nyilvántartásában, az állami tervfeladatok szektorok közötti átvitelének nyilvántartásában és a kimutatások, nak, valamint a mezőgazdasági statisztikának vezetésében, tehát előfeltételét jelenti a mezőgazdasági termelés operatív irányításának és egyben előfeltétele a mezőgazdasági termelés fejlesztési terve helyes összeállításának is. Az állami terv feladatainak teljesítése és mezőgazdaságunk szocialista átépítésének biztosítása elsősorban azt jelenti, hogy szövetkezeti gazdaságaink ezreit gazdasági virágzáshoz kell segítenünk, s mindennapi fáradhatatlan, konkrét szak- és szervezési segítséggel az átlagos vagy elmaradott szövetkezeteket az élenjáró szövetkezetek szín. vonalára kell emelnünk. Ez annyit jelent, hogy ki kell fejlesztenünk az állami gazdaságok okonomiáját és fáradhatatlan mindennapi munkával a szocialista mezőgazdasági nagytermelés példaképeivé kell kiépíteni őket. Továbbá ezzel egyidejűleg segítenünk kell az egyénileg gazdálkodó parasztokat is termelésük emelésében, amennyire ezt gazdálkodásuk kistermelői jellege megengedi. Nem közömbös számunkra, hogy a kis- és középpa. rasztok sikeresen vagy sikertelenül gazdálkodnak-e. Amellett azonban, hogy termelésüknek segitságet nyújtunk, reánk hárul az a politikai feladat is, hogy megnyerjük őket a szövetkezeti gazdálkodás számára, rávezessük őket a szocialista szövetkezeti nagytermelés előnyeinek felismerésére és annak el. határozására, hogy áttérnek erre a termelésre. Világos, hogy a nagy és összetett politikai, szervezési és termelési feladatok elvégzésével a mezőgazdasági igazgatás szervei soha nem készülnének el bürokratikus és adminisztratív munkamódszerekkel, valamint akkor, ha elnéző álláspontot foglalnának el a mezőgazdasági dolgozók politikai és szakmabeli képzettségének hiányosságaival szemben. A pártszervek és szervezetek, a mezőgazdasági termelés valamennyi szakaszán dolgozó kommunistának kötelessége harcolni mindennemű engedékenység ellen és a kérdések megoldásánál a feladatok teljesítésének csak formális elintézése ellen. Harcolniuk kell a mezőgazdasági igazgatás szakaszán dolgozóknak a politikai és szakmai képzettség színvonalával szemben megnyilvánuló közömbösség és felületesség ellen. Elsősorban a kommunistáknak kell arra törekedniök, hogy a mezőgazdasági termelés szakaszán a kérdések és feladatok konkrét, élő, tárgyi és mozgósító megoldását és teljesítését érjék el. A mezőgazdasági szakasz dolgozói figyelmének előterében és napi gondoskodásának első helyén most az egységes földműves szövetkezeteknek nyújtandó szakmabeli és politikai magasszínvonalú segítségnek kell állnia. Ezt a segítséget egybe kell kapcsolniuk a kis. és középparasztoknak nyújtandó segítséggel, a termelés fokozása iránti törekvésükben és egybe kell kapcsol, niuk a kollektív gazdaság számára való megnyerésükre irányuló politikai munkával. Leplezetlenül meg keli mondanunk, hogy a kérdések megoldásának és a feladatok teljesítésének többé-kevésbbé formális, bürokratikus és gépies megoldása gyakran jellemezte a kerületi és járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági ügyosztályainak munkáját. Nem akarom itt vizsgálni,, ezt az állapotot milyen mértékben okozta az, hogy a feladatokat a mezőgazdasági igazgatás magasabb szervei áthárították az alacsonyabb szervek, re. Voltak azonban más komoly hiányosságok is a mezőgazdasági ügyosztályok munkájában. Gyakran nem törődnek azzal, hogy a mezőgazdasági termelés egyes ágazatainak fejlesztése, a mezőgazdasági termelés tervezése, a gép- és traktorállomások technikájának maximális, célszerű és gaz- í daságos kihasználása, a mezőgazdasági tudo. ! mány és kutatásnak a gyakorlattal való ösz. I szekaposolása, az EFSz-ek termelésének és munkájának megszervezése, beruházása és felépítésük, műtrágyával idejéban való és arányos ellátása, a munkaverseny kifejlesztése és a káderek oktatása egymásra kölcsönösen ható elemek, egészében elválaszthatatlanul összefüggenek és végül befolyásolják az egész mezőgazdasági termelés eredményeit. A mezőgazdasági ügyosztályokban burjánzott az egyes osztályok reszortszerüsége, amely szorosan a reszortfeladatokra és azok elszigetelt megoldására irányult. Nem mondhatjuk azt, hogy a kerületekben és járásokban nem állt volna rendelkezésre elegendő eszköz és elég dolgozó ahhoz, hogy előre segítsenek bennünket a szocialista mezőgazdaság építésének útján. Ide tartoznak a gép. és traktorállomísok, az agroprojekt, a vetési- meg ültetménytermelő vállalatok, a mezőgazdasági ellátás vállalatai, a kutatóintézetek, a mezőgazdasági építkezési üzemek, az összes fokozatú mezőgazdasági iskolák és egyéb alárendelt szervezetek. Arról van szó, hogy a mezőgazdasági igazgatóságok gondoskodjanak mindezen részösszetevők szoros és egybehangolt együttműködéséről és hozzájáruljanak ahhoz, hogy rendesen teljesíthessék funkciójukat a mezőgazdasági terv termelése fejlesztése érdekében. A földmüvelésügyi minisztérium a bürokra. tikus centralizmus elemeinek kiküszöbölésére törekszik, amely ahhoz vezetett, hogy a kérdések megoldását fontosságukra és sürgősségükre való tekintet nélkül a minisztériumba összpontosították. Ez gyakran késedelmet okozott a központi és sürgős kérdések megoldásában is, felesleges gyámkodást jelen, tett az alacsonyabb szervek felett, kezdemé. nyezésüket korlátozta és aránytalanul nagy papiros.hivataloskodást okozott, amely túlterhelte mind a minisztériumot, mind az alacsonyabb szerveket. Ennek helyrehozására még sokkal többet kell tennünk, hogy a központi irányítás elvei, amelyeknek alapjain népi demokratikus rendszerünk szervei ki vannak építve, egyre behatóbban és mélyebben, egészen a minisztérium munkájáig hatoljanak. El kell érnünk, hogy a minisztérium vezető és egyéb dolgozói helyesen megértsék és észszerűen alkalmazzák a központi irányítás elvét az alacsonyabb szerveknek, a mezőgazdasági igazgatóságok és a nemzeti bizottságok ügyosztályai-tanácsai kettős alárendeltségének elve alapján. Ez a helyes út a dolgozó parasztság é

s a gép- és traktorállomások, állami gazdaságok, kutató intézetek és egyéb állami mezőgazdasági szervezetek dolgozói aktivitásának és alkotó kezdeményezésének kifejlesztéséhez és érvényesítéséhez a kerületekben és a járásokban, a termelési feladatok megoldásánál és a szocialista társadalom építésénél. Ezen elvek érvényesítése végezetül a minisztérium és a mezőgazdasági igazgatás kerületi és járási szerveinek még szorosabb kapcsolatához vezet, anélkül, hogy e szerveket körlevelekkel árasztanák el. Hozzájárul a kérdéseknek az egyes kerületek és já. rások viszonyai és szükségletei konkrét é^ pontos ismerete alapján való megoldásához. Azok a nagyméretű és felelősségteljes feladatok, amelyeket a mezőgazdasági termelésben a legközelebbi két-három évben kell megoldanunk és teljesítenünk, azt a sürgős feladatot állítják elénk, hogy átgondoljuk és erélyesen megvalósítsuk az új munkamódszereket. Szükséges, hogy a munkamegszervezés és a nemzeti bizottságok munkamódszerei új formáiban, valamint a mezőgazdasági igazgatóságok és ügyosztályok munkamegszervezésének és munkamódszereinek új formái, ban a következő alapvető gondolatok jussinak világosan kifejezésre: A nemzeti bizottságok legszorosabb kapcsolata a dolgozó parasztság tömegeivel, valamint a gép- és traktorállomások, az állami gazdaságok és egyéb mezőgazdasági szervezetek dolgozóival, a mezőgazdasági termelés fejlesztése állami terveinek biztosításánál, a párt és a kormány irányelveinek megvalósításánál, az egységes földmüvesszövetkezetek megszilárdításánál és fejlesztésénél kell, hogy a nemzeti bizottságok munkájának tartós és jellegzetes .ismérve legyen. A nemzeti bizottságok állandó mezőgazdasági albizottságainak és a bevált szövetkezeti tagok, a gépés traktorállomások, az állami gazdaságok dolgozói, kutató munkások, a mezőgazdasági iskolák tanítói és az egyénileg gazdálkodó parasztok aktíváinak jó munkája, kell, hogy a nemzeti bizottságok munkájának ragyogó példájává és új munkamódszerének kifejezőjévé váljon. A nemzeti bizottságok és a mezőgazdasági igazgatóságok szoros és tartós együttműködése, a mezőgazdasági albizottságok tagjaival f